Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-02-03 / 5. szám

1998. FEBRUÁR 3. Egyedem, kegyedem, Amerikában járt a Hajdú táncegyüttes Ilyen nagyot még a hortobágyi ugrásban sem ugrott soha a Hajdú táncegyüttes! Egyenesen - azaz de­hogyis egyenesen, hanem a földgo­lyó görbületét követve - az Ameri­kai Egyesült Államokba ugrottak egy öthetes, harminc fellépésből ál­ló turnéra. Hogyne ugrottak volna, amikor meghívást kaptak az Idaho Folk Dance Festival találkozóra s az azt követő fellépésekre az Államok különböző városaiba. A meghívó megérkezett, nagy megtiszteltetés, nem szabad visszautasítani. Már ki lenne olyan bolond, hogy elutasítaná? Senki. Hacsak úgy nem, ahogyan a mon­dás állítja: Üres kamrának bolond a gazdaasszonya. Merthogy a Hajdú táncegyüttes kamrája bizony üres. Sőt, az üresnél is üresebb, mert a jó múltkorában betörtek az együttes debreceni székházába, s minden mozgathatót elvittek. Közöttük pó­tolhatatlan videofelvételeket koráb­bi produkciókról. Amit nem vittek el, például a népviseleti ruhákat, azokat vicces kedvükben felgyúj­tották. S az amerikaiak a meghívó mellé nem küldtek repülőjegyeket. Arrafelé ugyanis az a természetes, hogy az oda- és visszautazást a meghívottak fizetik, a találkozó, a turné során pedig a vendéglátók el­tartják, utaztatják őket. Megindult tehát a szponzorok felhajtása. Aki próbálta, tudja, hogy nehéz munka. Sokkal nehezebb, mint a tánc, de legalább olyan fon­tos. Aztán kerültek szponzorok, vé­gül „csak" 60 ezer forintot kellett a táncosoknak saját zsebből fizetni­ük. Akinek nem volt ennyi, annak megelőlegezték, s majd részletek­ben adja vissza a pénzt az együttes­nek. Volt, aki olcsóbban megúszott egy utazást. Egy ifjúsági csoport ugyanis németországi meghívás­nak tett eleget a többiek amerikai útjával egy időben. Ide már tizenöt­ezer forintért is el lehetett jutni. Idahóban aztán találkoztak olyan táncosokkal is, akik a németországi rendezvényen is részt vettek. Be­mutatkozáskor ízlelgették az együttes és a város nevét: „Hajdú Debrecsen..." - Képzeljétek, talál­koztunk mi is egy debreceni együt­tessel - folytatták aztán, persze né­metül. - Az olyan volt! Sajnáljuk, hogy ide nem jöttek el. Nem ismeri­tek véletlenül? - Dehogynem - mondták a debreceniek -, ők is a mi együttesünkben táncol­nak... A fesztiválon fergeteges volt a siker. Kaptak is egy diplomát meg egy igazi indián törzsfőnö­köt mint kisplasztikát. Az ere­detije ott áll a városháza előtt Salt Lake Cityben. A fellépések színhelyein csa­ládoknál szálltak meg a táncosok, zenészek. Akadt ven­déglátó, aki magyar származá­súnak vallotta magát, de nem­igen beszélte nyelvünket. Még­sem hagyta el a szerencsecsilla­ga azt a táncost sem, aki a ma­gyaron kívül csak a tánc nem­zetközi nyelvén ért. Az ott ural­kodó mormon vallás ugyanis ajánlja követőinek, hogy a világ legkülönbözőbb országaiban térítsenek egy-két évig. S majd minden helységben volt, aki Magyarországon vagy a Kár­pát-medence más, magyarlakta te­rületein töltötte ezt az időszakot, s megtanult magyarul. A nagy turné után kezdte 45. évadját az együttes, amely ars poe­ticaként vallja a néprajztudós, Györffy István gondolatát: „A nép­táncot a magyar nyelvvel egyenlő jogú magyar nemzeti műveltség­alappá kell nyilvánítanunk, s min­den olyan védelmet és gondosko­dást meg kell neki adnunk, ami a magyar nyelvet megilleti." Ami tő­lük telik, ők meg is teszik. Az előző évadban, az amerikai turnét is bele­értve, 119 alkalommal léptek kö­zönség elé, s 11 új művet mutat­tak be. Gőz József VAN MÁR PROGRAMJA? Rendezvények vidéken Budakalász, Faluház: a Kalász táncegyüttes délutánja (10-én 4), a Budakalászi Baráti Kör összejöve­tele (5-én este 6). Cece, Csók István Emlékmúze­um: A festőművész élete és élet­műve (naponta nyitva 10-6. h. és k. kivét.). Debrecen, Szeredás Klub (Néptáncház): a Szeredás együt­tes népzenei estje (5-én fél 8); Ze­neművészeti Főiskola: a Bartók vonósnégyes és Onczay Csaba gordonkaművész hangv. (9-én es­te fél 8). Diósd, Rádió- és Televízió Mú­zeum: Rádió- és televíziótört. kiál­lítás; Békésy György, a nemzetkö­zi hírű, Nobel-díjas akusztikus (1899-1972) emlékszobái. Dunaújváros, Bartók Kamara­­színház és Művészetek Háza: a Magyar Fesztivál Balett színházi estje (11-én 7). Eger, Dobó István Vármúzeum: Eger és az egriek­­ a XX. század el­ső felében (idősz. kiáll.). Érd, Városi Műv. Központ: ha­gyományos kosaras székely bál, háziasszony: Kóka Rozália (7-én este 8). Galgamácsa, Emlékház: Van­­kóné Dudás Juli, az egykori híres pingálóasszony művészete. Gyöngyös, Tourinform Galéria: Gyöngyös a képzőművészetben - pályázati kiáll. (11-én nyílik meg). Hajdúböszörmény, Sillye Gá­bor MK és Köz. Ház: Pszichológiai életvezetési tanácsadás­­ a Népjó­léti Egy. támogatásával (9-én du. 5). Hódmezővásárhely, Tánc- és Mozgásműv. Központ: Jógával az egészségért! (11-én du. 5). Kápolnásnyék, Vörösmarty Mihály Emlékmúzeum: A költő relikviái egykori lakóházában - XIX. századi enteriőrben (naponta 10-6. h. és k. zárva). Kaposvár, Csiky Gergely Szín­ház: Walpuigis-éj, bemutató (6-án este fél 8), Stúdió: Martin Murlo (10., 11-én 7). Kecskemét, Magyar Népi Ipar­művészet Múzeuma: Kalotaszegi munkák - Zana Dezső gyűjtemé­nyéből; Magyar Naiv Művészek Múzeuma: Utazás a naivok biro­dalmába (h. kivét.). Miskolc, Játékszín: Szophok­­lész: Antigoné, premier (5-én du. 3); M. Nemzeti Színház: Gogol: A revizor (6-án este 7); Ady Endre MH: Diákrockparádé '98 - diákze­nekarok vetélkedője (7-én du. 4), a Kassai Filh. Zenekar és a Magyar Áll. Énekkar népszerű zenei estje (9-én fél 8). Mosonmagyaróvár, Flesch Ká­roly Kult. Központ: a Győri Filh. Zenekar farsangi hangv. (10-én es­te 7). Nyíregyháza, Váci Mihály Vá­rosi Műv. Központ: farsangi bál - az Igrice néptáncegy. közreműkö­désével (7-én este 7). Oroszlány, Városi Műv. Köz­pont: Nemzetiségi bál (7-én este 7). Pécs, Művészetek Háza: And­l Anita és Gogl írisz konc. (9-én este 7). P. Nemzeti Színház - Kamara­­színház: Vadócok, francia balett­est (10-én 6). Szókratész védőbe­széde, stúdió előa. (11-én du. 5). Sárospatak, A Művelődés Há­za: Pesti kabaré - színházi előa., közreműködik Csala Zsuzsa, Har­­sányi Gábor és mások (6-án este 7). Sopron, Petőfi Színház: A. Schnitzler: Beláthatatlan táj (tragi­­kom.) - magyarországi ősbemuta­tó (7-én este 7). Magyar Művelő­dés Háza: S. Mrozek Kedvező for­dulat c. komédiájának bem. előa. (10-én 7). Túrke­ve, Finta Múzeum: A Nagykunság néprajza. Élet az Ecsegi-pusztán (k. zárva). Vác, Madách Imre Műv. Köz­pont: a Stonehenge metálegy. konc. (szó. fél 8). Zalaegerszeg, Városi Műv. Központ: a Zalai Székely Dalárda műs. (11-én este 6). A budapesti kínálatból Almássy Téri Műv. Központ: Rományi Roza - cigánytáncház (10-én este 7). Dózsa Műv. Ház: Dobosok far­sangja (7-én du. 3). Játék és muzsi­ka - ismerkedés a zenével, házi­gazda: Lukin László (11-én du. fél 3). I. Ker. Műv. Ház: rockzenei est (7-én 8-tól). Népligeti Planetárium: Az ufóvadászok csapdája (7., 8-án du., 4, 10-én fél 3), Kozmikus ka­tasztrófák (8-án du. fél 3,11-én 4), Kalandozás a Naprendszerben (8., 11-én du. 1), A betlehemi csil­lag (10-én du. 4), A Nap családja (7., 8-án de. fél 10 és 11., 10-én de. 11,11-én du. fél 3). Az élet bolygó­ja: a Föld (10-én du. 1,11-én de. fél 10). Semmelweis Orvostud. Egye­tem (díszterem): Földrészek zené­je 3.­­ Amerika ütőszenéje, az Amadinda ütősegy. konc., énekel: Károlyi Katalin (6-án este fél 8). Zeneakadémia: Noé bárkája - gyermekopera (7-én de. 10 és du. fél 4, 8-án du. fél 4), a Kassai Film. Zenekarának hangv., közrem. a budapesti Nemzeti Énekkar (8-án fél 8). HALOTTI TOR A TAJGAN A fenséges kőember, a sztyeppék gránitba faragott őre Mongólia északi szomszédjánál, a tuvai Kizilben áll. Másfél évezrede mered a távolba. Kezé­ben csészét tart, hogy „ő" is ihasson a tejpálinkából a többiekkel, amikor az elhunyt halálának negyvenedik napján körbeülik az áldozóhelyet. Az ótörök népek halottkultuszát ma is megélik Dél-Szibériában, a tu­­váknál. A Jenyiszej forrásvidékén, a szent fánál gyűlt össze a negyven nap­pal azelőtt elhunyt rénszarvaspásztor rokonsága. Az erdei szertartás csúcs­pontján - amikor kapcsolatba ke­rült a szellemvi­lágba költözött lé­lekkel - a sámán­nő félrehívta az özvegyet, hogy párja üzenetét át­adhassa. Mi történt a­­török kőszobor bokrok mögött? Nem tudhattuk, oda senki nem követhette őket, de az asszony láthatóan megbékélt. Csendben elfogyasztottuk az avarra rakott étele­ket, italokat, adtunk belőlük az erdőnek is. Mindnyájan úgy éreztük, az eltávo­zott lelke megnyugodott. Még találkoztunk a falujában, Tora- Hemben. A szigorú sámán így köznapi­ai a medvekarmokkal ékesített öltözé­ke és dobja nélkül bájos fiatalasszonnyá változott. Külsőségek nélkül fogadta a beteget, egy sebes kezűt, de - látva a fizi­kai sérülést - orvoshoz küldte. írta és fényképezte: Kunkovács László Mindenki fogyasztott az ételekből Fiatal sámánnő a dobjával HAGYOMÁNYŐRZŐ Balázs, Ágota, Dorottya „Gyermekkoromban két fehér­­ gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon / s úgy néztem a gyertyák közül, / mint két ág közt kinéző ijedt őzike. / Tél közepén, Balázs-napon..." A költő Babits Mihály örökítette meg ezekben a meghatóan szép sorokban Szent Balázs emlékünnepének templomi szertartását, a Ba­­lázs-áldást vagy más néven a balázsolást. Amikor a pap a torokbeteg­ség ellen oltalmat kérő arca elé tartja a gyertyákat, s a patrónushoz imádkozik közbenjárásért. Szent Balázshoz, a torok, a kikiáltók és az énekesek védőszentjéhez, aki a legenda szerint megmentett egy hal­szálkától fuldokló gyermeket. R­égebben, amíg a diftéria elleni védőoltást be nem vezették, az egyik legrettegettebb s a gyermekeket különösen fenyegető betegség a torokgyík volt. Az ettől való félelem ösztökélte február harmadikán sokfelé a templomi balázsolás résztvevőit, hogy hazatérve az otthon maradottak torkát megsimogassák. A Hont megyei gyerekek a szente­lés után a szobában ingre vetkőzve járták a balázstáncot, hogy jól ki­melegedjenek, közben ki-kiszaladtak az udvarra, megtudni, hatott-e az áldás. Szintén Balázs-napi szokás volt a korábbi évszázadokban a diákok balázsjárása, házról házra való látogatása, vidám kéregetése. Köszön­tőjük - a balázsének szövege - főképpen a gazdasszonynak szólt: „Ad­jál egy kis szalonnát, / Hadd tegyünk rajta áldást, / Ad az Isten érte mást, / Adjatok szalonnát!" Az adományt az iskolamesterüknek gyűj­tötték, aki aztán a bőséges elemózsiából, szalonnából, kolbászból, rán­­tottának megsütött tojásból megvendégelte a balázsjáró gyerekeket. Szent Ágota szűz és vértanú emlékezete is helyet kapott a magyar néphagyományban. Mivel - állítólag - a koporsóját fedő szűzi fátylá­val sikerült megfékezni az Etna tűzhányó lávafolyamát, névünnepén, február ötödikén a tűz ellen fohászkodtak oltalmáért. Ilyenkor szen­telt kenyeret raktak a háztető alá, hogy a pusztító elem a portát elke­rülje. A Dél-Alföldön ezt a műveletet a gonoszűzéssel is összekapcsol­ták: körülsöpörték a házat és az ólakat, hogy megszabaduljanak a fér­gektől. D­orottya napján - hatodikén - ma is sokfelé emlegetik még az öre­gek a régi megfigyelést. Ha Dorottya szorítja, zord az idő, Julian­na tágítja, megenyhíti a hideget. A Felvidéken Dorottya-napkor az asszonyok tartózkodtak a varrástól, s a juhászok igencsak megörültek az esőnek, mert ennek áldásából sok juhtejre számítottak. Sulyán Pál Szabad föld 15

Next