Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

A SZABAD FÖLDMŰVES S­ZA­I< M­H­BI, É KE F ТЕ Aki jól számol, jól gazdálkodik Mozgalmas napokat hagytak maguk mögött a földművesszövetkezetek dol­gozói. Az irodákban az illetékesek pa­­pírkötegek között lapozgattak és búj­ták a számokat. Nem is csoda ez a nagy igyekezet, hiszen a feladat ko­moly volt: ki kellett dolgozni az 1957. évi termelési tervet. Ez a munka meg­követeli a legnagyobb gondosságot és felelősséget. Nem elég a feladat meg­oldására két-három nap, de két-há­­rom ember sem; ilyenkor minden szö­vetkezeti vezetőnek és élenjáró dol­gozónak a szövetkezet irodájában a helye. De a legjobban összeállított évi ter­melési terv sem sokat ér, ha az esz­tendő folyamán nem ellenőrizzük a legnagyobb körültekintéssel, hogy tel­­jesítjük-e a tervet és nem mutatko­­zik-e valahol lemaradás. Az alapos ellenőrzést csak akkor hajthatjuk végre, ha a szövetkezet egész tevé­kenységéről pontos kimutatásokat ké­szítünk. Ez azt jelenti, hogy a köny­veket mindig a legnagyobb rendben kell tartanunk. lési Mit várunk voltaképpen a könyve­nyilvántartástól? Ezt szeretnők elmondani vágsellyei szövetkezetünk többéves tapasztalatai alapján. Mindenekelőtt az a fontos, hogy pontosan lerögzítsük a szövetkezet vagyonát és a vagyonban beállott vál­tozásokat, mert ezen alapul a terme­lési és pénzügyi terv­­ ellenőrzése, a szövetkezeti tagság igazságos jutal­mazása és a termelékenység fokozá­sa. A legfőbb könyvelési feladatok alapját viszont a pontosan vezetett elsődleges nyilvántartások biztosítják, tehát ha a munkacsoportok vezetői, a zootechnikus, raktárnok stb. meg­bízható kimutatásokat készítenek. Ha tehát a könyvelőségben rendet aka­runk tartani, vigyáznunk kell arra, hogy a szövetkezet valamennyi élen­járó tényezője pontos feljegyzéseket végezzen és ezeket idejében adja át a könyvelőnek. Az elsődleges nyilván­tartás körébe a következők tartoznak: a tagok nyilvántartása, a növényter­melésben és állattenyésztésben ledol­gozott munkaegységek kimutatása, a készletátvételi bizonylat, az átvett takarmányokról készült kimutatás, a takarmányfogyasztási feljegyzések, fe­­jési napló stb. Fontos, hogy az elsőd­leges nyilvántartás adatai megfelel­jenek a tényeknek, továbbá áttekint­hetők és könnyen ellenőrizhetők le­gyenek. Ezeket az adatokat mindig idejében, a meghatározott időpontban kell a könyvelő rendelkezésére bocsá­tanunk, mert a zavartalan könyvelői munka, ezáltal pedig a körültekintő gazdálkodás kizárólag ilyképpen biz­tosítható. Ezúttal nem soroljuk fel, hogy a könyvelés és elsődleges nyilvántartás milyen segédeszközökkel dolgozik. De azt a nálunk használt vastagabb füze­tet azért mégis megemlítjük, amely nem tartozik az előírt könyvelési könyvek közé. Vágsellyei szövetkeze­tünkben nyilvántartási segédkönyvnek hívjuk ezt a füzetet, s nagyon sok hasznát vesszük. A benne feltüntetett adatok pontosak és részletesek. Itt mutatjuk ki vetésterületeinket, az el­vetett kultúrákat, itt tartjuk nyilván állatcsoportjainkat, sőt azt is meg­tudjuk ebből a füzetből, hogy milyen összeget mikor és miért bevételez­tünk. így derül ki a füzetből, hogy milyen munkamódszer vált­ be; ez a füzet leplezi le a különböző munka­­szakaszokon netán el­forduló lemara­dásokat, ami felhívja figyelmünket a munka javításának halaszthatatlan­ságára. Ha például 100 beadott ser­tésünk csak alig súlyosabb darabon­ként 100 kg-nál, holott a terv 125 kg-os súlyátlagot ír elő, máris elő­vesszük a zootechnikust és mozgósít­juk az etetőket. Hol a hiba? A takar­­mányszűke? Vagy talán a begyűjtési üzem sürget bennünket? A felmerült kérdéseket megvitatjuk, s a felkuta­tott hibát orvosoljuk. Hasonlóképpen ellenőrizzük a­ zöld­ségtermesztőket is. Ha valamilyen zöldségfajta nem jut a legelőnyösebb árak idején a piacra, máris kereszt­kérdés alá fogjuk a zöldségtermesz­tési csoport vezetőjét. Nem tartotta be az agrotechnikai határidőket? Hiányzott a munkaerő? Gondatlan volt a munkaszervezés? Az említett nyil­vántartási segédkönyvből minden kér­désünkre választ kapunk. Azt is a fü­zetből állapítottuk meg, hogy a zöld­ségtermesztés szépen jövedelmez. A 15 hektáron termesztett zöldségből körülbelül 540 000 koronát bevételez­tünk, holott a költségek csaknem egészen 400 000 koronát tettek ki. Fel­jegyzéseink arra is figyelmeztettek bennünket, hogy a dinnye termeszté­sével nem érdemes foglalkoznunk, mert három esztendő óta erre csak ráfizettünk. Ezzel szemben a búza, sörárpa, kukorica és a magra termelt here mindig szépen fizet. Tavaly több mit 130 méter mázsa heremagunk ter­mett, amelyért többszázezer koronát kaptunk, s 20 mázsa magot még tar­talékolhatunk is. De a termelés egyéb ágazataiban is meggyőződtünk, hogy kizárólag a pontos könyvelési feljegy­zések útján jutunk el a szövetkezet gazdasági megszilárdításához. Ha dolgozóink megkérdik, hogy mi­ként oldjuk meg tervezett feladatain­kat, sohasem maradunk adósak a vá­lasszal, mert a könyvelési kimutatá­sokban mindent megtalálunk. A szö­vetkezet anyagi helyzetéről havonta beszámolunk a tagságnak, s tagjaink már júliusban tudták, hogy a munka­egység értéke emelkedik. Ilyen ala­posság mellett fokozódik a tagság bizalma a vezetőség iránt, megélén­kül a munkalendület és erősödik a munkafegyelem. Ezzel magyarázzuk gazdálkodási sikereinket, s mindig szem előtt tartjuk ezt a régi igazsá­got: aki jól számol, jól gazdálkodik. Sikeres gazdálkodásunkat legjob­ban a rendelkezésünkre álló számada­tok összehasonlítása bizonyítja. Amíg 1952-ben a beruházási vagyon 1 656 000 koronás értéket képviselt, 1955-ben ez a vagyonérték 3 462 000 koronára emelkedett. A pénzintézeti hitelszám­lán 1952-ben 2 412 000 korona, 1955- ben 3 122 000 korona szerepelt. Az alapokban elhelyezett vagyon értéke 1952-ben 688 000 koronának, 1955-ben 1 648 000 koronának felelt meg. Tehát a beruházási vagyon értéke több mint 1 800 000 koronával, az alapok vagyo­na közel 1000 000 koronával maga­sabb, s csupán a bankhitelünk emel­kedett nem egészen 800 000 koronával Most azt nézzük meg, mennyit jö­vedelmezett a földvagyon hektáron­ként: 1953-ban 3713 koronát, 1954- ben 4394 koronát és 1955-ben 4650 koronát. A hektáronkénti termelési költség így alakult: 1953-ban 1880 korona, 1955-ben 1750 korona. Tehát esztendőről esztendőre többet és ol­csóbban termelünk. Ez a magyarázata, hogy a szövetkezeti tagság jövedelme is emelkedik, amely 1953-ban 807 000 koronát, 1954-ben 1242 000 koronát, 1955-ben 1 264 000 koronát és 1956- ben 1400 000 koronát tett ki. A jól gazdálkodó szövetkezetben tehetősen élnek a dolgozók. Hlava­­t­h Mihály családja például 1956-ban 1313,45 munkaegységet, Trocha Rudolf családja 1342,80 munkaegysé­get szerzett stb. Ha a ledolgozott munkaegységek számát 20 koronával megszorozzuk, eredményül igen szép összeget kapunk, s ne felejtsük el, hogy munkaegységként 2,8 kg búzát, 50 dkg árpát, 50 dkg burgonyát, 1 kg kukoricát és 15 gramm mézet, vala­mint 100 munkaegységenként 1 liter bort is juttatunk tagjainknak. Ilyen körülmények között érthető, hogy min­den szövetkezeti dolgozónk bankbe­téttel rendelkezik. A tagság 1955-ben például úgy határozott, hogy az év végén esedékes összegeket nem veszi fel készpénzben, hanem takarékba utalja át. Idén is sok olyan tagunk volt, aki a felvett előlegek nagyobb felét takarékba tette. A szövetkezet a dolgozók egyéb igényeivel is törődik. Évente többna­pos kiránduláson szoktunk részt ven­ni, meglátogatjuk a különböző gazda­sági üzemeket, a munkaképtelenek ellátását pedig a jóléti alapból fedez­zük. Tevékenységünk kiszélesítése vé­gett új lehetőségek után kutatunk: többi között kiterjesztettük a szőlő­­kerteket, 10 hektáron megkezdtük a komló termesztését stb. Ezzel is a tagság jólétének emelése a célunk. (S. F.) A kukoricatermesztők II. országos értekezlete Január 31. és február 1. napjain a bratislavai Népművelési Otthonban (Re­dut) több mint 200 kukoricatermesz­tő ült össze a II. országos kukorica­termesztési értekezletre. A szövetke­zetek és állami gazdaságok élenjáró termesztőin kívül részt vettek az ér­tekezleten a mezőgazdasági kísérlete­zők és tudományos dolgozók is. Az értekezletet a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium, a Mező- és Erdőgazda­sági Megbízotti Hivatal, valamint a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia rendezte. Az értekezletet Michal Chudík me­ző- és erdőgazdasági megbízott nyi­totta meg, majd Viliam Šalgovič, a megbízott helyettese tartott beszámo­lót. Elmondotta, hogy Csehszlovákiá­ban, a háborút megelőző évekkel ös­­­szehasonlításban, a kukorica vetéste­rületei majdnem megkétszereződtek. Egyidejűleg a kukorica hozamai is emelkedtek, s kétségtelenné vált, hogy a kukorica a legfontosabb takarmány­­növényeink egyike. A beszámolót élénk vita követte, majd dr. Emil Kunz professzor, a Me­ző- és Erdőgazdasági Minisztérium küldöttségének vezetője átadta a dí­jakat az 1956. évi legjobb termesz­tőknek. Az első díjat és a 10 000 ko­ronás jutalmat a Prušánkyban (miku­­lovi járás) működő szövetkezet kapta meg, amely 28 hektáron átlagban 50,4 mázsás szemhozamot ért el. A máso­dik díj és a 7000 koronás jutalom az ifjúság falvi szövetkezetét illeti meg, amely 15 hektáron 65,7 mázsás ha­­vnkénti szemhozamot mutatott fel. A harmadik díjjal és az 5000 koronás jutalommal a jáci szövetkezetét (nagy­­tapolcsányi járás) tüntették ki. A kétnapos értekezleten elhangzott felszólalásokból is kitűnt, hogy a ku­korica termesztése feltétlenül jövedel­mező, ha körültekintéssel és jól dol­gozunk. Nem szabad megfeledkeznünk a legkorszerűbb agrotechnikáról, a ve­tőmag gondos kezeléséről, a gépesített növényápolási munkát biztosító négy­zetes vetésről, a mesterséges pótbe­porzásról, a hozamképesebb hibridek kitermesztéséről stb. sem. Kétségte­len, hogy a kukorica termesztése több fáradsággal jár, de fáradozásunk bu­sás jutalma sohasem marad el. Egyébként a kukorica vetésterületé­nek Szlovákiában 8,4 százalékot, a cseh országrészekben pedig 0,63 százalékot kell kitennie az egész szántóterület­ből. A távlati tervek szerint Csehszlo­vákiában a szemes kukorica hektár­hozamát 31 mázsára kell emelni, vi­szont a Szlovák Tudományos Akadé­mia mezőgazdasági ökonómiai kutató­intézetének az a véleménye, hogy ez a hetkárhozam 40 mázsára emelkedhet, mert erre ésszerű lehetőségekkel ren­delkezünk. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy az ifjúságfalvi szövetkezet, to­vábbá a Prušánkyban működő szövet­kezet és a nagyszombati állami gaz­daság felhívta a többi szövetkezetet és állami gazdaságot, hogy indítsanak versenyt a minél magasabb kukorica­hozamok érdekében. Végezetül az értekezlet részvevői egyhangúlag határozatot fogadtak el, amely főleg a kutatóintézetek, neme­­sítési állomások és mezőgazdasági iskolák dolgozói, továbbá az egyéb szakemberek kötelességévé teszi, hogy mélyítsék el az együttműködést a ku­­koricatermesztőkkel a minél jobb eredmények elérése végett. A kukoricatermesztők II. országos értekezletének záróbeszédében dr. Emil Kunz, a mező- és erdőgazdasági miniszter helyettese értékelte az el­hangzottakat. Viliam Šalgovič, a mező- és erdőgaz­dasági megbízott helyettese beszámo­lóját mondja

Next