Szabad Föld, 2014. július-december (70. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-11 / 28. szám
2014. július 11. ♦ A vidék családi hetilapja — Történetek Féltem magamtól i i i a A PALÓC TAJSZOLÁSSAL BESZÉLŐ, kereskedelmi iskolát végzett, törékeny lány missziós apácának készült - végül Thália odaadó papnőjeként szolgált egész életében. A száz évvel ezelőtt, 1914. július 17-én született Tolnay Klárira emlékezünk, néhány emlékezetes alakítását felidézve. Itt még nevet. Ott már tűnődik. Amott minden porcikájában sajog. A végén zsinórral a nyaka körül ismételgeti a kagylóba: szeretlek, szeretlek, szeretlek... A fekete-fehér fényképek sorozata egy rádiófelvételen készült, amikor Cocteau Búcsú című drámai telefonjelenetét rögzítették. Tolnay Klári láthatóan belehal a kegyetlen, hűtlen férfi elvesztésébe. Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának kiállítása egy-egy kiemelt szerephez kapcsolódva, fotók és újságcímlapok, kritikák és jelmeztervek segítségével mutatja be Tolnay Klári pályájának jeles állomásait. A színésznő egyébként Tennessee Williams Blanche-ot tartotta a legcsodálatosabb szerepének, amely saját bevallása szerint kivette a szívét, vérét, meggyötörte az agyát, testét-lelkét - negyvenfokos lázban égett. Míg a kommersz feladatokhoz elég a rutin, vallotta be. „Annyira átéltem a próbák folyamán A vágy villamosa hősnőjének fokozatos idegösszeomlását, hogy lassan félni kezdtem önmagamtól. Egy éjjel, ilyen zavaros idegállapotban feltárcsáztam a Fészek telefonszámát, mert tudtam, hogy Királyhegyi Pali ott tanyázik a barátaival. - Palikám, drága, nagyon-nagyon kérlek... - bömböltem a kagylóba. A vonal végén kedélyes hang: - Anyukám, ne ugorj, jövök! A kedves cimbora valóban perceken belül megérkezett, látta, hogy nagyon rossz bőrben vagyok. Nem kérdezett semmit. Ahogy dobálta le a kabátját, sálját, gesztikulálva mesélte, hogy útba ejtette a Lipótmezőt, ahol főorvos barátja elmondta, betegei között egy színész sincsen, illetve egy talán akad, aki éppen attól dilizett be, hogy nem kapott szerepet. Aki a színpadi halálba belehal, az dilettáns! A görcs azonnal feloldódott bennem.” (Tolnay Klári visszaemlékezése) Fiatalkoromban sokat leskelődtem utána: a Veres Pálné gimnáziumi osztályunk ablaka épp az akkor már ismert színésznő Bástya utcai lakására nézett, folyton titkokat fürkésztünk. Tolnay Klári a negyvenes éveiben járt, amikor személyesen megismertem - emlékszik vissza Keleti Éva Balázs Béla-díjas fotóművész, aki évtizedeken át fényképezett színházi próbákat és előadásokat. - Nekem is Blanche megformálása a csúcs, akkor „szerettem bele” végérvényesen. Természetes lénye és sallangmentes játéka mellett azt az alázatot is tiszteltem benne, ahogyan türelmesen, hiszti nélkül tűrte a fényképezést előadás közben, tudván, a fotózás által tovább élnek a pillanatok. Művész Színház, 1946, az Euridiké képkockái. A mitológia szerint Orpheusz lement az alvilágba elhunyt kedveséért, és az istenek vissza is engedték Euridikét a földi világba, ám a trák dalnok nem tartotta be az alkut, így végleg elvesztette őt. Anouilh darabjának harmadik próbáján szeretett egymásba a két főhős, az ünnepelt színésznő és a nála tíz évvel fiatalabb kezdő, Darvas Iván. Ők sem tudták megtartani egymást: legendás és viharoktól sem mentes szerelmük 13 évig tartott, a megcsalt nő szerepe a magánéletben is kijutott Tolnaynak. Képek és karácsonyok. Itt 1946- ot írunk, a Színházi Magazin címoldalán, idilli képen „civilben” pózol a kislányával (Zsuzsa az első, Ráthonyi Ákos filmrendezővel kötött házasságából született). Ott 1954-es dátum áll a Színház és Mozi borítóján: Ibsen Nórájaként leheletfinom csipkés mandzsettájú és nyakú ruhában épp meggyújtja a gyertyákat a fán. A Film Színház Muzsika kritikusa 1960-ban nem tudott szabadulni attól a szívfacsaró képtől, amint a karácsonyfáról díszeket szedeget le - Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában, Beatrice szerepében -, félig háttal áll a nézőtérnek, mégis kis kézmozdulatai, testének apró rebbenései fájdalmasan szomorúak. Tolnay Klári hol megríkatott, hol megnevettetett. Egyszer elgondolkodtatott, másszor szórakoztatott. Mindenki rajongásig szerette. „A Kései találkozás után (1977. december, Madách Kamara - a szerk.) kitört a nagy siker. Váratlan volt az ünneplés, mert Arbuzov kétszemélyes darabjában sem az igazgatóság, de lelke mélyén még a rendező sem bízott. Azt gondolták, itt van ez a két öregedő színész, lecsillapítjuk őket, a drámával boldoguljanak, ahogy tudnak. A virágzuhatagos premier után sejtelmes arcok jártak-keltek az öltözőm körül. Itt valami készül, gondoltam. Átöltöztem estélyibe, felöltöttem feles kis bundám, hogy a szokásnak megfelelően méltóképpen ünnepeljük a bemutatót. Ahogy lefelé haladtam a lépcsőn, kezemben hatalma szegfűcsokor, Mensáros Laci egyvégtében az arcámat leste. A lépcsőfordulónál megszólalt egy tangóharmonika, és rázendített A boldogság, a boldogság... című dalra. Ahogy kifelé haladtam, a tömeg udvariasan kettényílt, a parkoló autók rengetegében ott állt egy hamisítatlan századfordulós hintó, lovak nélkül. Mensáros ’tessék parancsolni’ gesztussal felsegített a kényelmes bőrülésre, néhány fiatalember odaszegődött a kocsirúdhoz, és a Madách téren körbe-körbenyargalt a hintával. A közönség tapsolt, a harmonika játszott.” (T. K. visszaemlékezése) - Időskorában meghívott abba a bizonyos Bástya utcai otthonába, ahol minden ugyanúgy maradt az évtizedek során. Darvas után sosem ment újra férjhez, egyedül élt - meséli Keleti Éva. - Kedvenc foglalatosságaként órákig ült a csipketerítős asztalkánál és pasziánszozott. Fájdalmasan beszélt arról, hogy a színpadért és a szerelméért feláldozta az anyaságot, magát hibáztatta azért, mert lánya külföldre ment az apjához, eltávolodtak, és csak nagy sokára találtak újra egymásra. Úgy éreztem, rendkívül magányos... (szijjártó) Darvas Iván és Tolnay Klári szerelme a Művész Színház színpadán kezdődött 1946-ban, Orpheuszként és Euridikéként. Az esőköpenyes férfit Várkonyi Zoltán alakította Anouilh darabjában Tolnay Winnie szerepében is elbűvölte a közönséget Samuel Beckett Ó, azok a szép napok című színművében. A darabot 1971-ben mutatták be a Madách Színházban, Vámos László rendezésében MMBM I Július 17-én koszorúzást tartanak a színésznő sírjánál a Farkasréti temetőben, majd este nagyszabású gálaesten emlékeznek rá. Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának Tolnay 100 című kiállítása szeptember 27-ig látható a Várban. IA budapesti Uránia filmszínházban minden hónapban levetítik Tolnay egy-egy filmjét, ezeket kerekasztal-beszélgetések kísérik, az alkotótársakkal és a szakma képviselőivel. I A Hot Jazz Band július 30-án az Óbudai Társaskörben lép fel Tolnay Klári emlékére készülő új produkciójával. I A Bajor Gizi Színészmúzeumban látogatható a Díva, Színész, Nő című kiállítás, amely három, száz éve született művésznek: Lukács Margitnak, Mészáros Áginak és Tolnay Klárinak állít emléket. A Rózsavölgyi Szalonban ősszel mutatják be Für Anikó Tolnayestjét. Az Örkény Színház őszi évadnyitó rendezvényén Tolnay dalai, sanzonjai csendülnek fel a színház művészeinek előadásában. Október 23-án az Örkényben Tolnay utolsó színpadi fellépésére emlékeznek: a volt Madách Kamarában, 1998-ban ezen a napon játszott utoljára, a Társasjáték New Yorkban című darabban. I Tolnay 100 címmel beszélgetéssorozatot szerveznek, ennek részeként Filozófia és spiritualizmus - Hamvas Béla és Tolnay Klári címmel Müller Péter estjén vehetnek részt az érdeklődők októberben. A Mohorán a Tolnay Klári Emlékház a művésznő életútját bemutató fényképekből, személyes használati tárgyakból, családi ereklyékből, színházi kosztümökből ad ízelítőt.