Szabad Ifjuság, 1955. január-március (6. évfolyam, 1-76. szám)

1955-01-01 / 1. szám

1933 január 1. Szilveszteri est az Országházban A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa péntekről szombatra virradóra szilveszteri estet adott az Országházban.. Az esten megjelent: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja köz­ponti vezetőségének első titkára, A­agy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Hidas István, Ács La­jos, Szalai Béla, az MDP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Bata István és Me­kis József, a Politi­kai Bizottság póttagjai, Vég Bé­la és Matolcsi János, az MDP központi vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Boldoczki János külügy­miniszter, Piros László belügy­miniszter, Olt Károly pénzügy­­miniszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sán­dor szénbányászati miniszter, Szabó János város- és község­gazdálkodási miniszter, Erdei Fe­renc földművelésügyi miniszter, Pogácsás György, az állami gaz­daságok minisztere, Háy László külkereskedelmi miniszter, Bog­nár József belkereskedelmi mi­niszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szíjártó Lajos építés­ügyi miniszter, Bebrits Lajos köz­lekedés- és postaügyi miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Béres Andor, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Köz­pont elnöke, Vas Zoltán, a Mi­nisztertanács titkárságának ve­zetője, Szántó Zoltán, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke. Jelen volt a szilveszteri esten a politikai, gazdasági, kulturális élet sok kimagasló képviselője, a a tömegszervezetek vezetői, a néphadsereg tábornoki karéinak több tagja, a szocialista termelő­­munka kiváló dolgozói, vállalati igazgatók, a tudomány, az iro­dalom, a művészet kiváló kép­viselői, köztük Ru­sznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke, Ligeti Lajos, Lukáts György és Já­­nossy Lajos, Gillemot László, Varga József, Törő Imre Kos­­suth-díjas akadémikusok, Veres Péter Kossuth-d­íjas, az írószö­vetség elnöke, Gergely Sándor, Illyés Gyula, Barabás Tibor, Kó­nya Lajos Kossuth-díjas írók, Héttői Jenő, Bölöni György írók, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Szé­kely Mihály Kossuth-díjas kiváló művészek Pór Bertalan, Ek Sán­dor, Kadosa Pál, Somogyi Lász­ló, Fodor János, Szelbó Ferenc Kossuth-díjas érdemes művészek, Urai­ Tivadar kiváló művész, Pióker Ignác, Muszka Imre Kos­suth-díj­a­sok, a Szocialista Mun­ka hősei, Bihari Andor, a Szocia­lista Munka hőse, Kiszlinger Jó­zsef Kossuth-díjas sztahanovista és még sokan mások. Részt vett az esten a budapesti diplomáciai képviseletek több ve­zetője. Az est során neves művé­szek ünnepi műsort adtak elő. A szilveszteri est vidám han­gulatban folyt le. A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGE JELENTI­­ Bányászifjúságunk eleget tett kötelezettségének — túlteljesítette a vállalt 200.000 tonnát! Az ifjúsági frontbrigádok és csapatok teljesítve 1954.­­évi vállalásukat, több mint 200.000 tonna szenet adtak tervükön fe­lül. A DISZ központi vezetősége 1954 szeptember elején a bá­­styászifjúság hazafias kezdemé­­­nyezésére, dolgozó népünk és kormányunk előtt kötelezettsé­get vállalt, hogy az év végéig az ifjúsági frontbrigádok és csa­patok tervükön felül, 200.000 tonna szenet adnak hazánknak. A központi vezetőség büszkén jelenti, hogy bányászifjúságunk eleget tett kötelezettségének. A bányászifjúság a DISZ vezeté­sével hősies és áldozatkész munkával december 31-ig több mint 200.000 tonna szenet adott terven felül. Bányászif­júságunk e tettével bebizonyította, hogy forrón szereti hazáját és helyt­áll ott, ahová a haza ügye a leg­jobb harcosokat szólítja. Ebben a harcban élenjártak a várpalotai ifjúmunkások, akik 35.200 tonna, a pécsi ifjúmunká­sok, akik 13.500 tonna és a ta­tabányai ifjúmunkások, akik 44.000 tonna szenet adtak évi tervükön felül. A DISZ központi vezetősége forró üdvözletét küldi az ifjúsági frontbrigádok és csapatok tag­jainak és vezetőinek. Köszöne­tét fejezi ki a bányász műszaki és DISZ-vezetőknek, akik a több szénért folyó harc lelkes szerve­zői és vezetői voltak. Az elért nagyszerű eredmé­nyek lelkesítsék az ifjúsági frontbrigádokat és csapatokat hazánk felszabadulásának 10. évfordulójának tiszteletére in­dított versenyben, új sikerek, győzelmek elérésére. Ojerliai találkozások Berlin, 1954. december­­ Néhány nappal karácsony előtt történt. Egy berlini villa­moson utaztam. Velem szem­ben egy fiatal anya ült, ölében kisgyermekével. A kisfiú oda­nyomta orrocskáját a jégvirá­gos ablaktáblához, hogy job­ban szemlélődhessen. — Anyu, miért van ott ro­­­­mokban az a ház? — kérdez­te, ujjával egy romra mutat­va. Az anya válaszolt: — Bombák rombolták szét­ a há­borúban. Mert a háborúban tudod, sok ház ment tönkre és sok embernek kellett meghal­nia. A kicsi töprengett, majd így , szólt anyjához: — A mi há­zunk is rommá válna, ha is­mét háború lenne és elpusz­tulna az én rollerem is, meg a többi játékszerem? Az anya csak bólintott, mi­re a kicsi folytatta: — Akkor ne tegyen háború, soha töb­bé. A fiatalasszony még szoro­sabban magához ölelte a kis­fiút, s miközben megsimo­­gatta szőke hajfürtjeit, szemé­ben könnyek csillogtak ... ★ Tegnap ismét elvillamosoztam e romok mellett, ekkor jutott eszembe ez a kis pillanatkép. Az aranyfürtös kisfiú még nem ismeri a háborút, ő már azóta született. Elhatároztam, hogy megkérdezek néhány fiatalt, a­kik átélték a háborút, s akiknek em­lékezetében még elevenen "élnek ezek a szörnyű napok: mit szóltok ti a párizsi háborús szerződésekhez? Meglátogattam a treptowi (Berlin egyik kerülete) J. W. Staldnról elnevezett villamos­­készülékek­ gyárát. Alig léptem be a gyárkapun, feltűnt az üze­mi újság kifüggesztett példá­nya: „Mi, a Wolff- és Kupke­­brigád tagjai ellene vagyunk a párizsi háborús egyezmények­nek. Az a véleményünk, hogy a német ifjúságnak békében kell élnie és dolgoznia, nem pedig egy újabb háború csataterein el­véreznie. Ezért tiltakozunk a legerőteljesebben a párizsi és londoni egyezmények ratifikálá­sa ellen. De ha ratifikálnák eze­ket az egyezményeket, készen­állunk, hogy megvédelmezzük munkás- és parasztállamunkat”. Ez a felhívás csak egy a sok közül, amelyekben e népi tulaj­donban lévő üzem fiataljai ál­lást foglaltak. A felhívást a két brigád mind a 22 tagja alá­írta. Abban az­­ üzemrészben, ahol a villanyórákat készítik, beszél­gettem két fiatal munkásnő­vel: Inge Woykevel és Christel Roscherrel. Mindketten 21 éve­sek. A futószalag mellett, fürge kézzel szerelik össze az áram­számláló különböző alkatré­szeit. Az üzemben naponta 2000 villanyórát készítenek. Inge Woyke 1947-ben került az üzembe segédm­unkásnőként, s most má­r brigádvezető. — „1945 február 5-én bombázták szét a házat, ahol laktunk” — beszélte el. — Semmit sem tud­tunk megmenteni. Az amerikai bombák mindent elpusztítottak. Borzalmas volt. Nem maradt semmink, csak a puszta életünk. Egy pillanatig elgondolko­zott, majd így folytatta: — „Öcsém még egészen kicsike von akkor, már nem emlékszik vissza azokra a borzalmas idők­re. És ne is ismerje meg soha­sem, hogy milyen a légitáma­dás. Én mindig azok sorában ál­lok, akik küzdenek egy újabb háború ellen.” Christel Roscher egy másik brigádban dolgozik, szerelő. „Mi aránylag szerencsésen megúsz­tuk a háborút — mondja. — Lakásunkat nem érte bombata­­lálat. De családunkból két nagybátyám nem tért vissza a fasiszta háborúból.” Arról beszélt ezután Christel, hogyan töltötte az idén a kará­csonyi ünnepeket. — Nagyon szép karácsony volt — mondot­ta. — Mindenünk megvolt, ami­re vágytunk. De legnagyobb kí­vánságom az, hogy ne legyen újabb háború, s hogy helyreáll­jon hazánk egysége. ★ Ha véletlenül ismét találkoz­nék a villamosban látott fiatal anyával, elmondanám neki, amit a J. V. Stalin-gyárban­ a két fiatal munkáslánytól hallot­tam. Ruth Weber, a „Junge Welt” munkatársa Mi, lengyel fiatalok, virágokat és dalokat akarunk Kedves fiúk és lányok, a­a­­gyar barátaim! Faluról, Közép-Lengyelor­szágból származóm­, a meg­szállás alatt a fasiszták csa­ládommal együtt Németor­szágba vittek. Most húszéves vagyok, 1950 óta dolgozom termelőszövetkezetben, ele­inte munkás voltam az egyik mezei brigádban, 1952 óta brigádvezető és vezetőségi tag vagyok. Brigádomban 40 fő dolgozik. Szövetkezetünk 128 hektáron gazdálkodik. Istállóinkban több mint 50 szarvasmarha, 100 disznó és számos aprójószágunk van. Szövetkezetünkben 16 fia­tal fiú és lány dolgozik. Könyvtárunk és népi zene­karunk is van. A földet a mezőgazdasági gépek segít­ségével műveljük meg. Az ifjúság egyre jobban érzi magát a közös gazdaságban. Jólétünk legékesebb bizonyí­téka az, hogy míg az 1952-es évben egy munkaegység után 11 zloty és 4,50 kg gabona volt a részesedés, 1953-ban ez már 17 zlotyra és 6,60 kg­­ra emelkedett. Ebben az év­ben pedig a zárszámadásnál még nagyobb részesedés elé nézünk. Nem azt jelenti ez, kedves barátaim, hogy most már sikerült mindent elérnünk. Meg vagyok győződve arról, hogy még igen sokat kell dolgoznunk a föld jobb ki­használása, s az állatte­nyésztés fejlesztése érdeké­ben. De azt is tudjuk, hogy komoly erőfeszítésünkbe ke­rül még a termelőszövetke­zeti ifjúság nevelése. Mi, fiatalok, nagy energiával és lelkesedéssel látunk munká­hoz, szeretjük a mezei mun­kát, szeretjük szép szülőföl­dünket. Büszkék vagyunk arra, hogy búza- és rozstáb­lák susognak dús földjeinken, hogy bőségesen van enniva­lónk, kenyerünk. A boldogsághoz és a derűs ifjúsághoz azonban elsősor­ban békére van szüksé­günk. Tudjuk, hogy a hábo­rús gyújtogatók előkészítik Nyugat-Németország újrafel­­fegyverzését. Mi traktorokat, virágokat és dalokat akarunk, szeretett földünkön akarunk dolgozni. S hozzánk hasonló fiatalok milliói élnek minden országban. Együtt harcolunk a háborús készülődések el­len. Kedves barátaim! Fog­junk össze még erősebben, hogy megakadályozzuk a há­borút. Forró, baráti üdvözle­tét küldi nektek: Dzippa Zdziolaw „Bielany” termelőszövet­kezet, Wadroze Wielkie Lengyelország. 3 Legyen az új év még nagyobb sikerek esztendeje a népek közötti tartós békéért K. J. Vorosilov elvtárs újévi rádióbeszéde ♦ K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke az új év beköszöntése al­kalmából a moszkvai rádióban a következő beszédet mondotta: — Kedves elvtársak! — Szeretett hazánknak, a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének kedves állam­­polgára. — A most beköszöntő új év alkalmaiból szívélyes jó kívánsá­gaimat küldöm önöknek! — Mélységes örömmel állapít­juk meg, hogy az elmúlt év alatt a szovjet dolgozók erőfeszítései következtében hazánk még gaz­dagabbá, még erősebbé vált. — Az elmúlt év soknemzeti­ségű hazánk szocialista ipara további fejlődésének, mezőgaz­dasága fellendülésének, tudomá­nya és kultúrája virágzásának esztendeje volt. — Ezek az eredmények a­ hős szovjet nép — munkások, kolhoz­parasztok és értelmiségiek — építő munkájának eredménye­ként jöttek létre. A kommunista társadalom fáradhatatlan épí­tői, a békének és az emberek boldogságának dicső harcosai, kommunista pártjuk vezetésével biztosan haladnak az új győzel­mek felé. — A most beköszöntő él­ben a szovjet nép Marx—Engels- Lenin—Sztálin fenkölt eszméitől lelkesítve, még nagyobb energiá­val fog dolgozni, hogy még ha­talmasabbá tegye hazánkat. — Az új 1955-ös évbe lépve, sikereinkre büszkén, megelége­déssel állapítjuk meg azt is, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a békeszerető népek állhatatos erőfeszítéseinek következtében az elmúlt év fo­lyamán bizonyos enyhülés állott be a nemzetközi feszültségben. A tartós és szilárd békéért folyó harc meghozta gyümölcseit. — A béke ellenségeinek azon­ban ez nem tetszik. — Nemtörődve népeik akara­tával és megfeledkezve a törté­nelem tanulságairól, egyes nyu­gati hatalmak kormánykörei to­vábbra is agresszív politikát folytatnak, amely veszélyes kö­vetkezményeket rejt magában. — A békeszerető népek nem mehetnek el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a nyugati hatalmak Európa szívében fel­támasztják a német militariz­­must, bonyolulttá teszik a nem­zetközi helyzetet és fokozzák egy új háború veszélyét. — Külföldi országok tisztelt polgárai, férfiai, asszonyai, ifjai és lányait — Az elmúlt év, az egész em­beriség szerencséjére, a béke éve volt. Nem kételkedem abból, hogy minden ország egyszerű, becsületes emberei nem akarnak háborút, békében és baráti egyet­értésben akarnak élni. — A béke ellenségeinek nem sikerül majd m­egvalósítaniok tervüket, ha a népek kezükbe ve­szik a béke ügyét és végig ki­tartanak mellette. — A szovjet nép, testvéri egy­ségben a nagy kínai néppel és a demokratikus országok minden népével, hiszik, hogy a most be­köszöntő új év is a világ bé­kéje további megszilárdulásának éve tesz. — A nemrég lezajlott mosz­kvai értekezleten az európai bé­keszerető államok megingatha­tatlan egységet, összeforrottsá­­got és akaratot juttattak kifeje­zésre az európai népek békéjé­nek és biztonságának magasztos ügyéért folytatott harcban. A szovjet dolgozók, valamint min­den egyszerű külföldi ember üd­vözölte a moszkvai értekezleten elfogadott deklarációt, amely egy európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtésére szólít fel. — A szovjet nép, nagy orszá­gunk ura, az egész emberiség békéjének, szabadságának és boldogságának élenjáró harcosa, alkotó erőtől és kimeríthetetlen energiától duzzadva lép az új évbe, készen arra, hogy még na­gyobb hősiességgel harcoljon szeretett hazájának boldogsá­gáért! — A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében meleg jó kívánságaimat küldöm önök­nek az új év alkalmából, kedves honfitársaim! — Az új év alkalmából jó ki­­vállataimat küldöm minden or­szág egyszerű és becsületes em­bereinek! Legyen az új év még nagyobb sikerek esztendeje az emberiség harcában a népek kö­zötti tartós békéért, minden em­ber boldogságáért! — Boldog új évet kívánok! Íl francia parlament döntését a nyugati országokban is széles néprétegek ítélik el A francia nemzet­gyűlési sza­vazás eredményét a külföldi lapok behatóan kommentálják. A Pravdában G. Rasszagyin írt ér­tékelést. Rasszagyin tudósításá­ban hangoztatja: „Állandóan fo­kozódott a Franciaországra és a francia képviselőkre gyakorolt angol-amerikai nyomás. Ez a le­hető legnagyobb nyíltsággal, mondhatnánk a lehető legna­gyobb cinizmussal történt. Mind­ezek ellenére Nyugat-Németor­szág felfegyverzésének hívei kénytelenek voltak megelégedni alig két-három tucatnyi szava­zattöbbséggel. Franciaországban­­ egyetlen burzsoá párt sem akadt, amely egyöntetűen Nyugat-Né­metország felfegyverzésére sza­vazott volna. Több párt képvise­lőinek mintegy fele állást fog­lalt a párizsi egyezményekkel szemben. Ténylegesen a párizsi egyezményekre a képviselőknek csupán egy kisebbsége szavazott. A nemzetgyűlési határozatot a nép akarata, ellenére hozták.” Az angol polgári lapok pén­tek reggeli számaikban bő ter­jedelemben foglalkoznak a fran­cia nemzetgyűlés bizalmi sza­vazásának eredményével. A bur­zsoá sajtó örömujjongással fo­gadta a hírt. A lapok azonban nem tudják elhallgatni azt a tényt, hogy noha Mendes-France­­nak sikerült csekély nemzetgyű­lési többséget szereznie, mind Franciaországban, mind Angliá­ban a széles néprétegek elítélik a Nyugat-Németország felfegy­verzését szentesítő egyezményt. A konzervatív Daily Telegraph megállapítja: „Mendes-France győzelme távolról sem diadal”. Ollenhauer, a Német Szociál­demokrata Párt elnöke a fran­cia nemzetgyűlés szavazásának eredményéről alkotott vélemé­nyét az alábbiakban fejezte ki: „A Párizsban hozott döntés nem változtat azon, hogy a német szociáldemokrácia az egyezmé­nyeket elutasítja. A Német Szo­ciáldemokrata Pártnak továbbra is az a véleménye, hogy ezek az egyezmények komoly aka­dályt jelentenek Németország békés és szabad újraegyesítésé­ben és a nemzetközi feszültség enyhítésében. EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN... A NÉMET KOMMUNISTA PÁRT KONGRESSZUSA de­cember 30-án Hamburgban be­fejezte munkáját. A kongresszus elfogadta a vezetőség által java­solt 32 tézist, amelyek a politikai helyzetet jellemzik és megjelölik a párt irányvonalát a német v mi­­litarizmus újrafelfegyverzése elleni harcban. Számos kül­döttség javaslata alapján a kon­gresszus elhatározta, hogy a párt „thälmaini behívót” adjon ki Ernst Thälmann 1955-ben megünneplendő 69. születésnap­jának tiszteletére. Ezután megválasztották a Német Kommunista Párt veze­tőségét. Első titkárul Max Rei­­mannt választották meg. A kon­gresszus küldöttei hosszas taps­sal fogadták ezt a közlést. A kongresszus a Német Kom­munista Párt vezetőségének megválasztása után elfogadta a német népihez intézett kiáltvány szövegét. Befejezésül meghallgatták Max Reimann hanglemezre felvett beszédét. Reimann, tekintettel a letartóztatás veszélyére, nem je­lenhetett meg a kongresszuson. Ezzel a Német Kommunista Párt kongresszusa befejezte munkáját. A Német Kommunista P­árt kongresszusa kiáltvánnyal for­dult a német néphez, amelyben a többi között hangoztatja: „Mi, a Német Kommunista Párt hamburgi kongresszusának a legnagyobb nemzeti felelősség tudatától áthatott küldöttei eb­ben a sorsunk szempontjából óriási jelentőségű pillanatban kijelentjük minden németnek, de különösen a Bundestag min­den képviselőjének: a párizsi egyezmények ratifikálása örök­­kétartóvá teszi Németország szétszakítottságát és ugyanakkor a porosz-német militarizmus ha­talomraj­utás­át, valamint a né­metek testvérháborújának és a harmadik világháborúnak né­met földön való előkészítését je­lenti! Egyetlen német sem mond­hatja, hogy ,erről nem tudott!” Ezért nem nyugatnémet hadse­regről s­zóló törvényt, Hanem össznémet választójogi törvényt követelünk, Németországnak él­nie kell, nem pedig elvéreznie!” A FRANCIA SZOCIALISTA PÁRT igazgató bizottsága csü­törtökön este a párizsi egyez­mények felett tartott szavazás után fegyelmi határozatot hozott az ellen a 18 képviselő ellen, aki a párizsi egyezmények ellen foglalt állást. Az igazgató bi­zottság elhatározta, hogy Max Lejeune volt minisztert végleg kizárja a pártból és a többi 17 képviselőtől, köztük Naegeten volt minisztertől minden meg­bízatást megvon. SZVETOZAR VUKMANO­­VICS, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyette­se a jugoszláv nemzetgyűlés ülésén Jugoszlávia 1955. évi tár­sadalmi tervének tervezetéről tartott beszámolót, amelyet a „Borba” kivonatosan ismertetett. Vukmanovics beszá­molója ele­jén kiemelte az 1954. évi ipari termelés volumen­­ének növeke­dését és az idei iparcikk-kivitel emelkedését. Az előadó a továb­biakban a jugoszláv gazdasági életben 1954-ben mutatkozott ne­gatív jelenségekről beszélt Éveken át tartott szünet után — mondta — 1954 második felé­ben a Szovjetunió, Csehszlová­kia, Magyarország, Bulgária és Kelet-Németország kezdeménye­zésére helyreállt az árucsere­forgalom ezekkel az országok­kal. Az említett országokkal való kereskedelmi kapcsolatok nor­malizálása — folytatta Vukma­­novics — fontos elemet jelent külföldi árucsereforgalmunk to­vábbi bővítésében és a Szovjet­unióval, valamint a többi kelet­európai országgal való kapcso­lataink normalizálásában. A „ZSENMINZSIPAO” csü­törtöki száma vezércikkben fog­lalkozik Sigemicunak, az új ja­pán kormány külügyminiszteré­nek azzal a­ kijelentésével, hogy Japán kölcsönösen elfogadható alapon hajlandó felvenni a ren­des kapcsolatokat a Szovjet­unióval és Kínával. A lap hangoztatja, hogy az új japán kormánynak ezt a nyilat­kozatát örömmel kell üdvözölni. A Joszida-kormány­ lemondása után az új japán kormány meg­változott magatartásról tett ta­núságot Japánnak Kínával és a Szovjetunióval fennálló kapcso­latai kérdésében. Nemcsak Sige­­micu ku!iigyminiszt©r, hanem Hatojama miniszterelnök is "'­ki­jelentette, hogy lépéseket kell tenni a Japán és Kína és a Ja­pán és a­ Szovjetuniós között fenn­álló hadiállapot megszüntetésére. Sigemicu külügyminiszter azonban e hó 18-án a japán fel­sőház külügyi bizottsága előtt azt a nyilatkozatot tette, hogy Japán nem indíthat haladéktala­­nul tárgyalásokat a Szovjetunió­val és még nem készül konkrét lépéseket tenni ilyen irányban. A „Zsenminzsipao" ezzel kap­csolatban rámutat Sigemicu magatartásának kétszínűségére.

Next