Szabad Ifjuság, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-78. szám)
1956-03-25 / 73. szám
-ocxaooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocooooooocooooooc D< Berki tehet művészi szakmájának művésze Beszélgetés a Kossuth-díjas Molnár Tiborral Molnár Tibor markáns, sovány, dacos paraszti arcát meghitt ismerősünkké tette már a mozivászon. Megrázó élményszerűséggel, s bensőséges emberi melegséggel keltett életre jobb sorsra érdemes egyszerű embereket, sanyarúéletű, földhözragadt szegényparasztokat, vagy gránitból faragott, harcos, kemény munkásokat, katonákat. Szeretjük őt ezekért a figurákért, akiket szívünkbe zártunk, és megkönnyeztünk. S együtt örültünk a fiatal művésszel, amikor a paraszt- és munkásszerepekben nyújtott kiemelkedő alakításaiért megkapta népünk legnagyobb elismerését: a Kossuth-díjat. A nagy eseményről beszélgetünk Molnár Tiborral , aki mint ember is olyan egyszerű, közvetlen, szívhez férkőző, mint alakításaiban. Közben egész három távirat kerül elő, kollégák, rokonok, barátok, vagy egészen ismeretlen emberek sok-sok jó kívánsága. A táviratokat követik a levelek ... — Nekem asok a legkedvesebbek, amelyeket a fiataloktól kapok — mondja Molnár Tibor, s nagy gyöngédséggel rakosgatja a leveleket. De kukkantsunk bele néhányba. — „Egy-egy szerepében édesapámra, vagy bátyámra ismertem és köszönöm önnek, hogy nem csonkította meg jellemüket, becsületüket. Gratulálok a nagy kitüntetéshez, s kívánom, hogy soha ne szakadjon el az egyszerű emberek életétől” — olvassuk Szávai Imre egyetemi hallgató sorait. — „Egyszerű, de sokatmondó alakítása minden alkalommal nagy hatással volt rám, úgy érzem. Molnár Tibor a mi színészünk, az ifjúság s a magyar nép színésze” — írja Fekete István Szegedről. S hasonlóképp a többi ifjú levélíró is szeretettel adózik „legkedvesebb színészének”. — Én legalább annyira szeretem őket, mint ők engem — mondja elkomolyodva a fiatal művész. — Nagyon szeretem az embereket és semmi lennék e szeretet nélkül... Amikor esténként kilépek a színpadra, s felcsattan a taps, szinte érzékelni tudom a felém áradó szeretetet. Ilyenkor arra gondolok: hogyan adjam ezt vissza? Mivel honoráljam? .. . Másként nem tudom, csak úgy, ha az emberek iránti érzéseimet alakításaimba sűrítem ... Külön élmény hallgatni, látni, milyen őszintén, a lélek legmélyebb rétegeiből szakad fel ez a vallomása. Kicsit elgondolkozik, majd így folytatja: — Akartam én tanár, orvos, hajóskapitány is lenni. Sokat akartam látni, hogy megmagyarázhassam az embereknek: csúnyán, rosszul éltek, s hogy segítsek nekik másként élni. Hát most, mint színész, azt csinálom. Nevelem az embereket. Micsoda felelősség ez! S menynyit kell ehhez tanulni, hogy tévútra ne vezessünk senkit. Mindenekelőtt meg kell tanulni: az élet picike megnyilvánulásaiban a tényeket, az egész társadalmat látni és láttatni. És hinni kell abban, amit az ember csinál s minden apró részletét komolyan kell vennünk. — Amikor Kunszentmiklóson forgattuk a „Szakadék“-ot— egész napokat abban a rongyos ruhában jártam, amelyben Bakos Józsefet alakítom. Az öltöztető egyszer csak úgy ledobta ezeket a ruhákat. Mondtam neki: tegye csak szépen vállfára, mert ez nem rongyos ruha, ez jelmez, a jelmez pedig szent dolog. Abban kel életre a figura. — Ha már a filmre fordult a szó, milyen filmben látjuk majd újra? — Most forgatjuk a Martinovics-összeesküvésről szóló történelmi filmet. Abban Hajnóczi szolgáját játszom majd. Nagyon kedvemre való szerep. Hetyke legénykétől őszbehajlott korig egy egész életen át kell bemutatnom ezt a figurát. — Addig is, mit üzen ifjú tisztelőinek? — Mindenekelőtt megköszönöm szeretetüket s leveleiket. Üzenem minden fiatalnak, hogy a maga területén — legyen bár esztergályos, cipész, vagy traktoros — bárki lehet nagy művész, ha szeretettel, lélekkel s mélységes hittel végzi munkáját. Szeretném, ha fiatal barátaim között sok ilyen művész lenne. Kapusi Rózsa Ankét — meglepetéssel — Halló, Május 1 Ruhagyár? Úgy hallottuk, hoy a „József Attila olvasómozgalom” keretében nagyszabású irodalmi ankétot akarnak rendezni. — Így várt. S aki szerdán délután négykor eljön az Elnök u. 1. sz. alatti kultúrtermünkbe, annak szép élményben lesz része. — Miért? — Vas Zoltán elvtárs személyesen ismerteti majd „A fény feléi” című könyvét. — És kik vesznek részt az ankéton? — Elsősorban a gyári fiatalok, a kerületi párt- és DISZ- bizottság tagjai és . .. személyesen a regény több szereplője. De ezt ne írják meg, mert meglepetésnek szánjuk. — Nem! Nem írjuk meg . . . (íme, iát a bizonyíték.) Görög Katalin békét köt Göcsejjel Összeszorult a szíve, amikor a tanulmányi osztályra kérették. Tudta, hogy miért hívják, várta ezt a hívást, hiszen mióta csak idekerült, a pécsi Pedagógiai Főiskolára, a dolgos hetek, hónapok évek alatt mindig erre a napra készült. Erre, amikor azt mondják neki: — Görög elvtársnő, megálltad a helyedet, tanár lettél, elérted, hogy saját szárnyadra kell, eredj, tanítsd a felnövő új nemzedéket.. . Ki tudja, hányszor elgondolta, hogy milyen nyugodtan, „méltóságosan“ jelentkezik az ünnepélyes útrabocsátásra. És most mégis riadtan, izgatottan lépett be az ajtóm. A tanulmányi osztályon azonban egyáltalán nem fogadták tárt karokkal. Amikor megmondta, hogy miért jött, türelmetlen választ kapott: — Igen, tudom. Azért hívtuk, hogy megmondjuk: Göcsejbe, Bakra helyeztük tanítónőnek. — Bakra ... tanítónőnek ... engem tanítónőnek, Bakra... azt sem tudom, hol van — zsibongtak benne a felajzott gondolatok. Várta, hogy talán majd vigasztalják, de semmi, semmi nem történt. Kicsit még álldogált, várt, aztán lekókadt fejjel, szó nélkül elsietett. Úgy érezte, hogy megcsalták, durva kezekkel széttépték legszebb álmait, s itt áll elhagyatva, egyedül — tehetetlenül. Ó, hogy gyűlölte e percben Göcsejt! Hisz éveken át mindig egy korszerű, napfényes, emeletes iskola képét melengette magában, ahol szebb, jobb az élet, ahol már nem kísért a régi „nemzet napszámosa“ pedagógus-sors. És most egy szurtos kis faluba küldik. De nem megy vissza az irodába. Nem könyörög, hogy helyezzék máshová. Nem ő, soha. Annál sokkal büszkébb, minthogy erre képes legyen... És sok-sok átsírt éjszaka után elment Göcsejbe. Bakon, a Zalaegerszegtől 12 kilométerre eső faluban még sivárabb körülményeket talált, mint amit az öngyötréssel töltött napok alatt elképzelt. Süppedős, fekete sár, istállószag, zajongó gyerekhad fogadta. Az iskolaigazgató egyáltalán nem örült jövetelének, s morcosán csak a házi szabályokról beszélt. Görög Katalin szó nélkül tudomásul vette az utasításokat és lakás után nézett. De hiába, sehol sem talált. A falu vezetői a lakáshiányra hivatkozva elutasították. Már-már visszafordult, hogy örökre itthagyja ezt az isten háta mögötti helyet, amikor a nála két évvel idősebb Sárády Zsófia tanítónő felkínálta, költözzék hozzá, ő is magánosat csak egy éve tanít itt, biztosan jól megleszne egymással. .. A lakás nagyon sivár volt és az újdonsült tanárnő irtózattal vegyes felháborodással rakta le szerény holmiját. Itthagya ezt a falut, de aztán mihez kezdjen? A iskolába hiába menne vissza, most már úgy sem tudnák máshová helyezni. Vagy szégyen szemre térjen haza szüleihez, akiktől csak azt hallaná, hogy ezért tanult három évig főiskolán. Hosszas gondolkodás után mégis csak maradt." A napok lassan, kínos vontatottsággal teltek. A telet örökös rettegésben töltötték, mert a lakásnak csúfolt helyiségbe a tél folyamán még a békák is beköltöztek. A tanítónők azonban hiába könyörögtek, nem kaptak másik lakást. Az embertelen viszonyokat Sárády Zsófia viselte jobban, mert fásult belenyugvással fogadta a kínos meglepetéseket. Görög Katalin inkább szenvedett. Abban azonban megegyeztek, hogy az iskolán kívül minden társaságtól visszahúzódtak. Még a ritkán megrendezett bálokra sem jártak el, mert nem érezték jól magukat a virágos hangulatú, dévai göcseji legényekközött. Egyszer aztán— mi meg nem esik ebben a furcsa világban — a tanács adott egy helyiséget, ahol a fiatalok összejöhettek. Elnevezték kultúrotthonnak és vezetésével Sárády Zsófiát bízták meg, aki nehezen ugyan, de vállalta. Eleinte ez sem hozott változást életükbe. A DISZ-szervezet éppen hogy csak létezett és az ifjúság húzódozott minden megmozdulástól. Sárády Zsófia továbbra is közömbös egykedvűséggel dolgozott, Görög Katalin pedig változatlanul gyűlölte Göcsejt. Nyugodtabb perceiben ugyan fel-fellobbant benne, hogy azért nem egészen céltalan az élete, mert taníthat. . . embereket nevelhet... és nem lesz ez mindig így. Egy napon, a tanítás egyik szünetében váratlanul nyolc kislány kereste fel őket. Azt kérték, segítsenek nekik színdarabot és népi táncot tanulni. — Éppen mi? — csodálkozott a két pedagógus. — Hát azt hiszitek, lenne értelme? Nem érdekel itt senkit se a kultúra. A lányok makacsok voltak. Vetélkedve bizonygatták, hogy ha a kultúrotthonban egykét előadást tartanának, akkor sikerük lenne. Ehhez azonban segítség kellene, s bennük bíznak a legjobban. Sárády Zsófia beleegyezet, de Görög Katalin még gondolkozott. — Csak ez hiányzik! Hogy az estéket hiábavalósággal töltsem el. S miért tenném, megköszönné talán valaki? Használnék valakinek? — Egy pillanatra gúnyos mosoly futott a szájára, de aztán kissé felderült az arca. — Mégis csak szükség lehet rám, ha a fiatalok hozzámjönnek ... — és elvállalta a tánctanítást. Időközben sikerült az iskolában lakást kapniok. Nem volt nagy szoba, de meleg volt, saját otthon volt. Kezdett bennük feloldódni a fásultság, a gyűlölet s egy kicsit több rokonszenvvel közeledtek a fiatalokhoz. A próbák is egyre jobban sikerültek és Görög Katalin szinte minden alkalommal megállapította magában: ezek a lányok akarnak és tudnak. Ilyenkor mindig eszébe jutott saját gyöngesége és nem hagyta abba a tanítást. A kultúrmunka során a lányok mindjobban megszerették a két tanítónőt, s amikor a gyengén dolgozó DISZ-titkárt iskolára küldték Szombathelyre, Görög Katalin mellett törtek lándzsát. Követelték és kardoskodtak érte, hogy ő legyen az új titkár. Kezdetben lehetetlennek tartotta, de érezni kezdte, hogy szeretik őt e 3000—3500 lelket számláló faluban, hallgatnak rá és munkát várnak tőle. Kifinomult, ösztönével, emberismeretével rájött, hogy az itteni fiatalok sem ördögfiókái, csak temperamentumosabb, dacos emberek, akikkel törődni kell. Hogy érdemes-e? Most már nem gondolkozott rajta, mint ahogy az se jutott eszébe: talán ő is hibás vét, hogy eddig elhagyta magát. Még nem barátkozott meg Göcsejjel, de azt már észrevette hogy szükség van rá, hogy tér nyílt meg előtte... És a Göcsejjel szembenálló Görög Katalin Göcsejben DISZ-titkár lett. Vállalta az újabb gondokat, s már tudatosabban készült az akadályok leküzdésére, amelyekről tudta, hogy előbb-utóbb szembekerül velük. S igaza lett. Az első összecsapás napokon belül megtörtént. A tanács nem akart lehetőséget teremteni arra, hogy a helyi ifjúsági szövetségnek otthona legyen. Görög Katalin azonban — Sárády Zsófia segítségével — addig vitatkozott, cáfolt és érvelt, hogy nem lehetett ellenállni: kaptak egy helyiséget. Megindult a munka, a tevékeny, lázas szervezkedés. Rendbe kellett hozni a termet? Rendbehozták! Kevesen voltak a legények a DISZ-ben? A táncpróbák szüneteiben Görög Katalin össztáncot rendezett, hogy ők is odaszokjanak és odaszoktak. A kis ütközeteket tehát megnyerte a DISZ-titkár. De ekkor, a sikeres kísérletek kezdetén, hirtelen földrengésként érte a DISZ-szervezetet, hogy a tagság közül 26-ot át kellett igazolni, mert többen bevonultak katonának, mások pedig Zalaegerszegre mentek dolgozni. Otthon kevesen maradtak és az ifjúsági szervezet csaknem teljesen széthullott. Görög Katalinban ismét feltámadt a kétség és a reménytelenség: „Hát azért dolgozzam, hogy az első érintésre összeomoljon minden, mint a kártyavár?“ Elkeseredettségében talán le is mondott volna a DISZ-titkárságról, de a fiatalok sorra jöttek, bizakodva, derűsen: „Majd mi segítünk, hogy újra erős legyen a DISZ-szervezet.” Lelkesedésük nem maradt hatás nélkül. A tanítónő legyőzte csüggedését és ismét munkához látott. Úgy és olyan színes lélekkel, ahogy az első perctől kezdve kellett volna. Lelkiegyensúlya helyreállt és — iraki tartózkodása óta először — már az is eszébe jutott: „A DISZ kultúrgárdájával milyen jó lenne vendégszereplésre menni Sárhidára, Zalatárnokra, Baktüttősre, Tófejre és más helyekre. Milyen jó lenne megismerni és megismertetni Göcsejt...“ Vincze György ^a&aocoooooaxxttTOoooooooMioooctt&xt; felhívás — táncversenyre ! — Halló, Szabad Ifjúság? Itt 8 Népművelési Minisztérium 8 ■ beszél. Nem lettr e kedvük gegyet tangózni vagy teerin győzni? 8 — Dehogynem! Csak ezt s árulják el: hol. — kivel, ki miért? — Türelem, mindjárt meg- is mondjuk. Az Országos Bálint Bizottság versenyre szólítja a ' fiatalságot Budapest 1956. évi legjobb csárdás-, keringő-, í í tangó-, foxtrott-táncosa, tán- j ícosnője címéért, s — Feltételek? — Minden pár részt vehet, aki ez évben — Budapest te- \ rületén bárhol — támcver-senyt ínyért, s ezt igazolni is tudja. Jelentkezni személye-1sen, vagy levélben Gorkij fa- ig sor 31. alatt, a Művészeti Dél- fagozók Szakszervezeténél lehet ! 8 — Mikor rendezik meg a 8 versenyt? 0 — Az elődöntőt április 8-án,1 8 fels tízkor, a Rózsa Ferenc Mű- , a velődési Otthonban tartjuk, s s 8 a döntőre nyilvános könnyű-1 5 zenei műsor keretében, április 15-én 11 órakor ugyanitt 10 kerül sor. b — A versenyzőket milyen i s elveit alapján bírálják el? — Az ízléses, szép tánco- !8 lás, öltözködés, viselkedés 8 alapján. o — És milyen díjakat kap- í 8 nak? § — Az egyes táncok első helyezettjei külön-külön 1000 foilintos jutalmat (pl. rádiót, ke- 8rékpárt, karórát), a második s 8 helyezettek 500 forint értékű, 1 8 a harmadik helyezettek 200 , 5 forint értékű díjat kapnak.! X Hogy pontosan mit, azt most 8 dönti el a díjvásárló bizott-kság. Akit érdekel, jöjjön el l 8 a versenyre. 8 — Köszönjük a felvilágosit0 fást. — mi is ott leszünk! ” hoooooooaxKoocxxxiocooooococoooooooccoi MOZIMŰSOR A SZOVJET FILM ÜNNEPE Befejezetlen elbeszélés (magyarul beszélő színes szovjet film): Uránia (Rákóczi út. 21. prol. 4. n7, f9. Toldi (Bajcsy-Zsilinszky út 36.) prol. f4. I16, 8 Ugocsa (Ugocsa u. 10.) 4. n7, f6. Felszabadulás (Flórián tér 3.) f4 h6, 8. Tátra (P.-erzsébeti 4, n7 f9. Táncsics (Csepel) f4, h6, 8. Az élet tanulsága (magyarul beszélű színes szovjet film): Művész (Lenin körút 88.) prol. f4 h6, 8. Vörösmarty (Üllői út 4. prol. 4, n7, f9. Fény (Újpest) h4 6, n9. Rákosi Mátyás Kustúrhás (József Attila tér 4.) n6. f8. v. 3 Gorkij (Akácfa u. 4.) 8 óra (orosz nyelvűelőadás). Az emirátus bukása (magyarul beszélő színes szovjet film): Vörös Csillag (Lenin körút 46.) prol. fő, h7, 9. v. f3, Szabadság (Bartók Béla út 64.) prol 4, n7, f9, Szikra (Lenin körút 120.) prol. csak délelőtt fl6. fl2. h2, Munkás (Kápolna u. 3/b) f4. h6. 8. Alkotmány (Újpest) f4. h6. 8. Brigád (P.lőrinc) nő, f8. sz., v. 3. József Attila (Rákospalota) nő, 18. v. 3. A balkezes újonc (magyarul beszélő színes szovjet film): Corvin (Kisfaludy köz) prol. h4, 6. f9, Kossuth (Váci út 14.) prol. f6. h7, 9, v3. Művész (Lenin körút 38.) prol. csak délelőtt 9, 11, n2. Szabadság (Bartók Béla út 64.) csak délelőtt f10, fl2, h2. Dózsa (Róbert Károly körút 59.) 4. n7, f9, v.2. Hunyadi (Kispest) f4. h6. 8. Vízkereszt, vagy amit akartok A Szabad Ifjúság nagy téli rejtvényversenye Járd utca 6. sz. kapujában elhelyezett gyűjtőládába is. A címzésnél tüntessük fel: „Pszt! Titok!” A pályázatokat úgy kell eljuttatni, hogy azok legkésőbb március 31-én, szombat estig beérkezzenek. A pályázati anyag feldolgozása után megejtjük a sorsolást, eldől, ki nyeri a világvevő rádiókészüléket s a hozzátartozó mikrobarázdás lemezjátszót. A sorsolás eredményét április első felében hozzuk nyilvánosságra. Utolsó lépcsőjéhez érkezett a Pszt! Titok! rejtvény verseny. Ma közöljük a pályázati lapot, melyben a megfelelő rovatokat pontosan és olvasható írással kell kilőttem. A pályázati lapra rögzítsük rá a 6 vasárnapi kulcskeresztrejtvény csúcsnyereményszedvényeit és így küldjük be az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat címére: Budapest, XII., Gaál utca 9. sz. alá. Személyesen bedobhatok a szerkesztőség (Vili., Rökk Szi //PSZT TITOK !" — Pályázati lap Mi Neki r • m .• ___ ide rögzítendő 6. csúcsnyeremény-szelvény a Felhívjuk menfettőik figyelmét, hogy keddtől kezdődőleg ismét naponként közlünk keresztrejtvényt, kizárólag szórakoztatás céljából, minden díjazás nélkül, azoknak megfejtését tehát szükségtelen beküldeni! (magyarul beszélő színes szovjet film): Május-l. (Mártírok útja 55.) prol. 4, n7, f9, v. h2, Duna (Fürst Sándor u. 7.) prol f6, h7, 9, v. h3, Puskin (Kossuth Lajos u. 18.) prol. csak délelőtt 9, h, n2, Zuglói (Angol u. 26.) f4, H6. 8. Fény (Újpest) csakdélelőtt f10, fl2, Attila (Budafok) n6, 18, v. 3. Az aranyantilop (magyarul beszélő színes szovjet film): Bástya (Lenin körút 8.) prol. 11, 1, 3, 5, 7, 9. Vörösmarty (Üllői út, 4.) prol csak délelőtt 10, 12. 2. Szakadék (magyar filmdráma): Szikra (Lenin körút 120.) 4. hétre prol. 4 n 7, 19. Puskin(Kossuth Lajos u. 18.) 4. hétre prof. 14. h6, 8. Világ (R.mihály) 16. h8, v. n4. Építői: Rózsa Ferenc Kultsírháza (Gorkij fasor 50.) 23-án 16. Magyar híradó, Világhiradó, Trgrisvadászok, Cigányzene. 23-án Krimi hegyek, 24-én Szabadságon Leningrádban, 25-én Porcelán mesterei. 26-án Moszkva Puskin életében, 27-én Tolsztoj, 28-án Sport mesterei: Híradó (Lenin körút 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag, szombaton éjjel 1 óráig. Este 6-kor háború után (szovjet filmvígjáték): Bethlen (Bethlen Gábor tér 3.) 4. sz. 19. v. 2. Eltűnt kapitány (színes szovjet film) (kísérőműsor: Rékahercegnő): Bem (Mártírok útja 5/b) csak délelőtt 10, 12, 2. Kölcsey (Kispest) h6. 8, v. f4. Sziget (Csepel) 25-ig f6, h8. v. f4. Tündér (Újpest) 25-ig h6. 8. v. f4, csütörtök szünnap. Négy szív (szovjet film): Bem (Mártírok útja 5/b) 4. n7. f9. Erdei történet (Szovjet film): Ady (Tanács körút 3.) f4. h6. 8. Valahol már találkoztunk (színes szovjet filmvígjáték): Tanács (Szt István körút 10.) 10, 12, n3, f6, h7. 9. MOH Kultúrház (Csörsz u. 18.) 25-én 3. n6. f8. Bátorság iskolája (magyarul beszélő színes szovjet film): Gorkij (Akácfa U. 4.) f4, h6. Körhinta (magyar film): Sport (Thököly út 56.) 4. n7. f9. Újvilág (R.keresztüli) h6. 8, v. f4. Csillag (Csillaghegy) hC. 8, v. f4. Furfangos Nyeszterka (színes szovjet film): Óbuda (Selmeci út 14.) 4. n7. f9. Kossuth (P.-erzsébet) f6, hS. V. m. Pilótaszerelem (szovjet film): Mátra (Lenin körút 39.) 10. 12, 2. 4, 6. 8. Egy igaz ember (magyarul beszélő szovjet film): Marx (Landler Jenő u. 39.) h4, 6. n9. Borisz Godunov (színes szovjet film): Előre (Delej u. 41.) f6, h4, v. n4. Vihar Itália felett (színes szovjet film): Tátra (Üllői út 63.) M, 116, 8. Élmunkás (Kispest) f6. h8, v. n4. Tavasz (R.-palota) hé, 8, v. f4. Nyomdaipari Szakszervezet Kultúrháza (Kölcsey u. 2.) 23-án n6. f8. 24-én 3. n6. 25-én 3. n6. 13. Mary hercegnő (színes szovjet film): Haladás (Bartók Béla út 1283 f4. h0. 8. Két úr szolgája (szovjet filmvígjáték): Zrínyi (Lenin körút 26.) fi. f1. f3. fő. f7. f9. Napóleon ellen (szovjet film): Bányász (József körút 63.) B-terem f4. h6. 8. Puskás ember (magyarul beszélő szovjet film): Akadémia (Üllői út 101) fL h6. 8.