Szabad Ifjuság, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-78. szám)

1956-03-18 / 67. szám

TI HOGYAN CSINÁLJÁTOK ? L. Tóth György elvtárs vitaindító levelében arról pa­naszkodott, hogy nincsenek hozzá elég bizalommal a fia­talok, nem keresik meg, nem kérik tanácsait — egyszóval úgy érzi, nincs elég tekintélye. Sok olvasónk figyelmét ragadta meg ez a gondolat és tanácsokkal, saját életükből vett példákkal igyekeznek megmagyarázni S. Tóth elv­­társnak, mi szükséges a bizalom megszerzéséhez. Arany Tiborban nem csalódtunk Törődj az emberekkel, s ha bizalommal lesznek irántad, bizalommal lesz­nek az ifjúsági szövetség iránt is. Erről ír Ret­tich Ferenc, a Laborató­riumi Felszerelések Gyára DISZ-bizottságának titkára: Kevés az olyan fiatal, akinek ne lennének mind a magánéletében, mind ter­melőmunkája közben gond­jai, problémái. De még ke­vesebb az olyan fiatal, aki­nek magától is eszébe jutna ezért felkeresni a DISZ-t. Erre mi is rájöttünk és igyekeztünk magunk meg­keresni a fiatalokat. Segí­tettünk gond­jaikon és ugyanakkor erősítettük szervezetünket, növeltük tekintélyét. Talán egy gya­korlati példával tudnám legjobban bebizonyítani azt, hogy milyen sokat jelent a DISZ-szervezet tekintélyé­nek növelésében a fiatalok­kal való törődés. Vállalatunk egyik fiatal dolgozóját, Arany Tibort fegyelmezetlen magatartá­sa, iszákosisága miatt több, mint fél évvel ezelőtt fegyel­mi úton eltávolítottak vál­lalatunktól. Elbocsátása után egy-két hónappal tu­domásunkra jutott, hogy Arany Tibor nagyon nehéz családi körülmények kö­zött él. Üzentünk neki: „Ré­gi DISZ-szervezete beszél­getni szeretne vele, várjuk őt.“ Arany elvtárs engem keresett fel, elpanaszolta bajait, de azt is nagyon őszintén elmondta, mennyi­re megbánta, amit tett, mennyire fáj a szíve, hogy nem dolgozhat a szakmájá­ban , s azután elkesere­detten, lemondóan hozzá­tette: tudja ő jól, hogy ide többet nem vennék vissza. Arany elvtárs tévedett. A DISZ-szervezet vezetősége kezességet vállalt érte, s újból alkalmazták vállala­tunknál. Arany Tiborban pedig nem csalódtunk. Az­óta nyolc hónap telt el, s Arany elvtárs megbecsült dolgozója vállalatunknak, megbecsült tagja DISZ- szervezetünknek. Tervét rendszeresen 100 százalékon felül teljesíti, s mint DISZ- csoportbizalmi is megállja a helyét. Nekünk, vezetőknek, min­denben példát kell mutat­nunk, csak így szerezhetjük meg tekintélyünket a fiatalok előtt. Lássák, hogy szabad időnket szívesen áldozzuk a DISZ-ért. Foglalkozzunk min­denkivel és főleg sohasem ígérgessünk felelőtlenül olyas­mit, amit nem tudunk végre­hajtani. Szabó Béla Balatonszentgyörgy Én is gyakran álltam ki a fiatalok érdekében, talán gyakran olyankor is, amikor nem volt teljesen igazuk. Ki­alakult egy elvtársiasnak nem nevezhető „haveri” kapcso­lat. Párttitkárunk, aki külön­ben minden segítséget meg­Fettich Ferenchez hasonló gondolatokat ír meg S. Tóth elvtárshoz cím­zett le­velében Kiss György is, a Budapesti Városi Ta­nács Közétkeztetési Ta­nulóiskola DISZ-bizottságá­­nak titkára, ő már több példát is említ. „Tekintélyt szerezni, a fiatalok bizalmát megnyer­ni nem könnyű dolog — írja —, de csupán rajtunk múlik, hogy milyen eszkö­zökkel próbáljuk ezt elérni. Beláttuk, hogy nem elegen­dő, ha csak a tanulás és a szakmai munka iránt ér­deklődünk. A fiatal érezze, hogy egész élete elválaszt­hatatlan az ifjúsági szövet­ségtől. Mennyi példát tud­adott, ezt helytelenítette. Ma­gam sem tudtam, mit tegyek. A kerületi bizottsági ülésen el­mondtam problémámat. A ke­rületi párt-végrehajtóbizottság titkára adott választ, amit Tóth elvtársnak is figyelmébe ajánlok. Azt mondta: a fiata­lok között végzett nevelőmun­­ka csak akkor lehet eredmé­nyes, ha meggyőződéses és távol áll minden személyeske­déstől. A titkár ne keresse a „haveri” kapcsolatokat, ha­nem vezetője, barátja legyen a rábízott fiataloknak. Az ok­kal, ok nélkül való „kiállás” elvtelenséghez vezet és nem növeli a szervezet tekintélyét, ő Bakos András DISZ-titkár. Általános Épülettervező Vállalat­nék sorolni erre! Eszembe jut D. S. tanulónk esete, akinek mostohaanyja volt és sehogyan sem tudták megérteni egymást. Emiatt D. S. kedvetlen volt. Nem tudott tanulni,, nem szere­tett otthon lenni. Két alka­lommal is beszélgettünk D. S. mostohaanyjával és úgy látjuk, nem is eredményte­lenül. Kedves Tóth elvtárs! El­mondhatom, akkor va­gyok boldog, ha egyre sű­rűbben nyílik a DISZ-szoba ajtaja, s a fiatalok min­den ügyes-bajos dolgukkal bizalommal jönnek hoz­zánk. „Gyere el hozzánk.. .VARÁZSKÖNTÖS* NÉLKÜL A paksi Konzervgyárban még a legkomolyabb DISZ-gyűlé­­sen is így szállítják a DISZ-titkárt: „Ide figyelj Zsiga ..Ha végigmegy valamelyik rróihelyen, innen is, onnan is a nevét kiáltják: „Zsiga gyere idei, na gyere már ide is ...” Zsiga, teljes nevén Guti Zsigmond, nagyon népszerű a gyárban. Mindenki ismeri, szereti, barátjának tekinti ezt a fekete hajú, mosolygós arcú fiatalembert★ Nem egy olyan fiatalemberrel, lánnyal találkoztunk már, aki — miután vezetőnek választották őt a fiatalok — valami­féle varázsköntös­t húzott magára, amitől nem tud szabadulni. Ebben a varázsköntösben aztán csuda dolgokat visz végbe: a Jóskát, a Juliskát, a Pistát — korábbi játszótársait, barátait magázni kezdi a taggyűlésen. Ahelyett, hogy egy összejöve­telen így szólna hozzájuk: Na gyerekek, jó lesz, ha ezt így csináljuk? — Így beszé­l: Tisztelt tagtársaim! Ma meg kell tárgyalnunk azokat a kérdéseket, amelyek...” stb. Kimarad a csapatból, mert „elfoglaltsága miatt” nincs ideje futball­­cipőt húzni. Nem udvarol, alig táncol, a lányokkal szemben túlságosan kimért, hivatalos, mondván: titkár vagyok, vi­gyáznom kell a tekintélyre. Csoda-e, ha az ilyen titkárt a háta mögött kinevetik? „Ismerek egy olyan titkárt — írta­­a napokban Táltos Attila Tibor levelében —, aki együtt üti a labdát a fiatalokkal, a fiúk ismerik őt, még azt is tudják róla, mikor szerelmes. Ha fegyelemről van szó, kérlelhetetlen. S ezt azoktól követeli meg leginkább, akikkel legfőbb barátságban van. Ennek a titkárnak van tekintélye”. Biztosan így van. Népszerűnek csak azt a vezetőt nevezhetjük, akit a közösség ügye iránti odaadásáért, magatartásbeli jótulajdonságaiért, vidámságáért mindenki tisztel és szeret. Jó pajtásának, barátjának tekint és ezért bízik benne. Guti Zsigmond egyszer, amikor az üzem egyik ifjúmun­kását három idegen valamilyen lány-ügyben megtámadta, ő maga állt a verekedők közé, ő tolta el barátja arca elől a pofonra emelkedő kezet. Máskor három ízben vitte motoron Szek­szárdiba a megyei tanácshoz Rapp Imrét, az üzem egyik fiatal lakatosát, hogy engedélyt szerezzen neki a szakmunkás­vizsgához. Zsigmond jól futballozok, jól motorozik, elsők kö­zött van a lövészkörben, jól táncol, vidám, vicceket mesél, so­kat olvas, s ami a legfontosabb: Jól dolgozik, nem ismeri azt a bűvös varázsköntöst, amitől oly sokan nem tudnak szabadulni. Turnusok. SthfarfHuff Azelőtt csak tisztnek meg csendőrnek tudtam hazudni, de most, amikor Nemest hallgat­tam, elhatároztam, hogy neki is hazudni fogok. Persze, akkor még nem tudtam volna olyan jól megmondani, mint ma, hogy miért, de már akkor is éreztem, hogy hiába vagyunk egy pártban a kormánybiztos úrral, nem elvtárs, hanem el­lenség előtt állok. — Nos? — kérdezte édeskés mosollyal Nemes. — Hát... megpróbálom ... — és nagyot nyeltem a szóra. — Derék, nagyon derék, nem csalódtam magában, Ko­vács elvtárs. Egy ilyen öreg munkásmozgalmi ember, mint én, úgy ismeri már az ember­anyagot — elég egy szó és én már pontosan megmondom, ki­ben mi lakik. És velünk akar­nak versenyezni azok a jött­­mentek! No igen. Hát szóval megegyeztünk. Igazán nagyon örülök, kedves Kovács elv­társ. Meglátja, sohasem fogja megbánni a mai napot. A Nép­­köztársaság nem lesz hálátlan védelmezőivel szemben. Nem. Hát szóval — nos igen, ami a részleteket illeti, azt Töggyes­­sy csendőrszázados úrral kell megbeszélnie. Töggyessy tes­­testü­l-lelkestül a mi embe­rünk. Keresse föl a laktanyá­ban, majd adok neki egy le­velet, vigye magával. — Töggyessy százados úr bizonyára érdeklődni fog ma­gánál, kedves elvtárs — mon­dotta Nemes egy pillanatra abbahagyva a levélírást — a százados urat bizonyára érde­kelni fogja, mit ígért Gyulai a naményiaknak, ha Okuli­­csányit, Gyulai régi személyes ellenségét meggyilkolják. De — persze — ha maga nem volt ott az alkunál, ne mondjon semmit, úgyis éppen elég tanú vallott már Gyulaira. Nemestől egy zárt borítékot kaptam, meg — búcsúzóul — egy aranyvégű cigarettát. S ami a legfontosabb volt: csendőr- és detektívkíséret nélkül engedett ki az utcára. Ahogy kiértem, csak körül­néztem, hogy követ-e valaki, és nyakamba szedtem a lábam, rohantam ki az állomásra, Hübchenhez, aki háromszor is bent járt nálam a kórház­ban, de akivel egyszer sem engedtek négyszemközt be­szélni. Szerencsém volt, az öre­get a műhelyben találtam. — Gyulai Pestre utazott? — Igen ... Az utolsó pilla­natban sikerült megszöktet­nem. Az a bitang Nemes meg Teggyessy valóságos hajtó­vadászatot rendeztek ellene. Darabokra tépik, ha megfog­ják. Szekeres, a téglagyár könyvelője — ha ismered — vette át tőle a dolgot. Jól megy minden, megmondhatod (30) Gyulainak, ha találkozol vele. Most aztán neked is tüstént odébb kell állítod, mert még ha semmit sem csinálsz, akkor is újra becsuknak, amiért a kormánybiztost így lóvá tet­ted. Egy óra múlva indul a vonat Pest felé. Egy óra múlva vonaton ül­tem, és másnap reggel a Ke­leti pályaudvaron szálltam ki. 4. Pesten mindenekelőtt Ottó­val akartam beszélni. Először a kávéházban kerestem, de hogy ott nem találtam meg, a lakására mentem. Még ágy­ban feküdt, de nem aludt, ha­nem olvasott. — Hajnal felé jöttem haza. — mondotta — hullafáradt vagyok. Már vagy egy hete nem aludtam ki magam ren­desen, de mégsem tudok el­aludni. Olvasok. — Mit olvasol? Marxot? — Nem. Egy utópiát olva­sok. Tudod egy olyan könyvet, amiben az van megírva, hogy mint élnek majd az emberek a szocializmusban. — Hát az honnét tudja, aki ezt a könyvet írta? — Nem tudja, csak leírja, hogy képzeli el a dolgot’. Már ahogy szeretné... — Hm. Persze. Én is olvas­tam már ilyen könyvet, csak azt nem tudom, mi értelme van az ilyesminek? — Te — ugye — amikor le voltál fogva, sokszor gondol­tál arra, hogy milyen jó vol­na most enni, sétálni vagy fürdeni. Biztosan gondoltál asszonyra is. Igaz? Nahát, aki ezt a könyvet írta, az mesz­­szebb megy nálad, arra gon­dol, milyen jó lesz, amikor minden dolgozó szabad lesz. — Oszt te is azt gondolod, Ottó, hogy olyan lesz a szo­cializmus, ahogy itt meg­írták? — Dehogy is gondolom. Azt persze nem tudom, hogy mi­lyen lesz, de abban bizonyos vagyok, hogy nem olyan lesz, amilyennek valaki négy fal között, egy íróasztalnál ülve, kigondolta. Nem. Nem lesz, nem lehet olyan. Tudod, va­lahogy úgy van a dolog — gyújts rá egy cigarettára — hát tudod — bizonyosan te is voltál valaha úgy, hogy egy olyan asszonyra gondoltál, akit sohasem láttál, akit sen­ki sem látott... Csodaszép volt, fölényesen okos, jó volt, mint egy édesanya, és nagyon­­nagyon szeretett minket. Ad­dig gondoltunk erre a tökéle­tes asszonyra, amíg halálosan beleszerettünk. Aztán jött egy másik asszony: nem volt olyan szén, mint az­ olyan okos és olyan jó sem volt, mégis százszor jobban szeret­jük annál. Teljesen elfelej­tette velünk azt a másik asz­­szonyt — a megálmodottat — mert ez valóság: hús és vér. Hát valahogy így lesz az el­képzelt, és a megvalósított szocializmussal is. Nem gon­dolod? (Folytatjuk.) ILLÉS BÉLA: AL SZABAD IFJÚSÁG 1956. március 18. Így történt P. M. eseté­ben is, aki, mivel két na­pot igazolatlanul hiányzott, aláhamisította az orvos ne­vét egy hamis bizonyít­ványra. Az üzem javasolta, hogy bontsák fel a szerző­dést.- Mi, az osztályfőnök elvtárssal beszélgettünk P. M.-mel és miután meggyő­ződtünk róla, hogy nem tu­datosan, hanem félelmében tette, elmentünk az üzembe is, ahol dolgozott és sike­rült enyhíteni a szigorú íté­leten. Az igaz, hogy — he­lyesen — példásan meg­büntették P. M.-et és mi is alaposan „megmostuk a fe­jét”, de mégsem került sor arra, hogy közvetlenül szakmunkás vizsga előtt el-'­' bocsássák. Ma már elmond­hatjuk, hogy egyre javult P. M. tanulmányi eredménye és az is bizonyos, hogy ez a fiatal egyre jobban a ma­gáénak érzi a DISZ-t. Kedves Tóth elvtárs! Ha valamiben segíteni tudtam neked, vagy ha valamiben nem értesz egyet, úgy kér­lek, írj nekem, vagy gyere el hozzánk az üzembe, bi­zonyára lesz olyan dolog, amiben te tudsz nekünk ta­nácsot adni, s lesz olyan is, amiben mi lehetünk a se­gítségedre. Várunk, Tóth elvtárs!’’ R­­ 11 Hí Fiatal szakemberek tanácskozása Szombaton a szegedi járás fiatal mezőgazdasági szak­emberei, községi DISZ-titká­­rok, mintegy százan értekezle­tet tartottak a járási DISZ- bizottság tanácstermében. A fiatalok megvitatták a termelő­szövetkezeti mozgalom fellen­dítésével, a mezőgazdaság ter­méshozamának növelésével és a DISZ-szervezeti­ munka to­­­vábbi javításával kapcsolatos soronlevő feladatokat. Az érte­kezleten részt vett Szakali József, a DISZ Központi Veze­tőségének első titkára is. A fiatalok a tanácskozáson vállalásokat tettek a soronlevő mezőgazdasági munkák és a DISZ-szervezetek munkájának megjavítására. Diákotthonok közötti talál­kozó zajlott le Orosházán, ta­nárok, diákotthoni igazgatók, kiváló előmenetelő növendé­kek részvételével. A megbe­szélések után a diákotthonok növendékei műsoros előadáson mutatták be a szülőknek, ho­gyan használják fel szabad idejüket. GASTONE DARE, az Olasz Árvízkutató Intézet elnöke a Magyar Népköztársaság római követsége útján táviratban fe­jezte ki együttérzését és rész­­t vétet a dunai árvíz okozta ká­rokért és természeti csapásért. KIADJÁK A POLITIKAI AKADÉMIA ELŐADÁSAIT Az MDP Politikai Akadé-­­ miának előadásai március és­­ augusztus között a Szikra ki­­­­adásában, füzetalakban is­­ megjelennek. A sorozat tíz fü-­­ zetből áll és beszerzésének­­ megkönnyítésére a Propagan­­­­da anyagterjesztő az előfize­­­­tést is lehetővé tette. T A Szabad Ifjúság nagy téli rejtvényversenyei A naponként közölt szelvénye­ket­ vágják Vf*-a lapból és rögzít­­♦sük. hozzá az itt közölt, pályázati­­ szelvényhez! A pontosan kitöltött pályázati szelvényt akár levelezőlapra ra­gasztva, akár borítékban az Ifjú­­sági Lapkiadó Vállalat címére kell beküldeni: Budapest, XII., Gaál utca 9. sz. alá. Személyesen bedobhatok a szerkesztőség (Vill., Rökk Szilárd utca 6. sz.) kapujában elhelyezett gyűjtőlá­­dába is. A címzésnél tüntessük fel: „Rejtvény.” Beküldési határidő: március 24. VÍZSZINTES: 11. Szemét nyitva tartó: 12. Németországi városból való. 13. Vényrövidítés. 15. Ver­senyző szeme előtt lebeg. 16. Például — ahogy régebben rövi­dítették. 17. Félcipő! 18. A spa­nyol hurrá — de fonetikusai. 20. V. Á. 21. Kettőzve: szülő be­cézve. 22. A függ. 15. + vízsz. 22. sz. együtt: reuma. 23. Spion. 24. Birtokomban van. 25. ZTL. 25. Nagyon régen nem evett. 28. Élet lesz belőle. 34. Származik. 35. Égtáj. 36. A dolgok veleje. 37. Tekejáték. 38. 6. FÜGGŐLEGES: 1. Kis rajzocs­kák. 2. Pusztít. 3. Város a Duna­kanyarnál. 4. 1951-ben történt. 5. Autókormány. 6. Nevelő. 7. Világhírű operettszerző a múlt százaidban. 8. A törvényesen szer­vezett ország elnevezése. 9. RMD. 10. Mutató szócska. 14. La­pított fémcikk. 15. Római százas. 17. Nagyobb faedény, amelyet háton visznek. 19. Valami belső ellenszenvet érez. 22. Szipákolva sír. 27. Egy hírhedt Horthy­­vészbíró — ahogy nevét (persze átkozva) kimondták. 28. Ez a fa, taplóé héjú tölgy. 30. Kettő,ö betű. 31. Juttat. 32. Már az utolsókat rúgja — reméljük! 33. Római 49. 38. Egyen! Figyelem! Az o és­ ó, illetőleg az ö és ő betű között nem teszünk különbséget! — A világvevő rádió sorsolásában való részvételről a hat kulcs-keresztrejt­vény sorai megfelelő tájékoztatást nyújtanak! Az ott feltüntetett időpont előtt ne küldjünk be pályázatot!! 6.sz. csúcsnyeremény-szelvény 6. sz. KULCS­­KERESZTREJTVÉNY :oSZT! TITOK!: vízsz. 1. és 29. J1 SZABA­D IFJÚSÁG nagy téli rejtvényversenye "01 S 8 G zxsz2 GO 3 GO4 CT5 CT CO CJ6 5 7 •0­1 n_8 s 9 oo10 6 pályázati m szelvényei (5db)­­ ide rögzítendők 10A | k­gBESH? pe 25 Nagy keletje van a Rákóczi úti Közértben az egy forint hetven filléres friss tojásnak. RUDAS LÁSZLÓ halálának hatodik évfordulójára megje­lenik a Szikránál Dialektikus materializmus és kommuniz­mus című nagy jelentőségű munkája. A RÓMAI FILHARMÓNIAI AKADÉMIA és az Olasz— Magyar Baráti Társaság már­cius 15-én Bartók Béla emlék­estet rendezett a római Eliseo Kamaraszínházban. Az est ke­retében Bartók Béla életéről és munkásságáról Guido Turchi tartott előadást, majd ezt követően Sergio Casaro zongoraművész és a Filhar­móniai Akadémia énekkara Bartók-műveket adott elő.

Next