Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-02 / 1. szám

10 ^^\>N\VNS\4V^<^\s4;4 reléofives VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIAI vadászvédegyletek ORSZÁGOS szövetségének HIVATásos МЕТ I ÉKI FTE iiiiiiihmiiiiiiiiii MiiiitiiiMMiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiuHi и Körvadászat Nádszegen Vasárnap reggel hét óra. Lassan emüleke гаек a vadászok az EFSZ irodája előtt. Körvadászat lesz, vadászokkal együtt jönnek a fiatalok, idősebbek is hajtani. Még az öreg Sárkány bácsi is megjelent hátizsákkal a vállán, vastag szivarral a szájában Megérkeztek a szomszéd falubeli vadászok is, akiket szokás szerint meghívtak, mert nem nagy a nádszegi szövetkezet vadásztársasága Mindössze tíz tagot számlál ami bizony kevés az ilyen nagy vadászathoz Nagy Albin a szövetkezet vadásztársaságának gazdája, nyolc órakor indította meg a kört; egy puska, egy hajtó. — Vigyázni, vigyázni — adja ki a jelszót. —■ nagy a köd, egyik ember tartsa szemmel a másikat, hogy a kör meg ne szakadjon, vagy valami baj ne történjék. A barna föld sáros, ragad a bakancsra a sűrű köd fojtja a torkokat azonban a vadászok ezt most nem veszik észre. Minden figyelmüket leköti a nyúl utáni hajsza. Lassan zárul a kör a nyulak eszeveszetten száguldoznak de menekülni már nem bírnak anélkül, hogy valamelyik vadász „jó reggelt" na kívánna nekik puskájával, amitől a tapsifüles elbúcsúzkodik az árnyékvilágtól. Szoksz Józsi, alsóhatári vadász nem bír magával, megy lövésre tartott hosszúcsövű fegyverével, miközben kutyáját csillapítja amely minduntalan a körben futkosó nyulak után akar rohanni * * * Délben felcsillant a napocska, nagy volt az öröm, eltűnik a köd délután jó idő lesz. Jött a kocsi, hozta az ebédet és a vagy vesszőkosárból gyorsan fogy a sonkás zsemlye és kézről-kézre, vadász és hajtó között jár a lelket melegitő italocska Még két kör és vége a napnak. Igen ám, de csak a vadászatnak. Most jön még csak a java, az „utolsó hajtás’’, az ismerkedés és a jó vadászvacsora. A szakácsnők már sürögnekforognak a fácánkakasokból készített levessel és a finom nyúlpörkölttel Sütemény van bőven, no meg a vérpezsdítő borocska sem hiányzik. A zenészek úgy húzzák a csárdást, hogy szinte beleizzadnak. Valaki a tömegből csendet kért. A víg társaság elhallgatott. Az alsószeli vadászok közül Varga Kálmán emelkedett szólásra. Hangja erőteljesen töltötte be a termet, egyszerű igazi szívből jövő hangon kezd beszélni. — Elvtársak! Kinek köszönhetjük mindezt, hogy több faluból egybejöhettünk mi, munkások, puskával a vállunkon, vadászhatunk, élvezhetjük ennek szépségeit s jelen lehetünk az ilyen szép közös vacsorán? A Szovjetuniónak, a Vörös hadseregnek, amely felszabadított bennünket népi demokráciánknak, amely megadta nekünk a lehetőséget a vadászatra. Már tíz éve, hogy építjük szabad hazánkat s rakjuk szebb jövőnk alapjait, amikor az imperialisták új háborút szítanak s fel akarják borítani békés családi otthonunkat. Mi azonban a sok-sok millió békeszerető emberrel együtt megvédjük a békét. Nagy taps követte Varga elvtárs szavait, ami hűen kifejezte a jelenlevők békeakaratát. Utána elgondolkoztak, milyen különbség van a mai és a múlt vadászatok között. Most azok vadásznak, akik a földet megművelik. A múltban a paraszt, aki verejtékes munkájával kitermelte a vadak eleségét, jóformán még hajtó sem lehetett. A gróf és a városi urak kedvtelésből szórakozásból jöttek vadászni a parasztok földjeire és ha a vadászok közben észrevették hogy a vadra éhes munkásság a körön kívül leselkedik a körből kifutó megsebzett nyúlra, még bele is üldöztek: „úgy kell a rongyos parasztnak, mit lesekedik" Az a hajtó is boldog volt, aki ед [UNK] nyulat eldughatott a barázdába, hogy vadászat után éjjel elmenten ért.? A urak a tömérdek nyulat eladták a kereskedőnek, akinek a pénztárcája duzzadt a haszontól viszont nem törődött vele hogy a vevőé kiürült Mi közel látásunkat segítjük a vadak beszolgáltatásával, amitől nem egy ember pénztárcáin duzzad, hanem népgazdaságunk jövedelmét gyarapítjuk Ezenkívül az EFSZ i s nyert n nulak beadásával, ugyanis minden kilo .nyíl egy kilogramm marhahúst jelent, ami azt jelenti, ahogy a 9 mázsa nyúl helyett, amit vadászok beadtak, két tehenet, vagy egyéb állatot kellett volna beadnia a nádszent szövetkezetnek. * * * A jó borocska szük, a társaság összemelegszik s elkezdődik a múlt élmények felidézése. Suszt Lajos alsóhatári vadász sem fukarkodik a szóval. — Hogyan kellett rettegnem - mondja mikor éjjel kimentem az erdőbe egy fácánért vagy hajnalban egy nyűlért. Mondhatom, kellett a konyhára, mégsem ettem jóízűen, mert állandóan rettegnem kellett Ha csendőrt láttam közeledni, azt hittem, hozzánk jön, följelentett valaki a puskáért. Az orvvadásznak ez volt a sorsa. Puskás Rudolf állattenyésztési csoportvezető is beleszól a beszélgetésbe — Én nem tehettem róla, szenvedélyem volt holdvilágos éjjeleken kijárni a határba estek a nyulak, volt másnap a fazékban. De mikor a két csendőr beköszöntött a bíróval « élükön, komiszul éreztem magam. — Rudi — mondja a bíró — nincs tagadás. Feljelentettek. Éjjel kinn voltál vadászni, vedd elő a puskádat — Hát ezt nem adtam egykönnyen — mondja Puskás elvtárs emlékezve — eszembe jutott, milyen nehéz volt megszereznem. — Nekem nincs puskám — mondtam neki — ha azt iszik, hogy van, keressék meg — De XY látták nálad a puskát — így a bíró — míg jól megy a dolgod, vedd elő, mert másképpen is tudunk beszélni — mondja haragosan. A két csendőr, akik átkutatták az egész udvart kamrát, istállót, szobát, fáradtan ültek le az asztal melletti padra. A fenyegető beszédre Puskás elvtárs meggondolta és elhatározta hogy átadja a puskát szépszerével. — Tessék a padról felállni mondta a csendőröknek. Meglepetten áll fel a két csendőr, mire a házigazda elmozdítja helyéről a padot és előkerül a puska a part alatt lévő gödör mélyéről. esendő ök elvörösödtek annak tudatában hogy rajta ültek a puskán, amit nekik kellett volna megtalálni-Varga Kálmán arról beszél hogy a múltban egy vadászvacsora alkalmával az egyik gróf négy szürkébe fogadott a másikkal, hogy őt jobban szereti a vadászkutyája mint amazt a felesége. Kipróbálták. . . A gróf korbáccsal jól megverte a kutyáját. Természetes, az kúszva hozzámászott és megnyalta a kezét — Tessék adta át a korbácsot társának a gróf — rajtad a sor. A gróf nem verte meg a feleségét, de elvesztette a négy szürkét. „Kerek a káposzta, csipkés a levele. Üljél az ölembe, babám, hangzik felszabadultan Szoksz Józsi ajkáról. A jelen örömétől felvidultan veszi át a többi a hangot, táncra perdül a nép, fiatal, öreg egyaránt Az idős Sárkány Szilveszter bácsi is fiatalos lendülettel ropja a táncot, mintha csak húszéves volna. SÁNDOR GÁBOR Az „utolsó hajtás“ Lefújták az utolsó kört, kihűltek a sok lövéstől áttüzesedett csövek. A nimródok a jól végzett szórakozás után betérnek ilyenkor még egy kis ismerkedésre — no meg peituivásra — a legközelebbi jó csárdába, vagy vendégfogadóba, ahol azután már más kaliber mellett folytatják a vadászatot Bizony ahol a kaliber kéxdee is, talán néha literes is, ott azután a vadászélmények is sokkal érdekesebbek s igazabbak, mint kint a területen, ahol nem ér rá az ember gondolkozni, hanem jőhi kell, mert a nyúl szalad. Ilyen utolsó hajtáson — hallottam János bátyámtól a következő igaz történetet. — Volt nekem egy helyes barátvariam, amely fölért bármelyik inverz vizslával. Mindig velem repkedett ha kimentem nyulászni. Jó előre jelezte már, hol a füles s ha el is veszett a meglődözött nyúl, megtalálta. Csak éppen az hibázott, hogy el is hozza. Egyszer vadászat közben egy nyulam teljesen elveszett. Már lemondtam róla, de azért a falu alatt dolgozó vályogvedítőt mégis megkérdeztem, nem látott e meg ődözött nyulat erre szaladni. Az öreg égre-földre esküdözött, hogy bizony a nyúlnak még a színét se látta-Nom mondok — ha már ennyire egküdözöl, akkor hazudsz, mert az én variam már ott károgott az egyik közeli jegenye koronáján s hívogatott. Odamentem s csodák csodája, a nyúl oda volt akasztva a lomb közé, hogy észre ne vegyen. Az én variam még a fán is megtalálta a nyulat. Nagy volt a csodálkozás s mindenki beledugta az orrát az öblös pohárba s húzott magába egy kis komolyítót, hogy igaz legyen a dolog, csak az öreg Pista bácsi nem hagyta magát. Ez semmi — mondta. — Volt nekem egy helyes kis szarkám. Marci volt a neve. Mindig a kislányommal játszott, az is etette . Így nagyon összebarátkoztak. Mindennap megvárta a kislányt az iskola c.fitt s a vállára ült, úgy jött vele haza. Egyszer a kislányom otthon felejtette a palavesszőjét (akkor még grifli volt a neve), hát a kis Marci,felkapta a csőrébe, elrepült az iskolához, a palavesszőt letette az iskola küszöbére s olyan hatalmas csörgést, csapott, hogy a tanító bácsi kénytelen volt kinézni, mi az oka a nagy csörgésnek. Marcit nagy örömmel vitték be az iskolába s mindent megengedtek neki, de annyira szemtelen lett hogy utoljára már a tanító bácsi szemüvegét fel akarta tenni az orrára. No, de is ezt már nem engedték meg neki Éne a beszédre ismét a poharakhoz kellett folyamodni s koccintani az okos szarka egészségére. BOSZORKÁNYKA Amikor megkaptam az első puskát, még csak serdülő legényke voltam. Édesapám karácsonyi ajándékul szánta, de véletlenül megtudtam, hogy már megvette s így Luca napján kaptam meg. Akkor még a kakasos puskák voltak divatban, de ezek is megtették a magukét. Nagy volt az örömöm, mert én voltam az egész faluban az első legény, akinek puskája volt. Amint a puskát megkaptam, máris megindultam ki a határba kipróbálni, hogyan hord. Még azt sem bírtam kivárni, amíg kiérek a faluba, hanem az utolsó viskó előtt elhaladva ,az úton átugró szép fekete kandúrt egy jól sikerült duplával ledurrantottam. Szép fekete kandúr volt, amolyan boszorkányoknak való, csak úgy ragyogott a szép, koromfekete bundája, a Nem soká tartott a nagy öröm mert kerítés mögül máris megszólalt Boris néni sipítása, aki az ő szerelmetes, egyetlen macskájáért eg+ki,-zott s szidta még a hetvenhetedig öregapámat is. Utoljára rámatkozta, hogy tapossak egész éjjel boszorkány karikát. Mi a fene lehet az a boszorkánykarika? — gondoltam magambanmert meg kell hagyni, hogy nagy híre volt a öreg Borisnak Már egészen megfeledkeztem a híres karikáról Szilveszter éjjelén szép mulatságunk volt a faluban, de én valahogyan korábban indultam haza egyedül. Egy kicsit kótyagos voltam KIKA s bizony dülöngéltem szép lassan széles, havas úton. A ház eltűnt előttem, azután újra ott volt néhány lépésnyire előttem, majd újra nem volt, s így folyt ez kivilágos virradatig, jobban mondva reggelig, amikor többi legény a lányokkal együtt jött a haza a mulatságból s ott találtak egy utcai öreg körtefa körül keringve Akkorra már szép kis gyalogutat tapostam ki magamnak, annyira siettem haza. Pedig énelőttem nem futott Úzekedő sutácska mint az őzbak előtt erdőben egy fe körül futkározni Lehet, hogy Boris néne keze volt a dologban de én azt hiszem, hogy a fő csopaki borocska csinálta velem ezt a tréfát, 1955. január 2. Mikor nyitjuk meg a mézteret ? A méztér megnyitásának idejét elsősorban a család fejlettsége az erevaló érettsége határozza meg. Ezért ezt nem lehet egy bizonyos naphoz kötni. Például ezidén már április végén kellett némely családomat méztérrel ellátnom, míg némelyekét csak 2—3 héttel később De láttam olyan méhészeket is, akik sorba rakták a méztereket kaptáraikra, tekintet nélkül arra, hogy családjaik érettek voltak-e, vagy sem. Az ilyen elhamarkodást a rajzás felöli aggodalom vagy a tudatlanság okozza. A rajzást sok építéssel eredményesen késleltethetjük, viszont a teljes méztér túl korai megújítása a fejlődést késlelteti. Az építés előnyösebb gazdasági szempontból is, méginkább pedig egészségi szempontból. Gazdasági szempontból azért, mert úgy a méhek sokkal több viaszt termelnek, egészségi szempontból meg azért, mert ha az építő (12—18 napos) méhek viaszmirigyei tevékenyek, a családok fürgébbek, életképesebbek és megfigyelések szerint némely betegség ellen nagyobb az ellenállóképességük. Miért késlelteti a fejlődést a méztér korai megnyitása? Már említettük a Hasítás nevelésére szükséges hőfokot. Ennek magassága a méhek hőfenntartási képessége szerint alakul ki és része van benne a következőknek: a fészek nagysága arányának a családéhoz, továbbá a falak izoláló képességének és a röpnyílás bőségének Ha pl. egy család csak 8 keretet lep el, a kilencedik még üres nem lehet feltenni újabb 9 keretet a méztérrel, hanem várni kell, amíg a költőfészek összes kereteit nem lepik sűrűn a méhek. Ha valaki ilyen, erre a célra még éretlen családnak mézteret ad, még jobban összehúzódik a család, még kevesebb keretre, mert a méztér elveszi a fészek melegénél egy részét. A méhek tehát összehúzódással védekeznek a lehűlés ellen Hideg éjszakák és hűvös napok alatt, amikor a méhfürt összehúzódik, könnyen maradhat takaratlan a fiasításos keret; ilyenkor a Hasítás meghűl, elpusztul, sok pedig, ha ki is fejlődik, némely szerve, különösen a szárnyai fejletlenek. A MÉZTEREK KÉSEI MEGNYITÁSA viszont erősen elősegíti a rajzási hajlamot, mert a sok fatal méh felduzzadt mirigyei bőséges váladékát már nem tudja, hogy értékesíteni, mert aránytalanul sok a fiatal méh és kevés az etetnivaló álca. Ez aránytalanság következtében aztán megduzzad a petefészkük és rajzásra ingerli őket. Ha a költőfészekben nagy keretek vannak (Balog, Boconádi), a méztér meg félkeretű, akkor kedvező időben felrakjuk a mézteret, mert itt kisebb a melegveszteség. Ha azonban egyformák a keretek lent és fönt, akkor egyszerre csak 3—4 kerettel bővítünk a méztérben, (az üres helyet kitöltjük szigetelő anyaggal) és ha már a bennlévő keretet is ellepik, kibővítjük azt teljesen. Egyszerre nyitni a mézteret csak melegebb időben ajánlatos A fiasitás korlátozására szolgáló anyarácsot a fészek és a méztér közé iktatjuk. Néhány lepecsételt fiasításos keretet felhelyezünk a méztérbe, ha egyforma a költő, és mézkeret helyükre kiépített, vagy műlépet teszünk a fészekbe az anyához. Ha a méztérbe némely kereten nyitott Hasítás is kerül, anyát szoktak némelykor belőlük nevelni. A biztonság kedvéért szükséges, hogy a méztérbe helyezett fiasításos kereteket átnézzük és az esetleges anyabölcsőket eltávolítsuk. A méztérben heresejtes építményt ne tűrjünk, káros. Ha mégis akad vágjuk ki és helyettesítsük rendes léppel, vagy műléppel. A penészes, virágporos sejteket is vágjuk ki, a méhek szívesen kijavítják és még inkább ellepik, ha dolgoznak valamit rajtuk. A HERESEJTEK ÉPÍTÉSE Nemes tulajdonságú családoknál a herefiasítást támogassuk, a többinél meg korlátozzuk. Az utódok nemcsak az anya tulajdonságát, hanem a hereméh tulajdonságait is örököli A heresejtek építésére szánt keretet csak 1—1,5 cm-es műlépcsíkkal lássuk el. Április közepe táján, ha már a család jól kifejlődött, betehetjük a költőfészek közepébe is. Hogy várjuk a főhordást? Ha már mindent megtettünk, a kaptárakat ne mozdítsuk el helyükről. A röpnyílásokat szükség szerint szabályozzuk. Vigyázzunk, hogy a rablás ki ne törjön (különösen, ha hordásszünet van). Az itatót töltögessük melegített, friss vízzel. A mérleges kaptárt minden este nézzük meg, a hordást és apadást pontosan jegyezzük. Szijjártó Gyula Télen is akad munka a méhek körül Sokan azt gondolják, ha már méheiket beterelték, hogy most már nem kell törődni velük. Ez tévedés. Most nem látjuk a méhek mozgását, épp ezért a röpnyíláson keresztül kell ellenőrizni őket, hogy tudjunk melleink állapotáról. Én havonként egyszer kivétel nélkül minden családot meghallgatok fülhallgatóval, amit a két fülemre illesztek, a másik végét pjedig a röpnyílásba helyezem. Ha egyenletes zúgást hallok, akkor rendben van minden, ha erősen zúg a család, akkor a körülményekhez képest segítek. A fülhallgató segítségével eddig két esetet állapítottam meg. Az egyik család anyátlan lett , tartalék család hozzáadásával segítettem rajta, egy családhoz egér férkőzött, ezt szintén eltávolítottam. Ezenkívül a tél folyamán nagyon kell vigyázni, hogy különböző állatok, vagy madarak ne zavarják a méhek téli nyugalmát. A méhész téli nyugalmához tartozik a sonkoly és a léphulladék kiolvasztása is. Ez fontos, mert akkor a viaszt idejében feldolgoztathatjuk. 1, L Gyorsított anyanevelés (Pcselovodsztvo 1954. 4.) Lyukanyin a mesterséges bölcsős anyanevelést gyorsította. Eddig a födött bölcsőket külön-külön dugókon helyezték keltésre ,kalitkába. Lyukanyin a bölcsőkezdéseket egyetlen lécre ragasztja. A kalitkák sem különállók, hanem hosszú lapos tokok, függőleges választékkal 17 bölcső számba elosztva. Mindegyik rekesz tetején köralakú nyílás van a bölcsők bedugására. A lécre épült födött bölcsőket egyszerre lehet a rekeszek nyilásába illeszteni. Az egészet fölülről a bölcsőtartó-léc zárja. Az összefüggő kalitkasorokat írekeszes tokokat egymás fölött több sorban, keretbe illesztve erős, családoknak adják az anyák kikeltjére. Ez az igen érdekes új módszer még a Szovjetunióban is csak kísérlet. Érdeklődve várjuk a szovjet méhészek hozzászólását. A mi véleményünk a következő 1. A bölcsők egyszerre kezelése, a kalitkák egybeépítése nagyon gyorsítja a munkát, tehát a nagyüzemi anyanevelésben hasznos. 2 Később, a kikelt anyák szétszórásakor alkalmasabb a külön kalitka Nem kell kiszedni az anyákat, hanem kalitkáétól szét lehet osztani pároztatóknak. 3. A bölcsőket óvatosan kell kalitkázni, Ha valamelyik ferdén épül nem talál be a lyukba . Tapasztalásunk szerint az anya kikelése után megürült bölcsőket el kell távolítani kitördeléssel, vagy a dugó megfordításával. Ha a kalitkában marad, az új anya rágni kezdi, kimerül, el is pusztulhat, vagy a bölcső és kalitkafal közé szorulhat. Az anyák nem egyszerre kelnek. Ha a bölcsők közös lécen vannak, egyetlen üres bölcső kitörésekor valamennyit ki kell húzni a léccel a kalitkából. A felső nyílásokon az anyák szabadulni igyekeznek. Módosítani lehetne úgy, hogy a rekeszes tok mindegyik szakasza oldalra nyitható legyen, így az üres bölcsőt többi zavarása nélkül el lehetne távolítani. 5. A méhek a mesterséges bölcsőknek csak egy részét szokták elfogadni a kalitkarekeszek egy része tehát kihasználatlanul marad. (U. H. m.) ★ Helyreigazítás A tanfolyam negyedik részének harmadik leckéjébe (címe: „Fészekbővítés"), ahol a viaszépítő keretről van szó, nyomdahiba csúszott. A szöveg helyesen így hangzik: „Ha a méhek kiépítik a keretet, a lépet kivágjuk és kiolvasztjuk. Ezt addig ismételjük, míg tart a hordás, így családonként évente normális hordási lehetőség mellett átlag fél kilogramm viaszt tudunk kitermelni.