Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-20 / 29. szám
1985. JÚLIUS 20. hegyvidéken A hegyvidék, az erdők csendje, a jó levegőn tett hosszabb-rövidebb gyalogtúrák hívei vallják: bár hazánkban nincsenek hófödte csúcsok, azért a hegyes-dombos vidékeken is teljes értékű üdülésre, felfrissülésre, kikapcsolódásra van mód a nyáron is. Az úticél kiválasztását igyekszünk segíteni a következő ajánlatokkal. Sopronban, a Károlyi kilátónál lévő üdülőházakban kínál egyhetes üdülést — ellátással — a Ciklámen Tourist; e helyeken három-három személy számára van kényelmes szállás. A Soprontól mindössze 23 kilométerre lévő Hegykőn magánházaknál helyezik el a vendégeket, s számukra félpanziót is adnak. A Vértesben több helyen kínálnak egyhetes nyaralást. A kellemes klímájú, szép fekvésű Csákvár községben magánházaknál lakhatnak az üdülők, s ha kérik, ellátást is nyújtanak számukra. Errefelé nemcsak túrázni lehet, hanem a község új sportcentrumában teniszezni, atlétizálni is, vagy kirándulni Székesfehérvárra, valamint a Velencei-tóhoz. Gánt a hegyvidéki túrák kitűnő kiindulópontja; itt a Gránás turistaház kéthárom ágyas szobáiban kínálnak egyhetes, félpanziós üdülést. A Móriárok nyugati oldalán lévő Bodajkon — amelynek vasútállomásától vezet az országos kéktúrajelzés a Bakonyba és a Vértesbe —, a Gajavölgye fogadóban, 2-4 ágyas szobákban lehet megszállni. A házigazda ezen a vidéken az Albatours. A Nógrád Tourist a Cserhátban, a Karancs 720 méteres csúcsa közelében lévő Eresztvényben kínál üdülőprogramot. A vendégeket egycsillagos szállodában, a Salgóvár lábánál, szép erdei környezetben helyezik el. Innen Somoskőújfalura 3 kilométeres, erdőn keresztül vezető sétaúton lehet eljutni, hétvégeken pedig szervezett túrát indítanak a Somoskőújfalui, híres bazaltömléshez. Érdekes programnak ígérkezik a salgótarjáni bányamúzeum megtekintése is, itt a vendégek egy felhagyott bánya vájatait végigjárva ismerhetik meg a föld alatti munkahelyeket. A Kőszegi-hegységben Kőszegen hétnapos, Őriszentpéteren nyolcnapos, Velemben szintén nyolcnapos üdülőturnusokat szervez a Savaria Tourist. A szállást mindhárom településen kényelmes, kétágyas fizetővendég-szobákban biztosítják, fél- vagy teljes panziós ellátással. A Bakonyban Bakonybél kínál kellemes tartózkodási helyet a nyaralóknak. A Gerence fogadó kétágyas, pótágyazható szobáiban, vagy magánházaknál lehet szállást kapni, s ehhez szintén fél-, illetve teljes panziót ajánl a Balatontourist Nord. A tájékozódást megkönnyíti, hogy az idegenforgalmi hivatalok ajánlatairól a megyeszékhelyeken lévő irodákban, Budapesten pedig a Hungarotours VII., Akácfa u. 20. sz. alatt lévő irodájában is adnak felvilágosítást. A hegyvidéki üdülési lehetőségekről, az árakról és más kérdésekről a Tourinform 179-800-as telefonszámán is lehet tájékozódni. Évente ismétlődő, mégis minden nyáron „örökzöld” téma és nagy érdekeltségű vadászesemény erdőn-mezőn az őzek násza: az őzhívás. Július közepétől augusztus derekáig minden vadászterületen lezajlik. Kezdeményezői mindig az őzsuták. Biológiai folyamat — peteleválásuk — az indítéka a kezdeményezésnek, mellyel egyidejűleg életmódjuk, illetve viselkedésük is megváltozik. Idáig ugyanis mindig gidáikkal jártak, csak velük törődtek. Ekkor azonban magukra hagyják azokat, körleteikben a szokottnál többet járnak-kelnek, miközben az őzbakot ingerlő mirigyváladékukat mindenütt hátrahagyva, vágyakozó hanggal hívják az őzbakot. Az őzbak ilyenkor ugyancsak változtat életmódján és többnyire megszokott helyén is. Naphosszat lában van, bolyong a területen, sutát keresve és amint annak hátrahagyott „szagosított” nyomát megérzi, leszegett fejjel megy rajta és hevesen rohanva, vagy óvatosan lépegetve, de eleget tesz a suta hívásának. Párjául szegül és vele marad a megtermékenyítést követő egymásfél hétig, mikor is a suta felbontja a „frigyet”, otthagyja gavallérját, és ismét gidaival jár. Az őzbak ekkor ismét „kereső” bakká válik, míg csak újabb hívásnak eleget nem tesz. Az őzbakok azonban nemcsak a suta vágyakozó hangjára reagálnak. Gyakori eset, hogy a suta nem tesz azonnal eleget párja kívánságának, vagy kitér „udvarlása” elől, mikoris az agancsával veri, sőt olykor meg is sebesíti a sutát. Ilyenkor a szorongatott suta „panaszhangjára” vagy „vészsirámára” a hatótávolban levő őzbak — még sutáját is otthagyva — odasiet, hogy az „agreszszív” bakot elverje a suta mellől. Az őzbaknál ugyanis a féltékeny harag minden más érzésnél erősebb. A már említett hangokon kívül ugyancsak gyakori még a magukra hagyott őzgidák sírdogálása anyjuk után. Hallatára anyjuk feltétlen odasiet és ilyenkor a vele levő őzbak is együtt tart a sutával. A felsorolt hangok minél tökéletesebb utánzásának elsajátítása alapvető feltétele a sikeres őzhívásnak. Mindig jó széllel, és minél halkabban cserkésszünk kiszemelt leshelyünkre és foglaljunk ott helyet úgy, hogy minél kevesebbet mutassunk magunkból, de minél többet láthassunk környezetünkből. Az őzsuta hívó hangját főként az üzekedés kezdetén és vége felé utánozhatjuk eredményesen; panaszhangjának és vészsdrámának, valamint a gidák siránkozásának utánzása pedig az üzekedés kezdetétől végéig egyaránt eredményes" lehet. Egyegy helyen ne próbálkozzunk 4-5 percnél tovább. Ami pedig a legfontosabb: bárhol is csak akkor hívjunk, ha meggyőződtünk róla, hogy ott már van, vagy még tart az őzek násza. Nézzük meg azon,ban alaposan, hogy mire lövünk! Régebben legfeljebb 4-5 százalékos volt a hibás, „mínusz pontos” kilövés, tavaly azonban a bemutatott 6308 agancsból — ugyan 819 érmes volt — közel 9 százalékuk bizonyult „hibás lövés”-nek. Idei őzhívásunk során tehát vigyázzunk, hogy a behívott őzbak elejtésekor az örömbe ne vegyüljön üröm is. Dr. Bertóti István A vasúti átjáró jelzőberendezéseinél A KRESZ előírja a vasúti átjáró mérséklet sebességgel való megközelítését, s a „mérséklés” mértékét elsősorban attól teszi függővé, hogy a járművezető mennyire tudja belátni az út és vasút kereszteződési területét, illetve az ehhez vezető sínpályát. Minél jobb a beláthatóság, annál kisebb mértékben kell mérsékelni a sebességünket. Ez így értelemszerűen a biztonság első számú alapfeltétele. Van azonban egy másik, lényeges feltétel is, amely a vasúti átjáró megközelítésének sebességét befolyásolja. Ez pedig nem más, mint a vasúti átjárót biztosító berendezés működéséről, illetve jelzéséről való meggyőződés kötelezettsége. Józan megfontolás szerint is fontos, hogy aki egy vasúti átjáróhoz közelít, annak nemcsak távolabbról kell a szabad kilátás szerint meggyőződnie a továbbhaladása veszélytelenségéről, de arra is fel kell készülnie, hogy közelebb jutva, mennyire tudja észlelni a jelzőberendezéseiket: zárt-e a sorompó, mozgásban van-e a csapórúd, mit mutat a fénysorompó jelzése stb ... A sebességmérséklés tehát emiatt is kötelező! Kellő időben meg kell tudni győződni arról, hogy működnek-e a jelzések, s mit mutatnak? Ez az az alapkövetelmény, amihez a gépjárművezető a sebességét méri, s ennek megfelelően mérsékli. A vasúti átjáró fény- és hangjelzéseit, jelzőberendezéseinek megmozdulását, mozgását ugyanis mindenképpen észlelnie kell a jó vezetőnek. A biztosítóberendezések esetleges üzemzavaráról is csak ilyen módon lehet meggyőződést szerezni. Kellő időben megállni, lelassulni ugyanis másként nem lehet, csak ha előzőleg mérsékeltük az eredeti sebességünket. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK A nyári időszakban igen gyakori baleseti ok, hogy az egyik gépjárművezető túlságosan is megközelíti az előtte haladót, vagyis elfeledkezik a kellő követési távolság megtartásáról. A követési távolság hiánya bármilyen mozgásváltozásnál máris veszélyt idéz elő, hiszen a követő járművet már nem lehet megállítani, s a belefutás minden fékezés ellenére megtörténik. Ausztriában például egyes megfigyelések szerint az utóbbi öt évben (s mindig főként nyáron, a nagyobb sebességek időszakában) a balesetek több mint egyharmadát a meg nem tartott követési távolság magyarázza. Olyan kérdőívet készítettek, amelyen az autósoknak választ kellett adniuk néhány kérdésre a követési távolsággal kapcsolatosan, s ezeket a lapokat a balesetezők között osztották ki. A válaszok igen sok tanulságot jelentettek a kutatók számára. A követési távolság meg nem tartása miatt balesetet okozók 26 százaléka bevallotta, hogy figyelmetlen volt, nem nézte, illetve nem látta meg az előtte haladó féklámpájának felvillanását. A másik 26 százalék előzni akart, s mint jelezte: „ugrásra készen” arra várt, hogy kihúzódhasson az előtte mozgó jármű mögül, s ebben a helyzetben következett be a ráfutás. Ugyancsak mintegy 19 százaléka a megkérdezetteknek őszintén bevallotta, hogy adott alkalommal nagyon sietett és türelmetlen volt, ezért ment olyan közel az előtte haladóhoz. A balesetet okozóknak mindössze 23 százaléka állította azt, hogy megfelelő követési távolságot tartott... Petress István pl TECHNIKA } A TUDOMÁNY . .L . . . A A disznóhús tilalma Sok tudóst foglalkoztatott már az a kérdés, hogy miért volt a disznó tabu — fogyasztása, sőt érintése is tiltott, tisztátalan, szentségtelen cselekedet — az ókori Közel-Kelet népei körében. A zsidóknál és a mohamedánoknál egyaránt vallási tilalom alatt állt ez az állat. Több magyarázat is született erre. Ezek egy része a XII. században élt tudós, spanyolországi rabbi, Maimonidész érveire vezethető vissza. Isten a sertéshús tilalmassá tételével a közösség egészségét óvta — úgymond —, mert e húsnak „rossz és veszélyes hatása van a testre”. Ezt a magyarázatot elevenítették fel a múlt században, amikor fölfedezték, hogy a kellően meg nem főzött disznóhúsban jelen van egy parazita, amely trichinosist okoz. Csakhogy — érvel egy amerikai antropológus — mindegyik háziállat húsa okozhat valamilyen betegséget, ha nincs kellőképpen megfőzve. Körültekintő elemzéssel bizonyítja, hogy más okból volt tabu a sertés, ami azt jelentette, hogy nemcsak a fogyasztása volt tilos, de — s ez is bizonyít — az érintése, tehát a tartása, nevelése is. Magyarázata röviden a következő. A közel-keleti népek többségének kincs volt a víz. A sertés egy bizonyos hőfokon felül képtelen testhőmérsékletét állandó szinten tartani, miként sok más állat, mert teste nem tud elég nedvet elpárologtatni. A juh — amelynek fehér gyapja sok fényt ver vissza — kétszer annyi testnedvet párologtat el, mint a disznó, amely csekély szőrzetű bőrével napsütésben bizonyos hőfokon felül elpusztul. Ezért is szeret dagonyázni, vízben hemperegni, bőrét besározni. S ha más nem akad, a saját ürülékében és vizeletében hempereg, azzal védi a bőrét. Megfigyelések szerint 30 Celsiusfok alatt fekvő- és táplálkozóhelyétől távolabb ürül, e hőmérséklet fölött azonban az ólban. Lényegében tehát a disznónak vizesebb környezet kell. De a Közel-Keleten folyók is vannak, így ez csak részben nyújtana magyarázatot. Még fontosabb ok az, hogy a disznónak csak a húsa hasznosítható, míg a juhok tejet és gyapjút is adnak. Továbbá a disznó hasonló táplálékot fogyaszt, méghozzá nagy mennyiségben, mint az ember. Tartása tehát luxus. Húsa ízletes ugyan, de kieszi az embert a házából, és ha módja van rá, még a vizet is elhasználja előre. Ezért volt tiltott dolog nemcsak fogyasztani, hanem érinteni, tehát tartani is — véli az amerikai tudós. Dánia őslakói Dán régészeknek sikerült a Seeland-sziget keleti partján feltárni egy 7000 évvel ezelőtti temetőt. Az ásatások merőben új képet adnak Dánia akkori lakosságáról. Észak-Európában az időben a népesség — noha továbbra is vadászatból, halászatból és gyűjtögetésből élt — nem követte a rénszarvas- és mammutcsordákat, hanem meghatározott területen, a belvizek és a tengerpartok nyújtotta biztosabb táplálékforrás közelében letelepedett. E tényt az ásatások során előkerült konyhai hulladékdombokban levő kagylók, halszálkák és csontok tanúsítják. Az állandó temetkezési hely, amelyet fölfedeztek, ugyancsak azt valószínűsíti, hogy ott ekkor már többé-kevésbé letelepedett lakosság élt. A temető egy emelkedésen van, mely korábban fjord volt. Az öszszesen 22 talált holttest feje és alsóteste még a jégkorszakból származó szokásnak megfelelően okkerrel volt beszórva. E festék valószínűleg az elhaltak vérét jelképezte. A halottakat prém- vagy bőrruhában temették el, amely ruhákból főleg a nők szoknyáinak gazdag díszei maradtak meg. A díszítés szarvasfogakból, vaddisznóagyarakból és emberi fogakból áll. Az irhákat a nők fogakkal „szabták”, vagyis rágták. Erre utalnak a nők fogain észlelhető kopási nyomok. A férfiak mellé tűzkőszerszámokat és szarvasagancsokat raktak a sírba. A temető felnőttei az akkori időkhöz viszonyítva rendkívül magas, 40 éven felüli átlagos életkort értek meg. A felnőttek átlagosan 1,70 m magasak voltak. A csontmaradványokon betegségek nyomai alig voltak fölfedezhetők. Ennek oka föltehetően az, hogy táplálékuk főleg fehérjékben igen gazdag húsból és halból állt. Az egyik sírban egy tizennyolc éves aszszonyt egy nyolchónapos gyermekkel együtt találtak; egyikük sem élte túl a koraszülést. Az asszony feje egy bőrpárám nyugodott, melyből a rávarrott díszek maradtak csak meg. A gyermek egy hattyú szárnyán feküdt. Egy másik sírban egy, kb. harmincéves férfi feküdt, mellette egy, kb. negyvenéves nő, és egy nagyobb gyermek. A férfit egy csont nyílvessző ölte meg, amely még a tarkójában volt. SZABAD FÖLD 17 V