Szabad Föld, 2014. január-június (70. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-24 / 4. szám
2014. január 24. ♦ A vidék családi hetilapja I Riport Nádra vágyók GUBA ZOLTÁN RIPORTJA KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI Nem vacakolnak sokat. Bakics Rezső még láncot zsíroz, csavart húz meg, motorháztető alá les, koszos-e, s a gép fülkéjébe mászik. Órákat tölt itt, kényelembe helyezkedik - már ha ekkora kabinban beszélhetünk kényelemről egyáltalán. Balra néz és jobbra néz. Tekintetével Móricz Zsoltot és Szerpák Józsefet keresi. Hátrasandít, ott van-e a gyerek - aki nem gyerek már, de közülük a legfiatalabb, Kenesei Zsolt, aki majd a levágott kévéket szorosan, hogy sok férjen el, keveset kelljen fordulniuk, egymásra pakolja. Szó már nincs köztük, biccentenek, indulhatnak. A gép felbúg, Bakics balját a kormányon, jobbját a gépet megállító karon tartja. Előrenéz, a vizet, a nádat fixírozza, úgy napi 12-13 órában. A gép hangos, elnyomja a mondatokat. Beszélgetni fárasztó, felesleges is lenne. Már elég jól látni, míg be nem sötétedik, ők maradnak a nádasban, a vízen, igyekeznek, ma az a terv. Nádvágó-protokoll szerint itt már 25 centi vastag jégnek kellene lennie, ami gépet elbír - de jég nincs, így a vízen járnak. Helyismeret, szerencse kell ide, úgy tartják, peches ember ne menjen a vízre, ne vágjon nádat. Ők behemót gépükkel jönnek-mennek, oda, ahol nádat látnak, meg amerre remélik, nem túl mély a víz, s ha oda merészkednek, onnan ki is érnek. Az évtizedes rutint, amit nádaratásból szereztek, elfeledik. Bolond világ. Január közepén járunk, máskor ilyenkor a nádarató jégvastagságot méricskél, remélve, az erősre hízott jég még kitart, aztán gépével nádat arat, hiszen ez a dolga. Reméli, a fagy kitart. Nem akar másnak rosszat, maximum február 28-ig óhajtja a kemény mínuszokat, addig, amíg a munkára az engedélye szól, utána jöhet is a tavasz. Sőt jöjjön is, ő is azt várja, száradjon a vágott, kúpokba rakott nád, rakhassa azt kamionokba, várják már, ő meg pénzt kap érte. De az idei tél kissé különös. Mínuszoknak, hidegnek, jégnek nyoma sincs. Olyan költöző madarak maradtak s telelnek itt, miknek dolguk ilyentájt a környéken nem lenne, s jól érzik magukat. A nádaratók taktikát váltottak, amikor az engedélyük a munkák megkezdésére megérkezett, sietve átálltak a másik oldalra, a téli melegimádók táborába: „Ha nem jön a tél, hát ideig ne is jöjjön!” S nagyszerű idő van, plusz öt fok hajnalban is. A nádvágó gép a vízben botorkálva kétszer annyit fogyaszt, mint jégen, de legalább a jég nem sérti, nem „eszi” a gumit. Billeg a gép balra-jobbra, akár el is akadhatnak. Marad izgalom, a figyelem nem lankadhat. Sebaj, mondják, maradjon az idő így két hétig, akkor végeznek is. Remélik. Nem ma kezdték a szakmát. Bakics 15 éve, hogy először gépet vezetett, a jég vékonykának mutatta magát, a szíve a torkában dobogott, mi lesz, ha beszakad. Ma már neki jég se kell, memóriája rendben, ismeri a terepet. Megy bátran előre, bár egészen pontosan nem tudja, mi vár rá, de bízik benne, erős a gép, hat egyszerre hajtott óriáskeréken valahogy elcsalinkázik a nád meg a víz között. Végleg elakadni, elsüllyedni, rájött, nem fog, ha időre meg is akad, a gép nem hagyja cserben. Szégyenszemre az is csak egyszer esett meg, hogy túl hirtelen szakadt rájuk a köd, megindultak kifelé, de utat tévesztettek. Álltak, süllyedtek. Pánik nem volt, a levágott kévéket a vízre dobták, ők kiértek. Sóhajtottak, megúsztuk ezt is, egy tapasztalattal beljebb vagyunk. Figyelték reggel is a meteorológiai előrejelzést, látták, ma ez az ország legmelegebb pontja. Talán csak azon szomorkodtak, a levegő páratartalma 98 százalék, ami nekik jót nem jelent. Lehet eső, lehet köd, akkor muszáj leállniuk. De az eső még csak riogat, hát igyekeztek. Jól „bereggeliztek”, a Norbi update étellel itt hiba lenne kísérletezni - aki nem szalonnával, kolbásszal, töpörtyűvel, gazdagon megrakott rántottával kezdi Jég nincs így a vízer járnak