Szabad Ifjuság, 1954. január-március (5. évfolyam, 1-76. szám)
1954-03-27 / 73. szám
A DISZ V. ÉVFOLYAM 73. SZÁM KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK Szombat, 1954 március 27 . LAPJA ÁRA 40 FILLÉR Ifjúmunkások ! Takarékoskodjatok az árammalne engedjétek feleslegesen égetni a lámpát, üresen járatni a gépet! e t , Te. Vár ránk a falu népe Messze a zalai dombok között. Zalaszentgróton él egy fiatal tanár: Ducz Mihály. Az elmúlt esztendőben, amikor befejezte tanulmányait és megkapta beosztását az új zalaszentgróti gimnáziumba, egyáltalán nem örült. Nagyon szerette ugyan hivatását, mégis bosszankodva, kedvetlenül utazott el munkahelyére. Féltette a fejlődését, jövőjét, sajnálta, hogy távol kerül színháztól, hangversenytől, nagy sporteseményektől , a kulturált várostól. És most, egy évvel a bosszús napok után, Ducz Mihály így beszél: „Bottal sem lehetne már engem elzavarni innen, úgy megszerettem az iskolát, a gyerekeket, a községet! Nem cserélném el hivatásom semmiért a világon.” És Ducz Mihály, történelem-földrajzszakos tanár ma már Zalaszentgrót egyik legtiszteltebb embere. Az országnak sok Ducz Mihályra van szüksége: tanítókra, tanárokra, minél több fiatal orvosra, agronómusra, állattenyésztőre. Van-e manapság szebb feladat annál, mint közelebb hozni a falut a városhoz, tanítani a gyermekeket, küzdeni a betegségek megelőzéséért és gyógyítani a betegeket, vagy napról napra több gabonát, húst, tejet, élelmiszert adni a dolgozók asztalára? Sok fiatal értelmiségi megértette már e feladat nagyszerűségét és maga kéri: helyezzék falura. Ezek a fiatalok Ducz Mihályhoz hasonlóan tevékeny részvevői lesznek a magyar táj átalakításának, az ő tudásukat, kezük nyomát dicséri majd az egészséges, művelt, gazdag falu. Milyen gyönyörű is a tanító hivatása, aki iskolai munkája mellett a falu legszebb dalait, táncait köti csokorba, vagy ifjú sportolók vezetőjeként szerez győzelmet szűkebb hazájának. Van-e nagyobb távlat, lelkesítőbb cél, mint az orvosnak azon munkálkodni, hogy minél egészségesebb legyen községe, járása, hogy a népbetegségek örökre eltűnjenek a magyar faluból. De nem kisebb és nem kevésbbé szép feladat azon dolgozni, hogy a föld holdanként 9 métermázsa helyett 12 métermázsa búzát adjon, hogy minél több és nagyobb hozamú állatot tenyésszenek ki. Nem fogynak a kilométerek, nem rövidülnek az országutak, a falu mégis egyre közeledik a városhoz. S hogy a távolság fogyjon, hogy a falu kultúrája, jóléte emelkedjék, az nemcsak minden egyes munkáson, minden egyes dolgozó paraszton múlik, hanem nagymértékben az új falusi értelmiségen is. Nem egy akadály vár leküzdésére, míg e fiatalok célhoz érnek. De ez a harc szép. Fiataloknak való. Vannak azonban, akik attól félnek, hogy „eltemeti” őket a poros falu, az „isten háta mögötti” élet, nem fejleszthetik tovább tudásukat, nem válhatnak szakmájuk mesterévé. A kultúrát, a városok tudományos, művészeti és sportéletét sajnálják — akárcsak Ducz Mihály egy évvel ezelőtt. De akik talán szorongással szívükben indulnak útnak, csakhamar meggyőződnek arról, hogy tévedtek, akárcsak a fiatal zalaszentgróti tanár. A kőművesnek, aki házat épít, kézhezadják a téglát, a maltert; az embernek, akire fontos feladatot bízott a haza, megteremtik a lehetőséget arra, hogy eredményesen munkálkodjék. De államunk nemcsak a lehetőségeket teremti meg, hanem meg is becsüli azokat, akik becsületesen végzik munkájukat. Beszédes példája ennek a legutóbbi Kossuth-díjkiosztás is. Balogh Józsefet, a kis alsódobszai kéttanerős általános iskola tanítóját, Jónás Lajos kötelestanyai, Kovács László túrás tanítót és Dienes Endre bodvaszilasi körzeti orvost, népünket szolgáló kiváló munkájukért a legnagyobb kitüntetéssel jutalmazták. De a nehézségek! — gondolják sokan. Hát igen. Nehézségek voltak és vannak is — ezt senki nem tagadja. Sok helyen nem fordítottak kellő figyelmet a kulturális igényekre, nem biztosítottak megfelelő lakást a fiatalok számára. A nehézségek ellenére azonban már eddig is sok fiatal értelmiségi megbirkózott a feladatokkal, helytállt a munkában. Olyan fiatalok ezek, akik talán nem sokateszélnek arról, hogy „követjük a legjobbakat, követjük a Komszomol példáját”. De amikor arról olvasunk az újságban, hogy ifjak százai, ezrei hagyják ott a ra • Ryogó, a szeretett Moszkvát, eszünkbe jutnak azok a fiatal tanárok mérnökök és orvosok, agronómusok és állattenyésztők, akik szintén nem féltek otthagyni a várost. Eszünkbe jutnak a magyar munkások és értelmiségiek ezrei is, akik ezekben a hetekben hagyják és hagyták el megszokott otthonukat, hogy segítsék a faluk az egész ország felemelkedését. Nálunk ugyan nincsenek olyan távoli tájak, mint a Szovjetunióban és az áldozatvállalás is összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a messzi tajgákon. Mindez azonban nem jelenti, hogy a gabonaátlag felemelése, a népegészségügy megjavítása, a jobb iskola megteremtése kevésbbé magasztos feladat volna. És éppen ezért talán nem szükségtelen figyelmeztetni azokat, akik elfelejtik, hogy a dolgozó nép adta a milliókat, amelyekből egyetemi tanulmányaikat folytathatták. A falu népe, a parasztfiatalok barátjukként várják az új értelmiséget s az a fiatal szereti igazán hazáját, aki népe hivó szavára azzal válaszol, hogy odamegy, ahol a legnagyobb szükség van rá. Még néhány hónap és befejeződik az egyetemi tanév. Most végrő egyetemistáink az elkövetkezendő időkben döntik el, hol kívánnak majd dolgozni. A dolgozó nép olyan elhatározást és olyan tetteket vár tőlük, amelyeket sokoldalú megbecsüléssel, őszinte bizalommal, szeretettel viszonozhat. „150.000 facsemetét ültetünk el a fák hete alatt!“ A füzesabonyi járás diszistáinak versenyfelhívása A DISZ füzesabonyi járási aktivaértekezlete a napokban megtárgyalta a párt és a minisztertanács december 19-i és a DISZ KV XI. ülésének határozatát. Az aktivaértekezlet határozatot fogadott el, amelynek értelmében védnökséget vállalunk a járás fásítása felett. Most örömmel olvastuk, hogy a minisztertanács — a DISZ javaslatára — a sok hete megszervezésére hozott határozatot. Ebből az alkalomból versenyre hívjuk az ország valamennyi járási bizottságát, termelőszövetkezeti és területi DISZ-szervezetét a fák hete megszervezésére és minél több facsemete elültetésére. Mi az alábbiakat vállaljuk: 1. Járásunk területén ebben az évben 441.000 facsemetét kell elültetni. Vállaljuk, hogy április második hetéig 120.000, a fák hete alatt pedig 150.000 facsemetét ültetünk el. Ebből mintegy 80.000-et a besenyőteleki Szabad Föld és a besenyőteleki Honfoglalás termelőszövetkezet diszistái, valamint a község úttörői ültetnek el. Ezenkívül a 441.000 facsemetének mintegy 70 százalékát DISZ- tagok, úttörők és szervezetenkívüliek még ez év tavaszán elültetik. 2. Széles körben terjesztjük a megyénkben elterjedt „Öt gyümölcsfát ültetek”-mozgalmat. E mozgalom keretében a fák hete ideje alatt 1500, továbbá ebben az évben még 2000 gyümölcsfacsemetét ültetünk el. 3. A füzesabonyi és a kápolnai területi szervezet vállalja, hogy a község főterét parkosítja, s a hiányzó útszéli fák helyére facsemetét ültet el. Ezt a kezdeményezést kiterjesztjük járásunk valamennyi községére. Ezenkívül minden községben megszervezzük a fiatal fákat védő brigádokat. 4. E feladatokat a diszisták, úttörők és szervezeten kívüli fiatalok széleskörű mozgósításával akarjuk megvalósítani. Ennek érdekében községeinkben és az úttörőcsapatokban előadásokat tartunk a fásítás jelentőségéről és a facsemeték megvédésének fontosságáról. Felhívjuk a DISZ járási bizottságokat, a termelőszövetkezeti és területi DISZ-szervezeteket, csatlakozzanak felhívásunkhoz! Vállaljanak védnökséget a fásítás munkáinak elvégzésére. A füzesabonyi járás ifjúsága nevében a DISZ járási bizottsága Most dől el, mennyit ér az adott szó! Versenyző dissisták a vállalások teljesítése közben Soha még annyi vállalás, felajánlás nem született a gépállomások, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztfiatalok között, mint ezekben a hetekben. S most eljött a tavasz, a tettek ideje. Most dől el, mennyit ér az adott szó, nem maradt-e puszta ígéret a fiatalok fogadalma. Menjünk el Kálozra, a Béke tsz-be. Ezeknek a lelkes fiataloknak a versenyfelhívása bejárta az egész országot, s a versenyre hívó vállaláshoz számos csatlakozás érkezett. Hogyan dolgoznak most ők, a kezdeményezők, hogyan segítik a szántásvetés nagy munkáját? Hogy a vetés ne késsen kora reggel van. A vidám kározi fiatalok következő versenypontjuk teljesítésére , a facsemeték elültetésére indulnak. Képünkön: (balról jobbra) Reinodli Katalin, Dravecz Imre (DISZ-titkár), Nagy Teréz és Reinodli Mihály brigádtagok (Gajdár Pál felvétele) tank, kőrisfacsemetéket ültettek a parkban amely valaha Zichygróf parkja volt. Ez már a vállalásuk következő pontja. Amiért a kározi Béke tsz fiataljai küzdenek, szívügye az a jombegyházai Petőfi termelőszövetkezet diszistáinak is. Mégis csak Fodor az első termelési tervben előírt mennyiségnél 5 százalékkal többet termel. Azt hitte ettől többet senki sem mer vállalni. Most az egyszer tévedett. Beleszólt a vitába a Csordás-brigád is és a Fodorék vállalását még 10 százalékkal meg„fejelték". — Azóta aztán nem volt nyugta egyik brigádnak sem. Kezdjük el márt — türelmetlenkedtek. — Kikeresték a dombosabb részeket, amit jól megszítt a nap és ha a laposon még lágy is, ott fenn már kitűnő a föld. — Egyre-másra kutatják fel a kisebb dombokat, homokos részeket, úgy hogy eddig már öszszesen 104 hold tavaszit elvetettek. Ennek felét három fiatal fogatosunk. Most értékeltünk és ... hiába, újra csak Fodor lett az első. Harminc hold zabvetéssel megelőzte Csordásékat, de ahogy azok is nekigyűrköztek, különösen a két fiú, Bíró és Magony, azt hiszem, nemsoká megfordul a kocka. „A vetőmagtisztítás jó elvégzésével, a helyes agrótechnika alkalmazásával biztosítjuk a jó magágyat és vállaljuk, hogy a tsz-ekben az összes tavasziak vetését két nappal a határidő előtt befejezzük.’’ Csatlakoztak annak idején a sárbogárdi gépállomás diszkista traktorosai a kálozi fiatalok felhívásához. Van-e akadály előttük, s hogyan hárítják el? A tavaszi munkák megindulása nem ment akadály nélkül Kálozon sem. Azzal kezdték, hogy szerződést kötöttek a gépállomással. Jött is a traktor szántani, dübörgött egy darabig, de aztán az a veszély fenyegetett, hogy hamarosan meg kell állnia. Nem volt a traktoros előtt tiszta terep, hat hold földön még ott virított a tavalyi kukoricaszár, a múlt esztendő hibáinak gyászos bizonyságaként. Az elmúlt esztendőben még nem volt itt Dravecz Imre, a mostani DISZ-titkár. Sándor bátyjával együtt üzemben dolgoztak. Nem volt itt Gálfi Gyuri sem, akinek keze alatt ég a munka. De nem volt DISZ-szervezet sem, amely elindította volna gyors tettekre ezt a néhány lelkes fiatalt. De most, ebben az esztendőben itt voltak mindannyian s nem késtek egy percet sem! — Majd mi! Bízzák ránk, levágjuk a traktor előtt az akadályt — fogadkoztak. Nem telt bele egy óra sem és már kint vágták a szárát a szántón. Nem is gondoltak rá, hogy odabenn az irodán már új, ismét rendkívüli feladat érik számukra. Az történt ugyanis, hogy a tavaszi vetés területén — most kerül sor itt is a szántásra — nem terítették szét a trágyát. Az országos felhívásban vállalták a trágyahordási hetet, ki is hordtak minden fellelhető trágyaféleséget a mezőre. De a szétterítés akkor még nem volt időszerű, így aztán hagyták, mert akadt más munka is bőven. — Negyven holdon kell szétteríteni a trágyát, de gyorsan ám, gyerekek, sürget az idő, vetni kell! — bíztatta őket a párttitkár elvtársnő. — Ha negyven hold, hát legyen! — mondták és délben az egész DISZ-brigád, a lányok is kivonultak a helyszínre. Estére már ezen a földdarabon zúgott a gép. A DISZ- brigád pedig már arról beszélgetett a DISZ-helyiségben, hogy ki kell bővíteni a felhívást. — Kérjünk a tsz-től három hold földet, mintakertnek! — , mondta a DISZ-titkár. A trzelnök beleegyezett. Az agronómus azóta már nagyjában meg is tervezte, mit termelnek majd, s milyen eljárással. Mert nélküle, okos tanácsai nélkül ezügyben egy lépést sem tesznek az itteni fiatalok. Amikor legutóbb náluk járAgyagos, sáros ez a dombegyházi határ. Azt mondják komisz föld, amely nehezen fogja meg a vizet, de nehezen is ereszti el. A szántáson nem ajánlatos járkálni, mert egy konyhakertre való föld ragad a lábbelire. Itt vetni? Dehogy lehet még! Hiszen ... de álljunk meg egy percre a hiábavaló beszéddel. Ha jól körülnézünk, van itt vetés. Van bizonyt ott a nyárfasor végében, ahol dombosabb a föld, ott már vetőgép jön-megy. Azt mondják a Petőfi tsz földje az, ahol vetnek. Kérdezzük meg a tsz elnökét, — Fülöp József elvtársat — kik ezek az igyekvő emberek. Nem lesz itt baj a minőséggel? — Egy kicsit korán kezdtünk az igaz. De nem tudtam, nem is akartam visszatartani őket. Tudják, van itt nálunk egy brigád, a Fodor István brigádja. Évek óta ők tartják az elsőséget. Persze, az idén is ők akarnak elsők lenni. Amikor megszövegezték felajánlásukat, Fodor azt mondta, hogy az ő brigádja a Kényszerű tétlenség — Vállalásunk nem maradhat csak papíron — mondta Danis Ferenc, az ifjúsági brigád vezetője beosztottainak. S a brigád mind a hat tagjának ott égett szívében az elhatározás: helytállnak a szántóföldeken. Számbavették képességeiket és meg is volt minden okuk a reményre, hogy méltók legyenek a káloziakhoz. A vetőmagtisztítás befejezéséig nem is volt baj. Vállalásukat teljesítették. Néhány nap alatt 40 vagon vetnivaló gabonát szelektoroztak. Ezután nekivágtak a pusztaegresi „Búzakalász” tsz földjeinek. Két műszakban kezdték meg a szántásvetést. Ám, ha az eredményeket nézzük, megdöbbentő kép tárul elénk. Mert amíg B. Tóth Mihálynak 22.2 normálhold az ötnapos teljesítménye, addig váltótársa, Márton József csak 61 normálholdat tud maga mögött Túzok Mihály 21.9 normálholdas eredménye , mellett a váltótárs Raffai Józsefnél 4,4 normálhold szégyenkezik. Dehát mi történt itt? Nem rejtély. A lemaradó váltótársak ugyanis éjszakai műszakosok, s a traktorokról pedig hiányoznak a villanykörték! Igaz, hogy már hetekkel ezelőtt meg akarta vásárolni a gépállomás vezetősége az éjszakai munkához elengedhetetlenül szükséges világítóeszközöket, csakhogy akkor „nem volt rá keret”. Most van pénz, a székesfehérvári Keravillnál azonban nem lehet kapni 20—25—30—35-ös égőket. Fillérek miatt tehát többezerforintos veszteség az „eredménye” az ifjúsági brigád kényszerű tétlenségének, mert legalább 42—45 normál holddal tenne több a teljesítményük már eddig, ha dolgozhattak volna éjszaka is. A tsz tagjai, s az egyénileg gazdálkodók is vetni akarnak. Vetni akarnak a fiatal traktorosok is, éjjel-nappal, szakadatlanul. A felelősök ne gátolják, hanem segítsék e nemes szándékot. Kitüntették a termelőszövetkezetek legjobbjait A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára kormánykitüntetésben részesítette a termelőszövetkezetek legjobb dolgozóit. Diszisták a rizstermés fokozásáért Hajdú megyében, az újházi Lenin tsz dolgozói a tavalyi jó termés láttán elhatározták, hogy az idén 50 hold helyett 90 holdon termelnek rizst. A tsz harminctagú DISZ-brigádja vállalta, hogy a pártkongresszus tiszteletére április 4-ig felépítik a rizstelepet. Amint a talaj felengedett, az idősebbekkel vállvetve munkához láttak a fiatalok. Szorgalmasan készítik a gátakat, csatornákat és megépítették már a 15 holdas víztárolót is. Az építésben példásan helytáll Bunyik Róza és Surmnás János diszista.