Szabad Föld, 2002. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
2002-04-05 / 14. szám
Klubbébik is születtek Gyöngyösön PALÁGYI EDIT A házasságok az égben köttetnek - tartja a mondás. A társtalanság, a magány keservei ellen azonban földi gyógyír is létezik. Kinek a házasságközvetítő iroda, kinek az egyedülállók klubja, kinek a világháló kínál segítséget. - Magyar partnerrel sajnos nem szolgálhatok - mondja a kisváros társkereső irodájának tulajdonosa, az Amerikába szakadt, de onnan gyakorta visszajáró hazánkfia. Az idősödő úr szavaiból kiderül, hogy jobbára magyar származású, Kaliforniában élő urakat és hölgyeket próbál összeboronálni itthoni partnerekkel. A jelentkezőkről rövid videofilmet készítenek, ezt tekinthetik meg a kaliforniai párkeresők. Amikor aztán - évente egyszer-kétszer - hazaruccannak, személyesen is találkozhatnak azokkal, akik felkeltették a figyelmüket. Mielőtt azonban felcsillanna az anyagi gondokkal küszködő, elvált családanyák vagy családapák szeme, az amerikai úr elárulja: elsősorban szemrevaló, huszonéves leányzók jelentkezésére számít. Bár igaz, egy két ambiciózus fiatalember is rászánta már magát, hogy férfias vonzerejét Kaliforniába szóló repülőjegyre váltsa... - Nem társkereső, hanem társalgóklub a miénk - javít ki Tóth Istvánná Klárika, a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ klubvezetője. A kisvárosban tizenhárom éve alakult a függetlenek köre, azóta jönnek össze hetente egyszer-kétszer az elvált vagy megözvegyült -jobbára középkorú - tagok. - Az élet mindenkit megfricskáz egy kicsit. Még a talpraesett, bátor embereket is megviseli, ha magukra maradnak. A férfiak a pohár után nyúlnak, a nők búskomorságba és betegségbe esnek - mondja Klárika, aki már 36 éve él remek házasságban, így aztán van energiája arra, hogy segítsen visszaadni mások önbizalmát. A gyöngyösi klub hetven tagot számlál, és programjait nagyobbrészt a hölgyek látogatják. Ez azonban nem ejt kétségbe senkit, és az sem baj, ha „csak” barátságok szövődnek a kirándulások, a közös piknikezések vagy a külföldi utak jóvoltából. Az egyedülálló nők szívesen besegítenek a sütésbe-főzésbe a háztartásuk gondjaival birkózó férfiaknak, akik cserében megjavítják eldugult lefolyóikat. Az is előfordult, hogy itt találtak egymásra a családra vágyók, s nem egy, Jolubbébi” született már a magányűzőgyöngyösi kör jóvoltából. - A feleségem elhagyott, és én magamra maradtam a két gyerekkel - meséli János, a negyvenes tervező. Először kilátástalannak találta a helyzetét, hiszen egy kis faluban lakik, s még munkája is az otthonához köti. Később azonban bolyongani kezdett a világhálón, és rengeteg társkereső oldalra lelt. Festette öltönyös, nyakkendős fényképét, s örömmel látta, hogy csinosabbnál csinosabb lányok közt válogathat a számítógép képernyőjén. Néhány modellszépségű hölgyről hamar kiderült, hogy fotóját csak kedvcsinálóul rakták fel az internetes klub tulajdonosai, János azonban nem adta fel. Azt még elviselte, hogy a telefonszámlája az internetezés jóvoltából a duplájára emelkedett, egy viharos éjszakán azonban nagyobb baj történt. Egy villámcsapás tönkretette a számítógépét, s a férfira rászakadt a legsúlyosabb magány. Bús képpel vitte gyermekeit a délutáni népi táncra, az esti fúvószenekari próbára, sőt még a szülői munkaközösség munkájába is bekapcsolódott. Az egyik osztálykiránduláson aztán azon vette észre magát, hogy szülőtársa, az ugyancsak elvált Margó vállán sírja ki magát. A helyi varroda tűzrőlpattant tulajdonosnője egykettőre megvigasztalta Jánost. A tervező pedig hamarosan végleg felmondta az internet-előfizetését. Az élveszületési és halálozási arány alakulása -------------- Élveszületés Halálozás Nemzeti érdekünk, hogy minél több gyermek szülessen Folytatás az 1. oldalról - Reményeik szerint a családpolitikai reform önmagában elég a gyerekvállalási kedv növeléséhez? - Az anyagi segítségnyújtás mellett óriási feladat a társadalmi tudat formálása. Az óvodáknak-iskoláknak, a médiának, a civil és egyházi szervezeteknek egyaránt részt kell vállalniuk ebben a munkában. A család alapja a házasság, két ember tartós és kizárólagos kapcsolata. A fiataloknak nem szabad már az első akadálynál megijedniük és válásra gondolniuk, mert ha sikerül megoldani a problémát, gyakran a korábbinál erősebbé válik az összetartó kapocs. Jómagam 29 éve élek házasságban, s bevallom, ezért mindketten olykor áldozatokat is hoztunk. - Hogyan lehet az ifjúságot felkészíteni a későbbi családi életre? - A történelmi egyházaknál jól bevált gyakorlat a jegyesoktatás, de néhány civil szerveződés és a Nagycsaládosok Egyesülete is bekapcsolódott a felkészítésbe. Manapság a televízió lépett a régi néptanítók örökébe, ezért elszomorító, ha a gyerekek főműsoridőben erőszakkal vagy öncélú szexualitással találkoznak az igazi értékek helyett. A minisztérium egy tévés magazinműsor készítését támogatja, ezenkívül nyolcszázmillió forint értékben pályázatot írtunk ki egyházi és civil szervezetek számára családi programokra. - Bármennyire erős a fiatalokban a családalapítási kedv, fészek nélkül nehéz megvalósítani álmaikat... - Az otthonteremtés támogatásában is jelentős előrelépés történt ebben a ciklusban. Az önkormányzatok bérlakás-építési programja keretében évente mintegy 7500 új otthon létesül majd, s ezzel négy-öt év alatt kielégítik a várakozók igényeit. Önerős lakásépítéshez és -vásárláshoz egyre kedvezményesebb hiteleket biztosít az állam, sőt a szocpoltámogatást szeretnénk gyermekenként egymillióra emelni.A munkahelyeken nem mindig érvényesül a családbarát szemlélet, mert a gyermekes anyák - ha ugyan állást kapnak - hátrányt szenvednek. Valóban gyakran fordul elő, hogy nem fogadják szívesen a szülés után visszatérő anyukát, mert azt feltételezik róla, hogy sokat megy majd betegállományba, és túlságosan leköti energiáit a család, a házimunka. Másik tendencia, hogy a 45 év feletti nőket sem alkalmazzák. Az elmúlt négy évben igyekeztünk a munkaadók helytelen szemléletét befolyásolni: több mint kétszázezer új munkahelyet létesítettünk, köztük egy PHARE- támogatású program a korosabb hölgyek elhelyezkedését segíti. A családbarát munkahely elnevezésű pályázattal arra ösztönözzük a jelentkező cégeket, hogy jobban figyeljenek családos dolgozóikra.Az abortuszvitában ön azt az álláspontot képviselte, hogyha már egy gyermek megfogant, annak meg kell születnie. Ha a szülei nem vállalják, akkor az állam feladata őt felnevelni. Mekkora terhet ró mindez az országra? Nemzeti érdekünk, hogy minél több gyerek szülessen, és lehetőleg családban nőjön fel. Ám ha a kiskorú bármilyen módon veszélybe kerül, az állam köteles őt megvédeni. „Legegyszerűbb” a család anyagi gondjait orvosolni, ezt szolgálja például az említett kiegészítő családi pótlék. Ha a gyermek más okból veszélyeztetett, állami gondozásba vesszük. Régen ez annyit jelentett, hogy szegény bekerült egy nagy létszámú nevelőotthonba. Mit változtatott ezen a gyermekvédelmi törvény módosítása? - A kicsi egészséges fejlődése érdekében elsődleges célunk az örökbeadás. A titkos örökbefogadás bürokratikus rendszerén próbáltunk enyhíteni, de a nyílt formát is támogatjuk. A második lépcsőfok a nevelőszülőkhöz való kihelyezés - a húszezer állami gondoskodásban lévő gyermekből mintegy kilencezer így családban nevelkedik. Budapestet többször bíráltam, ugyanis itt felenk Harrach Péter kora a nevelőszülői kihelyezés, mint az országos átlag. A korábbi nagy intézményeket pedig „lebontottuk” nyolc-tíz fős családotthonokra. - A nagykorúság elérésével véget ér az állami oltalom? - A tapasztalatok szerint a fiataloknak továbbra is szükségük van némi segítségre, ezért a törvény ezt huszonnégy éves korukig biztosítja. A közelmúltban kapott a minisztériumtól zöld jelzést egy figyelemre méltó kezdeményezés: Pest megyében ötvenfős falut hoznak létre az állami gondoskodásból kinőtt, de önálló életre még képtelen fiatalok részére, ahol a lakáson kívül képzési lehetőséget és életvezetési tanácsokat kapnak majd. A nyugdíjasok, akik egy életet végigdolgoztak, mennyire érezhetik magukat biztonságban? - A számok magukért beszélnek. Az első két kormányzati ciklusban a nyugdíjak veszítettek reálértékükből - először a rendszerváltás nehézségei, másodszor a Bokroscsomag miatt. Az 1994-98 közötti időszak 12 százalékos reálérték-veszteségét sikerült behoznunk, hiszen a nyugdíjak vásárlóértéke a polgári kormány idején 16 százalékkal emelkedett, ami azt jelenti, hogy többet adtunk, mint amit a bér- és áremelkedés indokolt. A kötelező emelés fölött juttattunk még 76 milliárd forintot. A dolgozók és az eltartottak kedvezőtlen aránya sem tudja megingatni a nyugdíjrendszert? A dolgozók járulékai valóban nem fedezik a nyugdíjakat, így költségvetési kiegészítésre van szükség. Összeomlástól viszont nem kell tartani, mert ezt a különbözetet az állam garantálja. Többek között azért szükséges a gondosan megtervezett családpolitika, hogy a jövőben a mostaninál kedvezőbb legyen a fiatalok aránya a társadalomban, és ne négymillió munkavállaló tartson el önmagával együtt tízmillió embert. - A szociális rendszer milyen reformokon ment keresztül? - Az üres, passzivitásra késztető segélyezés helyett az aktív támogatási eszközöket erősítettük. Gyakorlatilag a gyerekek utáni adókedvezmény lehetősége is jövedelemhez kötött, valamint a rendszeres szociális segély előtt kötelező harminc napig közcélú munkát végezni. - Hatásosnak bizonyult a „segély helyett munkát” vezérelv? - Nemcsak a munkanélkülieket, de a hajléktalanokat is sikerült megmozdítani. Egy modellkísérlet során munkát és szállást kaptak, ösztönzést a takarékosságra, majd hosszabb foglalkoztatási idő után reményt az önálló életvitelre. Úgy érzem, a hajléktalanságból való kivezetés és a bérlakásépítés is egymásra találhat, hiszen az évi 7500 lakás nagy része szociális alapú lesz. -A minimálbér emelése mekkora anyagi segítséget jelentett? - Egyéb támogatási formáinkkal kiegészítve az alacsony jövedelmű, de dolgozó családok helyzetét erősítettük. Az egykori 19 500 forint bruttó minimálbérből körülbelül 14 ezret vihetett haza a munkavállaló. A jelenlegi ötvenezer bruttóból, ha gyermeket nevel és adókedvezményt vesz igénybe, mintegy 45 ezer megmarad tisztán. - Érintik a változások az intézményi ellátásokat? - Szeretnénk elérni, hogy a bentlakásos intézmények helyett a segítségre szoruló fogyatékos és idős emberek lehetőleg saját otthonukban kapják meg a szükséges egészségügyi és szociális ellátást. Családi körben ugyanis jobb a beteg közérzete, gyorsabb a gyógyulás. Nem csoda hát, hogy egyre népszerűbb a házigondozás és az otthoni ápolás. - Milyen feladatok várnak a tárcára a következő ciklusban? - Szeretnénk növelni az adókedvezményeket, duplájára emelni a kiegészítő családi pótlékot. A nyugdíjakat továbbra is az infláció feletti mértékben emeljük majd, és az átlagosnál nagyobb arányú növekedésre számíthatnak az alacsony és az özvegyi nyugdíjasok. 2003-tól egy kilencéves rekonstrukciós program keretében, százmilliárd forint beruházással lerobbant idősotthonokat újítunk fel, illetve a kastélyalprogram alapján harmincmilliárddal „váltjuk ki” az ott lévő szociális intézményeket. - Miniszter úr, lát-e különbséget a vidéki és a városi családok élete között? - A városokban a családi életre veszélyesebb jelenségek erősödnek, miközben kisebb a közösség összetartó ereje - tehát az a védettség hiányzik, amelyet egy kis településen az egymás mellett élők közelsége, odafigyelése jelent. Vidéken a családi gazdaságok erősítése még szorosabbá fűzheti az egyébként is emberléptékűbb közösségi-családi szálakat. Ne feledkezzünk meg a falvakban talán jobban megbecsült és tisztelt lelkipásztorokról, pedagógusokról, akiknek közösségépítő tevékenységén nagyon sok múlik. Ez ügyben egyházpolitikai intézkedés is történt, amely a vidéki lelkipásztorok kiegészítő fizetéséről rendelkezik nemzetépítő tevékenységükért. Szabadföld HAZAI ÉLET 2002. ÁPRILIS 5. 5 Tíz családban 21 gyermek kellene Halvány reménysugár Ha áttekintjük a Központi Statisztikai Hivatal mintegy 130 évet átfogó, hazánk népességszámát és korösszetételét tükröző adatsorát, láthatjuk, hogy a lakosság számának növekedésében, illetve állandó sulásában nem a születésszám növekedése, hanem az életkor kitolódása játssza a fő szerepet. VALLÓ LÁSZLÓ Uyanakkor az elmúlt két évtized népességcsökkenésében - a termékenység visszaesése mellett - már a halandóság mutatóinak romlása is közrejátszott. Az utóbbi ötven évben csak kétszer „ugrott meg” a születésszám, először a Ratkó-korszak abortusztilalmát követő 1954-es esztendőben, és jó húsz évre rá, 1974—76 között, amikor a Ratkó-nemzedék szülőképes korba lépett. Ez valamelyest javított a helyzeten, de a negatív tendenciát nem változtatta meg, és amikor az 1974-ben születettek szülőképes korba léptek - az 1990-es évek közepén -, a remélt harmadik születésszámugrás elmaradt. Ahhoz, hogy mai viszonyaink között hazánk népességében szaporulat keletkezzen, tíz családban 21 gyermeknek kellene születnie - tudtuk meg Kamarás Ferenctől, a KSH főtanácsadójától. Ezzel szemben ma tíz családban mindössze 13 gyermek születik. Mindez azt jelenti, hogy még két gyermek sem érkezik családonként. Pedig ennyi is kevés lenne, hiszen egyrészt létezik csecsemőhalandóság, másrészt olyan egyének is vannak, akiknek nem lehet gyerekük, így az ebből származó hiányt is pótolni kellene. Ha területi eloszlásban vizsgáljuk a születésszám alakulását, megállapíthatjuk, hogy e téren Budapesten a legrosszabb a helyzet: tíz nőnek 11 gyermeke születik. (Itt egyébként száz gyermekkorúra 0-14 év közötti fiatalra - száznál több 65 éves, illetve ennél idősebb lakos jut, ami az elöregedés kétségtelen jele.) Hasonlóan kedvezőtlen a helyzet Vas, Zala, Nógrád és Heves megyében is. A legmagasabb termékenységi szint Pest megyében, továbbá Borsod-Abaúj-Zemplénben és Szabolcs-Szatmár-Beregben mérhető, ahol tíz nőnek 16-17 gyermeke születik. Az okok vizsgálata külön tanulmány tárgyát képezhetné. Kamarás Ferenc az értékrend, a családkép megváltozásában látja a bajok fő okát, s hogy az önmegvalósítás (a karrier) és a kényelem kap nagyobb teret a gyermekvállalás rovására. De az egykori családi gazdaságok teljes fölbomlásának is fontos szerepe van ebben (mert azok fenntartásához kellett a munkáskéz), nem beszélve a házasságkötési kedv drasztikus visszaeséséről és a szülési időszak kitolódásáról, amely biológiailag nehezíti meg és teszi kockázatossá a több gyermek vállalását. E lehangoló adatok és tények sorában némi reménysugárt jelenthet a 2000. esztendő, amikor hosszú idő után végre megállt a csökkenés, sőt az irány megfordult: a születésszám három százalékkal emelkedett. A következő évben ugyan nem ismétlődött meg ez a jelenség - ötszázzal kevesebb gyermek született -, ám így is remélhető, hogy a 2000. esztendővel elkezdődött a csendes fordulat.