Szabad Föld, 2014. július-december (70. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-03 / 40. szám

| Az olvasó oldala /Óvatosan kártyázzunk! CSALÓDVA, keserű szájízzel nyugtázta honti olvasónk, hogy mióta bankkártyája van, csak ezzel juthat ingyen készpénzhez. Csakhogy pénzkiadó automata nincsen a nógrádi falujában. Mások az új típusú, „érintés nélküli” kártyák biztonsága miatt aggódnak... z év elejétől havonta kétszer, össze­sen legfeljebb 150 ezer forintig in­gyen juthat készpénzhez, aki ezt az igényét előre bejelentette a számla­­vezető bankjánál. Idős honti olvasónk azon­ban azt panaszolja: miután hosszas rábeszélés után bankkártyára váltott, máris megbánta, így nem veheti fel költségmentesen a nyugdí­ját a helyi takarékszövetkezetben, hanem egy másik településen található ATM-et kell felke­resnie. Vajon jogos ez? - kérdezte. A honti kirendeltségen nem válaszoltak érdeklődésünkre. A Drégelypalánk és Vidéke Takarékszövetkezet központjában azonban megtudtuk: az idén valóban csak az juthat ingyenesen a pénzéhez a fiókok pénztárai­nál, akinek nincsen bankkártyája. Nemcsak ennél a takarékszövetkezetnél van ez így, hanem máshol is. Jövőre viszont csak bank­kártyás készpénzfelvételkor élhet az ügyfél az ingyenesség lehetőségével, s akinek nem lesz bankkártyája, csak díjfizetés ellenében kap készpénzt a bankfiókokban - például egy 50 ezer forintos összegért itt 450 forintos felvételi díjat számolnak fel. A drégelypalánki takarékszövetkezetnél el­ismerték, hogy nem tudnak minden, néhány száz lakost számláló községben - mint ami­lyen Hont is - ATM-et működtetni. Aki Hon­ton él és Balassagyarmaton használná a kár­tyáját, annak csaknem 30 kilométert kell megtennie. Jó tudni azonban, hogy az ingye­nes lehetőséggel más bank automatájánál is élhetnek az ügyfelek, ilyen pedig akad például a közelebbi Kemencén. A nógrádi kisközség­ben élő nyugdíjasnak tehát ki kell mozdulnia, ha spórolni akar a banki költségeken. Legfel­jebb az vigasztalhatja, hogy ingyen utazik... Mások meg amiatt idegeskedtek, hogy két hetet vártak az új bankkártyára. Ezeket ugyanis sima levélben adja fel a bank (így még nyomuk sincs, ha eltűnnek), de a végre gazdára találó bankkártyák tulajdonosai sem lehetnek eléggé óvatosak. Mert talán bele se gondolnak, mit jelent a kézhez kapott plasz­tiklapocskára rányomtatott PayPass felirat. Pedig nem árt tudni: egy idei felmérés szerint már minden ötödik ember zsebében hasonló lapul. Az említett kifejezés arra utal, hogy az ilyen kártyával villámsebesen fizethetünk. Előnye, hogy­­ hazánkban egységesen­­ öt­ezer forintos összeg alatt a kártyát nem szükséges odaadni a pénztárosnak, nem kell a PIN kódot beütni, elég a pultra helyezett terminál CONTACTLESS szimbólummal jel­zett részéhez tartani. Egy-két pillanat múlva sípszó és felvillanó lámpák jelzik, ha a tranz­akció sikeresen megtörtént. Ezért aztán nem torlódik fel mögöttünk a sor, nem néznek ránk dühösen, ha így veszünk, mondjuk, egy liter tejet. Ez még annál is gyorsabb, mintha keresgélnénk a zsebünkben az aprót. Ám ha a bankkártyánknak lába kél, az egyszerűség mindjárt a hátrányunkra fordul: ha valaki ugyanis ilyet lop vagy talál - sokszor költve ötezer forintnál kevesebbet -, hamar elszór­hatja a fizetésünket! Aki tehát észreveszi, hogy eltűnt a PayPass-os bankkártyája, való­ban szinte abban a pillanatban tiltsa le­­ te­lefonon, személyesen vagy interneten. Ez sem lesz ingyen: néhány ezer forintot legom­bol érte a bank, mint ahogyan a pótlásul kért új kártyáért is... Védekezhetünk úgy is, hogy SMS-ben kérünk értesítést a vásárlások összegéről, il­letve minél kisebbre is beállíthatjuk a vásár­lásra szánt napi limitet - így a tolvaj csak néhány tízezer forintunkat „shoppingolhatja” el. Egyes kártyáknál viszont a bank egysze­rűen nem engedi meg, hogy a limitet túl alacsonyan húzzuk meg. S ami felettébb bosszantó: a bank a kártya kiküldése előtt nem kérdezte meg, szükségünk van-e a PayPass gyorsaságra a kódolt­­ „régi­módi” - biztonságért cserébe... P. E. E TÁRSKERESŐ NEM JÓ EGYEDÜL jeligére: „Harminchét éves, 165 centiméter magas, 70 kilogramm súlyú férfi vagyok. Mezőföldön, a Dunához közel, egy kis faluban élek, rendezett körülmények között. Gyermekem nincs. Szeretem a vidéki életet minden velejárójával együtt. Kertészkedem, barkácsolok. Szabadidőmben utazga­tok, kirándulok, szeretem a zenét, a táncos mulatsá­got. Mosolygós, békés, családcentrikus természetű vagyok. Szeretnék megismerkedni hasonló gondolko­dású és beállítottságú hölggyel, hosszú távú kapcsolat céljából.” SZERETNÉLEK MEGTALÁLNI jeligére: „A Jászságban, családi házban, rendezetten élő, nyugdíjas özvegyas­­­szony vagyok. Tartozásom, káros szenvedélyem nin­csen, elmúltam 70 éves. Magasságom 160 centiméter, súlyom 68 kilogramm. Keresem azt a férfit, aki hasonló adottságokkal és autóval rendelkezik, megértő, barátsá­gos, és tudna engem szeretni. Legalább 170 centiméter magas legyen, 60-73 év közötti és komoly szándékú.” HOL ITT, HOL OTT jeligére: „Ha régen élsz egyedül, és rossz a magány, nehezebb napjaidban szeretnéd bána­todat, örömödet megosztani valakivel, akkor jelent­kezz, várlak. Én 75 éves, 160 centiméter magas, 75 kilogramm súlyú hölgy vagyok. Pest, Nógrád, Heves megyékben élőktől várom a leveleket.” JÓ LENNE EGYMÁSRA TALÁLNI jeligére: „Negyven­éves, 175 centiméter magas, szakmunkásként dolgozó fiatalember vagyok. Elváltan, de rendezett körülmé­nyek között, egyedül élek Borsodban, káros szenvedé­lyek nélkül. Őszinte, egyszerű, hűséges természetű vagyok, gyermekem nincsen. Szeretnék megismerked­ni egy korban hozzám illő, tartós kapcsolatra vágyó, kedves hölggyel, aki kölcsönös szimpátia esetén szere­tő társam lenne.” 2014. október 3. ♦ A vidék családi hetilapja KERÉKPÁRRAL A TISZA MELLETT. Sokan jöttek el az idén Vásárosna­­ményban a Zoárd-napi sokadalom­­ba, a régi és az új Kraszna-híd közöt­ti nagy, szabad területre. Az időjárás is kegyes volt a kirakodóvásár és a többi program résztvevőihez. Vásá­­rosnamény immár 35 éve város, s az ebből az alkalomból megrendezett 35 kilométeres jótékonysági kerék­pártúrára több mint százan neveztek. (A kép indulás előtt készült.) A neve­zési díjból összegyűlt összeget egy beteg kisfiú gyógyítására ajánlották fel. A másik képen látható sárga ke­rékpár a város főterén áll, lakossági ajándékként. A közmunkások festet­ték ilyen színűre, mint ahogy a város más pontjain, a szatmár-beregi tu­risztikai útvonal mentén elhelyezett, szintén ajándékba kapott kerékpáro­kat is. A kerékpáros turizmus fellen­dülőben van ezen a vidéken, a Tisza töltésén mindkét irányban kerékpár­út vezet. Jobbra Tiszabecsig, balra Lónyáig lehet kerekezni. A Tourin­­form-irodában kerékpárkölcsönzésre is lehetőség nyílik. Kári János, Gergelyiugomya AZ A VELEMENYEM JÉRVÁS SÁNDOR, DUNAÚJVÁROS: Ilyenkor, választások előtt csak kapkodja a fejét az ember a sok jó hírtől: alapkőletétel, üzemek és más beruházások átadása, a munkahelyek számának gyarapodása - ez igen. Ugyan­akkor szűkebb pátriámban és ismerőseim körében mun­kások elbocsátásáról, az emberek elszegényedéséről, éhezésről hallok, s ezt magam is tapasztalom. Kinézve az ablakon egyre több hajléktalan, kukázó embert látok. Van közöttük olyan, aki még a tizennyolcadik születésnapját sem élte meg, de már erre a szívszorítóan sanyarú sorsra jutott. Olyat is láttam, aki a kukába ki­dobott ételmaradékot azonnal felfalta. Akkor hát mi van? Ez a szociális jólét? Városunk utcáin naponta céltalanul bolyong csapatostul 10-20 ember sárga mel­lényben. Meg-megállnak, beszélgetnek, itt-ott sepreget­­nek, reggel hattól délután kettőig. Ők a közmunkások, akik annyi bért sem kapnak, mint amennyi hasznos munkát végeznek. És láttam valóban takarító, dolgozó közmunkásokat is, akiket - mint megtudtam - egyéni vállalkozó foglalkoztat, sanyarú bérezéssel. Szüleim sírjához menet tapasztaltam, hogy a közutak iszonya­tosan rossz állapotban vannak, szinte életveszélyesek. Odafelé az 52-es főúton mentünk, hazafelé más utat választottunk, de az még rosszabb volt (Nagykőrös, Lajosmizse, Kunszentmiklós, Tass). Az már csak hab a tortán, hogy az árkok az utak felőli oldalon szépen le vannak kaszálva, de a túlsó oldalon akkora a gaz, hogy sok helyen nem lehet látni a szántóföldeket. Jól jött, hogy a sok eső kimosta a káros polleneket a levegőből. Csak hát az a fránya esővíz még nem tanulta meg, hogy meg kéne várnia, amíg az árkokat, a lefolyókat kitaka­rítják, s csak utána szabad elerednie... Miközben ezeken dohogtam, kaptam az értesítést az önkormányzati vá­lasztásról, mellékelve, hogy mi mindent fognak majd megoldani a következő ciklusban. Arról viszont, hogy mi az, amit nem sikerült, szót sem ejtenek. Én azért elmegyek szavazni! Talán utoljára...

Next