Szabad Föld, 1998. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)
1998-08-04 / 31. szám
1998. AUGUSZTUS 4. Romabánat, romarumli Az előítéletek szintjén mindanynyiunkban él egy többé-kevésbé hasonló kép a cigányságról. Differenciálatlan egészként, elmarasztalva látjuk őket a sablonos képletben: gondtalan munkakerülők, zenészek, csalók, zugkereskedők; a társadalomba beilleszkedni nem is akaró kósza népség. A Néprajzi Múzeumban most megrendezett, Romák Közép- és Kelet-Európában című kiállítás felteszi a kérdést: milyenek valójában a romák, milyenek az általunk alig ismert emberek? Ők mit gondolnak magukról? Hogyan ábrázolják önmagukat? Milyenek a különböző nyelvű, vallású és kultúrájú csoportjaik: a legtovább vándorló kelderások, a korábban famunkából élő beások, a legkorábban megtelepedett kovácsok és zenészek? A kérdésekre a választ az elmúlt csaknem kétszáz év időszakát átfogó - gondolatilag igen jól felépített, gazdag néprajzi, képzőművészeti, videó- és fotóanyaggal illusztrált kiállítás igyekszik megadni. A rendezők koncepciója szerint nemcsak azt mutatják be, milyenek a romák, hanem azt is, koronként a társadalom milyennek látta őket, s hogy maguk a romák milyennek akarják láttatni magukat. Múlt századi fekete-fehér fotók örökítik meg a tipikus arcokat és foglalkozásokat: kalapos, bajszos, pipás, kosárfonó, medvetáncoltató, kanalas, üstös, vándor oláh cigányok portréi mellett századvégi életképek sora ábrázolja a putri előtt mezítláb táncoló, libbenő szoknyás cigánylányt, a hegedülő férfit, a porban csúszkáló purdét. Kvalitásos festmények és szörnyű giccsek sora érzékelteti az elképzelt cigányéletet: közhelyes életképek és vidám rendetlenség - romarumli - sorakoznak egymás mellett. A festett „élet” után következik a valóság: a romák készítette kézművestermékek bemutatása. A teknővájó, kanálkészítő beások, az üstkészítő kelderások, kosárkötők, kovácsok darabjai mellett ónkupák, aprópénzből készült karkötők, filigránmívű díszgombok a Kelet- és Közép-Európa különböző helyein élő, vándorló, majd letelepülő cigány népcsoportok munkavégzését mutatják. A vásár mint találkozási pont fontos helyet foglalt el az életükben. „Roma nélkül nincs vásár, de roma sincs meg vásár nélkül” - mondták az öreg cigányok. Egyaránt volt ez életforma, pénzkereset, sikerélmény. Összefutottak itt a vándor- és háziiparosok, a lókupecek, a kártyajósok, a medvetáncoltatók. Élethűen rekonstruált, nádtetős vályogházak, deszkadarabokból és hullámpalából összeeszkábált nyomorúságos kalyiba mellett Ion Cioba, a Nagyszebenben 1992-ben megválasztott romakirály fényűző szalonja is látható. Képet alkothatunk a jómódú, kereskedő vagy muzsikus foglalkozású roma rétegről is. A kiállítás leghatásosabb része a kortárs szobrászokat, festőket felvonultató képzőművészeti tárlat. A művészet sűrített eszközeivel szembesülhetünk legintenzívebben a roma élet- és gondolkodásmóddal. Naiv festők és iskolázott mesterek drámai erejű képekben összegzik a világot, amelyben élnek. Szentandrássy István megrázó triptichonján a cigány mítosz és hiedelemvilág keveredik a kereszténységgel. A művészek gyakori témája a megfeszített megváltó, a szentléleket jelképező galamb, a szakállas Krisztus-fej. Ezek a motívumok a romák hagyományőrzését és vallásosságát mutatják. A gyakran feltűnő lovak, ekhós szekerek a múltra utalnak. Balogh József Emlékezés című festményén kalapos, pipázó, meztelen felsőtestű férfi óvón ölel magához egy házat és egy szekeret - mintha a múltját és őseit is ölelné -, s a háttérben falusi település, sőt toronyház látszik. A cigány éjszaka legendás, balladás mesevilág, a hétköznapi élet egyszerű jelenetei sorakoznak egymás mellett. Az arcokon gyakori a rémület, a félelem, bánat ül a vonásokon. Ritka a mosoly, a ragyogó tekintet, kifejező, égő vagy lesütött szemek mellett Krisztus-arcú cigányok, cigány arcú Krisztusok. Hányatott életűek, nehéz sorsúak, de mennyi tehetség lakozik bennük! Jobban meg kellene ismerni ezt az ellentmondásokkal teli életet, s erre leginkább a művészeten keresztül adódik lehetőség. Péli Tamás, Bari Károly, Lakatos Menyhért, Balázs János, Kosztics László, Jónás Judit - de még hosszú a névsor - segít ebben, s nem utolsósorban ez a sokrétű, egyveleg jellegében is igen gazdag, elgondolkodtató nemzetközi tárlat. Lovass Ildikó BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELE Balázs János: Vásárfia Gyönyörű a ház, rokonszenvesek a benne lakók. Húsz éven át építették, hogy végre a panellakásból, a kőrengetegből kiköltözhessenek ide. Itt aztán semmiben sincs hiány. A kilátás fantasztikus, évszázadosak a fák, van madárcsicsergés, friss levegő. Kívül-belül minden gondos munkára vall, csodálatra méltóak a bútorok, a falon különleges képek, díszek. Egyszer csak megakad a szemem egy fehér bundán. Mintha jegesmedvéé lenne, akkora. Kérdezem, milyen állaté, s a válasz: kuvaszé. Méghozzá a sajátjuké. Szenvtelen hangon meséli gazdasszonyunk a történetet: három évet élt a kuvasz, akkor elaltatták egy vadásszal. Injekciót adott neki, aztán megnyúzta. Miért? Nem volt azzal semmi baj, de mikor tüzelt, napokon át vérzett. Kisunokáik ilyenkor egyre kérdezgették, mi az. Nem tudtak már mit kitalálni az ártatlanoknak, az igazság meg csak megzavarná őket. Beleuntak, úgy döntöttek, jöjjön inkább a vadász. Különben is, összekent mindent az a kutya... Állok, szólni sem tudok. Csak kifordulok a szobából, s indulok. El, minél messzebbre innen, ahol az álszemérem szívtelenséggel keveredik, s egy hű barátnál többet ér bundája a falon. dór VAN MÁR PROGRAMJA? Alsóörs, több helyszínen: az Alsóörsi nyár ’98 zenés-táncos programjai (aug. 10-től). Badacsony: Donát-napi búcsú - középkori magyar mulatságok (8-án de. 10). Balatonfüred: a Füredi borhetek rendezvényei (aug. 8-tól); ref. fehér templom: Ella István orgonaestje (12- én 8). Balatonszentgyörgy, Gyula-csárda: a Kis-Balaton Táncegyüttes műsora (8-án este 7). Bicske, Városi Műv. Központ: Kővári Attila bicskei származású fiatal debreceni művésztanár kiáll. (8-án nyílik meg). Debrecen, Városháza udvara: az EDDA koncertje (8-án fél 9). Esztergom, Várszínház, Mozart: Varázsfuvola, előadja a Vasutas Zeneiskola Pro Musica Szimf. Zenekara (9-én este fél 9). Fonyód: a Fonyódligeti napok zenés szórakoztató programjai (9-én de. 10-től) Gyula, Várszínpad: Csipkerózsika (mesemusical) - a Békés megyei Jókai Színház előadása (8., 9., 10-én du. 6). Jászberény, Déryné MK - Kamaraszínpad: a finnországi Sampolan Laulajat kórus vendégszereplése (7- én du. 5). Kőszeg, Várszínház (várudvar): operagála (6., 8-án este fél 9). Mezőkövesd: VI. fúvószenekari fesztivál - egész napos koncertprogram, felvonulás, gálaest (8., 9-én de. 10-től). Miskolc, diósgyőri vár - szabadtéri színpad: határon túli magyar színházak vendégjátéka (8., 9., 10., 11., 12., 13-án este 8). Nagykanizsa, Kanizsai Nyári Színház: IX. Alpok-Adria nemzetközi néptáncfeszt. osztrák, szlovén, görög, svéd, török és hazai együttesek részvételével (8-án du. 4). Pápa, több helyszínen: történelmi játékok (aug. 12-16.). Lovasiskola: nemzetközi huszártalálkozó (12-től). Sarud, szabadtéri színpad: A székelyföldi kultúra erdélyi és magyarországi hagyományőrző együttesek előadása (8-án du. 3). Siófok, Vásártér: történelmi hadi és lovas játékok (6-án de. 11). Sukoró, Néprajzi Ház: egykori zsellérlakás - konyha- és szobabelsők. Szeged, Dóm tér: Szegedi szabadtéri játékok '98 - Elisabeth, musical (7., 8-án este fél 9, esőnap: 9., v.). Szentendre, Fő tér: a Sündörgő egy térzenéje (8-án de. 10-12). Tapolca: a Tapolcai nyár '98 zenés műsorai (aug. 10-től). Tiszadob, Andrássy-kastély franciakertje: a Zongorazenei fesztivál koncertjei (9., 10., 11., 12-én este 8). Zalaegerszeg, Erdei Színház: Macskazene - táncdráma (10., 11-én este fél 9). Zsámbék: Zsámbéki szombatok '98 - a romtemplomnál: III. Richárd megkoronázása, a Szegedi Nemzeti Színház előa. (8., 9-én este 9). TARKA OLDALSzabad Föld 17 A „rendíthetetlen katona Már megint azok a régi szép idők! Gyerekkorunk legszebb ajándékai és játékai az ólomkatonák... Olvasóink közül is biztosan akadnak szép számmal, akik kedvelték ezeket az apró figurákat. De hol vannak már azok? A fiók mélyéről is régen eltűntek. Akad azonban egy képzőművész tanár, aki felnőttként sem tudott szakítani játékszenvedélyével és letűnt idők játékaival. Minden hajdani játékkatonáját féltve őrzi, sőt további „társakat” gyűjtött melléjük. A gödöllői Fábián Dénes Zoltán sok száz eredeti és új katonafigura büszke tulajdonosa. Ha máshonnan nem, Hans Christian Andersen híres meséje, A rendíthetetlen ólomkatona történetét hallgatva sokan felfigyeltek az életre kelt aprócska alakra. De azt már kevesebben tudják, hogy a miniatűr figuráknak komoly történelme van. Az ősi kultúrák használtak céljaiknak megfelelően különböző anyagokból, más-más léptékben elkészített katonaszobrocskákat. Kitűnő példa erre az 1974- ben megtalált kínai agyag hadsereg, de említhetnénk az egyiptomi modelleket is, melyeket őrző-védő céllal helyeztek el az uralkodók sírkamráiban. Előkerültek ókori és középkori katonafigurák is. Évszázados emlékekről mesélnek a királyi, hercegi udvarokban a nemes ifjak katonai nevelését elősegítő kollekciók. A játék katona sorozatgyártására 1730 körül elsőként Németországban szakosodtak műhelyek. A múlt század végétől aztán gomba módra szaporodott a gyártók száma. Egyre élethűbb lett az alakok kidolgozása, a típusok, a méretek ugyancsak változatosak voltak. És ahogyan a technikai lehetőségek változtak, a hagyományos formák és alapanyagok mellé betört a fröccsöntött műanyag. Fábián Dénes Zoltán sajnálja, hogy Magyarországon még nincs komolyabb hagyománya és múltja a játékkatona-kultusznak, holott kultúrtörténeti jelentősége vitathatatlan. Nagy kár, hogy a honi játéktörtértészek mindeddig nem figyeltek fel kellőképpen erre a témakörre. Pedig a gyerekszobák polcairól a gyűjtők dobozaiba masíroztak a régi kedves figurák, onnan pedig időnként előlépnek, hogy a múlt életre keltett tárgyaiként üzenjenek a mának. A rendíthetetlen ólomkatonák ezúttal Kecskeméten „szólalnak meg”. A Szórakaténusz Játékmúzeumban december végéig tekinthetők meg Fábián Dénes Zoltán magángyűjteményének legértékesebb darabjai és saját készítésű játék katonái. (Korzák) A SZERZŐ FELVÉTELE HAGYOMÁNYORZÓ Lőrinc-napi jóslatok, tévhiedelmek Ha Domonkos forró, kemény tél várható - tartja a népi rigmus. Ennél a „meleg nyár, hideg tél” jól hangzó, de bizonytalan következtetésnél sokkal időszerűbb tennivalóra emlékeztette a molnárokat a hazánkban is népszerű Domonkos-rend alapítójának névnapja. A XIII. század elején élt hittérítő - a legenda szerint - az angyaloktól kapott új kenyérrel vendégelte meg a liszt híján már szűkölködő szerzeteseit. A jelképes csoda magyarázata: Domonkos névünnepén kezdték el az új búza őrlését a malmok. A népi kalendárium is számon tartja ötödikén Havas Boldogasszony napját, mely régebben - főképpen a kenyérsütésre nézve - dologtiltó volt a katolikus asszonyoknak. Annak tiszteletére, hogy Rómában - szintén a legenda szerint - ezen a nyári napon hó borította be a helyet, ahol Szűz Mária megjelent, s ahol aztán a híres Santa Maria Maggiore-templom felépült. Népünk Havi Boldogasszonynak nevezi a dátum névadóját, s a több évszázados, hagyományt ápolván, sokan zarándokolnak ilyenkor Pécsre, a Havi-hegy kegykápolnájához, még inkább pedig Szegedre, az Alsóváros „híres-nevezetes” havi búcsújára. Vigaszt kérve megcsodálni a ferencesek templomában őrzött czestochowai kegykép mását, a „Szerecsen Máriát”. Az ünnep liturgikus fénypontja a körmenet, amely megkerüli a Mátyás teret, s a búcsúvásár sátrai között tér vissza a templomba. Külön tanulmányban örökítette meg a kirakodóvásárral is színesített és így a profán néphagyományokat is ötvöző „szegedi havibúcsút” az Alsóváros nagy szülötte, Bálint Sándor néprajzprofesszor. Aki 1980-ban hunyt el, s akinek áldásos tevékenységét már a templom előtti téren felállított szobra is hirdeti. Augusztusi harmat hizlalja a szőlőt - bizonygatták hatodikán az Urunk színeváltozását ünneplő vincellérek, bőséges és jó bortermést remélve a fürtöket tarkító, színesítő verőfénytől is. Egyébként a májusi Orbán mellett az augusztusi Donát is a szőlősgazdák patrónusa volt; jégeső és villám ellen könyörögtek hozzá hetedikén, borvidékeinken a templomok harangjait is többnyire neki szentelték. Budán 1724-ben - mikor még a Sváb-hegy oldalát s a Gellérthegy déli lankáit szőlő borította - fényes ünnepségen választották a város védőszentjévé Donátot a bortermelő atyafiak. Időszakunk régi jeles dátuma a nyárutó forróságát jelképező Szent Lőrinc napja. A II. Sixtus pápa néven is ismert, szegényeket védelmező szolgapapot rostélyon sütötték halálra Róma keresztényüldözői 258. augusztus tizedikén. A bátor vértanú az izzó vasrácson sem tagadta meg hitét, ezért is választották védőszentjükké az égési sebek sérültjei. Emléknapjának kedvező időjárásából szép őszt jósoltak a pásztorok, s az ekkortájt megszaporodó éjszakai csillaghullást a nép Lőrinc tüzes könnyeinek nevezte. Máig uralkodó tévhiedelem azonban, hogy a dinnye augusztus közepére már élvezhetetlenné, „lőrincessé” válik, vagy hogy a tüzes szent névünnepe jelezné a szabadban való fürdés végét. Ezek a megfigyelések azonban sokkal inkább a szeptember ötödikéi Lőrincnaphoz kapcsolhatók. Sulyán Pál