Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-19 / 42. szám

SZABAD FÖLDMŰVES A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1988. október 19. Ara 1.— Kis XIX. évfolyam, 42. szám. melléklet: SOu­lMf X Xi) A szövetkezeti földművesek osztálya a szocializmus támasza Köztársasági elnökünk fogadta a mezőgazdaság képviselőit Ludvík Svoboda köztársasági el­nök a múlt szombaton a Prágai Vár­ban fogadta a mezőgazdasági és az élelmiszeripari dolgozók küldöttségét. A fogadáson jelen voltak az EFSZ-ek és az állami gazdaságok tagjai és vezetői, valamint élelmiszeriparunk dolgozói a cseh és szlovák paraszt­­­szövetségek, az állami gazdaságok cseh és szlovák szövetsége, a szak­­szervezetek és az ifjúsági szervezetek képviselői. Josef Borovka miniszter átadta a köztársasági elnöknek az állatorvo­sok emlékiratát, amelyben közölték, hogy október 10-ig felszámolták az országban a szarvasmarha gümőkórt. Az elnök szívélyes szavakkal gratu­lált az állatorvosi szolgálat e kiváló sikeréhez, majd beszédet mondott. Beszédében üdvözölte a mezőgazda­ság képviselőit és hangsúlyozta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít e találko­zónak. „Önök révén elsősorban üdvözölni szeretném egységes földművesszövet­kezeteink, állami gazdaságaink dol­gozóit, az egyénileg gazdálkodó föld­műveseket, a gép- és traktorállomá­sok, a felvásárló szervek, az élelmi­szeripar, a mezőgazdasági igazgató­ságok dolgozóit, valamint a mező­­gazdasági és közélelmezési tudomá­nyos dolgozókat," — mondotta töb­bek között a köztársasági elnök. Majd megállapította, hogy a föld­művesek és a közélelmezésügyi dolgo­zók aktívan foglaltak állást a haza szocialista felvirágoztatása mellett. Ez azért is érdemel külön elismerést, mivel a múltban gyakran lebecsülték a mezőgazdasági termelés és az élel­miszeripar jogos igényeit, alábecsül­ték a szövetkezeti földművesek, vala­mint a többi mezőgazdasági és élel­miszeripari dolgozók társadalmi fon­tosságát. Ez a lebecsülés sajnos még ma sincs teljesen eltávolítva. E fon­tos szakágazatok dolgozói a januári napokat követő időben is egyértel­műen bebizonyították, hogy szilárdan állnak a szocializmus talaján, hogy egész életük és munkájuk elválaszt­hatatlanul összefügg köztársaságunk szocialista átalakításával és erélye­sen elutasítják annak minden lehető­ségét, hogy visszatérjünk az egyéni gazdálkodás módszeréhez. Egyetlen szövetkezet sem ingott meg, amikor a szocialista nagyüzemi termelés le­hetőségének megvalósításáról volt szó. Ismét bebizonyosodott, hogy tár­sadalmunk új „haladó szellemű osztá­lya — a szövetkezeti földművesek osztálya — a munkásosztály szilárd szövetségeseként harcol a szocializ­mus további fejlesztéséért. A termelési kérdésekkel foglalkoz­va a köztársasági elnök rámutatott arra, feltétlenül szükséges a termelés további fejlesztéséhez, hogy elegendő kifogástalan minőségű, magas haté­konyságú, és olcsó mezőgazdasági gé­pünk, műtrágyánk, vegyszerünk, ta­karmánykeverékünk és modern me­zőgazdasági épületünk legyen. Majd kifejtette, hogy még mindig nem tu­datosítjuk eléggé az öntözéses gaz­dálkodás jelentőségét és nem oldot­tuk meg teljesen a gabonaproblémát. „Nem arról van csupán szó,“ — hang­súlyozta többek közt —„ hogy emel­jük földjeink hektárhozamait. Az a célunk, hogy fokozatosan, gyors ütem­ben küszöböljük ki takarmányala­punkban mindazt, ami nyomást gya­korolva idézi elő egyre több gabona termesztésének szükségességét. Arra gondolok, hogy nálunk még mindig igen csekély a rétek és legelők ter­méshozama, jóllehet nálunk ebből áll a mezőgazdasági földterület 25 szá­zaléka. Nem valami örvendetes, hogy nálunk még mindig kisebb a rétek hektárhozama, mint a háború előtt volt.“ A közélelmezésről szólva figyelmez­tetett arra, hogy nem szabad szem elől tévesztenünk az ésszerű táplál­kozás elveit, mivel csak az teszi lehe­tővé, hogy a jövő nemzedék egészsé­ges, erős és sokoldalúan teljesítőké­pes legyen. Ne vigasztalódjunk azzal, hogy ami a kalóriaértéket illeti,Cseh­­szlovákia világviszonylatban az első helyek egyikét foglalja el. Mindenkor arra kell gondolnunk, hogy a zöld­ség, a gyümölcs és a tej, a tejtermé­kek és a sovány hús fogyasztása még mindig nem olyan arányú, ahogy azt a lakosság egészsége megkívánja. Végül hangsúlyozta, hogy céltuda­tosan és szorgalmasan kell léptetnünk a gazdaságreform életbe alap­elveit, nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az egész népgazdaságban. Pár­tunk és az állam képviselői már az első moszkvai tanácskozásról történt visszatérésük után félreérthetetlenül kijelentették, hogy ezentúl is foly­tatni akarjuk és fogjuk január utáni politikánkat. „Most is biztosíthatom önöket arról, hogy fokozatosan el fogjuk érni kitűzött politikánk cél­jait, és még jobban elmélyíteni s tö­kéletesíteni annak elveit. Erre a kér­désre a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülése ad választ és megvitat­ja a jelenlegi legfontosabb feladato­kat tartalmazó dokumentumot. Ugyan­akkor választ ad ez a dokumentum az egyes nyugati sajtóügynökségek által terjesztett hírekre, melyek sze­rint Csehszlovákia helyzete kilátásta­lan. Az ilyen hírek terjesztése azt a célt követi, hogy meghiúsítsa népünk törekvéseit szocialista jövőnk felvirá­goztatására.“ Koloman Buda professzor, az SZNT földművelés- és élelmezésügyi meg­bízottja átadja a legjobbaknak az ok­leveleket. Barcák felv. Húszéves a tőrei szövetkezet A fejlődés történetében szemmel alig észlelhető és mégis létező porszem a húsz esztendő. Ez a húsz esz­tendő — melyről itt szó esik — sokban különbözik a többitől, hiszen mindig vannak és lesznek kezdő húsz esztendők, melyek valaminek a kezdetét jelzik. Ezek közé tartozik a tőrei is, ahol több mint húsz évvel ez­előtt, 1948 szeptember huszonhetedikén Furinda Rudolf elvtárs­ vezetésével tizenhét hajdani zsellér összefogott és nyolcvanhét hektáron termelőszövetkezetet alakított. Általában a kezdés mindig nehéz. Így volt a tőrei termelőszövetkezettel is. A földterületen és a lelkesedé­sen kívül semmi más nem állt rendelkezésükre. Rudi bácsi, az állami gazdasághoz fordult, onnan kért köl­csön két pár lovat a hozzávaló munkaeszközökkel együtt. Most már csupán vetőmagot kellett beszerezniük, de hogyan? A járási raktárból csak készpénzért voltak hajlandók adni, ehhez pedig sok pénzre 49 500 koronára volt szükségük, de honnan? Az alapító tagok hittek vezetőjükben s Rudi bácsi javaslatára a takarékpénztárba siettek és két hónapos visszatérítési időre négy váltó aláírása ellenében meg­szerezték az összeget. Igaz, hogy lakások építésére szólt a váltó, de akkor, az indulásnál, még ezeknél is jobban kellett a vetőmag. Rudi bácsi most utólagosan elárulja, hogy végtelenül nehéz „szülés“ volt a pénz előteremtése, hiszen alig áll­tak velük, volt zsellérekkel szóba, de nem hagyták ma­gukat elutasítani. Így vetettek el kellő időben a tőrei szövetkezetben. Visszatérítették a pénzt két hónapon belül? Elmon­dani sokkal könnyebb, mint abban az időben cseleked­ni. A szövetkezet tagságától szedték össze a pénzt, hogy csorba ne essék a becsületen. Rudi bácsi december végén éppen a délutáni pénztár­zárás alkalmával aznap lejárt a négy váltó­­ érke­zett a takarékpénztárba, s az igazgató és a tisztviselők nagy csodálkozására, leszámolta a kölcsönvett összeget. Ettől kezdve nagyobb lett a bizalom irányukban. A tag­létszám már huszonhétre, s tavaszra pedig negyvenötre emelkedett. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a sárói gépszövetkezet is csak előre leolvasott, friss pénzért volt hajlandó „segítségnyújtásra“. Újra pénzre volt szükség. Törték a fejüket, honnan szerezzék be a tízezer koronát. Szerencse, hogy Dudás és Boros elvtársak kölcsönözték az összeget. A nehéz kezdet után a dús kalászt érlelő nyár s az aratás következett. A termés szokatlanul jó, másokat is csábító volt. Ennek következtében többen kérték fölvé­telüket a közösbe. Furinda elvtárs közbenjárására a szö­vetkezet egymillió korona támogatást kapott az állam­tól, hogy többé ne kelljen kunyerálniuk. Végül elérke­zett a fizetés, tízórás munkaidő volt a napi norma, s minden egyes szövetkezeti tag nyolcvan régi koronát kapott a normára, év végén azonban további negyven korona osztalékot fizettek minden ledolgozott nap elle­nében. Ezt követőleg rövidesen harmadik típusúvá for­málták a szövetkezetet. „ Amikor a szövetkezet fennállásának tizedik évforduló­ját ünnepelték, a 2 millió 850 ezer 246 korona az évi nyers jövedelemből 1 millió 113 ezer 592 koronát fizettek ki a munkadíjakra. A múlt esztendő azonban minden előbbinél busásabb nyersjövedelmet hozott. Többszörös milliomosok lettek. Nem kevesebb, mint 8 millió 654 ezer koronát forgalma­zott a közös, melyből a tagság 3 millió 284 ezer koronát kapott a munkadíjakra. Az alapeszközök értéke közel tízmillió koronára nőtt. Gondolom, nem árt, ha a kezdeti és az idei termés­­eredményről is beszélek. Az első aratásnál búzából 16, árpából pedig 18 mázsát értek el hektáronként. Az idei aratás sokkal gazdagabb volt, mert búzából 35,45, árpá­ból pedig 34 mázsás hektárátlagot értek el. A pénzügyi kilátások is biztatóak. A szélsőséges nyári aszályos időjárás ellenére jó a pénzforgalom, s az év­végi kilátások is biztatóak. A felmérés azt mutatja, hogy 8 millió 800 ezer korona nyers jövedelem elérésére van kilátás. Ebből a tagság 3 millió 350 ezer koronát kap a munkadíjakra. Ha pontos akarok lenni, arról is szólnom kell, hogy a húsz esztendő nemcsak eredményekben, de problé­mákban is eléggé bővelkedő volt. Eleinte keményen fel kellett venni a harcot a sajkarendszer hirdetői, s a szö­vetkezeti gondolat ellenlábasaival szemben. Az alapítók közül tizennégyen ma is életben vannak. Közülük a napokban megtartott ünnepségen, tizenegyen — többségük nő­tag — elismerő oklevelet és fejenként ötszáz korona jutalmat kaptak. Rudi bácsi, a szövetke­zeti gondolat elindítója, Sinkó Lajos és Hraskó László alapító tagok, továbbá Szimandel László a közös mosta­ni elnöke ugyancsak elismerő oklevelet kaptak HOKSZA ISTVÁN Aratóünnepély Nyitrán Több mint 30 mázsás átlagos hozam­­ f- A siker főleg a szov­jet búzafajtáknak köszönhető + Köszönőlevél Rem­eszlo és Lukjanenko szovjet akadémikusoknak + A dunaszerdahelyi járás már 50 mázsás átlagos hektárhozamot akar elérni búzá­­ból+ hektárhozamot. Messziről indultunk el, amíg eddig értünk. Hisz Szlová­kiában még pár évtizeddel ezelőtt csak 12 mázsa volt a búza átlagos hektárhoz­am. A magas hektárhoza­mok eredményeként összesen 2,5 mil­lió tonna szemesfélét termeltünk, ami 1,1 millió tonnával több mint az 1938- as évben. A megbízott nem túl hosszú beszé­dében tömören foglalkozott a rekord­­termés titkával. Többek között meg­említette, hogy a siker a többéves céltudatos munkának köszönhető. A kellő képzettséggel rendelkező agro­­nómusok ma már megfelelő előnö­­vény után kellő tápanyaggal jó vető­ágyba juttatják a vetőmagot. A nö­vény fejlődéséhez tehát minden elő­feltételt biztosítottunk. Azonban a robbanásszerű előretörés mindenek­előtt a szovjet búzafajtáknak köszön­hető. Remeszlo és Lukjanenko szovjet akadémikus kinemesítette a Beroszta­­ja és Mironovi búzát, amely ma már világmárka. Annak idején mintegy 800 tonna vetőmagot hoztunk be ezekből a búzafajtákból. Főleg ezeknek búzafajtáknak köszönhetjük, hogy a a rendkívüli szárazság ellenére nem lett kicsi az új kenyér. Ezek a búzafajták olyan sztyeppéken vannak kineme­sítve, ahol gyakori a szárazság, tehát edzettek, és kevés csapadék esetén is jó termést hoznak, emellett jól bírják a hideget is. Az aratóünnepély részt­vevői hálából köszönőlevelet küldtek a két akadémikusnak és várják a to­vábbi segítséget. Többen nagy remé­nyeket fűznek az új szovjet búzafaj­tákhoz, az Aurórához és a Kaukázusi búzához. A Kultúra- és Pihenés Parkjában azért is nagy volt a megelégedés és öröm, mert az átlagos 31,1 mázsás hektárhozam eléréséhez minden ke­rület és járás hozzájárult. A pálmát a dunaszerdahelyi járás vitte el, több mint 40 mázsás átlagos hektárhozam­mal, amit két év alatt sikerült elér­ni. De lényeges hektárhozam emelke­dés tapasztalható más járásokban is. Ennnek köszönhető, hogy a kelet­szlovákiai kerületben 7 mázsával, a közép-szlovákiai kerületben pedig 8 mázsával emelkedett az átlagos hek­tárhozam a múlt évvel szemben. Ma már odaértünk, hogy Szlovákia min­den részéről írhatunk csúcshozamok­ról. Az elismerő oklevelet átvevők között sok ismerős, de sok ismeretlen arcot is láttunk, ami arról tanúsko­dik, hogy a lehetőségekhez mérten mindenütt igyekeznek magasabb hek­­tárhozamot elérni. Természetesen a kitü­ntetettav közül nem maradhatott ki Molnár János, a kissallói szövet-Nyitra október 12-én kissé megkés­ve és szerényen fogadta a földműve­seket a harmadik szlovákiai arató­ünnepélyen. Idén elmaradtak az alle­górikus kocsik, a különböző rendez­vények, kiállítások, versenyek, a Kul­túra­ és Pihenés Parkjában mégis rendkívül ünnepélyes volt a hangulat. A 3000-es agronómus „hadsereg“ leg­jobbjai és a meghívott funkcionáriu­sok elégedetten hallották dr. Kolo­man Botfa professzornak, a Szlovák Nemzeti Tanács földművelés és élel­mezésügyi megbízottjának megnyitó beszédéből, hogy Szlovákiában a tör­ténelemben első ízben sikerült elérni búzából több mint 30 mázsa átlagos kőret elnöke, aki már jó pár évvel ezelőtt is a magas hektárhozamok úttörője volt. Pavlovicei búzából már 1962-ben 48 mázsás átlag hektárhoza­mot ért el. A múlt évben a szövetke­zetben a gabona átlaghozam 51,04 má­zsa volt, a búzáé pedig 52 mázsa. Idén a határt rendkívülien sújtotta a szárazság, de így is elérték a 45,30 mázsás átlagos gabonahozamot. Az úttörő mellé azonban már újak sora­koztak fel és sokan bizony már túl is szárnyalták. De ennek Molnár elvtárs és más úttörő is örül, mert hisz csak­is így lehet elérni gabonatermesztés­ből megfelelő átlagos hektárhozamot. A sok kitüntetett közül említsük talán a kulcsodiakat, a zsigárdiakat, pere­­dieket, a nemesócsaiakat, a közép­szlovákiai kerületből Kis- és Nagy­­csalomiját, Zsélyt, Kelet-Szlovákiából a péderieket, örösieket, nagygéresie­­ket, akik mind-mind nemrég még csúcshozamnak számító átlagos hek­tárhozamot értek el. De lépten-nyo­­mon beszélgetés közben az agronó­­musoktól olyan hektárhozamokról is hallottunk, hogy pár évvel ezelőtt nem is mertünk ilyesmire gondolni. Nagy dolog történt. Hat év alatt 22 mázsáról közel 32 mázsára emel­kedett az átlagos hektárhozam Szlo­vákiában. Spaldon professzor, a Nyit­­rai Mezőgazdasági Főiskola növény­­termesztési tanszékének vezetője és néhány munkatársa hat évvel ezelőtt meg volt róla győződve, hogy Szlová­kiában olyan lehetőségek vannak, hogy azok felhasználásával lényege­sen fokozni lehet a búza hektárhoza­mát. Akkoriban Franciaországban járt és ott látta, hogy megkétszerezték a hektárhozamokat és ez neki is erőt adott a további munkához. A legna­gyobb segítség azonban szerinte is a Szovjetunióból jött, mert ilyen búza­­fajták nélkül ma nem beszélhetnénk ilyen gazdag termésről. Nézete sze­rint, ha megkapjuk a már említett búzafajtákat három-négy éven belü­l elérhetjük az átlagos 40 mázsás hek­tárhozamot. Hogy ez nem elérhetet­len délibáb, arra a legjobb bizonyí­­ték, hogy a dunaszerdahelyi járás a legújabb szovjet búzafajtákkal a kö­zeljövőben Markó főagronómus sze­rint már 50 mázsás átlagos hektár­hozamot akar elérni búzából. A búzatermesztésben tehát nagyot ugrottunk előre, azonban a közeljövő­ben fel kell emelnünk még az árpa hektárhozamát és meg kell oldani a takarmányfélék termesztését is. Mert takarmányból még mindig ke­vés van. Az első nagy siker azonban megszületett és Nyitrán egész Szlová­kia földműveseinek képviselői soha nem látott gazdag kalászokból adták át a koszorút Koloman Bolla pro­fesszornak és Pavol Jónásnak, a Szlo­vákiai Parasztszövetség elnökének. Balla József

Next