Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)

1958-09-28 / 26. szám

8. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1958. szeptember 28 A J­ustília, mű­vészet Magyar nap Detroitban Most rendezte meg a Detroiti Magyar egyházak és Társadalmi Egyesületek Segélybizottsága az összes érdekeltek közös résztvételé­­vel a nagyszabású Magyar Na­pot, amelyen mindhárom emig­ráció magyarsága egy szívvel-lélek­­kel hódolt honalapító királyunk em­lékének, s bizonyságot tett a ma­gyar jövőbe vetett törhetetlen hité­ről. A Szent Korona mása a Ma­gyar Harcosok Bajtársi Közösségé­nek disz-szakasza által körülvett e­­melvényen állott. Az ünnepséget Ft. Jakab András plébános,, a Se­gélybizottság elnökének, a jóval ez­ren felüli közönséghez intézett sza­vai nyitották meg. Kiss János clevelandi zenetanár pofonon adta elő az ősi fohászt, “Hol vagy Ist­ván király”-t. — Vincze András az ismert dalénekes Teghze Gerber nagysikerű dalával, a “Bujdosó ma­gyarok imájával” szólt a szívekhez. Hajdú György az AMSz elnöke méltatta a nap jelentőségét. Beszé­dét magyar dalok követték Karcsák József előadásában, majd a kanadai Windsor Székely Szövetségének el­nöke, Sáska Imre, Kiss Menyhért megható költeményét a “Censto­­chovai Máriát” szavalta el nagy hatással. A táncművészet is helyet kapott az ünnepségen,­­ a detroitiak é­­vek óta kedvelt kis balettprimadon­nája, Bély Pepike magyar szólója éppen olyan sikert aratott, mint a kanadaiak tánc­tehetsége, Mutz­­haus Erzsike magyar népi táncai. Az ünnepségen megjelent Potter szenátor a magyar szabadságharc jelentőségének méltatása kapcsán hitet tett a magyar ügy igazsága mellett, s hangsúlyozta, hogy Ma­gyarországnak múltjához méltó he­lyet kell biztosítani a népek közös­ségében. A jól sikerült napot a detroiti cserkész csapat kitűnő együttese által előadott Cserkész induló s a Himnusz fejezte be. Kívánsághangverseny A szabadságharcos emigrációval Amerikába jutott s itt is jó nevet szerzett Würtzler-testvérek, meg­honosították a “Kívánság hangver­senyeket”, amelyekkel a nagy ma­gyar településeken eddig is számos sikert arattak. Az Arany Hárfa Együttes, a múlt évi nagysikerű clevelandi sze­replése nyomán, a most következő őszi évadban ismét megkezdi elő­adásait, amelyeknek keretében ma­gyar dalok, operettrészletek, hu­mor, zene tánc szerepelnek, hogy minden igényt kielégítsenek. Ezút­t Buffalo és környéke magyar egyházainak és egyesületeinek Nagybizottsága, illetve annak vég­rehajtó bizottsága ezúton is értesíti Buffalo és környéke magyarságát, hogy az 1956. évi október 23-i sza­badságharc évfordulója alkalmából október 18-án este 7 órai kezdettel emlékünnepséget rendez. Az ün­nepség egyik ünnepi szónoka Vido­­vics Ferenc, a volt politikai foglyok Világszövetségének Elnöke. Szere­tettel felhívjuk a magyarság figyel­mét az évfordulóra és kérünk min­denkit, aki szívén viseli rabságban sínylődő magyar testvéreink sor­sát, hogy az ünnepségen jelenjen meg. Az ünnepséget az UKRÁN HALL-ban tartjuk. — A rendező bizottság.* A belgiumi Magyar Szabadság­­harcos Szövetség ünnepséget tar­tott a brüsszeli Graf Van Egmont­tal Cserhát Zsuzsa (soprán), Kör­­mendy Margit (alt), Hontváry Miklós (tenor) alkotják az ének­­együttest s a zeneszámokat, me­lyek a két kitűnő művész, Würtzler Béla (nagybőgő) és Arisztid (hár­fa) előadását közíüik, a kitűnő ze­neszerző, Teg­hze-Gerber Miklós kí­séri zongorán. A nagy érdeklődéssel várt műsor “Zenei express Budapesttől Bécsig” címmel szeptember 26 és 27-én, pénteken és szombaton, este 7.30 kor kerül bemutatásra Cle­­velandon, a Moreland színházban,­­ Étterem külön termében. A belga sajtó, nagyszámú magyar és bel­ga résztvevő jelenlétében Teleky József nyitotta meg az ünnepélyt, aki franciául és magyarul üdvözöl­te a jelenlevőket. Msgr. Dejardin francia nyelven tartott meleghangú beszédet. Egy népet — úgymond — amely az emigráció viharaiban ilyen módon tud megnyilatkozni, mint azt a brüsszeli Szent István napok bizonyítják, nem törhet meg sem az emigráció, sem bármi ellenséges elnyomás hatalma.” A Londonból érkező Veress Lajos vezérezredes, a világszövetség elnöke franciául kö­szöntötte a belga népet, amely már az első világháború után is nemes humanitással volt segítségére a magyarságnak. Történelmi vissza­pillantás után rámutatott arra, mi­ként kellett a magyar népnek azért küzdenie, hogy követhesse ország­alapító nagy királyának útmutató­ Ha­t. Előfizetőnk a posta hibájából esetleg nem kapja meg a Szabad Magyarságot, kérjük, szíveskedjék lev. lapon jelenteni a kiadóhivatalnak, mely pótlóan megküldi. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS! Kérjük, hogy mindazok, akiknek tetszését lapunk meg­nyeri, szíveskedjenek előfizetésüket az alábbi szelvényei beküldeni, ismerőseiket és barátaikat hasonlóra bíztatni Előfizetési díj: 1 évre $10.­; fél évre: $5.50; 3 hónapra: $3.­— Itt levágandó — Alulírott .................................................. megrendelem a Szabad Magyarságot: — 1 évre — *­2 évre — 3 hónapra — és az előfizetési díjat $..............-t — mellékelten küldöm m­oney orderen, vagy csekken. Név: ......................................................... Pontos cím: .............................................. (Kérjük, szíveskedjenek a fenti megrendelést írógéppel, vagy olvasható nyomtatott betűkkel kitölteni.) sát, melyből ezeréves hit és ha­zaszeretet maradt örökségül. Ré­­pássy Miklós író, a világszövet­ség USA Intézőbizottságának tag­ja lelkes beszéde után Tollas Tibor, a Nemzetőr főszerkesztője saját verseiből szavalt. Mindkét ismert szabadságharcost melegen ünnepel­ték. Befejezésül a Magyarország Lángokban című szabadságharcos dokumentációs filmet mutatták be. T. E.* A venezuelai magyarok lapja, a Szabad Magyarság cikkírójának és caracasi képviselőjének, Rozanich Istvánnak szerkesztésében megje­lenő Caribi Újság most érkezett el századik számához. Ebből az alka­lomból Dr. Nyisztor Zoltán magyar lelkész meleg hangú levélben kö­szöntötte a lapot. Levelében egye­bek közt így ír: “ .. .mi, öt konti­nensen szétszóródott magyarok a kultúrigényt magunkkal hoztuk az emigrációba is. Elsorolni is nehéz volna, hogy hányan ülnek közülünk valóban versenyképes magyarok közül egyetemi tanszékeken, tudo­mányos laboratóriumokban, folyó­iratok, napi­lapok szerkesztőségei­ben és hányan írnak már közülük a nagy világnyelveken tudományos és irodalmi műveket. Nincs még egy emigráció a világon, amely annyi kulturteljesítményt mutatna fel, mint a magyar! Ennek a kul­­turszolgálatnak egyik megható pél­dája a Caribi Újság. Egy szegény ember vállán nyugszik az egész ... Támogatást soha senkitől nem ka­pott, de kritikát, lesajnálást, udva­riatlan gesztust annál többet. En­nek a világrésznek rideg, anyag­elvű nyelvén beszélve, azt mond­hatnék, hogy holdkóros fantaszta, futóbolond. De mi lett volna a ma­gyar kultúrából, ha nem lettek vol­na mindig futóbolondjai?! Ezért köszöntöm a lapot és annak megha­tóan önzetlen szerkesztőjét, Koza­nich Istvánt”. — Soraihoz a mi kö­szöntésünket és jó kívánságainkat is hozzáfűzzük.* San Diego magyarsága lelkesen ünnepelte meg, Szent István ünne­pét az AFABN San Diegoi csoport­jának rendezzésében. Az ünnepé­lyen közreműködtek: Csécs Marika, Donszky Árpád, dr. Tóth István, dr. Wáczek Ferenc, ifj. Wáczek Fe­renc és Wáczek Lucy. Emigrációnk sorait idegen férgek rágják (Folytatás a 7. oldalról) Először ájulásba, azután halálba vinni azt az ellenséget, amelyet ébren sohasem tudnának megnyer­ni piszkos­ céljaik számára! Ezek szabadság alatt azt értik, hogy szabad Amerika sírját meg­ásni! Mi nem ezt értjük szabadság alatt! A szabadság számunkra azt jelenti, hogy szabad harcolnunk az egyén, a család, a nemzet és a vi­lág szabadságáért! Az Amerikát kom­munizálni aka­ró “szabadságharcosok” jogos utó­dai az otthoni Szabadságharcos Szö­vetségnek, amely kommunista par­tizánokból állott. Volt Ávósok, volt párttitkárok, tisz­titkárok, ter­ménybegyűjtők, rendőrlegények, beteges agyú, meghasonlott és ké­tes exisztenciák, képzetlen, műve­letlen, befolyásolható és félreveze­tett emberek, akik csak 1945 után a Vörös hadsereg árnyékában ju­tottak szóhoz Magyarországon és akiket éppen 1956 győztes szabad­ságharca késztetett menekülésre, szövetkezve az 1919-es vörös terror bűnöseivel, maguk mellé állítva minden emigráció salakját és az emberiség söpredékét. Ezek a mi ellenségeink! De ezek nem magya­rok és nem is szabadságharcosok! Ismerjük őket és le fogjuk leplezni őket irgalmatlanul! Az emigráció hősei Mi szabadságharcosok alatt a­­zokat értjük, akik otthon is és itt is elkeseredetten harcolnak a nem­zet szabadságáért és igazságáért­ . Vannak az emigrációnak is sza­badságharcosai és hősi halottai. Ott van például Ft. Galambos Jó­zsef, aki elesett a hivatásnak, a becsületnek és a magyarságnak a mezején! Vannak előttünk kijött, előttünk járó, előttünk harcoló szabadság­­harcosok, ma is megismertem egy­­párat. Ma olyan prédikációt hal­lottam a szószékről, amilyet két esztendő óta még nem hallottam Amerikában. Ft. Török Dezső a szószékről adta meg a méltó vá­laszt a bennünket alattomosan tá­­madó, ellenségnek. Megismertem Nt. Márton Sándort, aki minden magyar ügynek az atyja, támoga­tója és lelke és akiben nem csaló­dott még igaz magyar, vagy igaz szabadságharcos. Vannak szabad­ságharcosok, akiknek a nevét azok tudják csak, akik a közelükben él­nek és ismerik a harcukat. Csak az ilyenek képviselhetik jogosan az emigrációban a magyar nemzetet! Ha sok ilyen szabadságharcos lesz, akkor megvalósul Petőfi lá­tomása, megszületik a szabad, bol­dog, független Nagymagyarország! Beteljesedik Kossuth jóslata, az emigráció hadserege szabadítja fel Magyarországot! Valóra válik Széchenyi álma, mű­velt magyarok mennek haza Nyu­gatról Magyarországra! Magyar Emigráció! Csodát vá­rok tőletek! A magyar összefogás csodáját. Ennek csak egy akadá­lya lehet: az emigráció vaksága és hetetlensége! Ezért nyitogatjuk a szemeket, erősítjük a hitet. Fogadjuk meg, hogy minden ál­dozatot vállalva harcolunk együtt Nagymagyarország felszabadításá­ig! Előttetek fogadom, hogyha Nagymagyarország felszabadításá­hoz csak az életemen keresztül ve­zet az út, akkor szívesen meghalok, csak Nagymagyarország felszaba­duljon! Isten engem úgy segéljen! A szabadságharc hete A beszédet nagy lelkesedéssel fo­gadta a közönség. Mindenki meg­érezte, nem magyar áll szemben a magyarral a magyarság szent ü­­gyében folyó harcban, hanem az ig­az magyarok állnak szemben a kívülről és belülről egyaránt tá­madó ellenséggel, idegenekkel! Ezután dIt. Dömötör Tibor be­jelentette, hogy a Független Ma­gyar Szabadságharcos Szövetség clevelandi csoportja kezdeményezé­sére 1958 október 23.-a és október 30.-a között Amerika szerte meg­rendezik a Magyar Szabadságharc Hetét, hogy Amerika közvélemé­nyét ismét a magyar ügy felé for­dítsák! Youngstown magyarsága elsőként csatlakozott a mozgalomhoz! A Magyar Szabadságharc Hete alatt bejövő minden bevételt egy közös alapba, a Magyar Nemzeti Alapba fognak eljuttatni a rendezők és eb­ből a pénzből angol nyelvű tájékoz­tató kerül kiadásra. Dt. Dömötör Tibor beszéde után felszólalt Gadányi Ernő, a cleve­landi MHBK csoportvezető és Sza­­káts István, az Erdélyi Felszabadí­tó bizottság elnöke, aki Dömötör programmjának támogatására hív­ta fel a magyarságot. OLVASD! — TERJESZD! A “Szabad Magyarság”-ot MIÉRT NEM TÜNTETTÉK KI? A Washingtonban lezajlott Kos­­suth-emlékbélyegünnepség egyik műsorszáma volt, amikor Báchkay Béla, a Szövetség washingtoni köz­ponti titkára a Magyar Szövetség nevében emlékbélyeg albummal tüntette ki a közélet kiválóságait, így jelentették be és a kezdet nem is volt rossz, miután az USA elnö­kével kezdte a sort, de a befejezés­sel már baj volt. Többen a hozzánk érkezett telefoni és levélbeni felszó­lalásukban megbotránkozásuknak adtak kifejezést, hogy az amerikai magyar nyelvű sajtóban nem talál­tak érdemesebbet a kitüntetésre, mint egy napi- és egy hetilap szer­kesztőit, Gombos AMSZ igazgató­­sági tagot és Dénest, aki inkább “kotkodács” néven ismeretes “ma­gasszínvonalú”, s a keresztény saj­tót és Ft. Galambos Józsefet több­ször támadó cikkeiről. Ha tehát a Szövetségnél ilyen álláspont érvényesül, akkor felme­rül a kérdés, hogy Báchkay és az AMSZ miért felejtette el kitüntet­ni az utóbbiakhoz méltó Klárt, aki­nek szintén “elterjedt” a hetilapja és hozzá még igen­ “szépen” foglal­kozott a közelmúltban nem is egy­szer Báchkay és Ágh László együtt­működésével. 1-1a Gombos bokros “érdemei” el­ismerésre méltók, akkor a magyar­­gyalázó Kláré is elvitathatatlanok és méltán veheti rossznéven, hogy az ő érdemeit nem honorálták meg­felelően. Még több oka lehet a neheztelés­re, hogy utóbbinak a magyargyalá­­zásban versenytársa és kebelbarát­ja a “nagy publicista” Himler Már­ton szintén kimaradt a kitüntetet­tek közül. Mert, ha a vörösök áldo­zatainak hazaszállításáért nem is akarják újra jutalmazni, legalább azért a “pompás” könyvéért tehet­nék ezt, amellyel nemrég lepte meg a világot a szovjet ellen harcoló an­­tibolsevista magyar vezetők meg­­kínzásáról s meggyalázásáról. Amellett pedig Gombos Népszava- Szabadság c. lapjának főmunkatár­sa, s mellette mint ilyen is joggal léphet fel igénnyel. Az is megütközést keltett, hogy a v. szovjetkollaboráns Nagy Fe­renc is ott sündörgött a színen. Szerepelt a televízióban, maga­zinokban, könyvet is írt, interjút is adott, s akkor ő is nehezményez­­heti, hogy emlékbélyeg albumot mégsem kapott. Nagy mulasztás, valahogy ezt is jóvá kellene tenni. Nincs elég helyünk felsorolni, mind­azok neveit, akikről elfelejtkeztek, akik pedig legalább annyi, ha nem több érdemet szereztek erre a ki­tüntetésre, mint azok a “sajtónagy­ságok”, akik megkapták. 15 ÜVEG KONYAK (Folytatás a 6. oldalról) a mosogatóba öntöttem. Kivéve egy tele üveggel, melyet megittam. Az ötödik dugót kihúzva, a mo­sogató tartalmát az üvegbe ürítet­tem,, kivéve egy tele lefolyót, me­lyet megittam. Most a hatodik mosogatót húztam ki és tartalmát a dugóba ürítettem, kivéve a dugóhúzót, melyet megit­tam. Ezek után a lefolyóból kihúztam a hetedik dugót és tartalmát meg­ittam, kivéve egy tele pohárral, me­lyet kiürítettem. A nyolcadik dugó után kihúz­tam, amit megittam és tartalmát a pohárba ürítettem, kivéve a tele lefolyót, melyet bedugaszoltam. A kilencedik mosogatót kihúzva, lefolyattam, amit kiürítettem ... ... ekkor már elvesztettem türel­memet. Rámozdultam az üvegre, hogy ürítse ki ő a tizedik felesége­met. A házsártos mosogató a meg­maradt 6 lefolyót erre a fejemhez vágta. Feleségem a mentőkért telefonált. ÖKÖRSZEM

Next