Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-30 / 22. szám

80 fenne Az egész haladó világ e na­pokban Ho-si-min, a nagy for­radalmi harcos születésének 80. évfordulójára emlékezik. Olyan embert ismert és becsült benne korunk, aki egy személyben testesítette meg a szocialista forradalom legnemesebb céljait a legnagyszerűbb emberi tu­lajdonságokkal. Következetes és önfeláldozó harcos volt, akit a nép szeretetével vett körül, egyben egyszerű ember, sze­rény és közvetlen, aki nem életmódjával akart a többi dol­gozó ember fölé emelkedni, ha­nem a munkában, a forradalmi szívósságban mutatott példa­adással. Ismeretes, hogy soha semmiféle kitüntetést nem fo­gadott el, az egyszerű emberek között tartózkodott a legszí­vesebben. Pedig szellemi ké­pességei, sokoldalú tudása és sokrétű műveltsége kiemelték dolgozó társai közül. Öt világ­nyelvet beszélt irodalmi szín­vonalon, végigjárta csaknem az egész világot. Fiatal korában sokféle nehéz fizikai munkán keresztül ismerte meg az éle­tet és gazdag élettapasztalatait már 30 éves korában a mozga­lom számára értékesítette. A Francia Kommunista Pártban kezdte forradalmi tevékenysé­gét, amelyet aztán Indokínában, Vietnamban folytatott. Egyik alapítója volt Vietnam Kommu­nista Pártjának és ő irányította a vietnami nép győzelmes har­cát a francia, majd a japán elnyomók, végül a még nap­jainkban is folyó amerikai agresszió ellen. Még közvetlen halála előtt is olyan tettet hajtott végre, amely a forradalmi mozgalom legna­gyobb értékei közé tartozik. Utolsó üzenetében figyelmeztet­te a világ kommunista párt­jait, hogy állítsák helyre a mozga­lom egységét, szüntessék meg az egymás közti ellentéteket a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján olyan módon, amely megfelel a szív és az ész köve­telményeinek. És ennél ma nincs fontosabb és sürgősebb. P. Pusztít a vörös kakas MILLIÓS ÉRTÉKEK VÁLTAK A TŰZ MARTALÉKÁVÁ ф Emelkedő tendenciájú a tűzkár ф Dél-Szlovákiában volt a legtöbb tűz ф Nem tartják be az előírt szabályokat ф Nemtörődömség, hanyagság ф A gyerekek kezébe nem való gyufa ф Tiltott helyeken is dohányoznak ф Jobb felszerelést és nagyobb figyelmet az önkéntes tűzoltó szervezeteknek ф Szlovákiában az utóbbi öt év — 1965—1970 — statisztikája szerint 10 ezer 250 tűzeset volt. A tűzesetek során 199-en életüket vesztették és 869-en megsebesültek, s csupán a ta­valyi évben 63 millió 633 ezer 407 korona kár keletkezett. Negyvenöten meghaltak és 177 volt a sebesültek száma. A legmegdöbbentőbb statisztikát az 1970-es év első négy hónapja mutat­ja: 509 tűzeset, 20 halott, 67 sebesült. A közvetlen kár 38 millió 158 ezer 498 korona és a közvetett meghaladja a 100 milliót. A legnagyobb kár a párkányi (Štú­rovo) cellulózé üzemben keletkezett. (Több, mint 17 millió, a következmé­nyeként még 80 millió — a termelés szünetelése, a munkások díjazása stb.) De áprilisban a dunaszerdahelyi tűz­eset is 2 millió 350 ezer korona kárt okozott. Mindkét esetben elkerülhető lett volna a tűz, ha betartják az előírt szabályokat, s nem helyezik üzembe a tárolót a hivatalos átadás előtt. A mezőgazdasági üzemekben 103 tűzeset volt május elsejéig, és a kár meghaladta a 4 millió koronát. A tü­zet legtöbb esetben gondtalanság okozta. Nem tartják be a villany­berendezésekkel kapcsolatban előírt szabályokat. A takarmány tárolásánál sem veszik figyelembe a hivatalos rendelkezéseket. A dolgozók tiltott helyeken cigarettáznak és a felügye­let nélkül hagyott gyerekek gyújto­gatnak. Szomorú tény, hogy az igazgatók, vezetők, funkcionáriusok nem harcol­nak kellőképpen a nemtörődömség ellen, s nem tesznek intézkedéseket, hogy az üzemek minél tökéletesebben el legyenek látva tűzvédelmi eszkö­zökkel. Nagyon alacsony büntetést szabnak a szabályok be nem tartá­sáért, és ez még fokozza a nemtörő­dömséget. A hivatásos és önkéntes tűzoltók sokmilliós értékeket mentettek meg gyors és határozott közbelépéssel. Még hathatósabb tevékenységet fejt­hetnének ki, ha több lenne a hivatá­sos tűzoltó, minden faluban lenne szervezet, jók lennének a fecsken­dők és a felszerelések. A valóság az, hogy nyolc járásban nincsenek hiva­tásos tűzoltók. A nagyobb városok­ban hiányzanak a hosszúméretű lét­rák. A tűzoltók iskolázása sem ki­elégítő. A helyzet a mezőgazdaságban a legveszélyesebb, mert falun keve­sebb gondot fordítanak az ellenőr­zésre, és a tűzoltófecskendők jelentős hányada használhatatlan. A Belügyminisztérium illetékesei különféle intézkedéseket foganatosí­tottak a tűzesetek megakadályozásá­ra, a kádernevelés megjavítására és a korszerű felszerelés beszerzésére. Ebben az évben a hivatásos tűzol­tók számára országos versenyt is rendeznek. A helyi, járási, szlovákiai, valamint országos vetélkedők minden bizonnyal elősegítik a tűzoltócsapatok alaposabb felkészültségét. Az orszá­gos vetélkedő három legjobb csapata képviseli majd Csehszlovákiát a szo­cialista államok között megrendezen­dő nemzetközi versenyen Varsóban. Azt hiszem, hasonló verseny elő­segítené az önkéntes tűzoltószerveze­tek munkáját és felrázná azokat is, akik az utóbbi években nagyon keve­set tettek a tűzoltók felkészítésében és a tűzesetek megakadályozásában. -tt- Gondot okoz a Tisza áradása, de a Maros vize sem folyik csendesen Szombaton, május 23-án 36 300 em­ber védte és erősítette a megáradt folyók partjait Magyarországon. A Ti­sza felső-magyarországi szakaszán folytatták a lokalizációs gátak építé­sét és 40 ezer köbméter földet épí­tettek a töltésekre. A Szamos bal partján elzárták a tunyogmatolcsi töltésszakadást, és nagy ütemben folytatták a folyó jobb parti gátja szakadásainak elzárását. A Szamos jobb és bal parti területére kiáradt 390 millió köbméter vízből 156 millió köbmétert csapoltak le. A vagyonmentő brigádok több ezer szarvasmarhát és juhot mentettek ki a vízből. A Tisza a gátak között helyenkint 4—5 kilométer széles. Az erős északi szél következtében méteres hullámok támadták a gátakat elsősorban Tisza­füred térségében. A hullámok ellen műanyagfólia borítással, homokzsá­kokkal, rőzseterítéssel védekeznek. Záhony és Kisköre között homokzsák és terméskő terheléssel erősítették a gátakat. Makónál a Maros árhullámának tetőzése óta apadt ugyan a víz, de az átázott töltések miatt az apadás elle­nére sem­ szűnt meg a veszély. A vé­dekezést nehezítette az állandó eső­zés és a viharos erejű széllökésektől felkorbácsolt hullámverés. A homok­zsákokkal megrakott teherkocsik gyakran elakadtak a sártengerben. Járművek százai hordták a kőtörme­léket, hogy a makói hídtól az egyre veszélyesebbé váló óriás-buzgárig ideiglenes burkolt utat építsenek a töltés tetején. Az óriás-buzgárt kö­rülfogó homokzsák-gátak csaknem három méter magas vizet tartottak. A Maros bal partján, Ferencszállás községnél a gáton csúszás keletke­zett. A veszély elhárítására nagy erő­ket mozgósítottak. Romániában az elöntött települése­ken 65 ezer házba hatolt be a víz, s közülük több mint 9300 összedőlt, 23 500 pedig jelentős károkat szenve­dett. A legutóbbi hírek szerint Romá­niában az árvíz sújtotta vidéken eddig 162 ember vesztette életét. Az árvíz miatt 265 ezer embert kellett lakó­helyéről kitelepíteni. A Tisza egész jugoszláviai szaka­szán is elrendelték a rendkívüli ké­szültséget és itt egyre rosszabbodó a helyzet. Az átlagos vízszintnöveke­­dés az elmúlt napokban óránként két­­három centiméter volt, és csak né­hány órára állt meg, amikor Zentá­­nál átszakadt a gát. A helyzetet to­vább súlyosbítja, hogy a Duna víz­szintje Jugoszláviában általában emel­kedik, ennek következtében lassú a Tisza levonulása és folytatódnak az esőzések. Intenzívebb munkát ф Meg kell szilárdítani a munkafegyelmet ф A munkaidő jobb kihasználására törekszünk ф Jobban kell dolgoznunk, hogy megmaradjanak a szabad szombatok ф Több szolgálta­tást a­ munkaidő után ф 60 ezer embert kell áthelyeznünk a termelésbe ф Országszerte sok vita folyik arról, hogy a népgazdaság konszolidálásá­nak érdekében, mivel a munkaterme­lékenység nem emelkedik eléggé, meghosszabbítsuk-e a munkaidőt és esetleg egyes munkaszakaszokon el­töröljük-e a szabad szombatokat? Erről a problémáról tájékoztatta az újságírókat Michal Stancel szövetségi munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Krocsány Dezső, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere. Štancel elvtárs megemlítette, hogy az ötnapos munkahétre 1964-től 1969- ig tértünk át a szocialista országok közül a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság után. Reális helyzetből indultunk, de kissé siet­­tünk és a munkaidőt a termelékeny­ség rovására rövidítettük le, ugyan­akkor a szolgáltatási üzemek szabad szombatokon nem elégítették ki a dol­gozók igényét, sőt a szolgáltatásokat drágábban végezték, mint a munka­napokon. A borbélyok például 30 szá­zalékkal drágábban nyírják a gyere­keket, a nemzeti bizottságok pedig 200 korona helyett 500 koronát szá­molnak egy esküvőért. Krocsány elvtárs a munka szervezé­sében mutatkozó hiányosságokat bon­colgatta. Szerinte át kellene tárni az úgynevezett „óra“ munkaszervezésre, ami azt jelenti, hogy minden dolgo­zót úgy kellene értékelni, hogy órán­ként milyen munkát végzett. Ez hoz­zájárulna ahhoz, hogy hétfőn, vala­mint pénteken is teljes munkanapon dolgoznának a munkások. Megemlí­tette, hogy az ún. demokratizálódási időszakban 1968-tól a szokásos évi 4500—6000 adminisztratív dolgozó he­lyett mintegy 48 ezerrel nőtt az álla­mi intézmények és más hivatalok dol­gozóinak száma és ma már egy irodai munkaerőre csak hat termelőmunkát végző dolgozó jut, ezért országos mé­retben a közeljövőben mintegy 60 ezerrel kell csökkenteni az adminiszt­ratív dolgozók számát, ebből Szlová­kiára 16 700 jut. Mind a két miniszter hangsúlyozta, hogy nem akarjuk meghosszabbítani a munkaidőt, hanem inkább olyan in­tézkedéseket teszünk, amelyek a mun­kaidő jobb kihasználását eredménye­zi, tehát intenzívebb munkát akarunk. Abból a célból, hogy a dolgozóknak ne kelljen munkaidő alatt bevásárol­ni, vagy hivatalokba járni, szabad­napokon az illetékes üzemek több szolgáltatást nyújtanak, többek között az ipari cikkeket árusító üzletek is nyitva tartanak, a nemzeti bizottsá­gok és más intézmények és hivatalok munkanapokon délután 6 óráig foga­dási órákat tartanak és szabad szom­batokon is fogadják a feleket. Le­szögezték, hogy a szabad szombat még csak kevesek számára hétvégi víkend, ezért úgy kell irányítani a szolgáltatásokat, hogy a hétvégi be­vásárlást végző háziasszonyoknak ne kelljen már pénteken munkaidő alatt bevásárolni. (balra) SZABAD FÖLDMŰVES 1970. május 30. Fontos államközi egyezményt írtak alá Ez év május 18.—21-ke közötti idő­ben ülésezett Bratislavában a cseh­szlovák—magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari vegyesbizottság. Érté­kelték a két szomszédos állam ezen ágazatainak eddigi együttműködését, amely a kölcsönös előnyösség elve alapján eredményesen fejlődött. A bi­zottság kitűzte tevékenységének pro­gramját, amely az együttműködés to­vábbi elmélyítésére és a növényter­mesztés, az állattenyésztés, valamint az élelmiszeripar fejlődésének kér­déseire irányult. A két delegáció eszmecserét folytatott erdészeti és faipari kérdésekkel kapcsolatban is. A tárgyalás eredményeit magában foglaló jegyzőkönyvet magyar részről dr. Gergely István, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyette­se, csehszlovák részről pedig dr. Boh­­danovský Tibor, a SZSZK mezőgazda­­sági és élelmezésügyi miniszter he­lyettese 1970. május 21-én írta alá. A bizottság következő tárgyalására ez év őszén Budapesten kerül sor. —ksz— Érdekességek barátaink életéből • A lengyel egészségügy sikerei A háború óta eltelt 25 esztendő alatt a lengyel lakosság egészségi ál­lapota nagyot javult. Az ezer lakosra eső elhalálozás 1938-ban 13,9 százalék volt, míg 1968-ban ez a szám már 7,8 százalékra csökkent. Az átlagos élet­kor is jelentősen megnövekedett. Míg 1931—32-ben 49,В évet éltek átlagban az emberek, addig 1965—66-ban már 69,9 lett a lengyel lakosok átlagos életkora, tehát több mint 20 esztendő­vel megnövekedett. A ragályos beteg­ségek elleni harcban is számottevő sikereket ért el a lengyel orvostudo­mány. Ezt elsősorban a rendszeres védőoltások segítségével érték el. Az oltási akciók tömegméreteire jellem­ző, hogy 1967-ben például 3 és 3,5 millió személy kapott hastífusz-, illet­ve tetanusz elleni védőoltást. Az új­szülöttek 95,2 százalékát oltották be tuberkulózis ellen. ф A lengyelek és a szabad szombatok A varsói közvéleménykutató intézet a lakosság különböző rétegeihez in­tézett kérdésekre kapott válaszokból megállapította, hogy a lengyel lakos­ság jelentős részére (54 százalék) a szabad szombatok annyira vonzóak, hogy a többi munkanapra készsége­sek ráhúzni egy órát. A kérdezettek csupán 20 százaléka nem helyesli a szabad szombatok ilyen bevezetését. ф Magyarországon korszerűsítik a vasúti közlekedést A több mint 9000 km hosszú ma­gyar vasúthálózat nagy része még 60—80 évvel ezelőtt készült, és így több szakasz már nem felel meg a mai követelményeknek. A MÁV igaz­gatósága ezért fokozatosan kikap­csolja a forgalomból a nem rentábi­lis szakaszokat, így a Veszprém— Alsóőrs közötti mintegy 20 km-es vo­nalon a múlt év végén haladt át az utolsó vonat. A tervek szerint 1980-ig mintegy 2000 km hosszú szakaszt és vagy 500 állomást likvidálnak. Az említett 2000 km-es szakaszon a teher­szállításnak csak egy és a személy­­szállításnak 3 százaléka bonyolódott le. A legfontosabb útvonalakat re­konstruálják és öt éven belül villa­mosítják, majd újabb öt év múlva a forgalom irányítását teljesen automa­tizálják. A vasutak modernizálására és karbantartására csak az idén 5,3 milliárd forintot fordítanak Magyar­­országon. Még ez évben elkészül a Budapest — Debrecen — Nyíregyháza szakaszon a villamosítás, úgyhogy a fővárosból a Szovjetunióba vezető útvonal már végig villamosítva lesz. Idegesség Tel-Avivban Az elmúlt napok világpoliti­kai eseményei közül ismét a közel-keleti válság került elő­térbe. Az izraeli agresszió fo­kozódása, amelynek nap mint nap tanúi lehetünk, egyúttal az idegesség jele is. Tény, hogy az elmúlt időszakban jelentő­sen megváltoztak az erőviszo­nyok, sőt a legtekintélyesebb nyugati hírügynökségek is rá­mutatnak: a harci kezdemé­nyezést az Egyesült Arab Köz­társaság vette át. Ezt az állí­tást számtalan példával tá­maszthatnék alá, elegendő vi­szont, ha csupán az elmúlt hét sikeres kommandó-akcióira mu­tatunk rá. Ezzel egyidőben természetesen növekednek Tel Aviv veszteségei is, sőt az iz­raeli hadvezetés egyre borúlá­tóbb az arab frontokon kiala­kult helyzet miatt. Nos, egyesek viszont úgy tartják: legjobb védekezés a támadás. Ezzel indokolható tán a libanoni betörés is, amely azon túl, hogy nem érte el eredeti célját, egy elmarasztaló biztonsági tanácsi határozatot is vont maga után. A katonai kudarcot tehát diplomáciai balsiker is kísérte, annak elle­nére, hogy Izrael nyugati szö­vetségesei nagyon tartózko­dóan, mondhatnók tapintato­san fejezték ki az újabb ka­landdal kapcsolatos rosszallá­sukat. Tel Aviv — magától érthe­tően — panaszkodik. Nyugati szövetségeseire, elsősorban az Egyesült Államokra célozgat az erők egyensúlyának állító­lagos felborulása miatt. Nem kétséges, vajon mi a sok pa­nasz célja. Az izraeli hadveze­tés újabb Phantom és Skyhawk típusú repülőgépeket szeretne megkaparintani, de általában azt a célt követi, hogy támo­gatói mélyebben zsebükbe. Ennek nyúljanak a okáért uta­zott volt Abba Eban külügy­miniszter olyan sürgősen tengeren túlra, s általában er­­­re irányulnak Tel Aviv diplo­máciai sakkhúzásai. Visszatérve a libanoni betö­réssel összefüggő események­hez, le kell szögeznünk, hogy az arab világ ismét egységéről és arról az eltökélt szándéká­ról adott tanúbizonyságot — egy tapodtat sem enged jogos követeléseiből, s mindvégig ragaszkodik a Biztonsági Ta­nács 1967-es határozatának ma­radéktalan teljesítéséhez. Lé­nyegében a szovjet nyilatko­zatnak is ez a kiindulópontja, amely igazságos állásfoglalásá­ban messzemenő támogatásá­ról biztosítja az arab népeket. Érdemes ezzel összefüggésben felidézni Jakov Malik megálla­pítását, aki csupán abban az esetben vár kézzelfogható eredményeket a Közel-Kelettel foglalkozó négyhatalmi tárgya­lásoktól, ha Washington lé­nyegesen megváltoztatja politi­kai koncepcióját, tehát lemond Izrael egyoldalú támogatásá­ról. Ebben az esetben a négy nagyhatalom aránylag rövid időn belül képes lenne felszá­molni az egyre veszélyesebb háborús gócot, s ez,­tán hang­súlyoznunk sem kell, lényege­sen hozzájárulna a feszültség enyhítéséhez. Felfigyelhetőek azok az esz­mefuttatások, amelyek párhu­zamot vonnak Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia között. Minderre főként az Indokínai háborúval kapcsolatos kairói nemzetközi értekezlet kapcsán került sor, s ismét megmutatkozott: a nyu­gati militarista-imperialista kö­rök mindkét esetben hasonló célokat követnek. A haladó népi-nemzeti felszabadító moz­galmak letörése áll célkitűzé­seik központjában, fegyveres beavatkozásukkal a társadalmi haladást igyekeznek fékezni. Az események alakulása, a legfrissebb fejlemények viszont arra engednek következtetni, hogy a progresszív erők az agresszió fokozódásával párhu­zamosan tömörítik soraikat, s így Közel-Keleten is törvény­szerűen egységfrontba tömö­rülnek az imperialista mester­kedések ellen. (P.)

Next