Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-22 / 38. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. szeptember 22. * Arad— Kis XXIV. évfolyam, 38. szám. Szakmelléklet Az illetékes érdekköri szövetségbe tömörült, aktív pihenést kedvelő dolgozók tájékoztatója és tanácsadója társadalom szolgálatában A hagyományos Sajtónap ünnepi légkörében önkénytelenül felmerül a gondolat: vajon megvan az erkölcsi alapunk az ünneplésre? Megtettünk mindent annak érdekében, hogy a kommunista sajtó hagyományaihoz hűen, a lehető legkövetkezetesebben szolgáljuk a szocialista társadalmunk fejlődését? S szinte magától értetődik, hogy a sajtónk ünnepe arra ösztönöz bennünket újságírókat, hogy elmélyült felelősséggel értékeljük munkánkat és feltárjuk azokat a lehetőségeket is, amelyek az általunk szerkesztett újság színvonalának emelkedéséhez, társadalmi hatékonyságának elmélyüléséhez vezetnek. Lapunk megjelent számainak tartalmi szerkezete jelenti számunkra azt a tényezőt, amely ilyen vagy olyan következtetések levonását engedélyezi. Persze nem könnyű feladat az embernek a saját munkájáról, a munka termékeinek minőségi értékelése nyomán, elfogulatlan, vagyis az olvasók általános véleményét is tükröző véleményt alkotni. Kétféle hibát is véthet az ember. Vagy alapos megfontoltság hiányában azt a célt követi, hogy munkájának termékét, tehát az újságot dicsfénnyel övezze, vagy pedig a realitásokat mellőzve, az önostorzás módszerének gyakorlásával, alaptalanul becsmérli azt, amit kitartó munkával alkotott. A Szabad Földművessel szemben támasztott reális társadalmi követelményekből és lehetőségekből kiindulva, mi, szerkesztők úgy látjuk, hogy lapunk igyekezett lépést tartani a fejlődéssel és az előforduló kisebb fogyatékosságai ellenére — társadalmunk és népgazdaságunk fejlődésének jelenkori szakaszában is — betöltötte társadalmi küldetését. Mint mezőgazdasági hetilap következetesen népszerűsítette Csehszlovákia Kommunista Pártjának össztársadalmi érdekeket kifejező politikáját és mindazokat a szocialista alapelveket, amelyek gyakorlatban a szocialista termelési viszonyok megszilárdulását, munka termelékenységének növekedését, a szocialista életstílus meghonosodását eredményezik a mezőgazdaságban, tehát a falu társadalmi életében is. Kétségtelen, hogy lapunk az elmúlt évekhez viszonyítva, a múlt évi Sajtónap óta eltelt idő alatt következetesebb előhírnöke volt azoknak a változásoknak, amelyek a tudományosműszaki forradalom legkorszerűbb tudományos-műszaki vívmányainak szakszerű kihasználása és széleskörű meghonosodása nyomán történnek, és melyek a termelési technológia színvonalának emelkedésében, a mezőgazdasági termelés ipari jellegének szüntelen növekedésében tükröződnek vissza. A Szabad Földműves szinte hiteles tükörképe volt azoknak az eseményeknek is, amelyek mezőgazdasági termelésünk fejlődésének új korszakát jellemzik. A dolgozó parasztságunk érdekeit is kifejező össztársadalmi érdekekhez hűen, mint a kommunista párt útmutatását követő szocialista társadalmunk egyik megbízható sajtófóruma, igyekezett köztudatba vinni a mezőgazdasági termelés további összpontosításának és céltudatos szakosításának szükségességét és elősegíteni a mezőgazdasági üzemek kooperációs viszonyainak széleskörű kibontakozását. Lapunk figyelemmel kísérte és jónéhány esetben elmélyülten elemezte a nagyobb szervezeti-gazdasági egységekké formálódott mezőgazdasági üzemek tapasztalatait, az üzemközi vállalkozások és nagyobb méretű szövetkezeti közös vállalatok jövedelmezőségét. Az a szándék vezérelte, hogy a hasznos tapasztalatok közkinccsé tétele által segítse a mezőgazdasági dolgozók termelés- és gazdaságfejlesztési törekvéseit. Természetes, hogy a kevésbé ismert módszerek népszerűsítése — még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is — néha buktatókkal, melléfogásokkal jár. Így bizony előfordultak olyan esetek is, hogy a korszerűnek és hatékonynak vélt, s így a lapunkban is szorgalmasan propagált termelési módszerek némelyike később vagy bizonyos körülmények között elavultnak, célszerűtlennek bizonyult. Szolgáljon mentségünkre az, hogy mi mezőgazdasági újságírók lényegében együtt tanulunk újat, korszerűbbet formálni a mezőgazdasági dolgozókkal, s ennek az újnak a formálása néha bosszantó „tandíjtérítést“ igényel. Az eredmények azonban arra intenek, hogy a fejlődés úttörőinek nem szabad idegenkedniük a kezdeményezésekkel járó rizikóvállalástól. Hiszen kezdeményezőkészségükről híres mezőgazdasági üzemek váltak „éllovasokká“ — annak ellenére, hogy kezdeményezésük néha melléfogásokkal járt —, míg az óvatoskodók, akik az újat, a kevésbé ismert módszereket egyszerűen elvből ellenezték, lemaradtak. Tehát a kezdeményező készségben példamutató dolgozók elévülhetetlen érdeme az, hogy a mezőgazdasági munka jellege lényegesen megváltozott, hogy a termelés növekedését már nem a rendkívüli fáradsággal járó nehéz munka, hanem a gazdag szakismeretek céltudatos alkalmazása, a termelési folyamatok szakszerű gépesítése és kemizálása, tehát a mezőgazdasági termelés szüntelen korszerűsítése befolyásolja. S talán nem leszünk szerénytelenek, ha a Szabad Földműves érdemének minősítjük azt, hogy a korszerűsítési törekvéseket és kezdeményezéseket támogatva és népszerűsítve járult talán a leghatékonyabban hozzá a termelés növekedéséhez, a falusi dolgozók életszínvonalának emelkedéséhez. Az érdem persze elsősorban is a kezdeményezőké, a nagyszerű vívmányok kivitelezőié, a termelőké. Az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak nagyszerű helytállását, kiapadhatatlan kezdeményező készségét dicsérik azok a kimagasló eredmények is, amelyeket a nagyhozamú szovjet búzafajtákban rejlő előnyök felismerése nyomán és a növekvő agrotechnikai követelmények maradéktalan teljesítésével elértünk. Bennünket, mezőgazdasági újságírókat pedig megnyugvással tölt el az a tudat, hogy ez esetben is idejében felismertük és tudatosítottuk lapunk küldetésének jelentőségét, s így azt késedelem nélkül állíthattuk ezen nagyszerű termelési eredményekért küzdő dolgozó parasztságunk szolgálatába. Említésre méltó jelenség az is, hogy időben lényegesen fokozódott a lapunk iránti érdeklődés. Ez talán nem is annyira az olvasók számának növekedésében, hanem főleg abban nyilvánult meg, hogy a mezőgazdasági szakemberek, a falusi közigazgatás tisztségviselői, a különböző érdekköri szövetségek tagjai a Szabad Földművest és annak szakmellékleteit mindjobban saját fórumuknak tekintik, tehát bőségesen ellátják lapunkat a termelés- és községfejlesztésben, valamint az érdekköri szövetségek munkájával járó gazdag tapasztalataikat népszerűsítő cikkekkel, vagyis aktívan vesznek részt a lap szerkesztésében. Ezúton köszönetet mondunk mindazoknak a dolgozóknak — lapunk külső munkatársainak és aktív tudósítóinak —, akik felismerték a szocialista sajtó történelmi küldetését, vagyis elősegítették azt, hogy lapunk a gazdasági és társadalmi élet céltudatos fejlesztőinek, a dolgozók széles rétegeinek nyilvános tapasztalatcsere fórumává vált. Lapunk ismertetett erényei nem jogosítanak fel bennünket arra, hogy fogyatékosságokról hallgassunk. Legfőbb fogyatékossága lapunknak, hogy nem tárja fel eléggé bátran a közösségi életünkben, a termelés- és községfejlesztésben előforduló, de az emberi kapcsolatokban is eléggé gyakran tapasztalható helytelen törekvéseket, tehát nem harcol eléggé következetesen a szocializmus erkölcsi normáinak érvényesüléséért, az előforduló hibák és helytelenségek kiküszöböléséért. Sajnos ez a fogyatékosság — amely nemcsak a Szabad Földművesben, hanem szinte majdnem minden újságban jelentkezik — főleg azzal magyarázható, hogy az alsóbb szervek és a gazdasági-társadalmi szervezetek tisztségviselőinek jelentékeny része, nem nyilatkozik szívesen az esetleges melléfogásokról, a fejlődést gátló hibákról és fogyatékosságokról, tehát nem igényli, hogy a sajtó hatékonyan működjön közre a fejlődést gátló hibák és különböző nehézségek eltávolításában. Ideje lenne tudatosítani mindenkinek, hogy a sajtó csak akkor tudja maradéktalanul betölteni fontos szerepét, ha a növekvő eredmények és a hasznosítható tapasztalatok propagálása mellett, elvszerű harcot folytat minden olyan társadalmi jelenség ellen, ami bosszantóan fékezi a szocialista munka- és életstílus teljesmérvű meghonosodását, a politikai, gazdasági és kulturális életünk fejlődését. A hagyományos Sajtónap alkalmából ígérjük olvasóinknak, hogy mindazt, ami lapunk erényének nevezhető a jövőben is megtartjuk és fejlesztjük. Képességeink, tudásunk és erőnk latba vetésével minden lehetőt elkövetünk azért, hogy a Szabad Földműves a lehető legoptimálisabban kielégítse olvasói széles rétegeinek igényeit, s még következetesebben segítse a szocialista társadalmunk fejlődését. PATHÓ KÁROLY főszerkesztő Lapunk szerkesztősége nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az olvasók hogyan vélekednek a Szabad Földművesről. Ezért gyakran rendez kisebb és nagyobb méretű konferenciákat, ahol az olvasók képviselői tájékoztatják a szerkesztőséget és továbbítják a lapunk fejlesztését segítő javaslatokat. A mellékelt felvétel a konferenciák egyikén készült. Felvételünk Szilvássy András gépmestert, Matlák Ľudovít Pétert és Tálla Kálmán korrektort ábrázolja munka közben. Mindhárman dicséretet érdemlő tagjai a nyomdai kollektívának, amely a szerkesztőségünkkel együttműködve, a Szabad Földművest a mezőgazdasági dolgozóink közkedvelt lapjává fejlesztette. Jó szervezéssel az őszi munkák sikeréért Az őszeleji kánikula után hidegebbre fordult az időjárás, azonban továbbra is kevés csapadék hull a földre. A mezőgazdasági üzemek tehát nehéz körülmények között készítik elő a talajt vetésre és a cukorrépa, valamint a burgonya begyűjtése is nagy erőkifejtést követel emberektől és gépektől egyaránt. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium mellett működő őszi munkákat Irányító bizottság felmérve a kialakult helyzetet, felhívja a mezőgazdasági dolgozók figyelmét, hogy minden lehetőséget használjanak ki az őszi munkák meggyorsítására. A bizottság ülésén az a nézet alakult ki, hogy lehetőleg munkaerők és gépek jobb kihasználásával kell megoldani a problémákat, és brigádosok segítségét csak olyan esetekben kell igénybe venni, ha nincs más megoldás. Komoly gondok közepette indulnak tehát a földművesek az őszi munkákba, de a gépi felkészültség arra enged következtetni, hogy mégis sikeresen birkóznak meg feladataikkal. múlt évhez képest például több burgonya és kukorica begyűjtő kombájnjuk van. A traktorok száma is növekedett. A nagyteljesítményű traktorok többműszakos üzemeltetése eredményezte például, hogy a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, százezer hektárral többet szántottunk fel. A vetőszántás mellett már egyes körzetekben hozzáfogtak az őszi mélyszántáshoz is. Annak ellenére, hogy a szárazság miatt kevesebb a szántótraktor teljesítménye, ha tovább tartjuk ezt az ütemet, a gabona alá időben előkészíthetjük a talajt és becslések szerint október 15-ig földbe kerülhet a mag. Bár egyes körzetekben már szeptember 12-én megkezdték a búza vetését, a szakemberek azt tanácsolják, hogy a vetés zömét szeptember utolsó és október első dekádjában végezzük el. Ugyanis fennáll az a veszély, hogy ha túl korán vetünk, a mag csapadékhiány miatt elveszti csíraképességét. A rozs vetése jól halad és a tervek szerint földműveseink 30 ezer hektárt vetnek belőle, de az elkövetkező években 40 ezer hektárra emelkedik termőterülete. A burgonya jó termést ígér. A hektárhozam jóval nagyobb lesz, mint a múlt évben. Általában 150 mázsára számíthatunk. A poprádi és Spišská Nová Ves-i járás felhívására már számos mezőgazdasági üzem válaszolt és a mozgalom keretében, terven felül jelentős mennyiségű burgonya kerül majd a raktárba. A cukorrépa termőterülete közel 4000 hektárral több, mint a múlt évben. A répa mennyisége azonban aránylag nem lesz sokkal több, mert kevés az egyed, és a szárazság következtében néhány körzetben csak 250— 300 mázsás hektárhozamra számítanak. A bizottság ülése után végzett határszemle viszont azt bizonyítja, hogy az öntözött területeken általában jó hektárhozamra számítanak. Jozef Mikulec, a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) járási Mezőgazdasági Igazgatóság főagronómusa elmondotta, hogy a cukorrépa 75 százalékát öntözték és ezért megközelítőleg 400 mázsás átlagos hektárhozamra számítanak. Az öntözött területeken meglesz a 450—500 mázsás hozam is hektáronként. A szárazság azonban tovább tart, és ezért, ahol csak lehetőség van rá, tovább öntözik a cukorrépát. Tánczos László mérnök, főmechanizátor, a gépi felkészültségről tájékoztatott. Elújságolta, hogy az összes cukorrépát géppel gyűjtik be. A nagy munkához 75 gépsoruk van, csak az a baj, hogy jónéhány gép még alkatrészhiány miatt üzemképtelen. A répa szállítását jól megszervezték, de még 26 pótkocsi hiányzik. Remélik, hogy menet közben is kapnak még néhányat. Surman Józsefnek, a Dunajský Klatov-i (Dunatöltési) Állami Gazdaság részleg-agronómusának, egyáltalán nem fő a feje a cukorrépa begyűjtése miatt. Az öntözött területen több mint 400 mázsás átlagos hektárhozamra számít, és a gépek is ideális körülmények között dolgozhatnak. Csömör Géza, a Trhové Mýto-i (Vásárvámosi ) Eisz elnöke, szintén bizakodva nyilatkozott. Számítása szerint a cukorrépa megadja a 450 mázsás hektárhozamot is. A gazdagon öntözött területeken elérik az 550— 600 mázsás hozamot. A begyűjtésre példásan felkészültek, azonban alkatrészhiány miatt nekik is fő a fejük. Amikor a Sokolec-i (Lakszakállasi) Efsz-be érkeztünk, csak úgy porzott a határ a cukorrépabegyűjtő kombájnok után. Kürthy Sándor mechanizátor kissé gondterhelten mondotta, hogy sok üzemanyag fogy el, mert e csontszáraz földből nehéz kiszántani a répát. Az öntözött területeken azonban itt sincs baj, és amellett hogy elérik az 500 mázsás hozamot, könnyebben végzik a munkát. Sok gondot, problémát szül az ősz, azonban ahogy a példák is bizonyítják, jó munkaszervezéssel, a lehetőségek kihasználásával sikerrel gyűjthetjük be a termést. Balla József