Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-03 / 13. szám

1976. ÁPRILIS 3. • XXVII. évfolyam, 13. szám. • Ára: 1,— Kčs Szabad Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Az SZLKP felsorakozik a szocialista országépítés igényes feladatainak teljesítésére A CSKP XV. KONGRESSZUSÁRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS JEGYÉBEN TANÁCSKOZOTT AZ SZLKP KONGRESSZUSA A kerületi pártkonferenciák után. 1976. március 25-én Bratislavában ös­­szeállt Szlovákia Kommunista Pártjá­nak kongresszusa. A kongresszuson, amelyet Jozef Lenárt elvtárs, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára nyitott meg, 617 küldött vett részt. A CSKP Központi Bizottságának küldöttségét Josef K­e­m­p­n f elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja vezette. Gustáv H­u­s­á­k elvtárs, a CSKP Központi Bizottságá­nak főtitkára levélben üdvözölte a kongresszust. A küldöttek kegyelettel adóztak a két kongresszus közötti időszakban elhunyt érdemes pártta­gok emlékének, majd a kongresszusi bizottságok megválasztása után Jozef Lenárt elvtárs előadta a KB beszámo­lóját: A CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatai­nak teljesítése­ és a párt soron levő feladatai­ Szlovákiában. A beszámolót terjedelmes vita követte. Március 27 én, a kongresszus utolsó napján, a vita lezárása után elhangzott a mandátumvizsgáló bizottság jelentése, majd a kongresszus megválasztotta a párt vezető szerveit és határozatot fogadott el. A kongresszus részvevői levelet intéztek a CSKP Központi Bi­zottságához és Husák elvtárshoz, a KB főtitkárához. A levelekben kifeje­zik egyetértésüket a Husák elvtárs vezette Központi Bizottság irányvona­lával és kifejezték a párttagok el­szántságát, hogy rendületlenül tovább haladunk a CSKP mutatta úton, szi­lárdítjuk a CSKP egységét, növeljük erejét és cselekvőképességét, kibonta­koztatjuk a párt és a nép szilárd kap­csolatát. Az SZLKP Központi Bizottságának első titkárává ismét Jozef Lenárt elv­társat választották. A KB Elnökségé­nek tagjai: Ladislav Abrahám, Peter Colotka, Herbert DurkoviC, Miloslav Hruákovic, Ján Janik, Jozef Lenárt, Elena Litvajová, Ľudovít Pezlár, Vi­liam Šalgovit, Gejza Slapka és Miro­slav Válek elvtárs. A KB titkárai: Mi­loslav Hruškovič, Ján Janik, Ľudovít Pezlár. A­ KB Titkárságának tagjai: Miloslav Hruškovič, Ján Janik, Ľudovít Pezlár, Bohus Trávniček. Az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizott­ságának elnöke: Miloslav Boďa. ■­n­­ ’ i . AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJÁBÓL Lenárt elvtárs a beszámolóban meg­állapította, hogy az ötödik ötéves terv alapvető céljait a Szlovák Szocialista Köztársaságban is elértük és több szakaszon túlteljesítettük a feladato­kat. Előrehaladást értünk el a nép­gazdaság progresszív szerkezeti átala­kításában és a társadalmi termelés színvonalának emelésében. Kifejező eredményeket értünk el a lakosság életszínvonalának emelésében, a XIV. kongresszus szociális programjának teljesítésében. Országos méretben, de Szlovákiában is előrehaladtunk a la­kásprobléma megoldásában. Az elért eredmények pártunk és népünk nagy politikai győzelmét jelentik, igazolják a szocialista társadalmi rendszer elő­nyeit. Az elmúlt öt esztendőben ked­vező változások történtek Szlovákia osztály- és szociális szerkezetében. A szocialista mezőgazdaság eredmé­nyei közvetlenül összefüggnek a mun­kás-paraszt szövetség sóval és a szövetkezeti megszilárduló­földművesek osztályának a fejlődésével. A szövet­kezeti földművesek szilárd támaszai a szocialista társadalomnak. A termelés koncentrálása, integrációja és koope­rációja, közös mezőgazdasági vállala­tok alapítása feltételeket teremt a belterjesség, a termelékenység és a jövedelmezőség fokozására. Lenárt elvtárs ezután konkrét szá­mokkal támasztotta alá Szlovákia gazdasági és társadalmi fejlődésének eredményeit, majd rátért az előttünk álló feladatok ismertetésére STRATÉGIAI IRÁNYVONAL A CSKP Központi Bizottsága elért eredményeinkre támaszkodva, a belső szükségletekből és a külső feltételek­ből kiindulva dolgozta ki a CSSZSZK 1976—1980. évi gazdasági és szociális fejlesztésének irányelvterüzetét, mely a feladatokat úgy jelöli ki, hogy össz­hangban álljanak a szocialista élet­mód elmélyítésével, a lakosság növek­vő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítésével, szociális és létbizton­ságának további szilárdításával. Ez csak a társadalmi termelés nagy ha­tásfoka és színvonalas munka alapján érhető el. Ez a párt alapvető straté­giai irányvonala a legközelebbi idő­szakban. A társadalmi erőforrások létreho­zásában döntő része lesz az ipari ter­melésnek. Az ipari termelés dinami­kus fejlesztése nem lesz könnyű fel­adat. A beszámoló hangoztatta, hogy új progresszív termelési ágazatokkal és a világpiacon is keresett, kiváló mű­szaki és minőségi jellemzőjű termé­kekkel kell elérnünk a növekedés nagy ütemét. E törekvések megvaló­sításában jelentős szerepe lesz a gép­iparnak mint a műszaki haladás és a hatékonyság fokozása egyik fő képvi­selőjének. Jellemzi ezt a tényt az is, hogy az ágazat fejlődésének feltétele­zett dinamikája nagyjából 70 százalé­kos, vagyis jóval nagyobb az országos ütemnél és az ötödik ötéves tervidő­szakban elértnél. Lenért elvtárs a továbbiakban rész­letezte az egyes fontosabb iparágak fejlesztésének konkrét távlatait, majd a mezőgazdaság feladataira tért át. A MEZŐGAZDASÁGBAN és a lakosság élelmezése terén sike­resen érvényesítettük a CSKP XIV. kongresszusának irányvonalát, amely szerint a legfontosabb élelmiszerek fogyasztásának növekedését saját ter­m­elésből kell fedeznünk. jelentős az előrehaladás a termelő­erők fejlődése terén. Szélesebb kör­ben kezdtük alkalmazni a termelés koncentrálásának és szakosításának elveit. A kooperáció és az integráció új formái fejlődtek ki, és előrehaladt a szocialista tulajdon szövetkezeti és állami formáinak egymáshoz közele­­dése. Az elért eredmények, szembe állítva a tőkés államokban mutatkozó válság­jelenségekkel, különösen meg­győzően bizonyítják a parasztkérdés lenini koncepciójának máig ható ér­vényét, amely szerint a szocialista át­alakulásokban és a mezőgazdaság nagy­üzemi átszervezésében kulcsfontossá­gú szerepe van a munkás-paraszt szö­vetségnek. Vannak azonban még a mezőgazda­ságban és az élelmiszeriparban is felhasználatlan tartalékok és gyenge pontok. Különösen az utóbbi években kritikailag értékeljük a szántóföldek nagymértékű csökkenését. A talajjaví­­tási feladatok általános teljesítése el­lenére, öntözőberendezések elégtelen szállítása következtében nem sikerült teljesíteni az öntözőberendezések épí­tése terén kitűzött feladatokat. To­vábbra is ingadozások mutatkoztak a burgonya, zöldség- és főzelékfélék, valamint a gyümölcs termesztésében, csökkent a cukorrépa cukortartalma, csekély haladást értünk el annak a feladatnak a megadásában, hogy emelni kell a tömegtakarmányok, fő­ként a réti szálas takarmányok beta­karításának és konzerválásának minő­ségi színvonalát. Nem értük el az állatállomány szükséges növekedését és megfelelő hasznosságát. Az abrak­­takarmány nagyfokú felhasználása le­hetetlenné tette, hogy megfelelő tar­talékokat alakítsunk ki szemes termé­nyekből. Az eredmények mellett azt is látnunk kell, hogy egyes járások, vállalatok és termelőüzemek lemarad­tak, valamint azt is, hogy objektíven indokolatlan különbségek mutatkoz­nak termelési és gazdasági eredmé­nyeikben. Lénárt elvtárs megemlítette még, hogy a beruházás lassú üteme a me­zőgazdasági , élelmiszeripari komp­lexumban is sok problémát okoz, majd a bíráló megjegyzések után rá­tért a feladatok ismertetésére. Az alapvető politikai gazdasági irányvonal a mezőgazdaság és az élel­­miszeripar fejlesztésében az, hogy még sokoldalúbban biztosítani kell a lakosság szükségleteinek kielégítését, fokozatosan el kell érni az önellátást a gabonafélék termelésében és tovább kell fokozni az önellátást az élelmi­szer-termelésben. Ezért ki kell használnunk a szlová­kiai mezőgazdaság és élelmiszeripar termelési lehetőségeit, tekintettel ez országos élelmiszerszükségletekre. Folytatni kell a szlovákiai és csehor­szági mezőgazdasági és élelmiszeripa­ri termelés színvonalának további ki­­egyenlítésére irányuló erőfeszítéseket, elsődlegesen azoknak a termékeknek a termelését szorgalmazva, amelyek szlovákiai termelési és előállítási fel­tételei kedvezőbbek. (Folytatás a 2. oldalon.) SZAKMELLÉKLET: KERTÉSZET ÉS «Ш [UNK]­Iffl VISZIK A kertészkedők, a gyümölcs és szőlőtermesztők, valamint a kisállattenyésztők tanácsadója MÉHÉSZET VADÁSZAT HALÁSZAT • TOVÁBBI CIKKEK: Egy hős forradalmár életútja • Mi tartozik a szövetkezet fő tevékenységi körébe Hatszázhetven éves falu » A kezdet jónak mondható Fent az irodán A JOBB TERMELÉSI EREDMÉNYEK ÉRDEKÉBEN Szakszerű gazdálkodást Az objektív tényezők legjobban a mezőgazdasági ter­melést befolyásolják. Ezen a tavaszon még a Sándor— József—Benedek sem segített, igaz, a szántóvetők jó­l tudják: „A májusi eső aranyat ér“. Nincs ok tehát a csü­ggedésre, mert ha később kerül is földbe a mag, még rekordtermés is lehetséges. Azt hiszem, az idén volt arra is lehetőség, hogy a gé­peket rendbehozzák. Ez pedig döntő tényező, mert a be­köszöntött jó időben sok mindent gyorsan lehet pótolni, persze csak akkor, ha feledjük e közmondást: „Ej, rá­érünk arra még“. A legfontosabb, hogy a mezőgazdasági üzemek irányítói, dolgozói tegyenek meg minden lehetőt a tavaszi munkák sikeres elvégzése érdekében. A­ luceneci (losonci) járási Mezőgazdasági Igazgatósá­gon Baláz Ján mérnökkel váltottunk szót a tavaszi ten­nivalókról. A rokonszenves fiatalember őszintén feltárta a problémákat. Megmondta, nincs megelégedve a mező­gazdasági üzemek felkészülésével. Egyes szövetkezetek­ben még március elején sem voltak üzemképesek a gé­pek. Okokat találnak a vezetők: rendszerint az alkat­rész-hiányra hivatkoznak. Más járásokban is vannak ha­sonló gondok, mégis megoldják, hogy a gépek készen­létben legyenek.­­A mezőgazdasági igazgatóságon mindezek ellenére optimisták. — Az idő nekünk dolgozik —, jegyezte meg kissé ci­nikusan a főagronómus. — Sikerült a gépek döntő több­ségét üzemképessé tenni. Mihelyt az időjárás engedi, földbe kerül a mag és az ültetőanyag. Március elején már néhány mezőgazdasági üzemben előkészítették a talajt és bevetettek néhány hektárt. Sajnos, aztán álljt, parancsolt a visszatérő tél. Ez­ pedig alaposan felborította a kidolgozott tervet. Mint rendszeresen, az idén is gondot okoz a tápanyag ellátás. Nincs elegendő nitrogén- és foszfor-műtrágya Vegyszerből a kelleténél szintén kevesebb áll a mező­­­­gazdasági üzemek rendelkezésére. Különös gondot okoz, hogy kevés a traktoros.­Az aránylag gyorsan iparosodó járásban az üzemek „fel­szippantják“ a fiatal dolgozók többségét, így aztán a mezőgazdaságban levő gépek nincsenek kellőképpen ki­használva és így nehezen oldható meg a hosszabbított, vagy a két műszak megszervezése. A mezőgazdasági irányító járási vezetők, tisztségvise­lők azt hajtogatják, hogy minden lehetőt elkövetnek a káderképzés terén. A járásban gépvezetőket és javítókat képző két szakintézet is van. Csak ott a hiba, hogy a tervezettnél­, jóval kevesebb fiatal kerül a szaktanintéze­tekbe. Kissé érthetetlen, miért nem­­ fordítanak több figyelmet a mezőgazdasági üzemek irányítói a szakmun­kásképzésre. Valójában kevés a mérnök, a középkáder és a szak­munkás a járásban. Például, az utóbbi években jelentős területen telepítettek szőlőt, de nincs elegendő szakem­ber, nem is beszélve a szakmunkásokról. Ez aztán lénye­gesen befolyásolja a termelési eredményeket. A želovcen­ (zsélyi) szaktanintézetben megnyílik a sző­lészeti szak is. Ezt a lehetőséget alaposan ki kellene használni, a szőlőtermesztő szövetkezetekből és az álla­mi gazdaságokból minél több fiatalt kell, hogy küldje­nek az intézetbe. Részben a szakemberhiánnyal magyarázható, hogy egyes gazdaságokban alacsonyak a hektárhozamok, s a rossz takarmányozás miatt az állatok hasznossága sem kielégítő. Egyes mezőgazdasági üzemekben az elmúlt négy hónapban a napi átlagos tejhozam 2—3 liter között mozgott. Tény, hogy a gyakorlati szakemberek lassanként ki­öregednek, és nincs megfelelő utánpótlás. A járás irá­­nyítói tegnap nem­­ gondoltak a holnapra. Mégis: jobb későn, mint soha. Mindent el kell követni, hogy legyen elegendő mérnök, technikus és képzett szakmunkás a me­zőgazdaságban. Ha lesz megfelelő számú szakember, min­den bizonnyal jobb lesz a talajmunka, gondosabb a táp­anyagellátás és általában jobban kihasználják a tudo­mány és a technika vívmányait. Ezáltal sokkal jobb eredményeket érhetnek el a növénytermesztésben, meg­oldódik a takarmányellátás és a losonci járásban is sok­kal többen járulnak hozzá, hogy az ország önellátó le­gyen a legfontosabb mezőgazdasági termékekből. TÓTH DEZSŐ

Next