Szabad Ifjuság, 1950 (1. évfolyam, 1-45. szám)
1950-08-18 / 26. szám
12 Megvalósulnak a sportoló fiatalok álmai: Korlátlan lehetőség a tömegsportra Előretört az utánpótlás ...A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére, következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit” — szögezi le a dolgozó nép alkotmányának 52. paragrafusa. Ha csak egyetlen pillantást vetünk az ifjúság nevelésének egyik szakaszára, a testnevelésre és a sportra, máris láthatjuk, milyen hatalmas az a változás, amelyet az Alkotmány kifejez. A Munkára Harcra /lesz-mozgalom a múlttal szemben most minden dolgozó számára egyaránt biztosítja a sporttelepeket, uszodákat, tornacsarnokokat s egyéb sportlétesítményeket. És a nagy gyárakban, üzemekben, termelőszövetkezetekben, gépállomásokon, különböző intézetekben és iskolákban ma összehasonlíthatatlanul többen sportolnak, mint régen. Az ifjúság előtt beláthatatlan lehetőségek nyíltak és ma már egyetlen fiatal sportoló sincs, aki ne tudná, hogy a testnevelés, a rendszeres sportolás javítja egészségét, növeli erejét a termelésben és a béke megvédésében. Mindenütt az országban szélesre tárultak a kapuk a sportolók előtt és mindennapos kép a pályákon: az egyik csoportban kis úttörők súlyt dobnak, a magasugró állványnál lányok próbálkoznak a különböző magasságokkal, egyaránt vidáman versengve az elsőségért. Soha ilyen virágzó sportélet nem volt még Magyarországon, mint amilyenre a népi demokrácia nyújtott lehetőséget. Régen elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen méretekben növekedjék a testnevelés és a sport iránt érdeklődők száma, mint a felszabadulás óta eltelt rövid öt esztendő alatt. Gombamódra szaporodtak a pályák, a tornatermek s az ifjúság végre birtokába vehette azokat az „előkelő” sportágakat is, amelyektől a múltban teljesen elzárták. A Magyar Pamutiparban ma három teniszpályán, egy röplabda- és kosárlabdapályán sportol a gyár fiatalsága és a sporttelep mellett öltözőkkel, zuhanyozókkal, szertárral felszerelt szép klubház áll rendelkezésére. „Mi, munkásfiatalok tudjuk csak igazán, milyen nagyjelentőségű, hogy a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, segítségével a sport egyre inkább a dolgozók, a széles néprétegek közkincsévé válik”, — írja a gyár egyik fiatal dolgozója. S így van ez mindenütt: a Láng-gyárban, a Magyar Acélban, a MÁVAG-ban, a Rákosi Művekben, ahol napról-napra izmosodik a tömegsport-mozgalom Az ifjúság hálás, a hatalmas támogatásért s nem egy példa bizonyítja, hogy sokszor öntevékenyen , minden külső segítség nélkül — rendbehozzák az elhanyagolt sporttelepeket s újakat is építenek. De az ifjúságnak a sportba való nagymérvű bekapcsolódása a minőségi sportot is mérföldes léptekkel viszi előre. Az egyes sportágakban, amelyekben csak a felszabadulás óta vehetnek részt a fiatalok, most törnek előre az új, népi tehetségek. Egerben például több mint félszázan vettek részt az első népi tenisztanfolyamon és az ifjú Jancsó az elmúlt napokban már a lengyelországi nemzetközi versenyen bizonyította be, hogy rövidesen Asbóth méltó utódává válhat. A vívásban régen gondolni sem lehetett arra, hogy az ifjúságiak részére bajnokságokat rendezzenek, az idén már erre is sor kerülhetett. Az úszásban és az atlétikában nincs egyetlen olyan hét, amikor ne javítanák meg a tehetséges fiatalok a régi ifjúsági rekordokat Sőt, egyre inkább az a helyzet, hogy a még ifjúsági korban levő versenyzők a felnőttek válogatottjaiba is bekerülnek, amint azt az úszósportban a 15 éves Szőke Kató, a kitűnő szegedi Csapó, Joó, Kárpáti, Hunyadfi, az atlétikában pedig Erdődi, Hazuha, Botár és még sok más tehetség példája is bizonyítja. Ott láthatjuk a fiatalok legkitűnőbbjeit, az edzőtáborozásokon is, ahol megfelelően gondoskodnak arról, hogy képességeiket tovább fejlesszék és rövidesen ők is hozzájáruljanak a magyar sport hazai és nemzetközi sikereihez. A kép rendkívül biztató. De a megkezdett úton egy pillanatra sem szabad megállni és lankadatlan munkával kell elérni, hogy a fiatalság az Alkotmányban biztosított jogaival élhessen. Váljon a Dolgozó Ifjúság Szövetsége a tömegsport lelkévé. Mindenütt — városban és falun — elsősorban a DISZ-nek kell a testedzés és a sport motorjának lennie és a szervezetek kötelessége, hogy szívósan fejlesszék az ifjúság fizikai nevelését és minél több fiatalt vonjanak be a sportmozgalomba. Ma még sok hely van az országban, ahol a fiatalokat nem kapcsolták be kellő számban a sportba, amely pedig a szocialista ember nevelésének egyik fontos eszköze. Éppen ezért az Alkotmány Ünnepének első évfordulóján valamennyi ifjúsági szervezetnek legfontosabb feladatai közé kell sorolnia azt, hogy a testnevelési és sportmozgalmat az eddiginél fokozottabban a fiatalok mozgalmává tegye. Nem kétséges, hogy ebben, az esetben magasan megsokszorozódik azoknak a sportoló fiataloknak a száma, akik bátrak, merészek és kitartók nagy céljaink elérésében. Lukács László «SSS8**** fiatalok! HANGSZEREKET A HANGSZERKERESKEDELMI NV-nél vásárolgatok VfIS. Rákóczi út 60 Telefon: 424-590 '’ókok : Rákóczi út 71. B Jázsef-körút 37—39- ÉDOSZ —HONVÉD 6:1 (2:0) Élvezetes, magasszínvonalú és jóiramú játékot hozott az ifjúsági éremmérkőzés döntője. Végig az ÉDOSZ csapata irányította a küzdelmet. A csapat megérdemelt gólarányú győzelmet aratott. gépünkön a győztes csapat: Pozsonyi — Dalnoki Csányi, Schléger I. — Hóka, Schléger N., — Papp, Guba, Hári, Villányi, Csokonyai. A migms&rms20: Indul az egyfordulós labdarúgóbajnokság Magyarországon tíz- és tízezrek rajonganak a labdarúgásért. Budapest és az ország nagyobb sporttelepei a bajnoki idényben vasárnaponkint már kora reggeltől megtelnek érdeklődőkkel és nagy figyelemmel kísérik a legnépszerűbb sportág izgalmas és váratlan fordulatokban bővelkedő küzdelmét, így lesz ez augusztus 20-tól ismét, amikor újra megkezdődik a fővárostól kezdve a legkisebb faluig a labdarúgócsapatok versengése a bajnoki pontokért. Az idei őszi bajnokság nehéz feladat elé állítja a részvevőket, mert mindössze egy fordulóból áll és december 17-én befejeződik, hogy a jövő esztendőben az egész magyar labdarúgás — a szovjet példa nyomán — áttérhessen a naptári évhez igazodó, tavaszi-őszi bajnoki rendszerre. Természetesen az érdeklődés elsősorban az úgynevezett „nagy csapatok” vetélkedése felé fordul. Az első osztályban — miként legutóbb is — az ország 16 legjobb együttese vesz részt és az egyfordulós bajnokság arra kötelezi valamennyiüket, hogy már az első mérkőzéseken is a legteljesebb odaadással és erőkifejtéssel küzdjenek. Némi megtorpanás vagy visszaesés ugyanis könynyen azt eredményezheti, hogy a csapat lemarad és esetleg ki is esik az első osztályból. Éppen ez volt az oka annak, hogy a legutóbbi bajnokság befejezése óta eltelt időt valamennyi egyesület nagyon komolyan kihasználta. Igen jelentős mértékben hozzásegítette ehhez a csapatokat az a nagy átalakulás, amely már az év első felében bekövetkezett a labdarúgósportban. A talajukat vesztett, tervszerűtlenül dolgozó társadalmi klubok eltűntek és helyükbe jól megalapozott, a sportolókról minden tekintetben gondoskodó honvédségi, rendőrségi és szakszervezeti egyesületek léptek. A néhány hónapja megalakult Masisvéd, Rózsa, ÉRRSZ, Textiles és a többi szakszervezeti együttes a ,,holtszezont” valóban arra,használhatta, hogy egyrészt jól megérdemelt pihenőt tartson, másrészt pedig megfelelő edzőtáborozáson felkészüljön a soron következő bajnoki évad nehéz, sokszor fárasztó mérkőzéseire. A játékosok a nyáron az ország legszebb üdülőhelyein pihentek, az elmúlt napokban pedig a csapatok egy része a Béke Kupa-mérkőzéseken, másik része pedig barátságos találkozókon próbálta ki, melyik lesz a legmegfelelőbb együttes a bajnoki évadban. A jelek máris azt mutatják, hogy a közelgő bajnoki mérkőzéseken magas színvonalú, élvezetes küzdelmekben lehet része a közönségnek. Az egyesületek a rendkívüli átigazolási időszak alatt igyekeztek erősíteni meglevő játékos-állományaikat, de ami a legfontosabb, elsősorban a sajátnevelésű utánpótlásra támaszkodnak. A Béke Kupa-mérkőzések előtt felvonultak az ifjúsági csapatok is és a szakértők, a nézők egyaránt örömmel állapíthatták meg, hogy a fiatalok nevelésére ma sokkal nagyobb gondot fordítanak, mint a múltban. Különösen jól játszott a győri ifjúsági együttes, egyénileg pedig a Csepeli Vasából Bakó, a Honvédből Faragó és Dombai, a Textilesből Bogár és Láng, az ÉDOSZ-ból pedig Papp és Villányi máris úgy szerepeltek, mint a jövő legnagyobb ígéretei. De igen örvendetesen megváltozot a játékosok között a közösségi szellem, amely az eredményes szereplés egyik legfőbb, záloga. Hatalmas győzniakarás, lelkesedés és odaadás jellemzi ,na már a labdarúgók többségét és ez az új szellem az, amely biztosíthatja, hogy a játékosok minden erénye teljes mértékben kibontakozhatni. ■—■■■■ WMI ■■ .... ■ . .................... - nl ...... .i. 1950 augusztus 18. TOVÁBBADJUK A MOSZKVAI TAPASZTALATOKAT VÁLOGATOTT ATLÉTA LEVELE A legjobb magyar férfi és női atléták csaknem két hétig tartó moszkvai tartózkodás után az elmúlt hét végén érkeztek viszsza Budapestre. A sportbarátok hatalmas tábora a magyar határtól kezdve egészen a fővárosig hagy szeretettel ünnepelte az atlétákat és tüntetett a szovjetmagyar barátság mellett. A csapat egyik fiatal tagja, a 22 éves Béres Ernő, a Testnevelési Főiskola hallgatója a moszkvai napokról az alábbi levelet írta a Szabad Ifjúságnak. „Ezzel az úttal minden vágyam teljesült. Megláthattam a szocializmus hazáját, a Szovjetuniót. Megismerhettem az élenjáró szovjet sportot, közelről láthattam a szocialista testnevelés módszereit és tudományos munkáit. Még fülemben csegg annak a táviratnak a szöövege, amelyet Rákosi elvtársnak küldtünk Záhonyból, amikor a magyar határt elhagytuk: „Minden alkalmat megragadunk, hogy minél többet tanuljunk példaképeinktől, a szocialista sportemberektől.” Ígéretünket, betartottuk, valóban ,sokat tanultunk a két hét alatt , és olyan élményben volt részünk, amelyek mindannyiunk számára felejthetetlen maradnak. Ha most visszagondoloka moszkvai napokra, nem is tudom, mivel kezdjem. Talán a fogadtatással, amely annyira meleg és szívélyes volt, hogy szavakkal nem is tudom kifejezni. Mint sportembert, természetesen a sokat hallott és filmen már sokszor látott Dinamo-stadion érdekelt a legjobban. Mikor beléptünk a kapun, valamennyiünk elképzelését felülmúlta a hatalmas és csodálatosan szép sporttelep. Itt tartottuk meg a versenyt és itt voltak közös edzéseink a szovjet versenyzőkkel. Ilyen pályán magyar atléta még sohasem versenyzett és ez nagymértékben hozzájárult a jó eredményekhez, ahhoz is, hogy az 1500 méteren 3:52.4 mp-es idővel legjobb egyéni teljesítményemet nyújthattam, 5 másodperccel jobbat az eddiginél. Magukról a szovjet versenyzőkről csak annyit, hogy mind bátor, eredményre törő versenyző. Hihetetlenül szakszerű, alapos a felkészültségük, amint az az eredményeikből is kitűnik. Mi tisztában voltunk azzal, hogy ezen a versenyen sokat tanulunk. Ez teljes mértékben sikerült és most mindnyájan arra törekszünk, hogy ezeket a tapasztalatokat felhasználjuk és továbbadjuk azoknak a sporttársaknak, akiknek még népi volt alkalmuk a világ legfejlettebb sportját közelebbről megismerni. Béres Ernő, a Testnevelési Főiskola hallgatója.” Szabad Ifjúság, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége központi lapja. Felelős szerkesztő: Katona Éva. Felelős kiadó: Lelkes Iván. Szerkesztőség: Budapest, VIII., Múzeum utca 11 Telefon- Kiadóhivatal: V., Kecskeméti u 13. Tel.: 3815.55. Postacím:, Bpest. Főposta, postafiók 84. Előfizetési díj: 1 hóra 2.- Ft, 1 évre 6.- Ft, 1 évre 12.- Ft, 1 évre 24.— Ft jogi személyeknek egy évra 60.- Ft. Postatakarékpénztári csekkszámla 611600. — Nyomatott a Szikra Lapnyomda NV körforgógépein. Budapest, VIII., Rökk Szilárd u. 4. Felelős nyomdavezető- Povárny Jenő 6