Szabad Föld, 2001. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)

2001-11-23 / 47. szám

LEVELEZNÉNEK • Kissé gátlásos, társaságkerülő, mégis a hű­séget fontosnak tekintő 28 éves Sopron kör­nyéki fiatalember Tűz és víz jeligére szeretne levelet kapni szintén romantikus beállított­ságú nőtől. Bízik abban, hogy valaki a hason­ló tulajdonságúak közül szintén hátat akar fordítani a társtalanságnak. ■ Mezőgazdasági munkával foglalkozik egy háromgyermekes falusi asszony. Híres bor­termő vidéken él, de jómaga józan életvitellel néz szembe a mindennapok gondjaival. Arra gondol, hogy Kaktuszvirág jeligére levelet kap a mezőgazdaság problémái iránt fogékony, intelligens, független férfitól. ■ A jelige: Örömkönny. Aki választotta: 30 éves, egyszerű, az élet problémái iránt komoly magatartású hajdúsági férfi. Olyan nő levele volna ajándék számára, aki a megérést és a jó szót őszintén becsülni képes. ■ Még csak 49 éves, de sajnos már özvegy sorsra jutott egy középiskolai végzettségű asszony. Falun él, természetesen fontos szá­mára a kert és annak virágai. Sárga rózsa a jeligéje. Hisz abban, hogy művelt, a vidéki életet természetes közegnek tekintő szabad férfitól kap levelet. ■ Remélni mindvégig jeligére küldhető levél egy 39 éves tiszántúli embernek. Egyszerű, dolgos, magányos. Hasonló helyzetű nő so­raira szeretne válaszolni. ■-Több mint tíz éve magányos a Hull az elsár­gult levél jeligéjű, 54 éves elvált asszony. Falun él, a vidéki élet számára a természetes. Magá­nyos, mégis vidám alaptermészetű. Független, értelmes, tisztességes férfi levelét várja. ■ „Szeretnék levelezni. Megtalálom jeligé­re hasonló korú, független nővel. Jómagam 47 éves, falun élő szakmunkás vagyok. Sze­retem a természetet és az állatokat.” M Szolnok megyei a Pacsirta jeligéjű 61 éves asszony. Ha szerény nyugdíjból is, de rende­zett körülmények között él. Azt gondolja, akad még jókedvű, a magánynak hátat fordí­tani kívánó hatvanas férfi, aki készséggel vál­lalna egy vidám levelezést. A többi már sze­rencse dolga. A Baromfitenyésztő szakmunkás az az Eger környéki 52 éves özvegyember, aki a sors szép ajándékának tekintené, ha levelet kapna He­ves megyéből, hasonló korú magányos asszonytól. Jeligéje: Értsünk szót. ■ Jóval túl a bálok idején, 73 évesen írt ne­künk a Sárrétről egy idős asszony. Fullasztja a magány. Idős férfi meggondolt levelét kéri Szép öregségjeligére. H Cseh Imre békési, Mayer Ferencné zsámbéki, Ferenczy Jánosné nógrádi ol­vasóinknak üzenjük: a helyi közszolgálta­tások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLI. törvény szerint az önkormányza­toknak lehetőségük van arra, hogy a telepü­lési szilárd és folyékony hulladék elszállítá­sát, valamint a kéményseprést kötelező köz­szolgáltatásként szervezzék meg a települé­­­en. A közszolgáltatás díját önkormányzati rendeletben kell megállapítani. A díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás. ■ Több olvasónk kérésére üzenjük: A negyvenedik lapszámunkban közölt, Rejtőző­ gomba okozza a civilizációs betegsé­get című cikkünkben említett szakorvos neve, valamint szakrendelőjének címe és te­lefonja: László Mária, Budapest XIII., Wal­lenberg u. 12. Tel.: 239-4105. Sí November 2-i számunkban az ápolási díj igénybevételéről szóló tájékoztatást több olvasónk kérésére közöltük. Fehér József kiskunlacházi olvasónk neve tévesen jelent meg. Ugyanakkor többek között Fehér Józsefné debreceni olvasónk részére is szólt az üzenet. Szabad­föld AZ OLVASÓ OLDALA2001. NOVEMBER 23. 9 KÜLDJÖN EGY KÉPET! Hatvan esztendeje, 1941 -ben készült ez a felvétel Rétságon a községi óvodásokról. Szeretnénk találkozót szervezni számukra (illetve az 1951 -ben végzett általános iskolások számára), ezért kérem azokat, akik a képen szerepelnek, illetve tudnak valamit társaikról, jelentkezzenek nálam. Megyeri János polgármester 7443 Edde, Fő út 55. Telefon: 82/489-421 Nagyborzsován még kenyérre sem jut B­eregszászon a 6-os számú magyar isko­lába járnak a város szegény gyerekei. Egy ősz végi reggelen végigkérdeztem a gyereke­ket, hogy ki mit reggelizett. Bizony visszaté­rő válasz volt, hogy olajos kenyeret. Sokan tízóraira is ezt hozták magukkal, mint nálunk a háború után. Aztán volt 25-30 gyerek, aki nem reggelizett, de tízórait sem hozott ma­gával. Ők déli egy óráig étlen-szomjan ülnek az iskolapadban. Rajtuk szerettem volna se­gíteni a tízórai­ akcióval. Adományokból összegyűjtöttem húsz­ezer forintot. Margarint, májkrémet vettünk, hozzá mindennap friss kenyeret, főztünk mellé teát is. Micsoda örömmel vonultak le a nagyszünetben tízóraizni! S még utána is meghúzódott egy-egy gyerek a tanári ajtaja mellett, s szerényen érdeklődött, nem ma­radt-e még egy szelet kenyér. A Simon gyerekek fent laknak a Beregszász melletti hegyen, Kuklyában. Naponta 12 kilo­métert gyalogolnak. Délután négykor megláto­gattak a beregszászi szállásomon, s kiderült, aznap még semmit nem ettek az iskolai tízórain kívül Édesanyjuk elment a piacra árulni, s a mára főzött ebéd már tegnap este elfogyott. Kenyér sem volt otthon, sajt, szalámi számukra megfi­zethetetlen, így csak nyelték az éhkoppot, s gondolták: majd este esznek, ha édesanyjuk elkészíti a hústalan, káposztából vagy krumpli­ból, babból álló ebédet. Egy édesanya úra Nagyborzsováról. Sejtet­tem, hogy nagyon nehéz lesz négy gyermekkel, de hogy ennyire leszegényedünk, azt azért nem hittem volna Odáig jutottunk, hogy még kenyér­­re sem jut. Most, hogy három iskolásunk van, majdnem egész kenyér kell nekik a táskába,nem beszélve a zsírozóról. Azért bátorkodtam írni, mert szeretném, ha a gyerekek eljutnának Ma­gyarországra. Nagyon szégyellem, hogy ilyen koldulásra kényszerültünk, de ez sokat segíte­ne rajtunk. Itt a tél, se meleg ruhánk, se tüze­lőnk, de a jó Isten segítségével csak jobbra for­dul majd a sorsunk. A férjem már ötödik hónap­ja, távol van tőlünk, bent Ukrajnában dolgozik, s csak novemberben jön haza. Munkájukért ter­ményt és olajat fognak kapni. Pénzt nem tud fi­zetni a kolhoz. Elnézést a csúnya írásért, de gyer­tyafénynél írok. Mostanában kikapcsolják a vil­lanyt este és reggel is. Másnap meglátogatott az édesanya Bereg­szászon. Reggel már nem volt kenyerük. A gye­rekek egy kis káposztalevest ettek. Tízórai nélkül ülték végig a hat órát az iskolában. Ebéd­re megint az üres káposztaleves maradéka vár­ta őket. Nem üres, mondja az édesanya, mert ha hús nem is, krumpli azért van benne. Kárpátalján nagyon sok éhező magyar gyerek van. Megpróbálok minél több gyerek­nek ebédet befizetni az iskolában, már ahol van főzés. A Los Angeles-i 103-as számú Tollas Tibor felnőttcserkész-csapat ezer dol­lárt küldött. Ebből a beregszászi 6-os magyar iskolában negyven gyereknek befizettem az ebédjét egészen az iskolaév végéig, más ado­mányokból pedig a kígyósi iskolában tíz gye­reknek. A mezőkaszonyi iskolában tízórait készítenek a legszegényebb kisdiákoknak az adományokból. Egy gyerek havi ebédje ezer forint. Aki tudná vállalni két-három gyerek havi ebédjé­nek befizetését, azt kérjük, küldje el adomá­nyát a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára: 10201006-50015676, amit a Kereskedelmi és Hitelbanknál vezetnek. Is­ten áldása kísérje minden támogatónkat! Átányi László tanár Budapest A sokhasznú flakonA Szabad Föld 39-es számában a sok fe­leslegessé váló műanyag flakon újra­hasznosításáról olvastam. Némi körültekin­téssel egy részük a gazdálkodásban is haszno­sítható. Ahogyan a tejfölös műanyag poharak­ban lehet metélőhagymát ültetni és nevelni, úgy ezt meg lehet tenni a lyuggatott flakonok­kal is. De vízadagolóként veteményes ágyasok­ban is hasznosulhat az alján szöggel kilyugga­tott flakonsor, amelyet vízzel töltünk meg és olyan mélyre süllyesztünk, hogy a palánták gyökere környékére adagolja a vizet. A gazdaember műhelyének falán, vízszin­tesen erősített lécekbe vert szögekre akaszt­va - miután megfelelő alakra vágtuk ki - tar­tója lehet a fajtánként tartalékolt szögeknek, csavaroknak. De készíthetünk belőle rovar­csapdát is a hosszú téli napokon a gyümöl­cseinket dézsmáló darazsak gyérítésére. Eh­hez egy flakont a felső vége alatt elvágunk, egy másiknak lecsavarjuk a kupakját - ez utóbbi fenekére anyagából csappantyús bebúvó nyí­lást készítünk - majd egymásba toljuk a ket­tőt. Szigetelőszalaggal egymáshoz rögzítjük. Kevés ecetes-cukros vizet beletöltve, vízszin­tes helyzetben kikötjük a gyümölcsösben. A darazsak az illatára bebújnak a nyíláson. To­vábbhaladni csak a palack töltőnyílásán tud­nak, de a másik, elvágott palackban ott ra­gadnak. Dr. Bókas Bátor Budapest R­eggelente, amikor ablakomon kinézek, látom a ködös kertet. Egyre ritkábbak a fák ágai, keresztül lehet rajtuk látni. Pereg­nek, hullanak a levelek. A kerek is csende­sebb, nem tölti be madárének. De még így is gyönyörű a természet. Úgy érzem mintha sír­nának a fák, a levelek. El kell válni ágaiktól, zizegve hullanak alá... Ökörnyálat lenget a szél, mintha csak széttépett menyasszonyi fátyol szállna a lég­ben. Egy-egy foszlány fönnakad némelyik csupasz ágon. A reggeli köd belepi, a kelő nap sugara megtörik rajta, és úgy csillog, mint megannyi gyöngy. Gyönyörű. Órák hosszat nézem és csodálom. Visszapereg­nek az elszállt évek. Menyasszonyi fátyol, gyöngykoszorú... Istenem de rég is volt. Úgy elszállt az élet, az ifjúság, mint a nyár. Ősz lett a szívemben is. Benedek Józsefné Bernecebaráti Emlékezés a néprajzkutatóra L­ajos Árpád, sokak által ismert és tisztelt tanár, etnográfus, muzeológus immár 25 éve nincs az élők sorában. Most lenne 90 éves. 1976-ban gyűjtőútja során szenvedett tragikus balesetet. A kettős évforduló alkal­mából a dédestapolcsányi polgármesteri hi­vatal, a Lajos Árpád Zeneiskola, az ózdi Lajos Árpád honismereti kör megemlékezést tar­tott a dédestapolcsányi temetőben az egykori néprajzkutató sírjánál. Balogh Lászlóné a honismereti kör tag­ja emlékezett rá, aki egész életén át tudo­mányos munkásságával és közéleti tevé­kenységével egyaránt a nép egykori kultú­ráját, örökségét igyekezett életre kelteni. A néprajzkutatóknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, aki a tudománynak mindkét ágát, az úgynevezett tárgyi és szellemi néprajzot, az etnográfiát és a folklórt egyaránt művel­te. A nép életét egységben, a műveltségi ele­mek összefüggésében vizsgálta. Fő érdek­lődési köre a folklór volt. Első publikációi is a népi kultúránk ezen területéről valók. Munkássága kitűnő például szolgál az utó­kor számára. Lajos Árpád ezen a vidéken dolgozott és kutatott a legtöbbet. Úgy szerette ezt a tájat, hogy végakarata szerint is itt, a dédestapol­csányi temetőben akart nyugodni. Kerékgyártó Mihály Ózd Sokak kérésére, mivel a hideg idők közeled­nek, most kivételesen csak ruházati gondok­kal kapcsolatos kéréseket adunk közre. ■ FODOR SÁNDORNÉ, 3381 Pély, Fő út 195. gondja: „Két kiskorú gyermekem van, egy tízéves kislány, és egy hatéves fiú. Meg egy legény fiam, aki húszéves, katona. Olyan csekély a jövedelmünk, hogy már az ára­mot is elvették tőlünk, mivel nem tudtuk fizetni. Ruhákra, cipőkre, ágyneműkre, gyermekjátékokra volna szükségünk.” ■ VARGA GIZELLA, 4485 Nagyhalász, Pusz­tatemplom út 12. ura:„A férjem öt éve meg­halt. Itt maradtam özvegyen a tizenhárom éves lányommal és az ötéves kisfiammal. A nevelési segélyből és árvaellátásból pró­bálunk megélni, így csak élelmiszerre jut pénzünk. Ruha, cipő kéne a gyerekeknek, de én is nélkülözöm a 35-36-os lábbelit.” ■ FARKAS JÓZSEFNÉ, 3432 Em­őd, Béla út 6. leveléből: „Hat kiskorú gyermekem van. Férjem is, én is munkanélküliek va­gyunk. Meleg ruha, cipő kéne a tíz és ti­zenöt év közötti gyermekeimnek. Legna­gyobb lányom tizenhét éves, kisbabát vár. Élettársa muna nékül van. Babaruhára volna szükségük.”­­ BOLLA MÁRIA, 2476 Pázmánd, Széche­nyi út 16. helyzete: „Hetvenöt éves, magá­nyos nő vagyok. Senkim sincs. Egy vizes, romos házban lakom. Tönkretett már an­nak idején a háború. Azt követően alig bír­tam megkeresni a kenyeremet. Mint bete­ges öregasszonynak nagy szükségem vol­na meleg, téli ruhákra, és 38-as cipőre.” ■ SIROKI SÁNDORNÉ, 3379 Egerfarmos, Rákóczi út 76. soraiból: „Három gyerme­künk van. A legkisebb hatéves. Egészsé­ges, jó tanuló. A tizennégy éves lányunk autista. Két évvel idősebb fiunk szintén autista, mozgássérült és sajnos teljesen megvakult. A gyermekekre juttatott hiva­talos pénzből és a férjem rokkantjárulé­kából élünk. Téli ruhákra, cipőkre, gyer­mekjátékokra van nagy szükségünk. ” ■ KÓTAJI SÁNDORNÉ, 3811 Alsóvadász, Új­telep 36. felhívása: „Cipőkre, ruhákra, ágy­neműkre volna nagy szükségünk. Négy gyer­mekünk van. Az uram munkanélküli, én ne­velési segélyt kapok. Két kislányunk vak. A tizennyolc éves ezen kívül értelmi fogyaté­kos. Tisztába tenni, öltöztetni, etetni kell.” ■ SZABÓ ISTVÁN, 9330 Kapuvár, Ady E.u.1. szűkszavúan írja:­„Ruhára, cipőre, ágyne­műre, gyermekjátékokra lenne szüksé­günk. Hatan élünk létminimum alatti jöve­delemből. A fiúk lábbeli méretei 39-től 44- ig terjednek. A lányoké 33-, 34- és 35-ös.” ■ SZABÓ ERZSÉBET, 4284 Kokad, Vörös­marty u. 19. írja életükről: „Mivel élettár­sam elhagyott, egyedül nevelem három ki­csi gyermekemet. Szegénységben, otthon­talanul. Nagy gond számunkra a kisiskolá­soknak megfelelő meleg ruha és cipő.” ■ Jász-Nagykun-Szolnok megyei Területi Államháztartási Hivatal: 5002 Szolnok, Liget út 6. (5002 Pf. 114.) I Komárom-Esztergom megyei TÁH: 2800 Tatabánya, Komáromi u. 6. (2800 Pf. 1305.) Tel: 34-311-988. S Nógrád megyei TÁH: 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 36. (3101 Pf. 42.) Tel: 32-410-022. ■ Pest megyei TÁH: 1052 Budapest, Semmelweis u. 13. (1300 Pf. 92.)­Tel.: 317-7655. ■ Somogy megyei TÁH: 7400 Kaposvár, Rákóczi tér 7-8. Tel.: 82-312-133.

Next