Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-09 / 23. szám

Szabadföldműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. június 9. óra 1.— Kis XXIV. évfolyam, 23. szám. A kertészkedők, a gyümölcs- és szőlőtermesztők Szakmelléklet KERTÉSZET tanácsadója. A mezőgazdasági temetés koncentrálásának és szakosításának közgazdasági szempontjai Irta: Dr. CSÉFALVAY GÁBOR MÉRNÖK, A DUNAJSKA STREDA-I JMI KÖZGAZDASÁGI FŐOSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE A mezőgazdasági termelés koncent­rálása és szakosítása a termelőerők jelen fejlettségi fokán szükséges és törvényszerű folyamat. Köztudott tény, hogy a termelés szervezési for­mái, módjai és keretei mindenkor a két alapvető tényező — az ember és a termelőeszközök minőségi színvona­lától függenek. Az emberi tudat, aka­rás és tudás határozza meg a terme­lő eszközök műszaki minőségét, ez pedig döntő befolyással bír a terme­lésmód és a termelési szervezet ki­alakítására, mindennél világosabban szembetűnik annak két alapvető jel­lemzője. Az egyik az, hogy a szocia­lista társadalmi rend az ember számá­ra soha nem látott alkotási teret és lehetőséget teremtett — a másik pe­dig, hogy a tudományos-műszaki fej­lődés üteme robbanásszerűen felgyor­sult, s mind a technika, biológia, ké­mia, mind pedig a többi tudományág­ban olyan tömegű, és a termelésben közvetlenül hasznosítható ismeret­­anyagot tárt fel, mely alapvetően meg­változtatja a termelésmódot és a mun­ka jellegét , — de egyben szükség­­szerűvé teszi az eddigi termelési szer­vezet gyökeres megváltoztatását is. Azzal, hogy a tudományos haladás folytán egyre mélyül az egyes ágaza­tokon belüli ismeretfeltárás, törvény­szerűen vele jár nemcsak az egyes termelési ágak, de azon belül az egyes ágazatok egyre gyorsuló önállósulása és az ágazatközi kapcsolatok fella­zulása, gyengülése és egyes esetekben azok teljes megszűnése is. A mezőgazdasági üzem hagyomá­nyos belső szervezeti rendje, melyre az egyes ágazatok közötti maximális összhang és az ágazatközi kapcsola­tok szilárdságának igénye volt jel­lemző, ma már visszavonulhatatlanul a múlté, és a hozzá való ragaszkodás a termelési és a közgazdasági haté­konyság romlását, vagy legalábbis an­nak stagnálását váltaná ki. A hagyományos mezőgazdasági üzem többé-kevésbé „mindent termelő“ univerzális üzem volt, mert a rendel­kezésre álló termelőeszközök és az azokra alapozott termelésmód ezt kö­vetelte meg. A növénytermelés egész géprendszere egy általános használati ekéből, két-három általános haszná­lati fogasból és hengerből, valamint egy univerzális vetőgépből állott. Az állattenyésztésben a helyzet még egy­szerűbb volt: a répavágón és szecska­vágón kívül gyakorlatilag semmiféle gépesítés nem létezett. Az egyik ága­zat is, a másik ágazat is manufaktúra volt: a kisparasztnál kicsiben, a nagy­birtokon nagyban. A kollektivizáció té­nyével a termelésszerkezet csak an­­­nyit változhatott, amennyi új techni­kát hozott. Bár az igaerőt felváltotta a traktor s a kisteljesítményű univer­zális gépek helyét nagyteljesítmé­­nyűek foglalták el, az egész géplép­cső univerzális jellegű maradt s ez azzal a törvényszerű következménnyel járt, hogy a szocialista nagyüzemek lényegében megmaradtak a nagyban termelő univerzális üzemek szintjén, melyben továbbra is a manufakturális termelési jelleg volt uralkodó. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a kézi munka termelékenysége alacsony, de az univerzális hasznosítású gépé is messze elmarad a specializált gé­pek termelékenysége mögött. Ennek közgazdasági vetülete elsősorban a nagy élőmunka-ráfordításban és végterméket terhelő nagy munkakölt­­­ségben jelentkezik. Szinte törvény­­szerű, hogy a termelés olcsóbbá tétele a szakosított, nagy műszaki és ökonó­miai hatásfokkal dolgozó célgépek ki­­fejlesztését és bevezetését követelte meg. Ez viszont egyet jelent olyan termelési nagyságrend biztosításával, mely messze meghaladja azt a terje­delmet, mely az adott ágazat számára a hagyományos, mindent­ termelő me­zőgazdasági üzemben áll. Szinte ellentmondást rendelkezésre nem tűrő közgazdasági követelmény: a modern műszaki eszközök alkalmazásához a termelést ágazatonkint olyan nagy­ságrendbe kell koncentrálni, mely lehetőséget ad a nagyteljesítményű és magas hatásfokkal dolgozó modern célgépek teljes idősávval való üzemel­tetésére és tökéletes kihasználására. A koncentráció követelménye együtt jár az üzemi szakosítás követelményé­vel is. Mivel elképzelhetetlen, hogy a mezőgazdasági üzem valamennyi üzemágában akkora termelési nagy­ságrendet tudjon biztosítani, mely va­lamennyi ágazatban teljes nagyüzemi gépesítést tenne lehetővé, — hisz eh­hez összjárási üzemre lenne szükség — a szakosításnak más útját kell al­kalmazni. Ezek a társulás és az együttműködés különböző formái. Hogy melyik ágazatban, melyik kon­centrálási forma előnyösebb, azt az a körülmény határozza meg, hogy a technika és a technológia adott szint­jét, tekintve az illető ágazat mennyi­re függetleníthető a többi ágazattól. Azokban az ágazatokban, ahol a tech­nika és a rendelkezésre álló biológiai anyag gyárszerűen ütemezett és a ter­mészeti behatásoktól függetlenített tömegtermelést tesz lehetővé, és a szakmai differenciálódás foka indo­kolttá teszi, egyértelműen a vállalati keretből kiemelt önálló specializált vállalat modelljét lehet előnyösebbnek tekinteni. Bár ugyanezek az előnyök jelentkeznek akkor is, ha a társult üzemek valamelyik társüzem kereté­ben és annak üzemeltetésében terem­tik meg a fenti feltételeket. Lényegesen más a helyzet a többi üzemágtól — főleg a növénytermesz­téstől — nem függetleníthető üzem­ágaknál. A koncentrálás és a szako­sított technológia alkalmazása itt is nélkülözhetetlen. Ebben az esetben azt a megoldást lehet elfogadhatónak tekinteni, ahol annyi üzem társul az illető ágazat beruházási létesítmé­nyeinek felépítésére és közös üzemel­tetésére, melyek az elérhető legkor­szerűbb technológia alkalmazásához és kihasználásához szükséges kon­centrációt biztosítani tudják. Míg az előbbi megoldás, — tehát az önálló üzemközi közös vállalat, vagy a vala­melyik társüzem keretében üzemelő közös létesítmény, elsősorban a tojás, a baromfihús- és a sertéshús-, vala­mint a marhahús-termelés gyárszerű megszervezésére nyújt lehetőséget, addig a kisszámú üzem társulatában közösen üzemelő létesítmény jellemző példája a tehenészet lehet. A koncentráció és a szakosítás ki­sebb terjedelmű megteremtésére bizo­nyos korlátozott lehetőségeket az efsz-ek összevonása is biztosít. A 3000 hektáros­­ üzemnek kétségtelenül na­gyobb lehetőségei vannak egyes üzem­ágazataiban olyan termeléskoncentrá­ciót létrehozni, mely a modernebb technológia alkalmazására módot ad, mint az 500 hektáros, vagy még annál is kisebb földalappal rendelkező essz­­nek. A probléma azonban éppen a szakosításban áll, ugyanis még a (Folytatás a 3. oldalon.) Május 29-én az új, korszerű kultúr­­házban, a rendkívüli magasfokú mun­kakezdeményezésért és a szocialista munkaverseny gyümölcsöző kibonta­kozásáért, Németh Jenő mérnök, a mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter helyettese, valamint Ondrej Holec, a Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai Központi Bizottságának el­nöke, a Szocialista Munka Hőse, át­adta a Luč na Ostrove-i (Nagylúcsi) Egységes Földművesszövetkezetnek „Az ötödik ötéves terv vörös zászla­ját“. A versenyzászló átadási ünnep­ségen, — amelyet Kovács Ernő, a he­lyi nemzeti bizottság elnöke nyitott meg — továbbá részt vett az SZLKP KB mezőgazdasági osztályának veze­tője, a Nyugat-szlovákiai Kerületi­ Pártbizottság mezőgazdasági titkára Štefan Ferences, az SZLKP Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) Járási Pártbizottsága vezető titkára, több mi­nisztérium és intézmény képviselője, valamint a szomszédos baráti szövet­kezetek küldöttségei. Sok-sok gratu­láció, jókívánság hangzott főbb szervek részéről, végülis ez a fel­hos­­­szabb méltató és egész Szlovákiát érintő beszédet Németh Jenő elvtárs mondott. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese Szlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága, a Szlovák Szocialista Köztársaság kor­mánya, valamint az SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztériu­ma nevében fejezte ki jókívánságát a lelkes szövetkezeti tagságnak és utó­lag gratulált a „Munkaérdemrend“ kitüntetéshez is, amit az efsz­ május elsején kapott a jó munka elismeré­séül. Németh elvtárs hangsúlyozta, hogy a kettős­ kitüntetést nem vélet­lenül kapta a szövetkezet. Jó példája annak, hogy rövid idő alatt a terme­lési folyamatok korszerűsítésével meg lehet gyorsítani a termelés ütemét. A szövetkezet a múlt évben majdnem minden mutatóban teljesítette a ter­melési feladatait és az előző évekhez viszonyítva, jóval több árut adott a társadalomnak. A jókívánságok és gratulációk után a miniszterhelyettes jó gazda módjára felhívta a mezőgazdasági dolgozók fi­gyelmét az aratásra való felkészülés­re. A múlt évben ugyanis, rendkívül a nagy veszteségek származtak egyrészt kedvezőtlen időjárás, másrészt a nem kielégítő felkészülés miatt a ga­bona begyűjtésekor. Ennek következ­tében a növénytermesztés tervét Szlo­vákia földművesei csak 98 százalékra teljesítették. „Már most készenlétben kell állniuk a gépeknek, a raktárak­nak, a kisegítő brigádoknak, hogy minden gabonát idejében és a lehető legkisebb veszteséggel gyűjthessünk be. Nem ismétlődhet meg az elmúlt esztendő, amikor a rendkívüli gazdag termésből lényegesen kevesebbet gyűjtöttünk a raktárakba, mint az 1971-es évi gyengébb termésből. A feladatok annál is igényesebbek, mert a növénytermesztésben a termelést a múlt évi termékhez viszonyítva, 10 százalékkal kell fokozni“, — mondot­ta Németh elvtárs és felkérte az élen­járó szövetkezet vezetőit, hogy a ter­més begyűjtésében szerzett rendkívül jó tapasztalataikat adják át más kör­zetek mezőgazdasági üzemeinek is. Štefan Ferencei, a járási pártbizott­ság vezetőtitkára, szintén megköszön­te az efsz-tagok hősies munkáját és hangsúlyozta, hogy az eredmények a helyi pártszervezet jó nevelőmunkájá­nak köszönhetők. Annak nyomán in­dult meg az az egészséges szocialista munkaverseny, amely a termelés haj­tómotorja. Hasonló szellemben beszél­tek a többi gratulálók is. Ebből is látszik, hogy az ünnepi ülés lényegé­ben munkaértekezlet is volt, ahol ke­resték és körvonalazták a gazdálko­dás és a munkaszervezés hatékony módszereit. •A magas elismerésnek, kitüntetés­nek egyformán örült a közös család idősebbje-fiatalabbja. Bizony elérzé­­kenyültek az alapító tagok is, köztük Kulcsár Gáspár, volt középparaszt, Mórocz Elek és Gadány Mihály föld­munkás, akik életük legjavát adták a közösnek. De örültek a fiatalok is, a 24 éves Balogh János, a szintén ifjú Babay Károly, akik a többiekkel együtt mind-mind megtalálják számí­tásukat a virágzó és állandóan fejlődő közös gazdaságban. Bartal Ferencnek, a közös lelkes és örökké alkotni vá­­gyó elnökének is kibuggyant az öröm­könny a szeméből, de aztán erőt vett magán és férfiasan kijelentette, hogy jó kezekbe került a versenyzászló. A vezetők a tagokkal együtt a jövőben is bizonyítják, hogy méltó helyet ka­pott a művelődés otthonában. BALLA JÓZSEF ló kezekben a versenyzászló... Bartal Ferenc, az efsz elnöke (középen) keményen szorítja a vándor­­zászló rúdját. Termelni kell, hogy szállíthassunk A Zelený Háj-1 (zöldállási) szövetkezet kertészetében nagy sürgést-forgást tapasztaltunk. A dolgozók egy része szállításhoz készítette elő a karalábét, mások viszont a palántázásnál szorgoskodtak. Az ültetőgéppel, víztartá­lyokkal felszerelt erőgép monoton püfögéssel rótta a métereket, a kezelő személyzet pedig begyakorlott, gyors mozdulatokkal helyezte párosával az ültető korongok közé a palántákat. Szemre nem nehéz munka, de napon­ta ugyanezt csinálni, bizonyára nem leányálom. Paništ Anton segédkertésszel a szövetkezet székházá­ban beszélgettünk. Megtudtuk, hogy a huszonkilenc hek­táros kertészetben többségben paprikát, némi paradicso­mot, uborkát és karalábét termesztenek. Ez utóbbi mind­össze két hektáron terem, s május 24-ig összesen 45 ezer darabot adtak el belőle. A szállítás egyelőre zavartala­nul folyik. A kertészeti csoport kihasználja a kedvező időjárást, s jól halad a palántázás. A tervezett 19 hektár paprika 80 százalékát már kiültették. A palánták nem a legjob­bak, de szépek. A múlt évben természeti csapás — jég­verés — következtében nem sikerült teljesíteniük a pap­rikatermesztés számára meghatározott feladatokat. Re­mélik, az idén másként alakul a helyzet. Paradicsom 5, uborka pedig 3 hektáron terem. Ezen növények palántá­zását már befejezték. — Egy ültetőgépünk van, de ez is nagy segítséget je­lent. összesen 32 kertészeti dolgozónk van, ebből öt fér­fi az öntözést végzi. Kézi munkával nem győznénk a munkát, nem tudnánk betartani az agrotechnikai határ­időket. Az ültetőgéppel jó tapasztalataink vannak. Az asszonyok is dicsérik: nem fáradnak el úgy, mint a ha­gyományos ültetésnél, a teljesítmény mégis a duplájára nő. Ráadásul nem hervadnak el a palánták, nem esnek vissza nagyon a fejlődésben, mert azonnal kapnak ned­vességet is. Az emberek mukájának megkönnyítése, a munkatartam lerövidítése érdekében, további két ültető­gépet kellene vásárolni. Ez már csak azért is fontos vol­na, mert a kertészeti növényeken kívül a dohányt is idő­ben kell palántázni, s ez a mai viszonyok között lassan a körmünkre ég. Paništ elvtárs a továbbiakban azt is elmondotta, hogy ültetés előtt vegyszeres gyomirtást végeztek a kijelölt parcellákon. A paprika és a paradicsom esetében Tref­­lan, az uborkáéban viszont Bálán gyomirtót alkalmaztak. A zöldállási szövetkezetben e téren már ötéves tapasz­talatokkal rendelkeznek, s teljes biztonsággal használják ezeket a megbízható készítményeket. A kertészetben még csak a palántázás folyik, a segéd­kertész azonban már a szedés, a szállítás hogyan s mi­kéntjén töpreng. Sok terményt szállítanak a csehországi konzervgyáraknak, s akkor bizony jól jönne egy nagy teherbírású tehergépkocsi. A vezetőségben már többször foglalkoztak ezzel a gondolattal, s lehet, rövidesen sor kerül a rég óhajtott gépjármű beszerzésére. A főhang­súly azonban a termelésen van, a szállítást mindig nyél­be lehet ütni valahogy, ha megvan az adás-vételi szer­ződés. Termelni kell, hogy szállíthassunk valamit, mond­ják a zöldállási szövetkezetesek; kezük alatt ég a mun­ka, s rövidesen földbe kerül az utolsó palánta is. (bor—)

Next