Szabad Föld, 2002. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
2002-04-05 / 14. szám
, 2002. ÁPRILIS 5. Tűzkár a Hortobágyon Közel százmillió forint kárt okozott az a tűz, amely március 25-én hajnalban három nádfedeles, téglafalú hodályt pusztított el Hortobágy közelében. Az épületekben tizenhat ló, három csikó, hatszáz darab gyöngytyúk veszett oda. A tűz keletkezésének oka egyelőre ismeretlen. Templomfelújítás fél év alatt Biharkeresztesen nemrégiben adták át a fél év alatt elkészült református kistemplomot és lelkészi lakást. A létesítményt az egyházmegye támogatásával, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a kormány segítségével több mint 23 millió forintból építették fel. Orbán Viktor levélben üdvözölte a beruházást s kiemelte: fontos, hogy minden lakóhelynek lelki központja is legyen. Segítség cigányoknak Bagamérban tízféle konyhakerti vetőmagot, vetőburgonyát juttattak harminckilenc cigány családnak. A Phralipe bagaméri tagszervezete a Magyarországi Cigányokért Közalapítványtól pályázaton nyerte a támogatást. A hajdúsági településen a 13 család bevonásával működő formatermesztési programot is folytatni akarják, mert ennek résztvevői három év múlva őstermelővé válhatnak. Makón várják a turistákat Kétnapos turisztikai konferencia keretében adták át a makói kistérség idegenforgalmát népszerűsítő Tourinform-irodát. Csongrád megye városai közül már csak Makón nem volt Tourinform-kirendeltség, a beruházás ezt a lemaradást is pótolni igyekezett. Az iroda ugyan Makón nyílt meg, de a környező falvakkal közösen látják majd el olyan programokkal, amelyek a térséget vonzóvá tehetik a turisták számára. A makói kistérségben az egészségturizmusra építenek, ajánlataikkal elsősorban az idősebb korosztályt célozzák meg. Műveseállomás Orosházán Békés megye harmadik műveseállomásának felépítéséről írtak alá megállapodást Orosházán. Az új állomás 350 millió forintos zöldmezős beruházással fog megépülni. A vállalkozásnak az önkormányzat biztosít telket, a kórház pedig a szükséges szolgáltatásaival, piaci alapon segíti az új létesítményt. A központ elkészülte után a betegeknek nem kell majd hetente kétszer-háromszor átjárniuk kezelésekre a megyeszékhelyre. A VIDÉK HÍREI Leszerelik a közkutakat Sokba kerül a közkutak üzemeltetése Rimócon, ezért a képviselő-testület azt a döntést hozta, hogy a harminckilencből hetet tartanak meg, a többit leszerelik. Az önkormányzat kutanként naponta négyszáz liter vízért átalányt fizet, és tavaly az ide vonatkozó összes kiadása meghaladta az 1,3 millió forintot. A megmaradó kutakra mérőórát szerelnek, hogy a fogyasztott mennyiséget, a költségvetési terhek mérséklése érdekében, figyelemmel kísérhessék. (A vidék híreit tudósítóink jelentéseiből állítottuk össze.) Tanár-diák találkozó Budapest XVII. kerületében, Rákoscsabán, a közösségi ház tanár-diák találkozót szervez május 11 -én 15 órától. Azok jelentkezését várják, akik 1950-től a rákoscsabai községháza épületében (1171 Budapest, Péceli út 222.) tanítottak, illetve odajártak iskolába, óvodába, zeneiskolába. A találkozó tiszteletére iskolatörténeti kiállítást is rendeznek. Kérik, hogy aki bármilyen fényképpel, emléktárggyal segíteni tud nekik, jelezze azt a 256-9526-os telefonszámon. fii] Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk HARDI PÉTER Református lelkész, polgármester, országgyűlési képviselő. És nem mellesleg háromgyermekes édesapa. Szászfalvi Lászlót a csurgói városházán kerestük fel. - Adódik a kérdés, hogyan fér ennyi minden egy ember idejébe. ■ - Nincs különösebb titkom. Reggel nyolctól este tizenegyig tartó pergő munkarenddel tizenkét esztendeje vezetem Csurgót. Ennyi év alatt volt alkalmam megtanulni beosztani az időmet. - Még így is túlzásnak tűnik. - Egyedül nem menne, természetesen. Amikor ’98-ban Suchman Tamás ellenében megválasztottak 51 település országgyűlési képviselőjének, a városi testület megszavazta, hogy az alpolgármesterem főállású legyen. Rajta kívül van egy néhány fős csapatom, amelyre minden körülmények között számíthatok. - És a gyülekezete? - Többes számban kell fogalmaznia, mert négy gyülekezet is tartozik a feleségemhez. Én ugyanis még 1994-ben, amikor másodszor is polgármesterré választottak, felfüggesztettem a lelkészi tevékenységemet. Beláttam, a kettőt együtt felelőséggel nem lehet végezni. - Nem hiányzik a szószék? - Olyannyira, hogy havonta legalább egy-szer én tartom az istentiszteletet. Többre X azonban nem futja az időmből. 5 -Akkor inkább azt kell kérdeznem, hogy a felesége miként bírja a terhet? □ - Van segédlelkésze és két világi hitoktatója. S -De az édesapát csak nem tudja pótolni... - Valóban, a gyerekeimmel sajnos a kelleténél kevesebbet vagyok együtt. A két nagyobbik, a 14 éves Bence és a 12 éves Boglárka már jobban megérti, hogy apának dolga van, de a hétéves Lenkének bizony nagyon hiányzom. Amikor lehet, este együtt vacsorázunk, játszunk, lefektetem őket, imádkozunk. Utána még vissza kell ülnöm az íróasztalhoz. - Pedig élhetne sokkal nyugalmasabban is. Amikor hivatására készült, megfordult a fejében, hogy politikus lesz? - Álmomban sem. Csak annyit tudtam, hogy vidéken szeretnék szolgálni. Alig foglaltam el azonban a lelkészlakot, jöttek a rendszerváltó évek. Egyesületek alakultak, körök, egyre többen akartak és mertek tenni valamit a közösség érdekében. Kötelességemnek éreztem, hogy ne maradjak ki. - Miért kötelessége ez egy lelkésznek? - Csak azt tudhatom, miért érzem én annak. Édesapám egy Makó melletti kis faluban, Földeákon volt lelkész. Akár esett, akár fújt, amikor eljött az ideje, felült a Csepel motorkerékpárjára és járta a tanyákat, tartotta az emberekben a lelket. Pedig néha csak ketten-hárman jöttek el az istentiszteletre. - Az ő példája lebeg ön előtt is? - Pontosan, s ezt a szellemiséget erősítette a debreceni református gimnázium is, ahol érettségiztem. Amikor Csurgóra kerültem, egy álmos kisvárost találtam, tele reményvesztett emberekkel. Ami persze nem csoda, hiszen távol a fővárostól, ráadásul a déli határ mentén évtizedekig nemigen történt semmi. - Pedig valamikor pezsgő szellemi életű polgárváros volt Csurgó... - Festetics Györgynek köszönhetően, aki katolikus főúr létére alapított iskolát református jobbágyainak. Később templom is épült, amit azonban a visszavonuló németek 1945 nagypéntekjén felrobbantottak. - A főutcában láttam egy református templomot... - Két éve szenteltük fel. Mindenképpen fel kellett építeni, hiszen a gimnázium diákjai nem fértek el az imaházunkban. - Ezek szerint visszakapták az iskolájukat is. - Hogyne, még ’96-ban, igaz, nem kis küzdelem árán. Azóta ismét erős bástyaként áll a református egyház a Dráva mentén, hogy kissé patetikusan fogalmazzak. De ha szétnézett a városunkban, láthatta például a több százmillióból épült közösségi házat, a fedett uszodánkat, az új áruházunkat. Mind az elmúlt évek munkája... - Akkor végre pihenhet is. - Most kezdődik csak igazán a munka. Elkészítettük a térség fejlődését szolgáló Festetics tervet, benne ipari parkkal, amelytől munkahelyeket remélünk, az idegenforgalmat szolgáló borúttal, és gyógyszállóval, amelynek a kútját éppen a napokban kezdik el fúrni. Csurgó és környéke számára kinyílik a világ, az autópályának köszönhetően végre két órán belül el lehet majd érni a fővárost. - Ennek szükségességét magam is tanúsíthatom... Lenkét viszont mindez nem vigasztalja... - Remélem, mire felnő, megérti, hogy érte is volt a sok munka. Hiszen Bethlen Gábor számomra oly kedves szavai a mai kor emberét is kötelezik: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: magyarokut ősi nyelvünkben és vallásunkban, gyermekeink fényes tekintetében, és a szülőföldhöz való ragaszkodásban.” A Szabad Föld HAZAI ÉLET Jászkun vitézi hadnagy a pult mögött Ha édesapja nem érdemli ki a vitézségi ezüstöt a második világháborúban, talán könnyebben alakul Szádvári Gábor élete. Hasznosabban azonban aligha. Jász-Nagykun-Szolnok megye vitézi hadnagya a civil életben vívja meg csatáit. PALÁGYI EDIT Nincs könnyű helyzetben, aki a pénteki hetipiacon próbálja szóra bírni Szádvári Gábort, a jászberényi mezőgazdasági bolt tulajdonosát. Az üzletben nagy a forgalom, s miközben kiszolgálják a vetéshez, permetezéshez készülő gazdákat, jó tanácsokkal is ellátják őket. Aki csak három zacskó zöldborsóért tér be, az is megérdemli, hogy figyelmesen, gonddal szolgáljuk ki - mondja Szádvári úr, amikor a bolt hátsó traktusában leülünk beszélgetni. Közben jó néhányszor csörög a telefon, a helybeliek ugyanis megszokták: van kihez fordulniuk, ha elfogyott a növényvédő szer vagy ha bámul a paradicsom levele. Szádvári Gábor ilyenkor kamatoztathatja tudását, amit az agrártudományi egyetemen szerzett. A mezőgazdasági gépészmérnök jókora kerülő után tért vissza a szakmájához. Eredetileg közgazdász szeretett volna lenni, de mivel Esztergomban, a ferenceseknél érettségizett, „nem sikerülhetett” a felvételije, így lett agrármérnök. A föld szeretetét és a vállalkozó kedvet volt kitől örökölnie, hiszen nagyapja kétszáz holdon gazdálkodott, s mellette még téglagyára is volt. Ezekből később semmi sem maradt a családra, mindent elvettek. Édesapja mint horthysta katonatiszt szolgált a második világháborúban. Az erdélyi visszavonulásnál nagy lélekjelenléttel vezetett ki egy magyar zászlóaljat az orosz csapatok szorításából, ezért egy német őrnagy felterjesztette signum laudisra, azaz vitézségi ezüstre. E tettét a háború után azzal „honorálták”, hogy másodrendű állampolgárrá és kulákká nyilvánították. Az ember állandóan jóra, többre vágyik, ez az őserő viszi előre - véli a vállalkozó, akinek mindig családja - felesége és két lánya - boldogulása volt a legfontosabb. Mielőtt tíz éve a maga lábára állt, számos munkahelyen dolgozott. Agrárdiplomával a zsebében előbb a jászsági téeszeknél próbált szerencsét, de hamar rájött, hogy ez a termelési forma életképtelen. Mérnök létére nem szégyellte kitanulni a kőművességet, a vízvezeték- és villanyszerelés fortélyait, csakhogy sikeresebben vezesse a szövetkezet építőipari ágazatát. Naponta ingázott a fővárosba, hogy a család megélhetését biztosítsa. Később hazakerült szülővárosába, s gazdasági érzéke és gyakorlatiassága révén a helyi ügyek fontos intézője, szakértője lett. A pályázatírás mesterének is nevezhetnék őt Jászberényben, hiszen nagy szerepet játszott abban, hogy a helyi kórház elnyerte a támogatást az új konyha, mosoda és sebészeti pavilon kialakítására. Bútorgyári főnökeinek egyszer amiatt főtt a fejük, hogyan készíthetnének el egy tendert, amelytől fontos megrendelést reméltek. A közgazdasági csoport tagjai azt mondták, ők négyen két hét alatt talán végezhetnek a munkával. Szádvári Gábor ekkor tett egy jobb ajánlatot: ha otthon maradhat, két nap alatt megcsinálja... Ha az egykori családi birtokból nem is maradt semmi, Szádvári Gábor mégis örökölt valamit az őseitől. Például azt, hogy szereti, ha úr lehet a maga portáján, s ezért viselheti a felelősséget. Nagyra tartja azt is, ha az adott szónak becsülete van. Ezért is bízik a családi gazdaságok jövőjében. Melyik cég tudna például külön éjjeliőrt szerződtetni arra, hogy éjszakánként ellenőrizze, megfelelő-e a fóliasátor hőmérséklete - magyarázza. A tulajdonos azonban megteszi, hogy a melegház hőfokszabályzóját beszerelteti a hálószobájába, s ha gond van a palánták körül, a vészcsengő szavára legmélyebb álmából is felserken. A rendszerváltás után a vállalkozó úgy érezte, kötelessége bekapcsolódni a közéletbe. Úgy szervezte meg egy keresztény szellemiségű párt helyi szervezetét, hogy újsághirdetéssel toborozta a tagokat. Néhány hónap múlva már jelöltet állíthattak az önkormányzati választásokon. Néhány éve, édesapja után maga is belépett a vitézi rendbe. A mezőgazdasági üzletbe betérők közül sokan nem is tudják, hogy Szádvári Gábor személyében Jász-Nagykun-Szolnok megye vitézi hadnagya szolgálja ki őket... Szádvári Gábor szeret úr lenni a saját portáján, s ezért viselni a felelősséget Kohanek miklósfelvétele SZÁSZFALVI LÁSZL