Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-02 / 31. szám

1975. AUGUSZTUS 2. XXVI. évfolyam,­­ 31. szám. Ara: 1,— Kos Szabad ľa­dmű­ves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Hasznos munkát végeznek A fejlődés — elsősorban a gyors iltemű tudományos-műszaki előre­haladás következtében — napjaink­ban olyan rohamos, hogy az, ami tegnap még csodálatosan újként ha­tott, mára már megszokottá, hétköz­napivá vált. Gyakran halljuk, hogy manapság igen gyorsan élünk s ez a rohanás az élet minden terére ki­hat. A gyors fejlődés előnyeitől és hát­rányaitól a népgazdaság egyetlen ágazata, tehát a mezőgazdaság sem mentes. Szocialista mezőgazdaságunk — ezt büszkén hangsúlyozhatják — nagyszerű eredményeket mutathat fel a gyorsütemű fejlődés minden ne­hézsége ellenére. Viszont a CSKP XIV. kongresszusának és a Központi Bizottság plenáris üléseinek a mező­­gazdaságra vonatkozó határozatai sikeres teljesítése érdekében minden rendelkezésre álló tartalékot fel kell használni. Ilyen tartalékot képez a takarmá­nyok mesterséges szárítása és a ma már igen elterjedt takarmányliszt ké­szítés. A korszerű takarmányozási technika, a takarmányok tartósításá­nak újabb módszereit fejlesztette ki, hiszen az új rendszerű állattartás újabb módszereket követel a takar­mányozásban is. Lényegében ez ugyancsak a műszaki fejlődés egyik igen szembeötlő, markáns jele. S nap­jainkban már nagyon sok mezőgaz­dasági üzemünknek saját takarmány­­szárító és lisztkészítő berendezése nyújt hatékony segítséget az állat­­állomány jó minőségű ellátásának biztosításában. Ezért nem érdektelen, ha közelebb­ről vesszük szemügyre a szövetkeze­teinkben már általánosan használatos takarmányszárító berendezések üze­meltetésével kapcsolatos kérdéseket. Mezőgazdasági üzemeink a leg­utóbbi esztendők során kellő tapasz­talatokat szereztek egyrészt a here- és lucernaliszt célszerű felhasználása, másrészt pedig szakszerű előállításuk terén. Csak elvétve akad néhány me­zőgazdasági üzemben régebbi típusú takarmányszárító, a legtöbb helyen azonban már korszerű, nagy kapaci­tású és jelentős termelékenységű szá­rító. Incernaliszt készítő berendezése­ket találunk. Ez természetesen komo­lyabb követelményeket támaszt a ke­zelőszemélyzet szakmai képzettségé­vel és a berendezés hatékony kihasz­nálásával szemben. A legtöbb helyen a kezelőszemélyzet képesítése körül átalában nincs hiba, viszont meg­másíthatatlan tény, hogy létszámuk nem elegendő. Nem elegendő azért, mivel a be­rendezés kellő kihasználása a folya­matos, tehát lehetőleg a három mű­szakos üzemeltetést követeli meg. Így azután, ahol kevés a szakképzett ká­der, a meglevőknek kell nyújtott vagy kettős műszakokban ellátni a gép kezelését. Röpke felmérésünk is igazolta, hogy nagyon sok szövetke­zetben, mezőgazdasági üzemben így hidalják át ezt a komoly problémát. A munkaszervezés terén ma már alig akad e téren hiányosság, mert a mezőgazdasági üzemek felelős vezetői nagy körültekintéssel oldják meg a kaszálás, a behordás és a feldolgozás harmonikus folyamatának biztosítását. A bihareci (zsigárdi) szövetkezetben például — amint ezt B­á­c­s а­i Gézá­tól, a szárító felelős vezetőjétől meg­tudtuk — a takarmányliszt készítő, szárítóberendezés folyamatos ellátá­sát felváltva négy traktoros végzi. A magyar gyártmányú BS-6 jelű, Sirok­kónak is nevezett nagy teljesítményű szárítójuk 1971 óta üzemel és eddig minden évben kiváló minőségű lu­cernalisztet készítettek. Náluk a szá­rító csupán vasárnap szünetel, egyéb­ként a lucernaliszt készítésében nincs megállás. Szükséges ez azért is, mi­vel nemcsak saját használatra készí­tenek lucernalisztet, hanem termelé­sük zömét Kelet-Szlovákia szövetke­zeteibe is szállítják. A nitrai járásban kellőképpen gon­doskodnak a szárítóberendezések ke­zelő személyzetének kiképzéséről. A Mezőgazdasági Felvásárló- és Ellátó Vállalat eszközeiből létesített szárítók kezelőszemélyzetének kiképzéséről a vállalat gondoskodik, amely iskolázá­son a szövetkezeti káderek is részt­­vehetnek, mert elképzelhetetlen, hogy ilyen költséges berendezéseket csu­pán betanított dolgozókra bízzanak — mondotta egyik beszélgetésünk alkal­mával Michal Korytko mérnök, a felvásárló vállalat nitrai üzemének növénytermesztési technológusa. A felvásárló vállalat szárítóberendezé­seinek folyamatos üzemeltetését, így teljes mértékben biztosították és mind a gabona (és ez az idén nagyon fon­tos volt), mind a takarmányok szárí­tását zökkenőmentesen képesek el­végezni. A járás szövetkezetei is je­lentős szárítókapacitással rendelkez­nek. A nemčinanyi szövetkezet pél­dául az idei első kaszálásból 40 va­­gonnyi lucernalisztet szállított a fel­vásárló vállalatnak, amellett hogy saját szükségletét is teljes mértékben fedezte. A már üzemelő berendezések tehát igen hasznos munkát végeznek. S egy­­re-másra újabbak épülnek. Hasznos munkát végeznek azért, mivel a here- és lucernaliszt formájában tartósított takarmány komoly tápértékével a téli hónapokban is megfelelően biztosítja a gazdasági állatok minőségi takar­mányellátását. Viszont a lucernaliszt­­készítés szakaszán is adódik néhány probléma, amely az eszményi állapot kialakítását gátolja. Sok gondot okoz például a szárítóberendezések égői­nek gyakori meghibásodása, ami fel­tétlenül bizonyos termelés-kiesést je­lent. Egyes esetekben az olaj-üzeme­lésű szárítók fűtőanyag pótlásának zökkenői okoznak akaratlan kényszer­­pihenőket, habár az illetékes irányí­tószervek, különösen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium erre hivatott közegei minden lehetőt el­követtek a hibátlan fűtőanyag-ellátás érdekében — amint arról Mlynarovic mérnök, a minisztérium e kérdéssel megbízott dolgozója tájékoztatott. Dehát hiba nélkül, teljesen tökéle­test vajon hol is találnánk? A hiá­nyosságokat azonban pótolhatjuk és a felmerült akadályokat közös össze­fogással a kitűzött cél elérése érde­kében feltétlenül leküzdjük. (obenan) A gondos gabonaszállítás a veszteségmentes tárolás alapfeltétele. Sah» Gyula а В—1­15-ös típusú szárítóberendezés kezelője, nagy szakértelem­mel végzi ezt a fontos munkát. Fotó:­­tt- Esős hétvégék VASÁRNAPI KORKÉP Kezdjük megszokni, hogy szombat és vasárnap rendszeresen megered­nek az ég csatornái. De ami a múlt héten történt, több volt a soknál. Pénteken este olyan pazar égi „tűzi­játéknak“ lehettünk szemtanúi, ame­lyet­­ csak néhányszor láthatunk egy emberöltő alatt. Ezt a vihart lezúduló zápor követte, amely szombaton meg­ismétlődött. Emiatt sok mezőgazda­­sági üzem számítása dőlt dugába,­­ nem fejezhették be az aratást, és a szalma betakarítására szervezett bri­gádok sem sürgethették a fontos mun­ka elvégzését. Ezek után vasárnap reggel én is ímmel-ámmal indultam a körútra. — Úgy sem találok senkit a mező­­gazdasági üzemek központjaiban és a határban — gondoltam. — Ma nyugodt napjuk lez — mond­tam magabiztosan Ágh Imrének, Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) a Felvásárló Üzem šamoríni (somorjai) részlege raktárosának. — Mernék fogadni, hogy ma még befut néhány szállítmány gabona — kontrázott meg a raktáros. — Csak legyen néhány napos óra, máris neki­látnak az aratásnak. Kételkedve csóváltam a fejem. — Csak ne hitetlenkedjél. Szorgal­mas ám a mi népünk és minden per­cet kihasználnak. Bár mi is örül­nénk, ha ma nem hoznának. Van mit szárítanunk, raktároznunk. Valóban a B—1­15 típusú (bábol­nai) szárítóberendezés előtt nagy bú­zahalmot láttunk. — Pedig a múlt hét közepén már 14 százalékos volt a búza nedvesség­­tartalma és nem kellett szárítani — említi sóhajtva a raktáros. — Most meg húszon felül van. A raktárban reggel hattól sötéte­­­désig veszik át a gabonát. Az ott dol­gozók nem sajnálják a fáradságot, örülnek, hogy szintén részesei voltak, hogy a dunaszerdahelyi járás újból első lett a kerületben az állami terv teljesítésében. A szárítóberendezések napi 24 órán keresztül üzemelnek. Két váltásban 12—12 órát dolgoznak a gépek irá­nyítói. Sadó Gyula, a bábolnai szárítóbe­rendezés kezelője több mint 25 éve dolgozik a szakmában. A magas, szi­kár férfi a búzát rágcsálta, amikor ráköszöntem. — Ízlik? — kíváncsiskodtam. — Nem ezzel élek, csak ellenőr­zőm, szárazak-e a szemek. Le mer­ném fogadni, hogy a nedvességtartal­ma most már nem több mint 13,5 százalék. — Valóban éjjel-nappal üzemelnek? — Csak akkor állunk meg, ha az árammal vacakolnak. Most nincs idő a pihenésre. A múlt vasárnap is ti­zenhat órát „húztam“, azt hiszem ma ismét meg kell ismételnem. I. A Hubice­ (gombai) Állami Gazda­ság korszerű központja bejáró ajtajá­nak kilincsét félve nyomtam le. Meg­lepetésemre a zár engedett. Ott lel­tem Sípos elvtársat, a gazdaság igaz­gatóját is, aki az ablakon keresztül türelmetlenül tekingetett ki, a gyüle­kezők felé. — Hadat üzenünk — jelentette ki határozottan. — Már el is indultak a kombájnok. Nehéz lesz, de megpróbál­juk. A gazdaságban, amely az utolsó öt esztendőben óriásit lépett előre — 2150 hektárról kell betakarítani a ga­bonát. A rendelkezésükre álló tizen­kilenc kombájn — se sok, se kevés— de jó időjárás esetén elegendő lehet­ne, a tervezett 14 nap alatt learat­nak. A kombájnokat típusuk szerint két csoportba osztották. Csakis így lehet reálisan értékelni a meghirdetett munkaversenyt. — Hogy megy az aratás? — teszem fel a szokásos kérdést. — Keményen kell megküzdenünk az ország kenyeréért — válaszol az igaz­gató kissé kesernyésen. — Őszintén mondva rekordtermést vártunk, de közbeszólt az „örök ellenség“. S így örülünk, ha a tervet teljesítjük. Ta­lán búzából egy kicsit több lesz, mint amennyit a papírra vetettünk. Igaz, a szántó­ vető mindig panaszkodik, de azt nézzük, hogy ezelőtt öt évvel 26 mázsás átlaghozamot értünk el, most a negyvenen felül lesz, akkor talán elégedettek lehetünk. Valóban így igaz s ezért a fejlő­désért sokat tett mindenki és tesznek ma is. Nincs szabad nap, ünnep, ha fontos betakarítási munkáról van szó. Ebben a bizonytalan időben is elin­dultak a kombájnok, s ha nehéz kö­rülmények között is, „fogyasszák“ a búzatáblákat. Mivel legtöbb helyen ledőlt a gabona, azt is kötelességük­nek tartották, hogy minden kombájn­ra kalászemelőt szereljenek fel. De nemcsak aratnak a felső-csalló­közi gazdaságban. Ugyanolyan fontos feladatnak tartják a szalma betakarí­tását , mert tudatában vannak, hogy az aratás csak akkor fejeződött be, ha helyet adnak az ekének. A szalma­betakarítást sajátosan végzik. A há­roméves tapasztalatok alapján leg­gazdaságosabb, ha a takarmánybeta­karító gépek elé tépőberendezést sze­(Folytatás, a 3. oldalon.) SZAKMELLÉKLET: KERTÉSZET és KISÁLLAT TENYÉSZTÉS A kertészkedők, a gyümölcs és szőlőtermesztők, valamint a kisállattenyésztők tanácsadója MÉHÉSZET VADÁSZAT HALÁSZAT TOVÁBBI CIKKEKi Minden nyári munkát idejében végezzünk Szakszerű oktatás Elsődleges a dolgozók egészsége További jelentős szakaszba... Népi kultúránk seregszemléje A takarékosság jegyében Minden percet kihasználva Korszerű élelmiszeripari üzem ... Gabonasiló hároméves késedelemmel

Next