Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
(Folytatás az 1. oldalról: szék nem érnek be tökéletesen, szövetük laza marad, s ez fagyérzékenységüket növeli. ) A téli fagyok káros hatását következőkkel előzhetjük meg. Mély fekvésű, magas vízállású, nedves területeken gyümölcsöst ne telepítsünk. Meglevő gyümölcsösökben a magas talajvizet vezessük le. Július 15-e után az öntözést és trágyázást szüntessük be, a talajművelést pedig augusztusban fejezzük be. A nitrogéntartalmú trágya adagolását csökkentsük. A fiatal fák törzsét 6—8 %-os meszes permetezéssel (mésztejjel) védjük. A fehér szín a napfényt visszaveri, így a felmelegedés és a lehűlés közötti hőingadozás kisebb lesz. A mészfejes permetezés csak ebben az esetben indokolt! Egyébként kerüljük azt a régi és helytelen szokást, hogy a fákat sűrű mésszel bemázoljuk. Ennek ugyanis rovarölő hatása nincs, mert a kártevők mélyen a kéreg alatt telelnek. A törzset tehát növényvédelmi okból inkább kaparjuk le. Váli Pál A III. mustfrakció derítése A folyamatos csigaorsós sajtok 76 %-os lényeréskor csak 60 %-ban adnak minőségi mustot. A többi rész — a III. mustfrakció — összetétele kedvezőtlen, mert cukor- és savtartalma kisebb, pH-értéke, nitrogén-, cserző anyag- és kolloidtartalma, valamint üledéktartalma nagyobb, mint a színléé. Emiatt ennek a mustfrakciónak a kezelése is nehezebb, így pl. a III. mustfrakció gyakorlatilag nem ülepíthető, a kierjedt bor pedig durva, diszharmonikus és nehezen szűrhető. A kezelhetőség megkönnyítésére az ilyen mustokat enzim-preparátummal keverték. A kísérlet alapján kidolgozták a megfelelő technológiát. Ennek egyik része az enzimes kezelés 2—4 óra hosszat 40—50 ° C-on, ami után a mustot lehűtik és fajéleszíővel beoltva erjesztik. A javasolt technológia egyszerű berendezéssel végrehajtható és a kísérletekben kedvező eredményt adott. (Vin. Vinogr., SZSZSZR) 0 0 ‘0 ■ ■ИВ0 0 © J5*» C.0Л J azt szoktuk mondani, hogy a bor folyékony napsugár. Idén nem volt panaszunk a napsugárra. Nyáron és az ősz folyamán nagyon sokat sütötte a szőlőfürtöket. Ám mégsem következett be, amire a szőlőtermesztők számítottak. Ugyanis a közhit szerint, ha meleg a nyár, magas a szőlő cukortartalma. Ez így igaz, de idén a tavaszi szárazság, majd az ezt követő egyenetlen csapadék mennyisége befolyásolta a cukortartalom alakulását, s a vártnál jóval alacsonyabb lett a must cukorfoka. Éppen ezért a szokottnál nagyobb figyelmet kell fordítanunk a borok fejtésére, ápolására és érlelésére. A bor értékét illetően nagyon fontos tényező az első fejtés. Ez általában a zajos erjedés után 4—8 hét múlva érkezik el. Korábban fejtjük a lágy és a fejélesztővel erjesztett borokat. Későbben fejtjük a kemény, testes, esetleg cukrot tartalmazó borokat és a vörös borokat. A túl késői fejtés mindig nagyobb hiba, mint a korai. Az első fejtés pontos idejét a bor íze és viselkedése határozza meg a legjobban. Fejtés előtt a hordó közepéből mintát veszünk. A bor tisztasága, enyhe kesernyés íze, megfelelő savtartalma arra utal, hogy a bor fejthető. A bor viselkedését a hordó mellett nem tudjuk elbírálni. A törésre hajlamos bor a hordóban teljesen tiszta, a törés jeleit nem mutatja, ugyanakkor ha nyitott pohárba teszünk belőle és azt szabad levegőn tartjuk, a törés, ha a bor arra hajlamos, bizonyos idő elteltével bekövetkezik. A pohárban levő bort szobahőmérsékletű helyiségben tartjuk s ott egy-két napig figyeljük. A jól kierjedt, egészséges bor szépen megtisztul, színe nem változik. A hibásan erjedt vagy törésre hajlamos bor a levegőn még zavarosabb lesz. 1 Ha a törési próba azt mutatja, hogy borunk többékevésbé barna törésre hajlamos, úgy zárt fejtést alkalmazunk. Fejtés előtt azonban okvetlen képezzük a hordókat, mert ez a törés ellenszere. . (s) Hogyan előzhetjük meg a gyümölcs romlását? A nyári és az őszi gyümölcsfajtákon kívül a téliek is szép termést hoztak ebben az évben. Mindent el kell követnünk, hogy ezt a nagy termést a romlástól megmentsük. Többféle lehetősége van, hogy gyümölcseinket hosszabb időn keresztül jó minőségben eltartsuk. A legegyszerűbb eljárás a hőmérséklet 0 ° C-ra történő csökkentése. Ez erősen akadályozza az anyagcserét, a gyümölcsök légzése is a minimumra csökken, így a gyümölcsök cukorsav- és vitamintartalma alig változik, a mikroorganizmusok tevékenysége is korlátozódik. A hőmérséklet 0 ° C-on tartása azonban sokszor nem valósítható meg. Másrészt a legjobb almafajták, mint a Jonathan és a Golden Delicious e hőmérsékleten fiziológiai változáson mennek keresztül, ez pedig a gyümölcs húsának és magházának bámulásában nyilvánul meg. Az angol Kidd és West tudományos kutatók felfedezték, hogy magasabb hőfokon is jól tárolhatók a gyümölcsök, ha a levegő természetes összetételét megváltoztatják. Erősen lelassítja a gyümölcsök anyagcseréjét, ha a levegő oxigéntartalmát csökkentik és széndioxidtartalmát növelik. Lehetőség nyílott a műanyagfóliák felfedezése óta e feltételek biztosítására saját kamránkban is. Egyes fóliák kismértékben áteresztik az oxigént és a széndioxidot, a párát viszont nem. A fóliazacskóban a gyümölcsök lélegzése következtében az oxigén mennyisége csökken, a széndioxid pedig felhalmozódik. Miután a széndioxid bizonyos mennyiségét a fólia átereszti, a gázösszetétel pár nap alatt egyensúlyba jut a zacskóban és ez növeli a gyümölcs tartósságát. A fóliazacskók a párát nem eresztik át, így páratelt levegő keletkezik bennük, a gyümölcs víztartalma nem csökken, tehát nem fonnyad. Ez az oka, hogy hat hónapi raktározás után a zacskók súlycsökkenése sohasem volt több 0,5—2 %-nál. Az alma és körte tárolására azonban nem minden fólia alkalmas. Semmi esetre sem szabad Perion vagy PVC fóliát használni. Ezek az anyagok nem engedik át a gázokat, és a bennük tárolt gyümölcs oxigénhiány következtében rövid idő alatt megromlik. Az alma és a körte szúrós szagú és csípős ízű lesz, a gyümölcs húsa pedig megbarnul. Csak a 0,03—0,05 mm vastag polietilén fólia alkalmas a gyümölcsök raktározására. A gyümölcsök zacskózásánál vigyázzunk, hogy a gyümölcs szára ne tépje ki a zacskót. A gyümölcszacskókat ládába fektetve töltjük meg. Egy-egy zacskóba 3—20 kg gyümölcs rakható úgy, hogy a zacskóban 20—30 cm-es hézag maradjon. A megtöltött zacskókat a tároló helyre rakjuk, és egy napig nyitva hagyjuk, hogy a hőmérséklet kiegyenlítődjék. Ezután a nyitott végét összesodorjuk és műanyagszorítóval rögzítjük. Ha a zacskókat azonnal lezárnánk, a hűvös helyen a zacskó belső oldala párás lesz, a pára lecsapódik, a lecsöpögő pára pedig egyes fajták esetében elszíneződést okozhat. Egyes fajták nem raktározhatók polietilén zacskókban, nem viselik el a 3—6 %-os széndioxid-koncentrációt és megromlanak. A gyümölcs húsa és magháza megbámul, szúrós ízt és illatot vesz fel. Más fajtákat viszont nem raktározhatunk erősen lezárt zacskóban, ezeknek nem csavarjuk össze a zacskóit, hanem nyitva fektetjük a ládába vagy 2—4 mm lyukakkal ellátott tároljuk. Elegendő zacskókban a zacskó felső részén lyuk. Az így elhelyezett 6—10 eltett gyümölcs azonban nem tartható el sokáig, mert kevés a zacskók széndioxid tartalma. Különösen körtét nem tárolhatunk így, mert gyorsan utóérik. A zacskókban tárolható almafajtákat, aszerint, hogyan reagálnak a tárolásra, négy csoportba oszthatjuk: 1. igen jól tárolhatók (Sárga szépvirágú), 2. jól tárolhatók (Boscoppi szép fajta), 3. egyes években különböző tartósságú (a Cox narancs ranett, Jonathán), 4. nem alkalmasak tárolásra (Arany parmén). A Vilmos, Alexander körtefajták egyes években különböző tartósságúak. Egyes években jól eltarthatók, más években a magháznál bebarnulnak. A különböző eltarthatóság szempontjai miatt ne használjunk túl nagy zacskókat. A kisebb zacskókat könnyebb gyakrabban ellenőrizni. A nagyobb zacskók gázkoncentrációja azok felnyitásánál megváltozik, és a gyümölcs tartóssága csökken. Nem szabad túlérett gyümölcsöt raktározni, mert ez az eltarthatóság rovására fóliazacskókban úgyis megy, autóérik némelyik gyümölcs és gyorsan romlani kezd, főleg a körté. Éppen ezért a gyümölcsöt leszedés után azonnal zacskóba kell rakni. Semmi esetre sem szabad sérült vagy beteg gyümölcsöt zacskózni. Ezek páratartalma és a helyiségek magasabb hőmérséklete igen kedvez gombák fejlődésének, és a sérült gyümölcs így gyorsan romlik. A zárt zacskókban a raktározás folyamán a gyümölcs természetes érése erősen akadályozott, lelassul vagy teljesen megáll. Különösen a körte marad zöld és kemény. A gyümölcs a hosszú raktározási idő alatt elveszti utóérő-képességét, ezért 16—18 ° C hőmérsékleten 3—4 héten keresztül utóérleljük. Ha az utóérési idő hat napnál rövidebb, a körte raktározását azonnal be kell fejezni, mert a gyümölcs elérte a raktározhatóság határát. Az almát — miután a zacskókból kivettük — szobahőmérsékleten 8—14 napig utóérleljük, így elveszti erősen savanyú ízét és aromája kifejlődik. Ugyanakkor eltűnik a gombák okozta dohos szag is. Annak érdekében, hogy a zacskókat másodszor is raktározásra használhassuk, szódás vízben mossuk meg, tiszta vízzel öblítsük ki, szárítsuk meg, simítsuk ki és így tároljuk. Az alma és a körte jó minőségű polietilén zacskóban hosszabb tárolásra is ad lehetőséget. A kertkedvelő azonban csak kisebb mennyiség tárolásával próbálkozzék először és csak kellő tapsztalat után raktározzon így nagyobb mennyiséget, nehogy az esetleges sikertelenségek kedvét szegjék. (Garten und Kleintierzucht) Fejlettség és leghatásosabb munkabírás Világosan kell látnunk, hogy a magasabb biológiai fejlettség (erősség) és leghatásosabb munkabírás között egyenes összefüggés van. Az nem biztos, hogy magas biológiai fejlettségű méhcsalád mindig a leghatásosabban dolgozik, mert az ilyen munkát több, főképpen a méhek tulajdonságaival összefüggő feltétel biztosítja. A magasabb biológiai fejlettségen kívül tehát még a leghatásosabb munkát is elő kell segítenünk. Ezért: 1. erős méhcsaládokat nevelünk, vagyis betartjuk a méhcsalád létezésének fenntartásával kapcsolatos természettani feltételeket minden időszakban; 2. betartjuk a leghatásosabb munka kifejthetőségével kapcsolatos feltételeket is. Ez a munkamozzanat a fő fejlődési időszak tartozéka. Természettani feltételit ott részletezzük. Lényege az, hogy meggátoljuk a rajzást, jó lépeket, jó lakást, bőséges helyet biztosítunk az új fiasításnak úgy, hogy a szabályszerűséget és kiegyensúlyozottságot legkevésbé bolygatjuk meg, vagyis a féktelen gyűjtési ösztönt fejlesztjük ki, mert lényegében ez a leghatásosabb munkabírás. Ekkor maga a méhcsalád billenti fel a kiegyensúlyozottságot. Megbontja a beözönlő élelem által irányított három munkacsoport mindig arányos összetételét azzal, hogy részben elhanyagolja a fiasítást és az építést, mert alkalom adódott a méhcsalád esetleg több évi élelemkészletének könnyű és gyors biztosítására. Ezeket az ismereteinket tudásunk segítségével könnyen betarthatjuk. A legmagasabb biológiai fejlettségnek és így a leghatásosabb azonban ezeken munkabírásnak kívül sajnos még olyan feltételei is vannak, amelyekre tudásunk bizony befolyással nem bír. Ezek: a) az általános időjárás; b) az időjárásnak, talajnak és körzetünk növényzetének az a pompás összjátéka, mely esetről-esetre a legmagasabb virágpor és nektártermést hozza létre. Talán-talán olcsóbb vagy költségesebb öntözéssel, különleges trágyázással lendíthetünk néha a nektártermésen (magterméseken is), de ez csak nagyon kivételes esetekben lehetséges. Ez általában kulcsproblémája a mezőgazdasági termelésnek. Ide tartozik a méhészkedés is. Ha mezőgazdászaink minél több öntöző berendezést létesítenek majd, akkor ez a méhészkedést is kedvezően befolyásolja. A méhészkedésben ez a munkamozzanat válaszút is és vállalkozásunknak, akárcsak a mezőgazdasági termelésnek általában, ez a kockázata. Ez igazolja azt, hogy a méhészkedés a mezőgazdaság tartozéka, attól elkülöníteni lehetetlen. Ha leghatásosabb munka kifejtésének természettani feltételei kedvezően alakultak, bödöneink megtelnek. Ha azonban nem így történt (pl. ha az akác elfagyott), semmi esetre se essünk kétségbe, mert ilyenkor anyákat nevelünk, pempőt termelünk, szaporítunk és nemesítünk, hogy e mellékhozamok részben kártalanítsanak az elmaradt fő hordásért. Adódhat azonban úgy is, hogy e mellékhozamok lesznek az értékesebbek, mert ilyenkor sok pempőt termelhetünk és állományunk értékesebb családokkal szaporodhat, melyek még a további két nagyobb hordásban kiválóan dolgozhatnak majd. E munkálatokat csakis úgy végezhetjük, hogy a tovább is szükséges 100 dm* fiasítás az időrendi számvetés határidejére fennmaradjon, mert erre szükségünk lesz a további hordásoknál. Több évtizedes megfigyelések szerint bioklimatikus viszonyaink olyanok, hogy évente átlagosan két jó hordási lehetőséggel számolhatunk. Mégis, mint bármilyen vállalkozónak, nekünk is tudnunk kell, kockázat nélkül semmiféle vállalkozás nincs. Most még néhány szóval meg kell emlékeznünk hazánk időjárási viszonyairól és egyes bioklimatikus területeiről. Kétségtelen, hogy a külső környezet a méhcsalád biológiai alaptulajdonságaira állandóan befolyással van. Ezért hegyvidéki, közepes tengerszinti és lapályosabb vidékeink méhei egymástól mind testalkatiig, mind életmódjaikkal különbözni fognak. Az átmenetek persze nehezen követhetők, de a különbségek valóban léteznek. Ezért minden vidéken saját méhcsaládjainkból kell törzscsalád-állományunkat hozni, ami nem okoz megalagondot, mert az egységesen irányított területi tenyészállomások hivatottak a legjobb tulajdonságokkal bíró méhcsaládok megállapítására. De természetesen mi, gyakorló méhészek sem hanyagolhatjuk el ezt a nagyon fontos kiválasztó munkát. Sőt, úgy látjuk, hogy elsősorban a mi feladatunk a kezdeményezés Azonban azért, hogy a külső környezet a méhcsaládokra ilyen nagy befolyással van nem lenne szükséges az egységes kaptárt úgy megszerkeszteni, hogy azt nagyobbítani vagy kisebbíteni tudjuk? Más a helyzet a zordabb éghajlati viszonyok miatt változó biológiai életfeltételekkel kapcsolatban, melyek növényzetünkre is hatnak. Magasabb tengerszint felett fekvő vidékeink növényzete később kezd éledni és fejlődésük jóval rövidebb. A külső környezet a méhcsaládokra hasonlóan hat, vagyis annak a fejlődése is később indul és előbb is szűnik meg. A hordás ideje is többé-kevésbé rövidebb, vagyis kétségtelen, hogy a nagy méhlakás a rövidebb biológiai fejlődés miatt és rövidebb ideig tartó legelő miatt fölösleges. Hazánk sík vidékein viszont minden fejlődés előbb indul és huzamosabb ideig tart. Az akác hatalmas hordási lehetőségeket nyújt, vagyis méhészeinknek a legnagyobb kaptárakra lesz szükségük. A külső környezet ezen befolyását elődeink kicsi, közepes és nagy kaptárak oldották meg. Ez a készítésével megoldás mai ismereteink szerint helytelen volt, mert a kicsi és közepes kaptárak nem biztosítják azt a biológiai fejlettséget, amelyet ma minden bioklimatikus területen mint legkisebbet megkövetelünk. Ez a minimális biológiai fejlettség számszerűleg kifejezve 70 ezer méhegyed, ami azt jelenti, hogy még a legkisebb nagynak méhlakásnak is olyan kell lennie, hogy a méhcsalád legalább ilyen mennyiségre fejlődhessen. A megoldást messzemenően kedvezően és jól oldja meg az egységes kaptár. Egyszerűen úgy, hogy a kaptárt 11 db egységes méretű keretre szerkesztjük. Egyszer 9, máskor 10 és harmadszor 11 keretre tudjuk használni. Az első két esetben mindössze szalma vagy gyékénypárnákkal, esetleg wellitlapokkal és választódeszkával kell a kaptár belső térfogatát leszűkíteni, s az egységes kaptár minden bioklimatikus területen alkalmazható. Hazánkban eddigi tapasztalataink szerint leggyakrabban tíz kerettel használjuk az egységes kaptárt. Ezért beszélünk általánosan, de kissé helytelenül 10 keretes egységes kaptárról. Határozottan hangsúlyozzuk, hogy a bioklimatikus viszonyok által megkövetelt méhlakás nagyságát (tehát a 9, 10 vagy 11 keretet) nagyobbítani fölösleges, mert jobb fejlődést, nagyobb eredményeket nem lehet elérni. Ma már biztosan tudjuk, hogy a legnagyobb hozamokat csak úgy biztosíthatjuk, ha a méhlakást olyan terjedelemben használjuk, mely aktív összhangot hoz létre; a) a mindenkori takarmányalap (a beözönlő élelem), b) a munkacsoportok számszerinti mennyisége és c) a lakás nagysága (űrtartalma) között. Az egységes keret nagysága és vele kapcsolatban a háromféle kaptárnagyság e szükségletet szem előtt tartva lett, ismereteink alapján, megszerkesztve. A kaptár nagyobbítása vagy kisebbítése a szabályszerűség és kiegyensúlyozottság rovására menne, ezért a bővítésnek vagy szűkítésnek nincs semmi értelme. Szirmai István Teleltetés oldalsó hézaggal Makarov, az ukrán méhészeti kísérleti állomás méhésze szerint a többfiókos kaptárban, melynek két alacsony fiókjában teleltetik a családot, még népes családok szélső lépei is gyakran megpenészednek. Makarov úgy segít ezen, hogy az alsó fiókba nem rakja be mind a tíz lépet, hanem közepes családnak csak 5—6 keretet, erősnek 6—7-et. Az alsó fiókban tehát két oldalt hézag marad a lépek és a kaptár fala közt. Makarov nem határolja ezt a hézagot választódeszkával. A szélső kereteket szeggel rögzíti helyükön, hogy ne mozduljanak el, amikor a kaptárt telelő helyiségbe, majd onnan a szabadba viszik. A felső fiókban középre a legmézesebb lépek kerülnek. Az alsóban a méhek a kaptár közepén helyezkednek el, és télen fölfelé vonulnak, ahol legtöbb mézet találnak. Az így telelt családok száma az 1967/1968-as télen 50 volt, az 1968/1969-as télen 102. (Szovjetunió)