Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-23 / 47. szám

1985. NOVEMBER 20 Sítúrák külföldön A Volántaurist a cseh­szlovákiai domanovska Dolinán ajánl síszállást a Hotel Liptovban, teljes ellátással, januárban és februárban. Zsolnán a Hotel Síbenice kétágyas, fürdőszobás szobáit kí­nálják félpanziós ellátás­sal, a nyolcnapos üdülő­­turnusokat februárban és március elején szervezik. Az IBUSZ sítúráinak célpontja Ausztriában, Stájerország, Bulgáriá­ban Szandanszki és a Vitosa-hegy. Síüdülés­re ajánlják a Rodope­­hegységet. Pamporovóban elsősorban tapasztalt sí­­zőkat várnak, akik ötfé­le, különböző nehézségű sípályán próbálhatják ki tudásukat. A nyolcnapos üdülések decembertől február végéig tartanak. Csehszlovákiában a tát­­ralomnici Eurocamping a FICC-ben, a Csorba tónál a Hotel Fisben vagy a Pátriában, Újtátrafüreden a Hotel Bystricában, az Alacsony-Tátrában a jas­­nai Hotel Liptovban, Do­­novalyban a Hotel Sport­ban lehet szállást foglal­ni síüdülésre. Jugoszlá­­vlban Sarajevo környékén­­kínálkozik új lehetőség a sízők részére, decembertől márciusig. A Juliai-Al­­pokban Kranjsika Gorá­ban a Hotel Kompas és a Hotel Alpina decembertől vár vendégeket. Lengyel­­országban a Beszédek­ben, Szczyrk-ben turista­kategóriájú szobákban, teljes ellátással kilencna­­pos üdülést lehet megren­delni az IBUSZ-nál. Az OTP—Penta Tours Ausztriában, Prabichl- Vordernbergben és Hal­­stattban kínál szállást, félpanzióval. A Budapest Tourist Bulgáriában, Szó­fiában szervez síüdülést. Innen naponta autóbu­­szokkal viszik a vendége­ket a híres síparadicsom­ba, a Vitosára. Banskón — Szófiától 160 kilomé­ternyire — pedig a Hotel Pirinben helyezik el a sísport rajongóit, akiket hangulatos szilveszteri va­csorával is megvendégel­nek. Csehszlovákiában a Magas-Tátrában lévő Priblynán, a Hotel Espe­­rantóban januártól már­ciusig kínálnak szállást, az Alacsony-Tátrában a Vysna Bocán nyolcnapos üdülést szerveznek, s itt a sízőknek szakképzett ok­tató nyújt segítséget. Ga­ramion, a Dobsina köze­lében lévő üdülőhelyen a Hotel Talgartban várják a vendégeket, sízni a közeli Királyhegyen lehet. Ezt a terepet csak haladó sízők­nek ajánlják, az Árvai tó­nál viszont szakképzett vezető oktatja e téli sport­ra az érdeklődőket. A CEDOK magyaror­­szági képviseleténél (Bp. V., Balassi B. u. 2.) már most célszerű megrendel­ni jövő év elejére a szál­lást a Magas-Tátrába. Ótátrafüreden a Grand Szállóban, február 1-től április 1-ig várnak vendé­geket ,a Kis-Fátrában lé­vő Hotel Bobotyban pedig január 4-től 11-ig üdül­hetnek. Az ismert cseh­szlovákiai síközpontokban egyébként gyakori gond: nagy a zsúfoltság, sokat kell várakozni a sífelvo­nóknál Ugyanakkor még kevesen tudják, hogy a hazánkhoz közeli vidéke­ken mintegy harminc he­lyen épült ki jól felsze­relt síközpont, ahol sí­felvonókkal, síiskolákkal várják a vendégeket. Ezekről az új területekről természetesen minden fel­világosítást megkaphat­nak a CEDOK magyaror­szági képviseletén az ér­deklődők. Ezenkívül a megszo­kott módon, a Tourinform 179-800-as telefonszámán adnak bővebb felvilágosí­tást azok számára, akik szívesen töltik szabad ide­jűiket túrázással, kirándu­lással. Apróvadas kilátásainkról A már augusztus 1- ével megindult vadka­csázás és az október 1- vel engedélyezett vadli­­bázás mellett ugyancsak október 1-vel szabadult fel a fácánkakas vadá­szata, november 1-vel pe­dig a mezei nyúló is. A felsorolt vadászati lehe­tőségek közül a két utób­bi — jelentőségük miatt — igen fontosak. Nem túlzunk, ha­ azt mondjuk, hogy a fácán- és a me­­zeinyúl állomány alaku­lásának mikéntje megha­tározója lehet vadgazdál­kodásunk költségvetésé­nek, gazdasági mérlegé­nek is. Ehhez talán még annyit, hogy vadászati exportunk valutahozamá­ban — beleértve élő- és lőtt vadunk kivitelét, va­lamint a vadászati turiz­must is — évente sok milliós eltéréseket okoz­hat a fácán- és mezei­­nyúl-állományunk kedve­ző vagy kedvezőtlen ala­kulása. Ezért is nagy ér­deklődéssel várjuk, hogy fácán- és m­ezeinyúl-állo­­mányun­k hogyan is ala­kul, mit ,is várhatunk tő­le az idén. Ennek megis­merését némileg elősegít­hetik az alábbi számada­tok. Tavaly, a télvégi vad­becslés során fácánállo­­m­ányunk 1 445 119 darab volt, a vadászidény vég­eredménye pedig 645 704 lett, amiből 597 948 volt a lőtt fácán, az élve be­fogott pedig 47 756. Az idei vadbecslés során a törzsállomány keve­sebb volt, mindösz­­sze 1 367 428, amiből ar­ra következtethetnénk, hogy az idényvégi ered­mény is kevesebb lesz az előző évinél. De remél­jük, hogy nem így törté­nik! A vadásztársaságok ugyanis okulhatnak a ta­valyi hibákból, melyek elsősorban a mesterséges tenyésztés nevelési idő­szakában okoztak jelen­tős károkat, de a vadá­szatban is volta­k hibák, melyek az idén már meg­­szüntethetők. Előfordul­tak még hibák az élő­hely-karbantartásban is, ezek azonban — remél­jük — az idén már nem ismétlődhetnek meg. A vadászat — és vadászta­tás — során sok esetben kisebb lett a teríték, mint amit a felröppen­tett fácánokból elérhet­tek volna, ha kisebb-na­­gyobb rendezési hibák nem fordulnak elő. De száz szónak is egy a vé­ge: az idei — tavalyinál kisebb — törzsállomány­ból is elérhető, sőt he­lyenként még növelhető is az eredmény, ha a te­ríték kialakulását nem rontják az említett fogya­tékosságok. Másik apróvadunknál, a mezei nyúlnál már job­ban sikerült az indulás, mint a fácánnál. A nyúl­­álomány ugyanis a ta­valyi becslés szerint 721 683-nak bizonyult, az eredmény pedig 198 305 darab (lőtt nyúl 85 764, élvefogott 112 541), az idei becslés pedig 735 698 nyulat mutatott ki — többet a tavalyinál. A mezei­nyúl-állomány te­hát már kikerült a hul­lámvölgyből és ahol ed­dig is szép, számmal vol­tak, ott nem fogyott, sőt valamivel gyarapodott is a számuk. Módjával tör­ténő vadászata és a kel­lő apparátussal történő élve befogása a tavalyi­nál 15-20 százalékkal többet ígér. Végül szük­séges, hogy többet törőd­jünk a nem védett szár­nyas és szőrmés kártevők erélyes számapasztásával is. Mindezekkel kellőkép­pen javíthatjuk apróva­das kilátásainkat Dr. Bertóti István Gyalogosok a zebrán Jól ismert a szabály: kijelölt gyalogos-átkelő­helyen a járművel a gya­logosnak elsőbbséget kell adnia. Az előírás egysze­rű: a kivitelezése okoz minduntalan gondokat, jórészt azért, mert az autósok-motorosok egy része nincsen tisztában a pontos értelmezésével. A leglényegesebb isme­ret az, hogy a zebrán át­haladó gyalogos — átha­ladása közben — már nem köteles újra és újra meggyőződni arról, hogy a járművezetők megad­ják-e a jog szerinti el­sőbbséget. Annak ellené­re, hogy a gyalogos el­sőbbsége itt sem „abszo­lút” jellegű, vagyis mi­előtt az úttestre lelép, köteles meggyőződni an­nak veszélytelenségéről, késedelem nélkül kell át­haladnia, és magatartásá­val nem zavarhatja meg, nem tévesztheti meg a járművezetőket; mégis, elsőbbsége „feltétlennek” mondható. Nem kívánha­tó meg ugyanis, hogy az átkelést úgy hajtsa vég­re, hogy minduntalan újból megszerzi, „kihar­colja” magának a bizton­ságos átkelés lehetőségét. Éppen ezért a járműve­zető, ha egyszer elindult a gyalogos, s méghozzá bármely irányból, nem tétovázhat, nem gondol­kodhat azon, hogy majd előtte vagy mögötte még­iscsak elhalad. Egyértel­műen lassítania kell, vagy meg kell állnia. Sok járművezető azzal sincs tisztában, hogy a zebrán az elsőbbség min­den gyalogost megillet, azaz nincs jelentősége annak, hogy — a jármű­vezető szempontjából vizsgálva — az úttest menetirány szerinti jobb vagy bal oldaláról kezd­­te-e meg a gyalogos az átkelést! Legtöbben ugyanis éppen olyankor kezdenek el taktikázni, ha a gyalogos távolabb­ról közeledik feléjük. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK ősszel és az első téli na­pokon a közlekedés rit­musa megváltozik. Mások a külső feltételek, s ezek­hez­­ alkalmazkodni kell. Az alkalmazkodás azonban időt vesz igény­be. Ezzel kapcsolatosan érdekes vizsgálatot végez­tek el egy angol laborató­riumban. Először a vizs­gált személyeknek meg­határozott ritmusban fel­villanó fényekre kellett egy gombot lenyomniuk. Három-négy perc alatt a résztvevők tökéletesen megtanulták a ritmust és reakcióidejük csak 1-2 ti­zed másodperc volt. Egy idő után a vizsgálatot ve­zetők megváltoztatták a jelzések ritmusát, hosz­­szabb lett a jelzések köz­ti idő. Abban a pillanat­ban megnőtt a hibázások száma és 40-50 százalék­kal megnyúlt a reakcióidő is. Ez a szakasz mintegy fél percig tartott, ezután ta két pontos válaszok ér­keztek, de a reakcióidő hossza­bb maradt, mint korábban volt. És ismét 2-3 percnek kellett eltel­nie ahhoz, hogy a vizsgált személyek begyakorolják az újabb ritmust... Közlekedésre lefordít­va: ha hirtelen változnak az időjárási feltételek (eső, köd stb.), időnek kell eltelnie ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk az új feltételekhez.­ Ez az utakon hosszabb ideig tart, m­int a laboratórium­ban! Kritikus időszak ez, amelyben kétfajta hiba lehetséges ... Az egyik: a vezetés elején még jelent­keznek a korábbi begya­korolt, beidegződött moz­gások, pl. a hirtelen féke­zés, ami korábban megfe­lelő volt, most azonban kockázatos... A másik: az átállási időszakban erősen megnő a próba­idő, mert a döntés, a cse­lekvés még nem az au­­mat­izmus­ok, beidegződé­sek szintjén zajlik le. A reakcióidő megnyúlása pedig szükségessé teszi, hogy ebben az átállási szakaszban jóval óvato­sabban vezessünk, mint máskor tennénk. Petress István SZABAD FÖLD 17 gj­­ ►X+70­0 A hőmérséklet felső határa . Sok fizikus és csillagász már régóta gyanította, hogy az abszolút nulla fokhoz hasonlóan a hőmér­sékletnek van valamiféle felső határa is, más szó­val: nincs, nem lehet végtelenül magas hőmérséklet Ha bárkit érdekel, mennyi a Nap felszínének hő­mérséklete, a lexikonban ezt találja: 6000 Celsius­­fok. A tudomány azonban a Nap felszínének hőmér­sékletét, csakúgy, mint minden magasabb hőmérsék­letet általában nem a Celsius-skála nullpontjától méri, hanem az angol Kelvin beosztása szerint az úgynevezett abszolút nulla foktól, ami — kerekítve — mínusz 273,19 Celsius-foknál van. A század elejének nagy fizikusai felfedezték, hogy semmiféle módon nem lehet eljutni mínusz 273,19 fok alá, mert ez ellenkeznék a természet törvényei­vel. (A két tizedes a kerekítésből ered, valójában a 273 után a tizedesjegyek végtelen sora következik.) Ezen a rendkívül alacsony hőmérsékleten az atomok mozgása megállna, ám ez lehetetlen, mert az anyag örök és elidegeníthetetlen tulajdonsága, hogy csak mozgásban létezik. Nagy erőfeszítések árán sikerült megközelíteni az abszolút nulla fokot, de csak meg­közelíteni, elérni sohasem. Itt jegyezzük meg, hogy a bolygóközi tér hőmérséklete mintegy 50 Kelvin-fok, a csillagközi tér mindössze 5-10 Kelvin-fok „meleg", az intergalaktikus tér hőmérséklete még ennél is ala­csonyabb, de távol van még az abszolút nulla foktól. A Földön gyakran állítanak elős laboratóriumi kö­rülmények között mínusz 269 Celsius-fokot (azaz 4 Kelvin-fokot), ilyen kísérletben fedezték fel például a hélium szuprafolyékonyságát és más elemek rend­kívüli viselkedését. A XVI. század végéig a fény sebességét általában végtelennek gondolták. Háromszáz évvel ezelőtt Olaf Römer, dán csillagász, a Jupiter-holdak fogyatkozása alapján vette észre, hogy a fény sebessége véges, mégpedig körülbelül 300 ezer kilométer másodpercen­ként. A XIX. században földi kísérletekkel igazolták Römer felismerését, majd századunk rendkívül érzé­keny műszerei derítették ki, hogy a fény sebessége vákuumban kereken 300 ezer kilométer másodper­cenként, levegőben ennél mintegy 200 kilométerrel kevesebb. Albert Einstein 1905-ben jelentette ki, hogy mindez nem véletlen, a fény terjedési sebessége minden irányban egyenletes vagy egyforma, s ennél nagyobb sebesség nem létezik, sőt ezt a sebességet semmilyen anyagi részecske — legyen atom vagy egy majdani különleges űrhajó — nem lépheti túl. A fénysebességet csak a fénykvantumok, azaz fotonok és a neutrínók érhetik el. A múlt század végén, amikor a csillagászat és a fizika összefogása létrehozta az asztrofizikát, eleinte szinte dobálóztak a kutatók a magas hőmérsékle­tekkel. Leírták, hogy a Nap belsejében 14-20 millió fok a hőmérséklet, s felderítették, hogy vannak csil­lagok, amelyek mélyén a százmillió fokot is elérheti a hőség. Amikor a csillagok különböző típusait, de főleg azok evolúcióját tanulmányozták, felfedezték a nova és szupernóva csillagokat, s az atomfizika is bevonult a csillagászatba, megdöbbentő hőmérsék­leti értékeket kaptak. Kimutatták: 1-5 millió fokos hőmérsékleten megfelelő tömeg esetén az égitest csillaggá válik, világítani kezd. Más számítások sze­rint, ha egy instabil csillag felrobban és szupernóva lesz belőle, a belső hőmérséklet elérheti az 5 mil­liárd fokot! Több tudós állította: a hőmérsékletnek ez az öt­­milliárd fok a felső határa. Mások azzal érveltek, hogy nem ismerünk minden olyan jelenséget, amely a kozmosz laboratóriumaiban egyáltalában megtör­ténhet, jogosan gondolnak tehát rá, hogy a hőmérsékle­­letnek nincs felső határa. Hogy van-e, földi kísérle­tekkel próbálták bizonyítani, s úgy látszik, sikerrel. Több országban működnek óriási részecskegyorsító­berendezések, s ezekkel már majdnem" sikerült iga­zolni, hogy a Kelvin-skálának nemcsak abszolút nulla foka van, hanem egy végső abszolút forró foka is,­­ ez körülbelül kétbillió fok, amely csakúgy, mint az alsó pont, soha nem érhető el, bár megközelíthető. Ma még a természet titka, hogy miért nem ér­hető el az abszolút forró fok, de bizonyos: a meg­közelítéséért végzett kísérletek új, eddig ismeretlen területre vezérlik majd a tudományt. Az abszolút nulla és az abszolút forró között talán olyasféle kap­csolat is létezik, mint a mikro- és a makrovilág kö­zött,­­vagy a mozdulatlanság és a fénysebesség között. — Oi — TECHNIKA

Next