Szabad Föld, 2000. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2000-10-24 / 43. szám

4 Szabadföld r­­t A VIDÉK HÍREI Taksonyi veszély A hulladéklerakó hely azonnali bezárását követelik Taksony lakói. A környezetvédelmi felügyelőséghez benyújtott dokumentum szerint több alkalommal engedély nélkül került veszélyes hulladék a telepre, ezért a helybeliek tartanak a talaj- és ivóvíz­szennyezéstől. A korábbi panaszok kapcsán eddig már tízmillió forint bírságot vetettek ki a lerakóhely üze­meltetőjére, aki szerint a lakossági tiltakozás mögött a gyáli konkuren­cia áll. Kábelbarát pilisiek A különlegesen szép fekvésű Pi­lisszenti­vánon 1998-ban kezdte meg működését a W. E. T. Aeg német ká­belgyár, amely a minap avatta fel új, 2000 négyzetméteres raktárát. A vi­dék számára jó hír, hogy a környezet­barát technológiával üzemelő cég to­vábbi fejlesztéseket is tervez. Jelenleg 600 embert foglalkoztatnak. A gyár­ban gépkocsikhoz használatos kábe­leket készítenek és szerelnek össze. Hadijáték Pomázon Az ország szinte valamennyi vidé­kéről 180 diák vett részt Pomáz hatá­rában a Honvédelmi Minisztérium hadijátékán. A mintegy nyolc kilomé­teres pályán a hattagú csapatok a ka­tonai terepgyakorlatokról ismert, erő­próbáló akadályokat küzdötték le, mi­közben tájoló segítségével meg kellett találniuk az ellenőrző pontokat is. A húsz fiú- és tíz lánycsapat vetélkedé­sében mindkét nemnél a szekszárdiak győzedelmeskedtek. Kukatúra Vácott Immár többévi hagyományként őszi össznépi nagytakarítást és nö­vényültetést szervezett a váci pol­gármesteri hivatal környezet- és természetvédelmi irodája a város egyik legszebb parkja, a Rózsakert rendbetételére. A tisztaságszerető váciak a mostani akció mellett rendszeresen megszépítik a köz­kedvelt Ligetet és a tavat, valamint úgynevezett kukatúrát indítanak a Naszály-hegyre. Ha elindul a vonat... Elkezdődtek a pálya-karbantartási munkák a Budapest-Esztergom vas­útvonalon, a MÁV összesen 700 millió forintot fordít a munkára. A tervek szerint december közepére el­készülnek, és feloldhatják a menet­időt most 10-15 perccel meg­hosszabbító sebességkorlátozáso­kat. A járatok sűrítése is szóba ke­rült: csúcsidőszakban 30 percenként, azon kívül óránként indulnának a vo­natok. A térség települései remélik, hogy így többen választják a vasutat az autózás helyett, ugyanis a 10-es úton egyre rosszabb a helyzet, reggel és délután több kilométeres torlódá­sok alakulnak ki. Összefogás a könyvtárakért Éjszakai nyitva tartással és gazdag programokkal ünnepelte a Pest Me­gyei Könyvtár az olvasás évét Szent­endrén. Az Összefogás a könyvtára­kért címmel rendezett konferencián a szakemberek és a polgármesterek egyetértettek abban, hogy a főváros után a második legnagyobb olvasó­számmal büszkélkedő megyének szüksége lenne egy, a több mint 200 intézményt összefogó hálózati köz­pontra, amely felkészíti azokat az in­formációs kor követelményeire. A megyében egyedül Cegléden műkö­dik a kistelepüléseket látogató mozgó­­könyvtár.­­ main­illin­g is 2000. OKTÓBER 25. Abádszalók idényjelleggel Negyed százada épült fel a kiskörei vízlépcső, részint, hogy áramot termeljen, részint pedig, hogy ellássa öntözővízzel az ország legszárazabb régióját. Kialakí­tották a Tisza-tó 127 négyzetkilométeres vízfelületét, öntözőcsatornákat építettek, a Nagykunsági-főcsatorna Kisújszállás irá­nyába vitte az öntözővizet, a Jászsági-fő­csatorna pedig a túlparti területek öntözé­sét biztosította a tervek szerint. Akkori­ban persze még nem jelentett leküzdhe­tetlen gondot a vízdíj, nem úgy, mint manapság, miután úgy megdrágult, hogy a gazdák alig-alig tudják megfizet­ni, nem részesülhetnek a vízlépcső kí­nálta áldásból. V­alahogy nem az lett ebből a nagy beru­házásból, mint tervezték. Talán két éve egy tiszafüredi tanácskozáson fogalmazta meg Kurucz Gyula professzor, a Debreceni Akadémiai Bizottság mezőgazdasági bi­zottságának elnöke (aki egyébként köny­vet is írt a Tisza-tóról), hogy a tavat mező­­gazdasági célok szolgálatára hozták létre. De minthogy ennek nem felel meg, ezért át kell értékelni az eredeti elképzeléseket, s a mezőgazdaság mellé kell állítani az idegen­­forgalmat és a környezeti kérdéseket. Je­lenleg a Tisza-tóban túl alacsony vízszintet tartanak, ami hosszabb távon nem lesz vonzó a turisták számára. A Tisza-tó létrehozásakor sokféle ag­gály megfogalmazódott. Volt, aki attól tar­tott, hogy egy nyomorúságos viskóváros, amolyan dzsumbuj alakul majd ki a víz kö­rül, mások vélekedése szerint viszont megépítettük Európa legnagyobb mocsa­rát. A jelen azt mutatja, hogy a turisták ked­velik Abádszalókot, talán elsősorban azért, mert itt van a tó legértékesebb, 14 négyzetkilométeres összefüggő vízfelüle­te. Azóta megépült egy körülbelül 400 házból álló, takaros üdülőfalu, újabb négy­száz telek értékesítése folyamatban van, ezek fele már elkelt. Ami eddig épült, az csöppet sem emlékeztet egy nyomorúsá­gos viskóvárosra. Sokan azonban nem a szép új házakból álló üdülőfaluban, hanem a községben telepedtek meg, többnyire régi parasztházakat vásároltak és korsze­rűsítettek. Az idegenforgalom megalapozása nem volt egyszerű feladat, hiszen a Tisza-tó el­készülte után Abádszalók nélkülözte az infrastruktúra minimumát is. A telefont csak néhány intézményben és magánház­nál lehetett megtalálni, nehéz volt burkolt útra lelni, a szennyvízcsatornáról már nem is beszélve. Ez utóbbi itt azért is kardinális kérdés, mert a szennyvizet még tisztítva sem szabad a Tisza-tóba visszajuttatni. A vendégfogadáshoz a feltételeket meg kel­lett teremteni. Abádszalók 5079 lelket számláló állan­dó lakosa mellé az idény beköszönte után még ugyanennyi ember érkezik: jönnek a vállalati és a saját üdülőkbe, megjelennek a külföldiek is, akik már körülbelül száz in­gatlant megvásároltak Szalókon. Hétvége­ken a község eredeti lélekszáma legalább a háromszorosára emelkedik. Évente vagy félmillió vendég látogat el erre a település­re. Az utóbbi esztendőkben sokat tettek Abádszalók fejlesztéséért: utak épültek és korszerűsödtek, telefon- és gázprogramot hajtottak végre, a strandot még kedvelteb­bé tette hullámvédős, finom fövenyes ki­alakítása. Új üzletsorok nőttek ki a földből, tatarozták a műemlék jellegű épületeket, virágos parkokat hoztak létre, pénzváltó helyek nyíltak, internetre kapcsolt Tourin­­form iroda várja a turistákat, hétvégeken is nyitva tartó posta, megbízható egészség­­ügyi ellátás. Amikor Répászky Miklós, az Abádsza­­lóki Erdőbirtokossági Szövetkezet motor­ja 1956-ban erre a vidékre került, a határ­ban csak 17 hektár erdő volt. Mostanra már másfél ezer hektárnyi csak a magáner­dő! A Tisza-tó létesítése miatt elveszett er­dőterületet tehát pótolták, sikerült visszaál­lítani az élőhelyet. A Tisza-tóhoz érkező turista idejének nagy részét nem a vízben tölti, hanem a környezetben, ezért olyan fa­fajtákkal erdősítettek, amelyeknek nem csupán gazdasági értékük van, hanem tu­risztikai is. Az erdőből turistát még soha nem küldtek ki. Több mint 200 hektár vad­gazdálkodási célú erdőt telepítettek, fellen­dült a vadászturizmus. Több területet is ki­jelöltek természetvédelemre olyan ritka növények jelenléte miatt, mint a foltos kos­bor, a szártalan csűdfű vagy a selyemasz­parágusz. Sokat tettek mostanában a településkép javításáért, például feltöltötték az elhagyott homokbányagödröket és befásították, így már kedvezőbb kép fogadja az Abád­­szalókra érkezőt A gyors fejlődésnek persze vannak árnyoldalai is: a turizmus hangos, aki házat Drága az asztalbérlet, a helypénz. Személyautó he­lyett busszal zötykölődnek a környékbeli árusok. Min­den fillért meg kell fogniuk. Milyen a hangulat a szegedi Mars téren az egyik legfor­galmasabb piaci napon? Kellenek-e a kistermelők portékái vagy inkább a szu­­permarketban vásárolnak a városiak? Szeged, egy hétköznap hajnalán. Negyed öt múlt, alig találkozni járókelőkkel. Az előző napi mulatozók közül néhányan most tarta­nak hazafelé. A buszon, a villamoson ülnek az em­berek, jut hely mindenkinek. Élet csak a Mars téren van, amit a szegediek többsége még mindig Marx térként emleget. íny­csiklandozó illat száll a levegőben, a lán­­gossütők már dolgoznak. Az árusok kö­zül néhányan már megkötötték első üz­letüket, a többség azonban még most ren­dezi portékáját Fodor Szil­vesztern. Mórahalomról jött, épp tököt pakol ki táskájából. Egyedül szorgoskodik, így odalépek, segítek neki. - Ma szerda van, a szombat mellett a másik igazán piaci nap-vetem fel. - Egyformán rossz mindegyik! - vála­szolja az asszony. - Amikor csak tehe­tem, itt vagyok, de nagyon nehéz kigaz­dálkodni az évi hatvanezer forintos asztal­bérletet. A fiam innen jár dolgozni. Hatra megy, így már öt előtt ki kell jönnünk, an­nak ellenére, hogy az igazi piac csak fél nyolc után kezdődik.­­A helypénzszedő kilencventől három­száz forintig szed tőlünk, attól függően, hogy mekkora helyet foglalunk el az aszta­lon -veszi sorra a piackezdés kiadásait a szentmihálytelepi Virág István, aki felesé­gével otthon termesztett virágait hozta el. - Két fiunk van, egyikük sem tanult túl vagy telket akar venni, az bosszankodik a megemelkedett árak miatt. Két kikötő is épül az öbölben, de hogy a hajók odajussanak, kotorni kell a medret. A hajózási útvonal kotrásához állami pénz­re lenne szükség. Ugyanez mondható el egy másik sürgős megoldásra váró gond, a szemét- és szennyvízkezelés regionális megoldása kapcsán. A gáton kerékpárutak építésére lenne szükség a kerékpáros és az ökoturizmus fejlesztése miatt. A Tisza-tó idényjellegű, s a vállalkozások is akkor fektetnének be több pénzt, ha az idény nem csupán két hónapig tartana. Tehát fejleszte­ni kellene a termálturizmust. Erre készülve már futattak két termálkutat. -A kemping területére százmillió forin­vastagon, ezért próbálunk segíteni nekik - folytatja az árus, aki nejével a drága benzin miatt főleg busszal jár be a közeli település­ről. - Mindketten betöltöttük a hatvanötöt, legalább ez nem kerül pénzbe. Bár így sok­kal többet kell cipekedni - teszi hozzá Vi­­rágné. Nem mindenki hajlandó beszélgetni, so­kan - talán érthetően - bizalmatlanok a válltáskával járó idegennel szemben, aki mindenféléről kérdezősködik. —Én ritkán vagyok itt. Most is csak sző­lőt hoztam—méri szűkén szavait a zsombói Tóthné, aki az asztalok végében tanyázott le, egyetlen vödör gyümölccsel maga előtt. Nevét a tojásokat pakoló férfi sem árulja el, de vásári tapasztalatairól szívesen be­szél - Kondoroson a vejem és az­ apósom megtermeli a tojásokat, mi meg a felesé­gemmel segítünk eladni. Neki azonban jobban megy! - vallja be a férfi. -Ő állan­dó standot tart fenn a piac másik végében, többen ismerik. Én csak a forgalmasabb napokon kofáskodom. Sokan panaszkodnak a piac telítettségé­re és arra, hogy az embereknek kevés a pénzük. Jos beruházással melegített vizű strand épül, melynek alapjai az év végére elkészülnek - magyarázza Szabó István alpolgármester. - A három medencébe a vizet gázzal melegí­tik majd, s ez kora tavasztól késő őszig áll a vendégek rendelkezésére. A létesítményt később szeretnénk lefedni, hogy télen is fo­gadhasson vendégeket. A termálkutak vizé­nek hasznosításán is törjük a fejünket. - A településen nagy a szegénység - mutatja az alpolgármester a statisztikákat. - A legnagyobb munkáltató az önkor­mányzat. A téeszek felbomlottak, a kisebb mezőgazdasági vállalkozások pedig főleg nyáron adnak munkát. A női munkaerő két varroda között választhat, és akad még néhány viszonylag nagyobb létszámot foglalkoztató vállalkozás. Óriási teher há­rul az önkormányzatra, hiszen jövedelem­­pótló támogatásra, rendszeres gyermek­­védelmi támogatásra, rendszeres szociális segélyre, időskorúak járadékára és ápolási díjra havonta öt és fél millió forintot fize­tünk ki. A munkanélküliség télen 30, nyá­ron pedig körülbelül 20 százalékos. Ala­csony az iparűzési adó, hogy a vállalkozó­kat arra ösztönözzük, jöjjenek Abád­­szalókra, a helyi vállalkozók pedig még kedvezményt is kapnak. A felemelkedéshez persze nem remé­nyüket vesztett munkanélküliek kellenek, hanem értékeket teremtő és becsülő pol­gárság. Ez a réteg még gyenge a Tisza-tó közkedvelt öblénél. A helyi lokálpatrióták közössége, a Községvédő Baráti Kör 1998-ban alakult meg Pacsai Norbert ta­nár vezetésével. Mint mondja, ez egy szel­lemi műhely szeretne lenni, amely a polgá­rosodás elősegítéséért dolgozik. Körmendi Lajos - Mióta megépítették a nagy hiperboltokat, a csil­logó üzletközpontokat, megfogyatkozott a piac , szól ingerülten az egyik félasztalon zöldségeit kí­náló asszony. - Egy-két dolgot olcsóbban árulnak, ez pedig éppen elég arra, hogy a bérházakból már nem jönnek ki ide, főleg ha a szép új üzlet ott virít mel­lettük. - Minek küszködünk mi, amikor egyre kevesebb szükség van a munkánkra? Behozzák külföldről az árut, a parasztember pedig egye meg, amit megtermelt - törnek elő az indulatai a beszélgetésbe bekapcsolódó sándorfalvi Rovó Mihály­­nénak. Ismerőssel találkozom. Négy óra táj­ban a villamosról meglátva őt az egyik külvárosi buszmegállóban még csak sejt­hettem, hogy egyfelé visz utunk, csak más közlekedési eszközzel. Itt az asztal mögött azonnal felismerem a férfit, aki tucatnyi fonott kosárral várt a hajnali járatra. A sze­gedi Kl­imar Tamás számára ez a piac már az utolsók egyike. A látássérült férfi életé­ben ugyanis néhány héten belül el­kezdődik a téli időszámítás. - Már készítjük, áztatjuk a vesszőket, amikből egészen tavaszig készülnek a ga­­rabélyok, a füles kosarak. A kikelettel azután újra beindul a vásári szezon - me­séli, majd azt is elárulja, hogy egy na­gyobb kosarat két-három óra alatt készít el. - Nem sokáig szoktam kint lenni, fél kilenc táján hazamegyek. S ha lesz ked­vem, délután folytatom a Csillag téren. Az árusok többsége kora délutánig próbálkozik. A kosárfonó viszont ma is abban bízik, hogy túlad a portékáján, mire felkel majd a nap. B. P. L. Üzletközpontokkal versenyez a szegedi piac G­arabélyokhoz áztatják a vesszőket A hattyú­ jármű már a parton, de a horgász örül a csöndnek deve GÉZA FELVÉTELE A bérházakból már nem jönnek újvári Sándor felvétele

Next