Szabad Föld, 1989. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-03 / 9. szám
18 SZABAD FÖLD csmád, ormon, szabadidő Módos emberek luxusigénye? Ötödik éve szerveznek Miskolctapolcán diétás szanatóriumot, ahol nemcsak a fölös kilóktól szabadítják meg a pácienseket, hanem az elhízást kiváltó vagy éppen azt követő betegségeket — cukorbetegség, a vér magas lipidtartalma stb. — is eredményesen kezelik. A háromhetes turnusokban hatvan-hatvan jelentkező részesül a terápiában. A beutaltak naponta ezer kalóriát vehetnek magukhoz, ötszöri étkezés alkalmával. Ellátásukban a Borsod megyei Kórház II-es belgyógyászati osztályához tartozó orvosok (élükön a szanatórium alapító atyjával, dr. Prónay Gábor egyetemi tanárral), gyógytornászok, dietetikusok és nővérek segítenek. A kalória- és koleszterinszegény étkezés persze önmagában még kevés volna. A fogyni szándékozók az étkezések között túrákat tesznek a tapolcai dombokon, úsznak, szaunáznak, kerékpároznak, teniszeznek, és van például evezőpad is. Ezenközben, a három hét alatt főzni is megtanítják őket. Nyilván nem a szokásos háziasszonyi teendőket kell elsajátítaniuk (azokkal a résztvevők többsége nagyon is tisztában lehetett az érkezése előtt), hanem azokat a mesterfogásokat, amelyekkel otthon is zsír- és szénhidrátmentes étrendet alakíthatnak ki. A három hét után, testben és lélekben megkönnyebbedve, receptekkel és jó tanácsokkal felszerelkezve indulhatnak haza az emberek. Az ország minden tájáról... Tavaly októbertől egyébként nemcsak a Borsod megyeiek kérhetnek ide beutalót, hanem az ország minden tájáról elfogadják a jelentkezéseket. A nyitottság együtt járt némi változással is. Erről kérdeztük most dr. Katona Zoltánt, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgatóját. — Miért tágították ki a kört? Nem volt elég jelentkező helyben? — Dehogynem. Amióta a szanatórium beindult, sorban állnak a jelentkezők. — Mit ért sorban álláson? Nehéz ide bekerülni? — Nem. Szeptembertől májusig, a három turnuson, vagyis a kilenc héten belül minden jelentkezőt el tudunk helyezni. Jelen pillanatban körülbelül százan várnak erre. — Akkor miért döntöttek így? — Pénzügyi okokból. Ez a szanatórium korábban a Lenin Kohászati Művek tapolcai szanatóriumában volt. A fenntartási költségeit főként a megyei tanács, és részben a nagyüzem állta. Később átköltöztek a pénzügyminisztérium tapolcai üdülőjébe, így a működtetés költsége megoszlik a PM és a megyei tanács között. De ezzel egy időben megszűnt a területi behatároltság. — Más változás? — Korábban 38 férőhelyet tudtunk biztosítani, az új helyen hatvanat. Kibővültek a terápiás lehetőségek, többek között az úszással és a szaunával. És egy legutóbbi: január 1-jétől a részvételi díj 1500 forintról 3000 forintra emelkedett. De a résztvevők, ittlétük alatt, változatlanul táppénzes állományban vannak. Ez bizony nem a legkellemesebb hír. Miért emelték duplájára az összeget? — Kénytelenek voltunk a központi áremelkedések miatt. Egy beutalt kezelése, vagy „rezsije" még így is 15 ezer forint. Ebből a résztvevő mindössze húsz százalékot fizet. . . — Ezek szerint nincs is haszon a működtetésen? — Semmi. Ha ez a szanatórium valóban nyereségcentrikusan ténykedne, a kezelést igen kevesen tudnák megfizetni. — Amit egyébként zsebből fizetnek az emberek. Sokan visszaléptek az emelés hallatán? — Nagyon kevesen. És helyettük azonnal jelentkeztek újabbak. — A kívülálló szemében luxusigénynek tűnik, hogy valaki fizessen azért, hogy lefogyaszszák. Módos, tehetős emberekből áll a pacientúra ? — Nem jellemző. A páciensek között nagy a szóródás. Van közöttük gépkocsivezető, igazgató, adminisztrátor, pártmunkás, nyugdíjas . . . Fizethetné a tanács is... — De egy igazán kispénzű ember, egy kisnyugdíjas a háromezer forintot semmiképpen nem tudja megfizetni. Szegénysége miatt tehát elesik ettől a „szociális juttatástól”. — Ha már a szociális juttatást említette, véleményem szerint bevett gyakorlattá kellene tenni, hogy a lakóhely szerint illetékes tanácsok a részvételi díjat, vagy annak egy részét egyszeri szociális segély formájában átvállalják. Indokolt esetben természetesen. Erre adottak a jogi lehetőségek. — Volt már rá példa ? — Még nem. Arra már igen, hogy a kórházunk az egyedi kérelmet elbírálva, méltányossági alapon elengedte a díjat olyan jelentkezőnek, akinek a létminimum alatt volt a nyugdíja. Sajnos, bármennyire is romlanak a szociális körülmények, a kórház ebből nem csinálhat rendszert. Különösen most nem, amikor az áremelések a szanatórium helyzetét is megnehezítették. Legfőképpen azok az élelmiszerek, zöldség- és gyümölcsfélék drágultak meg, amelyek elengedhetetlenek az egészséges táplálkozásban. — Meddig tudják tartani ezt a háromezer forintot? — Egyelőre nem szándékozunk újból emelni. De a szinten tartáshoz keresnünk kell a lehetőségeket. Divatos szóval élve — a szponzorokat. Itt, Miskolcon tárgyaltunk már az állami biztosítókkal is, beszállnának-e a működtetésbe. Elvégre a biztosítóknak is érdekük, hogy a kötvénnyel rendelkezők — sok beutaltunknak van — egészséges életet éljenek. Ám azt a választ kaptuk, hogy Magyarországon ennek nincs kialakult gyakorlata. Szemben például a nyugati országokkal, ahol kötelezhetik is az elhízott ügyfelet, hogy élettartama meghoszabbítása érdekében vegyen részt ilyen kezelésen. — A nyugati országokban, gondolom, sok ilyen intézmény működik. Magyarországon hány diétás szanatórium van? — Tudomásom szerint a tapolcai az egyetlen. — Előfordult már, hogy aki itt a szanatóriumi körülmények között lefogyott, hazatérve viszszahízta a leadott kilókat? — Hogyne. A résztvevőknek több mint a fele képtelen otthon megtartani az optimális súlyát. Ebben közrejátszanak az anyagiak is (mint az előbb mondtam, az egészséges koszt igen megdrágult), másrészt az önfegyelem hiánya. Sajnos visszavenni senkit nem tudunk, éppen a jelentkezők nagy száma miatt. Egyelőre azon törjük a fejünket, hogy utókezelőket hozunk létre. — Milyen formában ? — Itt Borsod megyében a szanatóriumi klubfoglalkozás keretében. Egyébként pedig a levelezés ígérkezik a kapcsolattartás egyedüli formájának . . . — Azt hiszem, nem könnyű levél útján lefogyni, ön szerint? — Ez megint csak az akarattól függ. Ha valaki betartja az írott utasításokat, miért ne? — A levélről jut eszembe. Hogyan lehet ezt a beutalót megszerezni? — Van ennek egy formanyomtatványa, amelyet a lakóhely szerint illetékes belgyógyászati szakrendelésen állít ki az orvos. Ezt továbbítják nekünk, a megyei kórház igazgatóságára. — Az előbb azt mondta, végül is minden jelentkezőre sor kerül. De mikor? Milyen sorrendben? Ki dönti ezt el? — Leteszem a nagy esküt, hogy a bejutáshoz nem kell protekció! A sorrendet a beutaló kiállítási dátuma, kivételes esetben az illető egészségi állapota dönti el. Semmi más! — Mennyit lehet itt fogyni? — Hat-nyolc kilót biztosan, de jobb esetben nyolcat, tízet is. A csúcs eddig tizenhat kió volt. Készül a diétás ebéd Mit hoz a jövő zsíroskenyere? — Családostól jelentkeztek már a szanatóriumba ? — Ez azért túlzás lenne. Sok pufók anyukát és apukát láttam már magam is, pufók csemetékkel, és tény, hogy a helytelen étkezési szokások generációkon keresztül öröklődhetnek. Ennek ellenére gyerekpáciensünk még nem volt. Házaspár már nem is egy— Köztudott, hogy Magyarország a túlsúlyos emberek országa. Elég szétnézni az utcán, buszon, villamoson. Statisztikák szerint minden harmadik ember elhízott. Milyennek látja ön ebből a szempontból a jövőnket? — Mondhatnám erre, hogy ezt megítélni nem az én feladatom. De személyes véleményem természetesen van. Ma már minden drága, még az alapvető, és eddig olcsónak tartott élelmiszerek is. A „hason spórolás”, a családi költségvetés ilyen jellegű lefaragása egyáltalán nem azt jelzi, hogy a sovány emberek országa leszünk. Másrészt azt hiszem, nekünk nemcsak attól kell tartanunk, hogy a „zsíroskenyér vacsorák” következtében még több elhízott ember lesz. Sokkal inkább attól, hogy egyre több kiéhezett, testileg leromlott, lerongyolódott embert kell majd istápolnunk. De ez már egy más dolog, másik témakör. A kórházak szerepe ebben csekély. Több intézmény összefogására lesz szükség. Keresztény Gabriella Csipkék, hímzések a tárlókban Országjárás során érdemes egy kicsit több időt szánni a magyar népművészet formákban, színekben, díszítő fantáziában gazdag formakincsének megismerésére, azoknak a múzeumoknak, gyűjteményeknek felkeresésére, ahol egy-egy tájegység vagy népi mesterség jellegzetes tárgyait tárják a látogatók elé. Például a legértékesebb, grammjában aranyértékű, leheletfinom csipkéket. Alig nyolcvan évvel ezelőtt indult világhódító útjára a halasi csipke, amelyet napjainkban a brüsszelivel egyenrangúként említenek. A Kiskunhalason ma is élő hagyományként, anyáról lányára szálló csipkeverési tudomány legszebb darabjai a Csipkeházban (Kossuth u. 37/A) gyönyörködtetik a látogatót A másik csipkeházat az észak-dunántúli Hevesen építették fel (Pő u. 52.), és itt mutatják be — többek között — az 1962. évi brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert leheletfinom csipkét és mai utódjait A tarka mezők színes virágait és a főúri viselet csipkemintáit ötvöző kalocsai hímzés mellett nemkülönben kedvelt a fekete alapon színes fonallal sűrűn kivarrt matyó hímzés, amely a sajátos matyó népviselet — a hosszú, harang formájú, apró rakású szoknyák, szikrázóan színes főkötők, kivarrott legényingek, hímzett kötények — dísze. A legügyesebb kezű matyó népművész Kis Jankó Bori volt, akinek mezőkövesdi emlékházában (Kis Jankó Bori u. 22.) a szobabelső minden darabján ott találjuk a népművészet jeles mesterének keze nyomát. Az alföldi Hódmezővásárhelyen készülnek ma is a híres vásárhelyi hímzések, színes szőrfonalakból varrott, stilizált növényi díszekkel. A legszebb darabokból álló gyűjtemény a népművészeti házban (Árpád u. 21.) látható. Sajátos technikát, bonyolult műveletek egész sorát igényli a kékfestő anyag előállítása, amelyből aztán divatos ruhák, kötények, terítők, kendők is készülnek. Pér napot is igénybe vehet, amíg az egykori Kluge-féle textilműhellyel megismerkedik a látogató Pápán (Március 15. tér 12.), ahol a kékfestés teljes folyamatát eredeti gépeken mutatják be a kékfestőmúzeumban. A múzeumok nyitva tartásáról, a belépődíjakról a Tourinform 179-800-as telefonszámán, naponta reggel 8-tól este 8-ig kérhető tájékoztatás. Padányi Ágnes ! Autóvásárlók! Nyugatnémet autó-nagykereskedés használt és új személygépkocsikat kínál megvételre, későbbi alkatrész-utánpótlással. Személygépkocsik, vámkedvezményes kombik, landloverek és lakókocsik gazdag választékban. Árak: 2000-10 000 DEM közön és azon felül, készpénzért. Magyar nyelvű ügyintézés. Tájékoztatás telefonon ajánlatok levélben is. Hívja munkatársunkat hétfőn és szerdán 8 és 11 vagy 18 és 20 óra között. Telefon: 0049/911/555, 994 Erőss István Levélcím: Postfach 210347, 08500 Nürnberg 21. Telefax: 0049/9621/82312 V_________________ A farmert is kombinálhatjuk A strapabíró farmert is elnyűvik a gyerekek, vagy legalábbis kinövik. Ezen azonban könnyen segíthetünk. Csíkos, kockás, kötött anyag felhasználásával kombinálhatjuk, megtoldhatjuk, kibővíthetjük a régi együttest, sőt még divatos is lesz. Ha új anyagot alkalmazunk, a munkánk előtt avassuk be, nehogy összemenjen. A röviddé vált farmerdzsekit és -pantallót megtoldhatjuk a rajz szerint kockás flanel- vagy műszálas anyaggal. Kislánynak apró mintás flanelből vagy mintás kínai kardból készíthetjük a betéteket. Ha a leány vagy a fiú kinőtte a farmert, hasonlóan toldhatjuk meg, egyszínű világosabb vagy sötétebb vászonnal, de felhasználhatunk a farmer színével harmonizáló kardbársonyt is. Csinos a rávasalható címke a dzsekin és a pantallon is. Villányi Zsuzsa Partnerismeret és kanyarodás Az autózásban a másokkal egyszerre végzett manőverek mindig hordoznak veszélyt magukban. A kettős kanyarodás, vagy ha két kocsi egyszerre vált sávot, egyszerre fordul vissza stb., azzal járhat, hogy a forgalmi művelet során a két együtt mozgó elveszíti a kapcsolatot egymással. Még olyan helyeken is, ahol például a kanyarodó sávokat útburkolati jelekkel vezetik tovább az úttesten, fennáll a koccanás lehetősége, hiszen sávon belül is kijjebb vagy beljebb kerülhetnek az autók, s mivel a vezetők figyelme ilyenkor elsősorban arra az útszakaszra irányul, ahová bekanyarodnak, a hiba kockázata is megjelenik. A legokosabb dolog egyszerűen elkerülni az együtt végzett manővereket! Az ügyes autósnak nem okoz gondot, hogy úgy válassza meg pl. a kereszteződéshez érkezésének pillanatát, hogy akkor ott ne kerüljön sorra az övéhez hasonló mozgás, de természetesen mód van arra is, hogy leheletnyi „késéssel” kezdjük csak a kanyarodásunkat, mintegy magunk elé engedve a másikat. Ti., ha csak egykét másodperccel később kezdjük a manővert, máris felmérhetjük, hogy milyen ívet fog választani, mekkora sebességgel kanyarodik, várható-e a mellénk sodródása? Megbízható információkat kapunk tehát, amelyeket a magunk biztonságára hasznosíthatunk! A partnerismeret — amiről többször írtunk már e hasábokon is — semmiképpen sem jelent valamiféle „személyes” vonatkozást, csupán azoknak az apró jeleknek a megfigyelését, amelyek a másik mozgását kísérik. Ezekből érthetően lehet következtetni a partner szándékaira is, no meg jó előre felmérhető, hogy a közös mozgás közben mit várhatunk el tőle. Nyilvánvalóan fontos az is, hogy ő tud-e egyáltalán rólunk? Mindenfajta kettős vagy többes manőver végrehajthatóságának feltétele az erről való meggyőződés. A közös kanyarodás ugyanis megköveteli, hogy mindvég meglegyen a kocsik közötti megfelelő távolság, ezt pedig lehetetlen megtartani, ha az egyik kanyarodó nem is figyel a másikra . ..! A kanyarodás ívét, az esetleg kijelölt forgalmi sávban a pontos helyünket, azon az úton elfoglalandó pozíciónkat, ahová kanyarodás után érünk, csak mintegy „szótlan”, de közös megegyezéssel lehet megbízhatóan kiválasztani. Ne felejtsük el, hogy minden kanyarodás bizonyos elsőbbségadási kötelezettségekkel jár: az egyenesen haladó járműveknek, az útkereszteződésben átkelő gyalogosoknak elsőbbségük van a kanyarodó járművekkel szemben ... Nos, ha egyszerre kanyarodunk valószínű, hogy ezt az elsőbbséget is egyszerre kell majd megadnunk! S nem kizárható a kockázat, ha ezt a két egymás mellett kanyarodó másként képzeli el! Lényeges tehát, hogy ebben is legyen megértés a két partner között. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉG Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács egyik vizsgálata szerint a közlekedők (gyalogosok) jelentős számban nem tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy történnek-e közúti balesetek a tilos jelzésen való áthaladás miatt. A megkérdezetteknek csak alig egynegyede tartja ezt a szabályszegő magatartást veszélyesnek, s úgy ítéli meg, hogy a járművezetőknek kell ilyenkor is jobban vigyázniuk. Azoknak a körében, akik ismerik ezt a tipikus veszélyt, 40 százalék a jelzőlámpák beállítására panaszkodik, s azt hiányolja, hogy kevés a gyalogosok által működtethető lámpa az utakon. Sokan emlegetik azt is, hogy a lámpák fénye nem elég erős, és kifogásolják, hogy ha elromlott a lámpa, nincs helyette (vagy csak nagy sokára) rendőri irányítás. Amit egyébként a gyalogosok a legbiztonságosabbnak vélnek. Petress István 1989. MÁRCIUS 3.