Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-23 / 21. szám
Továbbra is a konszolidálódás útján (Folytatás az 1. oldalról.) tarka elvtárs, a Mezőgazdasági- és védelme is arányosan emelkedett Minisztérium egyik nagy átszámított szövetkezeti tag osztályanak. Igazgatója elmondta, hogy havi keresete - szlovákiai átlagban TM as2-en néhány meszámítva — piértp я? -horzogazdasági termék ökonomiai ösztön- JÄ.zon“ “l“n Ы.оГтШ '*«»«• H.n*.ü. például a považská bystrica!, a zvo-V ° IZ h ° gy aZ .állani mo' leni, a bardejovi, a rožňavai stb dosf shnem lesz 0lYan kiterjedésű, amelyekben 10_20 százalékkal a ].n3n^ ahogyan egyesek előzőleg el.aJÄiVSSää. г “,k nagykürtös! Járásban pedig csupán évektől várhatunk-1088 korona volt egy átszámított dől- A jövő esztendő elejétől a marhagoza havi pénzjövedelme, ami a szlv- és a sertéshús felvásárlási alapárát vákjai átlagnak csupán 77 %-a, az idén emelik kg-onként hozzáfizetek a galántai, a komáromi, a trnavai, Syabadcai és más járásokban ( 20 %-on A különbözeti árpótlék kifizetésefelül a dunaszerdahelyi járásban ben nem lesz különösebb változás 133,6 %-kal), a žiari járásban (21,5 csak annyi, hogy odaítélésénél figye%-kal), a poprádi járásban (29,7% lembe veszik a mezőgazdasági ázeket) és a stará lubovňai járásban тек saját takarmányalappal való el(24,5 %-kal fizettek többet.látottságát és annak a termelésben AZ 1970-ES TERVFELADATOK az ZZiZZZ' különb °' árutermelés terén 3,9 %-os emelkeszü’ dést irányoznak elő. Ebből a legna ”1 к 1 , a VTZgyobb részesedés az állattenyésztést áttatott takarmánytmintl ’ Mindent elkövetnek, hogy a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó üzem A növénytermesztés fellendítéséhez közi vállalatok egyes társgazdasámennyiségben elegendő műtrágya áll soknak a közös alapba juttatott tarendelkezésünkre, csupán a válasz- kormány mennyisége arányában kaptákban van némi eltérés. Idén, a múlt hassák a különbözeti árpótlékot olyan esztendőhöz viszonyítva tiszta ható terjedelemben, ahogyan hozzájárulnak anyagban több mint 20 ezer tonna a közös vállalkozás hústermeléséhez, műtrágyát kapott mezőgazdaságunk. » értekezlet fels.ŕla,ň járási SSS. Gépekből azonban nem lesz elegen ь"? 66. Főképpen a Zetor traktorok egyes J ̋ ekál^S^^TMmeSg2ľA ' típusai hiánycikkek. A felsőbb szer g vek behozatallal akarják enyhíteni. e? felmezesugyi miniszter azokat a Tárgyalások folynak az NDK-ban járások, amelyek a múlt évben gyártott ZT—300-as és a román gyárt a legutolsó három esztendo, ered“eJ mányú U—651-M-típusú kerekestrak- nyi!ez VLSZ#nyia _ ! torok behozataláról. voltak- Pénzjutalomban részesítette. Az értekezlet további részében Та- Hoksza István Amerikai diákok a kambodzsai intervenció ellen Az Amerikai Egyesült Államokban tovább tartanak Nioxa elnök kambodzsai intervencióját elítélő diáktüntetések. A legutóbbi — meglehetősen eltérő hírek szerint — az USA 1500 főiskolája közül 200-at bezártak. A múlt hét végén Jacksonban (Mississippi állam) ismét összetűzésekre került sor, melynek során a rendőrség két néger diákot lelőtt, így az áldozatok száma már hatra emelkedett. Micchele, az Egyesült Államok igazságügyminisztere kivizsgáló csoportot küldöt Jacksonba. A revansizmus még nem halt ki Ismeretes, hogy 1945. július 2-án a potsdami konferencián a három nagyhatalom között olyan megegyezés is létrejött, miszerint a Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon élő német lakosságot Németországba kell kiköltöztetni, természetesen emberségesen, rendezett körülmények között. Az idén a nyári hónapokban lesz tehát a német lakosok kiköltöztetésének 25. évfordulója, ezért számolnunk kell azzal, hogy a nyugatnémet revansiszták ezt az alkalmat kihasználják és széleskörű kampányt indítanak Csehszlovákia és a többi szocialista ország ellen. Várható, hogy a revansiszták egyik fő érve az lesz, hogy a kitelepítés törvényellenes volt, ellenkezett az ember legtermészetesebb jogaival, és hogy az egész akció, mely nacionalista bosszú volt, embertelenül folyt le. A szudétanémet honfitársak sajtója gyakran hangoztatja, hogy Csehszlovákiában még a kitelepítése előtt és a kitelepítések alatt is többszázezer embert gyilkoltak meg, sőt némelyik „forrás“ egymillió áldozatról beszél. Nyugat-Németországban még az ötvenes évek első felében kiadtak egy könyvet a csehszlovák hatóságok állítólagos bűntetteiről a szudétanémet lakosokkal szemben. A könyvben az embertelen bánásmódon kívül még tömeggyilkosságokról is szó esett. Számíthatunk rá tehát, hogy a nyugatnémet revansiszta propaganda felhasználja ezeket az érveket, publikálni fogja őket és segítségével Csehszlovákia-ellenes hangulatot igyekszik majd teremteni nemcsak az NSZK- ban, de szerte a világon. Azt, hogy a revansiszta szervezetek a kiköltöztetés 25. évfordulója alkalmából nagy kampányra készülnek, bizonyítja többek között a kitelepített németek szervezetének fórumában a „Deutscher Ostdienst“-ben közzétett hír is, miszerint az említett szervezet egyenesen az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordul, s megvádolja a szocialista országokat azzal, hogy a német lakosság kiköltöztetésével megsértették az emberi jogokat, hogy a második világháború befejezése után bűntetteket hajtottak végre a német lakosokon, továbbá, hogy a szocialista országokban élő német kisebbség jogait korlátozzák. Mindarról persze egy szó sem esik, hogy a szudétanémetek nagy része már az első világháború befejezése után, de különösen a harmincas években erős Csehszlovákia-ellenes tevékenységet fejtettek ki. 1938. szeptember 12. és 14. között az ún. szudétanémet szabadcsapatok fegyveres felkelést szerveztek, mely megfelelt a nácik Csehszlovákia széttörésére irányuló politikájával. A nürnbergi nemzetközi bíróság ezt a felkelést úgy ítélte meg, mint Csehszlovákia elleni nyílt agressziót. A szudétanémet párt vezetői a megszállás után sem tétlenkedtek. „A cseh probléma végleges megoldására“ terveket készítettek. A szudétanémetek képviselője, K. H. Frank, benyújtotta gondosan kidolgozott elképzelését Hitlernek. A Führer természetesen egyetértett Frank terveivel, melyek a cseh nép fokozott megsemmisítését jelentették volna. A szudétanémetek és a nácik egyedül a háború számukra váratlan fejleményei miatt nem realizálhatták elképzeléseiket, de ennek ellenére is ezer és ezer cseh és szlovák antifasisztát és kommunistát gyilkoltak meg. A szudétanémet lakosság nagy része tűrte, sőt támogatta a cseh nemzet likvidálására irányuló törekvéseket. A szudétanémetek a náci hadseregben szolgáltak, kiűzték a cseh lakosokat a határ mentéről és minden erejükkel támogatták a fasiszta Németországot. A szudétanémetek annyi bűntényt hajtottak végre a csehszlovák lakosokon, hogy Beneš elnök még a háború alatt azt javasolta a szövetségeseknek, hogy vegyék fontolóra kilakoltatásukat. A szövetségesek akceptálták ezt a javaslatot, melyet a már említett potsdami konferencián hagytak jóvá. Erre a lépésre az európai helyzet konszolidálásának érdekében is szükség volt. A revansiszta propaganda nagy előszeretettel emlegeti azon értékeket, melyeket a szudétanémet lakosok kénytelenek voltak itthagyni és követelik a károk megtérítését. Arról persze egy szó sem esik, hogy a nácik a szudétanémetekkel karöltve sok százmilliós kárt okoztak államunknak, mely sokszorosa a kitelepítettek hazánkban maradt vagyonának. A szudétanémetek visszatérését követelő revansiszta propaganda jellege félreérthetetlenül provokatív és Csehszlovákia ellenes. Köztudott, hogy a ma élő szudétanémeteknek több mint az,egy harmada már Németországban született és nincs semmi viszonya Csehszlovákiához. A revansiszta propaganda rontja a nyugatnémet és a csehszlovák kapcsolatokat, ezért elsősorban az NSZK kormányának kellene lépéseket tennie, hogy a két ország közti kapcsolatok ne romoljanak. Az első negyedév gazdasági fejődése a statisztika tükrében Indokolt az optimizmus 0 Folytatódik a konszolidációs folyamat 0 Kedvező és kedvezőtlen fejlődési irányzatok 0 Növekedik a polgárok bizalma 0 Problémák az élelmiszertermelés szakaszán # Április utolsó hetében tette közzé a Föderális Statisztikai Hivatal informatív jelentését a népgazdaság az 1970. év első negyedének fejlődéséről. A jelentés tárgyilagos képet ad a népgazdaság egyes ágazatainak negyedéves mérlegéről, vázolja a kedvező eredményeket, de nem takarja el a még eddig megoldatlan problémákat sem. A legtöbb megoldásra váró kérdés még a hatvanas évek helytelen gazdasági vezetéséből ered, de ezek a problémák az utolsó két év alatt a dilettáns és a szocialista gazdaságépítés alapelveit semmibe vevő gazdaságirányítás következtében még jobban kiéleződtek, és veszélyes gazdasági válsággá mélyültek. Ezt megérezte külkereskedelmünk is, amelynek mérlege az utolsó két évben nagy mértékben leromlott. De érzékenyen sújtotta a belső piacot is. A közszükségleti cikket vásárló ember azt tapasztalta, hogy bár pénze van, nem vásárolhat sok fontos fogyasztási cikket, mint például húst, egyes ruházati cikkeket, gyufát, tüzelőt stb. Ugyanakkor az áruválaszték nagyméretben leszűkült. Ez természetstesen fokozta a társadalmi bizonytalanságot, rontotta a munkakedvet és csökkentette a bizalmat a pénz iránt, amely ezért pénzkiadási pánikban nyilvánult meg. A párt új marxista-leninista vezetése előtt álló példátlanul nehéz feladatokat fokozta még az a körülmény, hogy az eddig szilárdnak mutatkozó szellemi értékek az antiszocialista propaganda kereszttüzében megbontották a társadalmi tudat egységét. A pártnak és a kormánynak egyszerre két fronton kellett harcot vállalni: a gazdasági egyensúly helyreállítása és a társadalmi konszolidáció szakaszán. A kormány intézkedései a gazdasági helyreállítás területén már a múlt év utolsó negyedében is némi javulást hoztak, ami különösen a belső piac ellátásának javulásában mutatkozott és a Statisztikai Hivatal mostani jelentése még indokoltabbá teszi az optimizmust. A jelentés mindenekelőtt dokumentálja az ipari termelés fokozatos növekedését, és a belső piac kielégítésének magasabb fokát, valamint a bankbetétek rohamos növekedését, ami a koronával szembeni bizalom növekedését igazolja. Pozitív jel a kivitel növekedésének emelkedő üteme, amit a termelés abszolút növekedése tesz lehetővé. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy januárban a termelést nagy mértékben gátolta az epidémia, a hosszú tél, a fűtőanyag és az energia ellátásban beállt zavarok. Az első negyedévben lényegesen csökkent a személyi pénzbevételek eddig rohamos növekedése. A húsfogyasztás az állatállomány kikerülhetetlen emelése következtében alacsonyabb volt, mint az előző év ugyanazon negyedében, de az előirányzatot némileg túlszárnyalta. Szükségesnek tartunk néhány számadatot feljegyezni, amelyek reálisan szemléltetik a gazdasági konszolidáció előrehaladásának ütemét. Amint már említettük, az ipari termelés növekedése az első negyedévben felgyorsult, és elérte a tervezett 104,2 századot. A termelékenység emelkedése márciusban 106,7 százalékot ért el, és az az évi terv előirányzata mögött 1,1 százalékkal maradt el. Emellett Szlovákiában gyorsabb volt a növekedés, mint a cseh országrészekben. A széntermelés elérte az előirányzatot, hasonlóképpen a gáz- és koksztermelés, a gumi, a textil, a ruhaipar, a bőr és cipőgyártás. Ezekhez képest alacsony volt a növekedés a gép- és fémiparban és az építőanyag gyártásban. Elmaradt a tervezett mennyiségtől a húsfelvásárlás, a cukorgyártás és az élelmiszeripar. Kedvezőtlen jelenség — főleg Szlovákiában — az építőipar elmaradása, amely március hónapban 1,4 százalékkal alacsonyabb volt az előirányzottnál. Ez azonban főleg a kedvezőtlen tavaszi időjárásnak tudható be. Ugyanakkor azonban a termelékenység 4 százalékkal emelkedett, és ezzel szemben a dolgozók száma csak 0,6 százalékkal volt több, mint az előző év ugyanezen időszakában. Az építővállalatok 5000 lakást adtak át, de ebből Szlovákiában csak 462 készült el. Meg kell mondani azt is, hogy bár több lakást kaptak az igénylők, mint a múlt év első negyedében, de ez még a múlt évi feladatok késői befejezéséből ered. Az építés krónikus elhúzódása tehát továbbra is megoldatlan probléma. A mezőgazdasági termelés szakaszán a megkötött szerződések alapján több hüvelyest, burgonyát, cukorrépát és zöldséget biztosítottak és Szlovákiában a gabonára kötött szerződések is — az árpa kivételével — nagyobb mennyiséget biztosítanak. Ugyanakkor azonban a vágómarha tenyésztés nem éri el a múlt évi eredményeket. A kiskereskedelem forgalma 2 százalékkal haladta túl 1969. 1. negyedévi magasságát, de egyes cikkek eladása (textil és cipő) a múlt évi színvonal alatt marad. A külkereskedelemben a szocialista országokból származó behozatal növekedésének üteme túlszárnyalta a kivitelét, ami a belső piacon az áruválaszték javulásában volt észlelhető. A kapitalista államokba irányuló kivitel 29 százalékkal volt magasabb, a behozatal azonban 30,7 százalékkal. Bár ez a mérleg nem kiegyensúlyozott, a kivitel lényeges emelkedése határozottan pozitív jelenség. A lakosság pénzbevételének a múlt évben tapasztalt rohamos emelkedése, ami tulajdonképpen az inflációs tendenciákat okozta, nagymértékben lelassult, és 4,2 százalékot tett ki. Erre legnagyobb hatással volt a kormány intézkedésein kívül a betegségek a miatt bekövetkezett keresetkiesés. Bár pénzbevételek lényegében alig emelkedtek, a lakosság bankbetétei ebben a negyedévben 59,3 milliárd koronával növekedtek, ami az állami pénzgazdálkodás szempontjából kedvező jelenség, de ezen túl a társadalmi és politikai konszolidáció előrehaladását is tanúsítja. A korona fokozatosan visszanyeri a dolgozó emberek bizalmát, ami az inflációellenes irányzat fontos tényezője. — ep— 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. május 23. — —■— Bonni kérdőjelek Szinte közhelyként hat már az a megállapítás, hogy a német kérdés igazságos megoldása az európai biztonság megszilárdításának kulcsfontosságú tényezője. Sőt, előfeltétele az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó értekezlet összehívásának, amelyet mint ismeretes, a Varsói Szerződés tagállamai javasoltak budapesti felhívásukban. Visszapillantva a közelmúlt eseményeire, meg kell állapítanunk, hogy Brandt kancellár szociáldemokrata kormánya tett bizonyos — bár nagyon óvatos — lépéseket a probléma rendezésének irányában. Az erfurti találkozó viszont bizonyította, hogy a német kérdéskomplexum megoldása korántsem a Német Demokratikus Köztársaságon múlik, hanem éppen ellenkezőleg. A szövetségi köztársaság kormányköreinek, a CDU/CSU vezető politikusainak, a szociáldemokrata kormányzatnak egyszer s mindenkorra szakítania kell a nemzetközi jogi normákat semmibe vevő politikai koncepcióval, s egyenlő partnerként kell elfogadnia az NDK-t. Erre utalnak különben Willi Stoph nyilatkozatai, emellett foglalnak állást a szocialista tábor országai és általában a világ haladó közvéleménye. Napjaink kétségkívül legrangosabb politikai eseményei a kasseli találkozóval kapcsolatosak. Tisztában lehetünk azzal, hogy e megbeszélések szorosan összefüggnek Egon Bahr moszkvai tárgyalásaival, s természetesen közvetve a kialakulóban lévő lengyel—nyugatnémet párbeszéddel is. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a német kérdést nem a maga komplexumában, hanem kétes kompromisszumok árán lehetne megoldani. Brandt koncepciója viszont tagadhatatlanul magán viseli ezeket a jegyeket, sőt az SPD saarbrückeni kongresszusán elhangzottak, illetve az elfogadott határozatok mindennél jobban bizonyítják: Bonn inkább látványos politikai sakkhúzásokra törekszik mintsem az egyedül elfogadható megoldást keresné. Persze nem hagyható figyelmen kívül az a tényező sem, hogy az SPD eléggé erős ellenzékre talált az o pozícióba szorult CDU/CSU pártkoalícióban. Olyannyira, hogy Brandt kormányának helyzete, a parlamenti erőviszonyokat figyelembe véve, eléggé bizonytalan. Itt viszont a szociáldemokrata opportunista politikai vonalvezetésével állunk szemben, amely már régen elvetette eredeti célkitűzéseit, sőt a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy megalkuvása nem ismer határt. Lényegében tehát az imperialista-militarista körök kiszolgálója. Eklatáns példa erre az is, hogy a párt kongresszusa nem volt hajlandó átvenni a Német Kommunista Párt levelét, amely többek között megállapítja: „A béke biztosítása, a két német állam egyenjogúságon alapuló normális kapcsolatainak megteremtése megköveteli az NDK és az Európában fennálló határok nemzetközi jogi elismerését, az egyedüli képviselet elvéről való lemondást és a Hallstein-doktrína feladását, a müncheni egyezmény hatálytalanítását kezdettől fogva, s az európai biztonsági konferencia összehívását.“ Úgy véljük, ez az idézet választ ad a felmerülő kérdésekre. Megmutatja az egyedül járható megoldás útját. Más kérdés, hogy az SPD kongresszusa mereven elzárkózik a német kommunisták álláspontjától, sőt a reális megoldást tartalmazó dokumentumot válaszra sem méltatja. Mindezek tudatában nehezen hihető, hogy Brandt eddigi vonalvezetése eredményeképpen végső megoldás, vagy döntés születne a kasseli találkozón. Erre nem kerülhet sor mindaddig, amíg Bonn nyugati szövetségesei és a NATO képtelen figyelembe venni a kialakult realitásokat. (P.)