Szabad Ifjuság, 1950 (1. évfolyam, 1-45. szám)

1950-08-18 / 26. szám

12 Megvalósulnak a sportoló fiatalok álmai: Korlátlan lehetőség a tömegsportra Előretört az utánpótlás ...A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére, követ­kezetesen védelmezi az ifjúság érdekeit” — szögezi le a dolgozó nép alkotmányának 52. parag­rafusa. Ha csak egyetlen pillantást ve­tünk az ifjúság nevelésének egyik szakaszára, a testnevelésre és a sportra, máris láthatjuk, milyen ha­talmas az a változás, amelyet az Alkotmány kifejez. A Munkára Harcra /lesz-mozgalom a múlttal szemben most minden dolgozó szá­mára egyaránt biztosítja a sport­telepeket, uszodákat, tornacsarno­kokat s egyéb sportlétesítményeket. És a nagy gyárakban, üzemek­ben, termelőszövetkezetekben, gépállomásokon, különböző in­tézetekben és iskolákban ma összehasonlíthatatlanul többen sportolnak, mint régen. Az ifjúság előtt beláthatatlan le­hetőségek nyíltak és ma már egyet­len fiatal sportoló sincs, aki ne tudná, hogy a testnevelés, a rend­szeres sportolás javítja egészségét, növeli erejét a termelésben és a béke megvédésében. Mindenütt az országban szélesre tárultak a kapuk a sportolók előtt és mindennapos kép a pályákon: az egyik csoportban kis úttörők súlyt dobnak, a magasugró állványnál lányok próbálkoznak a különböző magasságokkal, egyaránt vidáman versengve az elsőségért. Soha ilyen virágzó sportélet nem volt még Magyarországon, mint amilyenre a népi demokrácia nyúj­tott lehetőséget. Régen elképzelhe­tetlen lett volna, hog­y ilyen mére­tekben növekedjék a testnevelés és a sport iránt érdeklődők száma, mint a felszabadulás óta eltelt rövid öt esztendő alatt. Gombamódra szaporodtak a pályák, a tornatermek s az ifjúság végre birtokába vehette azokat az „előkelő” sportága­kat is, amelyektől a múltban teljesen elzárták. A Magyar Pamutiparban ma három teniszpályán, egy röplabda- és ko­sárlabdapályán sportol a gyár fia­talsága és a sporttelep mellett öl­tözőkkel, zuhanyozókkal, szertárral felszerelt szép klubház áll rendelke­zésére. „Mi, munkásfiatalok tudjuk csak igazán, milyen nagyjelentő­ségű, hogy a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, segítségével a sport egyre inkább a dolgozók, a széles néprétegek közkincsévé válik”, — írja a gyár egyik fiatal dolgozója. S így van ez mindenütt: a Láng-gyárban, a Magyar Acél­ban, a MÁVAG-ban, a Rákosi Mű­vekben, ahol napról-napra izmosodik a tömegsport-mozgalom Az ifjúság hálás, a hatalmas támo­gatásért s nem egy példa bizonyítja, hogy sokszor öntevékenyen , min­den külső segítség nélkül — rendbe­hozzák az elhanyagolt sporttelepe­ket s újakat is építenek. De az ifjúságnak a sportba való nagymérvű bekapcsolódása­­ a minőségi sportot is mérföl­­des léptekkel viszi előre. Az egyes sportágakban, amelyek­ben csak a felszabadulás óta ve­hetnek részt a fiatalok, most törnek előre az új, népi tehetségek. Eger­ben például több mint­ félszázan vet­tek részt az első népi tenisztanfo­lyamon és az ifjú Jancsó az elmúlt napokban már a lengyelországi nemzetközi versenyen bizonyította be, hogy rövidesen Asbóth méltó utódává válhat. A vívásban régen gondolni sem lehetett arra, hogy az ifjúságiak részére bajnokságokat rendezzenek, az idén már erre is sor kerülhetett. Az úszásban és az atlétikában nincs egyetlen ol­y­an hét,­­ amikor ne javítanák meg a te­hetséges fiatalok a régi ifjúsági rekordokat Sőt, egyre inkább az a helyzet, hogy a még ifjúsági korban levő verseny­zők­­ a felnőttek válogatottjaiba is bekerülnek, amint azt az úszósport­ban a 15 éves Szőke Kató, a kitűnő szegedi Csapó, Joó, Kárpáti, Hu­­nyadfi, az atlétikában pedig Erdődi, Hazuha, Botár és még sok más te­hetség példája is bizonyítja. Ott lát­hatjuk a fiatalok legkitűnőbbjeit, az edzőtáborozásokon is, ahol meg­felelően gondoskodnak arról, hogy képességeiket tovább fejlesszék és rövidesen ők is hozzájáruljanak a magyar sport hazai és nemzetközi sikereihez. A kép rendkívül biztató. De a megkezdett úton egy pillanatra sem szabad megállni és lankadatlan munkával kell elérni, hogy a fiatal­ság az Alkotmányban biztosított jogaival élhessen. Váljon a Dol­gozó Ifjúság Szövetsége a tömeg­sport lelkévé. Mindenütt — város­ban és falun — elsősorban a DISZ-nek kell a testedzés és a sport motorjának lennie és a szervezetek kötelessége, hogy szívósan fejlesszék az ifjúság fizi­kai nevelését és minél több fiatalt vonjanak be a sportmozgalomba. Ma még sok hely van az országban, ahol a fiatalokat nem kapcsolták be kellő számban a sportba, amely pedig a szocialista ember nevelésé­­nek egyik fontos eszköze. Éppen ezért az Alkotmány Ünnepének első évfordulóján valamennyi ifjúsági szervezetnek legfontosabb feladatai közé kell sorolnia azt, hogy a test­­nevelési és sportmozgalmat az ed­diginél fokozottabban a fiatalok mozgalmává tegye. Nem kétséges, hogy ebben, az esetben magasan megsokszorozódik azoknak a spor­toló fiataloknak a száma, akik bát­rak, merészek és kitartók nagy céljaink elérésében. Lukács László «SSS8**** fiatalok! HANGSZEREKET A HANGSZERKERESKEDELMI NV-nél vásárolgatok VfIS. Rákóczi út 60 Telefon: 424-590 '’ókok : Rák­óczi­ út 71. B Jázsef-körút 37—39- ÉDOSZ —HONVÉD 6:1 (2:0) Élvezetes, magasszínvonalú és jóiramú játékot hozott az ifjúsági éremmérkőzés döntője. Végig az ÉDOSZ csapata irányította a küzdelmet. A csapat megérdemelt gólarányú győzelmet aratott. gé­pünkön a győztes csapat: Pozsonyi — Dalnoki Csányi, Schléger I. — Hóka, Schléger N­., — Papp, Guba, Hári, Villányi, Csokonyai. A migms&rms20: Indul az egyfordulós labdarúgóbajnokság Magyarországon tíz- és tízezrek rajonganak a labdarúgásért. Buda­pest és az ország nagyobb sport­telepei a bajnoki idényben vasár­­naponkint már kora reggeltől meg­telnek érdeklődőkkel és nagy figye­lemmel kísérik a legnépszerűbb sportág izgalmas és váratlan fordulatokban bővelkedő küzdel­mét, így lesz ez augusztus 20-tól ismét, amikor újra megkezdő­­­­dik a fővárostól kezdve a leg­kisebb faluig a labdarúgócsapatok versengése a bajnoki pontokért. Az idei őszi bajnokság nehéz feladat elé állítja a részvevőket, mert mindössze egy fordulóból áll és de­cember 17-én befejeződik, hogy a jövő esztendőben az egész magyar labdarúgás — a szovjet példa nyo­mán — áttérhessen a naptári évhez igazodó, tavaszi-őszi bajnoki rend­szerre. Természetesen az érdeklődés elsősorban az úgynevezett „nagy csapatok” vetélkedése felé fordul. Az első osztályban — miként leg­utóbb is — az ország 16 legjobb együttese vesz részt és az egyfordulós bajnokság arra kötelezi valamennyiüket, hogy már az első mérkőzéseken is a leg­teljesebb odaadással és erőkifej­téssel küzdjenek. Némi megtorpa­nás vagy visszaesés ugyanis köny­­nyen azt eredményezheti, hogy a csapat lemarad és esetleg ki is esik az első osztályból. Éppen ez volt az oka annak, hogy a legutóbbi bajnokság befejezése óta eltelt időt valamennyi egyesület nagyon ko­molyan kihasználta. Igen jelentős mértékben hozzásegítette ehh­ez a csapatokat az a nagy átalakulás, amely már az év első felében be­következett a labdarúgósportban. A talajukat vesztett, tervszerűtlenül dolgozó társadalmi klubok eltűntek és helyükbe­ jól megalapozott, a sportolókról minden tekintetben gondoskodó honvédségi, rendőrségi és szakszervezeti egyesületek lép­tek. A néhány hónapja megalakult Masisvéd, Rózsa, ÉRRSZ, Textiles és a többi szakszervezeti együttes a ,,holtszezont” valóban arra,hasz­nálhatta, hogy egyrészt jól megér­demelt pihenőt tartson, másrészt pedig megfelelő edzőtáborozáson felkészüljön a soron következő baj­noki évad nehéz, sokszor fárasztó mérkőzéseire. A játékosok a nyá­ron az ország legszebb üdülőhe­lyein pihentek, az elmúlt napokban pedig a csapatok egy része a Béke Kupa-mérkőzéseken, másik része pedig barátságos találkozókon pró­bálta ki, melyik lesz a legmegfele­lőbb együttes a bajnoki évadban. A jelek máris azt mutatják, hogy a közelgő bajnoki mérkőzéseken magas színvonalú, élvezetes küzdel­mekben lehet része a közönségnek. Az egyesületek a rendkívüli átiga­zolási időszak alatt igyekeztek erő­síteni meglevő játékos-állományai­kat, de ami a legfontosabb, első­sorban a sajátnevelésű utánpótlásra támaszkodnak. A Béke Kupa-mér­kőzések előtt felvonultak az if­jús­ági csapatok­ is és a szakértők, a nézők egy­aránt örömmel állapíthatták meg, hogy a fiatalok nevelésére ma sok­kal nagyobb gondot fordítanak­, mint a múltban. Különösen jól ját­­­szott a győri ifjúsági együttes, egyénileg pedig a Csepeli Vasá­­ból Bakó, a Honvédből Faragó és Dombai, a Textilesből Bogár és Láng, az ÉDOSZ-ból pedig Papp és Villányi máris úgy szerepeltek, mint a jövő legnagyobb ígéretei. De igen örvendetesen megváltozot a játékosok között a közösségi szellem, amely az eredményes sze­replés egyik legfőbb, záloga. Hatal­mas győzniakarás, lelkesedés és odaadás jellemzi ,na már a labda­rúgók többségét és ez az új szel­lem az, amely biztosíthatja, hogy a játékosok minden erénye teljes mértékben kibontakozhatni. ■—■■■■ WMI ■■ .... ■ . .................... - n­l ...... .i. 1950 augusztus 18. TOVÁBBADJUK A MOSZKVAI TAPASZTALATOKAT VÁLOGATOTT ATLÉTA LEVELE A legjobb magyar férfi és női atléták csaknem két hétig tartó moszkvai tartózkodás után az elmúlt hét végén érkeztek visz­­sza Budapestre. A sportbarátok hatalmas tábora a magyar ha­tártól kezdve egészen a főváro­sig hagy szeretettel ünnepelte az atlétákat és tüntetett a szovjet­­magyar barátság mellett. A csapat egyik fiatal tagja, a 22 éves Béres Ernő, a Testne­velési Főiskola hallgatója a moszkvai napokról az alábbi le­velet írta a Szabad Ifjúságnak. „Ezzel az úttal minden vágyam teljesült. Megláthattam a szocializ­mus hazáját, a­ Szovjetuniót. Meg­ismerhettem az élenjáró s­zovjet sportot, közelről láthattam a szo­cialista testnevelés módszereit és tudományos munkáit. Még fülemben csegg annak a táviratnak a szö­ö­vege, amelyet Rákosi elvtársnak­ küldtünk Záhonyból, amikor a ma­gyar határt elhagytuk: „Minden al­kalmat megragadunk, hogy minél többet tanuljunk példaképeinktől, a szocialista sportemberektől.” Ígéretünket, betartottuk, valóban­ ,sokat tanultunk a két hét alatt , és olyan élményben volt­ részünk, ame­lyek minda­nnyiunk számára felejt­hetetlen maradnak. Ha most vissza­gondolok­­a moszkvai napokra, nem is tudom, mivel kezdjem. Talán a fogadtatással, amely annyira meleg és szívélyes volt, hogy­­ szavakkal nem is tudom kifejezni. Mint sport­embert, természetesen a sokat hal­lott és filmen már sokszor látott Dinamo-stadion érdekelt a legjob­ban. Mikor beléptünk a kapun, va­lamennyiünk elképzelését felül­múlta a hatalmas és csodálatosan szép sporttelep. Itt tartottuk meg a versenyt és itt voltak közös edzéseink a szovjet versenyzőkkel. Ilyen pá­lyán magyar atléta még soha­sem versenyzett és ez nagy­mértékben hozzájárult a jó eredményekhez, ahhoz is, hogy az 1500 méteren 3:52.4 mp-es idővel legjobb egyéni teljesít­ményemet nyújthattam, 5 má­sodperccel jobbat az eddiginél. Magukról a szovjet versenyzőkről csak annyit, hogy mind­­ bátor, eredményre törő versenyző. Hihetet­lenül szakszerű, alapos a felkészült­ségük, amint az az eredményeikből is kitűnik. Mi tisztában voltunk az­zal,­­ hogy ezen a versenyen sokat tanulunk. Ez teljes mértékben si­került és most mindnyájan arra törekszünk, hogy ezeket a tapaszta­latokat felhasználjuk és továbbad­juk azoknak a sporttársaknak, akik­nek még népi volt alkalmuk a világ legfejlettebb sportját köze­lebbről megismerni. Béres Ernő, a Testnevelési Főiskola hallgatója.” Szabad Ifjúság, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége központi lapja. Felelős szerkesztő: Katona Éva. Felelős kiadó: Lelkes Iván. Szerkesztőség: Budapest, VIII., Múzeum­ utca 11 Telefon- Kiadóhivatal: V., Kecskeméti u 13. Tel.: 381­5.55. Postacím:, Bpest. Főposta, postafiók 84. Előfizetési díj: 1 hóra 2.- Ft, 1 évre 6.- Ft, 1­ évre 12.- Ft, 1 évre 24.— Ft jogi személyeknek egy évra 60.- Ft. Postatakarékpénztári csekkszámla 611600. — Nyomatott a Szikra Lapnyomda NV körforgógépein. Budapest, VIII., Rökk Szilárd­ u. 4. Felelős nyomdavezető- Povárny Jenő 6

Next