Szabad Föld, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 3. szám

1986. JANUÁR 18. Téli kirándulások A mohácsi busójárásra február 8-án és 9-én, kétnapos kirándulást szervez a Cooptourist. Az autóbusz Budapestről indul, útvonala oda-vissza: Szalkszentmárton, Solt, Kalocsa, Baja, Bátaszék, Mohács, Szekszárd, Paks, Budapest. A kirándulók az első napon Szalkszentmártonban megtekintik a Petőfi Emlékmúzeumot, Kalocsán városnézésen vesznek részt, Baján a Türr István Múzeumot, Mohácson a Kanizsai Dorottya Múzeumot és a görögkeleti szerb templomot keresik fel. Szállásuk Mohácson, a Csele Hotelben lesz. A második napon részt vesznek a busók farsangi felvonulásán, megismerkedhetnek délszláv farsangi népszokásokkal, néptáncokkal. A programban a mohácsi történelmi emlékhely meglátogatása is szerepel. Az ínyenceket január 26-án és február 22-én Felsőtárkányba, disznóvágásra invitálja a Cooptourist. Az autóbuszos társaskirándulás a fővárosból indul, az útvonal : Gyöngyös, Kerecsend, Eger, Felsőtárkány. A résztvevők a Sziklaforrás csárdában palóc hagyományok szerinti disznóvágással ismerkedhetnek meg. Lesz disznópörzsölés szalmával, utána kóstoló pirított májból, sült vérből. Sétára alkalmas időben az erdei kisvasúttal a Bükki Nemzeti Park területére kirándulnak, rossz idő esetén pedig Eger nevezetességeivel ismerkednek meg a vendégek. Ezután a csárdában kiadós disznótorossal várják őket: orjaleves, májas-véreshurka, sült kolbász, sült pecsenye, párolt káposzta és más finomságok kerülnek az asztalra. Téli örömök a Mátrában címmel kirándulásra hívja az érdeklődőket a Volántourist január 25- én Kékestetőn, a tűtorony megtekintése után szánkózás, majd ebéd következik. Korcsolyatúrát február 2-án indítanak Jászberénybe. A program: délelőtt korcsolyázás a műjégpályán, ebéd után fürdés a termálfürdőben, ezután városnézés következik. A téli gemenci erdőbe is ellátogatnak a február 8-i kirándulás résztvevői, mégpedig lovasszánnal. A Budapestről induló autóbuszos kirándulás során Kalocsa nevezetességeivel is megismerkednek a turisták. Az IBUSZ virágtúrákra hívja a természetkedvelőket. Február 22-én Budapest, Székesfehérvár, Nádasdladány, Berhida, Litér, Veszprém, Tótvázsony, Pécsely, Aszólő útvonalon jutnak el a Vékény-patak téltemetővel (Eranthis hiemalis) borított partjáig, ahol kiadós sétát tesznek, majd Balatonfüreden át utaznak vissza Budapestre. Február 23-án szintén a fővárosból indul az autóbusz, az útvonal: Tatabánya, Tata, Komárom, Ács — séta a harkályi téltemetős erdőben —, Budapest. Hóvirágtúrákat is szervez az IBUSZ. Az egyik kirándulás résztvevői gyalogtúrát tesznek Bakonybél és Pénzesgyőr között, a hóvirággal borított kerteskői szurdokban, a másik csoport pedig Dobogókő és Pilisszentkereszt között, a hóvirágos erdőben túrázik. A téli kirándulásokról, különleges túrákról bővebb felvilágosítást a Tourinform 179-800-as telefonszámán kaphatnak az érdeklődők. Vadászatra kötelezhető-e a vadász? Érthetetlen, szinte oktalannak tűnő kérdés. És mégsem az. Mint ez a vadászújság, a Nimród decemberi számából is kitűnik. A szerkesztőség munkatársai több vadásztársaságnál — vezetőségi tagnál és tisztséget nem viselő vadásznál ■i — feltették a kérdést. A válaszok bár nem voltak egyértelműek, megoszlottak, de egyúttal azzal a tanulsággal szolgáltak, hogy a kérdésben egységes álláspontra kell jutnia. A kívánt egységes álláspont mielőbbi kialakulásának, illetve tartásának elérését az alábbiakkal szeretném elősegíteni. A vadgazdálkodás — a fennálló rendelkezések szerint — „a hasznos vad állományának fejlesztésére, a kártékony vad számának megfelelő mérvű csökkentésére és a vadállomány hasznosítására irányuló, tervszerű tevékenység”. A vadgazdálkodás szerves része, a vadászat pedig „a vad elejtésére, illetve elfogására irányuló közvetlen tevékenység”. Ugyancsak emlékezetbe kell még idéznem a vadgazdálkodás és vadászat meghatározott hármas céljának egyikét is, mely szerint: „növelni kell a társadalmunk rendelkezésére álló anyagi javak mennyiségét, az árutermelést és nem utolsó sorban népgazdálkodásunk exportbevételét.” Mindezek megvalósítása kötelező minden vadásztársaság ésannak minden tagja számára. Ha azonban a vadásztársaságok tagjai csak kényük-kedvük szerint vadászhatnának, akkor nem tehetnének eleget a fenti idézetek szerint elvárt rendelkezéseknek és a vadásztársaságok sem teljesíthetnék a bérleti szerződésükben vállalt kötelezettségeiket. Nem elég ugyanis, hogy a vadásztársasági tag időben befizeti a tagdíját, részt kell vennie vadásztársaságának vadászatain, illetve egyéni vadászatainak „árutermelésével” nem segítenie kell a vadásztársaság évi vadkilövési tervének teljesítését, ami — ha elmarad — a vadásztársaság pénzügyi tervében is bevételkiesést jelenthet. De gondoljunk arra is , amit szintén minden vadásznak tudnia kellene —, hogy évente többezer feddhetetlen előéletű, idősebb, fiatalabb „vágytársunk” is szeretne vadász lenni. Fegyvervásárlási, illetve tartási engedélyt is kaphatna, de a vadásztársaságok legtöbbjénél nincs „üres hely”. Igaz, hogy akadnak itt-ott is olyan vadászok, akiket hónapokig nem látni a vadászterületen, de mert tagdíjhátralékuk nincs, nem bolygatjuk őket, jóllehet öszszetalálkozunk velük máshol — vendégvadászként. Csendes szemrehányásnál többet azonban ilyenkor nem igen kapnak, és minden megy tovább változatlanul. Nos, ezekkel a vadászokkal meg kell beszélni, hogy végtére is akarnak-e maradni és vadászati lehetőségükkel élni, vagy helyet adnak más jelentkezőknek. De — félreértés ne essék — nem azokat kell válaszút elé állítani, akiket munkahelyi körülményeik, egészségi állapotuk, anyagi gondjaik, vagy esetleg családi helyzetük tart hosszabb, rövidebb ideig távol a „saját” vadászterületükről, de ez esetben más vadászterületeken se találkozzunk velük! Végül is be kell látni minden vadásznak, hogy a már sokak által megirigyelt vadásztársasági tagság nemcsak lehetőséget nyújt a vadászatra, hanem — a már fentebb említett gátló körülmények kivételével — egyúttal kötelez is rá. Dr. Bertóti István Fényjelzés fényszóróvá! Mint ismeretes, fényszórót csak lakott területeten kívül szabad használni. Ez a folyamatos használatra vonatkozik. Van azonban a Breszben egy engedmény ezzel kapcsolatosan: szabad fényjelzést adni a fényszóró felvillantásával lakott területen belül is, feltéve, hogy ez a közlekedés többi résztvevőjét nem zavarja ... A fényszórót tehát fel lehet villantani hangjelzés helyett, vagy a hangjelzéssel egyidőben, ha — és ez jelenti a szigorú korlátozást — haladásunk közben valamilyen okból balesetveszély keletkezik, s azt akarjuk elhárítani! Hangsúlyozni kell — mert a mai gyakorlat szerint igen sokan szinte rutinszerűen villogtatják a fényszórókat lakott területeken —, hogy csak a balesetveszély jogosít fel erre, egyébként nem szabad jelzésként alkalmazni! Sőt, igen szigorú a Kresz annak megítélésében is, hogy a fényszóró felvillantása mennyire zavarja a többi közlekedőt, mert ha ez bekövetkeznék, akkor még balesetveszély esetén is csak a hangjelzés a megengedett! Ami a zavarást illeti, gondolni kell ilyen esetekben elsősorban a szembenjövő forgalomra. A lakott területek szőkébb utcáiban különösen nagy bajt okozhat a szemből felvillanó fényszóró ... Nem egy olyan balesetet jegyeztek fel, amelyben a felvillanó fényszóró elvakításában a szemközt jövő gyalogost gázolt el, holott különben időben észrevette volna. De ugyanígy előfordulhat az, hogy a felvillantástól megijedő, egy pillanatra elkáprázó gyalogos kocsi elé lép... A fényjelzés adása a fényszóróval tehát lehetséges, de még ha szükségessé válik, akkor sem szabad a körülményekre való tekintet nélkül élni ezzel a lehetőséggel. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK Az a járművezető, aki a saját képességeivel nincs tisztában, vagy éppen lebecsüli azt, gyakorlatilag minden esetben kockáztat, amikor volánhoz ül. Az életkor előrehaladtával különösen tekintettel kell lenni arra, hogy képességeink romlanak. Nemcsak látható, de nem látható változásokról is szó van ez esetben. Elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a reakcióidő az életkor növekedésével arányosan hosszabbodik. A második fontos tény: a 40-ik és az 50-ik év között a látóképesség romlik, méghozzá akkor is, ha ez nem jelenti a szemüvegviselés szükségességét. Az idősebb korban fellépő keringési, érrendszeri elváltozások, idegrendszeri zavarok úgyszintén befolyásolják a vezetési képességet. Nincs arról szó, hogy ez egészében általános jelenség lenne. Vannak akár hetvenévesek is, akik kifogástalanul vezetnek, ám ők abban sikeresek, hogy messzemenően tudnal alkalmazkodni saját adottságaikhoz. A megnövelt figyelem, a különös óvatosság, a sokszoros megfontolás ugyan a haladásukat, manővereiket lelassítja, ám éppen így képesek alkalmazkodni saját magukhoz. A tapasztalat, a rutin, a sokféle közlekedési élmény, a sok átélt közlekedési helyzet olyan érettséget adhat, amely kifejezetten kompenzálja a szervezeti, képességbeli kedvezőtlen változásokat. Ezért is tény, hogy az idős emberek ritkán okoznak súlyos balesetet saját hibájukból. Tény viszont az is, hogy nem egyszer kissé tétovább vezetési módjuk miatt, a dinamikusan közlekedők számára kevésbé kiszámíthatóbbak. Fetress István Újabb bronzfajták A bronz az egyik legrégibb ember-megmunkálta fém; az emberiség fejlődésének egy jelentős korszakát nevezték el róla. Az évezredek során újabb anyagok egyre több alkalmazási területről szorították ki, de még ma is fontos anyag és nagyon sok célra használják. Fő alkotója a réz, amelyhez a régi hagyományoknak megfelelően 5-6 százalék ónt adagolnak. De az ón értékes és drága, majdnem tízszer annyiba kerül, mint például az alumínium. Ezért többek között éppen az alumínium veszi át egyre jobban az ónnak, mint a bronz ötvözőanyagának a szerepét. Sok ipari államban arra törekednek, hogy újból használható bronzfajtákat állístanak elő minél kevesebb értékes színes fém hozzáadásával. Jól bevált a Cumanal nevű ötvözet, alkotóelemeiről — Cu (réz) Mn (mangán), Al (alumínium) — nevezték el. Különösen hajócsavarok készítésénél veszik jó hasznát, mivel a belőle előállított munkadarab a nagy terhelést és a tengervíz korrodáló hatását éppen úgy kibírja, mint a hagyományos bronzból készült. Ezenkívül a Cumanal előnye, hogy 10 százalékkal olcsóbb, alacsonyabb az olvadáspontja, jobban hegeszthető, ritkán fordul elő benne öntési hiba, és alig hajlamos salakosodásra. Mowal néven rézből és alumíniumból álló ötvözetet is kialakítottak. Ez a speciális bronz különösen a mélyhúzó szerszámoknál vált be, amelyeknek az élettartamát megsokszorozta. Nagy kopásállósága folytán az új ötvözetből készült szerszámmal akár 300 000 katrészt is le tudnak gyártani. SZABAD FÖLD 17 Földkéreg — az Antarktisz alatt A földkéreg szerkezete a földrengési hullámok terjedéséből határozható meg. A déli-sarki szárazföldön dolgozó kutatók a déli sarkkör közelében, tehát a sarkvidék szélén, a Sandwich-szigetek déli részén keletkezett olyan földrengéseket figyeltek meg, amelyeknek hullámai áthaladtak az Antarktisz keleti felén, mielőtt a megfigyelő állomásokhoz eljutottak. E megfigyelések értékeléséből arra az eredményre jutottak, hogy az átlagosan 3 km vastag jégpáncél alatt egy, kristályos kőzetből álló pajzs következik, a földkéreg vastagsága ezen a területen csaknem 39 kilométer. Ebben a mélységben kezdődik Földünknek egy szerkezetileg különálló része, az úgynevezett földköpeny. Ismeretes, hogy a földkéreg vastagsága az óceánok alatt sokkal kisebb, mint a kontinensek alatt, kereken 10 kilométer körüli. Az antarktiszi kéregvastagság tehát jellegzetesen szárazföldi típusú. Mint tudjuk, az Antarktisz a földtörténet nagy része folyamán nem volt eljegesedett állapotban. A jégtömegek csak a földtani újkor idején keletkeztek. Ezért valószínű, hogy a kristályos kőzetekből álló pajzs a jégtakaró kialakulása előtti időben messze kiemelkedett a tenger akkori szintje fölé, becslések szerint egészen 1300 méter magasságig. Később az egyre növekvő jégtehernek a súlya alatt süllyedt le körülbelül 500 méterrel a tenger szintje alá. A felsorolt adatok az Antarktisz keleti részére vonatkoznak. A földrész nyugati részére vonatkozólag is végeztek vizsgálatokat. Kitűnt, hogy ott a földkéreg vastagsága már lényegesen kisebb, csak 25—30 kilométer között van. A teve szomjúságtűrése Ma már közismert, hogy — egy régi hiedelemmel szemben —, a teve szomjúságtűrő képessége nem annak tulajdonítható, hogy gyomrában vizet tárol. Ha „a sivatag hajója” nem jut vízhez, életműködése „átáll”: igen kevés vizet párologtat bőrén, tüdején és ürít veséjén keresztül. A teve elveszítheti sejtjei víztartalmának nagy részét anélkül, hogy vérének sűrűsége jelentősen megváltozna. Később nagy mennyiségű víznek egyszerre való elfogyasztása után igen rövid idő alatt ismét a normális szintre hozza vére sűrűségét. A kutatók kimutatták, hogy a teve vére azért viselkedik ilyen különösen, mert albumintartalma rendkívül nagy. Az albuminnak aránylag kis molekulasúlya nagyobb mozgékonyságot biztosít a vérben és képessé teszi a szomszédos szövetekben levő víz kivonására. Az, hogy a teve képes egyszerre hatalmas mennyiségű vizet feldolgozni, annak tulajdonítható, hogy vörösvérsejtjeinek különleges tulajdonsága van: ovális formájúak, könnyedén felduzzadnak normális méretük kétszeresére ha a vér hirtelen „felhígul”. Ilyen esetben az ember vörösvértestjei szétrepednének, s ez igen káros következményekkel járna. A vértestek alakváltozására alapított teóriával kapcsolatban elgondolkoztató, hogy ovális vörösvértesteik vannak a madarak, a hüllőnek, az emlősök közül pedig még a lámafajoknak is. Az emlősökön kívül a többiek vagy vízben gazdag környezetben élnek, vagy nem nagy a vízigényük. TECHNIKA ]