Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-19 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1988. október 19. Ara 1.— Kis XIX. évfolyam, 42. szám. melléklet: SOulMf X Xi) A szövetkezeti földművesek osztálya a szocializmus támasza Köztársasági elnökünk fogadta a mezőgazdaság képviselőit Ludvík Svoboda köztársasági elnök a múlt szombaton a Prágai Várban fogadta a mezőgazdasági és az élelmiszeripari dolgozók küldöttségét. A fogadáson jelen voltak az EFSZ-ek és az állami gazdaságok tagjai és vezetői, valamint élelmiszeriparunk dolgozói a cseh és szlovák parasztszövetségek, az állami gazdaságok cseh és szlovák szövetsége, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek képviselői. Josef Borovka miniszter átadta a köztársasági elnöknek az állatorvosok emlékiratát, amelyben közölték, hogy október 10-ig felszámolták az országban a szarvasmarha gümőkórt. Az elnök szívélyes szavakkal gratulált az állatorvosi szolgálat e kiváló sikeréhez, majd beszédet mondott. Beszédében üdvözölte a mezőgazdaság képviselőit és hangsúlyozta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít e találkozónak. „Önök révén elsősorban üdvözölni szeretném egységes földművesszövetkezeteink, állami gazdaságaink dolgozóit, az egyénileg gazdálkodó földműveseket, a gép- és traktorállomások, a felvásárló szervek, az élelmiszeripar, a mezőgazdasági igazgatóságok dolgozóit, valamint a mezőgazdasági és közélelmezési tudományos dolgozókat," — mondotta többek között a köztársasági elnök. Majd megállapította, hogy a földművesek és a közélelmezésügyi dolgozók aktívan foglaltak állást a haza szocialista felvirágoztatása mellett. Ez azért is érdemel külön elismerést, mivel a múltban gyakran lebecsülték a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar jogos igényeit, alábecsülték a szövetkezeti földművesek, valamint a többi mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók társadalmi fontosságát. Ez a lebecsülés sajnos még ma sincs teljesen eltávolítva. E fontos szakágazatok dolgozói a januári napokat követő időben is egyértelműen bebizonyították, hogy szilárdan állnak a szocializmus talaján, hogy egész életük és munkájuk elválaszthatatlanul összefügg köztársaságunk szocialista átalakításával és erélyesen elutasítják annak minden lehetőségét, hogy visszatérjünk az egyéni gazdálkodás módszeréhez. Egyetlen szövetkezet sem ingott meg, amikor a szocialista nagyüzemi termelés lehetőségének megvalósításáról volt szó. Ismét bebizonyosodott, hogy társadalmunk új „haladó szellemű osztálya — a szövetkezeti földművesek osztálya — a munkásosztály szilárd szövetségeseként harcol a szocializmus további fejlesztéséért. A termelési kérdésekkel foglalkozva a köztársasági elnök rámutatott arra, feltétlenül szükséges a termelés további fejlesztéséhez, hogy elegendő kifogástalan minőségű, magas hatékonyságú, és olcsó mezőgazdasági gépünk, műtrágyánk, vegyszerünk, takarmánykeverékünk és modern mezőgazdasági épületünk legyen. Majd kifejtette, hogy még mindig nem tudatosítjuk eléggé az öntözéses gazdálkodás jelentőségét és nem oldottuk meg teljesen a gabonaproblémát. „Nem arról van csupán szó,“ — hangsúlyozta többek közt —„ hogy emeljük földjeink hektárhozamait. Az a célunk, hogy fokozatosan, gyors ütemben küszöböljük ki takarmányalapunkban mindazt, ami nyomást gyakorolva idézi elő egyre több gabona termesztésének szükségességét. Arra gondolok, hogy nálunk még mindig igen csekély a rétek és legelők terméshozama, jóllehet nálunk ebből áll a mezőgazdasági földterület 25 százaléka. Nem valami örvendetes, hogy nálunk még mindig kisebb a rétek hektárhozama, mint a háború előtt volt.“ A közélelmezésről szólva figyelmeztetett arra, hogy nem szabad szem elől tévesztenünk az ésszerű táplálkozás elveit, mivel csak az teszi lehetővé, hogy a jövő nemzedék egészséges, erős és sokoldalúan teljesítőképes legyen. Ne vigasztalódjunk azzal, hogy ami a kalóriaértéket illeti,Csehszlovákia világviszonylatban az első helyek egyikét foglalja el. Mindenkor arra kell gondolnunk, hogy a zöldség, a gyümölcs és a tej, a tejtermékek és a sovány hús fogyasztása még mindig nem olyan arányú, ahogy azt a lakosság egészsége megkívánja. Végül hangsúlyozta, hogy céltudatosan és szorgalmasan kell léptetnünk a gazdaságreform életbe alapelveit, nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az egész népgazdaságban. Pártunk és az állam képviselői már az első moszkvai tanácskozásról történt visszatérésük után félreérthetetlenül kijelentették, hogy ezentúl is folytatni akarjuk és fogjuk január utáni politikánkat. „Most is biztosíthatom önöket arról, hogy fokozatosan el fogjuk érni kitűzött politikánk céljait, és még jobban elmélyíteni s tökéletesíteni annak elveit. Erre a kérdésre a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülése ad választ és megvitatja a jelenlegi legfontosabb feladatokat tartalmazó dokumentumot. Ugyanakkor választ ad ez a dokumentum az egyes nyugati sajtóügynökségek által terjesztett hírekre, melyek szerint Csehszlovákia helyzete kilátástalan. Az ilyen hírek terjesztése azt a célt követi, hogy meghiúsítsa népünk törekvéseit szocialista jövőnk felvirágoztatására.“ Koloman Buda professzor, az SZNT földművelés- és élelmezésügyi megbízottja átadja a legjobbaknak az okleveleket. Barcák felv. Húszéves a tőrei szövetkezet A fejlődés történetében szemmel alig észlelhető és mégis létező porszem a húsz esztendő. Ez a húsz esztendő — melyről itt szó esik — sokban különbözik a többitől, hiszen mindig vannak és lesznek kezdő húsz esztendők, melyek valaminek a kezdetét jelzik. Ezek közé tartozik a tőrei is, ahol több mint húsz évvel ezelőtt, 1948 szeptember huszonhetedikén Furinda Rudolf elvtárs vezetésével tizenhét hajdani zsellér összefogott és nyolcvanhét hektáron termelőszövetkezetet alakított. Általában a kezdés mindig nehéz. Így volt a tőrei termelőszövetkezettel is. A földterületen és a lelkesedésen kívül semmi más nem állt rendelkezésükre. Rudi bácsi, az állami gazdasághoz fordult, onnan kért kölcsön két pár lovat a hozzávaló munkaeszközökkel együtt. Most már csupán vetőmagot kellett beszerezniük, de hogyan? A járási raktárból csak készpénzért voltak hajlandók adni, ehhez pedig sok pénzre 49 500 koronára volt szükségük, de honnan? Az alapító tagok hittek vezetőjükben s Rudi bácsi javaslatára a takarékpénztárba siettek és két hónapos visszatérítési időre négy váltó aláírása ellenében megszerezték az összeget. Igaz, hogy lakások építésére szólt a váltó, de akkor, az indulásnál, még ezeknél is jobban kellett a vetőmag. Rudi bácsi most utólagosan elárulja, hogy végtelenül nehéz „szülés“ volt a pénz előteremtése, hiszen alig álltak velük, volt zsellérekkel szóba, de nem hagyták magukat elutasítani. Így vetettek el kellő időben a tőrei szövetkezetben. Visszatérítették a pénzt két hónapon belül? Elmondani sokkal könnyebb, mint abban az időben cselekedni. A szövetkezet tagságától szedték össze a pénzt, hogy csorba ne essék a becsületen. Rudi bácsi december végén éppen a délutáni pénztárzárás alkalmával aznap lejárt a négy váltó érkezett a takarékpénztárba, s az igazgató és a tisztviselők nagy csodálkozására, leszámolta a kölcsönvett összeget. Ettől kezdve nagyobb lett a bizalom irányukban. A taglétszám már huszonhétre, s tavaszra pedig negyvenötre emelkedett. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a sárói gépszövetkezet is csak előre leolvasott, friss pénzért volt hajlandó „segítségnyújtásra“. Újra pénzre volt szükség. Törték a fejüket, honnan szerezzék be a tízezer koronát. Szerencse, hogy Dudás és Boros elvtársak kölcsönözték az összeget. A nehéz kezdet után a dús kalászt érlelő nyár s az aratás következett. A termés szokatlanul jó, másokat is csábító volt. Ennek következtében többen kérték fölvételüket a közösbe. Furinda elvtárs közbenjárására a szövetkezet egymillió korona támogatást kapott az államtól, hogy többé ne kelljen kunyerálniuk. Végül elérkezett a fizetés, tízórás munkaidő volt a napi norma, s minden egyes szövetkezeti tag nyolcvan régi koronát kapott a normára, év végén azonban további negyven korona osztalékot fizettek minden ledolgozott nap ellenében. Ezt követőleg rövidesen harmadik típusúvá formálták a szövetkezetet. „ Amikor a szövetkezet fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelték, a 2 millió 850 ezer 246 korona az évi nyers jövedelemből 1 millió 113 ezer 592 koronát fizettek ki a munkadíjakra. A múlt esztendő azonban minden előbbinél busásabb nyersjövedelmet hozott. Többszörös milliomosok lettek. Nem kevesebb, mint 8 millió 654 ezer koronát forgalmazott a közös, melyből a tagság 3 millió 284 ezer koronát kapott a munkadíjakra. Az alapeszközök értéke közel tízmillió koronára nőtt. Gondolom, nem árt, ha a kezdeti és az idei terméseredményről is beszélek. Az első aratásnál búzából 16, árpából pedig 18 mázsát értek el hektáronként. Az idei aratás sokkal gazdagabb volt, mert búzából 35,45, árpából pedig 34 mázsás hektárátlagot értek el. A pénzügyi kilátások is biztatóak. A szélsőséges nyári aszályos időjárás ellenére jó a pénzforgalom, s az évvégi kilátások is biztatóak. A felmérés azt mutatja, hogy 8 millió 800 ezer korona nyers jövedelem elérésére van kilátás. Ebből a tagság 3 millió 350 ezer koronát kap a munkadíjakra. Ha pontos akarok lenni, arról is szólnom kell, hogy a húsz esztendő nemcsak eredményekben, de problémákban is eléggé bővelkedő volt. Eleinte keményen fel kellett venni a harcot a sajkarendszer hirdetői, s a szövetkezeti gondolat ellenlábasaival szemben. Az alapítók közül tizennégyen ma is életben vannak. Közülük a napokban megtartott ünnepségen, tizenegyen — többségük nőtag — elismerő oklevelet és fejenként ötszáz korona jutalmat kaptak. Rudi bácsi, a szövetkezeti gondolat elindítója, Sinkó Lajos és Hraskó László alapító tagok, továbbá Szimandel László a közös mostani elnöke ugyancsak elismerő oklevelet kaptak HOKSZA ISTVÁN Aratóünnepély Nyitrán Több mint 30 mázsás átlagos hozam f- A siker főleg a szovjet búzafajtáknak köszönhető + Köszönőlevél Remeszlo és Lukjanenko szovjet akadémikusoknak + A dunaszerdahelyi járás már 50 mázsás átlagos hektárhozamot akar elérni búzából+ hektárhozamot. Messziről indultunk el, amíg eddig értünk. Hisz Szlovákiában még pár évtizeddel ezelőtt csak 12 mázsa volt a búza átlagos hektárhozam. A magas hektárhozamok eredményeként összesen 2,5 millió tonna szemesfélét termeltünk, ami 1,1 millió tonnával több mint az 1938- as évben. A megbízott nem túl hosszú beszédében tömören foglalkozott a rekordtermés titkával. Többek között megemlítette, hogy a siker a többéves céltudatos munkának köszönhető. A kellő képzettséggel rendelkező agronómusok ma már megfelelő előnövény után kellő tápanyaggal jó vetőágyba juttatják a vetőmagot. A növény fejlődéséhez tehát minden előfeltételt biztosítottunk. Azonban a robbanásszerű előretörés mindenekelőtt a szovjet búzafajtáknak köszönhető. Remeszlo és Lukjanenko szovjet akadémikus kinemesítette a Berosztaja és Mironovi búzát, amely ma már világmárka. Annak idején mintegy 800 tonna vetőmagot hoztunk be ezekből a búzafajtákból. Főleg ezeknek búzafajtáknak köszönhetjük, hogy a a rendkívüli szárazság ellenére nem lett kicsi az új kenyér. Ezek a búzafajták olyan sztyeppéken vannak kinemesítve, ahol gyakori a szárazság, tehát edzettek, és kevés csapadék esetén is jó termést hoznak, emellett jól bírják a hideget is. Az aratóünnepély résztvevői hálából köszönőlevelet küldtek a két akadémikusnak és várják a további segítséget. Többen nagy reményeket fűznek az új szovjet búzafajtákhoz, az Aurórához és a Kaukázusi búzához. A Kultúra- és Pihenés Parkjában azért is nagy volt a megelégedés és öröm, mert az átlagos 31,1 mázsás hektárhozam eléréséhez minden kerület és járás hozzájárult. A pálmát a dunaszerdahelyi járás vitte el, több mint 40 mázsás átlagos hektárhozammal, amit két év alatt sikerült elérni. De lényeges hektárhozam emelkedés tapasztalható más járásokban is. Ennnek köszönhető, hogy a keletszlovákiai kerületben 7 mázsával, a közép-szlovákiai kerületben pedig 8 mázsával emelkedett az átlagos hektárhozam a múlt évvel szemben. Ma már odaértünk, hogy Szlovákia minden részéről írhatunk csúcshozamokról. Az elismerő oklevelet átvevők között sok ismerős, de sok ismeretlen arcot is láttunk, ami arról tanúskodik, hogy a lehetőségekhez mérten mindenütt igyekeznek magasabb hektárhozamot elérni. Természetesen a kitüntetettav közül nem maradhatott ki Molnár János, a kissallói szövet-Nyitra október 12-én kissé megkésve és szerényen fogadta a földműveseket a harmadik szlovákiai aratóünnepélyen. Idén elmaradtak az allegórikus kocsik, a különböző rendezvények, kiállítások, versenyek, a Kultúra és Pihenés Parkjában mégis rendkívül ünnepélyes volt a hangulat. A 3000-es agronómus „hadsereg“ legjobbjai és a meghívott funkcionáriusok elégedetten hallották dr. Koloman Botfa professzornak, a Szlovák Nemzeti Tanács földművelés és élelmezésügyi megbízottjának megnyitó beszédéből, hogy Szlovákiában a történelemben első ízben sikerült elérni búzából több mint 30 mázsa átlagos kőret elnöke, aki már jó pár évvel ezelőtt is a magas hektárhozamok úttörője volt. Pavlovicei búzából már 1962-ben 48 mázsás átlag hektárhozamot ért el. A múlt évben a szövetkezetben a gabona átlaghozam 51,04 mázsa volt, a búzáé pedig 52 mázsa. Idén a határt rendkívülien sújtotta a szárazság, de így is elérték a 45,30 mázsás átlagos gabonahozamot. Az úttörő mellé azonban már újak sorakoztak fel és sokan bizony már túl is szárnyalták. De ennek Molnár elvtárs és más úttörő is örül, mert hisz csakis így lehet elérni gabonatermesztésből megfelelő átlagos hektárhozamot. A sok kitüntetett közül említsük talán a kulcsodiakat, a zsigárdiakat, peredieket, a nemesócsaiakat, a középszlovákiai kerületből Kis- és Nagycsalomiját, Zsélyt, Kelet-Szlovákiából a péderieket, örösieket, nagygéresieket, akik mind-mind nemrég még csúcshozamnak számító átlagos hektárhozamot értek el. De lépten-nyomon beszélgetés közben az agronómusoktól olyan hektárhozamokról is hallottunk, hogy pár évvel ezelőtt nem is mertünk ilyesmire gondolni. Nagy dolog történt. Hat év alatt 22 mázsáról közel 32 mázsára emelkedett az átlagos hektárhozam Szlovákiában. Spaldon professzor, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési tanszékének vezetője és néhány munkatársa hat évvel ezelőtt meg volt róla győződve, hogy Szlovákiában olyan lehetőségek vannak, hogy azok felhasználásával lényegesen fokozni lehet a búza hektárhozamát. Akkoriban Franciaországban járt és ott látta, hogy megkétszerezték a hektárhozamokat és ez neki is erőt adott a további munkához. A legnagyobb segítség azonban szerinte is a Szovjetunióból jött, mert ilyen búzafajták nélkül ma nem beszélhetnénk ilyen gazdag termésről. Nézete szerint, ha megkapjuk a már említett búzafajtákat három-négy éven belül elérhetjük az átlagos 40 mázsás hektárhozamot. Hogy ez nem elérhetetlen délibáb, arra a legjobb bizonyíték, hogy a dunaszerdahelyi járás a legújabb szovjet búzafajtákkal a közeljövőben Markó főagronómus szerint már 50 mázsás átlagos hektárhozamot akar elérni búzából. A búzatermesztésben tehát nagyot ugrottunk előre, azonban a közeljövőben fel kell emelnünk még az árpa hektárhozamát és meg kell oldani a takarmányfélék termesztését is. Mert takarmányból még mindig kevés van. Az első nagy siker azonban megszületett és Nyitrán egész Szlovákia földműveseinek képviselői soha nem látott gazdag kalászokból adták át a koszorút Koloman Bolla professzornak és Pavol Jónásnak, a Szlovákiai Parasztszövetség elnökének. Balla József