Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)
1958-03-30 / 1. szám
4. oldal f V __ • <m FREE HUNGAR1ANS *MfsicA«-hUNC*ii*N MAGYARSÁG — .....mii............. Published weekly temporalily. — Megjelenik ideiglenesen hetenként. The Magyar Publishing Co. Inc., New York, N.Y. Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság. Editorial, Publishing Office & Printing — Szerkesztőség, Kiadóhivatal és nyomda: 216 West 18th. Street New York 11, N. Y. Telephoné: OR. 5-5076 Subscription Rates: One Year $ 10. Six Months $ 5.50 Three Months $ 3. Application fór second eláss mailing privilege pending at New York, N. Y ERRE IS EMLÉKEZZÜNK... A hosszúra nyúlt, kemény télben örömmel köszöntöttük a tavaszt — legalább a naptárban, március 21-én. E napok keserűen emlékeztetnek bennünket arra, hogy most múlt 39 éve, hogy kezdetét vette a szülőházában az első proletárdiktatúra. Előzően a szökött katonák, a marxisták Károlyi-féle őszirózsás lázadása segített kicsavarni a háborúba belefáradt nemzet kezéből a fegyvert és ebek harmincadjára juttatni az ezer éves Magyarországot. A Károlyi-kormány tálcán adta át a hatalmat a fogházban ülő Kun Bélának és kommunista társainak, miután velük a szociáldemokrata párt létrehozta az egységokmányt. Ezzel megkezdődött a három és fél hónapos vörös terroruralom. Azért tartott csak rövid ideig, mert akkor nem volt ott a szovjet haderő és nem fojthatta vérbe a nemzet megszabadítását, mint az 56-os szabadságharc idején. Emlékezzünk kegyelettel akkori mártírjainkról is. BUKÁS, VAGY ÁLCÁZÁS ... Mialatt időleges kényszerszünetünk tartott, egy régi és erősebbnek vélt angol-amerikai lap, megszűnt. Szinte hihetetlen volt a szovjet Sputnik okozta megfélemlített, elbájolt, szinte “lefekvős” hangulatban ilyen esemény: megszűnt az amerikai kommunista párt napilapja, a 27 éve fennállott Daily Worker és szerkesztője, egyben a párt vezetője John Gates kilépett a pártból. Szépséghibája elhatározásának, hogy akkor lépett ki, amikor a lap megszűnt, s így állását felcserélte egy polgári lap munkatársi tisztségével. Televíziós interjú során alaposan odamondogatott a volt elvtársnak Mike Wallace. Arra a kérdésére, miért harcolt 27 éven át a szabadság ellen és a vörös diktatúra érdekében, makogva válaszolt, gyengén védekezett. Elfogadható magyarázatot nem tudott adni. A magyar szabadságharc vérbefojtása, pártja létszámának 78 ezerről húszezerre (sőt az alá) való esése ábrándították ki és most ébredt tudatára annak, hogy helytelen úton járt. Kissé későn, no de jobb későn, mint soha. Most aztán harcolni akar a bolsevizmus ellen, őszinte? Ki tudja. Az amerikai kommunisták — az FBI vezetőjének figyelmeztetése szerint — a föld alá vonultak, s még veszélyesebbek. AMERIKA HÓDOL A NAGY MAGYARNAK Ilyenkor, Március Idusa körül nemcsak a magyar föld, hanem Amerika földje is visszhangozza a 48-as magyar szabadságharc ragyogó neveit, élükön Kossuth Lajossal. A szabadságharcok történetét ismerő amerikaiak együtt emlegetik Kossuth nevét Washingtonéval, az amerikai szabadságharc hőséével. Amikor valamivel több mint évszázada Kossuth Amerika vendége volt, s szónoki ereje a kongresszustól kezdve lenyűgözte az USA legnagyobb városainak népét, a megbecsülés mely feléje áradt, felért azzal, amilyen lelkesedéssel háromnegyed századdal azelőtt országszerte az amerikai függetlenségi harc fővezérét, majd az USA első elnökét fogadták. Azóta, elmúlása után is sokszor kifejezte iránta hódolatát Amerika — magyarjai szoborban is — de az új szabadságharcnak kellett jönnie, hogy az amerikai magyarságnak az a régi óhaja teljesüljön, hogy Kossuth emlékét bélyeg kibocsájtásával is megbecsülje az Egyesült Államok kormánya. A Kossuth-bélyeget nem a szabadságharc fordulójára, hanem Kossuth születésének szeptember 19-iki 156 éves fordulójára adja ki a posta. A nagyalakú bélyeg, amelyből úgy a belföldi, mint a külföldi forgalomban érvényes két névértékben egyenként százhúsz millió darab kerül kiadásra, Kossuth körszakállas arcképét, s a szabadság fáklyájának magyar nemzetiszin szalaggal átkötött mását fogja ábrázolni e felírással:“Champion of Liberty, Lajos Kossuth, 1802— —1894.” — “Hungarian Patriot”. — Mi, amerikai magyarok épugy, mint otthon szenvedő és a világon szétszórt testvéreink hálával fogadjuk Amerikának ezt a kitüntető megbecsülését szabadsághősünk iránt. A fájdalom azonban, mellyel rab testvéreink sorsát figyeljük, önkéntelenül kihozza belőlünk azt a kívánságot, bárcsak a szabadság élő hőseivel és szenvedő alanyaival szemben — megszabadításukban — nyilvánulna meg hasonló megbecsülés. (S. I.) SZABAD MAGYARSÁG 1958 március 30 Ft. GALAMBOS JÓZSEF: NINCS, NEM LEHET MEGHÁTRÁLÁS! (Olvasóink ismerik a Szabad Magyarság döbbenetes esetét, ezért a részletekre nem kívánunk kitérni. Tudják, hogy lapunk címe egy időre nem fedhette a valót, hisz szabadsága megszűnt. Kinek állott érdekében? Mindenki tudja. Azt hitték, kimúlik a lap, de csak féléves szünetét tudták elérni. Most feltámad, s változatlan erővel harcol a változatlan célokért. Megdöbbentő volt a tény, de nem lepte meg azokat, akik ismerik az elszánt világnézeti ellenfél korábbi harcait a két nemzeti lap megszületése ellen. Mindig azt marták, aki a zászlót vitte. A közgyűlés most szinte egyhangúan tett bizonyságot a lap eredeti iránya, s annak képviselői mellett. Bizonyítékául annak, hogy miként a lapnál, táboránál sincs megalkuvás. A harc nem új. Alábbi sorokat abból a cikkből idézzük, melyet a zászló kibontója a régi harcok idején, halála előtt rövid idővel írt a Végvár 1955. júliusi számában. Megállapításai és figyelmeztetései ma is időszerűek. Szívleljük meg.) Megállapíthatjuk, hogy a magyarok egy részénél élénk viszhangra talált a kétlap gondolat és boldog reménykedéssel várták az időt, amikor a lap tényleg megjelenik. Mellénk álltak és a dollárok gyűlni kezdtek. Szeretettel adták a nehéz munkával megkeresett dollárokat, s úgy érezték, hogy a Haza oltárára tették le áldozatukat. Voltak eléggé sokan, akik az áldozatvállalás helyett a könnyebb utat választották, az üres, destruktív kritika útját. Volt aztán egy csoportja a “magyaroknak,” akik az elején csendes gúnnyal szemlélték a dolgokat, de amikor látták, hogy nem is olyan nevetséges dolog, mint amilyennek ők gondolták, akkor megindították az ellenpropagandát. Most már vérre ment a dolog. Mi nem titkoltuk, mit akarunk. Akkor is, most is ugyanazt akartuk. Nem változtunk. Mi ezeket a pénzváltókat akartuk és akarjuk kiseprűzni a magyarság templomából, akik az amerikai magyarságot hosszú hosszú évtizedeken keresztül megnyergelték és akik semmit a magyarságért nem tettek, hacsak az haszonnal nem járt számukra. Ha haszon volt, akkor ott voltak, egyébként nem. Nos, Magyar Testvérek, ezek a “magyarok” megijedtek és cselekvésre határozták el magukat. Talán olyan eszközökkel harcolnak, mint ahogy tisztességes emberek harcolnak? Harcolnak ők hazugsággal, rágalmazással, mocskolódással, tisztességtelen és becstelen fegyverekkel. Nekik az eredmény a fontos, az ellenfél minden áron való kivégzése. Várjon miért? Nem nehéz kitalálni, ügynökeik révén a bizalmatlanságot akarják a magyarokban egymás ellen felkelteni, hogy az így felidézett félreértésekben a magyarság véglegesen a kedvét veszítse, s erejét ne ellenük, hanem egymás tönkretételére használja fel. ördögi praktikával kieszelt terv. Magyarok, vigyázzatok, hogy lélekfogó hálójukban meg ne akadjatok. Az, aki sorainkban a széthúzás szellemét terjeszti, akarva nem akarva nekik segít, bármennyire esküszik is magyarságára. Legyetek résen és vigyázzatok, mert a gonosz közöttetek setteng. Ha mi egyszer elbuktunk, elbukott a magyar ügy. Ez talán nagyhangú kijelentésnek hangzik, de annyira igaz. Ki az, aki ma ezzel a szellemmel harcban áll teljesen nyíltan, bevallottan, ha nem mi, azok magyarok, akik körénk sereglettek. Mi nem akarunk jó fiúk lenni, mi nem alkuszunk, mert jól tudjuk, hogy aki egyszer az ördöggel kezet fogott, azt az ördög előbb, vagy utóbb, de biztosan elviszi. Mi kérlelhetetlen ellenségei vagyunk annak a szellemnek, amelyet ők képviselnek és nemcsak Magyarország, nemcsak Amerika, de az egész világ se elég nagy ahhoz, hogy abban megférjünk. Nincs, nem lehet meghátrálás, mi vagy győzünk, vagy elveszünk! A Szabad Magyarság Parlamentje “HUMANISTA SZOCIALIZMUS” Forradalma? (Ebben a rovatunkban helyet adunk olyan tárgyilagos, pártpolitikán felül álló cikkeknek is, melyekkel nem mindenben értünk egyet. Ugyancsak módot adunk szenvedélymentes vitára.) A Sisa István honfitársunk szerkesztésében megjelenő "Free World” c. színvonalas folyóiratban érdekes, eddig nem tárgyalt szemszögből írt cikk jelent meg a magyar szabadságharccal kapcsolatban. Minthogy elég sok honfitársunk jó angol, olvassa e cikkében most vitára okot adó angol nyelvű lapot, nem lesz talán érdektelen megjegyzéseket hozzá fűzni. A Szabad Magyarság Parlament rovatában, ahol tárgyilagos vitára a lap helyet ad. A cikk találóan világít rá, hogy az 1956-os magyar szabadságharc nemcsak egy elnyomott, kiuzsorázott nép egyetemes életakarásának és szabadságvágyának fegyveres kirobbanása volt, de annak szellemi tartalma és új jelentősége is van. Nem véletlen, hogy 1848-ban a márciusi, ifjak kinyomtatták a bizonyos pontokat, mert ez volt a forradalom eszmei tartalma. Ez az eszmei tartalom azonban akkor a nagy francia forradalom szellemi nedveiből táplálkozott. Minden nagy forradalomnak megvolt és megvan a maga szellemi tartalma, mely a tömegeket megfogja és felrázza és a forradalom viharainak elülte után ez az eszme mélyreható politikai és gazdasági változásokat szokott hozni. A nagy francia forradalom politikai öröksége a liberalizmus, míg gazdasági vetülete a kapitalizmus. Az 1917-es orosz forradalom politikai vonalon a kommunizmust, míg gazdasági síkon az államkapitalizmust hozta. Végig lehetne így menni a többi nagy forradalmakon is, de a dolgok megértéséhez ez a két példa is elég illusztrációt szolgáltat. A cikkíró igen helyesen rávilágít arra, hogy az 1956-os magyar szabadságharcnak olyan szellemi tartalma volt, mely az egész világ politikai és gazdasági fejlődésének új irányvonalat mutathat. Törvényszerűség ugyanis, hogy minden eszme, mely politikai uralomra jut, bizonyos idő elteltével kiéli magát és szépszerével, vagy erőszakkal át kell adja helyét az újabb, korszerűbb eszmének és politikai rendszernek. A jelenlegi uralkodó liberálkapitalista rendszer is kiélte magát . Örökségére több új irányzat jelentkezett. A cikkíró szerint a fegyverrel levert nemzetiszocialista és a jelenleg még felfelé ívelő, de tarthatatlan kommunizmusból egyet-mást átvéve és átalakítva, a magyar szabadságharcban már ezen eszmék szintézise, az új eszme hallatta a hangját, ha az idő rövidsége és az adottságok miatt emb,rióban maradt is az egész. A cikkíró azt a következtetést vonja le, hogy a magyar szabadságharc mozgató eszméje sem a kommunizmus, sem a nacionalizmus, hanem az új eszme volt, melyet a szerző humanista szocializmusnak” keresztel el. .Eddig egyetértettünk az illusztris cikkíróval, az elkeresztelésen azonban a kínosan csavargatott agymunka érzik. Mert nem vitás ugyan, hogy a magyarság egyeteme egyhangúan elutasította a kommunizmus mindenféle formáját, az sem kétséges, hogy a magyar nép a krisztusi szocializmus mellett foglalt állást, de már abban erősen kételkedünk, sőt, mondjuk meg őszintén, egy szót sem hiszünk abból, hogy a magyar szabadságharc mozgatóereje a széplelkek ködös “humanum”-a volt! A tömegeket, akárhogy is csak csavarja a cikkíró az elemi (Folytatás a 12. oldalon) !