Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-09 / 23. szám
Szabadföldműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. június 9. óra 1.— Kis XXIV. évfolyam, 23. szám. A kertészkedők, a gyümölcs- és szőlőtermesztők Szakmelléklet KERTÉSZET tanácsadója. A mezőgazdasági temetés koncentrálásának és szakosításának közgazdasági szempontjai Irta: Dr. CSÉFALVAY GÁBOR MÉRNÖK, A DUNAJSKA STREDA-I JMI KÖZGAZDASÁGI FŐOSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE A mezőgazdasági termelés koncentrálása és szakosítása a termelőerők jelen fejlettségi fokán szükséges és törvényszerű folyamat. Köztudott tény, hogy a termelés szervezési formái, módjai és keretei mindenkor a két alapvető tényező — az ember és a termelőeszközök minőségi színvonalától függenek. Az emberi tudat, akarás és tudás határozza meg a termelő eszközök műszaki minőségét, ez pedig döntő befolyással bír a termelésmód és a termelési szervezet kialakítására, mindennél világosabban szembetűnik annak két alapvető jellemzője. Az egyik az, hogy a szocialista társadalmi rend az ember számára soha nem látott alkotási teret és lehetőséget teremtett — a másik pedig, hogy a tudományos-műszaki fejlődés üteme robbanásszerűen felgyorsult, s mind a technika, biológia, kémia, mind pedig a többi tudományágban olyan tömegű, és a termelésben közvetlenül hasznosítható ismeretanyagot tárt fel, mely alapvetően megváltoztatja a termelésmódot és a munka jellegét , — de egyben szükségszerűvé teszi az eddigi termelési szervezet gyökeres megváltoztatását is. Azzal, hogy a tudományos haladás folytán egyre mélyül az egyes ágazatokon belüli ismeretfeltárás, törvényszerűen vele jár nemcsak az egyes termelési ágak, de azon belül az egyes ágazatok egyre gyorsuló önállósulása és az ágazatközi kapcsolatok fellazulása, gyengülése és egyes esetekben azok teljes megszűnése is. A mezőgazdasági üzem hagyományos belső szervezeti rendje, melyre az egyes ágazatok közötti maximális összhang és az ágazatközi kapcsolatok szilárdságának igénye volt jellemző, ma már visszavonulhatatlanul a múlté, és a hozzá való ragaszkodás a termelési és a közgazdasági hatékonyság romlását, vagy legalábbis annak stagnálását váltaná ki. A hagyományos mezőgazdasági üzem többé-kevésbé „mindent termelő“ univerzális üzem volt, mert a rendelkezésre álló termelőeszközök és az azokra alapozott termelésmód ezt követelte meg. A növénytermelés egész géprendszere egy általános használati ekéből, két-három általános használati fogasból és hengerből, valamint egy univerzális vetőgépből állott. Az állattenyésztésben a helyzet még egyszerűbb volt: a répavágón és szecskavágón kívül gyakorlatilag semmiféle gépesítés nem létezett. Az egyik ágazat is, a másik ágazat is manufaktúra volt: a kisparasztnál kicsiben, a nagybirtokon nagyban. A kollektivizáció tényével a termelésszerkezet csak annyit változhatott, amennyi új technikát hozott. Bár az igaerőt felváltotta a traktor s a kisteljesítményű univerzális gépek helyét nagyteljesítményűek foglalták el, az egész géplépcső univerzális jellegű maradt s ez azzal a törvényszerű következménnyel járt, hogy a szocialista nagyüzemek lényegében megmaradtak a nagyban termelő univerzális üzemek szintjén, melyben továbbra is a manufakturális termelési jelleg volt uralkodó. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a kézi munka termelékenysége alacsony, de az univerzális hasznosítású gépé is messze elmarad a specializált gépek termelékenysége mögött. Ennek közgazdasági vetülete elsősorban a nagy élőmunka-ráfordításban és végterméket terhelő nagy munkaköltségben jelentkezik. Szinte törvényszerű, hogy a termelés olcsóbbá tétele a szakosított, nagy műszaki és ökonómiai hatásfokkal dolgozó célgépek kifejlesztését és bevezetését követelte meg. Ez viszont egyet jelent olyan termelési nagyságrend biztosításával, mely messze meghaladja azt a terjedelmet, mely az adott ágazat számára a hagyományos, mindent termelő mezőgazdasági üzemben áll. Szinte ellentmondást rendelkezésre nem tűrő közgazdasági követelmény: a modern műszaki eszközök alkalmazásához a termelést ágazatonkint olyan nagyságrendbe kell koncentrálni, mely lehetőséget ad a nagyteljesítményű és magas hatásfokkal dolgozó modern célgépek teljes idősávval való üzemeltetésére és tökéletes kihasználására. A koncentráció követelménye együtt jár az üzemi szakosítás követelményével is. Mivel elképzelhetetlen, hogy a mezőgazdasági üzem valamennyi üzemágában akkora termelési nagyságrendet tudjon biztosítani, mely valamennyi ágazatban teljes nagyüzemi gépesítést tenne lehetővé, — hisz ehhez összjárási üzemre lenne szükség — a szakosításnak más útját kell alkalmazni. Ezek a társulás és az együttműködés különböző formái. Hogy melyik ágazatban, melyik koncentrálási forma előnyösebb, azt az a körülmény határozza meg, hogy a technika és a technológia adott szintjét, tekintve az illető ágazat mennyire függetleníthető a többi ágazattól. Azokban az ágazatokban, ahol a technika és a rendelkezésre álló biológiai anyag gyárszerűen ütemezett és a természeti behatásoktól függetlenített tömegtermelést tesz lehetővé, és a szakmai differenciálódás foka indokolttá teszi, egyértelműen a vállalati keretből kiemelt önálló specializált vállalat modelljét lehet előnyösebbnek tekinteni. Bár ugyanezek az előnyök jelentkeznek akkor is, ha a társult üzemek valamelyik társüzem keretében és annak üzemeltetésében teremtik meg a fenti feltételeket. Lényegesen más a helyzet a többi üzemágtól — főleg a növénytermesztéstől — nem függetleníthető üzemágaknál. A koncentrálás és a szakosított technológia alkalmazása itt is nélkülözhetetlen. Ebben az esetben azt a megoldást lehet elfogadhatónak tekinteni, ahol annyi üzem társul az illető ágazat beruházási létesítményeinek felépítésére és közös üzemeltetésére, melyek az elérhető legkorszerűbb technológia alkalmazásához és kihasználásához szükséges koncentrációt biztosítani tudják. Míg az előbbi megoldás, — tehát az önálló üzemközi közös vállalat, vagy a valamelyik társüzem keretében üzemelő közös létesítmény, elsősorban a tojás, a baromfihús- és a sertéshús-, valamint a marhahús-termelés gyárszerű megszervezésére nyújt lehetőséget, addig a kisszámú üzem társulatában közösen üzemelő létesítmény jellemző példája a tehenészet lehet. A koncentráció és a szakosítás kisebb terjedelmű megteremtésére bizonyos korlátozott lehetőségeket az efsz-ek összevonása is biztosít. A 3000 hektáros üzemnek kétségtelenül nagyobb lehetőségei vannak egyes üzemágazataiban olyan termeléskoncentrációt létrehozni, mely a modernebb technológia alkalmazására módot ad, mint az 500 hektáros, vagy még annál is kisebb földalappal rendelkező essznek. A probléma azonban éppen a szakosításban áll, ugyanis még a (Folytatás a 3. oldalon.) Május 29-én az új, korszerű kultúrházban, a rendkívüli magasfokú munkakezdeményezésért és a szocialista munkaverseny gyümölcsöző kibontakozásáért, Németh Jenő mérnök, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, valamint Ondrej Holec, a Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke, a Szocialista Munka Hőse, átadta a Luč na Ostrove-i (Nagylúcsi) Egységes Földművesszövetkezetnek „Az ötödik ötéves terv vörös zászlaját“. A versenyzászló átadási ünnepségen, — amelyet Kovács Ernő, a helyi nemzeti bizottság elnöke nyitott meg — továbbá részt vett az SZLKP KB mezőgazdasági osztályának vezetője, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Pártbizottság mezőgazdasági titkára Štefan Ferences, az SZLKP Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) Járási Pártbizottsága vezető titkára, több minisztérium és intézmény képviselője, valamint a szomszédos baráti szövetkezetek küldöttségei. Sok-sok gratuláció, jókívánság hangzott főbb szervek részéről, végülis ez a felhosszabb méltató és egész Szlovákiát érintő beszédet Németh Jenő elvtárs mondott. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya, valamint az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma nevében fejezte ki jókívánságát a lelkes szövetkezeti tagságnak és utólag gratulált a „Munkaérdemrend“ kitüntetéshez is, amit az efsz május elsején kapott a jó munka elismeréséül. Németh elvtárs hangsúlyozta, hogy a kettős kitüntetést nem véletlenül kapta a szövetkezet. Jó példája annak, hogy rövid idő alatt a termelési folyamatok korszerűsítésével meg lehet gyorsítani a termelés ütemét. A szövetkezet a múlt évben majdnem minden mutatóban teljesítette a termelési feladatait és az előző évekhez viszonyítva, jóval több árut adott a társadalomnak. A jókívánságok és gratulációk után a miniszterhelyettes jó gazda módjára felhívta a mezőgazdasági dolgozók figyelmét az aratásra való felkészülésre. A múlt évben ugyanis, rendkívül a nagy veszteségek származtak egyrészt kedvezőtlen időjárás, másrészt a nem kielégítő felkészülés miatt a gabona begyűjtésekor. Ennek következtében a növénytermesztés tervét Szlovákia földművesei csak 98 százalékra teljesítették. „Már most készenlétben kell állniuk a gépeknek, a raktáraknak, a kisegítő brigádoknak, hogy minden gabonát idejében és a lehető legkisebb veszteséggel gyűjthessünk be. Nem ismétlődhet meg az elmúlt esztendő, amikor a rendkívüli gazdag termésből lényegesen kevesebbet gyűjtöttünk a raktárakba, mint az 1971-es évi gyengébb termésből. A feladatok annál is igényesebbek, mert a növénytermesztésben a termelést a múlt évi termékhez viszonyítva, 10 százalékkal kell fokozni“, — mondotta Németh elvtárs és felkérte az élenjáró szövetkezet vezetőit, hogy a termés begyűjtésében szerzett rendkívül jó tapasztalataikat adják át más körzetek mezőgazdasági üzemeinek is. Štefan Ferencei, a járási pártbizottság vezetőtitkára, szintén megköszönte az efsz-tagok hősies munkáját és hangsúlyozta, hogy az eredmények a helyi pártszervezet jó nevelőmunkájának köszönhetők. Annak nyomán indult meg az az egészséges szocialista munkaverseny, amely a termelés hajtómotorja. Hasonló szellemben beszéltek a többi gratulálók is. Ebből is látszik, hogy az ünnepi ülés lényegében munkaértekezlet is volt, ahol keresték és körvonalazták a gazdálkodás és a munkaszervezés hatékony módszereit. •A magas elismerésnek, kitüntetésnek egyformán örült a közös család idősebbje-fiatalabbja. Bizony elérzékenyültek az alapító tagok is, köztük Kulcsár Gáspár, volt középparaszt, Mórocz Elek és Gadány Mihály földmunkás, akik életük legjavát adták a közösnek. De örültek a fiatalok is, a 24 éves Balogh János, a szintén ifjú Babay Károly, akik a többiekkel együtt mind-mind megtalálják számításukat a virágzó és állandóan fejlődő közös gazdaságban. Bartal Ferencnek, a közös lelkes és örökké alkotni vágyó elnökének is kibuggyant az örömkönny a szeméből, de aztán erőt vett magán és férfiasan kijelentette, hogy jó kezekbe került a versenyzászló. A vezetők a tagokkal együtt a jövőben is bizonyítják, hogy méltó helyet kapott a művelődés otthonában. BALLA JÓZSEF ló kezekben a versenyzászló... Bartal Ferenc, az efsz elnöke (középen) keményen szorítja a vándorzászló rúdját. Termelni kell, hogy szállíthassunk A Zelený Háj-1 (zöldállási) szövetkezet kertészetében nagy sürgést-forgást tapasztaltunk. A dolgozók egy része szállításhoz készítette elő a karalábét, mások viszont a palántázásnál szorgoskodtak. Az ültetőgéppel, víztartályokkal felszerelt erőgép monoton püfögéssel rótta a métereket, a kezelő személyzet pedig begyakorlott, gyors mozdulatokkal helyezte párosával az ültető korongok közé a palántákat. Szemre nem nehéz munka, de naponta ugyanezt csinálni, bizonyára nem leányálom. Paništ Anton segédkertésszel a szövetkezet székházában beszélgettünk. Megtudtuk, hogy a huszonkilenc hektáros kertészetben többségben paprikát, némi paradicsomot, uborkát és karalábét termesztenek. Ez utóbbi mindössze két hektáron terem, s május 24-ig összesen 45 ezer darabot adtak el belőle. A szállítás egyelőre zavartalanul folyik. A kertészeti csoport kihasználja a kedvező időjárást, s jól halad a palántázás. A tervezett 19 hektár paprika 80 százalékát már kiültették. A palánták nem a legjobbak, de szépek. A múlt évben természeti csapás — jégverés — következtében nem sikerült teljesíteniük a paprikatermesztés számára meghatározott feladatokat. Remélik, az idén másként alakul a helyzet. Paradicsom 5, uborka pedig 3 hektáron terem. Ezen növények palántázását már befejezték. — Egy ültetőgépünk van, de ez is nagy segítséget jelent. összesen 32 kertészeti dolgozónk van, ebből öt férfi az öntözést végzi. Kézi munkával nem győznénk a munkát, nem tudnánk betartani az agrotechnikai határidőket. Az ültetőgéppel jó tapasztalataink vannak. Az asszonyok is dicsérik: nem fáradnak el úgy, mint a hagyományos ültetésnél, a teljesítmény mégis a duplájára nő. Ráadásul nem hervadnak el a palánták, nem esnek vissza nagyon a fejlődésben, mert azonnal kapnak nedvességet is. Az emberek mukájának megkönnyítése, a munkatartam lerövidítése érdekében, további két ültetőgépet kellene vásárolni. Ez már csak azért is fontos volna, mert a kertészeti növényeken kívül a dohányt is időben kell palántázni, s ez a mai viszonyok között lassan a körmünkre ég. Paništ elvtárs a továbbiakban azt is elmondotta, hogy ültetés előtt vegyszeres gyomirtást végeztek a kijelölt parcellákon. A paprika és a paradicsom esetében Treflan, az uborkáéban viszont Bálán gyomirtót alkalmaztak. A zöldállási szövetkezetben e téren már ötéves tapasztalatokkal rendelkeznek, s teljes biztonsággal használják ezeket a megbízható készítményeket. A kertészetben még csak a palántázás folyik, a segédkertész azonban már a szedés, a szállítás hogyan s mikéntjén töpreng. Sok terményt szállítanak a csehországi konzervgyáraknak, s akkor bizony jól jönne egy nagy teherbírású tehergépkocsi. A vezetőségben már többször foglalkoztak ezzel a gondolattal, s lehet, rövidesen sor kerül a rég óhajtott gépjármű beszerzésére. A főhangsúly azonban a termelésen van, a szállítást mindig nyélbe lehet ütni valahogy, ha megvan az adás-vételi szerződés. Termelni kell, hogy szállíthassunk valamit, mondják a zöldállási szövetkezetesek; kezük alatt ég a munka, s rövidesen földbe kerül az utolsó palánta is. (bor—)