Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-28 / 13. szám

A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1970. március 28. Ara 1,— KCs XXI. évfolyam, 13. szám. Kellemes .. Húsvéti Ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak! Komenský emlékére Az emberi gondolkodás eredményei között nagy értéket je­lent az az örökség, amelyet Komenský Amos János hagyott az emberiségre. Az egész világ megemlékezik az idén halálának 300 éves évfordulójáról, mert áldozatos életével, haladó gondolkodásá­val, jövőbemutató tanításaival nemcsak a cseh nép, hanem az egész emberiség boldogabb életének elérését, a haladás ügyét szolgálta. Komenský 1652. március 28-án született a csehországi Uher­­ský Brod-ban. Pedagógiai munkássága és hagyatéka tisztele­tére ezen a napon ünnepeljük országszerte a Tanítók Napját is. A pedagógia történetének magasan kiemelkedő, fényes alakjai közé tartozik, aki munkásságával, tanításaival az új­kori pedagógia megalapítójává vált. Komenský gondolatainak jelentős része ma is értékes szá­munkra. Számos gondolatának nemcsak örökösei, elképzelé­seinek nemcsak tanulmányozói, hanem megvalósítói is va­gyunk. Az egész világra kiterjedő békegondolat következetes harcosát, a népek szabadságának hirdetőjét, az elnyomott népek pártfogóját becsüljük Komenskýben, és az általa óhaj­tott világbékéért, a népek szabadságának megvalósításáért harcolunk. Mint haladó gondolatainak megvalósítói, becsüljük áldozatos munkáját. Munkássága nemcsak a pedagógia területére terjedt, hanem szinte teljességgel átfogta kora egész tudományát. Sokold­alú érdeklődése és tudása a reneszánsz nagy tudósaihoz tették hasonlóvá. Ez a sokoldalúság tükröződik írásaiban is, amelyek között a pedagógiai művek mellett filozófiai művek is nagy számmal szerepelnek. Komenskýt, mint haladó gondolkodót különösen pedagógiai tanításaiért, a pedagógia területén vég­zett hatalmas forradalmi munkájáért értékelik általában nagy­ra. Pedagógiai tanításai a kialakuló újkori pedagógia alapjaivá váltak. Hányatott élete során eljutott Magyarországra is. A négy sá­rospataki esztendő (1650—1654) Komenský életében is ter­mékeny és jelentős korszak volt. Ez idő alatt alapította meg és fejlesztette ki híres pánszonikus iskoláját, amely a magyar iskola fejlődéstörténetében nagy jelentőségű eseménynek szá­mít. Itt írta meg híres tankönyvét, az „Orbis seminalium pictus“-t, amelyet megjelenése után rövid idővel Európának úgyszólván valamennyi iskolájában használtak. A magyar—cseh történelmi kapcsolatok terén Komenský munkássága jelentős esemény volt. Kovács Endre így ír erről a „Magyar—cseh történelmi kapcsolatok“ című könyvében: „A magyar és cseh kulturális kapcsolatok XVII. századi tör­ténetének legnagyobb eseménye Comeniusnak, a nagy cseh pedagógusnak magyarországi működése. Comenius személyé­ben a cseh nép egyik legnagyobb fia jutott el a szomszédos magyar nép körébe, és a találkozás mind a mai napig fényes ünnepe a haladó magyar és cseh kultúrának. Olyan találko­zás ez, amelynek az élő történelmi hagyomány erejével kell világítania mai életünkben is.“ Darvas József pedig így ír Komenskýról szóló értekezésé­ben: „Közös hagyományai, értékei vannak történelmünknek, kultúránknak, közös harcaink a haladásért. És ezeket a közös haladó hagyományokat, ezt a barátságot igyekeztek kitörülni népeink tudatából mesterséges eszközökkel. Nemcsak szom­szédi mivoltunk, de közös történelmi múltunk is arra rendelt bennünket, hogy békésen, barátságban éljünk egymás mellett, és segítve egymást építsük közös, boldogabb jövőnket.“ KEDVTELÉSTŐL­­ HIVATÁSIG Az élet örökös körforgása megismétlődik, e gyerme­kek felnőttekké válnak. A kötelező iskolalátogatás ideje is lejár egyszer, a gyermekek elhagyják a kilenc­éves iskola padjait. A szülők elé egy újabb gond kerül, milyen életpályát válasszanak gyermeküknek, hogy bol­dogok legyenek az életben. Már a kérdés megfogalma­zása is milyen szép: „Milyen kenyeret adjunk gyerme­künk kezébe?“ Ez a megfogalmazás kifejezi a munka iránti tiszte­letet, hogy mindenki saját munkájában keresse a meg­élhetés útját, végeredményben pedig népünk legrégibb mesterségéből, a mezőgazdasági termelésből indul ki. Abból­­ a mezőgazdasági termelésből, amelyről a nehéz­ipar fejlesztése közben csaknem megfeledkeztünk. Föld­műveseink azonban a legnehezebb feltételek mellett is helytálltak, akkor is, amikor napi keresetük alig tett ki 5—10 koronát, miközben mások nyaralókat építettek a feleslegből. Jól esett földműveseinknek az elismerés, amelyben az állam legmagasabb szintű képviselői is részesítették, amikor megállapították, hogy a mezőgazdaság népgazda­ságunk egyik legerősebb konszolidációs tényezőjévé vált. 10—15 éves nehéz munka után lényegesen javult a mezőgazdasági dolgozók egyéni jövedelme is. A tanító már nem fenyegeti így a diákot: „Ha nem tanulsz, el­mehetsz dolgozni a téerdőbe!“ Ellenkezőleg! Ma már maga a tanító is örülne, ha szövetkezeti tag lehetne. Mezőgazdasági termelésünk helyzete javult, de ez nem jelenti azt, hogy már a legjobb. Sok igyekezetbe kerül még, amíg majd világszínvonalról beszélhetünk. Az ilyen célkitűzés eléréséhez sok rátermett fiatal szak­ember szükséges. Évente ezrekre megy azoknak a szá­ma, akik a mezőgazdasági iskoláik különböző szakosí­tott típusain erre a szép hivatásra készülnek. Mező­­gazdasági iskoláink jól felkészültek, hogy küldetésük­nek eleget tegyenek. Szükséges, hogy a tanítók és a szüleik figyelemmel kísérjék a tanulók érdeklődési körét már a kilencéves iskola utolsó évfolyamaiban. A szülők esetleges erő­szakos elhatározása a gyermek pályafutását illetően nem mindig a legszerencsésebb. Gyakran lehetünk ta­núi, hogy a gyermek a ráerőszakolt szakma elsajátítása után visszatér a számára legkedvesebb foglalkozáshoz, vagy igyekszik e foglalkozás közelében találni munkát Egy fiú például erdész akart lenni. A szülők azonban elhatározták, hogy „melegebb helyet“ készítenek szá­mára, ne kelljen télen-nyáron az erdőt járnia. Elvégezte hát a közgazdasági középiskolát, és gazdasági könyvelő lett belőle. Az erdő azonban továbbra is vonzotta. Vé­gül is könyvelői állást vállalt az egyik erdészeti üzem­ben. Itt is inkább az erdőben érezte jól magát, mint az íróasztal mellett, nem lett belőle sem jó erdész, sem jó könyvelő. Az egészséges, 15—20 éves fiatalokat nem kell ülő­foglalkozásra kényszeríteni, főleg ha falun nevelkedtek fel, hogy a végén a városban dolgozzanak és lakjanak, a harmadik, vagy az ötödik emeleten, udvar és kert nélkül, mint galamb a galambdúcban. Ha a gyermek szereti a természetet, az állatokat, érdeklődését szinte észrevétlenül az elhivatottság irányába terelhetjük. Mert higgyék el kedves olvasók, a legszerencsésebb emberek azok, akik összhangba tudták hozni kedvtelé­süket a mindennapi munkával. A mezőgazdaságban számos szakosítás van, kezdve a növénytermesztéssel, az állattenyésztéssel, folytatva a gyümölcstermesztéssel, kertészettel, szőlészettel, ide tartozik továbbá az álattegészségügy, a baromfitenyész­tés, a haltenyésztés, a meliorációk, és még sorolhatnánk tovább. A gyakorlati munkában a nagy szövetkezetek­ben vagy a kísérleti állomásokon még szűkebb a szako­sítás. A növénytermesztésben például csak a kukorica­­termesztés, az állattenyésztésben csak a tejtermelés, a gyümölcsészetben csak a bogyósgyümölcsűek termesz­tése stb. Napjainkban a mezőgazdasági iskolák egyik legfon­tosabb tantárgya a mezőgazdaság gépesítése. A mező­­gazdasági termelésben jelenleg mintegy 420 különböző gépet alkalmaznak, és állandóan új géptípusok kerülnek a termelésbe. A mezőgazdaságba ma már senki sem jöhet felkészületlenül. Az előképzettségre itt is szükség van, és főleg a gépek iránti bizalomra. Az idősebb, nyugdíjazott dolgozók helyét kevesebb, de jól felkészült szakember foglalja el a mezőgazdasági gépek egész sorával együtt. A mezőgazdasági dolgozók létszámát nem emelik sehol a világon. Az idős dolgozókat azon­ban különböző szakiskolákat végzett fiatalok váltják fel, és a dolgozók mennyiségét egyre nagyobb teljesít­ményű gépekkel pótolják. A mezőgazdasági iskolát végző tanulóknak tehát elsősorban jó gépesítőkké kell vál­niuk, ezért már az iskolában elsajátítják a motoros járművek vezetését. Minden mezőgazdasági iskolát látogató tanulónak lehetősége van a továbbtanulásra is a mezőgazdasági főiskolán, ahol megszerezheti a mérnöki oklevelet. Csak­nem minden mezőgazdasági iskola mellett tanulóotthon működik, ahol a diákok teljes ellátásban részesülnek Szlovákia területén 120 különböző típusú mezőgazdasági szakiskolán mintegy 8000 tanuló készül a mezőgazdasági termelésbe. Reméljük, hogy a választott szakmában mindegyikük megtalálja a maga helyét. Egy közismert gyümölcstermesztő szakemberünk, a 60 éves myjavai Dekánek István, aki a kedvtelést célsze­rűen össze tudta kötni a mindennapi munkával, ezt írja könyvében: „Ha két órán át boldog akarsz lenni, menj moziba. Ha egy héten át, menj üdülésre. Ha két hétre, vásárolj új ruhát magadnak. Ha 3—4 hónapra, vásárolj’ autót. Ha 2—3 évig, nősül­ meg. De ha egész életedben boldog akarsz lenni, légy kertészkedő!“ Higgyünk az idősebbeknek, az okosabbaknak, a ta­pasztaltabbaknak! Ing. Dezider Kráľovský

Next