Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám)
1956-09-01 / 206. szám
A tű fokáról és az újságírás megbecsüléséről A tudakozó szobában, az RM Művek I. kapujánál legalább ötvenen szoronganak. A hangzavar bábeli. A három telefon után egyszerre harminc kéz ugrál, íme, most egy férfihang, az ingerültségtől már szinte eltorzult hangon így kiabál: „Kérem, reggel óta itt vagyunk egy négytagú bizottsággal a Vízügyi Főigazgatóságtól, hogy a kért kutakat engedélyezzük. Mikor engednek már be végre?... Küldjék le a kapucédulát...” Félóra múlva sorra kerül az újságíró is. Előkotorássza sajtóigazolványát és reménykedő mosollyal nyújtja a zárt tolóablak mögött üldögélő, arcát rúzsozó, dundi portáslánynak. „Belépő van?” — kérdi ő, korát meghazudtoló komorsággal. „Nincsen. Újságíró vagyok, tessék az igazolványom.” Egy pillanatra érdeklődés villan a szemében, aztán gyorsan kihúny. Félretolja az igazolványt és kérlelhetetlenül válaszol: „Az igazolvány nem elég. Tessék feltelefonálni az illetékesnek.” Azzal becsukja az ablakot. Beállok a telefonra várakozók népes csapatába. Alig háromnegyed óra alatt beszélhetek az „illetékessel”, aki megígéri, hogy azonnal küldi a belépőt. Megint várni kell, s ezt mind kevesebb türelemmel viselem el. Egy portás bácsi csupa férfi-szolidaritásból, no meg a sajtó iránti érdeklődésből, megkönyörül rajtam és telefonál X. elvtársnőnek. — Kicsoda? ;:: Újságíró?;:: Csak várjon nyugodtan ... hallom a telefonból. Nem folytatom, mert amit elmondtam, az az újságírók régóta vajúdó, komoly problémája. Az újságíró munkaterülete a gyár, a kutatóintézet, a bírósági tárgyalóterem, a miniszter és a főosztályvezető szobája. De, hogyan lássa el megfelelően a munkáját, ha minden kapuban vele szemben gyakorolják az „éberséget”, ha fontos társadalmi hivatásának betöltését végtelen várakoztatással nehezítik? Vak lennék, ha azt mondanám, hogy valamelyes javulás nem tapasztalható. Hiszen közismert, hogy korábban egyes szektás tekintélyféltők, magasra kapaszkodott bürokraták azonos rendelkezésekben „védték” a gyárakat az újságíróktól és a kémektől. Ma már nem lehet az újságírót távoltartani a történések színhelyétől. Azzal a többnyire következetes harccal, amelyet a magyar sajtó vív a szocialista demokrácia kiszélesítéséért, a júliusi határozat megértéséért és megvédéséért, lapjaink eddig nem ismert tekintélyt és olvasottságot vívtak ki maguknak. Most a szó szoros értelmében milliós tömegek követelik, hogy tájékoztassuk őket mindenről, ami ebben az országban történik. Ezt nincs joga senkinek megakadályozni. Sok szó helyett, hadd javasoljam a Minisztertanácsnak a következő, rövid határozat meghozatalát: „A Magyar Újságírók Országos Szövetségének hivatalos igazolványával ellátott újságírók a mai naptól üzemek, vállalatok, intézmények, hatóságok stb. (a honvédelmi érdekűek kivételével) területére belépni jogosultak — minden külön belépő cédula nélkül.” Ilyen határozat birtokában könnyebben átjuthat majd a bezárt kapukon az újságíró, mint a tű fokán a tévé. Reméljük, így lesz. FANTASZTIKUS REGÉNY ♦ ÍRTA: GÁCSI SÁNDOR ♦ (fi) — Milyen kár, hogy nincs lámpánk! — sóhajt Kati. — Amivel bevilágíthatnánk az utat! Ilyet, úgy látszik, nem terveztek a Kék Villámra. — Lehet, hogy terveztek, csak nem tudunk ráakadni. Peti tálalt. Kiderült, hogy meglehetősen jól főz. És nagyszerű találékonysággal érzi a módját farkasétvágyuk kielégítésének. KÉT NAPIG JÓFORMÁN SEMMI KÜLÖNÖS NEM TÖRTÉNT. Laci a műszereket vizsgálta. Kati morzejeleket adott a Földre és fényszóró után kutatott a rakéta testében. Peti a strobioszkóppal szórakozott és fényképfelvételeket készített a gömbalakú mindenségről. Együgyű számításokat végzett, hogy a csillagok közötti távolságokat megállapítsa. Munkája annyi haszonnal járt, hogy elütött vele egy teljes napot és egy egész délutánt. Egyszer ugyan különös porfelhőt látott, amely néhány másodpercig szinte elfátyolozta a csillagokat. De mire észbekapott, már el is hagyták a különös jelleget. Mindenesetre odatelepedett a strobioszkóp mellé és önként vállalt mellette felügyeletet. — Nem csodálkoznék, ha a légüres tér nem is lenne anynyira üres! — jegyezte meg tréfásan. — Csak hát a sötétben minden tarka tehén fekete! Rövidesen kiderült, hogy ebben a mondásban van is némi igazság. A harmadik nap estéjén ugyanis arra lettek figyelmesek, hogy apró kopogások és nagyobb megrázkódtatások érik a Kék Villám testét. Izgatottan figyelték az új jelenséget. Gyors egymásutánban ismétlődtek az ütődések. Valahányszor egy-egy dörrenés hallatszott, mindannyiszor úgy érezték, mintha a rakéta irányt változtatott volna. A külső burkot hátborzongató jégeső verte. Mintha valaki kisdobon pergetne borsót. Nem sokkal később Peti sötét rohanó testet észlelt, éppen a Kék Villámmal szemben. Hatalmas volt, felmérhetetlen és beláthatatlan tömegű, alig vált ki a mély fekete homályból. Megrendülve várták a találkozást. De a találkozás elmaradt, mert a bolygó nem velük szembe, hanem mellettük rohant. Mint kihűlt fekete vakföld. Felszínét hegyek és mélyedések borították. Semmi kétség! Valamelyik naprendszer távoli bolygója. Sötét arcára gyéren hull az ismeretlen nap fénye. No, de a kopogás? ... Talán meteordarabok? Bekerülve az ismeretlen bolyó bűvkörébe, egyre nagyobb sebességgel rohannak a bolygó felé? Az izgalomtól és az iszmrtlen, titokzatos világ feltűnésétől egyszerre megforrósodnak a percek. A strobioszkóp oly közel hozza a sziklás, hegyes területet, mintha a következő pillanatban már neki is zuhannának. De az egyik műszer lassan kileng. Száz-kétszáz kilométer között leng. Minden bizonnyal ez méri a környező testek távolságát, s ez a távolság nem csökken, hanem egyenesen növekszik. Igen, igen... nő... nő!- műszer mutatója kifelé fut - skálából! A gyerekeken némi megkönnyebbülés vesz erőt. Szerencsésen elkerülték. Ha meggondolják, rosszabb is következhetett volna ebből a találkozásból. De egyben el is keseríti őket az a tudat, hogy végre szilárd pont közelében voltak és a Kék Villám mégsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Miért nem lépett működésbe az automatikus leszálló berendezés? Miért, nem tette le a gépet erre a hátborzongató égitestre? Megfejthetetlen rejtély. És ez a rejtély egyre érezhetőbben ereszkedik a gyerekek kedélyállapotára. Miért... miért?, is Katinka gyanúja röviden ennyi: a kopogás és irányváltoztatás — az irányváltoztatás és leszállószerkezet nem működése között határozott összefüggés van. Ebből parázs vita támadt. Peti azt állította, hogy egy ilyen tökéletes berendezésnél szó sem lehet egyszerű hipotézisről. Mert mi az összefüggés a kopogás és a leszállás között? Talán azért nem működött a szerkezet, mert a bolygó körül szintén légüres a tér. Laci viszont azt vetette ellen, hogy ezek szerint addig repülnek, amíg levegős bolygót nem találnak? Mire való akkor az oxigéngyár? Lehetetlen, hogy a tervezők figyelmét ilyen ellentmondás egyszerűen elkerülte. — Akkor viszont az én fellekvésem igaz — erősítette Katinka. — Az se biztos. Csak valószínű. — Hát ha valószínű, akkor dobjuk félre a teljesen valószínűtlent! Pellg teljesen az. Nyilvánvaló, hogy a leszállószerkezet működését olyan erők akadályozták, amelyek kimaradtak a tudósok számításából. — Meteorhullás megesik a Földön is. — Persze. De a tervezők nyilván nem számíthatták ki pontosan, hogy az esetleges összeütközés milyen erővel hat a rakéta eredeti irányára? Legalább kilencven fokkal tértünk el barátocskám! — Annyi nincs. Esetleg hetven. (Folytatjuk) „ SZABAD IFJÚSÁG“ 1956. szeptember 1. SZOMBAT Így kell felszállni... ...a kötélhágcsón a helikopterre, Varsóban, a repülés napján, a helikopterek bemutatóján készült a felvétel. Kedves Illetékes Elvtárs ! TV- em ismerem önt, se le-l- veire —, amely önt keresi, Illetékes Elvtárs — címet sem írhatok, így a sajtóra bízom e néhány sort és reménykedem: megtalálja önt, akit több mint másfél hónapja — egyetemen, minisztériumokban, személyzeti osztályokon — hiába kerestem. Arra kérem, ha eljut önhöz e levél, ne tegye félre! Mert amiről szó lesz benne, jóllehet Önnek csak „ügyet” jelent, de nekem — nem túlzás — az életet. Egyetemi hallgató vagyok, júniusban végeztem az Eötvösegyetem könyvtáros szakán. Tervekkel, vágyakkal, hivatástudattal és ambícióval — igen, így vártam a napot, amikor majd utolszor lépek ki az egyetem kapuján, s rám is vár az Élet, a munka, amelyről az egyetemen oly sok szó is esett... Aztán eljött a nagy nap ... az elhelyezés és úgy látszott minden a legnagyobb rendben megy. Azzal bocsátottak el: az Agráregyetem Könyvtárában, Gödöllőn már vár rám a munka, örültem, hiszen Gödöllőn lakom. Ami ezután történt azt nem részletezem. Az Agráregyetem nem fogadott el, mondván: ők mást kértek, ragaszkodnak hozzá. Keressek állást máshol... Egyetemünkhöz hiába fordultam. Ekkorra már mindenki szabadságra ment... Magam kezdtem állás után járni. Másfél hónapig mentem, kopogtattam, kértem — hiába! Mindenütt megértettek, mindenütt méltányoltak és mindenütt tanácsoltak — egy újabb fórumot. S mindenütt megígérték, erejükhöz mérten támogatnak, ha én magam tudok állást szerezni. Most már elég volt. Aki segíteni akart, annak „nagy ügy” voltam, aki meg tudna, annak — úgy látszik — kicsi. Az egyetem mit sem tesz már, négy évig helyet adott, megtanított a szakmámra, elküldött egy állásba, amely számomra nem létezik — s most itt állok egyetemi végzettséggel, állás nélkül, annak a 600 forintnak a maradékával, amelyet az egyetem — helyzetemre való tekintettel — adott, néhány nappal ezelőtt. Ezért kerestem és keresem önt, Illetékes Elvtárs! Nem lehet igaz, hogy így indítsanak egy fiatalt útnak, sem lehet igaz, hogy az én ügyemnek mindig másutt van a fóruma, mint ahol éppen keresem, és nem lehet igaz, hogy több mint tízesztendős tanulás után, egyetlen fillér nélkül, járjak állás után. Illetékes Elvtárs! Tárnok Gabriella IV. c. könyvtárszakos halig. • Szerkesztőségünk úy véli, az illetékesek válaszolnak majd Tárnok Gabriella nyílt levelére. De félvén attól, hogy nem kerül meg az illetékes, ezúton ajánljuk e sorokat Nábrádi elvtársnak, az Oktatásügyi Minisztérium főelőadójának, Világihy elvtársnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorának és az Agráregyetem könyvtárvezetőjének figyelmébe. Táviratban köszönte meg Iskander Mirza, Pakisztán Izlám Köztársaság elnöke Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének Pakisztán függetlensége kilencedik évfordulójára küldött üdvözlő táviratát. SZOVJET ÚJSÁGÍRÓKÜLDÖTTSÉG érkezik Bécsbe szeptember közepén az osztrák szövetségi kormány meghívására. Jugoszláviáról indul előadássorozat a TTIT és a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezésében. A filmvetítéssel kísért előadásokat minden csütörtökön 18 órakor a Dorottya u. 8. alatt tartják. Bemutatták a legújabb bányász műszaki propaganda filmeket a VI. magyar bányásznap ünnepségeinek keretében pénteken délelőtt a budapesti Toldy Filmszínházban. Bányásznapi köszöntő a rádióban A bányásznap alkalmából vasárnap 8.15 órakor Czottner Sándor bánya- és energiaügyi miniszter a Kossuth-rádióban köszönti a bányák dolgozóit. Utána hangversenyt közvetít a rádió a bányászok tiszteletére. Újabb röntgenberendezéssel ellátott autóbusz készül az Ikarusban. A tervek szerint az új autóbusz a bányavidékeket járja majd, ahol szilikózisszűréseket végeznek. Kiállítást rendez Budavár visszafoglalásának 270. évfordulója alkalmából a Hadtörténelmi Múzeum, amelyet vasárnap, szeptember 2-án délelőtt 10 órakor nyitnak meg. CANNESBAN szeptember 15 — 19-ig tartják a reklám- és propagandafilmek fesztiválját, amelyre 25—30 ország filmgyára és reklámvállalata küldi ki legújabb reklámfilmjeit. A magyar Szikron Filmgyár három exportfilmet, az ORION hőpalack, a MODEX ruha és a MOM ébresztőóra reklámfilmjét, az Állami Hirdető Vállalat pedig a Vastömegcikk Értékesítő Vállalat alumínium filmjét, és az Állami Biztosító ,,Az ördög nem alszik” című tűzvédelmi és biztosítási propagandafilmjét küldi a fesztiválra. Több mint 300 diszista vett részt jutalomkiránduláson a DIMÁVAG Gépgyárból, a nyár folyamán. A LAKÁSKÉRDÉS megoldásának segítésére akcióbizottságot alakított a Hazafias Népfront budapesti bizottsága. A Magyar Vöröskereszt közleménye A Vöröskereszt Egyesületek Ligája útján az Amerikai Egyesült Államok kormánya kukoricát, gabonát, babot és vajat, összesen 15 800 tonna terményt adományozott árvízkárosultjaink részére. Az adomány szétosztását, amelynek első szállítmánya hazánkba érkezett, a Magyar Vöröskereszt megkezdte. A segélyosztásnál a Magyar Vöröskereszt képviselőin kívül jelen van a Vöröskereszt Egyesületek Ligájának képviseletében Svájcból hazánkba érkezett L. Willimann úr. IDŐJÁRÁS. Várható időjárás: Délnyugat felől növekvő felhőzet, legfeljebb egy-két helyen kisebb eső, mérsékelt déli-délkeleti szél, a nappali felmelegedés kissé fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 23—26 fok között. A hagyományos „híres napokat” az idén is megrendezik Kecskeméten. Az ünnepi hét szeptember 30-tól október 6-ig tart. FELVÉTELT HIRDET az Állami Artistaképző Iskola az 1956 — 57-es tanévre. Felvételre jelentkezhetnek azok az általános iskolai fiú- és leánytanulók, akik a 11. életévüket betöltötték. A felvételi vizsgát szeptember 4-én és 5-én tartják délelőtt 10 és délután 4 órakor, V. kerület, Arany János utca 34. szám alatt. Az idei salzburgi ünnepi játékok csütörtökön Mozart Figaro házassága című operájának előadásával véget értek. Az első nemhivatalos becslések szerint 90 000-en vettek részt a rendezvényeken. RÉGI ÚTVONALÁN — a Moszkva tér és a Clark Ádám tér között — közlekedik ismét hétfő Társadalmi bíróságok alakultak Nógrád megyében 13 bányaüzemnél. FIGYELEM! FIGYELEM ! Gyilkost köröz a rendőrség A fővárosi rendőrség egy hét óta megfeszített erővel dolgozik a XIV. kerületben, az Erzsébet királyné úti 142-es postahivatalban történt fegyveres rablás és gyilkosság ügyében. A lakosság bejelentései alapján is számos fontos adat birtokába jutott a rendőrség. Az eddigi nyomozás alapján megállapítást nyert, hogy az ismeretlen tettes 1956. augusztus 23-án háromnegyed 2 és 2 óra között követhette el a bűncselekményt. A gyilkos 11 000 forintot rabolt el és cselekményét nyolc lövéssel hajtotta végre. Az egyik áldozat, Nagy Józsefné, 67 éves takarítónő, a kórházban történt kihallgatása alkalmával elmondotta, hogy ő látta a tettest és személyleírást is tudott róla adni. Eszerint a gyilkos személyleírása a következő: körülbelül 25—30 évesnek látszó, 175—178 centiméter magas, ékeskanyarcú, sötétbarna, hátrafésült hajú férfi, aki a szóbanforgó időben szürke-fehérfekete aprókockás pepitaszerű zakót viselt. A tettest egy másik személy is látta, aki a kérdéses időben a postahivatalban járt. E tanú szerepe rendkívül fontos, mert felismeri a gyilkost. A bűnügyi osztály birtokába a legutóbbi napokban olyan adatok kerültek, amelyek a bűnügy felderítése tekintetében igen nagy fontosságúak. A rendőrség a továbbiakban is számít a dolgozók jó szándékú bejelentéseire abban a vonatkozásban, hogy ki látott valakit a jelzett időben a helyszínen, vagy annak környékén, vagy tud-e valaki bármit az ismeretlen tettesre vonatkozólag. Telefonszám: 123— 456. 15—00 mellékállomás. Határsértési taxival Július 12-én négy fiatalember: Varga János 20 éves alsógödi elektroműszerész, Babella Antal 24 éves váci könyvelő, Virág Imre 20 éves váci géplakatos és Sajtos István 21 éves váci lakatos útnak indult Budapestről, hogy az ország nyugati részén határátlépést kíséreljen meg. 13-án a reggeli órákban érkeztek Keszthelyre, majd onnét Hévízre mentek, onnét pedig gyalogútnak indultak Pacsa felé. Itt a késő esti órákban felkeresték Horváth László taxisofőrt, hogy vigye el őket Zalaegerszegre. Azzal a szándékkal indultak el Pacsáról, hogy a kocsi vezetőjét ártalmatlanná teszik. Mint a vallomásukból kiderült, taxival akartak eljutni a határig. Néhány kilométeres autóút után Varna a hátsó ülésből egy üvennel fejbevágta a kocsivezetőt, akinek az ütés következtében betört a feje. Ezután Babella vette kezébe a volánt, azonban a kocsival nem messze tudtak menni, mert kiderült, hogy közülük egyik sem tud rendesen kocsit vezetni. Amikor a sofőr magához tért, visszaültették a volán mögé, de agyonlövéssel fenyegették, ha szökni mer. A gépkocsi vezetője végülis — nem volt mit tennie — vezette az autót a megadott útvonalon. A körmendi Rába hídnál azonban, ahol a határőrség megállásra szólította fel őket, kiugrott a kocsiból. A rablóbanda egyik tagja a lábát a gázon tartotta és így sikerült nekik a taxival tovább haladniok. Nem jutottak azonban messzire. Mivel nem tudtak rendesen vezetni, el kellett hagyniuk az autót, s a határőrség egy búzatáblában még aznap éjjel elfogta a négy taxirablót. A zalaegerszegi járásbíróság ítélkezett felettük. Varga Jánost 6 évi, Babella Antalt és Virág Imrét öt és fél öt és fél évi, Sajtos Istvánt pedig ötévi börtönbüntetésre ítélte. A bíróság kötelezte a vádlottakat a gépkocsin esett kár megtérítésére. . És ahogyan a raszoló elképzeli Tessék mondani, jól megyünk erre a Rottenbiller utcába?