Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám)
1956-08-26 / 201. szám
A SZEMTANÚ ÚTI JEGYZETE: védighajóitama Strll?1rS ri.fl|TI|!lB!SS! Mint er Rotor. 1856 egyik ködös délutánján, a Times londoni szerkesztőségében a következőket írta: „Szuezi-csatorna! Fantazmagória! Egy év alatt befújja a homok.” A csatornát nem fújta be a homok, de 1956. július 26. délutánján, Alexandria főterén Ibrahim, a Felszabadító Pasa szobra előtt elhangzott egy mondat, amely az angol világbirodalom részvényeseit jobban megrázta, mint száz évvel ezelőtt a Times cikke. A Szuezi-csatorna Egyiptomé lett. Szuez.. .. Suez Canal... Szalad a távíróállomások szalagjain, hangzik a rádiók mikrofonjában és ordiva kiabál az újságok első oldaláról. Ma a Szuezi-csatorna kérdése behatolt a brazil gaucho otthonába és beszédtéma Hammerfest mólóján is. Dehát menjünk magunk is végig a csatornán. A Földközi-tenger felől érkező hajók figyelő matrózai Port Said előtt nem úgy kiáltanak, mint ahogy ez szokás, hogy „Föld”, hanem a mikrofonok közük az egész hajóval, hogy „Már látom Lessepset”. A Földközi-tenger kékesszürke hullámaiból csillogón emelkedik ki a csatorna hullámtörő gátja végén álló hatalmas, 75 méteres szobor. A körülbelül 250 méter széles hullámtörőgátfolyosón futnak be a hajók Port Saidba, a Szuezi-csatorna kapujába. A szoborról egyébként egy angol és egy egyiptomi szólásmondás járja a tengerészek között. Az egyik — angol szerint — Lesseps hívogatóan int kezével, mintha mondaná: „Gyertek a csatornán!” Az egyiptomiak szerint Lesseps kézmozdulata félremagyarázhatatlan. Azt mondja: ,,Ide a pénzt!” Az egyiptomiaknak igazuk van, hiszen éveken keresztül az egyiptomi területen fekvő csatorna tízmillió angol font összegű profitját a Csatorna Társaság részvényesei tették zsebre. A tízmillióból pedig csak néhány százan gazdagodtak. De kövessük tovább a kikötőbe befutott hajót. Én az egyiptomi csatorna-felügyelet motorosán utazom (a „kis” motoros — 12 méter!) — onnan figyelem az eseményeket. A súlyos horgonyláncok dübörögve, vizet fröcskölve fúródnak be a tenger fövenyébe, nem kis riadalmat okozva a vidáman ficánkoló delfinekközött. Ilyenkor aztán a tenger, a lehorgonyzó hajó körül, valósággal feketéink bukfencező, fújtatva menekülő delfinektől. Arab árusok kis csónakjai ringatóznak és veszik körül a hajó jövevényt, s a világ minden nyelvén kínálják a világ minden áruját. Amikor másodszor Port Saidban jártam — csupán az érdekesség kedvéért megemlítem — az egyik árus bősz igyekezettel kínálta az általa töröknek vélt kávéfőzőt, melynek alsó fedelén szerényen húzódott meg a felírás: MADE in Hungary — Ferunion. A kihaló középpontjában magasodik a colonial stílusban épített, fehérfalú, többoszlopos, zöldtetős Navy House. Ez az épület volt az államosításig a Csatorna Társaság hatalmának jelképe. Két és fél hónappal ezelőtt lekerült róla az angol zászló, most pedig a Csatorna Társaság kék-sárga zászlója helyén is az egyiptomi zöld félholdas, csillagos lobogóba kapaszkodik az enyheséget hozó mediterrán szél. Amikor augusztus 8-án ott jártam, azon a napon jelent meg a News Chronicle-ben egy cikk arról, hogy nem engedik be a külföldi újságírókat a kikötő területére. Farkas András barátommal lépteinket a zajló, zsibongó Rue Hamil Pasa úton a Navy House bejárata felé irányítottuk. Közben angolul, oroszul, franciául, németül, dánul az árusaik tömkelege kínált napszemüveget, szudáni elefántcsont papírvágó kést, eredeti egyiptomi szobrokat, sőt meg is esküdtek, hogy a szobrok többezer évesek (ha nem is többezer, ée több napos volt mindegyik. Kitűnő hamisítványok!) A nagy üzletek ajtajaiban mosolyogva hajlongtak és megpróbáltak betessékelni bennünket a „köszönőemberek”. Némelyik úgy festett, mint egy tábornok, a sok aranysújtástól ragyogó piros, kék, vagy zöld egyenruhában. A házak ablakaiból pedig szünet nélkül dús hangzuhatagban özönlött ki a ritmikus, európai fülnek kissé szokatlan keleti zene és ének. AWarr House kovácsoltvas kapuja előtt két egyiptomi katona áll. Igazolványokat! — mondják. Odaadjuk útlevelünket és a Tájékoztatási Osztály levelét. Az arab elolvassa, majd mosolyogva kitárja a vaskaput. „First door to left.” Az első ajtó balra — mondja. A kapu melletti kis épületben Juszef ben Juszef, az egyiptomi kormány kirendelt ellenőre fogad. Érdeklődünk, milyen a forgalom a Csatornán? Van-e valami zavar? „Nothing — semmi. Zavar csak Londonban van, a részvényesek fejében” — mondja és kimutatást tesz elénk. Augusztus 8-ig, tehát az államosítás óta eltelt 12 nap alatt 260 hajó haladt át a Csatornán, köztük 125 angol és francia, öklével ráüt a papírra. „Ez a pénz már az egyiptomi népé." Közöljük vele, hogy egy angol, vagy francia alkalmazottal szeretnénk beszélni. Felvezet bennünket a Navy House hatalmas épületébe. Vastag szőnyegek, három méteres tölgyfaajtók, faburkolatú szobák. Az egyik szobába benyitunk, csak úgy találomra. Itt dolgozik D. McL. raktárfőellenőr, nemzetisége angol, kérte, hogy nevét ne írjuk meg. „Hogy bántódásom volt-e? — válaszolja kérdésünkre. — Egyáltalán nem volt, sőt nyugodtan dolgozhatunk tovább. Egész őszintén azt is meg kell vallanom, hogy nem én akarok, elmenni, hanem London szándéka, hogy hazarendel. Hogy miért? Ez már politika és nem üzlet. Az pedig nem az én dolgom. De nyugodtan dolgozhatok itt akár ezer évig is.” Azt hiszem, ez elég meggyőző némely lap másfajta híreszteléseivel szemben. Milyen m anatorna ? Pesten máskép képzeltem. Körülbelül 180—200 méter széles, 18— 20 méter mély, nyílegyenesen haladó víziút. A Csatorna partján állandóan berregnek a kotrógépek motorjai, mert a nagy ellenség, a Szahara — mint ahogy az arabok mondják — állandóan küldi homokvitézeit a víz nadályai ellen. Hatalmas sudár pálmafák jelzik Ismailiát. Itt van a Csatorna „kitérője”. Ide futnak be a Port Said felől érkező gőzösök, majd innen haladnak tovább a hajnali órákban a Vöröstenger felől érkező hajók. Kísérőm rámutat a lámpafényben úszó Ismailiára. „Látja, itt volt az angol történelemnek talán legsötétebb két éve. Hány ártatlan ember pusztult el, míg az angolok innen kivonultak!” Ismailia rohamosan fejlődő fiatal város. A Csatorna-parton gyors ütemben egymásután épülnek a 8—9 emeletes házak, az Elolui körtéren a pálmafáktól övezett parkban a brit kőoroszlán kissé értetlenül bámul a körülötte zajló életre.. A kim motorom a felkelő nap sugarainál indult Szuez felé. Nincs szebb, mint amikor a Szahara sárgás homokjából kibukkan a hatalmas, izzó afrikai napkorong. (Igaz, hogy a hőmérő higanyszála 28-ról azonnal 36-ra ugrik.) Ismailiától olyan a Csatorna, mintha a homokon futnánk tovább, jobbról, balról a terméketlen sivatag árasztja forró lehelletét. Majd egy óra után megcsillannak a napfényben a Shell, a Pegazus és más nagy olajtársaságok ezüstszínű olajtartályai. Szuez! A Vörös-tenger kapuja. A város hasonló Port Saidhoz, modern épületek övezte tengerpart, ahol a 8—10 emeletes házak váltogatják egymást a kis arab házakkal. Autók, hajók, halszag,meleg, zaj — ez a szuezi paletta, az első pillantásra. Végigutaztam a Csatornát. Azt a víziutat, melyről az egész világ beszél. S már Budapesten voltam, amikor azt olvastam, hogy Anglia haza szándékozik hívni révkalauzait. Hamid ben Mohammed, egyiptomi révkalauz búcsúszavai jutottak önkéntelenül is eszembe, melyeket a szuezi mólón mondott: „Londonban azt hiszik, hogy mi csak kiásni tudtuk a Csatornát. De láthatta, hogy a forgalom zavartalan. Tehát megállunk a magunk lábán.” Így igaz. Egyre erősebben állnak saját lábukon. Ágics István Beszéltem Helmy Bahdat Badawy-val, a Szuezi Csatorna Társaság túl egyiptomi igazgatójéval. És akivel már nem tudtam találkozni. Jacques Georges Picot, a régi igazgató. W WW: • W?.V K*V-J !■ A részvényesek dühöngenek ... de a hajókaraván halad .. * Nyugati jelentések szerint csaknem bizonyos, hogy Nasszer nemmel válaszol a nyugati hatalmak javaslatára Átadták Egyiptomnak a Dulles-tervet A világsajtó érdeklődésének homlokterében most természetesen Egyiptomnak a nyugati javaslatra adandó válasza áll. A legkülönbözőbb nyugati lapok egyértelműen azt vallják, hogy szinte bizonyosra vehető az egyiptomi köztársaság elnökének negatív válasza. Wilton Wynn, az AP tudósítója ezt jelenti Kairóból: bár hivatalosan még nem közölték, de Nasszer számos alkalommal sejtetni engedte, hogy nem fogadja el a nyugati tervet. Egyiptom ugyanis a leglényegesebb kérdésben, a csatorna nemzetközi igazgatásában változatlanul élesen szemben áll a nyugati hatalmak elképzeléseivel. Egy jottányit sem módosult az egyiptomi népnek az a szilárd elhatározása, hogy egyszer és mindenkorra a saját kezébe veszi a csatorna irányítását. HRUSCSOV: Egyiptom támadás esetén nem állna egyedül A Román Népköztársaság moszkvai nagykövete csütörtökön fogadást adott a román nemzeti ünnep alkalmából. A fogadáson N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára hosszasan elbeszélgetett a szuezi kérdésről külföldi diplomatákkal, különösen Maurice Dejean francia és William Hayter angol nagykövettel. Az AFP és az AP egybehangzó moszkvai jelentése szerint Hruscsov kijelentette, hogy „amennyiben Egyiptomot támadás érné, az arabok nem állnának egyedül. Ez igazságos háború lenne az arabok számára és önkéntesek is jelentkeznének.“ Mit tehet a Nyugat az egyiptomi „nem“ után? Az AP tudósítója rendkívül érdekes elemzést ad arra vonatkozóan, amit szerinte Naszszer elutasító válasza után a Nyugat tehet. Wynn négy változatot képzel el, s ezek a következők: 1. A nemzetközi ellenőrzést elejtő kompromisszumos terv elfogadása. 2. Katonai erő alkalmazása. 3. Gazdasági nyomás. 4. Visszahívni a csatorna működtetésében részt vevő brit és francia révkalauzokat és műszaki szakembereket, s ezzel „bebizonyítani”: Egyiptom nem képes egyedül igazgatni a csatornát. A legvalószínűbbnek mindenesetre az látszik, hogy a Nyugat a Wynn szerinti 4. variációt fogja igénybe venni, azaz minden eszközzel megakadályozza — elsősorban szakemberei visszavonásával — a csatorna további normális üzemeltetését. A sokat vitatott révkalauzkérdéssel kapcsolatban a lapok nagy figyelmet szentelnek Egyiptom bonni nagykövetsége egyik szóvivője által elhangzott kijelentésnek, amely szerint meglehetősen nagyszámú német jelentkezett eddig, hogy révkaluzként alkalmazzák az államosított Szuezi-csatorna Társaságnál. A szóvivő azt is közölte, hogy számos folyamodvány érkezett a többi ország révkalauzaitól is. A folyamodók nemzetiségét Egyiptom nem tekinti szempontnak a felvételnél, csak azt veszi figyelembe, hogy milyen az illetők szakmai tudása és gyakorlata. Anglia elzárja a Fehér Nílust? Természetesen nemcsak az AP tudósítója, hanem sok nyugati lap szemleírója is találgatja a lehetséges nyugati megtorló eszközöket. Az egyik legfantasztikusabb gondolat kétségtelenül a Liverpool Post cikkírójának agyából pattant ki. Hangsúlyozza, hogy Anglia egyik hatásos módszere az lehet, ha elzárja Egyiptom elől a Fehér-Nílus vizét. Talán nem kell különösen hangsúlyozni, mennyire a legsötétebb gyarmatosítás korszakába illő ötlet ez. A legtöbb középiskolás is tudja, hogy Egyiptom mezőgazdasági, tehát lényegében gazdasági élete az öntözéses rendszeren alapszik és az ország vérkeringése valósággal megbénulna, ha a zsilipek lezárásával Nagy-Britannia megfosztaná Egyiptomot az „éltető“ víztől. A szuezi kérdéssel kapcsolatos diplomáciai tevékenység egyébként változatlanul élénk. Washingtoni jelentések szerint Eisenholver elnök előreláthatólag a jövő hét elején tanácskozik Dulles külügyminiszterrel a szuezi válságról. Megbeszélésük tárgya nem lehet kétséges. Fő céljuk nyilvánvalóan valami terv kidolgozása lesz arra az esetre, ha Egyiptom kereken visszautasítaná a londoni értekezlet többségi javaslatait. Londonból jelenti a Magyar Távirati Iroda, hogy Menzies, Ausztrália miniszterelnöke átnyújtotta az egyiptomi nagykövetségnek az amerikai tervet tartalmazó dokumentumot. Menzies kijelentette: „Szeretném, ha a legközelebbi napokban választkapnánk.. Nem vitás, hogy ez a válasz napokon belül valóban megérkezik. Más kérdés, hogy mit tartalmaz majd? .. . Az IBUSZ a következő újabb társasutazásokat szervezi : Fekete tengeri hajdút 21)nap Indul 1956. szeptember 14-én Részvételi díj: I. osztály 5 752 50 Ft II. osztály 5 073 50 Ft turista osztály 3 920 50 Ft IIi. osztály 3 594 50 Ft MARIENBAD 11 nap Indulási napok: IX. 5, 15, 25. Részvételi díj: 2 075 Ft KARLOVY VARY 11 nap Indulási napok: IX. 10. 20. Részvételi díj: 2.073 Ft TATRALOMNIC 11 nap Indul: IX. 11. 21. Részvételi díj: 1.881 Ft TÁTRALOMNIC turista elhelyezés 9 nap Indul: IX. 29. Részvételi díj: 1 188 Ft Áldana hajóút 6 nap Indul: IX. 24. Részvételi díj: I. osztály 1 301 Ft II. osztály 1 168 Ft III. osztály 1 075 Ft turista osztály 694 Ft Jelentkezni lehet az IBUSZ budapesti és vidéki irodáiban. A Német Kommunista Párt betiltása után Jogi, politikai zűrzavar a bonni köztársaságban Leon Davicso, a jugoszláv Politkas berlini tudósítója jelenti: A Német Kommunista Pártot betiltó bonni kormánynak az a fő érve, hogy alkotmányon alapuló jogi lépésről van szó, kezd gyengülni és meginogni az első gyakorlati rendőri intézkedések végrehajtásával egyidejűleg. A Nyugatberlini Tanács úgy döntött, hogy az alkotmánybíróság ítélete nem vonatkozik e több részre osztott város nyugati övezetére, mert Berlin szempontjából még mindig érvényes a négyhatalmi státus. Érdekes, míg Északrajna- Vestfáliában a kommunistákat megfosztották mandátumuktól, Alsó-Szászországban továbbra is végezhetik azt a munkakörüket, amelynek betöltésére megválasztották őket, azzal a feltétellel, hogy többé nem nevezik magukat kommunistáknak. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Példás szervezés, kitűnő hangulat az NDSZ-kongresszus előestéjén Prága, augusztus 25. Prága ezekben a napokban a diákfiataloké. Vasárnap kezdődik meg a Nemzetközi Diákszövetség IV. kongresszusa. Azt hiszem, a bibliából közismert bábeli zűrzavar semmiség volt a nyelveknek és nyelvjárásoknak ahhoz a bőségéhez képest, amelynek a Slovansky Dumban lehettünk tanúi, ahol a Prágába érkezett diákküldöttek az ebédjüket fogyasztják. A fehérkabátos, feketenadrágos pincérek úgyszólván minden küldöttet másmás nyelven kénytelenek megszólítani. Mindenféle színű arccal, mindenféle öltözettel lehet itt találkozni. Az ebédlő képe mintegy bizonyítéka annak, hogy a diákok nemzetközi együttműködése és barátsága kiszélesedett az utóbbi esztendőkben. Arra lehet számítani, hogy ez érezteti majd hatását a kongresszuson is. Szombaton Prágában sajtóértekezletet tartottak, amelyen Pataki János, B. Maroch, a szervező bizottság tagjai és mások ismertették a küszöbönálló kongresszus feladatait. A kongresszuson az alábbi fő kérdések kerülnek megvitatásra: a diákmozgalom egységének erősítése, az ösztöndíjak kérdése, a diákság kulturális élete, a diákok nevelésének és művelődésének kérdései, egészségügyi kérdések, valamint a gyarmati és függő országok diákságának helyzete. A prágaiak vendégszeretete egyébként elragadó. A kongresszus küldötteit a Fucsik park nagy diákszállójában helyezték el. A tágas, ízlésesen berendezett, kényelmes szobák tele vannak napfénnyel és rendkívül otthonosak. Az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy öröm lehet a tanulás, a munka ezekben a helyiségekben. A magyar delegáció helyét az úgynevezett B épületben jelölték ki, ahol az angol, francia, izraeli, lengyel, belga és az ausztráliai küldöttekkel fogunk együtt lakni. Csató István A tizennyolc éves kapitány Mint már jelentettük, három kanadai fiatalember életveszélyes vállalkozást hajtott végre sikerrel: egyszerű tutajon átszelték az Atlanti-óceánt. Képünkön: a tutaj parancsnoka, H. Beaudot, a mindössze 18 esztendős, de tengeri medvéhez méltó szakállal rendelkező kapitány. SZABAD IFJÚSÁG 1956. augusztus 26.