Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)
1958-03-30 / 1. szám
► MIÉRT KÜZDÜNK? A Magyar Publishing Co. Inc. részvényeseihez, a Szabad Magyarság előfizetőihez, olvasóihoz és az egész szabadföldi magyarsághoz! Abban a kettős tényben, hogy egyfelől a részvényesek bizalma az igazgatóság sorába választott, másfelől, hogy igazgatótársaim bizalma mint elnököt a Magyar Publishing Co.Inc. élére állított olyan súlyos felelősséget látok, hogy azt vállalni csak erős hittel tudom. Erős hittel Istenben, hogy a megboldogult Galambos atya által elindított szent ügyet nem engedi elveszni, amíg azt tiszta gondolkozású, hűséges és nemzetüket szerető magyar férfiak és nők szolgálni óhajtják! Erős hittel a magyarságban, hogy e súlyos felelősséget hordozni segít. A keret, amiben jelenleg élünk, sötét és a következő tragikus képet mutatja. Odahaza a szenvedések tüzében eggyé kovácsolódott nemzet immár 13 éve rabságban, külföldön millió atomra hullott magyarság szabadon. Tudunk-e hát mi, a Magyar Publishing Co.Inc. és a “Szabad Magyarság” köré csoportosult magyarok erre a tragikus képre új, reménytkeltő színeket helyezni ? Tudunk-e új hangon szólni, amire a közügyek iránti érdeklődésben elfáradt magyarok újra figyelni fognak? Tudunk-e legalább egy lökést adni, hogy a magyarság kátyúba rekedt szekerét arrébb mozdítsuk ? Tiszta-e a lelkünk és árad-e ebből a tiszta lélekből olyan tűz, amiben a magyar közösségre káros indulatok legalább részben elégnek? Íme a felelet: Úgy érzem, hogy 1958. február 1.-én, a legutóbbi közgyűlésünkön a Magyar Publishing Co.Inc. közösségében az ablakok kitárultak és azokon sűrű tömegben áramlott be a friss, tavaszi levegő. Ezt az áramlást azok a részvényesek okozták, akik érdeklődéssel fordultak mozgalmunk felé és érdelődésükkel elsősorban a “Szabad Magyarság” szekerét mozdították ki a kátyúból. Bebizonyítottuk és továbbra is bizonyítani fogjuk, hogy a testvérharcot körünkből száműztük és mert mindenfelé, ahol magyarok élnek hasonló jelenségeket látunk, példát mutatni óhajtunk, hogy ime a káros indulatok legyőzhetők! Ha a hitet, a hitet ebben az irányban legalább részben fel tudjuk kelteni, megindul egy olyan folyamat, melynek végén a becsületes és hűséges magyarok egymásra találnak! Úgy érzem a részvényesek az említett február 1.-i közgyűlésünkön tiszta lapot biztosítottak az igazgatóság számára. Én és igazgatótársaim viszonozhatjuk-e ezt a nemes gesztust másképpen, minthogy mi is tiszta lapot adunk minden eddigi esetleges részvényes ellenfelünknek! A Magyar Publishing Co. Inc. és a “Szabad Magyarság” felé érdeklődéssel fordult magyarok tarsolyában sok érték van, ezeket az értékeket tulajdonosaik nekünk felajánlották, ezért kötelességünk, hogy ezeket az értékeket a “Szabad Magyarság”-on keresztül a magyar közösség asztalára tegyük. Isten minket úgy segéljen, hogy minden becsületes és tiszta eszközzel arra törekszünk, hogy a belénk helyezett bizalommal és a ránk bízott értékekkel jól sáfárkodjunk! Köszöntjük Amerikát! Kérjük, hogy erős, még erősebb elszántsággal vezesse a rabságban élő népek ügyét, ne sajnálja az áldozatot, amit a szabadság szent ügye tőle megkövetel, mert a végső diadalba az Úristen már előre belefoglalta a bőséges jutalmat, amit adományozni óhajt hűséges szolgáinak. Magyar testvéri szeretettel: Dr. vitéz Ujlaky László a Magyar Publishing Co. elnöke SZABAD MAGYARSÁG 1958 március 30 ---------------------------------------------------------------------------—3. oldal Világpolitikai események A MAGYAR ÜGY NÉLKÜL NINCS CSÚCSÉRTEKEZLET? ANTIBOLSEVISTÁK HARCOLNAK SUMATRABAN — LESZ - E ÚJ NAPÓLEON? A világpolitika elsősorban a szovjet által erőltetett csúcsértekezlet körül zajlik. A középeurópai államokkal együtt Magyarország ügyét is szerepelteti Amerika a programmon, s hírlik, enélkül nincs csúcsértekezlet. Dulles külügyminiszter, aki kelet Ázsia antikommunista államait látogatta meg, egy Manilában tartott sajtóértekezleten kijelentette, hogy egy, a nagyhatalmak közti konferenciának négy alapvető pontban kell határoznia. Ezek pedig: az EEgyesült Nemzetek tanácskozásainál eddig használt úgynevezett vétójog újbóli, szabályozása és korlátozása (miután a Szovjet ezzel minden nyugati eredményes javaslatot megakadályozott) a világűr háborúmentes és csakis békés célokra való felhasználása (ezt a rakéták, a Sputnik I. és II. valamint az Explorer és a további kísérletek tették szükségessé), Németország egyesítése és a kelet európai státus rendezése. Minket különösen ez az utóbbi érdekel elsősorban, mert ez alatt a tárgyalási pont alatt van Magyarország is, amikor ugyanis a Szovjet csapatoknak álltak. A felkelők azzal vádolták az indonéziai kormányt, hogy túl nagy hatalmat biztosít a kommunistáknak és az egész fiatal államot a Szovjet érdekkörébe akarja játszani. A felkelők, az indonéz kormány hivatalos jelentése szerint külföldi segítséget kaptak. Először nem nevezték meg a külföldi segélyt adó államot, most azonban Djuanda miniszterelnök a sajtónak adott nyilatkozatában azt állította, hogy ausztrál jelzésű repülőgép amerikai gyártmányú FRANCIAORSZÁG belpolitikai helyzete újabb aggódásra adott okot, amidőn a tunisi események után súlyos belpolitikai válság tört ki. Bár pénzügyileg az elmúlt évhez viszonyítva Franciaország megerősödött, mégis ne ki kellene menniök a megszállott kelet és középeurópai államokból és az Egyesült Nemzetek képviselői ellenőrzése mellett megtartott népszavazás döntené el ezekben az államokban, hogy fenn kívánják-e továbbra is tartani a kommunista kormányt? Miután nem kétséges, hogy Szovjet csapatok nélkül a kommunisták egyik államban sem tudnának megmaradni, előrelátható, hogy a Szovjet ezt a pontot nem engedi tárgyalni, viszont Amerika ragaszkodik hozzá. DULLES KÜLÜGYMINISZTER, aki igen jól ismeri a szovjet ravasz és taktikázó diplomáciáját, a szovjet által hangoztatott trükkös leszerelési konferencia helyett vagy annak bevezetőjeképen a fentiek előzetes tárgyalását ajánlotta. Mutassa meg végre, az annyit hangoztatott együttműködési hajlandóságát a nyugati nemzetekkel a Szovjet azáltal, hogy a tárgyalási alapul előterjesztett négy pontra nem az általános “Nyet”-tel fog válaszolni. A legteljesebb bizalmat tudná teremteni, ha Magyarországból és a megszállott államokból kivonná a katonaságot, valamint a civilbe öltöztetett titkos rendőrséget. Dulles tárgyalásain túl az elmúlt hét külpolitikája előterében fegyvereket, géppuskákat és tankelhárító páncélöklöket dobott le Pakanbaru körül. Miután a jelenlegi indonéz kormány szovjetbarátsága ismeretes, nem kétséges, hogy a felkelők, akik szovjetellenesek, milyen megvilágításban szerepelnek. Éppen az indonéziai eseményekkel kapcsolatos Dulles külügyminiszter távolkeleti útja is, aki a Fülöpszigetekről Formosába ment és tárgyalt a Nemzeti Kína vezetőjével Chiang Kai-Shek tábornokkal. Jenlegi Gaillard kormány, amely a háború befejezése óta már a huszonnegyedik, bukás előtt áll. Mind gyakrabban beszélnek francia politikai körökben arról, hogy Franciaország alaposan megtépázott tekintélyét csak egy erős katonai diktátor tudná visszaállítani és ez pedig nem más, mint De Gaulle generális. De Gaulle nagy népszerűségnek örvend és mint Franciaország új Napóleonját emlegetik a túlságosan konzervatív Coty elnökkel szemben. Miután a krízis Afrikában egyre nagyobb és a kormány még engedményekkel sem tud megoldást találni, mind gyakrabban kerül De Gaulle neve előtérbe, mint az kegyetlen, aki ki tudná vezetni Franciaországot a politikai válságból. Nyugati politikusok egyrészt aggodalommal figyelik ezt a De Gaulle előretörést Franciaországban, ugyanis attól tartanak, hogy De Gaule a Páris-Moszkvai barátság alapján áll és vezetésével Franciaország esetleg kilépne, az Észak-Atlanti Szövetségből. Ennek helyébe pedig újabb szovjet térnyerés következne be nyugat Európában. Mások viszont erőskezű diktátort látnak benne, akinek jobbrahajlásától tartanak. A tábornok hallgat és tápot ad ezzel a találgatásnak. Láthatjuk tehát, hogy a háborút megelőző diplomácia milyen lázasan tevékenykedik, s azt is, hogy a gyújtópontokon mindenütt ott van MOSZKVA KEZE és csak a legnagyobb megfontoltság, a legnagyobb óvatosság és felkészültség, ami ebben a kelet és nyugat közt lezajló gigászi mérkőzésben a döntő ütközetet megelőzi. Toynbee angol történész szerint az esélyek teljesen egyformák és senki nem tudhatja ma még, hogy ki fog győzni. Mi, a magunk részéről, velünk született érzésünknél fogva mást mondunk. Lehet, hogy a bolsevizms, ideigóráig győzedelmeskedik, Magyarországot megszállta és bilincsekben tartja, de hiszünk abban és ha nem így lenne, az egész keresztény hitnek nem lenne alapja: az igazság győzni fog. Az istentelenség, erkölcstelenség, jogtalanság, terror, börtön és és bitó sokszor uralkodott máig a világon és sokszor Magyarországon, de végleg győzni soha nem tudott. Most sem fog. Kispesti Pál INDONÉZIAI ESEMÉNYEK LET US REMEMBER Winier is drawing io a close. The rythmic succession of seasons is ready io begin a new cycle. This perennial awakening of naíure is generally greeied wiih spontaneous joy and oplimism. Yeí fór Hungarians, il harbors a much deeper message. Ií serves as a reminder of a glorious though alsó sad chapier in íhe long and eventful hisíory of ihai courageous people. It was early spring in 1848. The average Hungárián did női find íoo much joy in living aí fhat lime. His couniry was a mere "salelliíe" of íhe powerful Hapsburg Empire. His nation suffered exíensively írom political suppression and írom intended culiural and economic backwardness. Bút fhings were soon lo change. On March 15, the spirited youth of Budapest took Íhe initiative in ils own hands. Stirred by íhe long-suppressed bút now erupting desire fór national liberly and fired to aciion by the works of young writers and poeis, among them íhe world-famous Alexander Petőfi, this youth marched íhrough íhe síreeís of the Capital in an irnpressive though bloodless demonstraiion. Ií solemnly proclaimed its platform of twelve points of consiituíional reform, priníed on leaflefs without the official censor's permission. The enfire city embraced the new formulaiion of political ideals and thus lent massive support to íhe earlier demands of Louis Kossuth and his fellowers in the legislature. The die was cast. Wiih the events of that memorable March 15, the Hungárián people commiíted itself to íreedom of the press, political equality, universal taxation, an eleclive parliameni and a responsible national governmenl. The Hapsburg court and ihe administration in Vienna reacied with considerable alarm. It beesnie apparent thai ihey would nőt toleraie Hungary as an equal political partner. By Seplember, an open clash between ihe powerful armies of íhe Austrian Windischgratz and the newly formed volunteer Hungárián forces was ineviiable. Afíer somé iniiial setbacks, the revolulionary army swung intő offensive and under the mastery command of the young General Görgey won one victory áttér another. The whole civilized world marveled aí the self-sacriíicing heroism of the* Hungarians. As a last resort, the Viennese court appealed to Tsar Nicholas tor help. In June of 1849, the Russian troops, 200,- 000 strong and well armed, descended upon the country to reléivé íhe hard-pressed Auslrians and to help squash the "uprising." Wiihin a few months, the exhausted revolutionaries succumbed io ihe overwhelming force. Béni on revenge, ihe Ausirian generalissimo Haynau ordered ihe execuiion of íhirteen high officers as well as of the first Hungárián premier. Many revolutionaries tied inio exile and an even more bittér éra of poliiical suppression began in Hungary. The revolution of 1848 was nőt ihe only time Hungarians earned Ihe admiralion of the western world tor their dedicaiion to the principles of humán liberly and political freedom. Only 150 years before, Ihe "kuruc" (írom crusader) uprising of Ferenc Rakoczy managed to unify the suppressed nation againsi the Hapsburgs and wage a successful war againsi the imperial army tor years. Urifoviunaiely. when ihe plottered military help of his French slliance failed io malerialize, Bakoczy had lo admit defeai and allow his couniry io reveri ío ihe disfavored role ii had been playing before wiihin ihe Ausirian Empire. A liiile over a ceniury afier 1848, only two years ago, siill anoiher Hungárián revoluiion shook ihe conscience of íhe world. Búi again, ihe West couldn'i offer more ihan ils anguished sympaihy io ihe champions of the comrnon cause of humán liberiy. Hungarians were thus once more lefi io pay dearly tor their courage io ri: e againsi a bruial oppressor. In ihis blessed land of" freedom and plenly, let us remember <>n this March anniversary ihe innumerable heroes and marijps of the same basic humán righ.is which we here enjoy. - -i-y