Szabad Ifjuság, 1955. január-március (6. évfolyam, 1-76. szám)
1955-01-01 / 1. szám
1933 január 1. Szilveszteri est az Országházban A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa péntekről szombatra virradóra szilveszteri estet adott az Országházban.. Az esten megjelent: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének első titkára, Aagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János, az MDP központi vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Boldoczki János külügyminiszter, Piros László belügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Háy László külkereskedelmi miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Béres Andor, az Országos Tervhivatal elnöke, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke, Vas Zoltán, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Jelen volt a szilveszteri esten a politikai, gazdasági, kulturális élet sok kimagasló képviselője, a a tömegszervezetek vezetői, a néphadsereg tábornoki karéinak több tagja, a szocialista termelőmunka kiváló dolgozói, vállalati igazgatók, a tudomány, az irodalom, a művészet kiváló képviselői, köztük Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Ligeti Lajos, Lukáts György és Jánossy Lajos, Gillemot László, Varga József, Törő Imre Kossuth-díjas akadémikusok, Veres Péter Kossuth-díjas, az írószövetség elnöke, Gergely Sándor, Illyés Gyula, Barabás Tibor, Kónya Lajos Kossuth-díjas írók, Héttői Jenő, Bölöni György írók, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Székely Mihály Kossuth-díjas kiváló művészek Pór Bertalan, Ek Sándor, Kadosa Pál, Somogyi László, Fodor János, Szelbó Ferenc Kossuth-díjas érdemes művészek, Urai Tivadar kiváló művész, Pióker Ignác, Muszka Imre Kossuth-díjasok, a Szocialista Munka hősei, Bihari Andor, a Szocialista Munka hőse, Kiszlinger József Kossuth-díjas sztahanovista és még sokan mások. Részt vett az esten a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Az est során neves művészek ünnepi műsort adtak elő. A szilveszteri est vidám hangulatban folyt le. A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGE JELENTI Bányászifjúságunk eleget tett kötelezettségének — túlteljesítette a vállalt 200.000 tonnát! Az ifjúsági frontbrigádok és csapatok teljesítve 1954.évi vállalásukat, több mint 200.000 tonna szenet adtak tervükön felül. A DISZ központi vezetősége 1954 szeptember elején a bástyászifjúság hazafias kezdeményezésére, dolgozó népünk és kormányunk előtt kötelezettséget vállalt, hogy az év végéig az ifjúsági frontbrigádok és csapatok tervükön felül, 200.000 tonna szenet adnak hazánknak. A központi vezetőség büszkén jelenti, hogy bányászifjúságunk eleget tett kötelezettségének. A bányászifjúság a DISZ vezetésével hősies és áldozatkész munkával december 31-ig több mint 200.000 tonna szenet adott terven felül. Bányászifjúságunk e tettével bebizonyította, hogy forrón szereti hazáját és helytáll ott, ahová a haza ügye a legjobb harcosokat szólítja. Ebben a harcban élenjártak a várpalotai ifjúmunkások, akik 35.200 tonna, a pécsi ifjúmunkások, akik 13.500 tonna és a tatabányai ifjúmunkások, akik 44.000 tonna szenet adtak évi tervükön felül. A DISZ központi vezetősége forró üdvözletét küldi az ifjúsági frontbrigádok és csapatok tagjainak és vezetőinek. Köszönetét fejezi ki a bányász műszaki és DISZ-vezetőknek, akik a több szénért folyó harc lelkes szervezői és vezetői voltak. Az elért nagyszerű eredmények lelkesítsék az ifjúsági frontbrigádokat és csapatokat hazánk felszabadulásának 10. évfordulójának tiszteletére indított versenyben, új sikerek, győzelmek elérésére. Ojerliai találkozások Berlin, 1954. december Néhány nappal karácsony előtt történt. Egy berlini villamoson utaztam. Velem szemben egy fiatal anya ült, ölében kisgyermekével. A kisfiú odanyomta orrocskáját a jégvirágos ablaktáblához, hogy jobban szemlélődhessen. — Anyu, miért van ott romokban az a ház? — kérdezte, ujjával egy romra mutatva. Az anya válaszolt: — Bombák rombolták szét a háborúban. Mert a háborúban tudod, sok ház ment tönkre és sok embernek kellett meghalnia. A kicsi töprengett, majd így , szólt anyjához: — A mi házunk is rommá válna, ha ismét háború lenne és elpusztulna az én rollerem is, meg a többi játékszerem? Az anya csak bólintott, mire a kicsi folytatta: — Akkor ne tegyen háború, soha többé. A fiatalasszony még szorosabban magához ölelte a kisfiút, s miközben megsimogatta szőke hajfürtjeit, szemében könnyek csillogtak ... ★ Tegnap ismét elvillamosoztam e romok mellett, ekkor jutott eszembe ez a kis pillanatkép. Az aranyfürtös kisfiú még nem ismeri a háborút, ő már azóta született. Elhatároztam, hogy megkérdezek néhány fiatalt, akik átélték a háborút, s akiknek emlékezetében még elevenen "élnek ezek a szörnyű napok: mit szóltok ti a párizsi háborús szerződésekhez? Meglátogattam a treptowi (Berlin egyik kerülete) J. W. Staldnról elnevezett villamoskészülékek gyárát. Alig léptem be a gyárkapun, feltűnt az üzemi újság kifüggesztett példánya: „Mi, a Wolff- és Kupkebrigád tagjai ellene vagyunk a párizsi háborús egyezményeknek. Az a véleményünk, hogy a német ifjúságnak békében kell élnie és dolgoznia, nem pedig egy újabb háború csataterein elvéreznie. Ezért tiltakozunk a legerőteljesebben a párizsi és londoni egyezmények ratifikálása ellen. De ha ratifikálnák ezeket az egyezményeket, készenállunk, hogy megvédelmezzük munkás- és parasztállamunkat”. Ez a felhívás csak egy a sok közül, amelyekben e népi tulajdonban lévő üzem fiataljai állást foglaltak. A felhívást a két brigád mind a 22 tagja aláírta. Abban az üzemrészben, ahol a villanyórákat készítik, beszélgettem két fiatal munkásnővel: Inge Woykevel és Christel Roscherrel. Mindketten 21 évesek. A futószalag mellett, fürge kézzel szerelik össze az áramszámláló különböző alkatrészeit. Az üzemben naponta 2000 villanyórát készítenek. Inge Woyke 1947-ben került az üzembe segédmunkásnőként, s most már brigádvezető. — „1945 február 5-én bombázták szét a házat, ahol laktunk” — beszélte el. — Semmit sem tudtunk megmenteni. Az amerikai bombák mindent elpusztítottak. Borzalmas volt. Nem maradt semmink, csak a puszta életünk. Egy pillanatig elgondolkozott, majd így folytatta: — „Öcsém még egészen kicsike von akkor, már nem emlékszik vissza azokra a borzalmas időkre. És ne is ismerje meg sohasem, hogy milyen a légitámadás. Én mindig azok sorában állok, akik küzdenek egy újabb háború ellen.” Christel Roscher egy másik brigádban dolgozik, szerelő. „Mi aránylag szerencsésen megúsztuk a háborút — mondja. — Lakásunkat nem érte bombatalálat. De családunkból két nagybátyám nem tért vissza a fasiszta háborúból.” Arról beszélt ezután Christel, hogyan töltötte az idén a karácsonyi ünnepeket. — Nagyon szép karácsony volt — mondotta. — Mindenünk megvolt, amire vágytunk. De legnagyobb kívánságom az, hogy ne legyen újabb háború, s hogy helyreálljon hazánk egysége. ★ Ha véletlenül ismét találkoznék a villamosban látott fiatal anyával, elmondanám neki, amit a J. V. Stalin-gyárban a két fiatal munkáslánytól hallottam. Ruth Weber, a „Junge Welt” munkatársa Mi, lengyel fiatalok, virágokat és dalokat akarunk Kedves fiúk és lányok, aagyar barátaim! Faluról, Közép-Lengyelországból származóm, a megszállás alatt a fasiszták családommal együtt Németországba vittek. Most húszéves vagyok, 1950 óta dolgozom termelőszövetkezetben, eleinte munkás voltam az egyik mezei brigádban, 1952 óta brigádvezető és vezetőségi tag vagyok. Brigádomban 40 fő dolgozik. Szövetkezetünk 128 hektáron gazdálkodik. Istállóinkban több mint 50 szarvasmarha, 100 disznó és számos aprójószágunk van. Szövetkezetünkben 16 fiatal fiú és lány dolgozik. Könyvtárunk és népi zenekarunk is van. A földet a mezőgazdasági gépek segítségével műveljük meg. Az ifjúság egyre jobban érzi magát a közös gazdaságban. Jólétünk legékesebb bizonyítéka az, hogy míg az 1952-es évben egy munkaegység után 11 zloty és 4,50 kg gabona volt a részesedés, 1953-ban ez már 17 zlotyra és 6,60 kgra emelkedett. Ebben az évben pedig a zárszámadásnál még nagyobb részesedés elé nézünk. Nem azt jelenti ez, kedves barátaim, hogy most már sikerült mindent elérnünk. Meg vagyok győződve arról, hogy még igen sokat kell dolgoznunk a föld jobb kihasználása, s az állattenyésztés fejlesztése érdekében. De azt is tudjuk, hogy komoly erőfeszítésünkbe kerül még a termelőszövetkezeti ifjúság nevelése. Mi, fiatalok, nagy energiával és lelkesedéssel látunk munkához, szeretjük a mezei munkát, szeretjük szép szülőföldünket. Büszkék vagyunk arra, hogy búza- és rozstáblák susognak dús földjeinken, hogy bőségesen van ennivalónk, kenyerünk. A boldogsághoz és a derűs ifjúsághoz azonban elsősorban békére van szükségünk. Tudjuk, hogy a háborús gyújtogatók előkészítik Nyugat-Németország újrafelfegyverzését. Mi traktorokat, virágokat és dalokat akarunk, szeretett földünkön akarunk dolgozni. S hozzánk hasonló fiatalok milliói élnek minden országban. Együtt harcolunk a háborús készülődések ellen. Kedves barátaim! Fogjunk össze még erősebben, hogy megakadályozzuk a háborút. Forró, baráti üdvözletét küldi nektek: Dzippa Zdziolaw „Bielany” termelőszövetkezet, Wadroze Wielkie Lengyelország. 3 Legyen az új év még nagyobb sikerek esztendeje a népek közötti tartós békéért K. J. Vorosilov elvtárs újévi rádióbeszéde ♦ K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke az új év beköszöntése alkalmából a moszkvai rádióban a következő beszédet mondotta: — Kedves elvtársak! — Szeretett hazánknak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kedves állampolgára. — A most beköszöntő új év alkalmaiból szívélyes jó kívánságaimat küldöm önöknek! — Mélységes örömmel állapítjuk meg, hogy az elmúlt év alatt a szovjet dolgozók erőfeszítései következtében hazánk még gazdagabbá, még erősebbé vált. — Az elmúlt év soknemzetiségű hazánk szocialista ipara további fejlődésének, mezőgazdasága fellendülésének, tudománya és kultúrája virágzásának esztendeje volt. — Ezek az eredmények a hős szovjet nép — munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek — építő munkájának eredményeként jöttek létre. A kommunista társadalom fáradhatatlan építői, a békének és az emberek boldogságának dicső harcosai, kommunista pártjuk vezetésével biztosan haladnak az új győzelmek felé. — A most beköszöntő élben a szovjet nép Marx—Engels- Lenin—Sztálin fenkölt eszméitől lelkesítve, még nagyobb energiával fog dolgozni, hogy még hatalmasabbá tegye hazánkat. — Az új 1955-ös évbe lépve, sikereinkre büszkén, megelégedéssel állapítjuk meg azt is, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a békeszerető népek állhatatos erőfeszítéseinek következtében az elmúlt év folyamán bizonyos enyhülés állott be a nemzetközi feszültségben. A tartós és szilárd békéért folyó harc meghozta gyümölcseit. — A béke ellenségeinek azonban ez nem tetszik. — Nemtörődve népeik akaratával és megfeledkezve a történelem tanulságairól, egyes nyugati hatalmak kormánykörei továbbra is agresszív politikát folytatnak, amely veszélyes következményeket rejt magában. — A békeszerető népek nem mehetnek el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a nyugati hatalmak Európa szívében feltámasztják a német militarizmust, bonyolulttá teszik a nemzetközi helyzetet és fokozzák egy új háború veszélyét. — Külföldi országok tisztelt polgárai, férfiai, asszonyai, ifjai és lányait — Az elmúlt év, az egész emberiség szerencséjére, a béke éve volt. Nem kételkedem abból, hogy minden ország egyszerű, becsületes emberei nem akarnak háborút, békében és baráti egyetértésben akarnak élni. — A béke ellenségeinek nem sikerül majd megvalósítaniok tervüket, ha a népek kezükbe veszik a béke ügyét és végig kitartanak mellette. — A szovjet nép, testvéri egységben a nagy kínai néppel és a demokratikus országok minden népével, hiszik, hogy a most beköszöntő új év is a világ békéje további megszilárdulásának éve tesz. — A nemrég lezajlott moszkvai értekezleten az európai békeszerető államok megingathatatlan egységet, összeforrottságot és akaratot juttattak kifejezésre az európai népek békéjének és biztonságának magasztos ügyéért folytatott harcban. A szovjet dolgozók, valamint minden egyszerű külföldi ember üdvözölte a moszkvai értekezleten elfogadott deklarációt, amely egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére szólít fel. — A szovjet nép, nagy országunk ura, az egész emberiség békéjének, szabadságának és boldogságának élenjáró harcosa, alkotó erőtől és kimeríthetetlen energiától duzzadva lép az új évbe, készen arra, hogy még nagyobb hősiességgel harcoljon szeretett hazájának boldogságáért! — A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében meleg jó kívánságaimat küldöm önöknek az új év alkalmából, kedves honfitársaim! — Az új év alkalmából jó kivállataimat küldöm minden ország egyszerű és becsületes embereinek! Legyen az új év még nagyobb sikerek esztendeje az emberiség harcában a népek közötti tartós békéért, minden ember boldogságáért! — Boldog új évet kívánok! Íl francia parlament döntését a nyugati országokban is széles néprétegek ítélik el A francia nemzetgyűlési szavazás eredményét a külföldi lapok behatóan kommentálják. A Pravdában G. Rasszagyin írt értékelést. Rasszagyin tudósításában hangoztatja: „Állandóan fokozódott a Franciaországra és a francia képviselőkre gyakorolt angol-amerikai nyomás. Ez a lehető legnagyobb nyíltsággal, mondhatnánk a lehető legnagyobb cinizmussal történt. Mindezek ellenére Nyugat-Németország felfegyverzésének hívei kénytelenek voltak megelégedni alig két-három tucatnyi szavazattöbbséggel. Franciaországban egyetlen burzsoá párt sem akadt, amely egyöntetűen Nyugat-Németország felfegyverzésére szavazott volna. Több párt képviselőinek mintegy fele állást foglalt a párizsi egyezményekkel szemben. Ténylegesen a párizsi egyezményekre a képviselőknek csupán egy kisebbsége szavazott. A nemzetgyűlési határozatot a nép akarata, ellenére hozták.” Az angol polgári lapok péntek reggeli számaikban bő terjedelemben foglalkoznak a francia nemzetgyűlés bizalmi szavazásának eredményével. A burzsoá sajtó örömujjongással fogadta a hírt. A lapok azonban nem tudják elhallgatni azt a tényt, hogy noha Mendes-Francenak sikerült csekély nemzetgyűlési többséget szereznie, mind Franciaországban, mind Angliában a széles néprétegek elítélik a Nyugat-Németország felfegyverzését szentesítő egyezményt. A konzervatív Daily Telegraph megállapítja: „Mendes-France győzelme távolról sem diadal”. Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke a francia nemzetgyűlés szavazásának eredményéről alkotott véleményét az alábbiakban fejezte ki: „A Párizsban hozott döntés nem változtat azon, hogy a német szociáldemokrácia az egyezményeket elutasítja. A Német Szociáldemokrata Pártnak továbbra is az a véleménye, hogy ezek az egyezmények komoly akadályt jelentenek Németország békés és szabad újraegyesítésében és a nemzetközi feszültség enyhítésében. EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN... A NÉMET KOMMUNISTA PÁRT KONGRESSZUSA december 30-án Hamburgban befejezte munkáját. A kongresszus elfogadta a vezetőség által javasolt 32 tézist, amelyek a politikai helyzetet jellemzik és megjelölik a párt irányvonalát a német v militarizmus újrafelfegyverzése elleni harcban. Számos küldöttség javaslata alapján a kongresszus elhatározta, hogy a párt „thälmaini behívót” adjon ki Ernst Thälmann 1955-ben megünneplendő 69. születésnapjának tiszteletére. Ezután megválasztották a Német Kommunista Párt vezetőségét. Első titkárul Max Reimannt választották meg. A kongresszus küldöttei hosszas tapssal fogadták ezt a közlést. A kongresszus a Német Kommunista Párt vezetőségének megválasztása után elfogadta a német népihez intézett kiáltvány szövegét. Befejezésül meghallgatták Max Reimann hanglemezre felvett beszédét. Reimann, tekintettel a letartóztatás veszélyére, nem jelenhetett meg a kongresszuson. Ezzel a Német Kommunista Párt kongresszusa befejezte munkáját. A Német Kommunista Párt kongresszusa kiáltvánnyal fordult a német néphez, amelyben a többi között hangoztatja: „Mi, a Német Kommunista Párt hamburgi kongresszusának a legnagyobb nemzeti felelősség tudatától áthatott küldöttei ebben a sorsunk szempontjából óriási jelentőségű pillanatban kijelentjük minden németnek, de különösen a Bundestag minden képviselőjének: a párizsi egyezmények ratifikálása örökkétartóvá teszi Németország szétszakítottságát és ugyanakkor a porosz-német militarizmus hatalomrajutását, valamint a németek testvérháborújának és a harmadik világháborúnak német földön való előkészítését jelenti! Egyetlen német sem mondhatja, hogy ,erről nem tudott!” Ezért nem nyugatnémet hadseregről szóló törvényt, Hanem össznémet választójogi törvényt követelünk, Németországnak élnie kell, nem pedig elvéreznie!” A FRANCIA SZOCIALISTA PÁRT igazgató bizottsága csütörtökön este a párizsi egyezmények felett tartott szavazás után fegyelmi határozatot hozott az ellen a 18 képviselő ellen, aki a párizsi egyezmények ellen foglalt állást. Az igazgató bizottság elhatározta, hogy Max Lejeune volt minisztert végleg kizárja a pártból és a többi 17 képviselőtől, köztük Naegeten volt minisztertől minden megbízatást megvon. SZVETOZAR VUKMANOVICS, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettese a jugoszláv nemzetgyűlés ülésén Jugoszlávia 1955. évi társadalmi tervének tervezetéről tartott beszámolót, amelyet a „Borba” kivonatosan ismertetett. Vukmanovics beszámolója elején kiemelte az 1954. évi ipari termelés volumenének növekedését és az idei iparcikk-kivitel emelkedését. Az előadó a továbbiakban a jugoszláv gazdasági életben 1954-ben mutatkozott negatív jelenségekről beszélt Éveken át tartott szünet után — mondta — 1954 második felében a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária és Kelet-Németország kezdeményezésére helyreállt az árucsereforgalom ezekkel az országokkal. Az említett országokkal való kereskedelmi kapcsolatok normalizálása — folytatta Vukmanovics — fontos elemet jelent külföldi árucsereforgalmunk további bővítésében és a Szovjetunióval, valamint a többi keleteurópai országgal való kapcsolataink normalizálásában. A „ZSENMINZSIPAO” csütörtöki száma vezércikkben foglalkozik Sigemicunak, az új japán kormány külügyminiszterének azzal a kijelentésével, hogy Japán kölcsönösen elfogadható alapon hajlandó felvenni a rendes kapcsolatokat a Szovjetunióval és Kínával. A lap hangoztatja, hogy az új japán kormánynak ezt a nyilatkozatát örömmel kell üdvözölni. A Joszida-kormány lemondása után az új japán kormány megváltozott magatartásról tett tanúságot Japánnak Kínával és a Szovjetunióval fennálló kapcsolatai kérdésében. Nemcsak Sigemicu ku!iigyminiszt©r, hanem Hatojama miniszterelnök is "'kijelentette, hogy lépéseket kell tenni a Japán és Kína és a Japán és a Szovjetuniós között fennálló hadiállapot megszüntetésére. Sigemicu külügyminiszter azonban e hó 18-án a japán felsőház külügyi bizottsága előtt azt a nyilatkozatot tette, hogy Japán nem indíthat haladéktalanul tárgyalásokat a Szovjetunióval és még nem készül konkrét lépéseket tenni ilyen irányban. A „Zsenminzsipao" ezzel kapcsolatban rámutat Sigemicu magatartásának kétszínűségére.