Szabad Föld, 2002. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

2002-04-05 / 14. szám

Klubbébik is születtek Gyöngyösön PALÁGYI EDIT A házasságok az égben köttetnek - tartja a mondás. A társtalanság, a magány keservei ellen azonban föl­di gyógyír is létezik. Kinek a házas­ságközvetítő iroda, kinek az egyedülállók klubja, kinek a világháló kínál segítséget. - Magyar partnerrel sajnos nem szolgál­hatok - mondja a kisváros társkereső irodá­jának tulajdonosa, az Amerikába szakadt, de onnan gyakorta visszajáró hazánkfia. Az idő­södő úr szavaiból kiderül, hogy jobbára ma­gyar származású, Kaliforniában élő urakat és hölgyeket próbál összeboronálni itthoni partnerekkel. A jelentkezőkről rövid video­filmet készítenek, ezt tekinthetik meg a kali­forniai párkeresők. Amikor aztán - évente egyszer-kétszer - hazaruccannak, személye­sen is találkozhatnak azokkal, akik felkeltet­ték a figyelmüket. Mielőtt azonban felcsillan­na az anyagi gondokkal küszködő, elvált csa­ládanyák vagy családapák szeme, az ameri­­kai úr elárulja: elsősorban szemrevaló, hu­szonéves leányzók jelentkezésére számít. Bár igaz, egy két ambiciózus fiatalember is rászánta már magát, hogy férfias vonzerejét Kaliforniába szóló repülőjegyre váltsa... - Nem társkereső, hanem társalgóklub a miénk - javít ki Tóth Istvánná Klárika, a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ klub­vezetője. A kisvárosban tizenhárom éve ala­kult a függetlenek köre, azóta jönnek össze hetente egyszer-kétszer az elvált vagy meg­özvegyült -jobbára középkorú - tagok. - Az élet mindenkit megfricskáz egy ki­csit. Még a talpraesett, bátor embereket is megviseli, ha magukra maradnak. A férfiak a pohár után nyúlnak, a nők búskomorságba és betegségbe esnek - mondja Klárika, aki már 36 éve él remek házasságban, így aztán van energiája arra, hogy segítsen visszaadni mások önbizalmát. A gyöngyösi klub hetven tagot számlál, és programjait nagyobbrészt a hölgyek látogatják. Ez azonban nem ejt két­ségbe senkit, és az sem baj, ha „csak” barát­ságok szövődnek a kirándulások, a közös piknikezések vagy a külföldi utak jóvoltából. Az egyedülálló nők szívesen besegítenek a sütésbe-főzésbe a háztartásuk gondjaival birkózó férfiaknak, akik cserében megja­vítják eldugult lefolyóikat. Az is előfordult, hogy itt találtak egymásra a családra vágyók, s nem egy, Jolubbébi” született már a magány­űzőgyöngyösi kör jóvoltából. - A feleségem elhagyott, és én magamra maradtam a két gyerekkel - meséli János, a negyvenes tervező. Először kilátástalannak találta a helyzetét, hiszen egy kis faluban la­kik, s még munkája is az otthonához köti. Később azonban bolyongani kezdett a világ­hálón, és rengeteg társkereső oldalra lelt. Festette öltönyös, nyakkendős fényképét, s örömmel látta, hogy csinosabbnál csinosabb lányok közt válogathat­­ a számítógép kép­ernyőjén. Néhány modellszépségű hölgyről hamar kiderült, hogy fotóját csak kedv­csinálóul rakták fel az internetes klub tulaj­donosai, János azonban nem adta fel. Azt még elviselte, hogy a telefonszámlája az internetezés jóvoltából a duplájára emelke­dett, egy viharos éjszakán azonban nagyobb baj történt. Egy villámcsapás tönkretette a számítógépét, s a férfira rászakadt a legsúlyo­sabb magány. Bús képpel vitte gyermekeit a délutáni népi táncra, az esti fúvószenekari próbára, sőt még a szülői munkaközösség munkájába is bekapcsolódott. Az egyik osz­tálykiránduláson aztán azon vette észre ma­gát, hogy szülőtársa, az ugyancsak elvált Mar­gó vállán sírja ki magát. A helyi varroda tűzről­pattant tulajdonosnője egykettőre megvi­gasztalta Jánost. A tervező pedig hamarosan végleg felmondta az internet-előfizetését. Az élveszületési és halálozási arány alakulása -------------- Élveszületés Halálozás Nemzeti érdekünk, hogy minél több gyermek szülessen Folytatás az 1. oldalról - Reményeik szerint a családpolitikai reform önmagában elég a gyerekvállalási kedv nö­veléséhez? - Az anyagi segítségnyújtás mellett óriási feladat a társadalmi tudat formálá­sa. Az óvodáknak-iskoláknak, a médiának, a civil és egyházi szervezeteknek egyaránt részt kell vállalniuk ebben a munkában. A család alapja a házasság, két ember tartós és kizárólagos kapcsolata. A fiataloknak nem szabad már az első akadálynál meg­ijedniük és válásra gondolniuk, mert ha sikerül megoldani a problémát, gyakran a korábbinál erősebbé válik az összetartó kapocs. Jómagam 29 éve élek házasságban, s bevallom, ezért mindketten olykor áldo­zatokat is hoztunk. - Hogyan lehet az ifjúságot felkészíteni a későbbi családi életre? - A történelmi egyházaknál jól bevált gya­korlat a jegyesoktatás, de néhány civil szerve­ződés és a Nagycsaládosok Egyesülete is be­kapcsolódott a felkészítésbe. Manapság a te­levízió lépett a régi néptanítók örökébe, ezért elszomorító, ha a gyerekek főműsoridőben erőszakkal vagy öncélú szexualitással találkoz­nak az igazi értékek helyett. A minisztérium egy tévés magazinműsor készítését támogat­ja, ezenkívül nyolcszázmillió forint értékben pályázatot írtunk ki egyházi és civil szerveze­tek számára családi programokra. - Bármennyire erős a fiatalokban a csa­ládalapítási kedv, fészek nélkül nehéz meg­valósítani álmaikat... - Az otthonteremtés támogatásában is jelentős előrelépés történt ebben a ciklusban. Az önkormányzatok bérlakás-építési prog­ramja keretében évente mintegy 7500 új ott­hon létesül majd, s ezzel négy-öt év alatt ki­elégítik a várakozók igényeit. Önerős lakás­építéshez és -vásárláshoz egyre kedvezmé­nyesebb hiteleket biztosít az állam, sőt a szocpoltámogatást szeretnénk gyermeken­ként egymillióra emelni.­­A munkahelyeken nem mindig érvénye­sül a családbarát szemlélet, mert a gyermekes anyák - ha ugyan állást kapnak - hátrányt szenvednek.­­ Valóban gyakran fordul elő, hogy nem fogadják szívesen a szülés után visszatérő anyukát, mert azt feltételezik róla, hogy so­kat megy majd betegállományba, és túlságo­san leköti energiáit a család, a házimunka. Másik tendencia, hogy a 45 év feletti nőket sem alkalmazzák. Az elmúlt négy évben igye­keztünk a munkaadók helytelen szemléletét befolyásolni: több mint kétszázezer új mun­kahelyet létesítettünk, köztük egy PHARE- támogatású program a korosabb hölgyek el­helyezkedését segíti. A családbarát munka­hely elnevezésű pályázattal arra ösztönözzük a jelentkező cégeket, hogy jobban figyeljenek családos dolgozóikra.­­Az abortuszvitában ön azt az álláspon­tot képviselte, hogyha már egy gyermek megfo­gant, annak meg kell születnie. Ha a szülei nem vállalják, akkor az állam feladata őt felnevel­ni. Mekkora terhet ró mindez az országra?­­ Nemzeti érdekünk, hogy minél több gyerek szülessen, és lehetőleg családban nő­jön fel. Ám ha a kiskorú bármilyen módon veszélybe kerül, az állam köteles őt megvé­deni. „Legegyszerűbb” a család anyagi gond­jait orvosolni, ezt szolgálja például az emlí­tett kiegészítő családi pótlék. Ha a gyermek más okból veszélyeztetett, állami gondozás­ba vesszük. Régen ez annyit jelentett, hogy szegény bekerült egy nagy létszámú nevelő­­otthonba.­­ Mit változtatott ezen a gyermekvédel­mi törvény módosítása? - A kicsi egészséges fejlődése érdekében elsődleges célunk az örökbeadás. A titkos örökbefogadás bürokratikus rendszerén próbáltunk enyhíteni, de a nyílt formát is tá­mogatjuk. A második lépcsőfok a nevelőszü­lőkhöz való kihelyezés - a húszezer állami gondoskodásban lévő gyermekből mintegy kilencezer így családban nevelkedik. Buda­pestet többször bíráltam, ugyanis itt felenk­ Harrach Péter kora a nevelőszülői kihelyezés, mint az orszá­gos átlag. A korábbi nagy intézményeket pe­dig „lebontottuk” nyolc-tíz fős családottho­nokra. - A nagykorúság elérésével véget ér az állami oltalom? - A tapasztalatok szerint a fiataloknak továbbra is szükségük van némi segítségre, ezért a törvény ezt huszonnégy éves korukig biztosítja. A közelmúltban kapott a miniszté­riumtól zöld jelzést egy figyelemre méltó kez­deményezés: Pest megyében ötvenfős falut hoznak létre az állami gondoskodásból kinőtt, de önálló életre még képtelen fiatalok részére, ahol a lakáson kívül képzési lehetőséget és életvezetési tanácsokat kapnak majd.­­ A nyugdíjasok, akik egy életet végigdol­goztak, mennyire érezhetik magukat bizton­ságban? - A számok magukért beszélnek. Az első két kormányzati ciklusban a nyugdíjak veszí­tettek reálértékükből - először a rendszer­­váltás nehézségei, másodszor a Bokros­csomag miatt. Az 1994-98 közötti időszak 12 százalékos reálérték-veszteségét sikerült behoznunk, hiszen a nyugdíjak vásárlóérté­ke a polgári kormány idején 16 százalékkal emelkedett, ami azt jelenti, hogy többet ad­tunk, mint amit a bér- és áremelkedés indo­kolt. A kötelező emelés fölött juttattunk még 76 milliárd forintot.­­ A dolgozók és az eltartottak kedvezőt­len aránya sem tudja megingatni a nyugdíj­­rendszert?­­ A dolgozók járulékai valóban nem fe­dezik a nyugdíjakat, így költségvetési kiegé­szítésre van szükség. Összeomlástól viszont nem kell tartani, mert ezt a különbözetet az állam garantálja. Többek között azért szük­séges a gondosan megtervezett családpoliti­ka, hogy a jövőben a mostaninál kedvezőbb legyen a fiatalok aránya a társadalomban, és ne négymillió munkavállaló tartson el önma­gával együtt tízmillió embert. - A szociális rendszer milyen reformokon ment keresztül? - Az üres, passzivitásra késztető segé­lyezés helyett az aktív támogatási eszközö­ket erősítettük. Gyakorlatilag a gyerekek utá­ni adókedvezmény lehetősége is jövedelem­hez kötött, valamint a rendszeres szociális segély előtt kötelező harminc napig közcélú munkát végezni. - Hatásosnak bizonyult a „segély helyett munkát” vezérelv? - Nemcsak a munkanélkülieket, de a hajléktalanokat is sikerült megmozdítani. Egy modellkísérlet során munkát és szállást kaptak, ösztönzést a takarékosságra, majd hosszabb foglalkoztatási idő után reményt az önálló életvitelre. Úgy érzem, a hajléktalan­ságból való kivezetés és a bérlakásépítés is egymásra találhat, hiszen az évi 7500 lakás nagy része szociális alapú lesz. -A minimálbér emelése mekkora anya­gi segítséget jelentett? - Egyéb támogatási formáinkkal kiegé­szítve az alacsony jövedelmű, de dolgozó csa­ládok helyzetét erősítettük. Az egykori 19 500 forint bruttó minimálbérből körülbelül 14 ezret vihetett haza a munkavállaló. A je­lenlegi ötvenezer bruttóból, ha gyermeket nevel és adókedvezményt vesz igénybe, mint­egy 45 ezer megmarad tisztán. - Érintik a változások az intézményi el­látásokat? - Szeretnénk elérni, hogy a bentlakásos intézmények helyett a segítségre szoruló fo­gyatékos és idős emberek lehetőleg saját ott­honukban kapják meg a szükséges egész­ségügyi és szociális ellátást. Családi körben ugyanis jobb a beteg közérzete, gyorsabb a gyógyulás. Nem csoda hát, hogy egyre népsze­rűbb a házigondozás és az otthoni ápolás. - Milyen feladatok várnak a tárcára a következő ciklusban? - Szeretnénk növelni az adókedvezmé­nyeket, duplájára emelni a kiegészítő családi pótlékot. A nyugdíjakat továbbra is az inflá­ció feletti mértékben emeljük majd, és az át­lagosnál nagyobb arányú növekedésre szá­míthatnak az alacsony és az özvegyi nyugdí­jasok. 2003-tól egy kilencéves rekonstruk­ciós program keretében, százmilliárd forint beruházással lerobbant idősotthonokat újí­tunk fel, illetve a kastélyalprogram alapján harmincmilliárddal „váltjuk ki” az ott lévő szociális intézményeket. - Miniszter úr, lát-e különbséget a vidéki és a városi családok élete között? - A városokban a családi életre veszélye­sebb jelenségek erősödnek, miközben kisebb a közösség összetartó ereje - tehát az a védett­ség hiányzik, amelyet egy kis településen az egymás mellett élők közelsége, odafigyelése jelent. Vidéken a családi gazdaságok erősíté­se még szorosabbá fűzheti az egyébként is emberléptékűbb közösségi-családi szálakat. Ne feledkezzünk meg a falvakban talán jobban megbecsült és tisztelt lelkipásztorokról, pe­dagógusokról, akiknek közösségépítő tevé­kenységén nagyon sok múlik. Ez ügyben egy­házpolitikai intézkedés is történt, amely a vi­déki lelkipásztorok kiegészítő fizetéséről ren­delkezik nemzetépítő tevékenységükért. Szabadföld HAZAI ÉLET 2002. ÁPRILIS 5. 5 Tíz családban 21 gyermek kellene Halvány reménysugár Ha áttekintjük a Központi Statisztikai Hivatal mintegy 130 évet átfogó, hazánk népesség­számát és korösszetételét tükröző adatsorát, láthatjuk, hogy a lakosság számának növekedésében, illetve állandó­­ sulásában nem a születésszám növekedése, hanem az életkor kitolódása játssza a fő szerepet. VALLÓ LÁSZLÓ U­yanakkor az elmúlt két évtized né­pességcsökkenésében - a termé­kenység visszaesése mellett - már a halandóság mutatóinak romlása is közrejátszott. Az utóbbi ötven évben csak kétszer „ugrott meg” a születésszám, először a Ratkó-korszak abortusztilalmát követő 1954-es esztendőben, és jó húsz évre rá, 1974—76 között, amikor a Ratkó-nemzedék szülőképes korba lépett. Ez valamelyest javí­tott a helyzeten, de a negatív tendenciát nem változtatta meg, és amikor az 1974-ben szüle­tettek szülőképes korba léptek - az 1990-es évek közepén -, a remélt harmadik születés­­számugrás elmaradt. Ahhoz, hogy mai viszonyaink között ha­zánk népességében szaporulat keletkezzen, tíz családban 21 gyermeknek kellene szü­letnie - tudtuk meg Kamarás Ferenctől, a KSH főtanácsadójától. Ezzel szemben ma tíz családban mindössze 13 gyermek születik. Mindez azt jelenti, hogy még két gyermek sem érkezik családonként. Pedig ennyi is kevés lenne, hiszen egyrészt létezik csecse­mőhalandóság, másrészt olyan egyének is vannak, akiknek nem lehet gyerekük, így az ebből származó hiányt is pótolni kellene. Ha területi eloszlásban vizsgáljuk a szüle­tésszám alakulását, megállapíthatjuk, hogy e téren Budapesten a legrosszabb a helyzet: tíz nőnek 11 gyermeke születik. (Itt egyéb­ként száz gyermekkorúra 0-14 év közötti fiatalra - száznál több 65 éves, illetve ennél idősebb lakos jut, ami az elöregedés kétség­telen jele.) Hasonlóan kedvezőtlen a hely­zet Vas, Zala, Nógrád és Heves megyében is. A legmagasabb termékenységi szint Pest megyében, továbbá Borsod-Abaúj-Zemp­­lénben és Szabolcs-Szatmár-Beregben mér­hető, ahol tíz nőnek 16-17 gyermeke szüle­tik. Az okok vizsgálata külön tanulmány tár­gyát képezhetné. Kamarás Ferenc az érték­rend, a családkép megváltozásában látja a bajok fő okát, s hogy az önmegvalósítás (a karrier) és a kényelem kap nagyobb teret a gyermekvállalás rovására. De az egykori csa­ládi gazdaságok teljes fölbomlásának is fon­tos szerepe van ebben (mert azok fenntartá­sához kellett a munkáskéz), nem beszélve a házasságkötési kedv drasztikus visszaesésé­ről és a szülési időszak kitolódásáról, amely biológiailag nehezíti meg és teszi kockázatos­sá a több gyermek vállalását. E lehangoló adatok és tények sorában némi reménysugárt jelenthet a 2000. esz­tendő, amikor hosszú idő után végre meg­állt a csökkenés, sőt az irány megfordult: a születésszám három százalékkal emelke­dett. A következő évben ugyan nem ismét­lődött meg ez a jelenség - ötszázzal keve­sebb gyermek született -, ám így is remél­hető, hogy a 2000. esztendővel elkezdődött a csendes fordulat.

Next