Szabad Ifjuság, 1953. október-december (4. évfolyam, 230-306. szám)

1953-11-27 / 278. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! , uroaz inm*- ■ KöN,yytAR­­ L filtér í sirám IV. ÉVFOLYAM 278. SZÁM Péntek, 1953 november 27 ÁRA 40 FILLÉR AZ EMBER ÉS A FARKASOK Valami megváltozott a világon. A nyugati orszá­gok államférfiai, diplomatái, tábornokai másként be­szélnek, az újságírók másként írnak, mint fél esz­tendővel ezelőtt. Pontosabban fogalmazva:" másképpen kénytelenek írni, más hangokat kényszerülnek hallatni, mint ezt akár néhány hónapja tették. Crossmann mun­káspárti képviselő vasárnap az ötmilliós példányszámú Sunday Pictorial hasábjain szembeszáll az angol kül­ügyminiszter ködösítésével és nyíltan felteszi a kérdést: „Talán Eden azt gondolja, hogy ilyen könnyen félre­vezetheti az angol népet?” Jobboldali lapok hasábjaira tör be, ha többé vagy kevésbbé óvatosan megfogalmazva is, az egyszerű angol, az egyszerű francia, s az egy­szerű amerikai igazsága: jobb egy évig tárgyalni, mint egy percig háborúzni. Várjon a miniszterek, a diplomaták vagy a tábor­nokok változtak meg? Nem, a világ változott meg kö­rülöttük. Ahogyan az élőlények kénytelenek, sokszor színüket változtatva alkalmazkodni a környezethez, úgy kell nekik is észrevenniök és tudomásul venniök a vál­tozásokat. A burzsoá Gallup-intézet nyilván kozmetiká­zott adatai szerint még az Egyesült Államok közvéle­ményének 79 százaléka is a tárgyalások mellett foglalt állást. Dániában és Norvégiában — úgy hisszük az ame­rikai tervek növekvő „népszerűsége” miatt — a kormá­nyok éppen a választások előtt siettek kijelenteni, hogy ellene vannak az országaik területén létesítendő támasz­pontoknak. A tárgyalások, a viták békés úton történő rendezé­sének eszméje olyan mély gyökeret vert a néptömegek között, hogy nagyon nehéz előtte becsukni a kapukat. Még az Egyesült Államok vezető körei sem mernek nyíl­tan fellépni a tárgyalások ellen, hanem a szelet szeret­nék kifogni a­ vitorlából. Dulles beszédeiben, szenátorok nyilatkozataiban egyre többször hangzanak el olyan kifejezések, mint a tárgyalások szükségessége, a béke fenntartása. Természetesen, ők valahogy úgy képzelnék el ezeket a tárgyalásokat, ahogyan a fegyveres bandita „tárgya­” áldozatával, vagy ahogyan a hamiskártyás „tárgyai” gyanútlan partnereivel. A „tárgyalások” szó használatával éppen a valódi tárgyalásokat próbálják lehetetlenné tenni, lejáratni. Lehetetlen javaslatokat tesznek, feltételeket szabnak, amelyekről maguk is elis­merik, hogy elfogadhatatlanok, azután mossák a kezü­ket és jószándékukat bizonygatják. Az egyszerű embe­rek azonban, felvértezve az elmúlt évek tapasztalatai­val, különbséget tudnak tenni a tárgyalni akarók és a „tárgyalni” akarók között. Ezért vált szent jelszóvá, hogy nem egyszerűen tárgyalásokat, hanem valóságos, megegyezésre lehetőséget nyújtó tárgyalásokat köve­telünk. A vitás kérdések rendezésén belül is különösen két területre irányul az emberiség figyelme: Koreára és Németországra. Koreát — ahogyan az egyik washing­toni politikus kijelentette — a harmadik világháború nyitányának, főpróbájának szánták. A békeszerető em­berek ereje következtében a darab már a főpróbán meg­bukott ... A békeszerető embereknek most gondoskodni kell arról is, hogy a bukás után végkép lekerüljön a műsorról. A másik területen az európai hadsereg rati­fikálása ellen folyik a harc. A jól ismert csuka­ szürke, náci farkast most kiöltöztetve és illatosítva, mint „európait” akarják visszahozni, ígéretekkel és fenyege­tésekkel mindenesetre nem takarékoskodnak az ameri­kaiak, hogy összetákolják az európai hadsereget. Leg­meggyőzőbb „érvük”, hogy ha nem hagyják jóvá az európai hadsereget, akkor is felfegyverzik Nyugat- Németországot. Erre megfelelt nekik egy jobboldali francia képviselő: „Jobb a farkas az akolon kívül, mint az askolon belül”. A mi logikánk azonban tovább megy! A farkasnak sem az akolon kívül, sem az akolon belül nincs helye, nem fenyegetheti a gyerekeket és a virágos­kerteket, a farkast agyon kell­ ütni. Meg kell akadá­lyozni, hogy a náci militarizmust, amely már egyszer halálos csapást kapott, ismét életrekeltsék az amerikai „csodadoktorok”. Ezekben a napokban, ilyen körülmények között ta­nácskozik Bécsben a Béke-Világtanács. Történelmi megbeszélés! Budapesttől Bécsig az út az egész világon keresztül vezetett. A budapesti felhívás százmilliókat ragadott magával­ és a békeküldöttek a tárgyalásokért Folytat­ott nagy mozgalom első, nem jelentéktelen ered­ményeit hozták el magukkal tarsolyukban. A világ né­pei, közöttük mi is, magyar békeharcosok, bizakodva figyelik ezt a tanácskozást, s biztosak benne, hogy a „nagy reménység”, ami Budapesten született, még kö­zelebb kerül kapuinkhoz. A bécsi Dreher-parkban a Béke-Világtanács a jövő­ről tárgyal. Néhány kilométerre­ nyugatabbra, az Alpesek szelíd lejtőin, a múlt hitleri alpesi erődjének feltámasztásán tevékenykednek az amerikaiak. A törté­nelem kerekét azonban nem lehet visszaforgatni. Az ember erősebb, mint a farkasok. Nem akarunk több selejtet gyártani! Öntőtanácskozás a DISZ kezdeményezésére A terem egyik szegletében el­helyezett „selej­tasztalon” gyö­nyörűen megmunkált étoszíjtár­­csa látható. Igen szép munka­darab — ez a véleményük azok­nak a kiváló öntőknek is, akik nézegetik. A figyelmes szakértők szemét azonban nem kerülheti el a legcsekélyebb hiba sem; most is észrevették, hogy az ékszíjtárcsa belső felülete ho­mokos, porszemcsés, vagyis se­lejtes az öntvény. — De kinek a hibájából? Az anyag volt-e rossz vagy az öntő hibázott? A kiváló ön­tők hevesen vitáznak e kérdés eldöntésénél. Szeder István, fia­tal öntő, a MAVAG ifjúsági ön­tödéjének kiváló dolgozója, 250—300 százalékot tejesít, de e kérdés, eldöntésénél mégis bi­zonytal­ankodik. Dombóvári László elvtárstól, a­ MAVAG if­júsági­­öntöde fiatal művezető­jétől kér tanácsot. — Szerintem ez az ékszír­­tárcsa azöntő hibájából lett se­lejtes — mondja Dombóvári elvtárs. — Ha jobban ügyel a formai elkészítésére, a levegő­nyílások megmunkálására, nem lett volna selejt. Véleményével azonban többen nem értenek egyet. A vitázók két tábora később sem tudott meg­egyezni egymással. Az egyik idős rfiérnök véleménye: az anyag sem volt megfelelő, de azért gondos munkával meg le­hetett volna előzni a hibát. Ez a vita szerdán este a Vas­es Fémipari Dolgozók Szakszer­vezetének székházában, néhány perccel a DISZ kezdeményezé­s­ére rendezett országos öntő­­tanács­kozás előtt zajlott le. Jel­lemző kép ez mutatja, hogy ön­tőinket közelről érinti, foglal­koztatja az öntödei selejt kér­dése. Az öntödei tanácskozáson, amelyen mintegy 80, többnyire fiatal, kiváló öntő vett részt, a­ fő kérdés ugyancsak az öntödei selejt csökkentése volt. Hogyan lehetne csökkenteni a selejtet? Erre a kérdésre próbált felele­tet adni a tanácskozás. Sok minden­ befolyásolja az öntvény minőségét, de m­ész és öntödéink nagy részében a se­­lejt, főleg a munkahelyen, tehát a formálóknál, összerakóknál és öntőknél keletkezik. Ez azt is jelenti: leginkább a fegyelme­zetlen munkából, a technológiai előírások elhanyagolásából szár­mazik a selejt. Íme néhány — a tanácskozáson is elhangzott — jellemző példa: Budapest egyik nagy öntödé­jében karusszel eszterga oldal­­állványt készítenek, amelyeknek súlya darabonként 2200 kiló. Ezekből az öntvényekből több darab vált selejtté, mert­­a bri­gádvezető a Csiszár-féle gyors­­öntésből azt a helytelen tanul­ságot vonta le, hogy felesleges l­evegőnyílást szúrni a formá­nál, mert a form­álian megfelelő gáztúlnyomás keletkezik. Egy másik üzemben az történt, hogy a szerszámgép öntvényeknél magas fehérs­elej­t keletkezett azért, mert a nagyrészt átkép­zet­t öntőkből lett csoport eltért a technológiától és nem készí­tette el megfelelően a levegő­­nymásokat. Az országos öntőtanácskozás azért volt különösen értékes, mert sok területen tisztázta­ az öntödei DISZ-szervezetek előtt álló feladatokat. Az öntödék dol­gozóinak többsége ifjúmunkás, olyan fiatal, aki mindössze né­hány évvel ezelőtt vált szakmun­kássá. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a selejtes öntvények nagy részét éppen ezek a fiata­lok készítik. Nagy probléma­ az is, hogy sok fiatal öntő nem ta­nul, nem szereti eléggé szakmá­ját — tehát rosszul dolgozik. Az öntőtanács­kozás felszólalói elmondották, hogy az öntödei DISZ-szervezetek legfontosabb feladata: növelni a fiatal öntők szakmai képzettségét. Ezt fő­képpen úgy lehet elérni, ha az egy-két éve felszabadult öntőket a­­legjobb brigádokba osztják be. Az öntödei selejt csökkentésé­nek­­másik fontos módja­: minő­ségi versenyt szervezni a­ fiatal öntők között. A DISZ-szerveze­­teknek azokat a fiatalokat kell­­népszerűsíteniük, akik a mennyi­ségi követelmények mellett mi­nőségi munkát is végeznek. Kü­lönösen sok felszólaló javasolta a „minőségi brigádok’­ létre­hozását. Ezt a megtisztelő nevet azok az ifjúsági brigádok visel­hetik, akik hosszabb időn ke­resztül a megengedettnél keve­sebb selejtes öntvényt készíte­nek. F. J Üzemi DISZ-titkárok értekezlete Csütörtökön, november 26-án országos értekezletet tartottak a DISZ Központi Vezetősége szék­házában mintegy hatvan nagy­üzemi DISZ-titkár részvételé­vel. Az értekezleten Kádas Ist­ván elvtárs, a Központi Vezető­ség titkára tartott beszámolót a KV tizedik plénuma határoza­tának az üzemi szervezetekben való végrehajtásáról, a negyed­évi terv teljesítésével kapcsola­tos feladatokról. A beszámolót széleskörű vita követte. Megkezdődött Szegeden az Első Békekölcsön ötödik sorsolása ünnepi díszt öltött csütörtö­kön délután a szegedi Nemzeti Színház: itt kezdődött meg az Első Békekölcsön ötödik sorso­lása. A nézőteret zsúfolásig megtöltötték a szegedi üzemek élenjáró dolgozói, környékbeli termelőszövetkezetek tagjai, egyénileg dolgozó parasztok, Kossuth-díj­as tudósok, művé­szek, nevelők. A Himnusz hangjai után Inke László, a szegedi Nemzeti Szín­ház művésze Led­ Ferenc sze­gedi költő „Fiam” című versét adta elő. Ezután a sorsolási bi­zottság elnöke, Mátyus Árpád pénzügyminisztériumi osztály­­vezetőhelyettes megnyitotta a sorsolást, majd Dénes Leó, a szegedi városi tanács VB el­nöke mondott ünnepi beszédet. Megemlítette: milyen örömmel fogadták Szeged dolgozói azt a megtiszteltetést, hogy a kor­mány városukat jelölte ki az Első Békekö­csön ötödik, sorso­lásának színhelyéül. Ezután a békekölcsön sorso­lását végző bizottság tagjai el­foglalták a kerekek mellett he­lyüket. Ezen a napon Simon Sándor, a Borsodi Szénbányá­szati Tröszt kétszeres sztahano­­vista brmádvezetője, Makó Já­nos, a hódmezővásárhelyi gén­­állomás traktorosa, Kerekes Er­­nőné, a Hódmezővásárhelyi Kö­töttárugyár sztahanovista műve­zetője és Nagy Sándor, a Sze­gedi Textil­művek kitüntetett fő­mérnöke, a könnyűipar kiváló dolgozója ellenőrizték a sorso­lás lefolyását. Elsőnek 50.000 forintos nye­reményt húztak ki. ★ A teljes nyeremény­­ egy zöldet a negyedik oldalon közöljük. •Máér Londoni felvétel, a magyar csapat mérkőzés előtti edzéséről: Grosics elfogja a labdát Londoni telefonjelentésünk: A magyar labdarúgók az érdeklődés középpontjában London, november 26. Egy nappal a nagy mérkőzés után — talán nem is túlzás, ha ezt mondjuk — a­ magyar labdarúgók az angol fővárosban a legnépszerűbbek. Bármerre mennek, bárhol megjelennek, azonnal az egyszerű emberek százai veszik körül őket, névaláírásokat kérnek tőlük. vá-Mukait veregetik, minden mozdulatukká­­ az elis­merésüket igyekeznek kifejezni a szerdai kivételes teljesítményért.­ „Köszönjük a szurkolást“ A vezetők és a játékosok csütörtökön már korán fölkeltek, hogy eleget tudjanak tenni annak a­ sok meghívásnak, amelyek­kel elhalmozták őket. A reggelinél természetesen még a nagy sportcsatáról esett a legtöbb szó. Sebes Gusztáv elvtá­rs, az OTSB elnökhelyettese most márg nyugodtabb körülmények között így foglalta össze véleményét. — Igen nagy feszültség előzte meg a találkozót. A mérkőzés kezdetekor ezt szerencsésen feloldotta Hidegkúti gyors gólja és ez egyszersmind fel is villanyozta játékosainkat. Valamennyien kivétel nélkül tudásuk legjavát adták és olyan kollektív csapat­munkát végeztek, amire talán még egyik mérkőzésünkön sem volt példa."A mérkőzés után számos külföldi szakemberrel be­széltem, akik valamennyien arról érdeklődtek, hogyan folyik ná­lunk az edzés, hogyan értük el ezt a fejlődést. Beszéltem az olasz Pozzóval, a híres angol szakíróval, Buchannal, a jelenlegi olasz szövetségi kapitánnyal, Czeisler Lajossal, a francia Gabriel Hanoital, akik valamennyien legteljesebb elismerésüket fejez­ték ki. A legnagyobb örömet számunkra azonban azoknak a táv­iratoknak a százai jelentik, amelyek percről percre érkeznek cí­münkre. Most kaptuk meg a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Köz­ponti Vezetősége táviratát is és ezúton mondunk köszönetet a magyar ifjúságnak, hogy olyan lelkesen szurkolt nekünk. A magyar csapat győzelmének híre egyébként igen nagy lelkesedést váltott ki a baráti népi demokráciákban is. Szinte ál­landóan szól a Hotel Cumberland telefonja: Bukarest Prága, Varsó, Szófia jelentkezik a vonal túlsó végén és minden beszél­getés ezekkel a szavakkal kezdődik: „Gratulálunk, nagyszerű volt, mi is értetek drukkoltunk.” Érdekes egyébként, hogy a­ ma­gyar csapathoz annyi távirat érkezik, hogy a londoni posta már külön nyomtatványt is készített ezeknek a kikézbesítésére. A mérkőzés a filmen Csütörtökön, a délelőtti órákban érdekes eseményben volt részük játékosainknak. A magyar labdarúgók a londoni film­híradó vállalat vendégei voltak és levetítették előttük a szerdai nagy mérkőzésről készített filmet. Mindegyik játékos most még­­egyszer átélte a mérkőzés legizgalmasabb pillanatait. A filmvá­szonról is újra lehetett látni, hogy milyen csodálatos volt pél­dául Puskás harmadik gólja. Csak a legnagyobb labdaművész képes arra, hogy néhány méterrel, az ellenfél kapujától ördön­­gős cselekkel húzza el a labdát a védők elől, aztán nehéz hely­zetből is megtalálja a rést és a­ hálóba bombázzon. A film ve­títésekor ennél a jelenetnél­­ felcsattant a taps. Jól látható a filmen az is, hogy milyen mesteri gólokat rúgott Hidegkúti, kitű­nően sikerültek a többi gólról készített felvételek is. Most a film vetítése után már mi is egyre inkább ,megértjük az angol közön­ség áradozását... A magyar labdarúgókra és vezetőkre csütörtökön este újabb Programm várt. Ekkor a londoni magya­r követség adott foga­dást. Eredetileg csupán 250 személyre tervezték, de csakhamar majd félezren voltak, akik megragadták az alkalmat, hogy együtt lehessenek a győztes magyar labdarúgókkal. A fogadáson m­egje­­lentek a­ baráti követségek vezetői, az indiai főbiztos, a burmai nagykövet, az indonéz ügyvivő, számos távolkeleti és közelkeleti országok követe. Részt vett a fogadáson Stanley Raus, az angol labdarúgó szövetség elnöke és az angol labdarúgó válogatott csapat tagjai is. A fogadáson természetesen a magyar labdarúgók álltak ismét az érdeklődés középpontjában. A vendégek, az új­ságírók, fotóriporterek állandóan körülvették Puskást, Zakariást, Hidegkútit és a többieket. Nagy derültséget keltett, amikor az Observer című angol lap munkatársa egyszerre három noteszba is gyűjtötte játékosaink autogra­mmját. — Három gyermekem van­­— mondotta magyarázkodva. — Mindegyik a telkemre kötötte, hogy autogramm nélkül ne men­jek haza. Játékosaink a jól sikerült fogadás után késő este tértek haza szállásukra. A pénteki napot még Londonban töltik és este indul­nak el Párizs felé. A francia fővárosban a magyar labdarúgók az egyik külvárosi negyedben ismét edzőmérkőzést játszanak az egyik üzemi csapat ellen. Az együttes kedden indul el haza és csütörtökön érkezik Budapestre. Zs. J.

Next