Szabad Ifjuság, 1952. április-június (3. évfolyam, 77-151. szám)

1952-04-23 / 94. szám

M­ ­ert ha én is köztetek lehetnék... Sok magyar fiatalnak csillogott a szeme a vágytól és izgalomtól, amikor április negyedikén Pest utcáin el­vonulni látta a fényes csapatokat. Amikor a hangnál is sebesebb lökhajtásos repülőgépek elhúztak a Városligeti fölött, megjelent a Dózsa György­ út torkolatában az akadémiák és tiszti iskolák első díszegysége. A zenekar szívdobogtató indulókat játszott , a hosszú előkészület és a lázas várakozás enyhe port varázsolt a magyar had­sereg jövendő parancsnokainak fiatal arcára. Jöttek, nyíl­egyenes sorokban, a Rákosi elvtárs nevét viselő páncé­losiskola díszegységei, majd a tüzérek, a repülőhajózók, a műszaki tiszti iskola géppisztolyos százada, a híradó­sok, a haditapiskola, a gyalogosiskola növendékei. A szí­jak, vállpántok, sapkarózsák csillogtak a reggeli napban — nagyszerű látomás volt az ezer és ezer magyar mun­kás- és parasztfiú, a jövendő parancsnokok felvonulása. Ezen a napon sok magyar fiatal határozta el: „kö­vetem szívem vágyát, katonatiszt leszek'’... A Szabad Ifjúság szerkesztőségébe a nagy nemzeti ünnep után háromszor annyi érdeklődő levelet hozott a posta: „Hogyan lehetnék a néphadsereg tisztje?” Vannak, akik elhatározásukat köztik: katonának mennek, s a kiképzés során mutatják majd meg, hogy kiérdemlik a tiszti iskolára küldésüket. Mások szerencsé­sebbek, mert közelebb tudják magukat célokhoz, meg­írják, hogy sikerrel végzik el a kiképzést, s az elmúlt napokban érlelődött meg bennük az elhatározás: a nép­hadsereg kötelékében maradnak, a szabad haza tisztjei akarnak lenni. Nagy Mihály kőröstarcsai tszcs­ parasztfiatal így ír: „... Most újabb jövőt szeretnék magam elé tűzni. Sze­retnék katonatiszti iskolára menni. Ez a cél áll előttem, mert akárhova is nézek, szebbet ennél nem tudok látni." Mintha a hajdani Balassa Bálint nemes katonaszívének epedő sóhaját hallanánk: „Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség, katonatalálmány...” Hát Petnis József, a budapesti 48-as MTH-ot­thon növendéke mit ír? „A magyar néphadsereg katonája akarok lenni... Hová írjak? A szerződést, amely össze­köt a szép kötelességemmel, nyugodtan vállalom.’’ És levelében hozzáteszi: ...„ez alatt az idő alatt úgy politikailag, mint történelmileg fejleszteni akarom tudá­somat, hogy igazi parancsnok módjára vezethessek...” Ez Petnis József ipari tanuló ifjú életének nagyszerű, lelkesítő terve. S m­i más volna valóban, ha nem a katonatiszti pálya, ami a fiatal magyar szívet a leghevesebb dobo­gásra ösztönzi? Rákóczinak, Esze Tamásnak nem kellett kötéllel fogniok a kuruc vitézeket — a falu közepén megszólalt a tárogató és mentek máris a legények, küzdeni a csá­szár ellen. Kossuth Lajos nevére, Petőfi nemes szavára ezrek keltek fel a szabadság oltalmára. A Tanácsköz­társaság hős munkásai öldöklő golyózáporban indultak Rákosi Mátyás vezetésével a haza védelmére. Magyar parancsnoknak lenni, irányítani ezeket a seregeket, piros­ szalaggal, háromszínű kokárdával, tiszti bojtokkal, fényes karddal a szabadságharcosok élén haladni — ez volt mindig a húszéves szívek leghőbb vágya. Nemzeti történelmünk hosszú-hosszú korszakaiban ezt nem érhették el a nép gyermekei. A nemes vágy és az uralkodó osztály dölyfös válasza szépen tükröződnek Arany János Toldijának örökbecsű soraiban: „... Itt van immár a had, Laczfi nádor hada, Itt kevély hadával Laczfi Endre maga, Délcegen megüti sárga paripáját. Sok nehéz aranyhím terheli ruháját, És utána nyalka, kolcsagos legények, Tombolván alattok cifra nyergű mének: Nézi Miklós, nézi s dehogy veszi észbe, Hogy a szeme is fáj az erős nézésben ,Hé, paraszt! Melyik út megyen itt Budára?’ Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra ...“ ! S Toldi Miklós, aki az imént még annyira vágya­kozott a fényes tisztek közé — „hej, ha én is, én is köz­tetek mehetnék’’ meghallja a nép számára ezer évig fenntartott választ: paraszt, lódulj innen. ...Vége már az ezredéves megaláztatásnak, a nép fiainak szíve vágya és a beteljesülés között nem áll­ott az úri tisztek fehérkesztyűs kísérte­te. És egyben vége a vesztes csatáknak is — mindörökre. Petnis József és Nagy Mihály, meg többi társuk egy szabad és erős ma­gyar haza tisztjei lesznek — és baráti szövetségesei egy olyan diadalmas, mindig győzelmes hatalomnak, mint a Szovjetunió és az emberiség többségét kitevő, legyőz­hetetlen béketábor. „Hej, ha én is köztetek lehetnék..." Magyar fiatal, ott lehetsz közöttük, a néphadsereg fényes tisztjei közt. Menj, eredj közéjük, magadért, a békéért — szegény­­legény őseid helyett is! >'i t’f '■ A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA III. ÉVFOLYAM 94. SZÁM Szerda, 1952 április 23 ÁRA 40 FILLÉR egyetemi Orosz imézet ! ÜDVÖZÖLJÜK NAGY ISTVÁN IFJÚMUNKÁST, A KISTEXT. GYÁR SZTAHANOVISTA DARABFESTŐJÉT, AKI VÁLLALTA, HOGY ÖTÉVES TERVÉT MÁJUS 1.RE TELJESÍTI. IFJÚMUN­­KÁSOK! HARCOLJATOK NAGY ISTVÁNHOZ HASONLÓAN A TERV TÚLTELJESÍTÉSÉÉRT! A legjobbak küzdelme a Rákosi Mátyás tanulmányi verseny első fordulójában Gimnáziumi igazgató és négy diák a versenyről­ ­A Rákosi Mátyás tanul­mányi verseny szombaton megtartott első fordulóján az országban több mint három­ezer harmadik- és negyedik­osztályos diák vett részt. A tanulóknak nagyobbik fele magyarból, a többiek matema­tikából indultak. A középisko­lák szaktanárai közvetlenül a verseny után hozzáláttak a dolgozatok elbírálásához. El­bírálás után az irodalmi dol­gozatokat a megyei, illetve Bu­dapesten a kerületi tanácsok oktatási osztályaihoz, a ma­tematikai dolgozatokat a Bo­lyai János Matematikai Tár­sulat helyi tagozataihoz to­vábbítják. A legjobb ered­ményt elért irodalmi és mate­matikai dolgozatok írói május 18-án részt vesznek a verseny második, megyei, illetve buda­pesti kerületi fordulóján. A második forduló dolgozatai alapján állapítják meg az­ or­szágos helyezések sorrendjét. Az alábbiakban a verseny szombati fordulójáról :-jegy budapesti gimnázium igazga­tója és a verseny négy rész­vevője számol be. •K­ Kertész Dezső elvtárs, az I. László gimnázium igazgatója örömmel újságolja, hogy­ is­kolájából 38 diák indult a versenyen, közülük 25 mate­matikából. — A matematikai dolgoza­tok közül eddig hetet javítot­tak ki a szaktanárok, ezekből három teljesen hibátlan — mondja. — Érdekes témákat választottak azok a diákok, akik magyarból a második té­telt dolgozták ki. Sél­lei Ilona, III. osztályos tanuló édesapja sztahanovista kitüntetéséről, Palkovics Miklós és Rocken­bauer Pál IV. osztályos ta­nulók Sztálinvárosban tett látogatásukról, Csáki Gábor IV. osztályos tanuló egy tszcs-ről írt. — Remélem, hogy diákjaim közül minél többen és ered­ményesen vesznek részt a verseny második fordulójá­ban. Kelen Rudolf, a X. kerületi I. László általános gimná­zium IV. osztályos tanulója ezeket mondja a versenyről: — A Rákosi Mátyás tanul­mányi verseny komoly erő­próba elé állított. Nagyon szeretem a matematikát, rég­óta foglalkozom vele alapo­sabban. Az első példa meg­oldása mégis komoly fejtörést okozott. Rajzban ugyan azon­nal megoldottam a feladatot, de geometriailag (mértani­lag) bizonyítani akartam en­nek helyességét, amely azon­ban először nem sikerült. A példát ekkor félretettem és a többit oldottam meg. Mind­egyik pontosan sikerült. Ez­után újból az elsővel foglal­koztam, míg végül amalitikai­­lag is be tudtam bizonyítani elgondolásom helyességét. -------------------- Rákász Irén, a VII. kerü­leti tanítónőképző III. osztá­lyos tanulója iskolájában a legjobb három dolgozat írója között van. — Már hetek óta készül­tünk a versenyre — mondja. — Külön anyagot is feldol­goztunk „Költőink a szabad­ságharcban” címmel. Kissé meglepődtünk, amikor hallot­tuk, hogy a második tétel a diákok életéről szóló szaba­don választott riport. Én is ezt választottam, de sokáig gondolkodtam azon, hogy mi­ről írjak. Végül úgy döntöt­tem, arról írok, hogyan sze­rettem meg a tanítónőképzőt és a pedagógus pályát, mert bizony először idegenkedtem tőle. -Úgy érzem, a feladatot jól oldottam meg és remélem, részt vehetek a második for­dulón is. Izsák János, a 4. számú kohó- és gépipari technikum IV. osztályos tanulója a ma­tematikai verseny második példájának kidolgozásánál akadt meg, mert kamatos ka­matszámítást nem tanultak. — Csak az első percekben zavart meg a példa — ma­gyarázza. — Hamarosan rá­jöttem, hogy a feladatot mér­tani haladvánnyal is meg le­het oldani. Megpróbáltam és pontos eredményt kaptam. A többi példát ezután már köny­­nyűszerrel megoldottam. Szilárd Katalin, a buda­pesti Kossuth Zsuzsanna leánygimnázium III. osztályos tanulója az iskola egyik leg­jobb matematikusa, a harma­­­­dik példa megoldásával elő­ször nem tudott megbirkózni. — Már lemondtam arról, hogy sikerülni fog — mondja. — S amint elkeseredve, szo­morúan kinéztem az ablakon, egyszercsak észrevettem, hogy szemben a háztetőnek, akár a gúlának, szintén van haj­lásszöge. A „felfedezés” után izgatottan kezdtem a példa megoldásához, s a koszinusz létek alkalmazásával sikerült kidolgoznom a nehéznek lát­szó feladatot. A többi példát is jól elkészítettem és abban a tudatban adtam be munká­mat, hogy helyesen oldottam meg a matematikai verseny feladatait. Kelen Rudolf Rákász Irén Szilárd Katalin A sinatelepi állami gazdaság legjobb palántanevelői A sinatelepi állami gazdaság melegágy gondozó dolgozói ed­dig több mint 16 millió palántát ültettek és neveltek fel. Képünkön a palántagondozók legjobbjai (balról jobbra) Rákász Ilona, Vass Erzsébet, Gombás Mária és Sólyom Éva. Munkájukban átlag száznegyvenszázalékos teljesítményt érnek el Somlyói Béla felvétele. ­ A debreceni 15. számú Gépipari Technikum kapta a „legjobb gépipari technikum“ címet A debreceni 15. számú Gép­ipari Technikum az 1951—52. tanévben eddig elért eredmé­nyeivel kiérdemelte a kohó- és gépipari miniszter vándor­zászlaját, az ezzel járó „leg­jobb gépipari technikum” cí­met és a 7000 forint jutalmat. A jutalom egy részét az igaz­gató és a nevelőtestület tagjai kapják, másrészét a technikum DISZ-szervezete kapja kultu­rális és sportcélokra. A tanulásban elért sikerek mellett jelentős az az ered­mény is, amelyet az iskola tanulói a tanműhelyi foglalko­zásokon keresztül, a termelő­­munkában elértek. A hajdú­­bihar megyei gépállomások négy cséplőgépének dobkosa­rát gyalulták le, több mint fél­millió csavaranyát készítettek hulladékanyag felhasználásá­val. Jelenleg az állami gazda­ságok részére, rizsföldek mű­veléséhez és öntözéséhez használatos árokláncoló vasa­kat készítenek. KÖNYVTÁR­I leltáro­s szék­) Örömmel fogadtuk a minisztertanács határozatát Mi, a Ganz Vagongyár vasöntödéjének fiataljai a Rákosi Mátyás Művek ifjúságának műhelytisztasági mozgalmát magunkévá tettük és ezen a vonalon komoly eredményeket értünk el. Tapasztalatunk szerint azonban a műhelyeken kívül és országszerte a múltévi fémgyűjtés óta nagy mennyiség­ben felhalmozódott hulladékanyagokat csak a tisztasági mozgalom keretében nem tudjuk felkutatni, pedig népgazda­ságunknak hatalmas érték ez. Ezért örömmel vettük tudomá­sul a minisztertanács fémgyűjtő hónappal kapcsolatos hatá­rozatát, amely lehetővé teszi, hogy dolgozó ifjúságunk minél nagyobb számban bekapcsolódjon a fémgyűjtési munkába. A Ganz Vagongyár vasöntöde ifjúságának nevében: Csontos Antal, DISZ-titkár - os----------------­ A MÁVAG Vasöntöde fiataljai készülnek a fémgyűjtő hónapra • A minisztertanácsnak a fémgyűjtő hónapról szóló ha­tározata nagy visszhangot keltett a MÁVAG fiataljai között is. A Vasöntöde ifjú­sági műhelyének fiataljai röpgyűlésen tárgyalták meg, hogyan készülhetnek fel a minisztertanács felhívásának végrehajtására. A röpgyűlésen az alapszer­vezet DISZ-titkára elmon­dotta a fiataloknak, hogy nép­gazdaságunk szempontjából nagy jelentősége van az ösz­­szegyűjtött vas- és fémhulla­déknak. A fiatalok egyhan­gúlag elfogadták a felhívás­hoz való csatlakozást és egy 15 tagú ifjúsági brigádot,­ szerveznek, amely a fémgyűj­­tő hónap idején felkutatja azokat a hulladékanyagokat az öntödék területén, amelye­ket beolvasztással újra felhasz­nálhatnak. Egyben versenyre hívjuk a MÁVAG összes DISZ-alap­­szervezeteit és fiataljait, hogy csatlakozzanak a miniszterta­­nács felhívásához. Baross Róbert, a MÁVAG DISZ-bizottsága ifjú­­munkásfelelőse. A Vasöntöde ifjúsági üze­m részének fiataljai nevében: Mudra László Fekete Ottó

Next