Szabad Föld, 2002. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

2002-02-15 / 7. szám

Szabadföld k­ultúra Az Úr hangjával nyit a nemzet teátruma _______LOVASS ILDIKÓ_______ N­ emzedékek álma válik valóra, amikor március 15-én fölgördül a függöny a Nemzeti Színház színpadán. Befejezéséhez kö­zeledik az építkezés, a mesterek már az utolsó simításokon dolgoznak. Hamaro­san felharsan az első szó, az Úr hangja Ma­dách Tragédiájából: megvalósul végre egy nemzeti álom. A tervezéstől a kivitelezésig terjedő három év feszített tempót kívánt az építész Siklós Máriától, és bizonyára eltelik még néhány év, mire kellő távolságból tekint­het vissza munkásságának erre a kivételes időszakára. Beszéljenek a tények: 1999 márciusában született meg a kormányhatározat a színház felépítéséről. Az építész is ekkor kapta meg­bízatását. Még abban az évben a pesti Duna­­parton a volt expóterületet kijelölték az épít­kezés helyszínét, 2000 szeptemberében pe­dig - az építési engedélyek megszerzése után - megkezdődhetett a terv valóra váltása. Schwajda György kormánybiztos azért éppen Siklós Máriát kérte fel a munkára, mert már tizenkét színházfelújítás állt mö­götte. Olyan bonyolult rekonstrukciós munkák során szerzett tapasztalatokat, mint a Pécsi Nemzeti Színház, a Vígszín­ház, az Operaház, a Madách és az Operett­színház felújítása. Pályafutása megkoroná­zása lett a Nemzeti Színház tervezése. A kormánybiztos megbízása hagyományos színházépületre szólt, feltételként pedig megszabta, hogy „őrizze az értékálló tradí­ciókat, az épület szellemisége szóljon a színház 2500 éves történetéről, de legyen a XXI. század küszöbén a technika ered­ményeit is felhasználó, a millenniumi épü­letek szomszédságában környezetbarát, tehát valahol magyar is”. A kezdetben inkább ijesztő, mint inspi­ráló feladatot a szűk határidők is nehezítet­ték. Végül is három év telt el a megbízás és az épületátadás között, s ez meglehetősen rövid idő ilyen nagyságrendű feladatnál. A munkafolyamat során kisebb-nagyobb vál­toztatásokra, módosításokra is sor került, de az alapkoncepció nem változott. Hagyományos színházat terveztem - mondja­­ Siklós Mária -, amelynek legfon­tosabb részét, a színpadot és a nézőteret csaknem kör alakú épületrész foglalja ma­gában. Ez a forma tisztelgés a tradícióknak, és megfelel a mai, korszerű igényeknek is. Ezt veszik körbe a teátrum működéséhez szükséges épületrészek - magyaráz Siklós Mária. A Duna-parton, szemben a Gellért­heggyel már csaknem teljes szépségében pompázik az épület. Vajszínű mészkő bur­kolata, jól tagolt, mozgalmas tömege mél­tóságteljes, harmonikus külsejével izgal­mas képet nyújt. Leglátványosabb része, a főhomlokzat még állványerdőben áll. Az előtető, amely az épület fölé boruló védő­tetővel már kész, szinte megkoronázza a színházat. A főbejárat kilenc oszlopára ha­marosan felkerül a művészeteket jelképe­ző kilenc múzsa, amelyeket Párkányi Raab Péter szobrászművész készít carrarai már­ványból és bronzból. A keleti, nyugati és déli homlokzat plasztikái már a helyükön vannak. Schrammel Imre és Szekeres Károly ke­ramikusművészek üvegszál-erősítéses betonból készült alkotásai, a költői szép­ségű szárnyas nőalakok, faunok s a Duna közelségét is jelző sellők vagy táncosnők kiszökkennek a falak és ablakok síkjából, szinte óvó öleléssel veszik körül az épü­letet. A teátrum oldalfalából mintegy a függönyt elhúzva kihajol négy jelképes alak: a tragédia, a komédia, a zene és a régi színházat megtestesítő királyfigura. A modern épületeknél kevésbé hangsú­lyos a társművészetek jelenléte. Siklós Mária a tervezés kezdetétől közösen gon­dolkodott a művészekkel a teátrum mél­tó díszítéséről. Sokakban felötlik majd a kérdés: milyen stílusú a Nemzeti Színház új otthona? - A fővárosban és országszerte meg­lévő színházaink palotaszerű, ünnepélyes épületek. A budapesti városkép eklekti­kus stílusú házai közel állnak az emberek ízlésvilágához, szeretik őket. A Nemzeti Színházat csak annyiban nevezném eklek­tikusnak, amennyiben régi, értékesnek ítélt stíluselemeket modern építészeti ki­alakításokkal társítottam. Végezetül a teljesség igénye nélkül né­hány adat a színház méreteinek érzékel­tetésére. A telek területe 14 621 négyzet­­méter. A beépített alapterület több mint négyezer négyzetméter. Az épületben a 24x18 méteres nagyszínpadon kívül stú­diószínház, szabadtéri színpad, három próbaterem, 35 fürdőszobás színészöltö­ző, hangstúdió, díszletfelvonó, jelmezké­szítő és karbantartó műhelyek, jelmez­tár, színészklub találhatók. A­ nagyterem 610, a stúdiószínház kétszáz nézőt tud fogadni. Megvalósul a régi álom BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELE Aranykalászos tanfolyam a tunyogmatolcsi kultúrházban ________BALOGH GÉZA________ A rendszerváltás a falusi kultúrközpon­­tok háza táját is megérintette. Kezdet­ben a legtöbb településen szinte egyik nap­ról a másikra bezártak a közművelődés ott­honai, egy részük ma sem működik. A la­katok ugyan már lekerültek az ajtókról, de a küszöb átlépőit a legritkább esetben vár­ják könyvvel, folyóirattal. Még jó, ha a kü­lönféle civil szerveződések használják az épületet. Megtörténik, hogy olcsó ruha­vagy cipővásárnak kell otthont adniuk. Hál’ Istennek azért akadnak kivételek. Az utóbbi időkben egyre több településen kapja vissza rangját a művelődés háza. És a folyamatot állami akarat is segíti. A kü­lönféle pályázatokon tekintélyes summá­kat lehet nyerni, melyekkel újraszervezhe­tő a vidék kulturális élete. A Szamos menti Tunyogmatolcs mű­velődési otthona is mély álomba merült, jó fél éve azonban főállású intézményve­zető irányítja a kultúrházat és könyvtárat. Jakó Ernő pályázaton nyerte el a posztját, igaz, a község kulturális életében annak előtte is meghatározó szerepet vitt. A szomszédos város, Fehérgyarmat műve­lődési központjában dolgozott majd egy negyedszázadot népművelőként, s mun­kaköri feladatából eredően is rengeteg kapcsolat fűzte a kisebb szatmári kultúr­­házakhoz. A legszorosabb kötelék a tu­nyogmatolcsiakhoz. Ez természetes is, innen származott el, és két évig a község és az iskola könyvtárosaként tevékenyke­dett. - A pénzhiány a kis települések után a városi intézményeket is utolérte, ami sok helyütt létszámleépítést vont maga után - hagyja abba jöttünkre a postabontást, s kínálja hellyel a vendégeit. - Kilencvenöt­ben, amikor a munkaviszonyom megszűnt Fehérgyarmaton, örömmel vállaltam el itt a megbízatást. A könyvtárban beszélgetünk. A hatva­nas évek legelején épített kultúrház a ko­rabeli építészeti stílus tipikus példája. Az épület kiállta a nehéz éveket, nemrég az önkormányzat komoly öszszeget fordított a felújítására. A pénzből ráférne több is, különösen a belső terek renoválására, átala­kítására, ám a ház így is használható, s ha nincs is benne még olyan pezsgő élet, mint hajdanán, azért valami már elkezdődött. - Azok az évek a falusi kultúrházak fénykorát jelentették, hiszen a közmű­velődésen kívül aligha lehetett másképp „üzenni” a népnek - folytatja Jakó Er­nő. - Egy-egy színházi előadásra a szomszédos Szamoskérről, Győrtelekről is átjártak hozzánk, a mozifilmek vetí­tésekor pedig még az ajtóban is álltak. Mára változta­k az idők, a művelődési szokások is, ezzel párhuzamosan a tár­sas kapcsolatok mifelénk is átrende­ződtek. A tunyogmatolcsi ház valamikor a kör­nyék leglátogatottabb művelődési intéz­ménye volt seregnyi klubbal, szakkörrel. Honismereti kör, krónikaszakkör, citera­­zenekar, kertbarátkor, népdalkor - alig volt a faluban olyan réteg, amely ne talált volna érdeklődési körének megfelelő elfog­laltságot. Mindegyiket feltámasztani ma már szinte lehetetlen volna, ám vannak területek, ahol sikerrel kecsegtetnek az erőfeszítések. A legfiatalabbakat, illetve a legidőseb­beket talán a legkönnyebb megnyerni az ügynek. Nemrég alakították meg a nyug­díjasok klubját, pontosabban szólva indí­tották újra, mert maga a klub már jó ideje létezik. Ezt bizonyítják azok a fényképek is, amelyek az idős tunyogiak, matolcsiak megyejáró kirándulásain készültek. Az iskolában is megpezsdült az élet, néptánckör és színjátszó kör alakult. Más te­lepülésekkel ellentétben itt a legaktívabb kor­osztály is szakít időt ismeretei bővítésére. A helyi gazdakör szervezésében több mint het­venen végeztek ezüstkalászos tanfolyamot, s már az aranykalászos kurzust is szervezik. És közben pályáznak rendületlenül. Az elmúlt egy évben így nyertek erősítőberen­dezést, internet-előfizetést, fénymásolót, a kulturális tárca újjászervezési pályázatán pedig kétmillió forint készpénzt, amiből a fűtést és a vizesblokkot korszerűsítik. Az olvasás éve rendezvénysorozatán is nyer­tek százezer forintot. Ma már a tekintélyes méretű kultúrháznak gyakorlatilag min­den termét használják valamire. A mozi­nak, a színháznak Tunyogmatolcson is vége. De csak ideiglenesen. Mert a műve­lődés szervezői bíznak abban, hogy lesz még mozi is, színház is egyszer a községi kultúrházakban. A Szamos menti faluban már megtették az első lépéseket. Csiky Mihály: Szent László király 2002. FEBRUÁR 15. 15 GRÉTSY LÁSZLÓ „Az én cégérem”í­rásom címét idézőjelbe tettem, nehogy bárki is arra gondolhasson, hogy nekem, magamnak van olyan cégérem, azaz tevé­kenységem lényegét kifejező, arra utaló jel­vényem, amelyet be akarok mutatni az Anyanyelvi őrjárat olvasóinak. Ez a cím egy pályázatnak a neve; azé a pályázaté, amelyet 2001-ben már másodízben hirdetett meg az Anyanyelvápolók Szövetsége és az EU-33 Közösségfejlesztő Egyesület, s amelyre bár­ki benevezhetett vagy saját cégének ötletes nevével, vagy azzal a szellemesnek talált név­vel, amelyre valamely cégtáblán bukkant. Noha a pályázat eredményhirdetése néhány héttel ezelőtt, még a múlt év decemberében lezajlott, tanulságos volta miatt, azt hiszem, érdemes szólnom róla e rovatban. A pályázatra, vagyis a valamely cég te­vékenységét ötletes, találó módon kifeje­ző országos cég- és üzletnévversenyre nyolcszáznál is több pályázat érkezett be. Ez a szám már önmagában is jelzi a verseny népszerűségét, az a néhány példa pedig, amelyet mint a bírálóbizottság tagja, to­vábbá a verseny értékelője a gazdag anyag­ból kiemelek s felidézek, talán arról is meg­győzi olvasóinkat, hogy bár napjainkra az idegen üzletelnevezések divatja jellemző, terem azért magyar földön napjainkban is leleményes, talpraesett cég- vagy üzletnév­­megjelölés, csak meg kell találni! Példái­mat nem a helyezések sorrendjében, sőt nem is csak a helyezést elértek közül válo­gatva, hanem a számomra legkifejezőbbe­ket ábécérendbe szedve közlöm. Ama­tőr - egy vívóklub neve. Szellemes elnevezés, mert egyetlen, játékos módon kötőjelezve írott szóval két hasznos adalék­kal is szolgál a klub tevékenységéről. Csiga­vér - egy autósiskola működik ezzel a név­vel, ilyen módon is utalva arra, hogy az au­tósnak egyik legfontosabb tulajdonsága kell hogy legyen a hidegvér, a nyugodtság. Fa­­kiraki - ez a japános hangzású elnevezés egy fából készült gyermekjátékokat árusító bolt kedves, játékos neve. Hajtás Pajtás Kft. - az e nevet viselő cég valójában egy biciklis fu­társzolgálatot fenntartó káefté. Hörpince - természetesen egy borozóról van szó; egy olyan borozóról, amely pincében - vagy alag­sorban - található, s jókat lehet benne hör­­pintgetni. Ku­ci - kiegészítő, magyarázó nevén: Állatbarátok Áruháza. A Ku­ci mo­zaiknév a kutyákra és a cicákra utal, de ta­lán még a kuckó szóra is. Lángőr Kft. - egy gázkészülék-karbantartó cég franciás csen­gésű, valójában azonban szellemes magyar neve. Szín-Vonal Kkt. - egyéni helyesírású, de a színre, a vonalra és a színvonalra egy­aránt utaló s ezért kétségtelenül leleményes elnevezése egy dekorációval foglalkozó köz­kereseti társaságnak. A Kkt. egyébként az utóbbi kifejezésnek a ma már szabályos rö­vidítése. A pályázat több tanulsággal szolgál számunkra az alkotott elnevezések típusá­ra vonatkozólag is. Egyet megemlítek. A vi­szonylag hagyományos szóalkotások mel­lett, amilyen az új szóösszetételek, új kép­zett szavak, új betű- és mozaikszavak al­kotása, itt jó néhány olyan új elnevezés is található, amely a kötőjelnek, valamint a nagybetűnek a szó belsejében való, újsze­rű használatán alapul. Már a felsoroltak között is volt egy-két ilyen, de hasonló még a Tör­pék egy minipékség neveként, továb­bá a Meló-Diák diákszövetkezet neve, amely egy diákoknak munkát kínáló tár­sulást sejtet. Figyelemre méltóak, ötletesek ezek is, de mivel ez a sajátos szó-, illetve névalkotásmód a helyesírás jelenlegi sza­bályainak nem felel meg, azt ajánlom az új cégelnevezések alkotóinak, hogy ezzel pusztán a divat kedvéért ne, csak akkor éljenek, ha az ily módon alkotott elneve­zés valóban telitalálat.

Next