Szabad Föld, 2014. július-december (70. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-03 / 40. szám
| Az olvasó oldala /Óvatosan kártyázzunk! CSALÓDVA, keserű szájízzel nyugtázta honti olvasónk, hogy mióta bankkártyája van, csak ezzel juthat ingyen készpénzhez. Csakhogy pénzkiadó automata nincsen a nógrádi falujában. Mások az új típusú, „érintés nélküli” kártyák biztonsága miatt aggódnak... z év elejétől havonta kétszer, összesen legfeljebb 150 ezer forintig ingyen juthat készpénzhez, aki ezt az igényét előre bejelentette a számlavezető bankjánál. Idős honti olvasónk azonban azt panaszolja: miután hosszas rábeszélés után bankkártyára váltott, máris megbánta, így nem veheti fel költségmentesen a nyugdíját a helyi takarékszövetkezetben, hanem egy másik településen található ATM-et kell felkeresnie. Vajon jogos ez? - kérdezte. A honti kirendeltségen nem válaszoltak érdeklődésünkre. A Drégelypalánk és Vidéke Takarékszövetkezet központjában azonban megtudtuk: az idén valóban csak az juthat ingyenesen a pénzéhez a fiókok pénztárainál, akinek nincsen bankkártyája. Nemcsak ennél a takarékszövetkezetnél van ez így, hanem máshol is. Jövőre viszont csak bankkártyás készpénzfelvételkor élhet az ügyfél az ingyenesség lehetőségével, s akinek nem lesz bankkártyája, csak díjfizetés ellenében kap készpénzt a bankfiókokban - például egy 50 ezer forintos összegért itt 450 forintos felvételi díjat számolnak fel. A drégelypalánki takarékszövetkezetnél elismerték, hogy nem tudnak minden, néhány száz lakost számláló községben - mint amilyen Hont is - ATM-et működtetni. Aki Honton él és Balassagyarmaton használná a kártyáját, annak csaknem 30 kilométert kell megtennie. Jó tudni azonban, hogy az ingyenes lehetőséggel más bank automatájánál is élhetnek az ügyfelek, ilyen pedig akad például a közelebbi Kemencén. A nógrádi kisközségben élő nyugdíjasnak tehát ki kell mozdulnia, ha spórolni akar a banki költségeken. Legfeljebb az vigasztalhatja, hogy ingyen utazik... Mások meg amiatt idegeskedtek, hogy két hetet vártak az új bankkártyára. Ezeket ugyanis sima levélben adja fel a bank (így még nyomuk sincs, ha eltűnnek), de a végre gazdára találó bankkártyák tulajdonosai sem lehetnek eléggé óvatosak. Mert talán bele se gondolnak, mit jelent a kézhez kapott plasztiklapocskára rányomtatott PayPass felirat. Pedig nem árt tudni: egy idei felmérés szerint már minden ötödik ember zsebében hasonló lapul. Az említett kifejezés arra utal, hogy az ilyen kártyával villámsebesen fizethetünk. Előnye, hogy hazánkban egységesen ötezer forintos összeg alatt a kártyát nem szükséges odaadni a pénztárosnak, nem kell a PIN kódot beütni, elég a pultra helyezett terminál CONTACTLESS szimbólummal jelzett részéhez tartani. Egy-két pillanat múlva sípszó és felvillanó lámpák jelzik, ha a tranzakció sikeresen megtörtént. Ezért aztán nem torlódik fel mögöttünk a sor, nem néznek ránk dühösen, ha így veszünk, mondjuk, egy liter tejet. Ez még annál is gyorsabb, mintha keresgélnénk a zsebünkben az aprót. Ám ha a bankkártyánknak lába kél, az egyszerűség mindjárt a hátrányunkra fordul: ha valaki ugyanis ilyet lop vagy talál - sokszor költve ötezer forintnál kevesebbet -, hamar elszórhatja a fizetésünket! Aki tehát észreveszi, hogy eltűnt a PayPass-os bankkártyája, valóban szinte abban a pillanatban tiltsa le telefonon, személyesen vagy interneten. Ez sem lesz ingyen: néhány ezer forintot legombol érte a bank, mint ahogyan a pótlásul kért új kártyáért is... Védekezhetünk úgy is, hogy SMS-ben kérünk értesítést a vásárlások összegéről, illetve minél kisebbre is beállíthatjuk a vásárlásra szánt napi limitet - így a tolvaj csak néhány tízezer forintunkat „shoppingolhatja” el. Egyes kártyáknál viszont a bank egyszerűen nem engedi meg, hogy a limitet túl alacsonyan húzzuk meg. S ami felettébb bosszantó: a bank a kártya kiküldése előtt nem kérdezte meg, szükségünk van-e a PayPass gyorsaságra a kódolt „régimódi” - biztonságért cserébe... P. E. E TÁRSKERESŐ NEM JÓ EGYEDÜL jeligére: „Harminchét éves, 165 centiméter magas, 70 kilogramm súlyú férfi vagyok. Mezőföldön, a Dunához közel, egy kis faluban élek, rendezett körülmények között. Gyermekem nincs. Szeretem a vidéki életet minden velejárójával együtt. Kertészkedem, barkácsolok. Szabadidőmben utazgatok, kirándulok, szeretem a zenét, a táncos mulatságot. Mosolygós, békés, családcentrikus természetű vagyok. Szeretnék megismerkedni hasonló gondolkodású és beállítottságú hölggyel, hosszú távú kapcsolat céljából.” SZERETNÉLEK MEGTALÁLNI jeligére: „A Jászságban, családi házban, rendezetten élő, nyugdíjas özvegyasszony vagyok. Tartozásom, káros szenvedélyem nincsen, elmúltam 70 éves. Magasságom 160 centiméter, súlyom 68 kilogramm. Keresem azt a férfit, aki hasonló adottságokkal és autóval rendelkezik, megértő, barátságos, és tudna engem szeretni. Legalább 170 centiméter magas legyen, 60-73 év közötti és komoly szándékú.” HOL ITT, HOL OTT jeligére: „Ha régen élsz egyedül, és rossz a magány, nehezebb napjaidban szeretnéd bánatodat, örömödet megosztani valakivel, akkor jelentkezz, várlak. Én 75 éves, 160 centiméter magas, 75 kilogramm súlyú hölgy vagyok. Pest, Nógrád, Heves megyékben élőktől várom a leveleket.” JÓ LENNE EGYMÁSRA TALÁLNI jeligére: „Negyvenéves, 175 centiméter magas, szakmunkásként dolgozó fiatalember vagyok. Elváltan, de rendezett körülmények között, egyedül élek Borsodban, káros szenvedélyek nélkül. Őszinte, egyszerű, hűséges természetű vagyok, gyermekem nincsen. Szeretnék megismerkedni egy korban hozzám illő, tartós kapcsolatra vágyó, kedves hölggyel, aki kölcsönös szimpátia esetén szerető társam lenne.” 2014. október 3. ♦ A vidék családi hetilapja KERÉKPÁRRAL A TISZA MELLETT. Sokan jöttek el az idén Vásárosnaményban a Zoárd-napi sokadalomba, a régi és az új Kraszna-híd közötti nagy, szabad területre. Az időjárás is kegyes volt a kirakodóvásár és a többi program résztvevőihez. Vásárosnamény immár 35 éve város, s az ebből az alkalomból megrendezett 35 kilométeres jótékonysági kerékpártúrára több mint százan neveztek. (A kép indulás előtt készült.) A nevezési díjból összegyűlt összeget egy beteg kisfiú gyógyítására ajánlották fel. A másik képen látható sárga kerékpár a város főterén áll, lakossági ajándékként. A közmunkások festették ilyen színűre, mint ahogy a város más pontjain, a szatmár-beregi turisztikai útvonal mentén elhelyezett, szintén ajándékba kapott kerékpárokat is. A kerékpáros turizmus fellendülőben van ezen a vidéken, a Tisza töltésén mindkét irányban kerékpárút vezet. Jobbra Tiszabecsig, balra Lónyáig lehet kerekezni. A Tourinform-irodában kerékpárkölcsönzésre is lehetőség nyílik. Kári János, Gergelyiugomya AZ A VELEMENYEM JÉRVÁS SÁNDOR, DUNAÚJVÁROS: Ilyenkor, választások előtt csak kapkodja a fejét az ember a sok jó hírtől: alapkőletétel, üzemek és más beruházások átadása, a munkahelyek számának gyarapodása - ez igen. Ugyanakkor szűkebb pátriámban és ismerőseim körében munkások elbocsátásáról, az emberek elszegényedéséről, éhezésről hallok, s ezt magam is tapasztalom. Kinézve az ablakon egyre több hajléktalan, kukázó embert látok. Van közöttük olyan, aki még a tizennyolcadik születésnapját sem élte meg, de már erre a szívszorítóan sanyarú sorsra jutott. Olyat is láttam, aki a kukába kidobott ételmaradékot azonnal felfalta. Akkor hát mi van? Ez a szociális jólét? Városunk utcáin naponta céltalanul bolyong csapatostul 10-20 ember sárga mellényben. Meg-megállnak, beszélgetnek, itt-ott sepregetnek, reggel hattól délután kettőig. Ők a közmunkások, akik annyi bért sem kapnak, mint amennyi hasznos munkát végeznek. És láttam valóban takarító, dolgozó közmunkásokat is, akiket - mint megtudtam - egyéni vállalkozó foglalkoztat, sanyarú bérezéssel. Szüleim sírjához menet tapasztaltam, hogy a közutak iszonyatosan rossz állapotban vannak, szinte életveszélyesek. Odafelé az 52-es főúton mentünk, hazafelé más utat választottunk, de az még rosszabb volt (Nagykőrös, Lajosmizse, Kunszentmiklós, Tass). Az már csak hab a tortán, hogy az árkok az utak felőli oldalon szépen le vannak kaszálva, de a túlsó oldalon akkora a gaz, hogy sok helyen nem lehet látni a szántóföldeket. Jól jött, hogy a sok eső kimosta a káros polleneket a levegőből. Csak hát az a fránya esővíz még nem tanulta meg, hogy meg kéne várnia, amíg az árkokat, a lefolyókat kitakarítják, s csak utána szabad elerednie... Miközben ezeken dohogtam, kaptam az értesítést az önkormányzati választásról, mellékelve, hogy mi mindent fognak majd megoldani a következő ciklusban. Arról viszont, hogy mi az, amit nem sikerült, szót sem ejtenek. Én azért elmegyek szavazni! Talán utoljára...