Szabad Magyarság, 1957. január-december (2. évfolyam, 1-56. szám)

1957-01-03 / 1. szám

1957 január 3 A világ lelkiismerete megmozdult... Irta Dr. Rottkay R. Kálmán Amikor e sorokat írom, alig párszáz kilométerre a vérző magyar határoktól — éppen 60 napos a dicsőséges magyar , forradalom, vagy ahogy Mindszenty hercegprímás minősítette: népünk csodálatos szabadságharca! Senki megmondani nem tudja, mikor és milyen formában fog zárulni a magyar történelemnek ez a csodálatos fejezete. Valóban az újkori történelem csodája ez, aminek tanúja volt az emberiség az elmúlt 60 nap során. Hogy egy társtalan és magárahagyott nép nem várta be, amíg a világ nagyhatalmai a segítségére sietnek és segítik leverni róla a moszkvai rabláncot, de maga vette kezébe sorsa intézését ! Ahogy ezt a szabadságharc első napjaiban mondotta Komárom város nemzeti tanácsának elnöke egy külföldi újságírónak: nézze uram, mi túl kicsi nép vagyunk ahhoz, hogy törődjön velünk és sorsunkkal a világ, így nem maradt más hátra számunkra, mint hogy magunk vegyük kezünkbe a sorsunkat és a sok szófecsérlés, ígérgetés és biztatás után végre magunk cselekedjünk, akár tetszik ez a világnak, akár nem. • Nincs az a gyorsan pergő amerikai film, amely gazdagabb lenne fordulatokban, drámai feszültségekben, csapásokban és visszacsapásokban, mint ennek a 60 napnak csodálatos története! Az első napokban a győzelem szinte kézzelfogható közelsége és a szabadulás vágyában és örömében égő, lelkesedő nép, utána rögtön a viszszaesés, a szovjet tankok halálos rohama, amely maga alá temeti a szabadságharcosok zászlait; statárium, általános sztrájk, majd újabb felkelések, újabb győzelmek az egyes vidéki nemzeti ellenállási központokban, de ezeket ismét nyomon követi a szovjet tankok mindent legázoló, vérbefojtó rohama. Amikor e sorokat írjuk, a magyar munkásság már szinte csak egyedül és fegyvertelenül emeli a magasba a szabadságharc megtépett zászlóit és egyetlen megmaradt fegyvere a sztrájk, —ezt szegezi a Moszkva által kinevezett Kádár-kormány mellének. Ilyen csodát se sokat látott az újkori történelem, amikor egy nemzet dolgozó munkássága fordul szembe egy olyan kormánnyal, amely nem átalja magát a munkások és parasztok kormányának tituálni! És ami a legcsodálatosabb: ez a mi nagyszerű munkásságunk még akkor is vállalja a Nemzet kétségbeesett harcát életjogaiért és szabadságáért, amikor már tudnia kell, hogy a külvilágnak semmiféle segítségére nem számíthat. Nem az a hős, aki a győzelem biztos zálogával indul,—a hős az, aki a becsület, emberség és igazság harcát akkor is vállalja, ha tudja, hogy a végén őt feszítik keresztre. Alig kétséges, hogy ennek a 60 napnak történetét valamikor majd tanítani fogják a történelemórákon, szerte a világban és okos tanárok magyarázzák meg majd növendékeiknek, éppen a magyar példa nyomán hogy a népek szabadságvágya erősebb, mint az éhség ereje, hogy a hit erősebb, mint a zsarnokság lánca. A magyar dráma ezekben a napokban félelmetes gyorsasággal rohan a befejezés felé. Alvilág lélekzetét visszafojtva figyeli, mi lesz a vége? Az okosan és hidegen számító politikusok megegyeznek abban, hogy a túlerő el fogja gázolni a magyar nép nagyszerűen indult szabadságharcát. A tél, a fagy, az éhség, a várható ragályos betegségek, talán éhségtífusz, amitől Isten óvja népünket! — tesznek majd pontot a dráma végére. Ilyenkor természetesen nem hiányoznak az utólagosan okosok sem, akik sajnálkozva fogják belekiabálni a világba, hogy kár az áldozatokért, hiszen előrelátható volt, hogy ez lesz a vége . . . Szeretném ezeknek az utólag okosoknak a fülébe kiáltani, hogy bármi lesz a vége a magyar drámának, sőt talán tragédiának, mégis az az igazság, hogy a magyarság szabadságharca halhatatlan értékkel gazdagítja a történelmet. Olyasmit bizonyított be népünk a világnak, amire álmukban sem mertek gondolni azok a hatalmasságok, akik ma népek sorsát intézik. Gondoljunk csak arra. A magyar szabadságharc bizonyította be a világnak a tényt, hogy a Szovjet nem legyőzhetetlen! Bebizonyítottuk, hogy ez a Vörös Golem, amelynek kegyéért s egy cinikus mosolyáért 1945 óta hasraestek a demokráciák politikusai és diplomatái, igazában és valójában agyaglábon járó magával tehetetlen szörny, amelynek csak az oldalába kell hajítani Dávid parittyáját, vagy Botond buzogányát és máris meginog, támolyog és őrültként csapdos jobbrabalra. Még csak egy elszánt taszítás és máris a földön fetreng, hörög és átkozódik. A magyar Botond buzogánya megadta ennek az agyaglábú óriásnak az első csapást, — és csak az lett a magyarság tragédiája, hogy amikor a magatehetetlen óriás már megingott ettől a csapástól, — akkor a világ eltátotta a száját, bámulta a nagy és véres színjátékot, ahelyett, hogy kimérte volna a földre döntő második csapást a szörnyetegre . . .! De nemcsak ezt bizonyította be a bámuló világnak népünk szabadságharca. Leleplezett egy szörnyű igazságot is: felszakítván néhány napra a vasfüggönyt, a támadt résen át beláthatott a világ abba a légmentesen elzárt börtönbe, amelybe 1945 után Moszkva zsarnokai bezárták a dunai népeket, az így támadt régen át végre láthatta a világ: nincs, nem lehet békés koexistencia a népek hóhérával, a Szovjettel! Legyen hát vége ennek a hazug s becstelen frázisnak, amely 11 éve azzal áltatja a világot, hogy elég nagy az, miért ne férnének meg egymással békésen a demokráciák és a kommunista rendszerű államok. A Sátánnal, a gangszterrel nem lehet “békésen” együttélni! 39 éve ilyen vereséget a Szovjet nem ért meg! Itt áll leleplezetten, kompromittáltan a világ színe előtt: még ágál, hazudik, fenyegetőzik, terrorizál, — de mindezzel csak a saját torkán szorítja a kötelet. Azt a világot, amely a magyar szabadságharc által ütött résen át meglátta a moszkovita Sátán igazi arcát, — többé becsapni nem lehet. A világ lelkiismerete mozdult meg, — és ez lesz népünk örök dicsősége! — McCarthy szenátor kivizsgálásra a Bethesda Naval Hospitalba vonult ,s így rövid időre kikapcsolódott a politikai életből. FROM THE ARTICLE OF DR. KÁLMÁN RATTKAY: “The Hungárián freedom struggle has demonstrated to the World, that the Soviets are nőt invincible. We have proved, that this red giant is really nothing bút a monster with earthen legs, which needs only to be struck in the side by the sling of Dávid . . . and, alas, it already wavers . . . Now, it needs just one more courageous push and it will tumble to the ground. The Hungarians have delivered that first blow bút as the monster started to waver, the free world—tragically—was just admiring the great and bloody show, instead of delivering the deciding second blow on the monster.” SZABAD MAGYARSÁG 3. oldal Nixon alelnök: A magyar szabadságharc halálos csapást mért a bolsevizmusra A pápa is szükségesnek tartja a rendőri haderő kiküldését a nemzetirtás megakadályozására. ötvenezer magyart akarnak bebocsájtani Amerikába. A szabadságharcos Magyarországon a Pilis, Bükk és Mecsek hegységekben tovább tart a partizánharc. Miskolc többször cserélt gazdát a harcok során és állítólag utóbb a túlerőben lévő szovjet csapatok birtokában van, viszont a környéki városokat, köztük a diósgyőri vasgyárat és a környező hegyeket a szabadságharcosok erősen tartják. A gyárakban tovább tart a sztrájk, amely csak annyira enged, amennyire a legszükségesebb létfentartásról van szó. A szénbányászok sztrájkja miatt se tudnának megfelelően termelni, így elmaradnak a szovjet által követelt szállítások. Ez fáj a legjobban. A fiatalság, a legjobb munkaerő kimenekült. Kénytelen beismerni a Kádár kormányzat azt is, hogy a nemzet színe-java, mérnöktől orvosig a most már közel 170 ezerre tehető menekült közt van. Másik másfélszázezer pedig a harcok, elhurcolások, bebörtönzések, kivégzések miatt esett ki. Mély gyűlölettel fordul a moszkovita kormány a menekültek felé, akik ellen minden eszközt jónak tart, s egyes mai antikommunistákat kommunista múltjuk leleplezésével is fenyeget. Kísérletezett azzal is, hogy a lakosság félrevezetésére nem kommunistákat is bevesz a kormányba, de úgy látszik, nem akadt vállalkozó, s így megcáfolta az erről elterjedt híreket. A menekülés tovább tart a kegyetlen terror elől. Életük kockáztatásával is menekülnek a magyarok, pedig tudják, hogy a bujdosásban a fagytól épúgy elpusztulhatnak, mint a határon a szovjet golyótól. Ködös éjszakákon százával — bár a szovjet katonák vaktában való lövöldözésétől többen sebesülten—jutnak át. A menekülés halálos áldozatainak száma se jelentéktelen, épúgy azoké, akiket elfognak. A menekültek egyre növekvő áradata komoly problémák elé állítja a segítőkész Ausztriát. Az európai országok felvevőképessége is egyre szűkül, ezért Amerika jelentősebb beavatkozására volt szükség egyrészt Ausztria segítésére, másrészt a menekültkérdés megoldására. Ennek érdekében kérte fel helyszíni tanulmányra és megfelelő javaslattételre Eisenhow elnök Nixon alelnököt. Az ország alelnöke nem sajnálta azt a karácsony előtti hetet, amikor mindenki igyekszik családi körben lenni, a fárasztó és nem is veszélytelen repülőúton, Ausztriában, a magyar menekülttáborban és a veszély miatti eltanácsolás ellenére a vérző magyar határon tölteni. ízléstelen támadás Minden jóérzésű magyar hálával és köszönettel fogadta Nixon alelnök vállalkozását. Annál visszatetszőbb volt, hogy akadt az ú. n. amerikai magyar sajtóban támadó, kellemetlenkedő hang Nixon alelnökkel szemben. Az egykori szovjetszimpatizáns és ma is ugyanazok által szerkesztett Népszava - Szabadság támadta meg az alelnököt azzal, hogy egész útja csak népszerűsítését szolgálja. Ezúttal is régi önmagát árulta el, amikor a keményen antibolsevista fiatal alelnökünket támadta. Jól tudjuk, hogy demokrata pártérdekből mindent elkövetett a Választások során is elgáncsolására, de ez nem sikerült. A népszerű alelnök saját pártja és az országos választás során egyformán nagy fölénnyel került be újra. Más alkalommal támadhatják rózsaszínű cikkírói úgy, ahogy akarják. Nem érdekes. De most, amikor elsőrendű magyar érdekben való tevékenységről volt szó, támadásuk nemcsak ízléstelen, de magyar-ellenes is volt. Mint oly sok alkalommal, ezúttal is bebizonyította az ikerlap, hogy csak a nyelve magyar, de nem a szelleme, érzésvilága. A vérző határon Nixon alelnök Bécsben több megbeszélést folytatott az osztrák kormány vezetőjével, Raab kancellárral és más miniszterekkel. Az osztrákok a szovjet kivonulására és a magyar semlegesség biztosítására vonatkozó, saját példájukhoz hasonló tervet is előterjesztettek, amely az amerikai kormány elé kerül. Az alelnök hosszabb időt töltött magyar menekültek közt, akiktől jól megismerte problémáikat. Ismételten kinn járt a magyar határon. Éjszaka is, amikor a szovjet katonák vaktában is lövöldöznek a menekülés megakadályozására. Át is ment a magyar határon, s közelről figyelte meg a menekülés veszélyes voltát. Két menekült magyar leányt ő vitt be Bécsbe. A leányok csak később tudták meg, hogy a USA alelnöke volt segítségükre. — Életem legérdekesbb epizódja volt a magyar határ mentén tett látogatás, — mondotta az alelnök, — s igen mély benyomást gyakorolt rám. Visszafelé a salzburgi tábort is meglátogatta. It a szovjetterror korábbi menekültjeivel is találkozott. Meggyőződött ausztriai szemleútján arról, hogy az amerikai bevándorlási politikát meg kell változtatni. A korábbi menekültek közül a Salzburg közelében lévő glasenbachi táborban sokan kérték, tegye lehetővé, hogy ők is kijussanak Amerikába. Az ő kérdésük is megfontolás tárgya. 50,000 bevándorló Már Európában kijelentette, mielőtt Münchenből visszaindult, javasolni fogja a magyar menekültek beengedési létszámának jelentős felemelését. Ugyanakkor washingtoni beavatott körökben hangoztatták, hogy tudomásukkal a kormány 50 ezerre kívánja felemelni később a bebocsájtandó magyarok létszámát. A hír általános meelégedésre talált. Nixon alelnök a Szentestére visszaérkezett Amerikába. A repülőtéren, ahol a hivatalos körök mellett felesége és két kislánya fogadta, nyilatkozott útjáról a sajtó, a rádió és a televízió részére. Nagyjelentőségű kijelentéseket tett. Meggyőződött arról, — mondotta, — hogy Amerikának többet kell tennie a menekültkérdés megoldására. Megismételte: ajánlani fogja, hogy a USA komolyan emelje fel a bebocsájtandók számát. A halálos csapás Sokat beszélnek arról,—folytatta, — hogy a magyar menekültek nehéz probléma elé állítják az USA-t, s az egész szabad világot. Útja során az a vélemény alakult ki benne, hogy a bátor emberek, akik a szabadságért harcoltak Magyarországon, problémát csak a szovjetnek jelentenek. , A kommunisták tíz év alatt teljes kontrol alatt tartották Magyarországot. Minden erőt koncentráltak az értelmiség, a diákok és a munkások megnyerésére. És mégis ez a három csoport az, amely a szabadságharcot a kommunisták, s a szovjethatalom ellen vezeti. — A magyar hősiesség és áldozat ereményeként — mondotta Nixon alenök, — a magyar szabadságharctól a nemzetközi kommunizmus halálos csapást szenvedett, amelyből nincs gyógyulás. A karácsonyi ünnepségek után, új év táján tette meg jelentését Nixon alelnök Eisenhower elnöknek. Nixon alelnök számos kormányfétfiú jelenlétében feltárta az elnöknek az egész nőknek. Feltárta az egész problémát és különböző javaslatokat terjesztett elő a menekült magyarok megsegítésére. Szerepel ezek közt a bevándorlási kvóta felemelése és a nyitott kapu kérdése is. Van ugyanis egy elgondolás, hogy a menekültek egyharmadát vegye át Amerika, s ne kössön ki pontos számot. Ha ezt a megoldást fogadnák el, akkor a menekültek számának növekedésével arányosan emelkednék a bebocsájtások száma. Ugyancsak fontos része az egész menekült kérdésnek, hogy megfelelő lakásról és munkaalkalomról történjék gondoskodás. Az alelnök önkéntesen vállalkozó jótékony szervezetekkel tárgyal majd ennek megoldásáról. A hét végén Nixon alelnök látogatást tett Kilmer-táborban a menekült magyarok között és itt is közvetlenül érdeklődött kérdéseik iránt. Az alelnök a Kilmer-táborban hosszan időzött és beszélgetett a menekült magyarokkal, akikkel együtt is ebédelt. Az egész menekültkérdés megoldásában nagy szerepet játszanak tapasztalatai és az a szimpátia, amellyel a szabadságharcos nemzet ügyét kezeli. A televízión is nyilatkozott és tett újabb ígéreteket. Azt vallja, hogy (Folytatás a 4. oldalon)