Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-22 / 38. szám

Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. szeptember 22. * Ara­d— Kis XXIV. évfolyam, 38. szám. Szakmelléklet Az illetékes érdekköri szövetségbe tömörült, aktív pihenést kedvelő dolgozók tájékoztatója és tanácsadója ­ társadalom szolgálatában A hagyományos Sajtónap ünnepi légkörében önkénytelenül felmerül a gondolat: vajon megvan az erkölcsi alapunk az ünneplésre? Megtettünk mindent annak érdekében, hogy a kommunista sajtó hagyományaihoz hűen, a lehető legkövetkezetesebben szolgáljuk a szocialista társadalmunk fejlődését? S szinte magától értetődik, hogy a sajtónk ünnepe arra ösztönöz bennünket újságírókat, hogy elmélyült felelősséggel értékeljük munkánkat és feltárjuk azokat a lehetőségeket is, amelyek az általunk szerkesztett új­ság színvonalának emelkedéséhez, tár­sadalmi hatékonyságának elmélyülé­séhez vezetnek. Lapunk megjelent számainak tartal­mi szerkezete jelenti számunkra azt a tényezőt, amely ilyen vagy olyan következtetések levonását engedélye­zi. Persze nem könnyű feladat az em­bernek a saját munkájáról, a munka termékeinek minőségi értékelése nyo­mán, elfogulatlan, vagyis az olvasók általános véleményét is tükröző véle­ményt alkotni. Kétféle hibát is véthet az ember. Vagy alapos megfontoltság hiányában azt a célt követi, hogy munkájának termékét, tehát az újsá­got dicsfénnyel övezze, vagy pedig a realitásokat mellőzve, az önostorzás módszerének gyakorlásával, alaptala­nul becsmérli azt, amit kitartó mun­kával alkotott. A Szabad Földművessel szemben tá­masztott reális társadalmi követelmé­nyekből és lehetőségekből kiindulva, mi, szerkesztők úgy látjuk, hogy la­punk igyekezett lépést tartani a fej­lődéssel és az előforduló kisebb fo­gyatékosságai ellenére — társadal­munk és népgazdaságunk fejlődésé­nek jelenkori szakaszában is — be­töltötte társadalmi küldetését. Mint mezőgazdasági hetilap következetesen népszerűsítette Csehszlovákia Kom­munista Pártjának össztársadalmi ér­dekeket kifejező politikáját és mind­azokat a szocialista alapelveket, ame­lyek gyakorlatban a szocialista terme­lési viszonyok megszilárdulását, munka termelékenységének növekedé­­­sét, a szocialista életstílus meghono­sodását eredményezik a mezőgazda­ságban, tehát a falu társadalmi életé­ben is. Kétségtelen, hogy lapunk az elmúlt évekhez viszonyítva, a múlt évi Sajtó­nap óta eltelt idő alatt­­ következe­tesebb előhírnöke volt azoknak a vál­tozásoknak, amelyek a tudományos­­műszaki forradalom legkorszerűbb tudományos-műszaki vívmányainak szakszerű kihasználása és széleskörű meghonosodása nyomán történnek, és melyek a termelési technológia szín­vonalának emelkedésében, a mező­­gazdasági termelés ipari jellegének szüntelen növekedésében tükröződnek vissza. A Szabad Földműves szinte hiteles tükörképe volt azoknak az esemé­nyeknek is, amelyek mezőgazdasági termelésünk fejlődésének új korsza­kát jellemzik. A dolgozó parasztsá­gunk érdekeit is kifejező össztársa­dalmi érdekekhez hűen, mint a kom­munista párt útmutatását követő szo­cialista társadalmunk egyik megbíz­ható sajtófórum­a, igyekezett köztudat­ba vinni a mezőgazdasági termelés további összpontosításának és céltu­datos szakosításának szükségességét és elősegíteni a mezőgazdasági üze­mek kooperációs viszonyainak széles­körű kibontakozását. Lapunk figyelemmel kísérte és jó­­néhány esetben elmélyülten elemezte a nagyobb szervezeti-gazdasági egy­ségekké formálódott mezőgazdasági üzemek tapasztalatait, az üzemközi vállalkozások és nagyobb méretű szö­vetkezeti közös vállalatok jövedelme­zőségét. Az a szándék vezérelte, hogy a hasznos tapasztalatok közkinccsé tétele által segítse a mezőgazdasági dolgozók termelés- és gazdaságfej­lesztési törekvéseit. Természetes, hogy a kevésbé ismert módszerek népsze­rűsítése — még a legnagyobb elő­vigyázatosság mellett is — néha buk­tatókkal, melléfogásokkal jár. Így bi­zony előfordultak olyan esetek is, hogy a korszerűnek és hatékonynak vélt, s így a lapunkban is szorgalma­san propagált termelési módszerek némelyike később vagy bizonyos kö­rülmények között elavultnak, célsze­rűtlennek bizonyult. Szolgáljon ment­ségünkre az, hogy mi mezőgazdasági újságírók lényegében együtt tanulunk újat, korszerűbbet formálni a mező­gazdasági dolgozókkal, s ennek az új­nak a formálása néha bosszantó „tan­­díjtérítést“ igényel. Az eredmények azonban arra inte­nek, hogy a fejlődés úttörőinek nem szabad idegenkedniük a kezdeménye­­­zésekkel járó rizikóvállalástól. Hiszen kezdeményezőkészségükről híres mezőgazdasági üzemek váltak „éllo­vasokká“ — annak ellenére, hogy kezdeményezésük néha melléfogások­kal járt —, míg az óvatoskodók, akik az újat, a kevésbé ismert módszere­ket egyszerűen elvből ellenezték, le­maradtak. Tehát a kezdeményező kész­ségben példamutató dolgozók elévül­hetetlen érdeme az, hogy a mezőgaz­dasági munka jellege lényegesen megváltozott, hogy a termelés növe­kedését már nem a rendkívüli fárad­sággal járó nehéz munka, hanem a gazdag szakismeretek céltudatos al­kalmazása, a termelési folyamatok szakszerű gépesítése és kemizálása, tehát a mezőgazdasági termelés szün­telen korszerűsítése befolyásolja. S talán nem leszünk szerénytelenek, ha a Szabad Földműves érdemének minősítjük azt, hogy a korszerűsítési törekvéseket és kezdeményezéseket támogatva és népszerűsítve járult ta­lán a leghatékonyabban hozzá a ter­melés növekedéséhez, a falusi dolgo­zók életszínvonalának emelkedéséhez. Az érdem persze elsősorban is a kez­deményezőké, a nagyszerű vívmányok kivitelezőié, a termelőké. Az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak nagyszerű helytállását, kiapadhatatlan kezdemé­nyező készségét dicsérik azok a ki­magasló eredmények is, amelyeket a nagyhozamú szovjet búzafajtákban rejlő előnyök felismerése nyomán és a növekvő agrotechnikai követelmé­nyek maradéktalan teljesítésével elér­tünk. Bennünket, mezőgazdasági új­ságírókat pedig megnyugvással tölt el az a tudat, hogy ez esetben is idejé­ben felismertük és tudatosítottuk la­punk küldetésének jelentőségét, s így azt késedelem nélkül állíthattuk ezen nagyszerű termelési eredményekért küzdő dolgozó parasztságunk szolgá­latába. Említésre méltó jelenség az is, hogy időben lényegesen fokozódott a la­punk iránti érdeklődés. Ez talán nem is annyira az olvasók számának növe­kedésében, hanem főleg abban nyilvá­nult meg, hogy a mezőgazdasági szak­emberek, a falusi közigazgatás tiszt­ségviselői, a különböző érdekköri szö­vetségek tagjai a Szabad Földművest és annak szakmellékleteit mindjobban saját fórumuknak tekintik, tehát bő­ségesen ellátják lapunkat a termelés- és községfejlesztésben, valamint az érdekköri szövetségek munkájával já­ró gazdag tapasztalataikat népszerű­sítő cikkekkel, vagyis aktívan vesznek részt a lap szerkesztésében. Ezúton köszönetet mondunk mindazoknak a dolgozóknak — lapunk külső munka­társainak és aktív tudósítóinak —, akik felismerték a szocialista sajtó történelmi küldetését, vagyis elősegí­tették azt, hogy lapunk a gazdasági és társadalmi élet céltudatos fejlesz­tőinek, a dolgozók széles rétegeinek nyilvános tapasztalatcsere fórumává vált. Lapunk ismertetett erényei nem jo­­­gosítanak fel bennünket arra, hogy fogyatékosságokról hallgassunk. Legfőbb fogyatékossága lapunknak, hogy nem tárja fel eléggé bátran a közösségi életünkben, a termelés- és községfejlesztésben előforduló, de az emberi kapcsolatokban is eléggé gyak­ran tapasztalható helytelen törekvé­seket, tehát nem harcol eléggé követ­kezetesen a szocializmus erkölcsi nor­máinak érvényesüléséért, az előfor­duló hibák és helytelenségek kiküszö­böléséért. Sajnos ez a fogyatékosság — amely nemcsak a Szabad Földmű­vesben, hanem szinte majdnem min­den újságban jelentkezik — főleg az­zal magyarázható, hogy az alsóbb szervek és a gazdasági-társadalmi szervezetek tisztségviselőinek jelenté­keny része, nem nyilatkozik szívesen az esetleges melléfogásokról, a fejlő­dést gátló hibákról és fogyatékossá­gokról, tehát nem igényli, hogy a saj­tó hatékonyan működjön közre a fej­­lődést gátló hibák és különböző nehéz­ségek eltávolításában. Ideje lenne tudatosítani mindenki­nek, hogy a sajtó csak akkor tudja maradéktalanul betölteni fontos sze­repét, ha a növekvő eredmények és a hasznosítható tapasztalatok propa­gálása mellett, elvszerű harcot folytat minden olyan társadalmi jelenség el­len, ami bosszantóan fékezi a szocia­lista munka- és életstílus teljesmérvű meghonosodását, a politikai, gazdasá­gi és kulturális életünk fejlődését. A hagyományos Sajtónap alkalmá­ból ígérjük olvasóinknak, hogy mind­azt, ami lapunk erényének nevezhető a jövőben is megtartjuk és fejlesztjük. Képességeink, tudásunk és erőnk lat­ba vetésével minden lehetőt elköve­tünk azért, hogy a Szabad Földműves a lehető legoptimálisabban kielégítse olvasói széles rétegeinek igényeit, s még következetesebben segítse a szo­cialista társadalmunk fejlődését. PATHÓ KÁROLY főszerkesztő Lapunk szerkesztősége nagy jelentő­séget tulajdonít annak, hogy az olva­sók hogyan vélekednek a Szabad Földművesről. Ezért gyakran rendez kisebb és nagyobb méretű konferen­ciákat, ahol az olvasók ké­pviselői tá­jékoztatják a szerkesztőséget és to­vábbítják a lapunk fejlesztését segítő javaslatokat. A mellékelt felvétel a konferenciák egyikén készült. Felvételünk Szilvássy András gépmestert, Matlák Ľudovít Pétert és Tálla Kálmán korrektort ábrázolja munka közben. Mindhárman dicséretet érdem­lő tagjai a nyomdai kollektívának, amely a szerkesztőségünkkel együttműködve, a Szabad Földművest a mezőgazdasági dolgozóink közked­velt lapjává fejlesztette. Jó szervezéssel az őszi munkák sikeréért Az őszeleji kánikula után hidegebb­re fordult az időjárás, azonban to­vábbra is kevés csapadék hull a föld­re. A mezőgazdasági üzemek tehát nehéz körülmények között készítik elő a talajt vetésre és a cukorrépa, vala­mint a burgonya begyűjtése is nagy erőkifejtést követel emberektől és gé­pektől egyaránt. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium mellett működő őszi munkákat Irányító bi­zottság felmérve a kialakult helyzetet, felhívja a mezőgazdasági dolgozók fi­gyelmét, hogy minden lehetőséget használjanak ki az őszi munkák meg­gyorsítására. A bizottság ülésén az a nézet alakult ki, hogy lehetőleg munkaerők és gépek jobb kihaszná­­­lásával kell megoldani a problémákat, és brigádosok segítségét csak olyan esetekben kell igénybe venni, ha nincs más megoldás. Komoly gondok közepette indulnak tehát a földművesek az őszi munkák­ba, de a gépi felkészültség arra en­ged következtetni, hogy mégis sikere­sen birkóznak meg feladataikkal. múlt évhez képest például több bur­­­gonya és kukorica begyűjtő kombájn­juk van. A traktorok száma is növe­kedett. A nagyteljesítményű traktorok többműszakos üzemeltetése eredmé­nyezte például, hogy a múlt év ha­sonló időszakához viszonyítva, száz­ezer hektárral többet szántottunk fel. A vetőszántás mellett már egyes kör­zetekben hozzáfogtak az őszi mély­szántáshoz is. Annak ellenére, hogy a szárazság miatt kevesebb a szántó­traktor teljesítménye, ha tovább tart­juk ezt az ütemet, a gabona alá idő­ben előkészíthetjük a talajt és becs­lések szerint október 15-ig földbe ke­rülhet a mag. Bár egyes körzetekben már szeptember 12-én megkezdték a búza vetését, a szakemberek azt ta­nácsolják, hogy a vetés zömét szep­tember utolsó és október első dekád­­jában végezzük el. Ugyanis fennáll az a veszély, hogy ha túl korán vetünk, a mag csapadékhiány miatt elveszti csíraképességét. A rozs vetése jól ha­lad és a tervek szerint földműveseink 30 ezer hektárt vetnek belőle, de az elkövetkező években 40 ezer hektárra emelkedik termőterülete. A burgonya jó termést ígér. A hek­tárhozam jóval nagyobb lesz, mint a múlt évben. Általában 150 mázsára számíthatunk. A poprádi és Spišská Nová Ves-i járás felhívására már szá­mos mezőgazdasági üzem válaszolt és a mozgalom keretében, terven felül jelentős mennyiségű burgonya kerül majd a raktárba. A cukorrépa termőterülete közel 4000 hektárral több, mint a múlt év­be­n. A répa mennyisége azonban aránylag nem lesz sokkal több, mert kevés az egyed, és a szárazság követ­keztében néhány körzetben csak 250— 300 mázsás hektárhozamra számíta­nak. A bizottság ülése után végzett határszemle viszont azt bizonyítja, hogy az öntözött területeken általá­ban jó hektárhozamra számítanak. Jozef Mikulec, a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) járási Mezőgazda­­sági Igazgatóság főagronómusa elmon­dotta, hogy a cukorrépa 75 százalékát öntözték és ezért megközelítőleg 400 mázsás átlagos hektárhozamra számí­tanak. Az öntözött területeken meg­lesz a 450—500 mázsás hozam is hek­táronként. A szárazság azonban to­vább tart, és ezért, ahol csak lehető­ség van rá, tovább öntözik a cukor­répát. Tánczos László mérnök, főme­­chanizátor, a gépi felkészültségről tá­jékoztatott. Elújságolta, hogy az ös­­­szes cukorrépát géppel gyűjtik be. A nagy munkához 75 gépsoruk van, csak az a baj, hogy jónéhány gép még alkatrészhiány miatt üzemképtelen. A répa szállítását jól megszervez­ték, de még 26 pótkocsi hiányzik. Re­mélik, hogy menet közben is kapnak még néhányat. Surman Józsefnek, a Dunajský Klatov-i (Dunatöltési) Álla­mi Gazdaság részleg-agronómusának, egyáltalán nem fő a feje a cukorrépa begyűjtése miatt. Az öntözött terüle­ten több mint 400 mázsás átlagos hektárhozamra számít, és a gépek is ideális körülmények között dolgozhat­nak. Csömör Géza, a Trhové Mýto-i (Vásárvámosi ) Eisz elnöke, szintén bizakodva nyilatkozott. Számítása sze­rint a cukorrépa megadja a 450 má­zsás hektárhozamot is. A gazdagon öntözött területeken elérik az 550— 600 mázsás hozamot. A begyűjtésre példásan felkészültek, azonban alkat­részhiány miatt nekik is fő a fejük. Amikor a Sokolec-i (Lakszakállasi) Efsz-be érkeztünk, csak úgy porzott a határ a cukorrépabegyűjtő kombáj­nok után. Kürthy Sándor mechanizá­­tor kissé gondterhelten mondotta, hogy sok üzemanyag fogy el, mert e csontszáraz földből nehéz kiszántani a répát. Az öntözött területeken azon­ban itt sincs baj, és amellett hogy elérik az 500 mázsás hozamot, kön­­­nyebben végzik a munkát. Sok gondot, problémát szül az ősz, azonban ahogy a példák is bizonyít­ják, jó munkaszervezéssel, a lehetősé­gek kihasználásával sikerrel gyűjthet­­jük be a termést. Balla József

Next