Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)

1951-09-28 / 80. szám

/ Építsd a nép országát, védd a magyar függetlenséget, oltalmazd a békét, jegyezz békekölcsönt/ DÍSZ­ ÉLES • Harcba indult a Budapesti Kábelgyár ötvenhat ifjú népnevelője A Budapesti Kábelgyár if­júmunkásai a tavalyi béke­kölcsön jegyzése során elsők lettek a XI. kerületben. Most sem akarnak szégyent vallani és mindent megtesznek, hogy a Második ..Békekölcsön jegy­zésében újra elsők legyenek. Csütörtökön kora reggel be­mentek az üzembe az ifjú­munkások, hogy a nagy napra feldíszítsék az üzemet. A gyár homlokzatát zászlókkal és feliratokkal díszítették fel, a műhelyekben pedig piros rózsákat tűztek a gépekre. Mire az üzem idősebb dolgo­zói is megérkeztek, ar már ün­nepi díszbe öltözött a gyár, szólt az üzemi híradó, majd bekapcsolták a rádiót, amely ismertette a Magyar Népköz­­társaság kormányának felhí­vását a Második Békekölcsön jegyzésére. Ezután minden üzemrészben röpgyű­léseket tartottak. A Gépjavító üzem­ben Szász Antal elvtárs, a DISZ-szervezet agitációs és propagandafelelős­e beszélt a békekölcsön jegyzésének je­lentőségéről. Beszédét nagy figyelemmel hallgatták a dol­gozók, majd az üzem egyik munkása­, elsárgult kérvényt olvasott fel: „Nagyságos igaz­gató úr! Alulírott azon alá­zatos kérelemmel járulok Nagyságod elé, hogy engem, a bölcs vezetése alatt álló gyárüzemben bármilyen minő­ségben alkalmazni szívesked­jék. Egy gyermekem van és feleségem a második gyerme­ket júliusra várja. Tanult kő­művesiparos vagyok, azonban szakmámban képtelen vagyok munkát kapni. Családommal a legnagyobb nélkülözések közepette tengetem életemet." Szász Antal elvtárs ezután felolvasta az igazgató „úr” válaszát is: „Gyárunkban a munkásfelvételek szünetelnek, sőt a közeljövőben kénytele­nek leszünk a munkáslétszá­mot csökkenteni." — Ez volt a munkás sorsa a múltban — mondotta Szász Antal elvtárs. Most pedig szeretném felol­vasni egyik ifjúmunkásunk levelét, aki Szegeden, szak­­érettségis hallgató. „Kedves elvtársak! Kimondhatatlanul örülök annak, hogy pártunk tanulni küldött, ígérem, hogy jó tanu­lásommal fogom meghálálni pártunk és munkásosztályunk bizalmát."­­— Ezek a levelek is világo­san mutatják a munkásosztály megváltozott életét — mondta Szász Antal elvtárs. A röpgyűlés végeztével 56 ifjúgárdi­sta indul el a párt népnevelőivel, hogy elmond­ják, mennyi mindent kaptak és kapnak az ötéves tervtől. Van már napközi otthonuk és most épül a második. Van kultúrh­ázuk, kaptak több új gépet, a lakatosműhelyt pedig rövidesen nagyobb, világosabb helyiségbe helyezik át. El­mondták, hogy eddigi eredmé­nyeikért és jövőbeni sikerei­kért jegyezzenek békekölcsönt Megkezdődött a kölcsön­jegyzés. A fiatalok közül leg­elsőnek Vörös Gyula DISZ- titkár írta alá a nevét, 1200 forintot jegyzett. Utána Ko­vács János sztahanovista ifjú­munkás, a DISZ szervezője 1000 forintos jegyzésével sza­vazott a békére. A fiatalok sem akarnak elmaradni a DISZ vezetői mögött. Lix Imre mintakészítő ifjúmunkás 1000, Tompa Mihály 800 fo­rintot jegyzett. Alig kezdődött meg a Má­sodik Békekölcsön jegyzése, az üzemben máris m­egjelen­­tek a frissen festett táblák, rajtuk a jegyzésben élenjáró dolgozók nevei. Délben a DISZ-szervezet két csasztus­­kabrigádja járta a műhelye­ket és üdvözölte a Békeköl­csön jegyzésében példamutató dolgozókat. Délutánra az út­törők küldötteit várták, akik eljöttek az üzembe, hogy gyermeki szeretettel­­köszönt­sék azokat, akik most az ő boldog jövőjükért is kölcsön­­zik forintjaikat az államnak. A kormány felhívásának megjelenése után így indul­tak harcba a Budapesti Ká­belgyár DISZ-szervezetének tagjai. Példamutató jegyzés­sel, politikai felvilágosító munkával, számos ötlettel és leleményességgel harcolnak a békekölcsönjegyzés sike­réért, hogy jó munkájukkal az idén is kiérdemeljék a ke­rületben az első helyet. Török Péter A brigádvezető érve Nagy László brigádvezető, a mezőtúri­­ Szabad Nép-tsz népnevelője mondotta: Én még csak hallottam Dunapen­­tele építéséről, nem­­láttam a földalatti v­asút építkezéseit sem. De láttam a mezőtúri gépállomás negyven új trak­torát, amit a minap kapott a város. Láttam a határban a sok építkezést, amelyhez ha­sonlót, azelőtt száz évig sem lehetett volna látni. Láttam az új kórházat, ittam az új artézi kút vizéből is. Látom, hogy épül a szocializmus, egyre szebb és boldogabb az életünk. Ezt fogom a béke­­kölcsön-agitációval megma­gyarázni minden mezőtúri dolgozó parasztnak, hogy járjanak ők is nyitott szem­mel, jegyezzenek minél na­gyobb összegű kölcsönt, erős legyen a béke vára nálunk Mezőtúron is. Li Csu Sen beszámolója Kína fémkultúrájáról A szeptember 29-én kezdő­dő Kínai Filmhét megnyitása előtt a MOKÉP sajtófoga­dást rendezett, amelyen Li Csu Sen, a budapesti kínai nagykövetség első titkára tar­tott beszámolót. Li Csu Sen elmondotta, hogy az elmúlt esztendőben 100.500.000 látogatója volt a kínai filmszínházaknak. Eb­ben az esztendőben 34 já­tékfilm és 10 dokumentum­film gyártását tervezik a szinkronizálásokon kívül. Há­rom filmstúdió működik az ország területén, 7.308 állan­dó és 800 vándormozi mutat­ja be a legújabb alkotásokat. Amikor megindult az „Állj ellen Amerikának, segítsd Koreát!’-mozgalom, a film dolgozói brigádokat alakítot­tak és a koreai frontra men­tek, hogy­ együtt harcoljanak a katonákkal és ugyanakkor filmfelvételeket is készítsenek az amerikaiak kegyetlenkedé­seiről, a felszabadító háborút vívó koreai és kínai katonák harcairól. Befejezésül Li Csu Sen megállapította, hogy a Kínai Filmhéten a magyar dolgozók még jobban megismerik majd a kínai nép életét és harcait, a filmhét elősegíti a két nép közötti barátság elmélyítését és a kulturális együttműkö-­ dést. Öröm számomra a kölcsönjegyzés — mondja Fehér Klára írónő Az írószövetség székházában tábla áll a bejárattal szemben, rajta a békekölcsön jegyzésének első eredményei: Illés Béla 12.000 forint, Veres Péter 11.000 forint, Lányi Sarolta 9000 fo­rint, Örkény István 6000 forint, Devecseri Gábor 5000 forint. A tábla lassanként megtelik ne­vekkel. A díszteremben szól a zene, mindenfelé beszélgető csoportok, többen a vörös posztóval borí­tott asztalt veszik körül, ahol a jegyzés folyik. Közöttük ott áll Fehér Klára írónő. — A tervkölcsönjegyzéskor 1500 forintot jegyeztem — mondja mosolyogva —, az Első Békekölcsönnél háromezret, most pedig ötezer forintot. Ezekből a számokból is látszik, hogy az elmúlt évek alatt me­nnyit emel­kedett az életszínvonal. Éppen ezért nem áldozat, hanem öröm és megtiszteltetés számomra a kölcsönjegyzés; büszke vagyok arra, hogy forintjaimmal én is hozzájárulhatok ötéves tervünk mielőbbi megvalósításához, Így is csak kis részét tudom vissza­fizetni mindannak, amit a nép államától kaptam és kapok. Könyvelő voltam, a felszabadu­lás tette lehetővé, hogy tanul­hassak, hogy író legyen belő­lem. Olyan szép az életem, ami­lyenről azelőtt álmodni sem mer­­­tem. Elvégeztem az egyetemet és most az a kitüntetés ért, hogy mint megbízott előadó magam is tanítok a Tudomány­­egyetemen. Állandóan megje­lennek műveim, legközelebb a VIT-ről írt könyvem. A felsza­badulás óta ötször jártam kül­földön, legutóbb a Német Demo­kratikus­­ Köztársaságban és részt vehettem Berlinben a fe­lejthetetlen III. Világifjúsági Találkozón. Szép otthonom van, sok könyvem, nyugodtan­­dolgoz­hatok, mert biztos a holnap, nem kell félnem a jövőtől. Tánccal, dallal ünnepelték a kölcsönjegyzés napját az Ifjúsági Színházban Az Ifjúsági Színház fel­díszített előcsarnokában, a vörös drapériával bevont úsz­tal mellett Benkő Gyula be­szél: — A Ganz Villanyból jö­vök — mondja —, ahol a gyár dolgozói nagy lelkese­déssel, népünk és pártunk iránt érzett szeretetük kifeje­zéseként írták alá nevüket a Második Békekölcsön jegy­zési íveire. Mi, az Ifjúsági Színház dolgozói ugyanilyen lelkesedéssel és hálaérzettel ajánljuk fel forintjainkat az, ötéves terv hatalmas építke­zéseire, építő munkánk meg­védésére. Megkezdődött a békeköl­csönjegyzés. Benkő Gyula 4200 forintot jegyez. A mű­vészek, az adminisztratív és technikai dolgozók egymás után lépnek az asztalhoz. Köztük van Petrik József, az Ifjúsági Színház egyik leg­fiatalabb színésze is. — Boldogan teszek eleget hazafias kötelességemnek — mondja derűsen. — Ameny­­nyit én adni tudok, elenyésző hányada annak, amit az államtól, a párttól kaptam. Budapesten mint építkezési napszámos dolgoztam, a fel­­szabadulás tette számomra lehetővé, hogy színész le­hessek. 1950-ben kerültem az Ifjúsági Színházhoz. Egy év alatt három nagy, mondani­valójában és igényében jelen­tős­­szerepet bíztak rám, „Az apák ifjúságá”-ban, a „Sére­­lem”-ben és a „Sorsdöntő napok”-ban. Közben fellép­tem a rádiónál és filmeztem is. Ezt akarom megköszönni, amikor a jegyzési ívre alá­írom a nevemet. A jegyzés hamarosan be­fejeződik. Mindenki sietett adni... Aztán vidám han­gulatban ünnepüik a béke­kölcsönjegyzés nagy napját. A fiatalok belekezdenek a DIVSZ-indulóba, majd egyik dal a másik után csendül fel. Az énekszóra táncra perdül­­nek a színház tagjai, öregek, fiatalok, művészek és techni­kai dolgozók együtt járják a szép magyar népi táncokat, így feleltek­­ az Ifjúsági Színházban a Magyar Nép­­köztársaság kormányának felhívására. Elutazott Magyarországról a Koreai Népi Együttes A Koreai Népi Együttes utolsó magyarországi elő­adását szerdán tartotta Duna­­pentelén, a szocialista város építői előtt. A kultúrteremben összegyűlt sokszáz dolgozó hatalmas tapssal fogadta Hen Den Min, az együttes vezetőjének üdvözlő beszédét. Ez a lelkes tapsvihar megis­métlődött az együttes minden egyes száma után. Az előadás végén Sárvári György elvtárs, a pártbizott­ság és a Dunai Vasmű dol­gozói nevében köszönetet mondott az együttesnek a gyönyörű műsorért és átadta a szocialista város építőinek ajándékát, a magyar és ko­reai címerrel hímzett, vörös selyem lobogót. A Koreai Népi Együttes, amely több mint egy héten át nagy sikerrel szerepelt­­ ha­zánkban, csütörtökön reggel elutazott Magyarországról. Az együttes búcsúztatására a Keleti-pályaudvaron megje­lentek Mihályfi Ernő népmű­velési miniszterhelyettes, Maj­­láth Jolán, a Kultúrkapcsola­­tok Intézetének főtitkára, a külügyminisztérium és a nép­hadsereg képviselői, Kvon Dik, a Koreai Népi Demokra­­­tikus Köztársaság budapesti követe és a DISZ képvi­selői. Felsorakoztak a pá­lyaudvaron az Állami Népi Együttes tagjai is, akik dallal búcsúztatták koreai művész­társaikat. A magyar ifjúság nevében Várhegyi György elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségé­nek titkára búcsúztatta a hős koreai nép ifjú művészeit. — Drága elvtársak! — mondotta. — Rajtatok keresz­tül üzenjük koreai testvé­reinknek, hogy minden ma­gyar fiatal veletek érez nehéz hősi harcotokban. Biztosak vagyunk abban, hogy hazátok szent földjéről kiűzitek majd az imperialista rabló banditá­­ kat és újra a béke, a szabad­ság országa lesz a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság. A hős koreai fiatalok harca még fokozottabb mun­kára, tanulásra lelkesít ben­nünket s jól tudjuk azt, hogy ha növeljük hazánk erejét, ha fokozzuk építő munkánkat, ezzel is elősegítjük győzelme­teket. Hen Den Min, az együttes vezetője válaszában hangsú­lyozta, hogy a Koreai Népi Együttes, tagjai soha nem fe­lejtik el, milyen lelkes szere­tettel, forró barátsággal fo­gadta őket a magyar nép. — Búcsúzásul további nagy sikereket kívánunk a magyar dolgozóknak szocializmust építő, békét védelmező mun­kájukhoz — mondotta —, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi Mátyás vezeté­­sével folytatnak. A sport is csak békében virágozhat fel ,hány­ napig betegségem akadályozott abban, hogy részt vegyek a napi munkában, de csütörtökön már semmikép­pen sem­ akartam otthon ma­radni. A Második Békekölcsön ünnepélyes jegyzésének első óráiban én is ott voltam mun­kahelyemen, a Húsfeldolgozó Vállalatnál, hogy forintjaimmal hozzájáruljak békénk,­ ragyogó jövünk biztosításához. Ha most sorjában el akarom mondani, hirtelenében nem is tudom, hol kezdjem, mi mindent köszönhettem, mint sportoló ed­dig a kölcsönöknek. Az úszósport iránt már a felszabadulás előtt is kedvet éreztem, de akkor olyan kilátástalan volt szá­momra minden, hogy a rendsze­res versenyzésről lemondtam. Két évvel ezelőtt, amikor láttam, hogy népi demokráciánk milyen nagy gondolkodásban részesíti a sportolókat, hogy valamennyi úszó számára is egyre inkább megnyílik a gondtalan, zavarta­lan versenyzési lehetőség, újra megkezdtem az edzéseket. A sporthatóságok, az egyesületem részéről a legteljesebb támoga­tást kaptam. Amire régen gon­dolni sem lehetett: edzőtáborok­ban készülhettünk a nagy ver­senyekre, munkahelyemen pedig olyan beosztást kaptam, amely mellett nyugodtan járhattam az edzésekre. Minderre csak az le­hetett a válaszom, hogy szorgal­masan, lelkiismeretesen igyekez­tem eredményeim fokozására. Idén február óta naponta 4000 métert úsztam, állandóan javí­tom a stílusomat és ez évben minden versenyemet megnyer­tem. A margitszigeti ötvenméte­­res uszodában elért 2:54.4 mp-es 200 méteres mellúszó eredményem­­ az idei európai ranglista élén áll. Mi, úszók, az 1952-ben sorra­­kerülő helsinki olimpiára készü­lünk most Valamennyien tervet készítettünk, hogy jövőre még jobb eredményeket tudjunk el­érni. Ebben segít minket a most jegyzett Második Békekölcsön is, hiszen nem kétséges, hoogy ebből az összegből új edzőtábo­rok is létesülnek, ahol megfelelő tréninglehetőség, kitűnő ellátás biztosítja a zavartalan előkészü­leteket. De a Második Békeköl­csön — elsősorban — a béke ügyét szolgálja, amely mind­annyiunk érdeke, amely nélkül nem virágozhat, nem fejlődhet a sport sem. Killermann Klára, főiskolai világbajnok. 12 pár mérkőzik ma a Bp. Honvéd—CDNV ökölvívó mérkőzésen A Nemzeti Sportcsarnokban ma este 8 órai kezdettel kerül sor a nemzetközi hadsereg­versenyek ökölvívó mérkőzé­sére, a Bp. Honvéd—CDNV- találkozóra. A találkozón 12 pár lép majd szorítóba. A nemzet­közi mérkőzést megelőzően délután 6 órai kezdettel a Bp. Bástya—Kaposvári Dózsa ba­rátságos csapatversenyt bonyo­lítják le. A szeptember 28-án, pénteken délutánra kiírt Bp. Honvéd— Prágai ATK nemzetközi had­sereg-röplabda mérkőzést a rossz időjárásra való tekintettel nem a margitszigeti tenisz­­stadionban, hanem a Nemzeti Sportcsarnokban rendezik meg., A mérkőzés kezdési időpontja változatlanul délután 3 óra . A legjobb magyar motoros versenyzők csütörtökön este Bu­karestbe utaztak, hogy részt­­vegyenek a vasárnap megrende­zésre kerülő Román Nagydíjas nemzetközi motoros versenyen. * A párizsi nemzetközi tenisz­­versenyen csütörtökön a magyar teniszezők közül Körmöczi Zsuzsi női páros mérkőzésen szerepelt. A Körmöczi, Andersen (angol) kettős a Galtler, Imbert (francia) pár ellen győzött 8-6, 6:3 arány­ban és így a kettős bekerült az elődöntőbe. A Szovjetunió 4 x 200 m-es női váltója új világcsúcseredményt ért el Bukarest, szeptember 27. A háromnapos bukaresti nem­zetközi atlétikai verseny után Sztálinvárosban volt nemzetközi verseny. A verseny ünnepélyes megnyitása során a 8000 főnyi közönség lelkesen ünnepelte a felvonuló szovjet, bolgár, ro­mán, magyar, a Német Demo­kratikus Köztársaság és a fran­cia FSGT versenyzőket. Az eredmények: 100 m. férfi síkfutás: 1. Stoe­­nescu (román) 10.8, 2. Adamik (magyar) 11.1 mp, 3. Varasdi (magyar) 11.2 mp. Női súlylökés: 1. Andre­leva (szovjet) 14.71 m, 2. Tocsenova (szovjet) 14.67 m. 3. Campeanu (román) 12.12 m. Magasugrás: 1. Földes­ (magyar) 180 cm. 2. Langhoff (NDK) 180 cm. 3. Horhoianu (román) 175 cm. 400 m. női síkfutás: 1. Petrova (szovjet) 57.5 mp. 2. Bácskai (ma­gyar) 58.3 mp. Országos csúcs be­állítva: 3. Dmitru (szovjet) 59 mp. Diszkoszvetés (női): 1. Romas­­kova (szovjet) 49.38 m. 2. Bagr­­janceva (szovjet) 43.40 m. 400 m. síkfutás: 1. Karádi (magyar) 49 mp. 2. Brauch (NDK) 49.5 mp. 3. Basslack (NDK) 50 Súlylökés: 1. Grigalka (szovjet) 16.72 m. 2. Fjodorov (szovjet) 15.71 m. 3. Schmidt (NDK) 14.95­ m. 800 m. Síkfutás: 1. Modoj (szov­jet) 1;52.8 p. 2. Csergun (szovjet) 1;53.9 p. 3. Ursu (román) 1;58.9 p. Távolugrás: 1. Csányi (magyar) 702 cm. 2. Temesi (román) 679 cm. 3. Poenaru (román) 679 cm. 4x200 m. női váltófutás: 1. Szovjetunió 1;39.7 p. Világcsúcs: 2. NDK 1;41 p. NDK-csúcs: 3. Ro­mánia 1 :48.1 p. A régi világcsú­csot ugyancsak a Szovjetunió válogatottja tartotta 1950 óta (1:40.6 mp-cel). 1500 m. síkfutás: 1. Pjatajkih (szovjet) 3:57.4 p. 2. Iharos (ma­gyar) 3:58.4 p. 3. Gurzau (román) 4:06.4 p. Női gerelyvetés- 1. Nabokova (szovjet) 49.70 m. 2. Szmirnickaja 49.33 m. 3. Zibina (szovjet) 48.89 m. 4x200 m. férfi váltófűtés: 1. Szovjetunió 1-26.6 p. összszövet­­ségi csúcsl 2. Magyarország 1-28 p. 3. Románia 1:29.1 p. Román csúcsl A magyar válogatott tagjai a verseny után visszautaztak Bu­karestbe és pénteken délben in­dulnak haza. Atlétaválogatot­tunk előreláthatólag szombaton reggel érkezik Budapestre. A magyar hadipisztolyosok győztek a bolgárok ellen A Marcibányi­ téri lőtéren csü­törtökön került sor a magyar— bolgár hadsereg válogatott ha­dipisztoly versenyszámának má­sodik mérkőzésére, a hadipisz­toly gyorstüzelő versenyre. A szemerkélő esőben lefolyt ver­seny kettős magyar győzelmet hozott. Az egyéni versenyben Takács Károly 30/288 körös re­mek eredményével, új országos csúccsal szerezte meg a győzel­met. A csapatversenyben a ma­gyar csapat — amelynek minden tagja a Budapesti Honvéd ver­senyzője — 248 körkülöönbség­­gel győzte le a­ bolgárokat. A magyar csapat 150/1374 körös eredményével 12 körrel lőtt az országos csúcs felett. A hadi pisztoly gyorstüzelő verseny eredménye: Csapatban: 1. Magyar hadse­­regválogatott 150/1374 kör, új országos csúcs, 2. Bolgár hadse­regválogatott 137/1126 kör. Egyéni versenyben: 1. Takács Károly 30/288 kör, új országos csúcs, 2. Zsigmond Bodó And­rás 278, 3. Hegedűs József 272 kör. A hadipisztolyverseny befejez­tével a pontverseny 2:2-re ala­kult, így a hadipisztolyosok kö­zötti versenyt a magasabb kör­egység döntötte el a magyarok javára. A verseny végeredménye: 1. Magyar hadsereg-válogatott 2 pont, 3417 kör. 2. Bolgár had­sereg-válogatott 2 pont, 3216 kör.

Next