Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-20 / 51. szám
t 1980. DECEMBER 20. * 51. szám jfc XXXI. évfolyam_______Jjc А [UNK]а 1,— Kčs BÉKÉBEN ÉLNI Hajdani proletárkarécsonyok megannyi, fel-felsejlő emléke tolakszik minduntalan a rollam hegyére. S a kommunista párt egyre közelgő 60. évfordulója kapcsán követelnek icipici helyet, ünnepi mondandóm legelején. Az idősebb nemzedékek soraiba tartozók még jól emlékezhetnek azokra az időkre, amikor égbekiáltóan szegényes volt a proletárcsaládok karácsonya. S mennyire leleményesek tudtak lenni a családapák, hogy örömrózsa viruljon a sápadt gyermekorcákon. Nyerskrumpli-kocka került a sztaniolpapírba, papírból szív, vagy egyéb kedves ábra formálódott az olló segedelmével, szalmából és színespapírból díszítőelem készült, hogy a karácsonyfát fel lehessen ékesíteni. A magamfajta proli gyerekek, mennyire tudtak örülni az apjukbarkácsolta fakorcsolyának, vagy más hasonló célt szolgáló tárgynak. Új lábbeli, új ruha? Ez szinte elérhetetlen álom volt. Hiszen a napi betevő falat előteremtése is nagy erőfeszítéseket követelt abban az úri világban. Éppen ezért, a mostani gyanta- és kalácsillatú ünnepek meghitt, szabad perceiben, az ajándékokkal körülbástyázott fenyőfák alatt, igenis emlékeztessenek a családfők, de főleg az idősebbek. Tegyék ezt azért, hogy az ifjabb nemzedékek tudják meg: a mai örömteljes, jómódú élet alapjait a harcos elődök rakták le, kemény küzdelmek, nagy-nagy áldozatvállalások, nemegyszer vérveszteségek árán. Igenis, ne csak hallják, értsék is, hogy a volt proletárcsaládok karácsonyfáján miért csak a jobb megélhetésbe, egy igazságosabb társadalmi rendszer eljövetelébe vetett hitnek a reménycsillaga világolt — gyertya helyett. S ez a reménycsillag miért nem hunyt ki sose! Még a legnehezebb, legsötétebb, a fasizmus fármában sínylődés időszakában sem. Mert e reménycsillag világolását a kommunista párt szavatolta. Az a párt, amely felkészítette, forradalmasította, egységbe kovácsolta a proletártömegeket, s nemcsak harcba szólított, hanem győzelemre is vezetett. Ennek a harcokban edzett, tapasztalatokban nagyon sokat gazdagodott pártnak köszönhető elsősorban, hogy évről évre gazdagabb dolgozó nénünk karácsonyi asztala. Örömteljes jelenünk, nyugodt, békés életünk az eredményes évekre, évtizedekre, a proletár- és szocialista internacionalizmusra alapozódik. A gyantaillatú, gyermekszíveket örvendeztető karácsony legyen valóban örömünnep. Mert van okunk azzá tenni. A szocializmusban dolgozók milliói nyugodt, kiegyensúlyozott életet élhetnek. Nem fenyegeti őket a munkanélküliség réme, a holnaptól való rettegés. A párt szociálpolitikája és a dolgozó nép öntudatos fegyelme, szorgalma, céltudatos tervteljesítése ad gazdasági alapyt ennek a politikának a megvalósításához, az emberekről való sokoldalú gondoskodáshoz. Csak a vak nem látja — de az is érzékelheti —, mily nagy fejlődésnek lehetünk szemtanúi falvainkon, városainkon. Ezt ki-ki a közvetlen környezetében kézzelfoghatóan kitaninthatja, láthatja. öntudatos szövetkezeti parasztságunk a megmondhatója, mily negy forradalmi változásokon ment keresztül a szocialista mezőgazdaság, főleg az utóbbi évtizedekben. S ezek a változások hogyan hatottak az emberek tudatformálására, anyagi-szellemi Az anyagi jólét ad felemelkedésére, alapot arra, hogy szocialista emberhez méltóan éljenek szövetkezeti dolgozóink. Lehetőség nyílik arra, hogy sokoldalúan művelődhessenek, sőt országot-világot láthassanak. Ezek a világba ki-kiruccanások módot nyújtanak az összehasonlításokra. Megbizonyosodhatnak arról, hogyan él a nyugati tőkés országok átlagembere az egyre szorítóbb gazdasági válság közepette. Mennyi a diplomás, fiatal munkanélküli, mekkora a létbizonytalanság. Miként érvényesül a kapitalizmus farkastörvénye: a profitéhség, a dolgozók kizsákmányolása, legemberibb jogaik sárbatiprása, s megaláztatottságuk. A világban jártukban-keltükben — de itthon is — rádöbbenhetnek arra mezőgazdasági dolgozóink, hogy (bár a tartós béke milliárdok leghőbb vágya), de vannak a világban olyan erők, amelyek a nemzetek közötti viszálykodást, az ebből hasznot húzást, a lázas fegyverkezést tartják egyik legfőbb céljuknak. Magától értetődő: egy újabb világégés rettenetes pusztítással járna, s nem válogatna. Ezért küzd oly szívósan a Szovjetunió, ezért sorakozik fel mögötte a szocialista világrendszer, valamennyi békeszerető népe a világnak, hogy közös erővel fogja le kezét a háborús kalandoroknak. Ennek érdekébentörténtek — s történnek a jövőben is — azok a nagy erőfeszítések, amelyek az ünnepeket megelőző hetekben, hónapokban a diplomáciai tevékenységet Mindez a fegyverkezés jellemezték. lendületének csökkentését, a háborús tűzfészkek felszámolását, a nemzetek közötti viszály békés úton, tárgyalóasztalnál történő rendezését szolgálta. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják: a békét nem elég csupán óhajtani, a békéért cselekedni kell, mégpedig a leghatározottabban. Hazai viszonyaink közepette a mi párt- és kormányszerveink is megteszik a tőlük telhetőt. Ezt a gigászi békeharcot úgy tehetjük még eredményesebbé, ha elsősorban a munkahelyünkön teszünk érte többet, azon a poszton, ahová pártunk, dolgozó népünk állított minket. Vagyis: mindennapi tetteinkkel, a jobbra, hatékonyabbra törekvéssel, legjobb tudásunk latbavetésével, közös javainkkal még céltudatosabban, még megfontoltabban, a kommunista párt szociálpolitikájának még következetesebb valóra váltásával, az új gazdasági helyzetnek legjobban megfelelő megoldásokkal. Az új ötéves tervidőszak társadalmi elvárásai erre figyelmeztetnek: pártunk — többek között — azt várja tőlünk, hogy minden eddiginél jobban hasznosítsuk szellemi erőforrásainkat, javítsuk a munkakörülményeket, legyünk még fegyelmezettebbek, tervfeladataink valóra váltását a munkaközösségekben rejlő hatalmas erő, a kollektív felelősség és találékonyság segítse elő. Fogadjuk meg: még szenvedélyesebben síkra szeljünk azért, hogy többet adhassunk a társadalmunknak a tegnapinál. Többet tegyünk a munkatermelékenység hatékonysága fokozásáért, a minőségi követelmények megtartásáért. Jelenünk ilyen hozzáállásával lehet holnapunk még örömteljesebb, így erősödhet országunk honvédelmi képessége, így ölthet testet a proletár- és szocialista internacionalizmus. Karácsony: békeszimbólum. Legyen családokat, nemzedékeket, népeket összebékítő tartalma; váljék a szívós, célratörő békeharc, a haladó világ népeinek örömünnepévé. N. KOVÁCS ISTVÁN SK~ * GARAI GÁBOR: Hószagot érlel a szél Hószagot érlel a szél, hóhegyek északi szirma hullik a lábad elé holnap, a sárga szagú szőrme sárga pihéi fölé, és bedugulnak a rögnek rései, püffed az ég, benned korogva dohognak esküszegő viharok, visszakivánt gyönyöröknek sűrű darája pereg, s hol sikolyok csikorognak álmaid hantja felett... Majd ha vacogva eredsz el únt utaidra, szikár ég hava, s az se vigasztal, hogy keseregni mit ér; hullj csak az elfeledetten búra, ragyogva temess csonkokat: tüske-szegetlen rózsa-kopárra meressz roncs-tagokat, mik a földből úgy tülekednek eléd, mint a vad szarva, ha tombol, s szíveket érc-hegye tép. I g