Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)

1954-06-30 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. IFJÚSÁG V. ÉVFOLYAM 153. SZÁM Szerda, 1954 június 30 ÁRA 40 FILLÉR AKI KERES, AZ TALÁL Könnyű volt Mefigyelejevnek, vagy Popovnak, Edisonnak, vagy Kandó Kálmánnak — gondolja sok fia­tal — jött az ihletett pillanat, a nagy gondolat, és „ké­szen” kipattant agyukból a világraszóló találmány. Hogyan is lehetne követni őket ezen az úton, hogyan is lehetne nagy kezdeményezővé, a technika úttörőjévé válni — hiszen „megrendelésre” az a bizonyos pillanat nem jön el. Igaz, nagy eszményképek ők, olyanok, akik­ből kevés születik egy évszázadban, de a tudományt gaz­dagító találmányaik mégsem egycsapásra születtek. Mengyelejev sohasem tárhatta volna fel az elemek perió­dusos rendszerét, ha nem ismeri a kémiát, Edison soha­sem találhatta volna fel az izzólámpát, ha nem tanul­mányozza a fizikát, és így tovább , ha ezt a tanulságot lefordítjuk a mi egyszerű hétköznapjaink nyelvére, ha alkalmazzuk a mi egyszerű fiataljaink életére, akkor arra a közmondásra kell utal­nunk, amelyet e cikk címéül választottunk: „Aki keres, az talál.” Természetesen ez nem azt jelenti, hogy aki ,keres”, tehát, aki jól megtanulja például a fizikát, abból egycsapásra Edison válik. De vitathatatlan, hogy a kezdeményezések — legyenek azok bármily nagyok, vagy bármily kicsinyek — csak akkor születnek, ha cél­szerűen és tudatosan készülünk rá. Ezek az esztendők, a kormányprogramm megvaló­sításának esztendei a kezdeményezések hatalmas és­ ki­meríthetetlen lehetőségeit nyújtják. A pártkongresszus az ipar fő feladataként a termelékenység emelését je­lölte meg, és ebből következik, hogy a kezdeményezések virágkorát éljük. Világos, hogy a termelékenységet nem erőteljesebb fizikai munkával akarjuk emelni, hanem a technika teljes kihasználásával és megújításával, ma­gyarán: ötletes és célszerű újításokkal, anyagtakarékos­sági kezdeményezésekkel. Mindebből pedig az követke­zik, hogy a pártkongresszus célkitűzései milliók gondo­lataira, ötleteire, alkotásvágyára épülnek. A kérdés most már az: hogyan válhatunk kezdemé­nyezővé, hogyan plántálhatják szervezeteink a fiatalok művébe-ezt az új, t­agasabbrendű tulajdonságot? Szándékosan választottuk ezt a szót: „tulajdon­ság”. Igen, az a leglényegesebb, hogy mindnyájunk jelleméből következzék a „keresés”, az új iránti mohó vágyódás. Senki sem ,,kötelezte” például Kurtán Igná­cot, a Borsodnádasdi Lemezgyár fiatal hengerészét, hogy más módszert alkalmazzon, csupán az új iránti vonzódása hajtotta és így sikerül évi 160 ezer forintos megtakarítást elérnie. Senki sem „kötelezte” például a Thököly-úti építkezés fiataljait arra, hogy kezdeményez­zék a téglával való takarékoskodást de nem nézhettek tétlenül a pazarlást és kéthavonként egy családi házra való téglát mentenek meg. S ilyenné kell nevelnünk minél több fiatalt. Ez a nevelés mindenekelőtt ott kezdődik, hogy fel­keltsük az ifjúmunkások érdeklődését az apróságok iránt. A fiatalok szeretnek nagyvonalúan gondolkozni, hatal­ma­s jelentőségű találmányokról ábrándozni, de sokszor jelentéktelennek tartanak olyan „kis ügyeket”, hogy el­avult munkamódszerrel dolgoznak, feleslegesen hasz­nálják az anyagot és így tovább. Azt kell megértetnünk minden fiatallal, hogy a nagy cél, a kormányprogramm végrehajtása, milliónyi apró kezdeményezést rejt magá­ban. Hogyan értessük meg ezt? Ezernyi mód van rá, tarthatunk érdekes előadásokat ezzel a címmel: „Mit jelent egyetlen perc”, készíthetünk érdekes rajzokat, amelyek azt mutatják, milyen károkat okozhat, ha csu­pán egyetlen fogaskerék rossz a gépben. S ami igen lényeges: a műszaki vezetőknek biztosítaniok kell, hogy az apró, de mégis nagyjelentőségű kezdeményezésekben anyagilag is érdekeltté váljanak a fiatalok. Ismét a cikkünk elején említett nagy feltalálók pél­dájára kell utalnunk, ha a kezdeményezések legfontosabb feltételéről, a tanulásról beszélünk. Újítani, új módszert alkalmazni nyilvánvalóan csak az képes, aki tökéletesen ismeri a munkafolyamatot. Szervezeteink tehát azzal segíthetik legjobban a fiatalok kezdeményezőkészségé­nek fejlesztését, ha állandóan figyelemmel kísérik a szakmai oktatást. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a szakszervezet és a vállalat illetékes szakoktatási veze­tőivel együtt minél több fiatalt kell bevonni a különböző tanfolyamokra. De akad itt­ sok önálló feladat is a DISZ számára. Célszerű, jó módszer, ha egy-egy bonyo­lultabb munkafolyamat oktatására­ két-három délután tartó tanfolyamot szervezünk. Fontos az is, hogy az idő­sebb szakmunkások, a tapasztalt kezdeményezők segít­ségét kérjük a fiatalok neveléséhez. Meg kell magyaráz­nunk az ifjúmunkásoknak, hogy nemcsak az jelent di­csőséget, ha új kezdeményezéssel gazdagítják a techni­kát, hanem az is, ha átveszik a már bevált ötleteket módszereket. Ki nem szeretné, ha neve a gyár dicsőségtáblájára kerülne, sőt, ha ismertté lenne az egész országban? Segítsük a fiatalokat e vágyaik valóraváltásában — ez gyarapítja a hazát, mindnyájunkat. A közmondásra gon­doljunk és sose feledjük: „Aki keres, az talál!” Solothurn, június 29. A világbajnoki torna részve­vőinek száma a küzdelmek kez­detekor az eddigi legnagyobb, 36 volt. A gyengébbek már a se­lejtezők során elhullottak, az­után a 16 legjobb együttes be­került a svájci döntőbe. Érdekes, izgalmas, változatos küzdelmek után ez a 16 együttes is a két hét alatt „leolvadt” négyre, s a négy között ott van Magyar­­ország válogatottja, a mi csapa­tunk is. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a négyes döntőbe bejutott válogatottak közül a legnehezebb dolga a magyar együttesnek volt, amely a legko­molyabb esélyes Brazíliát gyűrte le. Ez a mérkőzés nem minden­napi sportesemény volt, s a külföldi újságírók, a nemzetközi sajtó még kedden is bőven tár­gyalja a találkozó részleteit. Egyes nyugati lapok sporttudó­­sítói szinte a rendőri riportokhoz hasonlatos módon részletezik az eseményeket, írják meg, hogy szabályos dzsiu-dzsicu fogással hogyan terítette le az egyik bra­zil játékos a svájci rendőrt. A berni Bund című napilap szer­kesztősége előtt állandóan ha­talmas tömeg nézi azokat a ki­rakatban elhelyezett fényképeket, amelyek a brazil labdarúgóknak a svájci rendőrökkel való dula­Abadie , a villámgyors jobbszélső ma Lantos Mihály­­lyal, a magyar csapat balhát­védjével „birkózik”. Kiváncsiak vagyunk, ki lesz a győztes? Beszélgetés az esélyekről Puskás kedden edzett Külföldi lapok a brazilokról­kodását örökítik meg. Ezek a fényképek is nagyszerű bizonyíté­kok azokkal a reakciós sajtókon­,­gokkal szemben, amelyek most a magyar labdarúgókra szeretnék hárítani a mérkőzés után bekövet­kezett botrány miatt a felelőssé­get. Az elfogultság iskolapéldá­ját adta Zete Moreira, a brazil csapat edzője — mit is vár­hatnánk tőle — aki mindenért a bírót okolja, jól­lehet azt azután mindenki elismerte, hogy Ellis végig ura maradt a helyzetnek. — Nem érdemeltük meg a ti­zenegy­est, Kocsis gólja lesről esett, a magyarok durván ját­szottak — panaszolta a külön­böző kifogásokat. Azután kese­rűen felsóhajtott: — Mi úgy látszik, már sohasem jutunk el a világbajnoki címig... Kedden egyébként a brazil ú­jságírók elmondták, hogy las­­san-lassan megnyugodnak a csatát vesztett brazilok kedélyei Szerdán még megnézik a Ma­gyarország—Uruguay mérkőzést, s azután csomagolnak, pénteken utaznak vissza távoli hazájukba Az elbizakodott „araka* Solothurnba kedden a fiúk is vissza-visszatértek a mérkőzés részleteire, és újra leszögezték, hogy egyes brazil labdarúgók valóban mesterek­­ mesterei mindannak, amit futballmérkőz Miguez, az uruguayi csapat robbanékony középcsatára egyik ellenfelünk a mai nagy érdek­lődéssel várt mérkőzésen rés címén nem szabad csinálni... A figyelem azonban már az uruguayiak elleni szerdai mér­kőzés felé irányul. Az „uruk" — akik nem kevéssé elbizakodottak — legutóbb szombaton elég ne­hezen győztek az angolok ellen, sokan szerencsésnek is tartot­ták továbbjutásukat. Mindemet­ Sci,. Azok, akik végignézték szer­dai ellenfelünk játékát, megálla­pították, hogy ez a délamerikai csapat is kiválóan képzett lab­darúgókból áll Közülük is első­sorban Schiaffino érdemel fi­gyelmet, aki csodálatos fejjáté­kával, keresztlabdáival, nagy­szerű helyezkedéseivel bemu­tatta, hogy a világ egyik leg­jobb játékosa. Kiváló labdarúgó az uruguayiak „oroszlánnak” becézett Varela nevű játékosa is, azután Abadie, Cruz, Borges is. Az angolok elleni mérkőzés egyébként szintén túllépte a megengedett kereteket, főként is­z uruguayiak „jóvoltából”, s a játék utá­n mégis az „uruk" or­vosa panaszkodott. — Sokba került nekünk ez a győzelem — mondotta. — Varela, Andrade, Abadie meg­sérült, nem tudom, hogy szer­dáig hogyan állítom őket majd talpra. Az uruguayiak játéka nem volt mentes a teátrális jelene­tektől sem, s a végén jónéhány angol labdarúgó is megsíny­lette ezt a mérkőzést. Ennek nyomán erősítette meg az angol csapat egyik vezetője, hogy to­vábbra is érvényben tartják azt a határozatot, angol együttes két évig nem utazhat Dél-Ame­­rikába. Ma sem lesz könnyebb, mint vasárnap Mindebből kitűnik, hogy válo­gatottunk számára szerdán sem lesz semmivel sem könnyebb a helyzet, mint vasárnap volt. (Folytatás a negyedik oldalon) KSh&tdf&itt munkatársunk tetet én:jelentése Győzhet-e a magyar csapat az uruguayiak ellen? Maspoli , az uruguayi kapus, aki a zürichi Sport szerint a világbajnokságon részvevő kapusok között a legmagasabb, 189 centiméter, de ezenkívül híres kapuvédő is Nagy érdeklődés mutatko­zik — különösen az ifjúság kö­rében — a június 30-án bekö­vetkező, hazáinkban is látható napfogyatkozás iránt. Valóban, aránylag ritkán megfigyelhető esemény előtt állunk. Bár nem múlik el esztendő anélkül, hogy valahol ne lenne napfogyatko­zás, mégis, Magyarország aránylag kis területe miatt sok esetben kívül esik a fogyatkozás zónáján. Voltaképpen miféle jelenség­ről van szó? Mit is jelent az, hogy „napfogyatkozás?” Semmi egyebet, minthogy — termé­szeti okoknál fogva — az éle­tet hintő, fényt és meleget su­gárzó hatalmas Nap korongja lassan elsötétül, mintha valami ismeretlen óriás eltakarná elő­lünk és — teljes napfogyatko­zás idején — néhány percre éjszakai sötétség hull a vidékre E jelenséget már az ókorban is megfigyelték. A kínaiak és az indiaiak csillagászati megfigye­lései több mint ötezer eszten­dőre tekintenek vissza. Ősrégi kínai krónikákból megtudjuk, hogy csaknem kétezer esztendő­vel időszámításunk kezdete előtt egy kínai fejedelem kivégeztette két udvari csillagászát: Hi-t és Ho-t, akik egy ünnepségen any­­nyira berúgtak, hogy elfelejtet­ték előre jelezni a másnap be­következett napfogyatkozást. És ez súlyos hiba volt akkoriban, mert bár a tudomány emberei jól ismerték az égitestek látszó­lagos mozgását és ki tudták számítani az ezekből adódó csillagászati jelenségeket előre is, az uralkodók által sötétség­ben és tudatlanságban tartott néptömegek félelmetes, vészt­­hozó jelenségeknek tekintették a nap- és holdfogyatkozásokat. Azt tartották, hogy ilyenkor egy „démon” támadja meg a Napot vagy a Holdat, s elnye­léssel fenyegeti, hogy örök sö­tétség boruljon a Föld gyerme­keire. Ezért, hogy a „démont” elijesszék, hatalmas máglyákat gyújtottak és éktelen lármába kezdtek. „Módszerük” látszatra eredményes volt: a „démon” minden esetben „elengedte” a Napot vagy a Holdat és az égi­testek ismét szelíd fényt sugá­roztak a Földre. Ma már csak mosolygunk a régi kínaiak és indiaiak ba­bonás hiedelmein. A természet­­tudományok fejlődése során el­tűntek ezek a tudománytalan nézetek, mert megkaphatjuk a valóságot híven kifejező felele­tet kérdéseinkre. A fogyatkozá­sok magyarázata tehát nem ti­tok többé Napfogyatkozás pél­dául akkor állhat elő, ha a Hold — örök földkörüli kerin­gése során — a Nap és Föld közé kerül, úgy, hogy elfedi elő­lünk a napot. Ahová a Hold teljes árnyéka esik, ott tökélete­sen elsötétül a napkorong. Ez aránylag keskeny, de hosszan elnyúló sáv mentén látható, ahová viszont a Hold árnyéka borul — és ez nagyobb terüle­ten észlelhető — ott részleges napfogyatkozás lép fel. Ez utóbbinál tehát csak részben sötétül el a Nap korongja. A június 30-i fogyatkozás Magyarországról nézve majd­nem teljes lesz: csupán 18 szá­zalékát fogjuk látni a napko­rongnak, a többi részét, vagyis 82 százalékát a Hold eltakarja majd előlünk. A harmadik fajta napfogyatkozás­­ a gyűrűs fo­gyatkozás. Ez akkor áll elő, ha a Hold éppen Föld­ távolban van, vagyis pályájának oly szakaszán tartózkodik, amely a Földtől legmesszebbre esik. A június 30-i napfogyatkozás hazánkban 13 óra 50 perckor kezdődik és 15 óra 7 perckor éri el tetőfokát, majd 16 óra 17 perckor végződik. Teljes fogyat­kozás a következő területeken lesz észlelhető: Pakisztán, Dél- Afganisztán, Irán, Káspi-tenger déli része, Azovi-tenger, Ukraj­na, Balti-tenger déli partja, Dél-Skandinávia, Dél-Islan­d, Kelet-Kanada, Hudson-öböl, Felső-tó, Omaha (USA). Amint látjuk, a részleges fo­gyatkozás több órát vesz igény­be. A teljes fogyatkozás azon­ban — ahol ez látható — csak néhány percig tart. Miért fontosak a napfogyat­kozások? Miért van az, hogy világszerte, főleg a Szovjet­unióban számos expedíciót indí­tanak, sokszor igen messzi tá­jakra, egy-egy fogyatkozás meg­figyelése végett? Nemcsak azért, mert ritka és érdekes a jelenség, hanem mert tudomá­nyos szempontból is nagy­­jelen­tősége van. Ilyenkor ugyanis közvetlenül lehet tanulmányozni olyan jelenségeket, amelyeket máskülönben egyáltalán nem, vagy csak nagyon bonyolult műszerekkel lehetne. Így pél­dául észlelhetők a Nap légköré­nek külső rétegeiben, az úgyne­vezett megfordító rétegben, a kromoszférában és a napkoro­nában végbemenő jelenségek, továbbá a Nap sokszor félmillió kilométer magasságot is meg­haladó roppant lángkitörései, stb. Az 1919 május 29-i napfo­gyatkozás például azért volt rendkívül jelentős a tudomány történetében, mert ekkor sike­rült igazolni Albert Einstein professzor világhírű relativitás­tanának egyik tételét. Ma a re­lativitás-elmélet alapvető szere­pet játszik az egész elméleti fizikában. A napfogyatkozást kormozott üvegen át, hegesztő szemüve­gen keresztül, vagy a kvarc­kezeléseknél alkalmazott sötét szemüvegen nézve megtekint­hetjük. Bizonyos, hogy érdekes és ritka szép látványban lesz részünk. A fogyatkozások tudomá­nyos megfigyelése tehát hozzá­járul a Nap és a távoli napok, a csillagok belső szerkezetének megismeréséhez és ezen keresz­tül a bennünket körülvevő vég­telen világmindenség felépítésé­nek és törvényeinek felderítésé­hez és Hédervári Péter

Next