Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-05-30 / 22. szám
OLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL sem hiszem, hogy meg kellene várnunk katasztrófát, még akkor is érdemes megépíti a vízpótló rendszert, ha utóbb kiderül,ogy csak ritkán lesz rá szükség. Fontosnak látom hangsúlyozni, hogy a Rábánál élőknek nincs okuk félelemre, hiszen amikor a algó apad, akkor nem szabad és nem is lehet mnan vizet elhozni, kizárólag az áradásokra rámítunk. A tóparti vállalkozások folyton panaszodnak, hogy a rövid idényből nehéz megélni, a vendégek meg azt nehezményezik, hogy pár hét alatt igyekeznek róluk lenyúzni egy egész évre szóló profitot. Hogyan lehet ezt az ellentmondást föloldani? - Nagyon sok az új befektetés a tónál, ha annyira nem éri meg itt lenni, akkor vaon miért sürögnek-forognak az új és a tereszkedő vállalkozók? - kérdezett vissza Kolber István. - Tavaly a minőségi szálláshelyek forgalma növekedett, ez statisztikai ény. Ezzel együtt vissza kell kanyarodnom az idény megnyújtásához. Ez mindenkinek érdeke. A vállalkozók további beruházásokat tehetnek érte. A kormány például az üdülési csekkrendszer bővítésével, jobbításával segítheti a tóparti idegenforgalom fölendítését. Balázs Árpád hasonlóképpen vélekedett: Európai szakmunkák szerint hosszú ávon akkor tartható fenn az idegenforgalom egy adott területen, ha ott a vendégek fele belföldi. A Balatonnál a hazai nyaralók aránya csupán harminc-harmincöt százalék, a nagy többség külföldről érkezik. Ez nem jó. oii Siófokon több programmal igyekszünk a magyarokat ide csalogatni és nálunk az átagnál több is az itthoni turista. De egy-egy elepülés saját ereje kevés az említett ötvenzázalékos arány megteremtéséhez. Ehhez az egész országra szóló jóléti intézkedésekellenek, hiszen köztudott, hogy sok honfiársunk a szabadságát is munkával tölti, mert az élet készteti erre. Visszatérő probléma a Balatonnál, hogy túl sok főhatóság igyekszik dirigálni, és a különféle tárcák fejlesztési elképzelései olykor elkerülik egymást. Ezt a hibát minden eddigi kormány elkövette. Most mi a helyzet? - Még az Orbán-kormány idején erősödött meg a Balaton Fejlesztési Tanács, amelynek legfőbb feladata a tervek és a tennivalók összehangolása. Ez jó megoldás volt, s az is maradt - vélekedett Balázs Árpád. - A gond még nem szűnt meg teljesen. Az persze illúzió, hogy a Balatonnak egyetlenegy gazdája legyen, de van még teendő - mondta Kolber István. - A tanács ezt szolgálja, és segít bennünket a mind jobb informatikai rendszer is. Valószínű, hogy a Balatonnal kapcsolatos állami tulajdonosi jogokat célszerű volna egyetlen közhasznú társaságba összevonni, mi ezt javasoljuk. - Köztudott, hogy az önök politikai nézetei meglehetősen eltérőek. Hogyan tudnak akkor együtt dolgozni a Balaton Fejlesztési Tanács élén? - Régóta ismerjük egymást, a somogyi közgyűlésben is dolgoztunk együtt - jelentette ki Balázs Árpád. - Nézeteltéréseink nem a Balatonhoz kapcsolódnak. E téren együttműködésünk példásnak mondható. Hogy mást ne mondjak: Siófok kérését, miszerint az M 7-es autópályának a várost elkerülő szakasza, többek között épp az idegenforgalom érdekében, legyen ingyen használható, Kolber István és a tanács többi baloldali tagja is támogatta. Nem rajtuk múlott, hogy az illetékes tárcánál süket fülekre találtunk. A mi dolgunk a tanácsban a kormány, a települések és a gazdasági szereplők szándékainak, érdekeinek egyeztetése, a kompromisszumok megkeresése - erősítette meg Kolber István - A térségért dolgozunk, nincs baloldali meg jobboldali Balaton, szociáldemokrata vagy kereszténydemokrata vízszint. A kettőnk viszonya és az egész Balaton Fejlesztési Tanács működése példa arra, hogy nem kell okvetlenül mindig a csatabárdot lóbálni, jobb annál a békepipa. Vitázunk, de soha sem veszekszünk. H SZIJJÁRTÓ GABRIELLA Az utóbbi évtizedben megnőtt a pihenni, kikapcsolódni vágyók érdeklődése a falu, a vidék iránt. A csend, a nyugalom, a friss levegő, a tiszta vizű folyók-tavak, a zöldellő (vagy épp sárguló) erdők, a virágos mezők, a síkságok és a hegyek - ritka kincsek, különösen a természetből kiszakított városlakók számára. Biogyümölcsöket, tájjellegű ételspecialitásokat és zamatos borokat fogyaszthatnak, felfedezhetik a népi mesterségeket, hagyományokat, de akár horgászhatnak, túrázhatnak, biciklizhetnek vagy lovagolhatnak is. A falusi turizmus azonban nemcsak aztelenti, hogy a község néhány házára kiteszik a szoba kiadó táblát - az egész falu összefogásán, közös fejlesztésén kell alapulnia. Annál inkább, mert jobbára nem a kiemelt üdülőövezetek jól reklámozott, keresett fizetővendég-szolgálatáról van szó, hanem főként a kevésbé fejlett, az országos vérkeringéstől távoli, sok munkanélkülit és időst eltartó települések alusi vendégfogadásáról. A Bükk szívében, a kilencszáz méter föötti híres „kövek” ölelésében megbújó Répászta előnyökkel és hátrányokkal egyaránt megáldott. Az odavezető, Felsőtárkány és Lilifüred közötti műutat száznál több kanyarultával joggal tartják hazánk egyik legvadregélyesebb hegyi útjának. És akkor még nem bezéltünk a lélegzetelállító túraútvonalakról! Csodás fekvése azonban „keresztje” is a sákfalunak. Bár közel fekszik Egerhez, a közkedés hiányosságai miatt nehezen lehet odajutni. Borsod megyéhez tartozván Miskolcra űrűbben járnak buszok, mégis a mintegy ötzázötven falubeliből alig néhányan járnak beolgozni - érthetően kevesen vállalják reggelite a másfél órás menetidőt. Kőszegi Judit hosszú évekig ingázott Miskolcra, a munkahelyére. Aztán két éve, mikor a fia középiskolás lett, beköltöztek a megyeszékhelyre. Pedig egykoron azért bővítették ki a szülői házat, hogy egyszer majd ugyanazon a portán, de mégiscsak külön élhessen együtt a három generáció. Az új házrész mégsem áll üresen: itnyáron másfél éve vendégeknek adják ki a kétszobás apartmant. A személyenként ezerkétszáz forintos szállásdíjból nem igazán gazdagszik meg a Kőszegi család, de jövedelemkiegészítésként kétségkívül jól jön. Már amikor jön a turista, mert ez ugyebár zsákbamacska. A siker az időjárástól is függ, télen a síelési lehetőség miatt igazi búcsújárás van a faluban. De nemrég, a május 1 -jei négynapos hétvégén is megtelt a pár éve üzemelő Vadász panzió. Jut is, marad is turista - vélekednek békés nyugalomban egy pohárka bor mellett a falubeliek újdonsült konkurenciájukról. Sőt - szálláshely a panzióban már nem lévén - maga a pultos is segít útbaigazítani Kőszegiékhez. Ebből is látszik: Répáshután mindenki figyel a másikra, így naprakészen tudják, kinél akad még szabad ágy, ahol a beeső turista álomra hajthatja fejét. - Meg aztán azért sem rossz üzlet a Vadász, mert a családoknál megszálló kirándulók az itteni étteremben meleg ételhez jutnak; nem minden háznál van ideje a háziaknak, hogy főzzenek a vendégekre - világosít fel asztaltársunk. Nem is akármilyen gasztronómiai csemegékre csábít az étlap! A Bükk-fennsíki túra méltó zárása este a bükki káposztás bab, vagy a Nagymezőn (a híres-nevezetes lipicai ménes „társaságában”, amelynek itt van a nyári szállása) tett sétát követően az erdei gombás szűzérmék tócsaival. Az étterem mennyezetén - csak ott volt még hely - a falubeli asszonyok keze munkáját dicsérik a hímzett falvédők, a néphagyomány e ritka gyűjteménye. A legmarasztalóbb mégis a helyiek közvetlensége, kedvessége - ez lehet a titka, hogy Kőszegiékhez egyre többen térnek vissza törzsvendégként. Jólesik kiülni a háziakkal a tornácra egy kis beszélgetésre, szembe János bácsi maga faragta díszes korlátjával. Bár mostanság inkább mészégetésnél segédkezik, egy barátjától elleste a fafaragás csínját-bmját is. Nagy szívfájdalma, hogy megromlott egészsége miatt a lovaktól meg kellett válnia - meséli édesapjáról Judit. - Az istállót már eltüntette, de az udvar legszélén a szénatároló elbontására nem viszi rá a lélek... Hunyorogva kémleljük az eget. - Ebből nem lesz eső - nyugtat meg biztató mosollyal János bácsi, abbahagyva a fűtenivaló hasogatását. Egymás után több utcai kút sem működik, de egy idős néni a konyhájában készségesen megtölti kulacsunkat Ezek után bevetjük magunkat a Bükkbe, gondosan követve a zöld csík jelzéseit. Elvégre misket este hazavárnak. Répáshután gombás szűzérmékkel kínálják a vendéget A híres bükki kövek völgyében terül el a falu , nemes Róbert felvétele Szabadföld AZAZ ÉLET 2003. MÁJUS 30. ■ Legkényelmesebb a négy napraforgós szálláshely Egyre többen határozzák el, hogy itthon kelnek turistaútra, ám előtte tájékozódni kell, kiválasztani a helyet, lefoglalni a szállást, megtervezni az étkezést. A fővárosban, a Király utca 93. szám alatt, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségének tourinform irodájában készséggel útbaigazítják a vidék értékeit keresőket. A pihenni vágyók itt teljes képet kapnak az országos szállás- és a hozzájuk kapcsolódó kulturális-szórakozási lehetőségekről. Az utóbbi időben egyre nő a vendégfogadásra vállalkozó vidéki családok száma - tudtuk meg Sifter Adrienn idegenforgalmi asszisztenstől. Míg 1998-ban csupán 26 ezer férőhely várta a turistákat, három év alatt ez a szám tízezerrel növekedett. Ezzel együtt a falusi életformát, a hagyományokat, kulturális örökségünket megismerni vágyók száma is emelkedett: 2001-ben közel százhúszezren pihentek vidéken. A vendégek mintegy hatvan százaléka magyar. Elsősorban kispénzű fiatalok, nagycsaládosok és nyugdíjasok választják úti célul a vidéket, hiszen egy személy egy éjszakára általában ezer-négyezer forint közötti összeget fizet. Az ár többek között a napraforgók számától is függ: a vendégfogadásra vállalkozót a szövetség szakemberei minősítik, s ez alapján kerülhet be az országos adatbázisba. A legjobb, négy napraforgós minősítésű szálláshelyeken minden egyes szobának saját fürdőszobája van. Az 1994-ben alakult szövetségnek manden megyében működnek tagszervezetei. Nevükbe két évvel ezelőtt került be az agro előtag, ugyanis a vidéken ma is jelentős megélhetési toma iránt egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott. A szabadidős programajánlatok között a kézművesség mellett ma már a mezőgazdasági munkákban való részvétel is szerepel. A tourinform iroda telefonszámai: 06-1/352-1433 és 352-9804. Evangélikus ifjúsági táborok országszerte LOVASS 3 LDI Tö bb mint tízéves hagyományra tekint vissza az evangélikus nyári táborozás. Nagy rá az igény, és ez örömteli teher a szervezőknek Az idei vakációban négy helyszínen kilenc táborba lehet jelentkezni - tájékoztat Király Attila, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának ifjúsági referense. Az érdeklődőket a gyülekezetekhez, középiskolákhoz eljuttatott meghívókon kívül az egyház hetilapjában megjelent hirdetésekben tájékoztatják a nyári lehetőségekről. Június és augusztus között Révfülöpön, Piliscsabán, Gyenesdiáson nyaralhatnak a résztvevők. A legkisebbeket Piliscsabára, az általános iskolásoknak szervezett gyermektáborokba várják. A 12-14 évesek - a frissen konfirmáltak korosztálya - Gyenesdiáson táborozhat A középiskolások több helyszín és program között választhatnak. Másodszor szerveznek természetismereti és környezetvédő tábort az Aggteleki Nemzeti Park területén. Ide várják azokat a középiskolás fiatalokat, akik érdeklődnek a természet szépségei és részletei iránt, felelősséget éreznek a természet jövőjéért, kíváncsiak a környezetvédelem keresztény megközelítésére. A programban a nemzeti park, a környék kulturális és történelmi nevezetességeinek felfedezése mellett barlangtúra és csillagmegfigyelés is szerepel. A fiatal felnőttek, főiskolások és egyetemisták táborainak látogatói szülte állandóak évek óta. Visszajáró vendégek, baráti társaságok töltik itt együtt napjaikat, hiszen az esztendők nyaralásai során érzelmi, baráti szálak szövődtek. Egyik turnusuk témája életünk hangjait - a kövek, az élővilág, az ember, az Isten hangját járja körül. A program néhány kérdésfelvetése így szól: Hogyan hallassuk a hangunkat, és hogyan hallhatjuk meg az igazán fontos dolgokat az életünkben? Hogyan tudnánk jól elmondani azt, amire gondolunk? Hogyan beszélhetek Istenhez? És hogyan értem meg, ha ő szól hozzám? Elfelejtettük a természet nyelvét? Mit kezdjünk a megérzéseinkkel és az ösztöneinkkel? Mit jelent az, hogy „angyalok nyelvén”? A vendégek között idős lelkészek, ismert közéleti személyiségek válaszolnak hitbeli, kulturális és egyéb kérdésekre. Hagyományosan megszervezik az „öregedő ifjúság” igényeinek megfelelő tábort. Ide korhatár nélkül azok jelentkeznek - gyakran családostul -, akik bár kiöregedtek a nyári táborokból, lelkük mélyén ott élnek a régi emlékeik, és szívesen átélik újra. A mintegy 70-80 fős táborokat minden esetben lelkészek vezetik. A körülbelül tízfős csoportban, amely segítségükre van, laikusok is részt vesznek. Az egyhetes turnusok vasárnaptól szombatig tartanak. A nyaralás teljes ellátással 9-11 000 forintba kerül. A részletes programot a táborvezetők dolgozzák ki, ám egy nap nagyjából hasonló programpontok szerint áll össze. A reggeli áhítat után délelőtt előadások, csoportos beszélgetések következnek. Olyan témákat választanak, amelyek az adott korosztályt érintik és érdeklik: barátság szerelem, szülőkhöz, tanárokhoz fűződő viszony, párkapcsolat, lelki ajándékok. Az egyik csoport például a világosság és sötétség gondolatkörét járja körül. Ebéd után szabad idő, sportolás, strandolás, pihenés a program. Kézműves foglalkozás keretében kipróbálhatják a fiatalok az üvegfestést, a hajtogatást, az agyagégetést, a batikolást, az ötvösséget. A legszívesebben pingpongoznak és röplabdáznak a résztvevők, erre mindenhol van lehetőség. Az evangélikus ifjúsági nyaralás egyik hagyományaként ősszel tábortalálkozót tartanak. Egy hétvégére a nyári táborok résztvevőit hívják össze egy-egy parókiára. Tavaly mintegy kétszáz fő a Lágymányosi Ökumenikus Központban összegezte és idézte a nyár emlékeit. Mindemellett a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség mint külön egyesület gyermek és felnőtt mozgássérülteknek, fogyatékosoknak és állami gondozottaknak is szervez nyári táborozást.