Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-12-05 / 49. szám
12 Üzenet Stockholmból NÉGY ESZTENDŐVEL EZELŐTT Stockholmból, a Béke Hívei Kongresszusa állandó bizottságának III. ülésszakáról indult el diadalútjára az felhívás, amely az atomfegyver betilatását követelte. Négy esztendővel ezelőtt százmilliók adták aláírásukat erre a történelmi felhívásra s nem kétséges, hogy a népek százmillióinak felsorakozása riasztotta vissza annakidején az amerikai agresszorokat attól, hogy Koreában és Indokínában az atomfegyverhez nyúljanak. Most, négy év múltán a Béke-Világtanács újból a svéd fővárosban ülésezett. Az akkori és a mostani helyzet azonban gyökeresen különbözik egymástól. 1950-ben a stockholmi felhívás kibocsátásával egy fiatal mozgalom tette meg első lépéseit, ma pedig azok a vezetők, akik Stockholmban összegyűltek, egy hatalmas, immár az egész világot átfogó, széleskörű mozgalom képviselői. A négy esztendő alatt, amely a stockholmi felhívás óta eltelt, a békevilágmozgalom ereje és nemzetközi tekintélye óriási méretűvé vált. A békemozgalom korunk diadalmas világmozgalmává fejlődött. Olyan erővé, amelynek eddigi története sikeres akciók egész sorának története. Sikerrel harcolt a népek békéjét fenyegető koreai és indokínai tűzvész lángjának kioltásáért és az európai népekre halálos veszélyt jelentő „európai védelmi közösség” megbuktatásáért. HAT NAPIG TANÁCSKOZOTT a békevilágmozgalom vezérkara a svéd fővárosban s a csaknem egy hétig tartó megbeszélések után megszülettek az új stockholmi határozatok Nehéz lenne az elfogadott kilenc záróokmány között a fontossági sorrendet megállapítani, hiszen ezek mindegyike a maga területén hosszú időre szóló útmutatás a békeszerető erőknek. Mégis, talán a legjelentősebb a záróokmányok közül az az üzenet, amelyet a Béke-Világtanács a világ népeihez intézett. Ez az üzenet drámai szavakkal hívja fel a világ népeinek figyelmét arra a nagy veszélyre, amelyet a londoni és párizsi egyezmények megvalósulása jelentene a nemzetközi feszültség enyhülésének egészséges irányzatára. A Béke-Világtanács valóságos harciriadót fúj ezek ellen az egyezmények ellen”. Nyugat- Németország újrafelfegyverzésének — mondja ki az üzenet — nem szabad megtörténnie; a háborús egyezmények parlamenti ratifikálását meg kell akadályozni! E célból olyan széleskörű népi tiltakozást kell kibontakoztatni, mint amilyennel annak idején sikerült kioltani a koreai és az indokínai háború lángjait. Szükség van-e ilyen széleskörű világmozgalomra ? Feltétlenül. A helyzet annál is veszélyesebb, mert azok az erők, amelyek ma meg akarják hiúsítani a feszültség enyhülésének irányzatát, szavakban a békés tárgyalás híveinek mondják magukat. Úgy akarják elaltatni a népek éberségét, hogy azt állítják: a londoni és a párizsi egyezmények ratifikálása után hajlandók leülni a tárgyalóasztalhoz a vitás kérdések rendezésére. Mintha a tűzoltóság megszervezésének „elengedhetetlen feltétele“ lenne, hogy előbb szervezzék meg a ház felgyújtását, amelyet meg akarnak óvni a tűztől . .. Sajnos a nyugati országokban még nagy számban akadnak emberek, akik a burzsoá sajtó és a rádió befolyása alatt hitelt adnak az efajta képtelen érvelésnek. Megszabadítani őket e téveszméktől, elvinni hozzájuk az igazságot: a békemozgalom egyik nagyszabású feladata. NYUGAT-NÉMETORSZÁG FELFEGYVERZÉSE azonban nem az egyetlen veszély. A béke erőinek sikerült megakadályozni az atombomba felhasználását a koreai és az indokínai népek ellen, de ezzel még korántsem szűnt meg az atomfegyverek alkalmazásának veszélye. A Béke Világtanács határozata valamennyi nép szívéből, lelkéből beszél, amikor követeli, hogy a kormányok vállaljanak kötelezettséget: semmiféle ürüggyel nem alkalmazzák ezeket a pusztító fegyvereket. A Béke-világmozgalom vezérkara továbbá felhívja a népek figyelmét az ázsiai és a latinamerikai helyzet veszélyességére s harcba szólítja a békeszerető embereket a katonai koalíciók rendszere és a nemzetek belső életébe való külföldi beavatkozás ellen. A világ békeszerető erőinek hatalmas felsorakozására van most szükség, hogy a népek megvédjék a feszültség enyhülésének irányzatát az agresszív erők aknamunkája ellen. A Béke-Világtanács stockholmi ülésszaka józan tárgyilagossággal mérte fel a helyzetet, amikor rámutatott, hogy a megkívánt széleskörű akció kibontakoztatásához szükség van a békemozgalom különböző erőinek összehangolására, a mozgalom további szélesítésére. Ezt a törekvést tükrözik a nagy béke-világtalálkozó összehívására, továbbá a szervezési kérdésekre vonatkozó határozatok. MOST, A STOCKHOLMI ÜLÉSSZAK után a békeszerető erőkön a sor, hogy tettekkel válaszoljanak a Béke- Világtanács felhívására. Az új stockholmi felhívás népünket is harcba szólítja. Népünk figyelemmel és együttérzéssel követte ülésszak tanácskozásait, a stockholmi képviselői az ülésszak szónoki emelvényéről tolmácsolták a csehszlovák nép békevágyát és béketörekvéseit. Most, az új stockholmi üzenet után hazánkban még szélesebben kell kibontakoznia a nyugatnémet újrafelfegyverzés elleni mozgalomnak, tovább kell erősíteni békebizottságainkat s újabb tömegeket kell bevonni a békemozgalomba. A nyugati nagyhatalmak válaszjegyzéke a nov. 13.-i szovjet felhívásra November 29-én az USA, Franciaország és Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségei a Szovjetunió külügyminisztériumának átadták az említett országok válaszjegyzékét a Szovjetunió október 23. és november 13-i felhívására. Az USA, Franciaország és Nagy- Britannia kormányai a válaszjegyzékben kijelentik: elhatározták, hogy „a lehető legrövidebb időn belül életbeléptetik a párizsi egyezményt.” Az USA, Franciaország és Nagy- Britannia kormányai kifejezik azt az óhajukat, hogy: „a kétes kérdéseket tárgyalások útján oldják meg, valamennyi részvevő életérdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása mellett” és egyszersmind megnyugtatnak, hogy véleményük szerint, állítólag jelenleg nincs meg „a szükséges alap, mind Németországról, mind Ausztriáról, valamint az európai biztonság további kérdéseiről folyó sikeres tárgyalásokra.” _______________ E jegyzékek záróközleményében hangsúlyozzák, hogy a nevezett három hatalom kormánya lehetőnek tartja az ilyen értekezlet megrendezését a négy külügyminiszter között, ha „nyilvánvalóvá válik, hogy valóban van lehetőség a megegyezésre és a párizsi szerződéseknek az illető államok által való jóváhagyása után”. Ami az európai kollektív biztonsági rendszer érdekében történő konferenciát illeti, a három hatalom kormánya kijelenti, hogy véleménye szerint lehetséges egy „szélesebb körű konferencia az európai és más érdekelt országokkal.” De ebben az esetben az a kikötése van, hogy ilyen konferencia csak a négy külügyminiszter találkozása után rendezhető meg, s csupán abban az esetben, ha ez a találkozás sikerrel kecsegtet. Az olasz parasztifjúság országos találkozója A napokban zajlott le Ferrarában az olasz parasztfiatalok országos találkozója. A találkozó részvevői rámutattak, hogy az olasz falu dolgozói nyomorban és elmaradottságban sínylődnek. Elmondották azt is, hogy a falusi ifjak valamennyi dolgozóval együtt bátran és eltökélten küzdenek a földrefor^mért, a talajjavítási munkálatok nagyméretű programmjának megvalósításáért, a mezőgazdaság gépesítéséért és a világbékéért. Az iráni hazafiakat súlytó terror ellen A világ haladó közvéleményét mélységesen fölháborítja, hogy az iráni hatóságok kegyetlenül üldözik az ellenzéki elemeket, s tömeges terrorral és példátlan kíméletlenséggel pusztítják a hazafiakat. Az iráni dolgozók központi egyesült tanácsának a világ dolgozóihoz, szakszervezeteihez és demokratikus sajtójához intézett felhívása síkraszáll a hazájuk függetlenségéért harcoló iráni hazafiak támogatásáért. radioflves A szovjetunió és a népi demokratikus országok segítsége November 26-án New Yorkban összeült a gazdaságilag elmaradott országok technikai segélyezésével foglalkozó V. ENSZ-konferencia, hogy megtárgyalja a kibővített technikai segélyprogramm finanszírozásának kérdését. Az eljárási kérdések megvitatása után megkezdődtek a konferencián részvevő országok küldötteinek felszólalásai. A Szovjetunió képviselője felszólalásában bejelentette, hogy a Szovjetunió kész 1955-ben négymillió rubelt előirányozni a gazdaságilag elmaradott országok technikai segélyalapja javára. Az Ukrán SZSZK kormánya 500 ezer, a Belorusz SZSZK kormánya pedig 200 ezer rubelt fog kiutalni az ENSZ kibővített technikai segélyprogrammja javára 1955-re. A továbbiakban a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormányainak képviselői tettek bejelentést: Lengyelország 300 ezer zlotyt, Csehszlovákia pedig 500 ezer koronát utal ki a technikai segélyalap javára. Emberiesség Az angol lordok házában mély megdöbbenéssel hallgatták egy bizonyos Lord Thurlow kifakadását Kenyával kapcsolatban, ahol a lord dandárparancsnokként katonai szolgálatot teljesített. — Több mint másfél éve harcolok egy helikopterért, hogy az úttalan érdekből és a járhatatlan hegyekről, ahol az afrikaiakat üldözzük, el tudjuk szállítani sebesültjeinket. Nemrégiben egy összecsapás alkalmával súlyosan megsebesült egy tisztem. Ez délután 3 óra 30 perckor történt, de csak másnap 11 órakor sikerült a sebesültet hátraszállítani — mondotta a dandárparancsnok. Ez az eset valóban elszomorító, mert emberekről van szó, sebesültről, akit mielőbb orvosi segélyben kellett volna részesíteni. De ha már ilyen érzékeny a lordok lelke, felsorolhatnánk még egy pár olyan esetet Kenyában, amely méltán megindíthatná főúri szíveket. Például magát azt a a tényt, hogy kerek két esztendeje folyik ott a háború az afrikaiak ellen. Vagy azt, hogy még alaposan enyhített adatok szerint is legalább 60 ezer afrikai sínylődik koncentrációs táborokban és ahhoz, hogy a gyarmatosítók a helyzet urai maradhassanak, a „The Times” beismerése szerint havonta 50 afrikait „kell” felakasztani! S ezt a „normát” teljesítik is. Ilyenkor, persze, hallgat a lordok jól idomított lelkiismerete. Mélyen hallgat, észre sem lehet venni, hogy létezik. Ha azonban a Kenyába hajszolt angol katonák miatt ilyen őszinte „felelősséget” éreznek, tessék, segítsenek rajta. Hagyják abba a fejvadászatot! „A Paul Robeson útlevelének visszaszerzéséért küzdő bizottság” közölte a sajtó képviselőivel, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma újból megtagadta Paul Robesontól az útlevelet. Mint a bizottság közleménye rámutatott, Robeson azért kért útlevelet a külügyminisztériumtól, hogy a Szovjetunióba utazhassák, mert meghívták a szovjet írók kongresszusára. * * * December 1-én Ljubljanában értekezletet tart a jugoszláv és az olasz kormány küldöttsége. Az értekezleten véglegesen megvonják a vonalat a trieszti terület volt határ„A” és volt „B” övezete között. * • * * A francia nemzetgyűlésben december 14-re tűzték ki a párizsi egyezmény ratifikálását. Befejeződött a londoni hajójavító üzemek 8.000 munkásának sztrájkja. A sztrájk két és fél hónapig tartott. A hajójavító munkások elérték, hogy megszűnt a vállalkozók önkénye a munkaerők alkalmazásánál és az elbocsátások kérdésében. A hajójavító üzemek munkásai győzelmük örömére tömegtüntetést szerveztek. Végigvonultak a dokkok körzetén. Jelmondataik tömörülésre szólították a munkásosztályt a jogaiért vívott harcban. * * * A highgate-i temetőben felásták Marx Károly sírját, kiemelték a koporsót és 200 yardnyi távolságra a széles főútvonal mentén új sírba helyezték. A sír áthelyezését a Marx Károly emlékbizottság rendelte el* * * Joszida japán miniszterelnök lemondott az uralmon levő japán liberális párt vezetéséről. A párt végrehajtó bizottságának határozata értelmében Ogata japán miniszterelnökhelyettes áll a párt élére. Az átvétel időpontja még ismeretlen. Joszida miniszterelnök arra vonatkozólag nem nyilatkozott, hogy lemond-e kormányfői tisztségéről. Minden hegyi falu erőddé változott — mondják a dél-algíri hadijelentések — JÓ MÁSFÉLEZER ÉVE, hogy az utolsó római légionáriust kivonultak Tim-Gadból Tim—Gad az akkori „Africa provincia”, a mai Algír déli részén fekszik. Szél, eső és idől elvégezte a dolgát: az épületek összeroskadtak, az arénát benőtte a fű, s az utóbbi időkig csak egy-egy régész kalapácsának kopogása zavarta az évszázados csendet. Nemrégen újból légionáriusok tűntek fel Tim—Gad körül. Nem sisakos, pajzsos, mellvértes katonák, a rövid kard helyett géppisztolyt szorongattak kezükben, s a római légiók csatakiáltása helyett „En avant, bérets rouges!”-t rikoltott a parancsnok. Előre vörössapkások! , s a vietnami hadijelentésekből jól ismert ejtőernyős francia légiósok rohamcsapata futóléptekben közeledett az ősi római város temetőjéhez. A temetőből szaggatott géppisztolysorozat fogadta a rohamozókat, s az oszlopok közt időről-időre humuszos arabok bukkantak elő. Órákig tartott a közelharc, minden oszlopot különkülön kellett elfoglalni s mire a légionisták kikecmeregtek a temetőből, az arabok nyomtalanul eltűntek. A légiósok egyetlen foglyot ejtettek. EZZEL A KIS EPIZÓDDAL kezdődött a francia csapatok általános támadása a Dzsebel-Aures, a dél-algíri hegyvidék ellen. Itt tömörítették erőiket az algíri felkelők, akik november 1-re virradó éjjel harminc helyen fogtak fegyvert a francia gyarmatosítók ellen. Az Aures hegységnél tobb támaszpontot nem is találhattak volna. A hegytömböt kietlen sivatag veszi körül. Csak karcsú hidak vezetnek a párhuzamos sziklagerinceken át, szakadékok, szurdokok, hegyi barlangok kusza, fantasztikus tömkelege az egész. Rablók, szegénylegények, banditák tanyája ez a vidék, a csendőrök évekig keresgélhetik az ide menekült emberek nyomát. Ezt a hegyvidéket vették körül most Gales tábornok ejtőernyősei és a 17. francia hadosztály katonái. Csaknem olyan feladatot tűztek ki maguk elé, mint a vadászanekdota münchauseni hőse, aki a Szaharát, átszitálta, hogy könnyűszerrel elfogja a szitában fennakadt oroszlánokat. A felkelők felrobbantják a hidakat, tonnás sziklatömböket zúdítanak az ellenségre, a gépfegyverre gépfegyverrel, az aknavetőre aknavetővel válaszolnak. A francia parancsnokság egymás után kénytelen közzétenni a veszteségjelentéseket. A FRANCIA HATÓSÁGOK szokásukhoz híven nemcsak Dzseben-Auresre, hanem az egész országra kiterjesztetik hadműveleteiket. Igaz, ezek a „hadműveletek” kevesebb veszéllyel járnak: házkutatások, tömeges letartóztatások, túszok szedése, egyszóval azoknak az 1945-ös időknek felidézése, amikor Algíban 40 ezer hazafit mészároltak le. A francia hatóságok ezekkel az intézkedésekkel akarva-akaratlanul maguk alatt vágják a fát: a felkelés egyre szélesedik, átterjedt a szomszédos Tuniszra és ma már a szaharai homokbuckák mögül is egyre gyakrabban fogadják lövések az arra haladó mecharistákat, a tevés sivatagi csendőröket. A felkelők osztagaiban csak néhányezer ember harcol — a franciáknak hadosztályok állnak rendelkezésére. A felkelőknek csak gépfegyvereik és aknavetőik vannak; a franciák bombázókkal, helikopterekkel, napalmbombákkal rendelkeznek. A franciák túlereje nem kétséges. HA AZONBAN EZT A FELKELÉST el is fojtják, ilyen eszközökkel újabb és újabb felkeléseket, a felkelések egész sorozatát váltják ki. A megtorlás eszközei lángra lobbantják a puskaporos hordót, amelynek töltete: az éhség, az elnyomás, a jogfosztottság. Ezen a puskaporos hordón ülnek a francra mindaddig, amíg Algír nem lesz az algíriaké. M. Gy. 1954. december 5. Gyermekeinkért a háború ellen — A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Irodájának közleménye— A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Irodája november elején ülést tartott Berlinben. Az ülésen részt vett Andics Erzsébet, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alelnöke is. Az Iroda közleménye megállapítja, hogy az elmúlt időszakban a nemzetközi demokratikus nőmozgalom újabb sikereket ért el a nők jogaiért, a gyermekvédelemért, a békéért és a népek közötti együttműködésért vívott harcban. Az ázsiai háború megszüntetésével, az európai védelmi közösség elvetésével a tárgyalás szelleme győzött az erőszak módszerei fölött. Az Iroda felhívja minden nő figyelmét arra, hogy Londonban és Párizsban olyan egyezményeket írtak alá, melyek a német militarizmust élesztik fel. Ezzel súlyosan fenyegetik a békét és a népek biztonságát. Ha ezeket az egyezményeket ratifikálnák, ismét anyák milliói és milliói siratnák fiaikat, férjeiket. A gyermekek milliói válnának árvákká és hajléktalanokká. E veszély láttán a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Irodája felhívja az asszonyokat, az egész világ anyáit, egyesüljenek, minden erejükkel harcoljanak e fenyegetések ellen. Az Iroda javasolja: Anyák világkongresszusának összehívását gyermekeik védelmére, a háború ellen, a lefegyverzésért és a népek közötti barátságért. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Irodája elhatározta: 1955 januárjában összehívja a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Tanácsülését, hogy megbeszélje a nők feladatait a békéért és a népek közötti barátságért folytatott harcban — jogaik és gyermekeik jogainak védelméért. Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížková 7. — Telefon 332-29 — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon 243-46 — Főszerkesztő: Majót Sándor. — Kiadja az „Štát podohosp nakladateľstvo” n. .. závod Bratislava, Križková 7. — — Nyomja Merkantilné tlaciame, n. p. 77., Bratislava, Ul. Nár. Povstania 41. — Irányító postahivatal: Bratislava, 2. — Évi előfizetés Kis 20.80. félévre Kés 10.40 A lap felmondható minden év végén okt elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. A-55119