Szabad Föld, 1989. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-24 / 8. szám

1989. FEBRUÁR 24. Románia és az utótalálkozó Az alábbiakban — a Scinteia és az Előre című lapok cikkei alapján — néhány részletet közlünk a nagy nemzetközi visszhangot — mondhatnánk: visszatetszést — kiváltó román dokumentumból, amely a bécsi utótalálkozóval kap­csolatos. „Az emberi jogokat illetően a ta­lálkozó záródokumentuma számos fontos előirányzatot tartalmaz, amelyekkel Románia egyetért. Sajnálatosnak tartjuk azonban, hogy ebben az okmányban nem szerepelnek megfelelően — az ál­lamok határozott kötelezettségvál­lalásaként — hazánknak az em­beri jogok és a humanitárius prob­lémák alapvető elveire vonatkozó javaslatai, például az, amelynek értelmében az államok kötelezett­séget vállalnának arra, hogy mun­kahelyet biztosítsanak az ország minden honpolgára számára és felszámolják a munkanélküliséget. Nem szerepel például a szakmai képzés, az oktatás, a munkahelyek és méltó életfeltételek biztosítása az ifjúság számára; az egyenlő munkáért egyenlő javadalmazás­hoz való jog; megfelelő lakásfelté­telek teremtése minden család számára; az egész lakosság széles körű hozzájutása a korszerű tudo­mányos és műszaki vívmányok­hoz­ méltó, civilizált életfeltételek biztosítása minden honpolgár szá­mára. Ugyanakkor — az emberi jo­gokkal és a vallásszabadsággal kapcsolatos úgynevezett gondos­kodás ürügyén — az okmányba bevették és fenn is tartanak olyan előírásokat, amelyek nem egyez­nek a Helsinki Záróokmány elvei­vel és szellemével, korunk realitá­saival, ellentmondanak egyes nemzetközi normáknak és szabá­lyoknak, melyekhez az államok csatlakoznak. Az ilyen előírások módot adhatnak a más államok belügyeibe való beavatkozásra, a nemzeti függetlenség és szuvere­nitás megsértésére, serkenthetik és bátoríthatják az obskurantista, retrográd tevékenységet és meg­nyilvánulásokat. A dokumentum úgyszintén tartalmaz olyan előírá­sokat, amelyek tulajdonképpen ösztönzik a kivándorlást, és báto­rítják az értelmiség elcsábítását, kárt okozva ezzel a népek — fő­ként a kevésbé fejlettek — gazda­sági-társadalmi fejlesztési érdekei­nek. Románia biztosította és a való­ságban is biztosítja az alapvető emberi jogok és szabadságjogok teljes gyakorlását, s azokat az or­szág alkotmánya is tartalmazza, megteremti az összes feltételt ah­hoz, hogy e jogokat minden állam­polgár gyakorolhassa, s e keretek lehetőséget nyújtanak az egész nép számára, hogy közvetlenül részt vegyen a gazdasági-társadal­mi élet minden szektora, az egész társadalom irányításában.” Ceausescu pártfőtitkár-államelnök beszédet mond a születésnapja tiszteletére rendezett ünnepi gyűlésen örös sapkás „őrangyalok”: London nem kér A New York-i földalattin járőröző „őrangya­lok” kiterjesztették védőszárnyukat Londonra is: az utazóközönséget félelemben tartó garáz­da bűnözők megfékezésére alakult amerikai önvédelmi polgárőrség vezetőjének jelenlété­ben megalakult a vörös sapkás—fehér trikós „őrangyalok” brit tagozata. Curtis Sliwa, aki tíz éve alapította mozgal­mát a New York-i földalatti­ utazóközönséget rettegésben tartó bandák uralmának megtöré­sére, azzal biztatta angol híveit, hogy az önvé­delmi harcművészet elsajátításával úrrá lehet­nek a londoni földalattivasút-hálózaton is egy­re inkább erősödő erőszakhullámon. A föld­alatti utasai ellen elkövetett erőszakcselekmé­nyek száma 1988-ban kétszeresére emelkedett a brit fővárosban az előző évihez viszonyítva. Eddig mintegy ezer londoni fiatal jelentke­zett három hónapos önvédelmi harci kiképzés­re. A felvételre jelentkezőknek három ajánlóra van szükségük, és nyilatkozniuk kell, volt-e már ügyes-bajos dolguk a rendőrséggel. A brit hatóságok távolról sem lelkesednek az amerikai mintájú egyensapkás-egyentrikós „önkéntes polgárőrség” angliai meghonosítá­sáért. A Scotland Yard és a londoni földalatti vasutak saját rendőrsége a leghatározottabban ellenzi az amatőr rendcsinálók illetéktelen be­avatkozását. Hangoztatják, hogy a közbizton­ság védelme, a bűnöző és garázda elemek kéz­rekerítése és törvény elé állítása az erre hiva­tott rendőrség, nem pedig dilettáns önkénte­sek feladata. Attól tartanak, hogy a vonatokon jelenlétükkel tüntető vörössapkások több erő­szakcselekményt provokálhatnak, mint amennyit megakadályoznak. Az angol tagozat megalakulására érkezett négy New York-i „őrangyalt” a brit hatóságok nyolcórás kihallgatásnak vetették alá a londo­ni repülőtéren, de végül is nem láttak jogi ala­pot beutazásuk megakadályozására. Az ameri­kai önkénteseket mindazonáltal brit hivatáso­sok tartják szemmel angliai vendégszereplé­sük idején, nehogy visszaéljenek a vendégjog­gal. Lányuk ártatlanságát kínálták neki Elsősorban a hölgyek fi­gyelmét hívom fel rá, hogy már beindult a reklámgé­pezet, mind erőteljesebb a közeledés, egyre gyako­ribbak az újságcikkek — a hír: „A Tigris visszatér!” A szóban forgó Tigris nem más, mint a hatvanas évek lányainak-asszonyainak egyik bálványa, a szépfiú Tom Jones. Egy generáció szexideál­jaként tartották számon a világsláger Delilah és a What’s new Pussical elő­adóját. És tessék: Tom Jones 48 esztendősen visszatér, hogy újra hódít­son. Őszintén szólva nem iga­zán hiszek a Tigris vissza­térésében, jóllehet az tény, hogy a Kiss című dalával már több országban fölke­rült a slágerlisták jobb he­lyeire — a dalt a magyar tévé is bemutatta már. A régi hódolók megálla­pítása szerint Tom Jones külsején nem látszik az idő. Mi több, az énekes elő­adásmódján, s mozdulatain sem. Minderről mihama­rabb több országban sze­mélyesen is meg akarja győzni rajongóit: az NSZK- ban például hat koncertet ad majd májusban. Mindenesetre megkér­dezték az évekig magáról nem hallató férfit: — Létezhetnek hát olyan emberek, akiken nem fog az idő, akik nem öre­gednek? — Természetesen — mondja Tom Jones némi hatásszünetet tartva, s rá­gyújtván vastag szivarjára — öregebb lett még maga a Tigris is. Csakhogy ta­pasztaltabb is! Ezt olvasván a rosszmá­­júbbak azonnal megjegyez­ték, hogy az időközben megszerzett tapasztalatai­ról bizony Jonesné asz­­szony is jócskán tudna me­sélni. Végtére is 32 eszten­deje házasok, fiuk — Mark — ugyancsak betöltötte már a harmincat. És bizony az évek során Jonesné asszonynak folyton-foly­­vást meg kellett küzdenie a konkurenciával, hisz Tom Jones körül csak úgy hem­zsegtek a csinosabbnál csinosabb lányok. No és a Tigris gyakorta vélte úgy, hogy nem hozhat szégyent önmaga hírnevére ... Az énekes már korábban is többször kinyilatkoztat­ta, hogy a testi hűséget tel­jes egészében természet­­ellenesnek tartja, elsősor­ban azért, mert „mi, embe­rek, forróvérűek vagyunk”. Ha valakit érdekel eset­leg, hogy Tom Jones sze­rint felesége mit válaszolna erre, akkor eláruljuk: azt is tudjuk. A felelet meglehető­sen kétértelmű: „A forróvé­­rűség igaz. De miként a fér­jem azt gondolja rólam, hogy hű vagyok , én is feltételezem ezt róla. Re­mélem, egyikünknek sem kell csalatkoznia ...” A pletykák persze nem éppen a hűségről szólnak. A bennfentesek sztorit mondanak sztori után. Pél­dául olyat, hogy miként si­került titokban besurrannia a hollywoodi sztár Ava Gardner öltözőjébe, pusz­tán azért, hogy a hölgy szí­vébe könyörögje magát. A Tigris azonban tiszteli a nőket, és roppant diszkrét. Azt viszont nem titkolta, hogy fénykorában, amikor több tízezer dollárért lépett fel egy-egy este, lába előtt megszámlálhatatlanul sok cím volt. Lányok címei. Az is előfordult, hogy hotel­szobájának ágyában magát felkínáló lányt talált. De anyukák is voltak, akik lá­nyuk ártatlanságát kínálták fel neki. Vannak, akik úgy vélik, hogy Tom Jones tényleg most érte el a legszebb kort. Dús, sötét hajában már vannak őszülő tincsek, arcán komolyságot sugalló ráncok láthatók, és alakja kisportolt, végtére is na­ponta fut és két-két órát body buildingezik. A legendák szerint ő a nőcsábászok nőcsábásza. Mint ilyen, feljogosítva érezte magát, hogy egy mai szexideálról nyilatkoz­zon. Tom Jones szerint ilyen Prince: — Nagymenő, igazi szexepiljei vannak. Ám a tisztessége sok kívánniva­lót hagy maga után. Semmi diplomáciai érzéke nincs. Úgyhogy továbbra is én va­gyok a menőbb ... A hirtelen visszatért Tom Jonesnak persze vannak hétköznapjai is. Mit csinál hát a Tigris, ha éppen nem vadászik? Nos, a hétköznapokon Tom Jones — és ahogy mondják, az egész Jones­­klán — visszahúzódva éli boldog családi életét a ka­liforniai (USA) Bel Airben lévő csodavillában. A klán tagjai: a mama, a menye, a nővére, a fia, az unokák — és persze a megértő fele­ség. — Óh, Matinda a világ legcsodálatosabb felesé­ge! Sosem hagynám el őt. Bárki megértheti, hogy mi­lyen is az igazi hűség. A lelki hűség ... SZABAD FÖLD 11 kilátá­s Jogi érdekességek a nagyvilágból Szabadalmaztattak egy ege­ret. Két amerikai kutató egy egér génjeit olyan módon változtatta meg, hogy azok fogékonyak let­tek mellrák kialakulására. Ilyen alapon szabadalmaztatták az egeret. Ez az első eset, hogy egy állatot szabadalmi védelemben részesítettek, ami eddig csak egyes mikroorganizmusokkal és növényfajtákkal fordult elő. Az egér jelentősége nyilvánvaló: nemcsak a rákosodás folyamatá­nak tanulmányozását, hanem a gyógyszerek kipróbálását is le­hetővé teszi. Az amerikai Szaba­dalmi Hivatal határozatát azzal magyarázta, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1980-ban kimondta: „minden ember által alkotott do­log szabadalmat kaphat". Az ál­lásfoglalás értelmében a kis egér ideális kísérleti eszköz, prototí­pusa az egészség szolgálatában álló tudományos haladásnak. Egyesek mégis támadják a Sza­badalmi Hivatal döntését, eljárá­sát hatalommal való visszaélés­nek minősítik. Az ügy a kong­resszus elé került, a vita még nem fejeződött be. Igazságtalan igazságszolgál­tatás. A spanyol igazságszolgál­tatás társadalmi megítéléséről 1987 végén felmérést készítet­tek. Ebből az derült ki, hogy a spanyolok számára az igazság­szolgáltatás egyet jelent az egyenlőtlenséggel és a lassú­sággal. A megkérdezettek 50 százaléka szerint az állampolgá­rok nem tartják be a törvényeket, hatvanhat százaléknak pedig az a véleménye, hogy az illetékesek nem büntetik megfelelően a tör­vénysértőket. Arról pedig, hogy a törvénysértésekért közvetlenül ki a felelős, a megkérdezettek (is-is alapon válaszoltak) 72 szá­zaléka a kormányt, 57 százaléka a bírákat, 53 százaléka a politiku­sokat okolja. Az ügyészeket 43 százalékuk, az ügyvédeket 39 százalékuk hibáztatja. A rendőr­séget a megkérdezetteknek mindössze 23 százaléka teszi fe­lelőssé. Arról is szó esett, hogy kinek kedveznek a törvények. A megkérdezettek 50 százaléka szerint a gazdagoknak, 20 száza­lékuk a tehetősekre voksolt, 14 százalékuk azt a választ adta, hogy a felső tízezernek, és csak hét százalékuk vélekedett úgy, hogy a bűnözőknek. A szavazók három százalékának az a véle­ménye, hogy a törvények a terro­ristáknak kedveznek. A állatok jogairól. Svédor­szágban a háziállatok életét a törvény annyira kényelmessé te­szi, amennyire csak lehetséges. Az állatokat nem szabad hor­moninjekciókkal és antibiotiku­mokkal felhizlalni. A baromfi hu­zamos ideig nem tartható ket­recben elzárva, a sertések és szarvasmarhák alomhoz „jogo­sultak”. A jogszabály kimondja, hogy vágás során az állatokat a szenvedéstől meg kell kímélni. A gazdálkodók támadják a tör­vényt, mert az nemcsak a költsé­geiket növeli, de a közvélemény előtt őket kegyetlennek és érzé­ketlennek állítja be. Emellett sen­ki nem lehet képes arra, hogy el­döntse: vajon egy sertés „mikor elégedett és mikor nem az.” Dr. P. I.

Next