Szabad Ifjuság, 1954. január-március (5. évfolyam, 1-76. szám)

1954-03-27 / 73. szám

A DISZ V. ÉVFOLYAM 73. SZÁM KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK Szombat, 1954 március 27 . L­APJA ÁRA 40 FILLÉR Ifjúmunkások ! Takarékoskodjatok az árammalne engedjétek feleslege­sen égetni a lámpát, üresen járatni a gépet! e­ t , Te. Vár ránk a falu népe Messze a zalai dombok között. Zalaszentgróton él egy fiatal tanár: Ducz Mihály. Az elmúlt esztendőben, amikor befejezte tanulmányait és megkapta beosztását az új zalaszentgróti gimnáziumba, egyáltalán nem örült. Nagyon szerette ugyan hivatását, mégis bosszankodva, kedvetlenül utazott el munkahelyére. Féltette a fejlődését, jövőjét, sajnálta, hogy távol kerül színháztól, hangver­senytől, nagy sporteseményektől , a kulturált várostól. És most, egy évvel a bosszús napok után, Ducz Mihály így beszél: „Bottal sem lehetne már engem elzavarni innen, úgy megszerettem az iskolát, a gyerekeket, a köz­séget! Nem cserélném el hivatásom semmiért a világon.” És Ducz Mihály, történelem-földrajzszakos tanár ma már Zalaszentgrót egyik legtiszteltebb embere. Az országnak sok Ducz Mihályra van szüksége: tanítókra, tanárokra, minél több fiatal orvosra, agronó­­musra, állattenyésztőre. Van-e manapság szebb feladat annál, mint közelebb hozni a falut a városhoz, tanítani a gyermekeket, küzdeni a betegségek megelőzéséért és gyógyítani a betegeket, vagy napról napra több gabonát, húst, tejet, élelmiszert adni a dolgozók asztalára? Sok fiatal értelmiségi megértette már e feladat nagyszerűsé­gét és maga kéri: helyezzék falura. Ezek a fia­talok Ducz Mihályhoz hasonlóan tevékeny rész­vevői lesznek a magyar táj átalakításának, az ő tudásukat, kezük nyomát dicséri majd az egészséges, művelt, gazdag falu. Milyen gyönyörű is a tanító hiva­tása, aki iskolai munkája mellett a falu legszebb dalait, táncait köti csokorba, vagy ifjú sportolók vezetőjeként szerez győzelmet szűkebb hazájának. Van-e nagyobb távlat, lelkesítőbb cél, mint az orvosnak azon munkál­kodni, hogy minél egészségesebb legyen községe, járása, hogy a népbetegségek örökre eltűnjenek a magyar falu­ból. De nem kisebb és nem kevésbbé szép feladat azon dolgozni, hogy a föld holdanként 9 métermázsa he­lyett 12 métermázsa búzát adjon, hogy minél több és nagyobb hozamú állatot tenyésszenek ki. Nem fogy­nak a kilométerek, nem rövidülnek az országutak, a falu mégis egyre közeledik a városhoz. S hogy a távol­ság fogyjon, hogy a falu kultúrája, jóléte emelkedjék, az nemcsak minden egyes munkáson, minden egyes dolgozó paraszton múlik, hanem nagymértékben az új falusi ér­telmiségen is. Nem egy akadály vár leküzdésére, míg e fiatalok célhoz érnek. De ez a harc szép. Fiataloknak való. Vannak azonban, akik attól félnek, hogy „eltemeti” őket a poros falu, az „isten háta mögötti” élet, nem fej­leszthetik­ tovább tudásukat, nem válhatnak szakmájuk mesterévé. A kultúrát, a városok tudományos, művészeti és sportéletét sajnálják — akárcsak Ducz Mihály egy évvel ezelőtt. De akik talán szorongással szívükben indulnak útnak, csakhamar meggyőződnek arról, hogy tévedtek, akárcsak a fiatal zalaszentgróti tanár. A kő­művesnek, aki házat épít, kézhezadják a téglát, a mal­tert; az embernek, akire fontos feladatot bízott a haza, megteremtik a lehetőséget arra, hogy eredményesen munkálkodjék. De államunk nemcsak a lehetőségeket te­remti meg, hanem meg is becsüli azokat, akik becsülete­sen végzik munkájukat. Beszédes példája ennek a leg­utóbbi Kossuth-díjkiosztás is. Balogh Józsefet, a kis alsódobszai kéttanerős általános iskola tanítóját, Jónás Lajos kötelestanyai, Kovács László túrás tanítót és Die­nes Endre bodvaszilasi körzeti orvost, népünket szolgáló kiváló munkájukért a legnagyobb kitüntetéssel jutal­mazták. De a nehézségek! — gondolják sokan. Hát igen. Nehézségek voltak és vannak is — ezt senki nem tagadja. Sok helyen nem fordítottak kellő figyelmet a kulturális igényekre, nem biztosítottak megfelelő lakást a fiatalok számára. A nehézségek ellenére azonban már eddig is sok fiatal értelmiségi megbirkózott a feladatokkal, helyt­állt a munkában. Olyan fiatalok ezek, akik talán nem so­kat­­­­eszélnek arról, hogy „követjük a legjobbakat, kö­vetjük a Komszomol példáját”. De amikor arról olvasunk az újságban, hogy ifjak százai, ezrei hagyják ott a ra­ • Ryogó, a szeretett Moszkvát, eszünkbe jutnak azok a fia­tal tanárok mérnökök és orvosok, agronómusok és állat­tenyésztők, akik szintén nem féltek otthagyni a várost. Eszünkbe jutnak a magyar munkások és értelmiségiek ezrei is, akik ezekben a hetekben hagyják és hagyták el megszokott otthonukat, hogy segítsék a falu­k az egész ország felemelkedését. Nálunk ugyan nincsenek olyan tá­voli tájak, mint a Szovjetunióban és az áldozatvállalás is összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a messzi tajgákon. Mindez azonban nem jelenti, hogy a gabonaátlag fel­emelése, a népegészségügy megjavítása, a jobb iskola megteremtése kevésbbé magasztos feladat volna. És éppen ezért talán nem szükségtelen figyelmeztetni azokat, akik elfelejtik, hogy a dolgozó nép adta a millió­kat, amelyekből egyetemi tanulmányaikat folytathatták. A falu népe, a parasztfiatalok barátjukként várják az új értelmiséget s az a fiatal szereti igazán hazáját, aki népe hivó szavára azzal válaszol, hogy odamegy, ahol a leg­nagyobb szükség van rá. Még néhány hónap és befejeződik az egyetemi tan­év. Most végrő egyetemistáink az elkövetkezendő idők­ben döntik el, hol kívánnak majd dolgozni. A dolgozó nép olyan elhatározást és olyan tetteket vár tőlük, amelyeket sokoldalú megbecsüléssel, őszinte bizalommal, szeretet­tel viszonozhat. ­ „150.000 facsemetét ültetünk el a fák hete alatt!“ A füzesabonyi járás diszistáinak versenyfelhívása A DISZ füzesabonyi járási aktivaértekezlete a napokban megtárgyalta a párt és a minisztertanács december 19-i és a DISZ KV XI. ülésének határozatát. Az aktivaértekezlet határo­zatot fogadott el, amelynek értelmében védnökséget vállalunk a járás fásítása felett. Most örömmel olvastuk, hogy a miniszter­­tanács — a DISZ javaslatára — a sok hete megszervezésére hozott határozatot. Ebből az alkalomból versenyre hívjuk az ország valamennyi járási bizottságát, termelőszövetkezeti és területi DISZ-szervezetét a fák hete megszervezésére és mi­nél több facsemete elültetésére. Mi az alábbiakat vállaljuk: 1. Járásunk területén ebben az évben 441.000 facsemetét kell el­ültetni. Vállaljuk, hogy április második hetéig 120.000, a fák hete alatt pedig 150.000 fa­csemetét ültetünk el. Ebből mintegy 80.000-et a besenyő­teleki Szabad Föld és a bese­­nyőteleki Honfoglalás termelő­­szövetkezet diszistái, valamint a község úttörői ültetnek el. Ezen­kívül a 441.000 facsemetének mintegy 70 százalékát DISZ- tagok, úttörők és szervezeten­kívüliek még ez év tavaszán el­ültetik. 2. Széles körben terjesztjük a­ megyénkben elterjedt „Öt gyü­mölcsfát ültetek”-mozgalmat. E mozgalom keretében a fák hete ideje alatt 1500, to­vábbá ebben az évben még 2000 gyümölcsfacsemetét ültetünk el. 3. A füzesabonyi és a kápol­nai területi szervezet vállalja, hogy a község főterét parkosítja, s a hiányzó útszéli fák helyére facsemetét ültet el. Ezt a kez­deményezést kiterjesztjük járá­sunk valamennyi községére. Ezenkívül minden községben megszervezzük a fiatal fákat védő brigádokat. 4. E feladatokat a diszisták, úttörők és szervezeten kívüli fia­talok széleskörű mozgósításával akarjuk megvalósítani. Ennek érdekében községeinkben és az úttörőcsapatokban előadásokat tartunk a fásítá­s jelentőségéről és a facsemeték megvédésének fontosságáról. Felhívjuk a DISZ járási bi­zottságokat, a termelőszövetke­zeti és területi DISZ-szervezete­­ket, csatlakozzanak felhívásunk­hoz! Vállaljanak védnökséget a fásítás munkáinak elvégzésére. A füzesabonyi járás if­júsága nevében a DISZ járási bizott­sága Most dől el, mennyit ér az adott szó! Versenyző dissisták a vállalások teljesítése közben Soha még annyi vállalás, felajánlás nem született a gépállo­mások, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztfiatalok között, mint ezekben a hetekben. S most eljött a tavasz, a tettek ideje. Most dől el, mennyit ér az adott szó, nem maradt-e puszta ígéret a fiatalok fogadalma. Menjünk el Kálozra, a Béke tsz-be. Ezeknek a lelkes fiata­loknak a versenyfelhívása bejárta az egész országot, s a ver­senyre hívó vállaláshoz számos csatlakozás érkezett. Hogyan dol­goznak most ők, a kezdeményezők, hogyan segítik a szántás­vetés nagy munkáját? Hogy a vetés ne késsen kora reggel van. A vidám kározi fiatalok következő verseny­pontjuk teljesítésére , a facsemeték elültetésére indulnak. Képünkön: (balról jobbra) Reinodli Katalin, Dravecz Imre (DISZ-titkár), Nagy Teréz és Reinodli Mihály brigádtagok (Gajdár Pál felvétele) tank, kőrisfacsemetéket ültettek a parkban amely valaha Zichy­­gróf parkja volt. Ez már a vál­lalásuk következő pontja. Amiért a kározi Béke tsz fiataljai küzdenek, szívügye az a jombegyházai Petőfi termelőszövetkezet diszistáinak is. Mégis csak Fodor az első termelési tervben előírt mennyi­ségnél 5 százalékkal többet ter­mel. Azt hitte ettől többet sen­ki sem mer vállalni. Most az egyszer tévedett. Beleszólt a vi­tába a Csordás-brigád is és a Fodorék vállalását még 10 szá­zalékkal meg­„fejelték". — Azóta aztán nem volt nyugta egyik brigádnak sem. Kezdjük el márt — türelmetlen­kedtek. — Kikeresték a dombo­sabb részeket, amit jól meg­­szítt a nap és ha a laposon még lágy is, ott fenn már ki­tűnő a föld. — Egyre-másra kutatják fel a kisebb dombokat, homokos ré­szeket, úgy hogy eddig már ösz­­szesen 104 hold tavaszit elve­tettek. Ennek felét három fiatal fogatosunk. Most értékeltünk és ... hiába, újra csak Fodor lett az első. Harminc hold zabvetéssel meg­előzte Csordásékat, de ahogy azok is nekigyűrköztek, különö­sen a két fiú, Bíró és Magony, azt hiszem, nemsoká megfordul a kocka. „A vetőmagtisztítás jó elvégzésével, a helyes agrótechnika alkalmazásával biztosítjuk a jó magágyat és vállaljuk, hogy a tsz-ekben az összes tavasziak vetését két nappal a határidő előtt befejezzük.’’ Csatlakoztak annak idején a sárbogárdi gépállomás diszkista traktorosai a kálozi fiatalok felhívásához. Van-e akadály előttük, s hogyan hárítják el? A tavaszi munkák megindu­lása nem ment akadály nélkül Kálozon sem. Azzal kezdték, hogy szerződést kötöttek a gép­állomással. Jött is a traktor szántani, dübörgött egy darabig, de aztán az a veszély fenyege­tett, hogy hamarosan meg kell állnia. Nem volt a traktoros előtt tiszta terep, hat hold földön még ott virított a tavalyi kuko­ricaszár, a múlt esztendő hibái­nak gyászos bizonyságaként. Az elmúlt esztendőben még nem volt itt Dravecz Imre, a mostani DISZ-titkár. Sándor bátyjával együtt üzemben dolgoztak. Nem volt itt Gálfi Gyuri sem, akinek keze alatt ég a munka. De nem volt DISZ-szervezet sem, amely elindította volna gyors tettekre ezt a néhány lelkes fiatalt. De most, ebben az esztendőben itt voltak mindannyian s nem kés­tek egy percet sem! — Majd mi! Bízzák ránk, le­vágjuk a traktor előtt az aka­dályt — fogadkoztak. Nem telt bele egy óra sem és már kint vágták a szárát a szántón. Nem is gondoltak rá, hogy odabenn az irodán már új, ismét rendkívüli feladat érik szá­mukra. Az történt ugyanis, hogy a tavaszi vetés területén — most kerül sor itt is a szántásra — nem terítették szét a trágyát. Az országos felhívásban vállalták a trágyahordási hetet, ki is hord­tak minden fellelhető trágyaféle­séget a mezőre. De a szétterítés akkor még nem volt időszerű, így aztán hagyták, mert akadt más munka is bőven. — Negyven holdon kell szét­teríteni a trágyát, de gyorsan ám, gyerekek, sürget az idő, vetni kell! — bíztatta őket a párttitkár elvtársnő. — Ha negyven hold, hát le­gyen! — mondták és délben az egész DISZ-brigád, a lányok is kivonultak a helyszínre. Estére már ezen a föld­­darabon zúgott a gép. A DISZ- brigád pedig már arról beszél­getett a DISZ-helyiségben, hogy ki kell bővíteni a felhívást. — Kérjünk a tsz-től három hold földet, mintakertnek! — , mondta a DISZ-titkár. A tr­z­­elnök beleegyezett. Az agronó­­mus azóta már nagyjában meg is tervezte, mit termelnek majd, s milyen eljárással. Mert nél­küle, okos tanácsai nélkül ez­­ügyben egy lépést sem tesznek az itteni fiatalok. Amikor legutóbb náluk jár­Agyagos, sáros ez a dombegy­házi határ. Azt mondják komisz föld, amely nehezen fogja meg a vizet, de nehezen is ereszti el. A szántáson nem ajánlatos járkál­ni, mert egy konyhakertre való föld ragad a lábbelire. Itt vetni? Dehogy lehet még! Hiszen ... de álljunk meg egy percre a hiábavaló beszéddel. Ha jól kö­rülnézünk, van itt vetés. Van bizonyt ott a nyárfasor végében, ahol dombosabb a föld, ott már vetőgép jön-m­egy. Azt mondják a Petőfi tsz földje az, ahol vet­nek. Kérdezzük meg a tsz elnö­két, — Fülöp József elvtársat — kik ezek az igyekvő emberek. Nem lesz itt baj a minőséggel? — Egy kicsit korán kezdtünk az igaz. De nem tudtam, nem is akartam visszatartani őket. Tudják, van itt nálunk egy brigád, a Fodor István brigádja. Évek óta ők tartják az elsőséget. Persze, az idén is ők akarnak elsők lenni. Amikor megszöve­gezték felajánlásukat, Fodor azt mondta, hogy az ő brigádja a Kényszerű tétlenség — Vállalásunk nem­ maradhat csak papíron — mondta Danis Ferenc, az ifjúsági brigád veze­tője beosztottainak. S a brigád mind a hat tagjának ott égett szívében az elhatározás: helyt­állnak a szántóföldeken. Szám­­bavették képességeiket és meg is volt minden okuk a reményre, hogy méltók legyenek a káloziak­­hoz. A vetőmagtisztítás befejezé­séig nem is volt baj. Vállalásu­kat teljesítették. Néhány nap alatt 40 vagon vetnivaló gabo­nát szelektoroztak. Ezután neki­vágtak a pusztaegresi „Búza­kalász” tsz földjeinek. Két mű­szakban kezdték meg a szántás­vetést. Ám, ha az eredményeket nézzük, megdöbbentő kép tárul elénk. Mert amíg B. Tóth Mi­hálynak 22.2 normálhold az öt­napos teljesítménye, addig váltó­társa, Márton József csak 6­1 normálholdat tud maga mögött Túzok Mihály 21.9 normálholdas eredménye , mellett a váltótárs Raffai Józsefnél 4,4 normálhold szégyenkezik. Dehát mi történt itt? Nem rej­tély. A lemaradó váltótársak ugyanis éjszakai műszakosok, s a traktorokról pedig hiányoznak a villanykörték! Igaz, hogy már hetekkel ezelőtt meg akarta vá­sárolni a gépállomás vezetősége az éjszakai munkához elenged­hetetlenül szükséges világító­­eszközöket, csakhogy akkor „nem volt rá keret”. Most van pénz, a székesfehérvári Keravill­nál azonban nem lehet kapni 20—25—30—35-ös égőket. Fillérek miatt tehát többezer­­forintos veszteség az „eredmé­nye” az ifjúsági brigád kény­szerű tétlenségének, mert leg­alább 42—45 normál holddal tenne több a teljesítményük már eddig, ha dolgozhattak volna éj­szaka is. A tsz tagjai, s az egyé­nileg gazdálkodók is vetni akar­nak. Vetni akarnak a fiatal trak­torosok is, éjjel-nappal, szaka­datlanul. A felelősök ne gátol­ják, hanem segítsék e nemes szándékot. Kitüntették a termelő­­szövetkezetek legjobbjait A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a minisztertanács javas­latára kormánykitüntetésben ré­szesítette a termelőszövetkeze­tek legjobb dolgozóit. Diszisták a rizstermés fokozásáért Hajdú megyében, az újh­ázi Lenin tsz dolgozói a tavalyi jó termés láttán elhatározták, hogy az idén 50 hold helyett 90 hol­don termelnek rizst. A tsz har­minctagú DISZ-brigádja vállal­ta, hogy a pártkongresszus tisz­teletére április 4-ig felépítik a rizstelepet. Amint a talaj felengedett, az idősebbekkel vállvetve munkához láttak a fiatalok. Szorgalmasan készítik a gátakat, csatornákat és megépítették már a 15 hol­das víztárolót is. Az építésben példásan helytáll Bunyik Róza és Surmnás János diszista.

Next