Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-12-05 / 49. szám

12 Üzenet Stockholmból NÉGY ESZTENDŐVEL EZELŐTT Stockholmból, a Béke Hívei Kongres­­­szusa állandó bizottságának III. ülés­szakáról indult el diadalútjára az felhívás, amely az atomfegyver betil­a­tását követelte. Négy esztendővel eze­lőtt százmilliók adták aláírásukat erre a történelmi felhívásra s nem kétsé­­­­ges, hogy a népek százmillióinak fel­­sorakozása riasztotta vissza annak­idején az amerikai agresszorokat at­tól, hogy Koreában és Indokínában az atomfegyverhez nyúljanak. Most, négy év múltán a Béke-Vi­lágtanács újból a svéd fővárosban ülésezett. Az akkori és a mostani­­ helyzet azonban gyökeresen különbö­zik egymástól. 1950-ben a stockholmi felhívás kibocsátásával egy fiatal moz­galom tette meg első lépéseit, ma pedig azok a vezetők, akik Stock­holmban összegyűltek, egy hatalmas, immár az egész világot átfogó, szé­leskörű mozgalom képviselői. A négy esztendő alatt, amely a stockholmi felhívás óta eltelt, a békevilágmozga­­­­lom ereje és nemzetközi tekintélye óriási méretűvé vált. A békemozga­lom korunk diadalmas világmozgal­mává fejlődött. Olyan erővé, amely­nek eddigi története sikeres akciók egész sorának története. Sikerrel har­colt a népek békéjét fenyegető koreai és indokínai tűzvész lángjának kiol­tásáért és az európai népekre halálos veszélyt jelentő „európai védelmi kö­zösség” megbuktatásáért. HAT NAPIG TANÁCSKOZOTT a békevilágmozgalom vezérkara a svéd fővárosban s a csaknem egy hétig tartó megbeszélések után megszület­tek az új stockholmi határozatok Nehéz lenne az elfogadott kilenc zá­róokmány között a fontossági sorren­det megállapítani, hiszen ezek min­degyike a maga területén hosszú idő­re szóló útmutatás a békeszerető erőknek. Mégis, talán a legjelentősebb­­ a záróokmányok közül az az üzenet,­­ amelyet a Béke-Világtanács a világ népeihez intézett. Ez az üzenet drá­mai szavakkal hívja fel a világ népei­nek figyelmét arra a nagy veszélyre, amelyet a londoni és párizsi egyez­mények megvalósulása jelentene a nemzetközi feszültség enyhülésének egészséges irányzatára. A Béke-Világ­tanács valóságos harciriadót fúj ezek ellen az egyezmények ellen”. Nyugat- Németország újrafelfegyverzésének —­­ mondja ki az üzenet — nem szabad megtörténnie; a háborús egyezmények parlamenti ratifikálását meg kell aka­­­­dályozni! E célból olyan széleskörű népi tiltakozást kell kibontakoztatni,­­ mint amilyennel annak idején sikerült­­ kioltani a koreai és az indokínai há­­­­ború lángjait­. Szükség van-e ilyen széleskörű vi­­­­lágmozgalom­ra ? Feltétlenül. A hely­zet annál is veszélyesebb, mert azok az erők, amelyek ma meg akarják hiúsítani a feszültség enyhülésének irányzatát, szavakban a békés tárgya­lás híveinek mondják magukat. Úgy akarják elaltatni a népek éberségét, hogy azt állítják: a londoni és a pá­rizsi egyezmények ratifikálása után hajlandók leülni a tárgyalóasztalhoz a vitás kérdések rendezésére. Mintha a tűzoltóság megszervezésének „elen­gedhetetlen feltétele“ lenne, hogy előbb szervezzék meg a ház felgyúj­tását, amelyet meg akarnak óvni a­­ tűztől . .. Sajnos a nyugati országok­­­­ban még nagy számban akadnak em­­­­berek, akik a burzsoá sajtó és a rá­­­­dió befolyása alatt hitelt adnak az efajta képtelen érvelésnek. Megsza­badítani őket e téveszméktől,­ elvinni hozzájuk az igazságot: a békemozga­­­­lom egyik nagyszabású feladata. NYUGAT-NÉMETORSZÁG FELFEGY­VERZÉSE azonban nem az egyetlen veszély. A béke erőinek sikerült meg­akadályozni az atombomba felhaszná­lását a koreai és az indokínai népek ellen, de ezzel még korántsem szűnt meg az atomfegyverek alkalmazásá­nak veszélye. A Béke­ Világtanács határozata valamennyi nép szívéből, lelkéből beszél, amikor követeli, hogy a kormányok vállaljanak kötelezett­séget: semmiféle ürüggyel nem alkal­mazzák ezeket a pusztító fegyvereket. A B­éke-világmozgalom vezérkara to­vábbá felhívja a népek figyelmét az ázsiai és a latinamerikai helyzet ve­szélyességére s harcba szólítja a bé­keszerető embereket a katonai koalí­ciók rendszere és a nemzetek belső életébe való külföldi beavatkozás el­len. A világ békeszerető erőinek hatal­­­mas felsorakozására van most szük­ség, hogy a népek megvédjék a fe­szültség enyhülésének irányzatát az agresszív erők aknamunkája ellen. A Béke-Világtanács stockholmi üléssza­ka józan tárgyilagossággal mérte fel a helyzetet, amikor rámutatott, hogy a megkívánt széleskörű akció kibon­takoztatásához szükség van a béke­mozgalom különböző erőinek össze­hangolására, a mozgalom további szé­lesítésére. Ezt a törekvést tükrözik a nagy béke-világtalálkozó összehívásá­ra, továbbá a szervezési kérdésekre vonatkozó határozatok. MOST, A STOCKHOLMI ÜLÉSSZAK után a békeszerető erőkön a sor, hogy tettekkel válaszoljanak a Béke- Világtanács felhívására. Az új stock­­holmi felhívás népünket is harcba szólítja. Népünk figyelemmel és együttérzéssel követte ülésszak tanácskozásait, a stockholmi­­ képviselői az ülésszak szónoki emelvényéről tol­mácsolták a csehszlovák nép békevá­gyát és béketörekvéseit. Most, az új stockholmi üzenet után hazánkban még szélesebben kell kibontakoznia a nyugatnémet újrafelfegyverzés elleni mozgalomnak, tovább kell erősíteni békebizottságainkat s újabb tömege­ket kell bevonni a békemozgalomba. A nyugati nagyhatalmak válaszjegyzéke a nov. 13.-i szovjet felhívásra November 29-én az USA, Francia­­ország és Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségei a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának átadták az em­lített országok válaszjegyzékét a Szovjetunió október 23. és november 13-i felhívására. Az USA, Franciaország és Nagy- Britannia kormányai a válaszjegy­zékben kijelentik: elhatározták, hogy „a lehető­ legrövidebb időn belül élet­beléptetik a párizsi egyezményt.” Az USA, Franciaország és Nagy- Britannia kormányai kifejezik azt az óhajukat, hogy: „a kétes kérdéseket tárgyalások útján oldják meg, vala­mennyi részvevő életérdekeinek köl­csönös tiszteletben tartása mellett” és egyszersmind megnyugtatnak, hogy véleményük szerint, állítólag jelenleg nincs meg „a szükséges alap, mind Németországról, mind Ausztriáról, va­lamint az európai biztonság további kérdéseiről folyó sikeres tárgyalások­ra.” _______________ E jegyzékek záróközleményében hangsúlyozzák, hogy a nevezett há­rom hatalom kormánya lehetőnek tartja az ilyen értekezlet megrende­zését a négy külügyminiszter között, ha „nyilvánvalóvá válik, hogy való­ban van lehetőség a megegyezésre és a párizsi szerződéseknek az illető államok által való jóváhagyása után”. Ami az európai kollektív biztonsági rendszer érdekében történő konfe­renciát illeti, a három hatalom kor­mánya kijelenti, hogy véleménye sze­rint lehetséges egy „szélesebb körű konferencia az európai és más érde­kelt országokkal.” De ebben az eset­ben­ az a kikötése van, hogy ilyen konferencia csak a négy külügymi­niszter találkozása után rendezhető meg, s csupán abban az esetben, ha ez a találkozás sikerrel kecsegtet. Az olasz parasztifjúság országos találkozója A napokban zajlott le Ferrarában az olasz parasztfiatalok országos ta­lálkozója. A találkozó részvevői rámutattak, hogy az olasz falu dolgozói nyomor­ban és elmaradottságban sínylődnek. Elmondották azt is, hogy a falusi ifjak valamennyi dolgozóval együtt bátran és eltökélten küzdenek a föld­­refor^mért, a talajjavítási munkálatok nagyméretű programmjának megvaló­sításáért, a mezőgazdaság gépesíté­séért és a világbékéért. Az iráni hazafiakat súlytó terror ellen A világ haladó közvéleményét mély­ségesen fölháborítja, hogy az iráni hatóságok kegyetlenül üldözik az el­lenzéki elemeket, s tömeges terrorral és példátlan kíméletlenséggel pusztít­ják a hazafiakat. Az iráni dolgozók központi egyesült tanácsának a világ dolgozóihoz, szak­­szervezeteihez és demokratikus saj­tójához intézett felhívása síkraszáll a hazájuk függetlenségéért harcoló irá­ni hazafiak támogatásáért. radioflves A szovjetunió és a népi demokratikus országok segítsége November 26-án New­ Yorkban ös­­­szeült a gazdaságilag elmaradott orszá­gok technikai segélyezésével foglalko­zó V. ENSZ-konferencia, hogy meg­tárgyalja a kibővített technikai se­­gélyprogramm finanszírozásának kér­dését. Az eljárási kérdések megvitatása után megkezdődtek a konferencián részvevő országok küldötteinek felszó­lalásai. A Szovjetunió képviselője felszólalá­sában bejelentette, hogy a Szovjetunió kész 1955-ben négymillió rubelt elő­irányozni a gazdaságilag elmaradott országok technikai segélyalapja javára. Az Ukrán SZSZK kormánya 500 ezer, a B­elorusz SZSZK kormánya pedig 200 ezer rubelt fog kiutalni az ENSZ kibővített technikai segély­­programmja javára 1955-re. A továbbiakban a Lengyel Népköz­­társaság és a Csehszlovák Köztársaság kormányainak képviselői tettek beje­lentést: Lengyelország 300 ezer zlo­tyt, Csehszlovákia pedig 500 ezer ko­ronát utal ki a technikai segélyalap javára. Emberiesség Az angol lordok házában mély megdöbbenéssel hallgatták egy bizonyos Lord Thurlow kifakadá­­sát Kenyával kapcsolatban, ahol a lord dandárparancsnokként ka­tonai szolgálatot teljesített. — Több mint másfél éve har­colok egy helikopterért, hogy az úttalan érdekből és a járhatatlan hegyekről, ahol az afrikaiakat ül­dözzük, el tudjuk szállítani sebe­sültjeinket. Nemrégiben egy össze­csapás alkalmával súlyosan meg­sebesült egy tisztem. Ez délután 3 óra 30 perckor történt, de csak másnap 11 órakor sikerült a se­besültet hátraszállítani — mon­dotta a dandárparancsnok. Ez az eset valóban elszomorító, mert emberekről van szó, sebe­sültről, akit mielőbb orvosi se­gélyben kellett volna részesíteni. De ha már ilyen érzékeny a lor­dok lelke, felsorolhatnánk még egy pár olyan esetet Kenyában, amely méltán megindíthatná főúri szíveket. Például magát azt a a tényt, hogy kerek két esztende­je folyik ott a háború az afri­kaiak ellen. Vagy azt, hogy még alaposan enyhített adatok szerint is legalább 60 ezer afrikai síny­lődik koncentrációs táborokban és ahhoz, hogy a gyarmatosítók a helyzet urai maradhassanak, a „The Times” beismerése szerint havonta 50 afrikait „kell” fel­akasztani! S ezt a „normát” tel­jesítik is. Ilyenkor, persze, hall­gat a lordok jól idomított lelkiis­merete. Mélyen hallgat, észre sem lehet venni, hogy létezik. Ha azonban a Kenyába hajszolt angol katonák miatt ilyen őszinte „felelősséget” éreznek, tessék, se­gítsenek rajta. Hagyják abba a fejvadászatot! „A Paul Robeson útlevelének vis­­­szaszerzéséért küzdő bizottság” kö­zölte a sajtó képviselőivel, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériu­ma újból megtagadta Paul Robeson­­tól az útlevelet. Mint a bizottság közleménye rámutatott, Robeson azért kért útlevelet a külügyminisztérium­tól, hogy a Szovjetunióba utazhassák, mert meghívták a szovjet írók kong­resszusára. * * * December 1-én Ljubljanában ér­tekezletet tart a jugoszláv és az olasz kormány küldöttsége. Az értekezle­ten véglegesen megvonják a vonalat a trieszti terület volt határ­„A” és volt „B” övezete között. * • * * A francia nemzetgyűlésben decem­ber 14-re tűzték ki a párizsi egyez­mény ratifikálását­. Befejeződött a londoni hajójavító üzemek 8.000 munkásának sztrájkja. A sztrájk két és fél hónapig tartott. A hajójavító munkások elérték, hogy megszűnt a vállalkozók önkénye a munkaerők alkalmazásánál és az el­bocsátások kérdésében. A hajójavító üzemek munkásai győzelmük örömé­re tömegtüntetést szerveztek. Végig­vonultak a dokkok körzetén. Jel­mondataik tömörülésre szólították a munkásosztályt a­­ jogaiért vívott harcban. * * * A highgate-i temetőben felásták Marx Károly sírját, kiemelték a ko­porsót és 200 yardnyi távolságra a széles főútvonal mentén új sírba he­­lyezték. A sír áthelyezését a Marx Károly emlékbizottság rendelte el­* * * Joszida japán miniszterelnök le­mondott az uralmon levő japán libe­rális párt vezetéséről. A párt végre­hajtó bizottságának határozata értel­mében Ogata japán miniszterelnök­helyettes áll a párt élére. Az átvétel időpontja még ismeretlen. Joszida miniszterelnök arra vonatkozólag nem nyilatkozott, hogy lemond-e kor­mányfői tisztségéről. Minden hegyi falu erőddé változott — mondják a dél-algíri hadijelentések — JÓ MÁSFÉLEZER ÉVE, hogy az utolsó római légionáriust kivonultak Tim-Gadból­ Tim—Gad az akkori „Africa provincia”, a mai Algír déli részén fekszik. Szél, eső és idől elvé­gezte a dolgát: az épületek összeros­­kadtak, az arénát benőtte a fű, s az utóbbi időkig csak egy-egy régész ka­lapácsának kopogása zavarta az év­százados csendet. Nemrégen újból légionáriusok tűn­tek fel Tim—Gad körül. Nem sisakos, pajzsos, mellvértes katonák, a rövid kard helyett géppisztolyt szorongattak kezükben, s a római légiók csatakiál­tása helyett „En avant, bérets rou­­ges!”-t rikoltott a parancsnok. Előre vörössapkások! , s a vietnami hadi­­jelentésekből jól ismert ejtőernyős francia légiósok rohamcsapata futólép­tekben közeledett az ősi római város temetőjéhez.­­ A temetőből szaggatott géppisztoly­sorozat fogadta a rohamozókat, s az oszlopok közt időről-időre humuszos arabok bukkantak elő. Órákig tartott a közelharc, minden oszlopot külön­­külön kellett elfoglalni s mire a légio­nisták kikecmeregtek a temetőből, az arabok nyomtalanul eltűntek. A lé­giósok egyetlen foglyot ejtettek. EZZEL A KIS EPIZÓDDAL kezdő­dött a francia csapatok általános tá­madása a Dzsebel-Aures, a dél-algíri hegyvidék ellen. Itt tömörítették erői­ket az algíri felkelők, akik november 1-re virradó éjjel harminc helyen fog­tak fegyvert a francia gyarmatosítók ellen. Az Aures hegységnél tobb tá­maszpontot nem is találhattak volna. A hegytömböt kietlen sivatag veszi körül. Csak karcsú hidak vezetnek a párhuzamos sziklagerinceken át, sza­kadékok, szurdokok, hegyi barlangok kusza, fantasztikus tömkelege az egész. Rablók, szegénylegények, ban­diták tanyája ez a vidék, a csendőrök évekig keresgélhetik az ide menekült emberek nyomát. Ezt a hegyvidéket vették körül most Gales tábornok ejtőernyősei és a 17. francia hadosztály katonái. Csaknem olyan feladatot tűztek ki maguk elé, mint a vadászanekdota münchauseni hőse, aki a Szaharát, átszitálta, hogy könnyűszerrel elfogja a szitában fenn­akadt oroszlánokat. A felkelők fel­robbantják a hidakat, tonnás szikla­tömböket zúdítanak az ellenségre, a gépfegyverre gépfegyverrel, az akna­vetőre aknavetővel válaszolnak. A francia parancsnokság egymás után kénytelen közzétenni a veszteségje­lentéseket. A FRANCIA HATÓSÁGOK szoká­sukhoz híven nemcsak Dzseben-Au­­resre, hanem az egész országra kiter­­jesztetik hadműveleteiket. Igaz, ezek a „hadműveletek” kevesebb veszéllyel járnak: házkutatások, tömeges letar­tóztatások, túszok szedése, egyszóval azoknak az 1945-ös időknek felidézé­se, amikor Algíban 40 ezer hazafit mészároltak le. A francia hatóságok ezekkel az in­tézkedésekkel akarva-ak­aratlanul ma­guk alatt vágják a fát: a felkelés egy­re szélesedik, átterjedt a szomszédos Tuniszra és ma már a szaharai ho­mokbuckák mögül is egyre gyakrab­ban fogadják lövések az arra haladó mecharistákat, a tevés sivatagi csendő­röket. A felkelők osztagaiban csak néhány­­ezer ember harcol — a franciáknak hadosztályok állnak rendelkezésére. A felkelőknek csak gépfegyvereik és ak­navetőik vannak; a franciák bombázók­kal, helikopterekkel, napalmbombák­kal rendelkeznek. A franciák túlereje nem kétséges. HA AZONBAN EZT A FELKELÉST el is fojtják, ilyen eszközökkel újabb és újabb felkeléseket, a felkelések egész sorozatát váltják ki. A megtor­lás eszközei lángra lobbantják a pus­kaporos hordót, amelynek töltete: az éhség, az elnyomás, a jogfosztottság. Ezen a puskaporos hordón ülnek a francra­ mindaddig, amíg Algír nem lesz az algíriaké. M. Gy. 1954. december 5. Gyermekeinkért­­ a háború ellen — A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Irodájának közleménye— A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség Irodája november elején ülést tartott Berlinben. Az ülésen részt vett Andics Erzsébet, a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövetség alelnöke is. Az Iroda közleménye megállapítja, hogy az elmúlt idő­szakban a nemzetközi demokrati­kus nőmozgalom újabb sikereket ért el a nők jogaiért, a gyermek­­védelemért, a békéért és a népek közötti együttműködésért vívott harcban. Az ázsiai háború meg­szüntetésével, az európai védelmi közösség elvetésével a tárgyalás szelleme győzött az erőszak mód­szerei fölött. Az Iroda felhívja minden nő figyelmét arra, hogy Londonban és Párizsban olyan egyezményeket írtak alá, melyek a német militarizmust élesztik fel. Ezzel súlyosan fenyegetik a békét és a népek biztonságát. Ha ezeket az egyezményeket ratifikálnák, is­mét anyák milliói és milliói sirat­nák fiaikat, férjeiket. A gyermekek milliói válnának árvákká és haj­léktalanokká. E veszély láttán a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Iro­dája felhívja az asszonyokat, az egész világ anyáit, egyesüljenek, minden erejükkel harcoljanak e fenyegetések ellen. Az Iroda javasolja: Anyák világ­kongresszusának összehívását gyermekeik védelmére, a háború ellen, a lefegyverzésért és a népek közötti barátságért. A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség Irodája elhatározta: 1955 januárjában összehívja a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség Tanácsülését, hogy megbeszélje a nők feladatait a békéért és a né­pek közötti barátságért folytatott harcban — jogaik és gyermekeik jogainak védelméért. Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížková 7. — Telefon 332-29 — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon 243-46 — Főszerkesztő: Majót Sándor. — Kiadja az „Štát podohosp nakladateľstvo” n. .. závod Bratislava, Križková 7. — — Nyomja Merkantilné tlaciame, n. p. 77., Bratislava, Ul. Nár. Povstania 41. — Irányító postahivatal: Bratislava, 2. — Évi előfizetés Kis 20.80. félévre Kés 10.40 A lap felmondható minden év végén okt elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. A-55119

Next