Szabad Föld, 1994. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-23 / 34. szám

1994. AUGUSZTUS 23. Beszélgetés a katolikus tábori püspökkel ® MmWmm­MQ ©DpGoao00 Lourdes-ban celebrálta katonák előtti első szentmiséjét püspökké szentelése után pár nappal dr. Ladocsi Gáspár, a Magyar Honvédség dandártábornoka. A harminchatodik lourdes-i nemzetközi katonai zarándoklaton negyven ma­gyar vallásos tiszt, tiszthelyettes, sorkatona és honvédségi közalkalmazott vett részt. Immár negyedik alkalommal jelentek meg a nemzetközi talál­kozón a magyar honvédség kép­viselői, de először hivatalosan is kinevezett tábori püspökük ve­zetésével. • A jelentős múltra visszate­kintő katonai zarándoklaton több mint húsz ország csoportjai között nem érezték idegennek magukat? - Ellenkezőleg, az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva nagyon hamar sikerült feloldód­niuk a magyar küldöttség tagjai­nak. Szinte azonnal teljes lélek­kel bekapcsolódtunk a progra­mokba. A magyar nép történel­mében sok vallásos katona, hadvezér szerepelt. H. Rákóczi Ferenc kardja mellett mindig ott volt a rózsafüzér, Zrínyi Miklós költő és hadvezér pedig így ír a Szigeti veszedelem előhangjá­­ban, ahonnan püspöki jelmon- Dr. Ladocsi Gáspár datom is választottam: „Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Ura­dat, / Az ki örökkén volt, s imádod fiadat / Úgy mint Istenedet és nagy monarchádat: / Szentséges Királyné! hívom irgalmadat.” Ladocsi Gáspár, a szigetközi születésű, negyvenkét éves püspök, a győri bencések középiskolájának elvégzése után jelentkezett kispapnak. Sorkatonai szolgálatát akkoriban több mint ötven kispapjelölttel együtt a keménységéről híres alakulatnál, Lentiben töltötte. - A laktanyában nagyon sok jó embert megismertem. Jóleső érzés volt, hogy püspökké szentelésemen egykori rajomból szinte mindenki megjelent. - Az utóbbi évtizedekben a magyar fegyveres erők tag­jait azért nem az a fajta vallásos érzület jellemezte, aminek alapján a lourdes-i zarándoklatra induló csoportba be lehetett kerülni... -Tisztában vagyok a katonai lelkészi szolgálat fogadta­tásával, helyzetünkkel. A Magyar Honvédségen belül mind megértőbbek irántunk. Én a magam részéről nem is kérek különösebb elismerést munkánkért, csak a bizalom esélyét kérjük. A többit Isten segítségével, a munkánk eredményével akarjuk kiérdemelni. Ladocsi Gáspár teológiai ta­nulmányait befejezve újmisés papként tanár lett a főiskolán. Budapesten elvégezte a Hittu­dományi Akadémiát, doktorált, majd két évre Rómába küldték, ahol az ókeresztény egyház­atyák teológiai munkásságát ta­nulmányozta, és szakdiplomát szerzett. A forrásművek jó ré­szét görögből, latinból fordítot­ta magyarra. — Milyen szerepre vállalkoz­hat a katolikus tábori püspök­ség? — Sajnos először katonai te­metésen kellett részt vennem, a megboldogult Kéri Kálmán ve­zérezredes úrnak adtunk végső tiszteletet. De alig várom, hogy részt vehessek a katonacsalá­dok újszülötteinek megkeresz­­telésében, bérmálásában vagy katonai eskü celebrálásában. A (A szerző felvétele) hívő emberek életében e jeles eseményeken túl katonai lelké­szek pozitív kapcsolódási pontokat keresve igyekeznek segíteni a nehéz lelkiállapotba került sorkatonákon, min­den honvédségi dolgozón. De a jelenleg szervezés alatt álló katonai ordinariátus lelki szolgálatát minden esetben a vallásszabadság tiszteletben tartásával, igény szerint és az önkéntesség figyelembevételével fogja végezni. A nyu­gat-európai, főként a francia, német és az olasz tábori lelkészszolgálatok tapasztalatai és a magyar, háború előtti hagyományokból tanulva a mai elvárások és kihívások szerint részt vállalunk a hívő katonák erkölcsi nevelésé­ben, személyiségük formálásában. Szándékaink szerint az egyes helyőrségi katonacsaládok lelkipásztori szolgálatán kívül eső hívőket a katonai tanintézetekben vagy öregott­honokban is felkeresnénk, hogy nekik lelki támaszt nyújt­hassunk. Deák József Hogyan tovább, Színészmúzeum? Az 1951-ben Gobbi Hilda által megalapított Bajor Gizi Színész­múzeum mindmáig - állandó és időszaki kiállításain - a magyar színjátszás kiemelkedő, elsősor­ban XX. századi egyéniségeinek kíván emléket állítani. A folyama­tosság tehát megmaradt az alapító halála után is, sőt azóta az egykori magángyűjtemény az Országos Színháztörténeti Intézet kezelésé­ben működik tovább. Az új gazda képviseletében dr. Király György­­né igazgatót legelőször arról kér­deztem: hány fotó, jelmez és egyéb kellék van jelenleg a múze­um birtokában? - Lehetőségeink behatároltak - állapítja meg. - Ugyanis ennek a villának bár csodás a hangulata, de rendszeresen kiállítások céljá­ra felhasználni nagyon nehéz. A lakószobák falfelülete kicsi, s így komoly gond ott teljes értékű tárla­tot rendezni. Mindazonáltal példá­ul több ezer fotó látható állandó kiállításunkon, ám az is igaz, hogy a valóságban százezer fényképet tárolunk, a nagyközönség elől (egyelőre) elzárva. Több jelmez, díszlet bemutatására még évekig várnunk kell! - Gondolom, pénzügyi hely­zetük sem valami rózsás... - Én úgy fogalmaznék, hogy rossz, de nem tragikus! Az állami költségvetésből ez évben az épü­let megkezdett felújítási munkála­tainak folytatására kaptunk pénzt. Eszerint a tetőterasz és a kőkerí­tés javítgatására van most mó­dunk. De ezen felül termé­szetesen a Művelődési Minisztéri­um is segíti a múzeumot. - Átlagban hányan keresik fel egy esztendő során ezt a budai villát? - Évente hatezer látogatót foga­dunk. - Ez meglehetősen kevésnek tűnik. - Pedig nem az. Fontos megje­gyeznem, hogy az érdeklődés, ha nem is nőtt, ám nem is csökkent az évek során. És ez manapság - szembesülve a hazai kultúra hely­zetével, s a hasonló intézmények gondjaival - egyáltalán nem ad okot a csüggedésre. Ez az állapot elfogadható! - A továbblépés lehetőségeit mégis miben látja? - Új, állandó és időszakos be­mutatókra készülünk. Terveink kö­zött szerepel a közelmúltban el­hunyt Mensáros Lászlóra és Csá­kányi Lászlóra emlékező kiállítás megszervezése. Ugyanakkor szí­nészszalon beindítását is tervez­zük. Vagyis a ma színművészeit szeretnénk rendszeresen meg­hívni közös találkozókra, felolva­sóestekre Bajor Gizi egykori ott­honába. - Magyarországra sajnos jel­lemző, hogy nagyjainkat csak haláluk után ismerjük el igazá­ból. Az imént Mensáros és Csá­kányi nevét is megemlítette, mi­vel őróluk készül a következő emlékkiállítás anyaga. Kortár­saink közül azonban úgy tűnik, szóba sem kerül senki. Miért? Ön szerint kit illetne meg jogo­san még életében (!) ez az elis­merés? - Nehéz kérdés. Egy jelenleg is alkotó ember bemutatásánál naprakésznek kell lenni ugyanis, ez pedig kemény feladat. Ha csak rajtam múlna egyébként, én Tolnai Klárival nyitnám meg a sort... Szabó Zoltán Attila Fazekas Lajos Hajló fáim közt Miért érzem egyre jobban a fákat, S miért fáj úgy, mintha csontom görcsösödőket törne, magamhoz kötődő hű barátnak? amikor vihar után erős águk dől a földre? -Miért nyújtom egy-egy ág után karom, A fák csöndje: az édeni béke, mint barát felé, - Isten-vendég jön, immár nem erősen, fiatalon­ hajló fáim közt megyek elébe. SZABAD FÖLD 15 Fölröppen a Szárny-próba Negyedévenkint megjelenő iro­dalmi folyóiratot tart fönn az Ama­tőr Költők és írók Szövetségének Kazincbarcikán működő regio­nális csoportja. Figyelmet érde­mel, hogy az irodalom mai nehéz helyzetében is állják a sarat. Tagjaik szép helyezést értek el egy országos verspályázaton, továbbá a Sajószentpéteren meghirdetett megyei pályázaton is. Folyóiratuk most megjelent szá­mában költőik verseiből kínálnak mustrát. Ózdi, putnoki, miskolci, sajónémeti, rudolftelepi, tardonai, izsófalvai, kazincbarcikai amatőr poéták mutatkoznak be hasábjain. De keceli, kecskeméti, kiskunha­lasi, pécsi, debreceni, győri, gyu­lai, szigethalmi, sőt párizsi, mün­cheni írók munkái is gazdagítják a kiadványt. Ízelítőül íme tíz sor a München­ből jelentkező Tollas Tibor szép verséből: Anyám zsoltárt énekel Szép fehérhajú éjszaka Váratlan érkeztem haza Hókucsmás házunk nem aludt Pislogva leste a kaput Mintha csak ő is várna rám És arany hidat vert alám És arany hídon mentem én kertünknek fehér szőnyegén Amíg egy hang az éjbe kelt Anyám bent zsoltárt énekelt. ...Sok sikert, örömöt, megjele­nést, boldog amatőrök! (B.) GJ]©DyiMi 1 5 Dg(Sg!) találkán­y MímCsom Korill Ferenc, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke nyitotta meg Lemon János polgármester társaságában azt a Nógrád megyei Nemzetiségi Találkozót, me­lyet Bánkon, a vízi színpadon rendeztek, immár 28. alkalommal. A dicséretesen rövid (35 C-fok volt árnyékban!) ünnepi beszéd után bánki fiatalok sóval és kenyérrel köszöntötték a zsúfolásig megtelt nézőtéren helyet foglalókat, köztük Jakab Róbertnét, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus (A szerző felvételei) Szövetségének országos vá­lasztmányi tagját, Gellért Kiss Gábort, az MSZP ügyvi­vőjét, országgyűlési képvise­lőt, Ali Gyulát, a Szlovák Szövetség titkárát, valamint Karol Wlachovsky urat, a Szlovák Kulturális Intézet igazgatóját. Az ő véleménye szerint az ilyen és hasonló ta­lálkozók és rendezvények el­sőrendű fontossága az, hogy az ember emberi közössé­gekbe kerül. Ennek az öröm­teli találkozásnak egyik kife­jeződése volt az éjszakai nagy népi össztánc, amelyet a Ciprusról érkezett Kalotse­ris táncegyüttes kezdemé­nyezett, és amely aztán szó szerint táncra is perdített minden résztvevőt. Veégh Ádám A Kalotseris együttes Ciprusról érkezett Bánki fiatalok tánca

Next