Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-02 / 5. szám

Szabadföldműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1974. február 2. Ara 1.— Kns XXV. évfolyam, 5. szám. FELHÍVÁS Szerkesztőségünk ez úton tudatja a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóival, hogy a fehérjetermelés fokozásával járó szak- és közgazdasági kérdések érdemleges megvitatása céljából 1974. február végén vagy március első felében meg­rendezi a mezőgazdasági nagyüzemek agronómusainak talál­kozóját az illetékes központi szervek felelős dolgozóival. Kérjük a mezőgazdasági üzemek vezetőit, hogy e találkozóra kijelölt agronómus pontos címét legkésőbb február 10-ig küld­jék meg írásban a szerkesztőségünknek. Címünk: Redakpi,a Szabad Földműves, 89127 Bratislava,­­ Kolžkova- 7. Az évzáró közgyűlések szolgálják a mezőgazdaság további fejlődését! írta: BFDr. JÚLIUS VARGA CSc, a CSKP KB osztályvezetője Csehszlovákia Kommunista Pártjának novemberi plenáris ülése rendkívül kedvezőnek mi­nősítette azokat az eredménye­ket, amelyeket mezőgazdasá­gunk az ötödik ötéves tervünk hároméves időszaka alatt elért. Főleg annak a gyors fejlődés­nek tulajdonított rendkívüli je­lentőséget, ami a döntő jelen­tőségű termelési ágazatokban, a terv által előirányzott terme­lési feladatok túlteljesítésében tükröződik vissza. Kiindulva hazánk gazdasági fejlődésének szükségszerűségéből — az ered­mények értékelésével egyidő­­ben azonban megállapította, illetve hangsúlyozta a termelés további fejlesztésének követel­ményét, az összes lehetőségek következetes kihasználása mel­lett, a termelés hatékonyságá­nak növekedését. Arról van te­hát szó, hogy a termelés továb­bi növelése mellett már ebben az évben határozottan hozzá kell látnunk a mezőgazdaság­ban is — ebben a rendkívüli szerepet betöltő termelési ága­zatban — a hatékonyság növe­kedését szolgáló kérdések cél­tudatos megoldásához. E kérdések megoldását szol­gáló erőfeszítésekben jelentős szerepet kell betölteniük az egységes földművesszövetkeze­tek évzáró közgyűléseinek is, melyek az múlt évi gazdasági eredmények értékelésével, s az idei termelési és pénzügyi ter­vek jóváhagyásával párhuzamo­san kell, hogy az összes szö­vetkezeti tagokat mozgósítsák az igényes termelési feladatok teljesítésére. Sajnos az elmúlt években gyakran előfordult, hogy a szö­vetkezetek évzáró közgyűlése csak a gazdasági mérleg formá­lis megtárgyalására korlátozó­dott. A vita előterében csak a pénzügyi eredmények szere­peltek, de sok esetben még az sem, hanem csupán a személyi jövedelem alakulása iránt nyil­vánult meg komolyabb érdek­lődés. Az igényesebb termelési feladatok szakítsunk megkövetelik, hogy az említett rossz módszerekkel. Tehát hogy az egységes földművesszövetkeze­­tek évzáró közgyűlése a múlt évi gazdálkodás és a termelési eredmények elmélyültebb elem­zésére irányuljon. Feltétlenül szükség van arra, hogy a kü­lönböző termelési szakaszok dolgozói, de maga az évzáró közgyűlés is, feltárja a gyen­gébb eredmények okait és fe­lelősségteljesen keresse, céltu­datosan meghatározza a terme­lés színvonalának emelkedését eredményező feladatokat. Az okokat kereső elmélyült elem­zések azonban nem korlátozód­hatnak csupán a termelés nö­velésének kérdéseire. Ki kell, hogy térjenek, sokkalta jobban, mint a múltban, a termelés gazdaságosságának, illetve ren­tabilitásának értékelésére is. Vagyis minden termék eseté­ben választ kell keresniük arra a kérdésre, hogy a kitermelt javak bizonyos mennyisége mennyi anyagi ráfordítást igé­nyelt. A gazdasági elemzésnek ez a céltudatosságról tanúsko­dó módszere ösztönözheti a szö­vetkezetek tagjait a különböző munkaszakaszokon található tartalékok feltárására és azok optimális kihasználására. A ter­­melésfejlesztés lehetőségeinek feltárása és kihasználása meg­könnyíti, tehát lehetővé teszi a termelő kollektívák és elvé­­nek eredményeinek hiteles összehasonlítását. Kedvezően befolyásolta azokat a törekvé­­­seket is, amelyek a dolgozók és egyes munkakollektívák konkrét értékelését lehetetlen­né tevő általánosítások felszá­molására irányulnak. A gazdasági eredmények el­mélyültebb értékelésének igé­nye természetesen szükségessé teszi a szövetkezeti funkcioná­riusok irányító és szervező munkája, valamint a pártszer­vezet politikai nevelő munkái­ színvonalának hatékony emelé­sét. Arról van ugyanis szó, haek az így értelmezett értékelési folyamatnak át kell fognia az egységes földm­­vesszövetkezet egész évi gazdálkodását, majd a levont következtetések és ta­nulságok alapján körvonalaznia kell az 1974. év termelésfejlesztési gazdasági és feladatait. Ezt pedig csak úgy lehet elér­ni, ha ez a nagyon fontos fel­adat a szövetkezetek egész ve­zetőségének és tagságának is szívügyét képezi. Az évzáró közgyűlések előké­szítésében hatékonyabb segít­séget kell nyújtaniuk a járási mezőgazdasági igazgatóságok­nak is. Főleg azáltal, hogy összehasonlítják, elmélyülten elemzik a megközelítőleg ha­sonló természeti és gazdasági előfeltételek mellett gazdálko­dó egységes földművesszövet­kezetek eredményeit. Tény, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságok többségének mó­dosítania kell az eddigi mód­szereit, amelyek az évzáró köz­gyűlések előkészítését és sike­rét­ csupán a közgyűlésre dele­gált dolgozójuk általános igaz­ságokat hangoztató felszólalá­sára korlátozták. A komplex gazdaságelemzést akkor értelmezzük helyesen, ha az következetesen kihat az idei termelési és pénzügyi ter­vek céltudatos formálására is, mely terveket az évzáró köz­gyűlés második részében vitat­nak meg és hagynak jóvá. Az a körülmény, hogy az idei tervek mind a kerületi, mind pedig a járási mezőgazdasági igazgató­ságokon időben elkészültek, le­hetővé tette, hogy a vállalati szférában is alaposabb körül­tekintéssel lássanak hozzá az évi termelési és pénzügyi terv kidolgozásához. Tapasztalataink és a szövetkezetek színvonalas­nak minősíthető tervei arra utalnak, hogy az egységes föld-, művesszövetkezetek többségé­ben időben és elmélyült fele­lősséggel láttak hozzá a terme­lési és pénzügyi terv kidolgo­zásához. Ettől függetlenül az évzáró közgyűléseknek határozott kö­vetkezetességgel kell foglalkoz­niuk az előterjesztett termelési és pénzügyi tervekkel. Meg kell vizsgálni, hogy a terv vissza-e tükrözi az erők és eszközök szükségszerű összpontosítását, aktivitását, vagyis hogy az össz­hangban van-e az előterjesztett termelési mutatókkal általános­ságban, főleg azonban a gabo­na- és a takarmányterm­esztés szakaszán. De nem igényel ki­sebb figyelmet a termelési költ­ségek csökkentésének kérdése sem. Tehát az a kérdés, hogy a terv milyen mértékben számol az alap- és forgóeszközök ki­használásával, a munka terme­lékenységének növekedésével és egész sor olyan tényezővel, amely kihat a termelés renta­bilitásának alakulására. Gon­doskodni kell arról, hogy már az idei terv létrehozza a felté­telezett szerkezeti módosítások, főleg a szövetkezetek jövede­lemképzésének és felosztásának helyes összhangját meghatározó intézkedések előfeltételeit. A tervek realizálására rend­kívüli hatással van az irányító munka színvonala. Sajnos, na­gyon sok példával bizonyíthat­juk, hogy a társadalom által létesített kedvező előfeltételek melletti lemaradás oka elsősor­ban is az irányító munka ala­csony színvonalában kereshető. S bár az utóbbi években a le­maradó, tehát a gyenge egy­séges földművesszövetkezetek száma országos méretben lé­nyegesen csökkent, e kérdést még­sem kezelhetjük különbö­­sen. Az idén több évzáró közgyű­lésen új vezetőséget és funk­cionáriusokat választanak. pártszervezeteknek és szervek­­­nek, valamint a járási mező­gazdasági igazgatóságoknak át­­ruházhatatlan feladatuk, hogy a választások előkészítésében aktívan közreműködjenek. Kö­vetelményként jelentkezik, hogy bírálat tárgyává tegyék — szub­jektív és felületes módszerek­től mentesen — a szövetkeze­tek vezető funkcionáriusainak működését és értékeljék az irá­nyítás színvonalát. Az egységes földművesszövetkezeteink több­ségében politikailag és szak­mailag fejlett, valamint nagy­fokú áldozatkészséget tanúsító elvtársak töltenek be vezető funkciókat, akik rendkívüli ér­demeket szereztek a szövetke­zet gazdasági eredményeinek növekedését szolgáló munká­ban. Helyes lesz ezeket az elv­társakat továbbra is hatéko­nyan segíteni és irányukban az elismeréssel párosuló bizalmat határozottan kinyilvánítani. Per­sze másként, sokkal igényeseb­ben kell fellépni és intézkedni olyan szövetkezetekben, ame­lyek gyengébbek a közepes színvonalon lévőknél, s melyek hosszú évek óta a lemaradók közé tartoznak. A funkcionáriu­sok munkájának megítélésében, szövetkezeti viszonylatban is, teljes egészében érvényesíteni kell azt az alapelvet, hogy a funkcionáriusok munkáját és (Folytatás a 2. oldalon.) i­smét eltelt egy esztendő és zárszámadásra készül­­­­nek a szövetkezetek. Néhány efsz-ben már meg is tartották, de a legtöbb helyen most teszik az utolsó előkészületeket. A közös székházában az ökonómiai részlegen, vagyis az adminisztrációban tevékenykednek éjt nappallá téve, hogy tiszta képet adjanak az évi gaz­dálkodásról. Van ahol különös örömmel végzik ezt a munkát, mert kitűnőek az eredmények és a vezetők nyu­godt szívvel számolhatnak be a tagságnak. Van ahol sóhajtozva végzik a fontos adminisztrációs munkát, mert nem teljesítették a tervet, s esetenként veszteségesen zárnak. A Vinicei (Ipolynyéki) Efsz (Veľký Krtíš-i járás), azok közé tartozik, ahol az irodában dolgozók elégedetten végzik az utolsó tennivalókat a zárszámadás előtt. Nem csoda, hiszen a mostoha időjárás ellenére az eddigi leg­gazdagabb évet tették „mérlegre“. A „tükörkép“ készítői Zsigmond Imre ökonómus már tizenöt esztendeje szor­goskodik a könyvelésben „A közös vezetősége mindig nagy jelentőségűnek tartotta a pontos könyvvitelt“ — je­lentette ki a szimpatikus férfi. — A járásban nálunk ve­zették be először az önköltségszámítást is. Persze ennek előfeltétele az elsődleges nyilvántartás pontos vezetése. Ezen a téren mióta különféle középiskolákat végzett szakemberek vannak az egyes részlegeken, jelentős vál­tozás állt be. Néhány mondat a beszédes számokból: 1960 óta a nyerstermelés majdnem meghatszorozódott és manapság egy állandó dolgozóra eső munkatermelékenység eléri a 100 ezer koronát. Amíg az említett évben 1 millió 800 ezer koronát fizettek ki munkaegység-értékként, most ugyanannyi dolgozónak 6 millió 500 ezer korona a bér­alapja. A gazdasági eredmények egész sorával lehetne igazolni, hogy milyen változás történt az 1369 hektáros efsz-ben. Mics Gyuláné, a mosolygós arcú főkönyvelő kilenc éve dolgozik az irodában. A kedves asszonykát semmi nem hozza ki a béketűrésből, csak az, ha nem pontos a nyil­vántartás s nem adják le időben az illetékesek. Zsigmond Ilonkától függ, hogy a dolgozók a kitűzött időpontban kapják meg a fizetést. A szorgos asszonyka a bérlista előkészítésekor nem ismer fáradságot, időt, mert tudja, mindenki vár a pénzre. Sokan nem is kevés­re, mert főleg az állattenyésztésben dolgozók közül töb­ben akadnak, akiknek a keresetük meghaladja a 3000 koronát. Munkatársával, Lukács Bélával — aki a köny­velés mindenese —­példás munkát végeznek. Halász Teréziának a raktárkönyvelés a gondja. Ese­tenként panaszkodik, mert a raktárosok nem adják le időben a jelentést, s aztán összetorlódik a munka. Lő­­rincz Marika gyakornok tavaly óta dolgozik az irodában. Sokszor rádöbbent már, hogy sok minden másként van a gyakorlatban, mint ahogy azt az iskolában tanulták. Szerencsére jó a kollektíva, s mindenben segíti az egyébként szemfüles kislányt. A vinicei szövetkezet kissé túlzsúfolt irodahelyiségei­ben összeszokott jókedélyű munkatársak dolgoznak. Ezért készül el minden idejében és a gazdálkodás me­netéről m­indig tükörképet kaphatnak a mezőgazdasági üzem irányítói, így van ez most is, a zárszámadás elő­estéjén. TÓTH DEZSŐ

Next