Szabad Ifjuság, 1952. április-június (3. évfolyam, 77-151. szám)
1952-04-23 / 94. szám
a 1952 április 23. A Ucretis reakció gépünk szakászának, békéjének ádáz ellensége III. A tanítás, az iskolák vezetése hosszú évszázadokon keresztül a katolikus egyház kezében volt, s az egyház e téren megszerzett uralkodó helyzetét körömszakadtáig védte. Magyarországon a klérus még akkor sem akarta kiadni kezéből az oktatást, amikor már Európa legtöbb országában állami feladatnak tekintették a tanítást. Sőt ezen a vonalon még tovább ment, mert míg az első világháború előtt megelégedett iskoláinak megtartásával, addig a Tanácsköztársaság bukása után komoly erőfeszítéseket tett iskoláinak kibővítésére, és újabb tanintézetek megkaparintására. A klérus közvetlenül 2814 elemi iskolát irányított, ami az ország alsófokú iskoláinak 45 százalékát jelentette. Természetesen a klérus ilyen tevékenységét teljes erejéből támogatta az állam. A munkások és parasztok mozgalmaitól, a forradalomtól rettegő magyar uralkodóosztály a klerikális reakciótól várta uralmának ideológiai megalapozását, védelmét. Kebelsberg kultuszminiszter nyíltan megmondotta 1924-ben: „Mint magyar kultuszminiszter bevallom, hogy az állami eszközök nem elégségesek a lelki rekonstrukcióra, ezért vagyok ellensége az egyház és az állam elválasztása tanának. Ellenkezőleg, hívom Magyarország lelkészkedő papságát, hívom a szerzetesrendeket, a szerzetes tanárt a gimnáziumba, és a magyar apácát az iskolákba és a klinikákra, jöjjenek, fogjunk össze, vállat vállhoz vessünk, mentsük meg a magyar művelődést.’’ Ezt a kijelentését anyagilag is megalapozta, mert míg természettudományos kutatásokra százötvenezer pengőt szánt, addig a hitoktatás előmozdítására egymillió pengőt fordított). Vájjon miért tartotta a Horthy-rezsim olyan fontosnak az egyházi iskolák támogatását? Ennek magyarázata az egyházi iskolák tanításában és nevelésében található. A katolikus klérus iskolái a haladó tudomány üldözésének gócpontjai, a szovjet- és kommunistaellenes rágalmak kiinduló helyei voltak. Íme így nyilatkozott Menczel József, a kecskeméti kegyesrendi gimnázium tanára 1928-ban a természettudományos világnézetről: „ ... brutalitásunkat akarja igazolni, s letörölni homlokunkról az emberméltóság sugarát ... Ennek a világnézetnek végső célja a halál megállapítása”. Így ijesztgették, s akarták távoltartani a diákokat a természettudományok tanulmányozásától. A klerikális reakció iskoláiban az alapgondolat azonban a kommunistaellenesség, a Szovjetunió elleni uszítás volt. A Tanácsköztársaság bukása után a katolikus iskolákból több mint ezer tanítót és tanárt távolítottak el, és kommunista érzelmű diákot kicsaptak többszáz is. A debreceni kegyesrendi gimnáziumban például határozatot hozott a tanári kar, hogy „azon ifjainkat, akik a Tanácsköztársaság idején különösen szerepeltek, nem veszszük vissza intézetünkbe, még magántanulóknak sem.” Különösen vadul csaholtak és hazudtak a Szovjetunió ellen. 1937-ben, amikor a burzsoá sajtó is kénytelen volt elismerni a szovjet ötéves tervek sikerét, az egyik szerzetesrend gimnáziumi igazgatója a következőkre tanította a diákokat: ,,Oroszországban a kommunista termelés erőszakolásával milliókat tettek boldogtalanná, és az éhség vagy éppenséggel az éhhalál áldozatává .. A kommunizmus elleni harcot, a haladó tudományok száműzését egészítette ki a magyar kultúrpolitika azzal, hogy nemzeti történelmünket, irodalmunkat meghamisította. Csak egyetlen példa. A szegedi piarista középiskola tanára ezt tanította Petőfiről: „Aki be akar lépni abba a csodás világba ami Petőfi költészte, annak előbb le kell rombolnia magában egy képet, amelyet valami történelmi romantika ültetett a telkekbe. Meg kell szabadulnia egy szobortól, mely ott áll a pesti Dunaparton, a szónokló néptribuntól, aki lángcsóvás szavakat dobál az összegyűlt embersokaságra.” Tehát, mivel Petőfiről hallgatni nem lehetett, igyekeztek azt megtagadni belőle, ami Petőfi lényege volt, a nép és haza szereteted a forradalmárt. Amikor megtörtént a papság által várva várt esemény, a hitleri Németország megrohanta a Szovjetuniót, a fasiszta a katolikus iskolák tanárai túlnyomórészben háború szolgálatába szegődtek. nagykárolyi kegyesrendi gimnázium igazgatója ilyen rózsás képpel próbálta megkedveltetni a háborút diákjai előtt: „A háború egyik legérdekesebb hatása ... hogy Kelet-Európa és részben Ázsia is meg fog nyílni az európai művelődés (!) előtt. Egyetlen, a térképre vetett pillantás bárkit meggyőzhet arról, hogy ez esetben Budapest lesz Európa kereskedelmi és közlekedési középpontja.” Amikor már láthatóvá vált, hogy a fasiszták elvesztik a háborút, a klérus továbbra is minden alkalmat felhasznált, hogy az embermészárlás tovább folytatódjék. 1943 májusában a kecskeméti piarista gimnázium hősi emlékművének felavatásán az egyházi szónok a következőket mondotta: „Elérkezett az ideje, hogy a magyar haza is lerázza a trianoni béklyókat és a múlt tapasztalatain okulva, keresztes hadjáratot viseljen a bolsevizmus ellen..." A magyar ifjúságot azonban nem lehetett megtéveszteni, szolgaságra nevelni. Ifjúságunk, de különösen a munkásifjúság legjobbjai élesen szembeszálltak a klerikális reakcióval. Erről tanúskodik az alábbi bizalmas jelentés: „Lépten-nyomon találkozunk azzal a hihetetlen rombolással, amelyet a proletárdiktatúra a lelkekben és kivált az ifjúság lelkében véghezvisz. Ilyen kisebb forradalmi láz fogta el a múlt hét végén a veszprémi ipari tanonciskola néhány tanulóját. Mialatt Blázy Imre tanár felolvasta előttük a kultuszminiszter rendeletét a kötelező templombajárásról, az egyik fiú felírta a táblára: „Világ proletárjai egyesüljetek!” Amikor pedig a tanár kérdőre vonta őket a felírásért, elkezdtek zajongani, s „te az urakkal” és még más bolseviki ízű kijelentésektől volt hangos a terem ...” K. E. Önkéntes munkával segítik a sportolók a Népstadion felépítését Az elmúlt évhez hasonlóan sportolóink idén is mind nagyobb számmal kapcsolódnak be a Népstadion önkéntes építési munkálataiba. Hétfőn és kedden délután is többszázan látogattak el a hatalmas építkezéshez, hogy munkájukkal segítsék a Népstadion mielőbbi felépítését. Először az OTSB és a társadalmi szövetségek több mint 100 tagú brigádja kezdett munkához. Az egyik 20 tagú brigád csillékben kavicsot és homokot szállított a betonkeverőgéphez, a másik a vasszállítási munkából vette ki részét. A női brigádok, Spányik József röplabda állami edző irányítása mellett a betonozáshoz szükséges vasakat osztották szét. Az OTSB és a társadalmi szövetségek dolgozóinak munkáiba bekapcsolódtak a magyar olimpiai birkózó válogatott keret tagjai is, akik Kárpáti Károly edző vezetésével láttak munkához. A birkózók a toronydaru-pályát építették, amely most már több mint 200 méter hosszúságban teszi lehetővé a hatalmas vasbetonszerkezetek felemelését. Fő a bevétel... Az olasz labdarúgás válsága — mint az olasz lapok írják — a belga válogatottól elszenvedett vereség óta tovább fokozódott. A közvélemény a hanyatlás legfőbb okának azt tartja, hogy az olasz labdarúgó kapitányi tisztet még mindig Berelta revolvergyáros tölti be, akinek a labdarúgás iránti „szakértelme” csak a minél nagyobb bevételt jelentő válogatott mérkőzések lekötésében nyilvánul meg. A labdarúgó kapitány, aki maga is kénytelen látni az olasz labdarúgás színvonalának süllyedését, a bajok orvoslását külföldi játékosok felvásárlásában látja. Hogy ez már eddig is menynyire kudarcot vallott, ezt bíró nyitja az a mindig hangosabb követelés, hogy váltsák le Berettát és az utánpótlás nevelésére fordítsanak gondot. ----------- Elmarad a mai Sz. Lokomotiv- Bp. Dózsa mérkőzés Az OTSB közli, hogy a mára tervezett Sz. Lokomotiv — Bp. Dózsa labdarúgó bajnoki mérkőzés elmarad. Külföldi sport Tbilisziben Moszkva válogatott labdarúgócsapata a leningrádi Zenit csapatával mérkőzött. A mérkőzést Moszkva együttese nyerte 3:2 arányban. ■k Franciaország labdarúgó válogatottja a párizsi Stade Colombec-stadionban 35.000 néző előtt 3:0 (1:0) arányban legyőzte Portugália válogatottját. * Vasárnap befejeződtek Varsó egyéni sakkbajnokságának küzdemei. Az első helyet, s ezzel Varsó sakkbajnoka címet Grünfeld szerezte meg, Litmanowicz és Chondzynski előtt. Az „Új Március” áprilisi száma „A párt Politikai Bizottságának határozata új szakaszt nyit meg a DISZ további fejlődésében” címmel részleteket közöl Dénes István elvtársnak, a DISZ főtitkárának a DISZ kibővített titkári értekezletén tartott beszámolójából. Közli az Intéző Bizottság határozatát a DISZ tömegsport munkájának 1952. évi feladatairól. Politikai oktatásunk számára nagy segítséget ad „A klerikális reakció — az ifjúság ellensége” című tanulmány, mely tudományosan dolgozza fel a papi reakció tevékenységét ifjúságunk érdekei ellen. A lap közli a csongrádmegyei DISZ-szervezetek tagszervező munkájának tapasztalatait és falusi szervezeteink feladatait a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésében. Ismerteti néhány szervezetünk élenjáró tapasztalatát a munkaverseny szervezésében, a tanulmányi színvonal emelésében és a politikai oktató munka területén. A gazdag tartalmú számot „A magyar film szerepe ifjúságunk nevelésében” című tanulmány zárja be. A kis kakas gyémántfél krajcárja A szovjet rajzfilmek tanulságait felhasználva, ősi népmesekincsünk legszebb motívumai alapján készült el az első magyar rajzfilm amelyet nagy sikerrel vetítenek filmszínházaink. „A kis kakas gyémántfél krajcárja” arról szól, hogyan szerzi vissza a furfangos kis kakas elrabolt gyémántfélkrajcárját a gonosz királytól. Ez a színes rajzfilm arra tanít bennünket, hogy az igazság, amelyért keményen harco■ulünk, végül győzelmet arat. o —------------------------------------ Olyan versenyzőket akarok nevelni, akik túlszárnyalják rekordjaimat Igen örülök annak, hogy ez évben nekem sikerült elérnem az első atlétikai csúcseredményt. A jó talajú megyerúti stadionban megjavítottam eddigi rekordomat: a 15 kilométeres gyaloglásban 1 óra 12:42 mp-es időt, 20 kilométeren pedig 1 óra 38:17.8 mp-es időt értem el. " Tizennégy éve foglalkozom atlétikával. Az év kezdetén aránylag mindig jól szerepeltem, de olyan kitűnő formában, mint most, még sohasem voltam. Jó erőnlétemet talán elsősorban annak sem, hogy a tél folyamán egy pillanatra sem ültem tétlenül. Síelni jártam a Szabadsághegyre, hetenként kétszer pedig a mezei futást gyakoroltam és ez nagymértékben fokozta állóképességemet. De a gyaloglósporthoz nem elég ez sem. Igen fontos, hogy a versenyző olyan ruganyos legyen, akár egy gumilabda. Ezért hetenként háromszor gimnasztikai edzést is tartottam, így semmit sem vesztettem formámból, sőt javítottam azon. Amikor közeledett a tavasz, még nagyobb gondot fordítottam az edzésre, mint télen. Azt tartom, hogyha egy sportoló elér bizonyos színvonalat abban a sportágban, amellyel foglalkozik, akkor már fokozott mértékben kötelességének kell tekintenie eredményeinek további megjavítását. Ezzel is viszonoznunk kell azt a felmérhetetlen gondoskodást, amiben minket, sportolókat dolgozó népünk részesít. Éppen ezért nem mulasztok el egy napot sem edzés nélkül. Reggelenként, a munka megkezdése előtt nyolc- tíz kilométert futok és körülbelül ugyanannyit gyalogolok. Estefelé újabb tréningen, főként a gyorsaságomat igyekszem fokozni. Különösen nagy a felelősségünk most, az olimpiai előkészületek során. Dolgozó népünk elvárja tőlünk a jó szereplést és ezt nem szabad soha elfelejtenünk. Az olimpiai viadalra való felkészüléshez nagyon sok segítséget nyújtanak azok a tapasztalatok, amelyeket Moszkvában a szovjet—magyar atlétikai versenyen szereztem. A világhírű szovjet bajnokokkal való versengés, a közös edzések tanítottak meg az igazi keménységre, ami okvetlenül szükséges ahhoz, hogy egy versenyző nemzetközi élvonalban is megállja a helyét. E verseny után értem el nagyszerű teljesítményemet a 30 mérföldes távon (egy mérföld 1609 méter) 4 óra 23:51 mp-es és 50 kilométeres távon 4 óra 31:56 mp-es eredményt. Az olimpiai játékok után sem hagyom abba a sportolást. Be akarom bizonyítani azt, hogy valóban megérdemeltem dolgozó népünk kitüntetését: a Magyar Népköztársasági Er-, demérem aranyfokozatát. A magam fejlődése mellett nagy gondot fordítok majd a gyaloglósport ifjú gárdájának nevelésére. Addig nem nyugszom, amíg olyan versenyzőket nem nevelek, akik túlszárnyalják az én rekordjaimat. Elmondta: László Sándor, a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója Mit olvassunk ? Vaszilij Groszman: Sztyepán Kolcsugin Vaszilij Groszman Sztálindíjas hatalmas regénye, egy egész történelmi korszak átfogó képe. A regényből Sztyepán Kolesugin munkásfiatal életét ismerjük meg. Apja a Donyecmedencében dolgozott, az ő élete is, mint a többi millióké, nyomorgás, nélkülözés. Keserű sorsa azért nem tudja mégsem emberileg tönkretenni, mert a munkásmozgalmon keresztül megtalálja az utat az új élethez, új világhoz. Apja korán meghalt s mikor anyját a cári rendőrség letartóztatta, gyermekfejjel arra kényszerül, hogy munkába álljon. Az 1905-ös forradalomban (11 éves ekkor) már együtt lelkesedik a harcoló munkásokkal, sőt kisebb feladatokra is vállalkozik. A forradalmat követő évek érlelik korán emberré. Belekóstol a tanulásba is. Egy mérnök csupán kedvtelésből tanítani kezdi. Nyugalmat ez sem ad számára, kereső szenvedéllyel veti magát a mozgalmi életbe. A könyv vonalvezetése rendkívül gazdag, sokrétű. Kavargó, mozgalmas világ ez, amely útvesztőkkel is bőven szolgál. Útvesztőkkel, amelyben csak a bolsevikok tudnak irányt mutatni. Roppant emberi átalakulások részvevői vagyunk, s a könyv mindvégig lebilincselő stílusa, drámai helyzetei, az alakok gazdagon árnyalt érzelmi és szerelmi élete maradandó élménnyé teszi számunkra a művet. André Stil: Az első összecsapás A Sztálin-díjas francia író regényében feltárul égés: mélységében a kikötők világa, a rakodómunkások nehéz, küzdelmes élete, hős, harca. Drámai küzdelem ez Nem könnyű dolog kényes nélkül, az éhhalál szélén megtagadni a munkát. De ezek a munkások mégsem rakják l az amerikai fegyvereket. Folytatják a harcot a legnehezebb helyzetekben is, mert erősít őket az igazi hősök, a kommunisták, a Henri Leroyhoz hasonló igaz emberek példája. A könyv nem csupán egyszerű tudósítás, dokumentum a rakodómunkások harcáról Az író az emberábrázolás gazdagságával föl tudja tárni meg tudta mutatni a francia nép szabadságküzdelménk egész nagyságát. Kiváló repülők tanácskozása A Magyar Repülő Szövetség vezetősége szombaton délután fél 6 órai kezdettel a Thököly út 41. sz. alatti MÁV alapszervezetben rendezi meg a kiváló parancsnokok, műszakiak, repülők és növendékek első tanácskozását. Az aktíva célja a legjobb repülők tapasztalatainak kicserélése, továbbá az ez évi feladatok — a kiképzés fejlesztésének a nyári táborozásoknak és az 1945. év előtti csúcseredmények megdöntésének — megbeszélése.