Szabad Ifjuság, 1953. október-december (4. évfolyam, 230-306. szám)

1953-11-27 / 278. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! , uroaz inm*- ■ KöN,yytAR L filtér í sirám IV. ÉVFOLYAM 278. SZÁM Péntek, 1953 november 27 ÁRA 40 FILLÉR AZ EMBER ÉS A FARKASOK Valami megváltozott a világon. A nyugati országok államférfiai, diplomatái, tábornokai másként beszélnek, az újságírók másként írnak, mint fél esztendővel ezelőtt. Pontosabban fogalmazva:" másképpen kénytelenek írni, más hangokat kényszerülnek hallatni, mint ezt akár néhány hónapja tették. Crossmann munkáspárti képviselő vasárnap az ötmilliós példányszámú Sunday Pictorial hasábjain szembeszáll az angol külügyminiszter ködösítésével és nyíltan felteszi a kérdést: „Talán Eden azt gondolja, hogy ilyen könnyen félrevezetheti az angol népet?” Jobboldali lapok hasábjaira tör be, ha többé vagy kevésbbé óvatosan megfogalmazva is, az egyszerű angol, az egyszerű francia, s az egyszerű amerikai igazsága: jobb egy évig tárgyalni, mint egy percig háborúzni. Várjon a miniszterek, a diplomaták vagy a tábornokok változtak meg? Nem, a világ változott meg körülöttük. Ahogyan az élőlények kénytelenek, sokszor színüket változtatva alkalmazkodni a környezethez, úgy kell nekik is észrevenniök és tudomásul venniök a változásokat. A burzsoá Gallup-intézet nyilván kozmetikázott adatai szerint még az Egyesült Államok közvéleményének 79 százaléka is a tárgyalások mellett foglalt állást. Dániában és Norvégiában — úgy hisszük az amerikai tervek növekvő „népszerűsége” miatt — a kormányok éppen a választások előtt siettek kijelenteni, hogy ellene vannak az országaik területén létesítendő támaszpontoknak. A tárgyalások, a viták békés úton történő rendezésének eszméje olyan mély gyökeret vert a néptömegek között, hogy nagyon nehéz előtte becsukni a kapukat. Még az Egyesült Államok vezető körei sem mernek nyíltan fellépni a tárgyalások ellen, hanem a szelet szeretnék kifogni a vitorlából. Dulles beszédeiben, szenátorok nyilatkozataiban egyre többször hangzanak el olyan kifejezések, mint a tárgyalások szükségessége, a béke fenntartása. Természetesen, ők valahogy úgy képzelnék el ezeket a tárgyalásokat, ahogyan a fegyveres bandita „tárgya” áldozatával, vagy ahogyan a hamiskártyás „tárgyai” gyanútlan partnereivel. A „tárgyalások” szó használatával éppen a valódi tárgyalásokat próbálják lehetetlenné tenni, lejáratni. Lehetetlen javaslatokat tesznek, feltételeket szabnak, amelyekről maguk is elismerik, hogy elfogadhatatlanok, azután mossák a kezüket és jószándékukat bizonygatják. Az egyszerű emberek azonban, felvértezve az elmúlt évek tapasztalataival, különbséget tudnak tenni a tárgyalni akarók és a „tárgyalni” akarók között. Ezért vált szent jelszóvá, hogy nem egyszerűen tárgyalásokat, hanem valóságos, megegyezésre lehetőséget nyújtó tárgyalásokat követelünk. A vitás kérdések rendezésén belül is különösen két területre irányul az emberiség figyelme: Koreára és Németországra. Koreát — ahogyan az egyik washingtoni politikus kijelentette — a harmadik világháború nyitányának, főpróbájának szánták. A békeszerető emberek ereje következtében a darab már a főpróbán megbukott ... A békeszerető embereknek most gondoskodni kell arról is, hogy a bukás után végkép lekerüljön a műsorról. A másik területen az európai hadsereg ratifikálása ellen folyik a harc. A jól ismert csuka szürke, náci farkast most kiöltöztetve és illatosítva, mint „európait” akarják visszahozni, ígéretekkel és fenyegetésekkel mindenesetre nem takarékoskodnak az amerikaiak, hogy összetákolják az európai hadsereget. Legmeggyőzőbb „érvük”, hogy ha nem hagyják jóvá az európai hadsereget, akkor is felfegyverzik Nyugat- Németországot. Erre megfelelt nekik egy jobboldali francia képviselő: „Jobb a farkas az akolon kívül, mint az askolon belül”. A mi logikánk azonban tovább megy! A farkasnak sem az akolon kívül, sem az akolon belül nincs helye, nem fenyegetheti a gyerekeket és a virágoskerteket, a farkast agyon kell ütni. Meg kell akadályozni, hogy a náci militarizmust, amely már egyszer halálos csapást kapott, ismét életrekeltsék az amerikai „csodadoktorok”. Ezekben a napokban, ilyen körülmények között tanácskozik Bécsben a Béke-Világtanács. Történelmi megbeszélés! Budapesttől Bécsig az út az egész világon keresztül vezetett. A budapesti felhívás százmilliókat ragadott magával és a békeküldöttek a tárgyalásokért Folytatott nagy mozgalom első, nem jelentéktelen eredményeit hozták el magukkal tarsolyukban. A világ népei, közöttük mi is, magyar békeharcosok, bizakodva figyelik ezt a tanácskozást, s biztosak benne, hogy a „nagy reménység”, ami Budapesten született, még közelebb kerül kapuinkhoz. A bécsi Dreher-parkban a Béke-Világtanács a jövőről tárgyal. Néhány kilométerre nyugatabbra, az Alpesek szelíd lejtőin, a múlt hitleri alpesi erődjének feltámasztásán tevékenykednek az amerikaiak. A történelem kerekét azonban nem lehet visszaforgatni. Az ember erősebb, mint a farkasok. Nem akarunk több selejtet gyártani! Öntőtanácskozás a DISZ kezdeményezésére A terem egyik szegletében elhelyezett „selejtasztalon” gyönyörűen megmunkált étoszíjtárcsa látható. Igen szép munkadarab — ez a véleményük azoknak a kiváló öntőknek is, akik nézegetik. A figyelmes szakértők szemét azonban nem kerülheti el a legcsekélyebb hiba sem; most is észrevették, hogy az ékszíjtárcsa belső felülete homokos, porszemcsés, vagyis selejtes az öntvény. — De kinek a hibájából? Az anyag volt-e rossz vagy az öntő hibázott? A kiváló öntők hevesen vitáznak e kérdés eldöntésénél. Szeder István, fiatal öntő, a MAVAG ifjúsági öntödéjének kiváló dolgozója, 250—300 százalékot tejesít, de e kérdés, eldöntésénél mégis bizonytalankodik. Dombóvári László elvtárstól, a MAVAG ifjúságiöntöde fiatal művezetőjétől kér tanácsot. — Szerintem ez az ékszírtárcsa azöntő hibájából lett selejtes — mondja Dombóvári elvtárs. — Ha jobban ügyel a formai elkészítésére, a levegőnyílások megmunkálására, nem lett volna selejt. Véleményével azonban többen nem értenek egyet. A vitázók két tábora később sem tudott megegyezni egymással. Az egyik idős rfiérnök véleménye: az anyag sem volt megfelelő, de azért gondos munkával meg lehetett volna előzni a hibát. Ez a vita szerdán este a Vases Fémipari Dolgozók Szakszervezetének székházában, néhány perccel a DISZ kezdeményezésére rendezett országos öntőtanácskozás előtt zajlott le. Jellemző kép ez mutatja, hogy öntőinket közelről érinti, foglalkoztatja az öntödei selejt kérdése. Az öntödei tanácskozáson, amelyen mintegy 80, többnyire fiatal, kiváló öntő vett részt, a fő kérdés ugyancsak az öntödei selejt csökkentése volt. Hogyan lehetne csökkenteni a selejtet? Erre a kérdésre próbált feleletet adni a tanácskozás. Sok minden befolyásolja az öntvény minőségét, de mész és öntödéink nagy részében a selejt, főleg a munkahelyen, tehát a formálóknál, összerakóknál és öntőknél keletkezik. Ez azt is jelenti: leginkább a fegyelmezetlen munkából, a technológiai előírások elhanyagolásából származik a selejt. Íme néhány — a tanácskozáson is elhangzott — jellemző példa: Budapest egyik nagy öntödéjében karusszel eszterga oldalállványt készítenek, amelyeknek súlya darabonként 2200 kiló. Ezekből az öntvényekből több darab vált selejtté, merta brigádvezető a Csiszár-féle gyorsöntésből azt a helytelen tanulságot vonta le, hogy felesleges levegőnyílást szúrni a formánál, mert a formálian megfelelő gáztúlnyomás keletkezik. Egy másik üzemben az történt, hogy a szerszámgép öntvényeknél magas fehérselejt keletkezett azért, mert a nagyrészt átképzett öntőkből lett csoport eltért a technológiától és nem készítette el megfelelően a levegőnymásokat. Az országos öntőtanácskozás azért volt különösen értékes, mert sok területen tisztázta az öntödei DISZ-szervezetek előtt álló feladatokat. Az öntödék dolgozóinak többsége ifjúmunkás, olyan fiatal, aki mindössze néhány évvel ezelőtt vált szakmunkássá. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a selejtes öntvények nagy részét éppen ezek a fiatalok készítik. Nagy probléma az is, hogy sok fiatal öntő nem tanul, nem szereti eléggé szakmáját — tehát rosszul dolgozik. Az öntőtanácskozás felszólalói elmondották, hogy az öntödei DISZ-szervezetek legfontosabb feladata: növelni a fiatal öntők szakmai képzettségét. Ezt főképpen úgy lehet elérni, ha az egy-két éve felszabadult öntőket alegjobb brigádokba osztják be. Az öntödei selejt csökkentésénekmásik fontos módja: minőségi versenyt szervezni a fiatal öntők között. A DISZ-szervezeteknek azokat a fiatalokat kellnépszerűsíteniük, akik a mennyiségi követelmények mellett minőségi munkát is végeznek. Különösen sok felszólaló javasolta a „minőségi brigádok’ létrehozását. Ezt a megtisztelő nevet azok az ifjúsági brigádok viselhetik, akik hosszabb időn keresztül a megengedettnél kevesebb selejtes öntvényt készítenek. F. J Üzemi DISZ-titkárok értekezlete Csütörtökön, november 26-án országos értekezletet tartottak a DISZ Központi Vezetősége székházában mintegy hatvan nagyüzemi DISZ-titkár részvételével. Az értekezleten Kádas István elvtárs, a Központi Vezetőség titkára tartott beszámolót a KV tizedik plénuma határozatának az üzemi szervezetekben való végrehajtásáról, a negyedévi terv teljesítésével kapcsolatos feladatokról. A beszámolót széleskörű vita követte. Megkezdődött Szegeden az Első Békekölcsön ötödik sorsolása ünnepi díszt öltött csütörtökön délután a szegedi Nemzeti Színház: itt kezdődött meg az Első Békekölcsön ötödik sorsolása. A nézőteret zsúfolásig megtöltötték a szegedi üzemek élenjáró dolgozói, környékbeli termelőszövetkezetek tagjai, egyénileg dolgozó parasztok, Kossuth-díjas tudósok, művészek, nevelők. A Himnusz hangjai után Inke László, a szegedi Nemzeti Színház művésze Led Ferenc szegedi költő „Fiam” című versét adta elő. Ezután a sorsolási bizottság elnöke, Mátyus Árpád pénzügyminisztériumi osztályvezetőhelyettes megnyitotta a sorsolást, majd Dénes Leó, a szegedi városi tanács VB elnöke mondott ünnepi beszédet. Megemlítette: milyen örömmel fogadták Szeged dolgozói azt a megtiszteltetést, hogy a kormány városukat jelölte ki az Első Békeköcsön ötödik, sorsolásának színhelyéül. Ezután a békekölcsön sorsolását végző bizottság tagjai elfoglalták a kerekek mellett helyüket. Ezen a napon Simon Sándor, a Borsodi Szénbányászati Tröszt kétszeres sztahanovista brmádvezetője, Makó János, a hódmezővásárhelyi génállomás traktorosa, Kerekes Ernőné, a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár sztahanovista művezetője és Nagy Sándor, a Szegedi Textilművek kitüntetett főmérnöke, a könnyűipar kiváló dolgozója ellenőrizték a sorsolás lefolyását. Elsőnek 50.000 forintos nyereményt húztak ki. ★ A teljes nyeremény egy zöldet a negyedik oldalon közöljük. •Máér Londoni felvétel, a magyar csapat mérkőzés előtti edzéséről: Grosics elfogja a labdát Londoni telefonjelentésünk: A magyar labdarúgók az érdeklődés középpontjában London, november 26. Egy nappal a nagy mérkőzés után — talán nem is túlzás, ha ezt mondjuk — a magyar labdarúgók az angol fővárosban a legnépszerűbbek. Bármerre mennek, bárhol megjelennek, azonnal az egyszerű emberek százai veszik körül őket, névaláírásokat kérnek tőlük. vá-Mukait veregetik, minden mozdulatukká az elismerésüket igyekeznek kifejezni a szerdai kivételes teljesítményért. „Köszönjük a szurkolást“ A vezetők és a játékosok csütörtökön már korán fölkeltek, hogy eleget tudjanak tenni annak a sok meghívásnak, amelyekkel elhalmozták őket. A reggelinél természetesen még a nagy sportcsatáról esett a legtöbb szó. Sebes Gusztáv elvtárs, az OTSB elnökhelyettese most márg nyugodtabb körülmények között így foglalta össze véleményét. — Igen nagy feszültség előzte meg a találkozót. A mérkőzés kezdetekor ezt szerencsésen feloldotta Hidegkúti gyors gólja és ez egyszersmind fel is villanyozta játékosainkat. Valamennyien kivétel nélkül tudásuk legjavát adták és olyan kollektív csapatmunkát végeztek, amire talán még egyik mérkőzésünkön sem volt példa."A mérkőzés után számos külföldi szakemberrel beszéltem, akik valamennyien arról érdeklődtek, hogyan folyik nálunk az edzés, hogyan értük el ezt a fejlődést. Beszéltem az olasz Pozzóval, a híres angol szakíróval, Buchannal, a jelenlegi olasz szövetségi kapitánnyal, Czeisler Lajossal, a francia Gabriel Hanoital, akik valamennyien legteljesebb elismerésüket fejezték ki. A legnagyobb örömet számunkra azonban azoknak a táviratoknak a százai jelentik, amelyek percről percre érkeznek címünkre. Most kaptuk meg a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége táviratát is és ezúton mondunk köszönetet a magyar ifjúságnak, hogy olyan lelkesen szurkolt nekünk. A magyar csapat győzelmének híre egyébként igen nagy lelkesedést váltott ki a baráti népi demokráciákban is. Szinte állandóan szól a Hotel Cumberland telefonja: Bukarest Prága, Varsó, Szófia jelentkezik a vonal túlsó végén és minden beszélgetés ezekkel a szavakkal kezdődik: „Gratulálunk, nagyszerű volt, mi is értetek drukkoltunk.” Érdekes egyébként, hogy a magyar csapathoz annyi távirat érkezik, hogy a londoni posta már külön nyomtatványt is készített ezeknek a kikézbesítésére. A mérkőzés a filmen Csütörtökön, a délelőtti órákban érdekes eseményben volt részük játékosainknak. A magyar labdarúgók a londoni filmhíradó vállalat vendégei voltak és levetítették előttük a szerdai nagy mérkőzésről készített filmet. Mindegyik játékos most mégegyszer átélte a mérkőzés legizgalmasabb pillanatait. A filmvászonról is újra lehetett látni, hogy milyen csodálatos volt például Puskás harmadik gólja. Csak a legnagyobb labdaművész képes arra, hogy néhány méterrel, az ellenfél kapujától ördöngős cselekkel húzza el a labdát a védők elől, aztán nehéz helyzetből is megtalálja a rést és a hálóba bombázzon. A film vetítésekor ennél a jelenetnél felcsattant a taps. Jól látható a filmen az is, hogy milyen mesteri gólokat rúgott Hidegkúti, kitűnően sikerültek a többi gólról készített felvételek is. Most a film vetítése után már mi is egyre inkább ,megértjük az angol közönség áradozását... A magyar labdarúgókra és vezetőkre csütörtökön este újabb Programm várt. Ekkor a londoni magyar követség adott fogadást. Eredetileg csupán 250 személyre tervezték, de csakhamar majd félezren voltak, akik megragadták az alkalmat, hogy együtt lehessenek a győztes magyar labdarúgókkal. A fogadáson megjelentek a baráti követségek vezetői, az indiai főbiztos, a burmai nagykövet, az indonéz ügyvivő, számos távolkeleti és közelkeleti országok követe. Részt vett a fogadáson Stanley Raus, az angol labdarúgó szövetség elnöke és az angol labdarúgó válogatott csapat tagjai is. A fogadáson természetesen a magyar labdarúgók álltak ismét az érdeklődés középpontjában. A vendégek, az újságírók, fotóriporterek állandóan körülvették Puskást, Zakariást, Hidegkútit és a többieket. Nagy derültséget keltett, amikor az Observer című angol lap munkatársa egyszerre három noteszba is gyűjtötte játékosaink autogrammját. — Három gyermekem van— mondotta magyarázkodva. — Mindegyik a telkemre kötötte, hogy autogramm nélkül ne menjek haza. Játékosaink a jól sikerült fogadás után késő este tértek haza szállásukra. A pénteki napot még Londonban töltik és este indulnak el Párizs felé. A francia fővárosban a magyar labdarúgók az egyik külvárosi negyedben ismét edzőmérkőzést játszanak az egyik üzemi csapat ellen. Az együttes kedden indul el haza és csütörtökön érkezik Budapestre. Zs. J.