Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-10 / 6. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES SZAI< MHBI, É KE F ТЕ Aki jól számol, jól gazdálkodik Mozgalmas napokat hagytak maguk mögött a földművesszövetkezetek dolgozói. Az irodákban az illetékesek papírkötegek között lapozgattak és bújták a számokat. Nem is csoda ez a nagy igyekezet, hiszen a feladat komoly volt: ki kellett dolgozni az 1957. évi termelési tervet. Ez a munka megköveteli a legnagyobb gondosságot és felelősséget. Nem elég a feladat megoldására két-három nap, de két-három ember sem; ilyenkor minden szövetkezeti vezetőnek és élenjáró dolgozónak a szövetkezet irodájában a helye. De a legjobban összeállított évi termelési terv sem sokat ér, ha az esztendő folyamán nem ellenőrizzük a legnagyobb körültekintéssel, hogy teljesítjük-e a tervet és nem mutatkozik-e valahol lemaradás. Az alapos ellenőrzést csak akkor hajthatjuk végre, ha a szövetkezet egész tevékenységéről pontos kimutatásokat készítünk. Ez azt jelenti, hogy a könyveket mindig a legnagyobb rendben kell tartanunk. lési Mit várunk voltaképpen a könyvenyilvántartástól? Ezt szeretnők elmondani vágsellyei szövetkezetünk többéves tapasztalatai alapján. Mindenekelőtt az a fontos, hogy pontosan lerögzítsük a szövetkezet vagyonát és a vagyonban beállott változásokat, mert ezen alapul a termelési és pénzügyi terv ellenőrzése, a szövetkezeti tagság igazságos jutalmazása és a termelékenység fokozása. A legfőbb könyvelési feladatok alapját viszont a pontosan vezetett elsődleges nyilvántartások biztosítják, tehát ha a munkacsoportok vezetői, a zootechnikus, raktárnok stb. megbízható kimutatásokat készítenek. Ha tehát a könyvelőségben rendet akarunk tartani, vigyáznunk kell arra, hogy a szövetkezet valamennyi élenjáró tényezője pontos feljegyzéseket végezzen és ezeket idejében adja át a könyvelőnek. Az elsődleges nyilvántartás körébe a következők tartoznak: a tagok nyilvántartása, a növénytermelésben és állattenyésztésben ledolgozott munkaegységek kimutatása, a készletátvételi bizonylat, az átvett takarmányokról készült kimutatás, a takarmányfogyasztási feljegyzések, fejési napló stb. Fontos, hogy az elsődleges nyilvántartás adatai megfeleljenek a tényeknek, továbbá áttekinthetők és könnyen ellenőrizhetők legyenek. Ezeket az adatokat mindig idejében, a meghatározott időpontban kell a könyvelő rendelkezésére bocsátanunk, mert a zavartalan könyvelői munka, ezáltal pedig a körültekintő gazdálkodás kizárólag ilyképpen biztosítható. Ezúttal nem soroljuk fel, hogy a könyvelés és elsődleges nyilvántartás milyen segédeszközökkel dolgozik. De azt a nálunk használt vastagabb füzetet azért mégis megemlítjük, amely nem tartozik az előírt könyvelési könyvek közé. Vágsellyei szövetkezetünkben nyilvántartási segédkönyvnek hívjuk ezt a füzetet, s nagyon sok hasznát vesszük. A benne feltüntetett adatok pontosak és részletesek. Itt mutatjuk ki vetésterületeinket, az elvetett kultúrákat, itt tartjuk nyilván állatcsoportjainkat, sőt azt is megtudjuk ebből a füzetből, hogy milyen összeget mikor és miért bevételeztünk. így derül ki a füzetből, hogy milyen munkamódszer vált be; ez a füzet leplezi le a különböző munkaszakaszokon netán elforduló lemaradásokat, ami felhívja figyelmünket a munka javításának halaszthatatlanságára. Ha például 100 beadott sertésünk csak alig súlyosabb darabonként 100 kg-nál, holott a terv 125 kg-os súlyátlagot ír elő, máris elővesszük a zootechnikust és mozgósítjuk az etetőket. Hol a hiba? A takarmányszűke? Vagy talán a begyűjtési üzem sürget bennünket? A felmerült kérdéseket megvitatjuk, s a felkutatott hibát orvosoljuk. Hasonlóképpen ellenőrizzük a zöldségtermesztőket is. Ha valamilyen zöldségfajta nem jut a legelőnyösebb árak idején a piacra, máris keresztkérdés alá fogjuk a zöldségtermesztési csoport vezetőjét. Nem tartotta be az agrotechnikai határidőket? Hiányzott a munkaerő? Gondatlan volt a munkaszervezés? Az említett nyilvántartási segédkönyvből minden kérdésünkre választ kapunk. Azt is a füzetből állapítottuk meg, hogy a zöldségtermesztés szépen jövedelmez. A 15 hektáron termesztett zöldségből körülbelül 540 000 koronát bevételeztünk, holott a költségek csaknem egészen 400 000 koronát tettek ki. Feljegyzéseink arra is figyelmeztettek bennünket, hogy a dinnye termesztésével nem érdemes foglalkoznunk, mert három esztendő óta erre csak ráfizettünk. Ezzel szemben a búza, sörárpa, kukorica és a magra termelt here mindig szépen fizet. Tavaly több mit 130 méter mázsa heremagunk termett, amelyért többszázezer koronát kaptunk, s 20 mázsa magot még tartalékolhatunk is. De a termelés egyéb ágazataiban is meggyőződtünk, hogy kizárólag a pontos könyvelési feljegyzések útján jutunk el a szövetkezet gazdasági megszilárdításához. Ha dolgozóink megkérdik, hogy miként oldjuk meg tervezett feladatainkat, sohasem maradunk adósak a válasszal, mert a könyvelési kimutatásokban mindent megtalálunk. A szövetkezet anyagi helyzetéről havonta beszámolunk a tagságnak, s tagjaink már júliusban tudták, hogy a munkaegység értéke emelkedik. Ilyen alaposság mellett fokozódik a tagság bizalma a vezetőség iránt, megélénkül a munkalendület és erősödik a munkafegyelem. Ezzel magyarázzuk gazdálkodási sikereinket, s mindig szem előtt tartjuk ezt a régi igazságot: aki jól számol, jól gazdálkodik. Sikeres gazdálkodásunkat legjobban a rendelkezésünkre álló számadatok összehasonlítása bizonyítja. Amíg 1952-ben a beruházási vagyon 1 656 000 koronás értéket képviselt, 1955-ben ez a vagyonérték 3 462 000 koronára emelkedett. A pénzintézeti hitelszámlán 1952-ben 2 412 000 korona, 1955- ben 3 122 000 korona szerepelt. Az alapokban elhelyezett vagyon értéke 1952-ben 688 000 koronának, 1955-ben 1 648 000 koronának felelt meg. Tehát a beruházási vagyon értéke több mint 1 800 000 koronával, az alapok vagyona közel 1000 000 koronával magasabb, s csupán a bankhitelünk emelkedett nem egészen 800 000 koronával Most azt nézzük meg, mennyit jövedelmezett a földvagyon hektáronként: 1953-ban 3713 koronát, 1954- ben 4394 koronát és 1955-ben 4650 koronát. A hektáronkénti termelési költség így alakult: 1953-ban 1880 korona, 1955-ben 1750 korona. Tehát esztendőről esztendőre többet és olcsóbban termelünk. Ez a magyarázata, hogy a szövetkezeti tagság jövedelme is emelkedik, amely 1953-ban 807 000 koronát, 1954-ben 1242 000 koronát, 1955-ben 1 264 000 koronát és 1956- ben 1400 000 koronát tett ki. A jól gazdálkodó szövetkezetben tehetősen élnek a dolgozók. Hlavath Mihály családja például 1956-ban 1313,45 munkaegységet, Trocha Rudolf családja 1342,80 munkaegységet szerzett stb. Ha a ledolgozott munkaegységek számát 20 koronával megszorozzuk, eredményül igen szép összeget kapunk, s ne felejtsük el, hogy munkaegységként 2,8 kg búzát, 50 dkg árpát, 50 dkg burgonyát, 1 kg kukoricát és 15 gramm mézet, valamint 100 munkaegységenként 1 liter bort is juttatunk tagjainknak. Ilyen körülmények között érthető, hogy minden szövetkezeti dolgozónk bankbetéttel rendelkezik. A tagság 1955-ben például úgy határozott, hogy az év végén esedékes összegeket nem veszi fel készpénzben, hanem takarékba utalja át. Idén is sok olyan tagunk volt, aki a felvett előlegek nagyobb felét takarékba tette. A szövetkezet a dolgozók egyéb igényeivel is törődik. Évente többnapos kiránduláson szoktunk részt venni, meglátogatjuk a különböző gazdasági üzemeket, a munkaképtelenek ellátását pedig a jóléti alapból fedezzük. Tevékenységünk kiszélesítése végett új lehetőségek után kutatunk: többi között kiterjesztettük a szőlőkerteket, 10 hektáron megkezdtük a komló termesztését stb. Ezzel is a tagság jólétének emelése a célunk. (S. F.) A kukoricatermesztők II. országos értekezlete Január 31. és február 1. napjain a bratislavai Népművelési Otthonban (Redut) több mint 200 kukoricatermesztő ült össze a II. országos kukoricatermesztési értekezletre. A szövetkezetek és állami gazdaságok élenjáró termesztőin kívül részt vettek az értekezleten a mezőgazdasági kísérletezők és tudományos dolgozók is. Az értekezletet a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium, a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal, valamint a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia rendezte. Az értekezletet Michal Chudík mező- és erdőgazdasági megbízott nyitotta meg, majd Viliam Šalgovič, a megbízott helyettese tartott beszámolót. Elmondotta, hogy Csehszlovákiában, a háborút megelőző évekkel összehasonlításban, a kukorica vetésterületei majdnem megkétszereződtek. Egyidejűleg a kukorica hozamai is emelkedtek, s kétségtelenné vált, hogy a kukorica a legfontosabb takarmánynövényeink egyike. A beszámolót élénk vita követte, majd dr. Emil Kunz professzor, a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium küldöttségének vezetője átadta a díjakat az 1956. évi legjobb termesztőknek. Az első díjat és a 10 000 koronás jutalmat a Prušánkyban (mikulovi járás) működő szövetkezet kapta meg, amely 28 hektáron átlagban 50,4 mázsás szemhozamot ért el. A második díj és a 7000 koronás jutalom az ifjúság falvi szövetkezetét illeti meg, amely 15 hektáron 65,7 mázsás havnkénti szemhozamot mutatott fel. A harmadik díjjal és az 5000 koronás jutalommal a jáci szövetkezetét (nagytapolcsányi járás) tüntették ki. A kétnapos értekezleten elhangzott felszólalásokból is kitűnt, hogy a kukorica termesztése feltétlenül jövedelmező, ha körültekintéssel és jól dolgozunk. Nem szabad megfeledkeznünk a legkorszerűbb agrotechnikáról, a vetőmag gondos kezeléséről, a gépesített növényápolási munkát biztosító négyzetes vetésről, a mesterséges pótbeporzásról, a hozamképesebb hibridek kitermesztéséről stb. sem. Kétségtelen, hogy a kukorica termesztése több fáradsággal jár, de fáradozásunk busás jutalma sohasem marad el. Egyébként a kukorica vetésterületének Szlovákiában 8,4 százalékot, a cseh országrészekben pedig 0,63 százalékot kell kitennie az egész szántóterületből. A távlati tervek szerint Csehszlovákiában a szemes kukorica hektárhozamát 31 mázsára kell emelni, viszont a Szlovák Tudományos Akadémia mezőgazdasági ökonómiai kutatóintézetének az a véleménye, hogy ez a hetkárhozam 40 mázsára emelkedhet, mert erre ésszerű lehetőségekkel rendelkezünk. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy az ifjúságfalvi szövetkezet, továbbá a Prušánkyban működő szövetkezet és a nagyszombati állami gazdaság felhívta a többi szövetkezetet és állami gazdaságot, hogy indítsanak versenyt a minél magasabb kukoricahozamok érdekében. Végezetül az értekezlet részvevői egyhangúlag határozatot fogadtak el, amely főleg a kutatóintézetek, nemesítési állomások és mezőgazdasági iskolák dolgozói, továbbá az egyéb szakemberek kötelességévé teszi, hogy mélyítsék el az együttműködést a kukoricatermesztőkkel a minél jobb eredmények elérése végett. A kukoricatermesztők II. országos értekezletének záróbeszédében dr. Emil Kunz, a mező- és erdőgazdasági miniszter helyettese értékelte az elhangzottakat. Viliam Šalgovič, a mező- és erdőgazdasági megbízott helyettese beszámolóját mondja