Szabad Ifjuság, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-78. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Mindenki felszállt? indul az időgép egy esztendővel előbbre! Bizonyosan emlékszel, ked­ves olvasó — hiszen csak egyetlen nap telt el azóta —, hogy szombati számunkban utazásra hívtunk: lásd te is, mivel gazdagodott szép hazánk a múlt esztendőben. Most foly­tatjuk az utazást — de ezúttal már a jövőben. Tehát 1956. de­cember 31-et mutat a naptár, amikor. Erőmű, gépesített bánya, atomreaktor ... Kis várakozás után végre ránk kerül a sor. Sokan kere­sik fel a szép kiállítási termet, hiszen a sok-sok fénykép, az apró modellek néhány terembe sűrítik hazánk életének egy esztendejét az 1956. évi ered­ményeket, újdonságokat. Az első terem bejárata fölött fel­irat: 1956-ban a nehézipar 10,1 százalékkal növelte termelését. A falon hatalmas méretű képek. Az egyik a Tiszamenti Vegyiműveket, az épülő gyár­kolosszust mutatja. A másik a Szőnyi Krakk-üzem építke­zéséről ad hírt, a harmadik a Rudabányai Vasércdúsító óriás arányait szemlélteti. A Tisza­­palkonyai Erőmű nagyszerű látképe már régi ismerősünk, hiszen 1955-ben is írt róla az újság, s közöltük rajzait. So­kan állják körül az atomreak­tor modelljét, amelynek épí­tését szintén az 56-os évben kezdtük el. Siók látogatót vonz a Pécsújhelyi Erőmű látké­pe is. Az egyik sarokban valósá­gos kis bányát látunk. Két csille szén — ez jelképezi a múltat, öt csille — ez a je­lent. 1938-ban 10 mázsa szén volt a bányászonkénti szén­­termelés. 1956-ban ez a szám 24-re emelkedett. A nagy­arányú gépesítés, többi között a 200 Kóta-féle kiszakodó és a 25 Hidasi-féle felrakógép, sok száz méternyi­­ gumi- és kaparószalag megtette a ha­tását. A fejlődés Baranyában a legnagyobb, hiszen egyetlen év alatt 18 százalékkal emel­kedett a feketeszén termelé­se. De örülhetnek a háziasz­­szonyok is: egyetlen esztendő alatt 85 százalékkal nőtt a bri­kett-termelés. Könnyebbé vált a szénbányászok munkája: 1955 ben minden 1000 csilléből csak nyolcat fejtettek gépi erő­vel, ma viszont már huszon­egyet. M­iűszáj - amely a Holdig ér Kis térkép előtt állunk. Há­rom pálca van előtte. Bárki megfoghatja akármelyiket: ha az első ötéves terv feliratát hozzáérinti az első gombhoz, sárga fények jelzik azokat a községeket, ahová bevezették a villanyt. Az 1956-os évet — második ötéves tervünk első esztendejét — zöld lámpácskák jelzik ezen a térképen: 94 fa­luba vittük el ismét a villa­mosenergiát. Ötletes a műszálak fejlődé­sét bemutató ábra. Kerek föld­gömb köré hatszor csavarodik a műszál, s onnan merész ív­ben , a Holdat megkerülve tér vissza a Földre. Csodá­latos? Dehogyis! Csak olyan egyszerű cikkről van szó, mint a műszálból készített bokafix zokni. Ebben az évben kétmil­lió-négyszázezer párat gyártot­tunk, s miután egy pár elkészí­téséhez a mérnökök véleménye szerint 385 méter fonal szüksé­ges, bárki elvégezheti a szor­zást és ez éppen kilencszázezer kilométert tesz ki. Ebben az évben megkezdték a gyűrhetetlen ruha készítését, amely az előzetes tapasztalatok szerint másfél évről két és fél évre növeli egy-egy férfiruha élettartamát és igen szén, kel­lemes viselet. Olyan létesítményekről is hallhatunk itt, amelyekről bi­zony keveset ír az újság. Ugyan ki hallott arról, hogy a Debreceni Hajlítottbútoráruk Gyárát tovább fejlesztik? Pe­dig a csaknem 30 millió forin­tos beruházás nagy ered­ményt hoz. Ha az új gyár tel­jes erővel dolgozik — s mond­juk, csak székeket gyártana —, akkor a jelentős exportra ter­melés mellett is Debrecen, Szeged és Miskolc valamennyi lakosát, csecsemőtől az aggas­tyánig új székekre ültethet­nénk. Sdlermó, „törpe“ rádió Érthetően nagy a csoporto­sulás a televíziós vevőkészülék előtt. Ebben az évben kezdtük meg a sorozatgyártást. Néhá­­nyan a Törpex- és a Trivox­­rádiókban gyönyörködnek. Az előbbi olyan kicsi, mint egy családi gyufás skatulya és mégis öt-hat külföldi állomást „behoz”, a másik hangszórós, komoly világvevő készülék. Ebben a teremben láthatunk híradást arról is, hogy 1956- ban száz „stuka” villamos ké­szült a Ganz Vagongyárban. A száz új villamos motorkocsi, a 284 autóbusz és 15 troli sok várakozástól, ácsorgástól kímé­li meg az embereket. A sarok­ban három kis modell, a 120, a 600 és a 2000 lóerős Diesel elektromos mozdonyok kicsi­nyített másai. Nemcsak új exportlehetőségeket jelente­nek, hanem az utazást is meg­könnyítik. Két és félmilliárd forint lakásépítésre A negyedik terem a lakás­építést mutatja. Egyetlen esz­tendő alatt­­két és félmilliárd forintot fordítottunk lakásépí­tésre, 70 százalékkal többet, mint 1955-ben. Befejeződött Budapesten 5600 lakás építé­se, 6500 mellett még ott sora­koznak az építő állványok, s tovább folynak azok a mun­kák is, amelyek a békeköl­csön túljegyzéséből készülnek: a kétszázmillió forintból Buda­pesten 1600, vidéken 1400 la­kást építünk. Végigjártuk a kiállítást. Mint mindenütt, itt is a vastag vendégkönyv az utolsó „állomás”, írjunk bele mi is, hiszen minket is magával ragadott a megvalósult tervek nagyszerű­sége. „Mi tervezzük, mi építjük az országot — jövőre még töb­bet teszünk a haza felvirágzásáért!” Németi Gyula (A vezércikk folytatása) mól és a DÍVSZ megalaku­lása évfordulójának széles­körű megünneplése, é­s így sorolhatnánk azt a gazdag, sokoldalú munkát, amellyel szervezeteink a fiatalok szo­cialista szellemű nevelését segítik. S nevelőmunkánk gaz­dagodásának, eszmei erősö­­désének természetes vele­járója volt ifjúsági szövetsé­günk szervezeti erősödése, s ezzel együtt a DISZ befolyá­sának növekedése a fiatalok között. Ma már csaknem nyolcszázezer fiatal van so­rainkban, akik bizalommal lépték át szövetségünk ka­puját. S ha ez a bizalom mind több fiatal szívében ver gyökeret, akkor újabb tíz- és százezrek növelik a mi táborunkat, azt a tábort, amelyen belül sokkal erő­teljesebben juthat el a párt szava, a mi szavunk a fiata­lokhoz. S minél nagyobb ez a tábor, minél erősebb a DISZ, annál erőteljesebben juthat el ez a szó az egész magyar ifjúsághoz! Szövetségünk az elmúlt év­ben olyan körülmények kö­zött fejlődött, amikor alap­szervezeteink egy része még nem végezte munkáját elég kielégítően, még nem szilár­dult meg eléggé. Szövetsé­günket tehát továbbra is kettős módon kell erősíte­nünk: tartalmasabbá, szín­vonalasabbá, szervezettebbé tenni az alapszervezetek munkáját, ugyanakkor gon­dosan ügyelve arra, hogy nap mint nap újabb fiatalo­kat vonjunk be sorainkba. Vonjuk be a fiatalok százez­reit a politikai, termelési, kulturális és sporttömegmoz­galmainkba, hogy ily módon, a fiatalok közelebb érezzék magukhoz szövetségünket. Neveljünk olyan ifjúsági ve­zetőgárdát, amely képes irá­nyítani a mi nyolcszázezres, s millióssá növekvő ifjúsági szövetségünk szervezeteit. S ha meggondoljuk, bizony nem kis feladat vár erre a gárdára, nem kis feladat vár ifjúsági szövetségünkre, mert 1956-ban tovább akarunk ha­ladni előre, mert gyarapíta­ni akarjuk eredményeinket, megszüntetni fogyatékossá­gainkat. Milyen fogyatékosságokról van szó? Fiataljaink egy ré­sze előtt nem elég világos még az összefüggés napi termelőmunkájuk és a szo­cializmus építése között. Be­szélgetéseken, előadásokon, vitákon, a politikai tömeg­munka legkülönbözőbb le­hetőségeit felhasználva kell megértetnünk velük, hogy az ő munkájukkal épül a szo­cializmus, az a társadalom, amely nekik, személy szerint is biztosítja a jólétet, gaz­dagságot, a békés, boldog életet. Beszéljünk részle­tesen a második ötéves terv nagyszerű távlatairól és első esztendejének, 1956-nak lel­kesítő feladatairól. Arról, hogy megkezdjük a Tisza­­menti Vegyiművek építését, hogy 1956-ban Sztálinváros­­ban vasat ad már a II. szá­mú nagykohó, hogy Buda­pesten csaknem tízezer új la­kás épül, csaknem száz köz­séget villamosítunk az idén. A fiatalok egyes rétegei­ben még érezhető a jobb­oldali elhajlás hatása. Talál­kozunk még olyan nézetek­kel, amelyek lebecsülik az elmúlt tíz esztendő eredmé­nyeit, pártunk harcait az új szocialista Magyarország fel­építésében. Előfordul, meg nem engedhető hangú kriti­­zálgatás a sportoló ifjúság, az egyetemisták, értelmiségi fiatalok egyes csoportjaiban. Előfordulnak a nacionaliz­mus megnyilvánulásai is. Ifjúsági szövetségünknek az a feladata, hogy az ilyen, többnyire alapjában véve be­csületes, de káros befolyás alá került fiataloknak meleg szóval bebizonyítsa, mennyi­re nincs igazuk, mennyire hibás, téves utakon járnak. Ifjúsági szövetségünk fon­tos kötelességei közé tartozik az eddiginél sokkal többet törődni a fiatalok érdekeinek védelmével, életkörülmé­nyeivel, életének apró moz­zanataival. Olyasmivel is például, hogyan öltözzenek, milyen a szép divat, hogyan szórakozzanak, milyen zené­re táncoljanak, milyen köny­veket olvassanak. Bár az elmúlt esztendőben e területen is jelentősen elő­reléptünk, ifjúsági szövetsé­günknek még többet kell tennie ezért, hogy az ifjúság különböző rétegei megtalál­ják sajátos igényeik kielégí­tését a DISZ-ben. Különösen sok a tennivaló, hogy a lá­nyokat, fiatalasszonyokat be­vonjuk ifjúsági szövetsé­günkbe s legyenek olyan szakkörök, foglalkozások, amelyek különösképpen meg­felelnek az ő sajátos érdek­lődésüknek. A DISZ legfontosabb fel­adata — és ezen mérhetjük le majd az 1956-os esztendő­ben végzett munkánkat is — tovább javítani az ifjúság nevelésének színvonalát, nö­velni szövetségünk taglétszá­mát, elérni, hogy valóban nyolcszázezer fiatalnak adjuk át az új tagsági könyvet s minél hamarább elkövetkez­zék az idő, amikor az egy­­milliomodik DISZ-tag is ke­zébe veszi új tagsági köny­vét. Tartalmat adni ennek a munkának, jobbá, elevenebbé formálni szervezeteink életét, színvonalasabbá, szélesebb­­körűvé tenni az ifjúság ter­melési mozgalmát, növelni a fiatalok marxista-leninista műveltségét, szakmai tudását. Nőtt, erősödött az elmúlt esztendőben ifjúsági szövet­ségünk, s hogy ez így volt, azt elsősorban pártunknak köszönhetjük, amely meg­védte minden támadástól, ta­nította, segítette a DISZ-t, s az ifjúság nevelését a társa­dalom közügyévé tette. Kö­szönet jár most ifjúsági ve­zetőinknek, akik nap mint nap áldozatos munkával har­coltak új eredményeinkért. Köszönet a terveiket teljesítő és túlteljesítő munkásifjúság­nak, a dolgozó parasztifjú­­ságnak, amelynek sorából egyre többen értik meg, hogy a szocialista gazdaságban a helyük. Köszönet egész ifjú­ságunknak, amely egyre kö­zelebb érzi magát szövetsé­günkhöz, amelynek soraiból egyre többen érzik, hogy kö­zöttünk a helyük. Legyen 1956 szövetségünk további megerősödésének esz­tendeje, segítsük még na­gyobb erővel, szívvel, lelke­sedéssel pártunkat, hazán­kat, dolgozó népünket a szo­cializmus építésének ebben az esztendejében! Korunkban a nemzetközi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének nyilatkozata Ch. Shutt-nak N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke a következő válaszokat adta Ch. Shutt-nak, a Tele­­news televíziós és filmhíradó­­társaság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire. KÉRDÉS: Úgy gondolja-e, hogy Genf szelleme, amely a négy kormányfő júliusi érte­kezletén megnyilvánult, még mindig él és élni fog? VÁLASZ: A négy kormány­fő genfi értekezletének törté­nelmi jelentősége az volt, hogy az együttműködés és a kölcsö­nös megértés szelleme, amelyet résztvevői tanúsítottak, megte­remtette az államok közötti vi­szony javulásának reális lehe­tőségeit, megteremtette a né­pek közötti szilárd béke bizto­sításának perspektíváit. A világ népei békét akar­nak és gyűlölik a háborút. Azt szeretnék, hogy Genf szelleme és vele együtt a béke és a jobb jövő reménye erősödjék és fej­lődjék. Épp ezért meggyőződésünk, hogy nem sikerül eltemetni azt, ami a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfőinek genfi értekezletén történt és aminek a nemzetközi helyzet megjavításában már fontos szerepe volt. KÉRDÉS: Miért jutott lénye­gében zsákutcába a külügymi­niszterek nemrég történt genfi találkozása, mi volna az ön véleménye a négy kormányfő új értekezletének összehívásá­ról? VÁLASZ: Bár mint tudjuk, a külügyminiszterek értekezle­tükön nem hoztak a napiren­den szereplő kérdésekről meg­egyezéses határozatokat, az ér­tekezlet mégis elősegítette a résztvevők álláspontjának to­vábbi tisztázását, aminek meg kell a jövőben könnyítenie a kérdések megoldását. Ami a négy hatalom kormányfőinek új értekezletét illeti, ez az ér­tekezlet termékeny lehet, ter­mészetesen, ha a megérett nemzetközi kérdések megvizs­gálásához minden résztvevő az összes érdekelt fél érdekeinek kellő figyelembevételével fog­­ hozzá. KÉRDÉS: Az Egyesült Álla- I mokban és külföldön sok meg-­­ figyelő véleménye szerint az atomzsákutca annak eredmé­nye, hogy mind a Keletnek, mind a Nyugatnak van hidro­génfegyvere. Mi az ön véle­ménye arról a lehetőségről, hogy ez a szörnyű fegyver automatikusan kizárhatja a hidrogénháború szörnyű lehe­tőségét? VÁLASZ: Ha már „atom­­zsákutcáról’­ beszélünk, ez egy­általán nem a hidrogénfegyver létezésének eredménye. Az a tény, hogy eddig még nem ol­dódott meg az atom- és hidro­génfegyver megtiltásának kér­dése, annak az eredménye, hogy egyes hatalmak nem haj­landók az atom- és hidrogén­fegyver megtiltására. Ami a Szovjetuniót illeti, a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, az atom- és a hidrogénfegyver feltétlen meg­tiltásának és az erre vonatkozó határozat végrehajtása feletti hatékony nemzetközi ellen­őrzés megteremtésének válto­zatlanul híve. Ilyen határozat elfogadása megszabadítaná a népeket az új háborútól való félelemtől, véget vetve a súlyos terhekkel járó fegyverkezési hajszának és lehetővé tenné, hogy az államok minden erő­forrásukat a békés fejlődés, a jólét fokozása szolgálatába állítsák. Helytelen azt állítani, hogy automatikusan kizárt a hidro­génháború lehetősége, mert mind a Keletnek, mind a Nyu­gatnak van hidrogénfegyvere. Az ilyen állítások a valóság­ban elaltathatják az atom­háború veszélyének elhárítá­sáért küzdő népek éberségét. Természetesen az a tény, hogy a jelenlegi körülmények között nem lehet büntetlenül használni az atom- és hidro­génbombát, némileg vissza­tartja azokat a köröket, ame­lyek szeretnének tömegpusz­tító eszközökkel vívott háborút kirobbantani. Épp ezekből a körökből terjednek is el azok a veszélyes állítások, hogy az „atomhatalom“ növelésével és a fegyverkezési hajsza folyta­tásával lehet a békét fenn­tartani. Világos, hogy a fegyverke­zési hajsza, és így az atom­fegyverkezési hajsza, nemcsak­­hogy nem csökkenti, hanem ellenkezőleg fokozza az új háború veszélyét. A Szovjet­unió ezért az úgynevezett atomzsákutcából való kivezető utat nem a fegyverkezési haj­sza folytatásában látja, ha­nem abban, hogy új erőfeszí­téseket k­ell tenni az atomfegy­ver eltiltásában és a fegy­verkezési hajsza megszünteté­sében való megegyezés céljá­ból. KÉRDÉS: Milyenek az ön véleménye szerint az új évben a béke perspektívái? VÁLASZ: Az elmúlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jellemezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, a béke és a népek közötti barátság megerősítéséért. Sokan azok közül, akik korábban kételked­tek ebben, most világosan lát­ják, hogy korunkban a nem­zetközi együttműködés és bi­zalom teljesen megvalósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a világ kormányai és elsősorban a nagyhatalmak kormányai a népek leküzdhetetlen békevá­gyával törődve tettekkel fog­nak a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az álla­mok közötti bizalom megerő­sítésére törekedni, akkor 1956 a „hidegháború“ megszünte­téséért, a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért, az államok közötti bizalom megteremté­séért vívott harc új sikereinek tanúja lesz. KÉRDÉS: Kíván-e a világ népeihez, főleg az amerikai néphez valamilyen üzenetet intézni? VÁLASZ: Szeretném fel­használni ezt az alkalmat, hogy az amerikai néphez el­juttassam szívélyes üdvözlete­met és újévi jókívánságaimat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élhetnek. Az Amerikai Egye­sült Államok és a Szovjetunió közötti baráti kölcsönös meg­értés fejlődése és megerősödé­se az általános béke megszi­lárdításának ügyét sokkal vin­­­­né előre. Készülnek a nylon­blúzok A Habselyem- és Kötöttárugyárban már a következő évre készülnek. 1956 első negyedévében öt különböző fazonban nylonblúzokat készítenek a gyárban. Most folynak a kísér­letek nylon férfiingek gyártására is. Képünkön: Rácz Józsefné modellvarrónő és Palotai Aranka ifjúmunkás­­varrónő próbálják az egyik modellt

Next