Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)

1958-03-30 / 1. szám

4. oldal f V __ • <m FREE HUNGAR1ANS *MfsicA«-hUNC*ii*N MAGYARSÁG — .....mii............. Published weekly temporalily. — Megjelenik ideiglenesen hetenként. The Magyar Publishing Co. Inc., New York, N.Y. Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság. Editorial, Publishing Office & Printing — Szerkesztőség, Kiadóhivatal és nyomda: 216 West 18th. Street New York 11, N. Y. Telephoné: OR. 5-5076 Subscription Rates: One Year $ 10. Six Months $ 5.50 Three Months $ 3. Application fór second eláss mailing privilege pending at New York, N. Y ERRE IS EMLÉKEZZÜNK... A hosszúra nyúlt, kemény télben örömmel köszöntöttük a tavaszt — legalább a naptárban, március 21-én. E napok keserűen emlékeztetnek bennünket arra, hogy most múlt 39 éve, hogy kezdetét vette a szülőházában az első proletárdik­tatúra. Előzően a szökött katonák, a marxisták Károlyi-féle őszirózsás lázadása segített kicsavarni a háborúba belefáradt nemzet kezéből a fegyvert és ebek harmincadj­ára juttatni az ezer éves Magyarországot. A Károlyi-kormány tálcán adta át a hatalmat a fogházban ülő Kun Bélának és kommunista tár­sainak, miután velük a szociáldemokrata párt létre­hozta az egységokmányt. Ezzel megkezdődött a három és fél hónapos vörös terroruralom. Azért tartott csak rövid ideig, mert ak­kor nem volt ott a szovjet haderő és nem fojthatta vérbe a nemzet megszabadítását, mint az 56-os szabadságharc ide­jén. Emlékezzünk kegyelettel akkori mártírjainkról is. BUKÁS, VAGY ÁLCÁZÁS ... Mialatt időleges kényszer­szünetünk tartott, egy régi és erősebbnek vélt angol-amerikai lap, megszűnt. Szinte hihe­tetlen volt a szovjet Sputnik okozta megfélemlített, elbájolt, szinte “lefekvős” hangulatban ilyen esemény: megszűnt az amerikai kommunista párt napilapja, a 27 éve fennállott Daily Worker és szerkesztője, egyben a párt vezetője John Gates kilépett a pártból. Szépséghibája elhatározásának, hogy akkor lépett ki, amikor a lap megszűnt, s így állását felcserélte egy polgári lap munkatársi tisztségével. Televíziós interjú során alaposan odamondogatott a volt elvtársnak Mike Wallace. Arra a kérdésére, miért harcolt 27 éven át a szabadság ellen és a vörös diktatúra érdeké­ben, makogva válaszolt, gyengén védekezett. Elfogadható magyarázatot nem tudott adni. A magyar szabadságharc vérbefojtása, pártja létszá­mának 78 ezerről húsz­ezerre (sőt az alá) való esése ábrán­dították ki és most ébredt tudatára annak, hogy helytelen úton járt. Kissé későn, no de jobb későn, mint soha. Most aztán harcolni akar a bolsevizmus ellen, őszinte? Ki tud­ja. Az amerikai kommunisták — az FBI vezetőjének figyelmez­tetése szerint — a föld alá vonultak, s még veszélyesebbek. AMERIKA HÓDOL A NAGY MAGYARNAK Ilyenkor, Március Idusa körül nemcsak a magyar föld, hanem Amerika földje is visszhangozza a 48-as magyar sza­badságharc ragyogó neveit, élükön Kossuth Lajossal. A sza­badságharcok történetét ismerő amerikaiak együtt emlegetik Kossuth nevét Washingtonéval, az amerikai szabadságharc hőséével. Amikor valamivel több mint évszázada Kossuth Amerika vendége volt, s szónoki ereje a kongresszustól kezdve lenyűgözte az USA legnagyobb városainak népét, a megbecsülés mely feléje áradt, felért azzal, amilyen lelkese­déssel háromnegyed századdal azelőtt országszerte az ame­rikai függetlenségi harc fővezérét, majd az USA első elnökét fogadták. Azóta, elmúlása után is sokszor kifejezte iránta hódolatát Amerika — magyarjai szoborban is — de az új szabadságharcnak kellett jönnie, hogy az amerikai magyar­ságnak az a régi óhaja teljesüljön, hogy Kossuth emlékét bélyeg kibocsájtásával is megbecsülje az Egyesült Államok kormánya. A Kossuth-bélyeget nem a szabadságharc fordu­lójára, hanem Kossuth születésének szeptember 19-iki 156 éves fordulójára adja ki a posta. A nagyalakú bélyeg, amely­ből úgy a belföldi, mint a külföldi forgalomban érvényes két névértékben egyenként százhúsz millió darab kerül kiadásra, Kossuth körszakállas arcképét, s a szabadság fáklyájának magyar nemzetiszin szalaggal átkötött mását fogja ábrázolni e felírással:­­“Champion of Liberty, Lajos Kossuth, 1802— —1894.” — “Hungarian Patriot”. — Mi, amerikai ma­gyarok épugy, mint otthon szenvedő és a világon szétszórt testvéreink hálával fogadjuk Amerikának ezt a kitüntető megbecsülését szabadsághősünk iránt. A fájdalom azonban, mellyel rab testvéreink sorsát figyeljük, önkéntelenül kihozza belőlünk azt a kívánságot, bárcsak a szabadság élő hőseivel és szenvedő alanyaival szemben — megszabadításukban — nyilvánulna meg hasonló megbecsülés. (S. I.) SZABAD MAGYARSÁG 1958 március 30 Ft. GALAMBOS JÓZSEF: NINCS, NEM LEHET MEGHÁTRÁLÁS! (Olvasóink ismerik a Sza­bad Magyarság döbbenetes ese­tét, ezért a részletekre nem kí­vánunk kitérni. Tudják, hogy lapunk címe egy időre nem fed­hette a valót, hisz szabadsága megszűnt. Kinek állott érdeké­ben? Mindenki tudja. Azt hit­ték, kimúlik a lap, de csak féléves szünetét tudták elérni. Most feltámad, s változatlan erővel harcol a változatlan cé­lokért. Megdöbbentő volt a tény, de nem lepte meg azokat, akik ismerik az elszánt világ­nézeti ellenfél korábbi harcait a két­ nemzeti lap megszületése ellen. Mindig azt marták, aki a zászlót vitte. A közgyűlés most szinte egyhangúan tett bizonyságot a lap eredeti irá­nya, s annak képviselői mellett. Bizonyítékául annak, hogy mi­ként a lapnál, táboránál sincs megalkuvás. A harc nem új. Alábbi sorokat abból a cikk­ből idézzük, melyet a zászló ki­bontója a régi harcok idején, halála előtt rövid idővel írt a Végvár 1955. júliusi számában. Megállapításai és figyelmezte­tései ma is időszerűek. Szívlel­jük meg.) Megállapíthatjuk, hogy a magyarok egy részénél élénk viszhangra talált a két­­lap gondolat és boldog reményke­déssel várták az időt, amikor a lap tényleg megjelenik. Mel­lénk álltak és a dollárok gyűlni kezdtek. Szer­etettel adták a nehéz munkával megkeresett dollárokat, s úgy érezték, hogy a Haza oltárára tették le áldozatukat. Voltak eléggé so­kan, akik az áldozatvállalás helyett a könnyebb utat vá­lasztották, az üres, destruktív kritika útját. Volt aztán egy csoportja a “magyaroknak,” akik az ele­jén csendes gúnnyal szemlél­ték a dolgokat, de amikor lát­­­ták, hogy nem is olyan nevet­séges dolog, mint amilyennek ők gondolták, akkor megindí­tották az ellenpropagandát. Most már vérre ment a dolog. Mi nem titkoltuk, mit aka­runk. Akkor is, most is ugyanazt akartuk. Nem vál­toztunk. Mi ezeket a pénzvál­tókat akartuk és akarjuk ki­seprűzni a magyarság templo­mából, akik az amerikai ma­gyarságot hosszú hosszú évti­zedeken keresztül megnyer­­gelték és akik semmit a ma­gyarságért nem tettek, ha­csak az haszonnal nem járt számukra. Ha haszon volt, ak­kor ott voltak, egyébként nem. Nos, Magyar Testvérek, ezek a “magyarok” megijed­tek és cselekvésre határozták el magukat. Talán olyan esz­közökkel harcolnak, mint ahogy tisztességes emberek harcolnak? Harcolnak ők ha­zugsággal, rágalmazással, mocskolódással, tisztességte­len és becstelen fegyverekkel. Nekik az eredmény a fontos, az ellenfél minden áron való kivégzése. Várjon miért? Nem nehéz kitalálni, ügynökeik révén a bizalmatlanságot akarják a magyarokban egymás ellen felkelteni, hogy az így felidé­zett félreértésekben a magyar­ság véglegesen a kedvét ve­szítse, s erejét ne ellenük, ha­nem egymás tönkretételére használja fel. ördögi praktikával kie­szelt terv. Magyarok, vigyáz­zatok, hogy lélekfogó háló­jukban meg ne akadjatok. Az, aki soraink­ban a széthúzás szellemét ter­jeszti, akarva nem akarva ne­kik segít, bármennyire eskü­szik is magyarságára. Legye­tek résen és vigyázzatok, mert a gonosz közöttetek setteng. Ha mi egyszer elbuktunk, elbukott a magyar ügy. Ez ta­lán nagyhangú kijelentésnek hangzik, de annyira igaz. Ki az, aki ma ezzel a szellemmel harcban áll teljesen nyíltan, bevallottan, ha nem mi, azok magyarok, akik körénk sereg­lettek. Mi nem akarunk jó fiúk lenni, mi nem alkuszunk, mert jól tudjuk, hogy aki egyszer az ördöggel kezet fogott, azt az ördög előbb, vagy utóbb, de biztosan elviszi. Mi kérlelhe­tetlen ellenségei vagyunk an­nak a szellemnek, amelyet ők képviselnek és nemcsak Ma­gyarország, nemcsak Ameri­ka, de az egész világ se elég nagy ahhoz, hogy abban meg­férjünk. Nincs, nem lehet meghátrálás, mi vagy győ­zünk, vagy elveszünk! A Szabad Magyarság Parlamentje “HUMANISTA SZOCIALIZMUS” Forradalma? (Ebben a rovatunkban helyet adunk olyan tárgyilagos, párt­­politikán felül álló cikkeknek is, melyekkel nem mindenben értünk egyet. Ugyancsak mó­dot adunk szenvedélymentes vitára.) A Sisa István honfitársunk szer­kesztésében megjelenő "Free World” c. színvonalas folyóiratban érdekes, eddig nem tárgyalt szem­szögből írt cikk jelent meg a ma­gyar szabadságharccal kapcsolat­ban. Minthogy elég sok honfitár­sunk jó angol, olvassa e cikkében most vitára okot adó angol nyelvű lapot, nem lesz talán érdektelen megjegyzéseket hozzá fűzni. A Sza­bad Magyarság Parlament rovatá­ban, ahol tárgyilagos vitára a lap helyet ad. A cikk találóan világít rá, hogy az 1956-os magyar szabadságharc nemcsak egy elnyomott, kiuzsorá­­zott nép egyetemes életakarásának és szabadságvágyának fegyveres kirobbanása volt, de annak szelle­mi tartalma és új jelentősége is van. Nem véletlen, hogy 1848-ban a márciusi, ifjak kinyomtatták a bi­zonyos pontokat, mert ez volt a for­radalom eszmei tartalma. Ez az eszmei tartalom azonban akkor a nagy francia forradalom szellemi nedveiből táplálkozott. Minden nagy forradalomnak megvolt és megvan a maga szelle­mi tartalma, mely a tömegeket megfogja és felrázza és a forra­dalom viharainak elülte után ez az eszme mélyreható politikai és gaz­dasági változásokat szokott hozni. A nagy francia forradalom poli­tikai öröksége a liberalizmus, míg gazdasági vetülete a kapitalizmus. Az 1917-es orosz forradalom poli­tikai vonalon a kommunizmust, míg gazdasági síkon az államkapitaliz­must hozta. Végig lehetne így menni a többi nagy forradalmakon is, de a dol­gok megértéséhez ez a két példa is elég illusztrációt szolgáltat. A cikk­író igen helyesen rávilágít arra, hogy az 1956-os magyar szabadság­­harcnak olyan szellemi tartalma volt, mely az egész világ politikai és gazdasági fejlődésének új irány­vonalat mutathat. Törvényszerű­ség ugyanis, hogy minden eszme, mely politikai uralomra jut, bizo­nyos idő elteltével kiéli magát és szépszerével, vagy erőszakkal át kell adja helyét az újabb, korsze­rűbb eszmének és politikai rend­szernek. A jelenlegi uralkodó libe­­rálkapitalista rendszer is kiélte ma­gát . Örökségére több új irányzat jelentkezett. A cikkíró szerint a fegyverrel levert nemzetiszocialista és a jelenleg még felfelé ívelő, de tarthatatlan kommunizmusból egyet-mást átvéve és átalakítva, a magyar szabadságharcban már ezen eszmék szintézise, az új eszme hal­latta a hangját, ha az idő rövid­sége és az adottságok miatt emb­,­rióban maradt is az egész. A cikk­író azt a következtetést vonja le, hogy a magyar szabadságharc moz­gató eszméje sem a kommunizmus, sem a nacionalizmus, hanem az új eszme volt, melyet a szerző hu­manista­ szocializmusnak” keresztel el. .Eddig egyetértettünk az illuszt­ris cikkíróval, az elkeresztelésen azonban a kínosan csavargatott agymunka érzik. Mert nem vitás ugyan, hogy a magyarság egyeteme egyhangúan elutasította a kommu­nizmus mindenféle formáját, az sem kétséges, hogy a magyar nép a krisztusi szocializmus mellett foglalt állást, de már abban erősen kételkedünk, sőt, mondjuk meg őszintén, egy szót sem hiszünk ab­­­ból, hogy a magyar szabadságharc mozgatóereje a széplelkek ködös “humanum”-a volt! A tömegeket,­­ akárhogy is csak­ csavarja a cikkíró az elemi (Folytatás a 12. oldalon) !

Next