Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-23 / 21. szám

Továbbra is a konszolidálódás útján (Folytatás az 1. oldalról.) tarka elvtárs, a Mezőgazdasági- és védelme is arányosan emelkedett Minisztérium egyik n­agy átszámított szövetkezeti tag osztályanak. Igazgatója elmondta, hogy havi keresete - szlovákiai átlagban TM as2-en néhány me­számítva — piértp я? -h­or­zogazdasági termék ökonomiai ösztön- JÄ.zon“ “l“n Ы.оГтШ '*«»«• H.n*.ü. például a považská bystrica!, a zvo-­­V ° I­Z h ° gy aZ .állani mo' leni, a bardejovi, a rožňavai stb dosf shnem lesz 0lYan­ kiterjedésű, amelyekben 10_20 százalékkal a ].n3n^ ahogyan egyesek előzőleg el­.aJÄiVSSää. г “,k nagykürtös! Járásban pedig csupán évektől várhatunk-1088 korona volt egy átszámított dől- A jövő esztendő elejétől a marha­­goza havi pénzjövedelme, ami a szlv- és a sertéshús felvásárlási alapárát vákjai átlagnak csupán 77 %-a, az idén emelik kg-onként hozzáfize­tek a galántai, a komáromi, a trnavai, Sy­a­badcai és más járásokban ( 20 %-on A különbözeti árpótlék kifizetése­­felül a dunaszerdahelyi járásban ben nem lesz különösebb változás 133,6 %-kal), a žiari járásban (21,5 csak annyi, hogy odaítélésénél figye­­%-kal), a poprádi járásban (29,7%­ lembe veszik a mezőgazdasági áze­­ket) és a stará lubovňai járásban тек saját takarmányalappal való el­­(24,5 %-kal fizettek többet.­látottságát és annak a termelésben AZ 1970-ES TERVFELADATOK az ZZiZZZ' különb °' árutermelés terén 3,9 %-os emelke­­szü’ dést irányoznak elő. Ebből a legna­ ”1­ к 1 , a V­TZ­gyobb részesedés az állattenyésztést áttatott takarmányt­m­intl ’ Mindent elkövetnek, hogy a mezőgaz­dasági termeléssel foglalkozó üzem­ A növénytermesztés fellendítéséhez közi vállalatok egyes társgazdasá­­mennyiségben elegendő műtrágya áll soknak a közös alapba juttatott ta­­rendelkezésünkre, csupán a válasz- kormány mennyisége arányában kap­tákban van némi eltérés. Idén, a múlt hassák a különbözeti árpótlékot olyan esztendőhöz viszonyítva tiszta ható­ terjedelemben, ahogyan hozzájárulnak anyagban több mint 20 ezer tonna a közös vállalkozás hústermeléséhez, műtrágyát kapott mezőgazdaságunk. » értekezlet fels.ŕla,ň járási SSS. Gépekből azonban nem lesz elegen­ ь"? 66. Főképpen a Zetor traktorok egyes J ̋ ekál^S^^TMmeSg2ľA ' típusai hiánycikkek. A felsőbb szer­ g­ vek behozatallal akarják enyhíteni. e? felmezesugyi miniszter azokat a Tárgyalások folynak az NDK-ban járások, amelyek a múlt évben­­ gyártott ZT—300-as és a román gyárt­ a le­gutolsó háro­m esztendo, ered“eJ mányú U—651-M-típusú kerekestrak- nyi!ez VLSZ#nyia _ ! torok behozataláról. voltak- Pénzjutalomban részesítette. Az értekezlet további részében Та- Hoksza István Amerikai diákok a kambodzsai intervenció ellen Az Amerikai Egyesült Államokban tovább tartanak Nioxa elnök kambod­zsai intervencióját elítélő diáktünte­tések. A legutóbbi — meglehetősen eltérő hírek szerint — az USA 1500 főiskolája közül 200-at bezártak. A múlt hét végén Jacksonban (Mis­sissippi állam) ismét összetűzésekre került sor, melynek során a rendőr­ség két néger diákot lelőtt, így az áldozatok száma már hatra emelke­dett. Micchele, az Egyesült Államok igaz­ságügyminisztere kivizsgáló csoportot küldöt Jacksonba. A revansizmus még nem halt ki Ismeretes, hogy 1945. július 2-án a potsdami konferencián a három nagyhatalom között olyan megegye­zés is létrejött, miszerint a Csehszlo­vákiában, Lengyelországban és Ma­gyarországon élő német lakosságot Németországba kell kiköltöztetni, ter­mészetesen emberségesen, rendezett körülmények között. Az idén a nyári hónapokban lesz tehát a német lakosok kiköltözteté­sének 25. évfordulója, ezért számol­nunk kell azzal, hogy a nyugatnémet revansiszták ezt az alkalmat kihasz­nálják és széleskörű kampányt indí­tanak Csehszlovákia és a többi szo­cialista ország ellen. Várható, hogy a revansiszták egyik fő érve az lesz, hogy a kitelepítés törvényellenes volt, ellenkezett az ember legtermészete­sebb jogaival, és hogy az egész akció, mely nacionalista bosszú volt, ember­telenül folyt le. A szudétanémet honfitársak sajtója gyakran hangoztatja, hogy Csehszlo­vákiában még a kitelepítése előtt és a kitelepítések alatt is többszázezer embert gyilkoltak meg, sőt némelyik „forrás“ egymillió áldozatról beszél. Nyugat-Németországban még az öt­venes évek első felében kiadtak egy könyvet a csehszlovák hatóságok ál­lítólagos bűntetteiről a szudétanémet lakosokkal szemben. A könyvben az embertelen bánásmódon kívül még tömeggyilkosságokról is szó esett. Számíthatunk rá tehát, hogy a nyu­gatnémet revansiszta propaganda fel­használja ezeket az érveket, publikál­ni fogja őket és segítségével Cseh­­szlovákia-ellenes hangulatot igyekszik majd teremteni nemcsak az NSZK- ban, de szerte a világon. Azt, hogy a revansiszta szervezetek a kiköltöztetés 25. évfordulója alkal­mából nagy kampányra készülnek, bizonyítja többek között a kitelepített németek szervezetének fórumában a „Deutscher Ostdienst“-ben közzétett hír is, miszerint az említett szerve­zet egyenesen az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordul, s megvádolja a szocialista országokat azzal, hogy a német lakosság kiköltöztetésével meg­sértették az emberi jogokat, hogy a második világháború befejezése után bűntetteket hajtottak végre a német lakosokon, továbbá, hogy a szocialista országokban élő német kisebbség jo­gait korlátozzák. Mindarról persze egy szó sem esik, hogy a szudétanémetek nagy része már az első világháború befejezése után, de különösen a harmincas évek­ben erős Csehszlovákia-ellenes tevé­kenységet fejtettek ki. 1938. szeptem­ber 12. és 14. között az ún. szudéta­német szabadcsapatok fegyveres fel­kelést szerveztek, mely megfelelt a nácik Csehszlovákia széttörésére irá­nyuló politikájával. A nürnbergi nem­zetközi bíróság ezt a felkelést úgy ítélte meg, mint Csehszlovákia elleni nyílt agressziót. A szudétanémet párt vezetői a meg­szállás után­ sem tétlenkedtek. „A cseh probléma végleges megoldására“ terveket készítettek. A szudétanéme­tek képviselője, K. H. Frank, benyúj­totta gondosan kidolgozott elképzelé­sét Hitlernek. A Führer természete­sen egyetértett Frank terveivel, me­lyek a cseh nép fokozott megsemmi­sítését jelentették volna. A szudéta­németek és a nácik egyedül a háború számukra váratlan fejleményei miatt nem realizálhatták elképzeléseiket, de ennek ellenére is ezer és ezer cseh és szlovák antifasisztát és kom­munistát gyilkoltak meg. A szudétanémet lakosság nagy ré­sze tűrte, sőt támogatta a cseh nem­zet likvidálására irányuló törekvése­ket. A szudétanémetek a náci hadse­regben szolgáltak, kiűzték a cseh la­kosokat a határ mentéről és minden erejükkel támogatták a fasiszta Né­metországot. A szudétanémetek an­­­nyi bűntényt hajtottak végre a cseh­szlovák lakosokon, hogy Beneš elnök még a háború alatt azt javasolta a szövetségeseknek, hogy vegyék fonto­lóra kilakoltatásukat. A szövetségesek akceptálták ezt a javaslatot, melyet a már említett potsdami konferencián hagytak jóvá. Erre a lépésre az euró­pai helyzet konszolidálásának érde­kében is szükség volt. A revansiszta propaganda nagy elő­szeretettel emlegeti azon értékeket, melyeket a szudétanémet lakosok kénytelenek voltak itthagyni és köve­telik a károk megtérítését. Arról per­sze egy szó sem esik, hogy a nácik a szudétanémetekkel karöltve sok százmilliós kárt okoztak államunknak, mely sokszorosa a kitelepítettek ha­zánkban maradt vagyonának. A szudétanémetek visszatérését kö­vetelő revansiszta propaganda jellege félreérthetetlenül provokatív és Cseh­szlovákia ellenes. Köztudott, hogy a ma élő szudétanémeteknek több mint az­,egy harmada már­­ Németországban született és nincs semmi viszonya Csehszlovákiához. A revansiszta pro­paganda rontja a nyugatnémet és a csehszlovák kapcsolatokat, ezért első­sorban az NSZK kormányának kelle­ne lépéseket tennie, hogy a két or­szág közti kapcsolatok ne romoljanak. Az első negyedév gazdasági fejődése a statisztika tükrében Indokolt az optimizmus 0 Folytatódik a konszolidációs folyamat 0 Kedvező és kedvezőtlen fejlő­dési irányzatok 0 Növekedik a polgárok bizalma 0 Problémák az élelmi­szertermelés szakaszán # Április utolsó hetében tette közzé a Föderális Statisztikai Hivatal infor­matív jelentését a népgazdaság az 1970. év első negyedének fejlődéséről. A jelentés tárgyilagos képet ad a nép­gazdaság egyes ágazatainak negyed­éves mérlegéről, vázolja a kedvező eredményeket, de nem takarja el a még eddig megoldatlan problémákat sem. A legtöbb megoldásra váró kérdés még a hatvanas évek helytelen gaz­dasági vezetéséből ered, de ezek a problémák az utolsó két év alatt a dilettáns és a szocialista gazdaság­építés alapelveit semmibe vevő gaz­daságirányítás következtében még jobban kiéleződtek, és veszélyes gaz­dasági válsággá mélyültek. Ezt meg­érezte külkereskedelmünk is, amely­nek mérlege az utolsó két évben nagy mértékben leromlott. De érzékenyen sújtotta a belső piacot is. A közszük­ségleti cikket vásárló ember azt ta­pasztalta, hogy bár pénze van, nem vásárolhat sok fontos fogyasztási cik­ket, mint például húst, egyes ruhá­zati cikkeket, gyufát, tüzelőt stb. Ugyanakkor az áruválaszték nagyméretben leszűkült. Ez természe­ts­tesen fokozta a társadalmi bizony­talanságot, rontotta a munkakedvet és csökkentette a bizalmat a pénz iránt, amely ezért pénzkiadási­ pánik­­ban nyilvánult meg. A párt új marxista-leninista veze­tése előtt álló példátlanul nehéz fel­adatokat fokozta még az a körül­mény, hogy az eddig szilárdnak mu­tatkozó szellemi értékek az antiszo­­cialista propaganda kereszttüzében megbontották a társadalmi tudat egy­ségét. A pártnak és a kormánynak egyszerre két fronton kellett harcot vállalni: a gazdasági egyensúly hely­reállítása és a társadalmi konszolidá­ció szakaszán. A kormány intézkedései a gazdasági helyreállítás területén már a múlt év utolsó negyedében is némi javulást hoztak, ami különösen a belső piac ellátásának javulásában mutatkozott és a Statisztikai Hivatal mostani je­lentése még indokoltabbá teszi az optimizmust. A jelentés mindenekelőtt dokumen­tálja az ipari termelés fokozatos nö­vekedését, és a belső piac kielégíté­sének magasabb­­ fokát, valamint a bankbetétek rohamos növekedését, ami a koronával szembeni bizalom növekedését igazolja. Pozitív jel a kivitel növekedésének emelkedő üte­me, amit a termelés abszolút növeke­dése tesz lehetővé. Emellett figyelem­be kell venni azt is, hogy januárban a termelést nagy mértékben gátolta az epidémia, a hosszú tél, a fűtő­anyag és az energia ellátásban beállt zavarok. Az első negyedévben lényegesen csökkent a személyi pénzbevételek eddig rohamos növekedése. A húsfo­gyasztás az állatállomány kikerülhe­tetlen emelése következtében alacso­nyabb volt, mint az előző év ugyan­azon negyedében, de az előirányzatot némileg túlszárnyalta. Szükségesnek tartunk néhány szám­adatot feljegyezni, amelyek reálisan szemléltetik a gazdasági konszolidá­ció előrehaladásának ütemét. Amint már említettük, az ipari ter­melés növekedése az első negyedév­ben felgyorsult, és elérte a tervezett 104,2 századot. A termelékenység emelkedése márciusban 106,7 százalé­kot ért el, és az az évi terv előirány­zata mögött 1,1 százalékkal maradt el. Emellett Szlovákiában gyorsabb volt a növekedés, mint a cseh ország­részekben. A széntermelés elérte az előirányzatot, hasonlóképpen a gáz- és koksztermelés, a gumi, a textil, a ruhaipar, a bőr és cipőgyártás. Ezekhez képest alacsony volt a növe­kedés a gép- és fémiparban és az építőanyag gyártásban. Elmaradt a tervezett mennyiségtől a húsfelvásár­lás, a cukorgyártás és az élelmiszer­­ipar. Kedvezőtlen jelenség — főleg Szlovákiában — az építőipar elmara­dása, amely március hónapban 1,4 százalékkal alacsonyabb volt az elő­irányzottnál. Ez azonban főleg a ked­vezőtlen tavaszi időjárásnak tudható be. Ugyanakkor azonban a termelé­kenység 4 százalékkal emelkedett, és ezzel szemben a dolgozók száma csak 0,6 százalékkal volt több, mint az előző év ugyanezen időszakában. Az építővállalatok 5000 lakást adtak át, de ebből Szlovákiában csak 462 ké­szült el. Meg kell mondani azt is, hogy bár több lakást kaptak az igény­lők, mint a múlt év első negyedében, de ez még a múlt évi feladatok késői befejezéséből ered. Az építés króni­kus elhúzódása tehát továbbra is meg­oldatlan probléma. A mezőgazdasági termelés szaka­szán a megkötött szerződések alapján több hüvelyest, burgonyát, cukorrépát és zöldséget biztosítottak és Szlová­kiában a gabonára kötött szerződések is — az árpa kivételével — nagyobb mennyiséget biztosítanak. Ugyanakkor azonban a vágómarha tenyésztés nem éri el a múlt évi eredményeket. A kiskereskedelem forgalma 2 szá­zalékkal haladta túl 1969. 1. negyed­évi magasságát, de egyes cikkek el­adása (textil és cipő) a múlt évi szín­vonal alatt marad. A külkereskedelemben a szocialista országokból származó behozatal nö­vekedésének üteme túlszárnyalta a kivitelét, ami a belső piacon az áru­­választék javulásában volt észlelhető. A kapitalista államokba irányuló ki­vitel 29 százalékkal volt magasabb, a behozatal azonban 30,7 százalékkal. Bár ez a mérleg nem kiegyensúlyo­zott, a kivitel lényeges emelkedése határozottan pozitív jelenség. A lakosság pénzbevételének a múlt évben tapasztalt rohamos emelkedése, ami tulajdonképpen az inflációs ten­denciákat okozta, nagymértékben le­lassult, és 4,2 százalékot tett ki. Erre legnagyobb hatással volt a kormány intézkedésein kívül a betegségek a miatt bekövetkezett keresetkiesés. Bár pénzbevételek lényegében alig emelkedtek, a lakosság bankbetétei ebben a negyedévben 59,3 milliárd koronával növekedtek, ami az állami pénzgazdálkodás szempontjából ked­vező jelenség, de ezen túl a társadal­mi és politikai konszolidáció előre­haladását is tanúsítja. A korona foko­zatosan visszanyeri a dolgozó embe­rek bizalmát, ami az inflációellenes irányzat fontos tényezője. — ep— 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. május 23. — —■— Bonni kérdőjelek Szinte közhelyként hat már az a megállapítás, hogy a né­met kérdés igazságos megoldá­sa az európai biztonság meg­szilárdításának kulcsfontosságú tényezője. Sőt, előfeltétele az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó értekezlet összehívá­sának, amelyet mint ismeretes, a Varsói Szerződés tagállamai javasoltak budapesti felhívá­sukban. Visszapillantva a közelmúlt eseményeire, meg kell állapíta­nunk, hogy Brandt kancellár szociáldemokrata kormánya tett bizonyos — bár nagyon óvatos — lépéseket a probléma rendezésének irányában. Az er­furti találkozó viszont bizonyí­totta, hogy a német kérdés­komplexum megoldása koránt­sem a Német Demokratikus Köztársaságon múlik, hanem éppen ellenkezőleg. A szövetsé­gi köztársaság kormánykörei­nek, a CDU/CSU vezető politi­kusainak, a szociáldemokrata kormányzatnak egyszer s min­denkorra szakítania kell a nem­zetközi jogi normákat semmibe vevő politikai koncepcióval, s egyenlő partnerként kell elfo­gadnia az NDK-t. Erre utalnak különben Willi Stoph nyilatko­zatai, e­mellett foglalnak állást a szocialista tábor országai és általában a világ haladó köz­véleménye. Napjaink kétségkívül legran­gosabb politikai eseményei a kasseli találkozóval kapcsolato­sak. Tisztában lehetünk azzal, hogy e megbeszélések szorosan összefüggnek Egon Bahr moszk­vai tárgyalásaival, s természe­tesen közvetve a kialakulóban lévő lengyel—nyugatnémet pár­beszéddel is. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a német kérdést nem a maga komplexumában, hanem kétes kompromisszumok árán lehetne megoldani. Brandt koncepciója viszont tagadhatat­lanul magán viseli ezeket a je­gyeket, sőt az SPD saarbrücke­­ni kongresszusán elhangzottak, illetve az elfogadott határoza­tok mindennél jobban bizonyít­ják: Bonn inkább látványos po­litikai sakkhúzásokra törekszik mintsem az egyedül elfogadha­tó megoldást keresné. Persze nem hagyható figyelmen kívül az a tényező sem, hogy az SPD eléggé erős ellenzékre talált az o pozícióba szorult CDU/CSU pártkoalícióban. Olyannyira, hogy Brandt kormányának helyzete, a parlamenti erővi­­­szonyokat figyelembe véve, eléggé bizonytalan. Itt viszont a szociáldemokrata opportunis­ta politikai vonalvezetésével ál­lunk szemben, amely már ré­gen elvetette eredeti célkitűzé­seit, sőt a tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy megalkuvása nem ismer határt. Lényegében tehát az imperialista-militarista körök kiszolgálója. Eklatáns példa erre az is, hogy a párt kongresszusa nem volt hajlan­dó átvenni a Német Kommu­nista Párt levelét, amely többek között megállapítja: „A béke biztosítása, a két német állam egyenjogúságon alapuló normá­lis kapcsolatainak megteremté­se megköveteli az NDK és az Európában fennálló határok nemzetközi jogi elismerését, az egyedüli képviselet elvéről való lemondást és a Hallstein-doktrí­­na feladását, a müncheni egyez­mény hatálytalanítását kezdet­től fogva, s az európai bizton­sági konferencia összehívását.“ Úgy véljük, ez az idézet választ ad a felmerülő kérdésekre. Megmutatja az egyedül járható megoldás útját. Más kérdés, hogy az SPD kongresszusa me­reven elzárkózik a német kom­munisták álláspontjától, sőt a reális megoldást tartalmazó do­kumentumot válaszra sem mél­tatja. Mindezek tudatában nehezen hihető, hogy Brandt eddigi vo­nalvezetése eredményeképpen végső megoldás, vagy döntés születne a kasseli találkozón. Erre nem kerülhet sor mind­addig, amíg Bonn nyugati szö­vetségesei és a NATO képtelen figyelembe venni a kialakult realitásokat. (P.)

Next