Szabad Föld, 2006. január-június (62. évfolyam, 1-26. szám)

2006-05-26 / 21. szám

a. Szabadföld 2006. május 26. I A vidék családi hetilapjaHazai élet Visszatérő magyarok A BALATON EGYEDÜLÁLLÓ csoda Európában, amellyel nem tudunk megfelelően élni. A lerobbant lángosos bódétól a szuperszállodákig terjed szélsőséges kínálata, egyre több új attrakcióval. Csakhogy jó reklám híján évek óta csökken a vendégsereg. Az idei szezonban némi fordulat igen, de átütő siker még nem várható. Főként a magyar turistákra alapoznak a befektetők. De hogyan? A magyarok a rendszervál­tás után kezdtek elpártol­ni a Balatontól, amikor az olcsó SZOT- és vállalati üdültetések kora lejárt, végre korlá­tok nélkül lehetett külföldre utazni és divattá vált a horvát tengerpart. Manapság azonban egyre többen térnek vissza, felismerve, hogy itt van az orruk előtt egy remek pihené­si, szórakozási lehetőség elérhető áron, érdemes a tóhoz eljutni akár egy hosszú hétvégére is. Az igencsak eltérő igényeket mu­tatja, hogy az utóbbi években a minő­ségi, sokcsillagos szállodák meg a tö­megigényeket kielégítő, olcsó, a csa­ládi és a buliturizmust kiszolgáló szálláshelyek iránt nőtt a kereslet, a vendéglátóipar többi szereplője fo­lyamatosan panaszkodik. A hajdan turistákból élő szolgáltatók minden­esetre egyre nagyobb becsben tartják a magyarokat. Annál is inkább, mert ez az a vendégkör, amely azt is meg­bocsátja, sőt némi nosztalgiával szemléli, hogy a sok színvonalas fej­lesztés mellett több lerobbant vasút­állomás, útszéli lángosos bódé vagy talponálló körül megállt az idő. Kinek ne kötődne valami szép gyermekkori, családi vagy romanti­kus emléke a magyar tengerhez, amely ma is éppen olyan szép, mint régen, mégis szenved a térség a ven­déghiánytól. Sok önkormányzat, vál­lalkozó, civil és állami szervezet küzd évek óta, hogy egyre színvonalasabb szolgáltatásokkal, programokkal vagy éppen virághalmokkal várja a nyaral­ni vágyókat, de mindez nem elég. Hi­ányzik a minderről hírt adó, a régióba csalogató reklám és­ az egységes fej­lesztési terv, nélkülük pedig szétfor­­gácsolódnak az erők. A turisztikában érintettek és az állami irányítás egy­másra mutogatnak, ki is a hibás ezért. Kovács Miklós, a Magyar Turiszti­kai Hivatal elnökhelyettese szerint az idegenforgalom fellendítéséért a helyi utazási irodák, szolgáltatók tehetné­nek a legtöbbet, összefogással és közös marketinggel. A szakember beszámo­lója szerint, bár ez még korántsem gyakorlat, az idén mégis kisebb fordu­lat várható a balatoni vendégforga­lomban. Az eddigi tendenciákat jól tükrözi, hogy hosszú ideje évi hét­nyolc százalékos visszaesés volt a jel­lemező a kereskedelmi szálláshelyek forgalmára. A belföldi vendégek visz­­szahódításának köszönhetően azon­ban tavaly már megállt a csökkenés. Az optimistábbak erre alapozva idén már enyhe növekedést remélnek a mu­tatókban. Bizakodásukat egyre több dolog támasztja alá. Új, minőségi szál­lodák, élményfürdők, kikötők épültek az utóbbi években, amelyek azt mutat­ják, nőtt a befektetői kedv a Balaton környékén, és ez hosszú távú bizalmat jelez a régió iránt. Sokat hozhat a konyhára a beindult, nyáron heti há­rom londoni járatot is fogadó sármel­léki repülőtér is. Egyre népszerűbb a kerékpáros turizmus a tó körül kiépült bringautakon, nő az érdeklődés a vízi turizmus iránt, a horgászturizmus pe­dig még sok kiaknázatlan lehetőséget rejt magában. A megépülő M7-es au­tópálya némelyek szerint hátrányára válik a Balatonnak, hiszen arra csábít­ja a nyaralni vágyókat, hogy a tenger­partig meg se álljanak. Mások viszont úgy látják, ez is majd előnyére válik a térségnek, mert utazási időben köze­lebb hozza a fővárost és az ország ke­leti felét az üdülőövezethez. Az évek óta a túlélésért küzdő ba­latoni utazási irodákat, szolgáltató­kat egyelőre nem boldogítják a távla­ti remények. Régóta az állami szerep­­vállalástól, egy jól kidolgozott és pénzelt marketingtől várják az áttö­rést a Balaton népszerűsítésében, ál­lítva, hogy az erre fordított összeg bőven megtérülne az idegenforga­lom növekvő bevételeiből. Jelenleg az egyre kevesebb érdeklődő miatt leáldozóban van a „Cimmerferi”, va­gyis idén is gyalázatosan rossz idényre számítanak a magánszoba­kiadással foglalkozók - mondja Csehlán Sándor, a Somogy Megyei Utazási Irodák Szövetségének elnöke saját és más irodák tapasztalataira hivatkozva. A sokat utazó szakember szerint nem a Balatonnal van baj, a visszaesés a megfelelő reklám teljes hiányára vezethető vissza, holott a kínálatunk és áraink nagyon is ver­senyképesek lennének a piacon. Ezt a véleményt támasztja alá a német Hans-Jörg Jons is, aki nyolc éve kezdte el a balatoni magánszálláshe­lyek kiközvetítését interneten, miu­tán nyaralóházat vett a Balatonnál, és fantáziát látott egy ilyen üzletben. Szerinte sok kuncsaftszerzési lehető­séggel azért nem tudnak élni a ma­gyar utazási irodák, mert sem megfe­lelő kiadványokkal, sem képviselettel nincsenek jelen a külföldi piacokon. Azt, hogy lenne érdeklődés, bizo­nyítja az ő vállalkozása is, amely há­rom házzal kezdte, és ma már közel háromszáz Balaton környéki ingat­lan szálláshelyeit értékesíti 7-20 euró/nap/fő­ ért, azaz 1800-5200 fo­rintos áron. Elmondása szerint a part közeli olcsó szobák vagy az igen exkluzív, medencés házak a legke­lendőbbek. A balatoni szálláshelye­ket kínáló internetes oldalára napon­ta átlagosan 1800 német, osztrák, holland vagy svájci kíváncsi. Az ő példája is jelzi, mi a jövő útja a ven­dégfogásban. Ki gyanakvással, ki reménykedve kíséri figyelemmel a 15 év alatt százmilli­­árd forint értékű balatoni beruházást ígérő SCD Holding ténykedését. Ez az a társaság, amely az elmúlt két évben megvásárolta a magyar tenger három legnagyobb turisztikai vállalkozását, így egy kézbe került a kempingháló­zatokat is működtető Balatontourist, a Siotour és a Zalatour. Egyebek közt minőségi turizmust szolgáló nagyberuházásokat ígért, konferenciaközpon­tokkal, szórakoztató parkokkal, wellness-szolgáltatásokkal. Ha mindez megvalósul, felrázhatná a több éve csökkenő vendégforgalomtól szenvedő, többre érdemes balatoni üdülőövezetet Csipkerózsika-álmából. A magyar többségi tulajdonban lévő cégről eddig annyi derült ki, hogy kisebb-nagyobb fejlesztésekre, állagmegóvásra, marketingre már költött ba­latoni érdekeltségeiben. Nyár végéig az ilyen célú ráfordításai elérik félmil­­liárd forintot. Ez nem kevés, de a nagy durranás még hátravan. Azoknak, akik ingatlanspekulációtól tartanak, meg attól, hogy az új attrakciók helyett megannyi lakópark és apartmanház épül majd az értékes tóparti területeken, még várniuk kell a megnyugvással. Az SCD idén tavasztól ígért nagy fej­lesztései ugyanis nem indultak be, ugyanakkor egy jobban átgondolt, egész térséget érintő fejlesztési programot készíttetett szakértő cég bevonásával. Ezt a következő hónapokban fogja egyeztetni az önkormányzatokkal és szakmai szervezetekkel- tudhattuk meg Elkán Pétertől, a társaság kommu­nikációs igazgatójától. Ennek során kiderül, mennyire hangolhatók össze egy profitérdekelt cég és a térség érdekei, amiből sok jó dolog is kisülhet. Az ígéretek szerint az egyeztetett tervek alapján jövőre startolnak az SCD giga­projektjei a Balatonnál, amiről bővebbet csak ősszel tudhatunk meg. A NAPOKBAN AVATTÁK FEL a hajósok védőszentjéről elnevezett Szent Miklós hajót, amely a Balaton legnagyobb vízi járműjeként szolgál az idei szezontól. Az 550 személyes hajó eredetileg török tengerjáróként kezdte. Miután megvásárolták, két évig vesztegelt a Dunán, várva, hogy a Sió-csatornában ismét elegendő víz legyen, hajózhatóvá váljon, s így a Szent Miklós eljuthasson a Balatonhoz. Némi átalakítás és felújítás, valamint pezsgősüvegtörés és papi áldás után állították most forgalomba. A tervek szerint vízen ringó rendezvények színtere lesz, majd a csúcsidényben a menetrend szerint közlekedő hajóflotta tagjaként szolgál. Harc a hajózásért, kalózokkal A feketegazdaság egyik jellemző balatoni megjelenési formája az illegális hajóztatás. Az adómentesen, így olcsón dolgozó „kalózok” rablása abból áll, hogy a Balatoni Hajózási Zrt. sétahajóinak utasait elcsábítva számottevő bevételkiesését okoznak az önkormányzati és állami tulajdo­nú cégnek. A napokban például meg­történt, hogy egy kiránduláshoz elő­re lefoglalt sétahajóhoz tartó iskolai osztályt „nyúltak le” tanárnőstül az indulás előtti pillanatban, olcsóbb tarifát ígérve. Horváth Gyulának, a hajózási társaság vezérigazgatójának beszámolója szerint eddig rendre hi­ába fordultak a vízi rendészethez, az adóhatósághoz vagy a munkaügyi felügyelőséghez, mindegyik hatóság úgy érezte, nem neki kell megoldania ezt a problémát. Miközben a hajózási társaság a vi­zeken küzd az igazáért és az utaso­kért, mások a cég megszerzéséért szállnak síkra. A tóparti önkormány­zatok évek óta harcolnak azért, ne­hogy valami profitérdekelt társaság privatizálhassa az üdülőövezet stra­tégiai vállalkozását, amelynek bizo­nyára nem lenne érdeke tovább mű­ködtetni a hasznot nem hozó menet­rend szerinti hajózást, ám szeretné megszerezni a vitorlásturizmus fel­lendülésével egyre jövedelmezőbb­nek ígérkező kikötőhálózatot. Jelen­leg a társaság nyereséges üzletágai­nak segítségével tartják életben a veszteségeseket. A balatoni települések sikerként könyvelhették el, amikor négy évvel ezelőtt megkapták az államtól a cég részvényeinek 51 százalékát hatszáz­millió forintos tőkeemelésért cserébe. Azóta kiderült, az egyedülálló tulaj­donosi struktúra bevált, az érintett 22 tóparti önkormányzat jó gazdá­nak bizonyult, és azzal, hogy nem a lassú állami apparátus hozta meg az érdemi döntéseket, rugalmasabbá vált a vállalkozás irányítása. Mióta napirenden van a cég másik felének privatizálása, az önkormány­zatok határozott lépéseket tettek a maradék 49 százalékos részvénypa­kett megszerzésére is. Szerintük így biztosíthatják, hogy profitérdekelt befektetőnek semmiképp se lehessen meghatározó beleszólása a társaság irányításába, és ne szedhessék szét részeire a nagy múltú, Széchenyi Ist­ván kezdeményezésére alapított vál­lalatot. A balatoni települések kezdetben ingyenes vagyonjuttatásban re­ménykedtek, de ma már készek pénzt is fizetni az államkasszába a teljes részvénycsomag megszerzéséért. Ajánlatukat még a választások előtt letették az asztalra, de akkor nem született határozat az ügyben. Most az új kormány döntése lesz, támogat­ja-e a helyi kezdeményezést, vagy, nagyobb bevételt remélve, pályáza­tot ír ki a hajózási társaság még álla­mi kézben lévő részvénycsomagjára. KEDVEZMÉNYEK. A Balaton vonzerejét ma már számos kedvezménnyel igyekeznek növelni a szolgáltatók. A régió egészét érintő lehetőségeket kí­nál a tavaly óta létező Balaton Turizmus Kártya, amely idén új családi vál­tozattal bővült. A Balatoncard Standard ára 1590 forint, a két felnőtt és ma­ximum három 14 év alatti gyermek számára megtakarítási lehetőségeket nyújtó Balatoncard Family 2190 forintba kerül. Ezekkel egyebek közt 10-15 százalékos kedvezményt kaphatunk jövő év április végéig több balatoni ét­teremben, szálláshelyen, továbbá húszszázalékos engedménnyel juthatunk fel a hajójáratokra. Ingyen vagy olcsóbban látogatható egy sor látnivaló. Kedvezmény jár még a kártyatulajdonosoknak sportszerkölcsönzéskor, vi­torlázáskor, lovagláskor, sőt borozáskor is. A plasztikkártyákkal igénybe vehető kedvezmények köre számos ingye­nes és félárú szolgáltatással bővül, ha ehhez négy vagy tíz napig érvényes kiegészítő bérletszelvényt is vásárolunk 5940, illetve 9900 forintért. Aki aktív pihenésre vágyik, annak az eleinte borsosnak tűnő ár bőven megtérül­het. Kiegészítő bérletszelvényhez a Balaton-part Tourinform irodáiban vagy a www.balaton.com portálon, megrendeléssel juthatunk. A MÁV és a balatoni hajózási társaság közös ajánlata a Balaton Mix uta­zási jegy, amely a felnőtteknek négyezer forintba, a 6-14 év közötti gyer­mekeknek 1650 forintba kerül. Elfogadnak üdülési csekkeket a menetrend szerinti hajójáratokon, kompjáratokon, hajóprogramon és vitorláskikötői szolgáltatások ellentételezéseként is. A menetrend szerinti hajójáratokon ingyen utazhatnak a hat év alatti gyermekek, a 65. életévüket betöltötték, a MÁV-dolgozók, az országgyűlési képviselők, valamint hadirokkantak és kí­sérőik. A diákigazolványra 25 százalék kedvezmény jár, féláron hajózhat­nak a 6-14 év közötti gyermekek, a nyugdíjasok, a fogyatékkal élők és kí­sérőik, a nagycsaládosok, valamint a balatoni régió állandó lakosai. Az oldalt írta: Török Tünde

Next