Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)
1958-11-16 / 33. szám
1958. november 16 SZABAD MAGYARSÁG 5. oldal Utóhang a választásokhoz A kongresszusi választások a demokrata párt fölényes győzelmével végződtek. A mandátumok új megoszlása a következő: Szenátus: . . 62 dem. 34 rep. Ház: .......... 280 „ 153 „ Kormányzók: 34 „ 14 „ A kétpártrendszert praktikusan egypártrendszer váltotta fel. Legalább is a kongreszszusi elhatározások vonalán. A demokraták ugyanis kétharmad többséggel bármit keresztül vihetnek. Másrészt minden republikánus kezdeményezést megakaszthatnak. Legutóbb ilyen arányú eltolódás 1936-ban volt, Roosevelt elnöksége alatt. A házban akkor 333 demokrata állt a 89 republikánus ellenében. Roosevelt diktatórikus hajlamai ezt így kívánták. Jelenleg azonban, Eisenhower személyében, republikánus elnök áll az ország élén, így az eltolódás látszólag indokolatlan. A kormányzat azonban valójában csak nevében tekinthető republikánusnak. Az egymással versengő két pártnak, ha mindkettőnek keresztmetszetét nézzük, teljesen azonos elvi célkitűzései vannak. Már a “demokrata” és “republikánus” elnevezés is azonos. Mindössze az egyik görög, a másik pedig, latin eredetű megjelölést használ. A két pártrendszer lényege az egymással szembehelyezkedés. A sokszor romboló, de általánosságban építő kritika. Az egyik pártot tehát az ellenkezés és kritika választja el a másiktól és nem általános elvi ellentétek. Amelyik párt az adott esetben felülkerekedik, az az adott esetben a “jobb”. Nos, az Eisenhower kormányzat, a távolkeleti kérdésben, feltűnő módon befolyásoltatta magát, a liberális demokrata szárnnyal. A gyengeség a választási eredményben kellően kifejezésre is jutott. A nép szemében a demokrata párt “jobb” lett. Először mert távolkeleti viszonylatokban izolációt és békét hirdetett, másodszor, mert ennek még a republikánus kormányzatokon keresztül is képes volt érvényt szerezni. Az Eisenhower kormányzat és maga a republikánus párt sem talált meggyőző érvet az emberi jogok és az igazság ellen törő kommunista veszély szemléltetésére. Valószínűleg, mert antibolsevista beállítottságuk (Nixont és a konzervatívokat kivéve) nem átérzett. A felszínes beállítottság érvei pedig, mindig gyöngék, így a mindenáron és mindenütt (kivéve a Középkelet) béke, a demokraták “jóságát” rajzolta a választási urnák fölé. A republikánus és demokrata pártok, középtől jobbra eső reprezentánsai, ikertestvérek, Patrióták és a krisztusi erkölcs szintjén állanak. E pártok középtől balra eső csoportjai, a liberális és nemzetietlen szélsőség vonalán ikertestvérek. Mindkét pártban van tehát jó és rossz. Amíg azonban a republikánus párt hangadói, a jobbra eső konzervatív csoportból nőnek ki, addig a demokratáké a baloldalból, így érthető Kruscsev választások után kinyilvánított optimizmusa. Reménysége, hogy a demokrata győzelem az amerikai-szovjet kapcsolatok javulását hozza. Csalódással kell megállapítanunk, hogy a Szenátus egyik legkiválóbb tagja, William F. Knowland, a liberáldemokrata Edmund G. Brown ellenében, a kaliforniai kormányzó választáson kibukott. Ezzel (miután Knowland szenátori mandátuma lejár) egy reményteljes politikai karriert raktak hidegre. Knowland a kormányzóságot, a két év múlva esedékes elnökválasztás lépcsőjéül kívánta használni. A kudarcot a liberális vonal erejének lebecsülése okozta. E vonal a patrióta és Jefferson szellemében gondolkodó politikus szárnypróbálgatásait hidegrázással szemlélte. Leterítésére nem kíméltek fáradságot, áldozatot. Bukása, a demokrata Stevenson elnöki esélyeit növeli. — Stevenson ugyan kijelentette, hogy nem indul, de mi kétkedünk ebben. A New York állam kormányzójául megválasztott Nelson A. Rockefeller (republikánus) feltétlenül értékesebb elődjénél. Beállítottsága és kapacitása Eisenhower elnökhöz hasonlítható. Ambíciói is. (Bár olykor tagadja, de az elnöki szék felé törekszik.) Reméljük, hogy a szélsőbal felé kacsintó kortesszólamai, kortesszólamok is maradnak. Örömmel üdvözöljük a republikánus Kenneth B. Keating új new yorki szenátort. Keating, mint kongresszusi képviselő, magyarok iránti rokonszenvéről és segítőkészségéről adott tanulságot. A szabadságharc alatti és utáni együttérző agilitása, magyar körökben ismertetésre nem szorul. Hazafias jelleme, pacifizmust elítélő választási megnyilvánulásai, ezen kívül is biztatóak. Ellenfele, Frank S. Hogan, De Sapio new yorki pártvezér jelöltje volt. A jelölés után lefeküdt a liberális baloldalnak. 17 liberális “vizsgakérdésre” “summa cum laude” választ adott. Másrészt a polgároknak kevésbé hajlítható ember kellett. A volt jobboldali (konzervatív) szenátorok közül a következők buktak ki, vagy nem indultak:John W. Bricker (Ohio), George W. Malone (Nevada), William F. Knowland (California), William E. Jenner (Indiana), Edward Martin (Pennsylvania), Frank A. Barett (Wyoming), Revercomb és Hoblitzell (West Virginia). Kiesésük a közélet nagy vesztesége. Helyettük a következő demokratákat választották: A liberális Eagle (California), Hartke (Indiana), Cannon (Nevada), Young (Ohio), Byrd és Randolph (West Virginia), McGee (Wyoming) Pennsylvania, Scott személyében republikánus szenátort kapott. Connecticut új szenátora Dodd, a nürnbergi nemzetközi bíróság helyettes főügyésze volt (Demokrata) természetesen. BERNÁTH FERENC Keating szenátor a magyar szabadságért Rochesterből írják a Szabad Magyarságnak: Rochester város közönsége a War Memóriás épület Hősök termében ünnepelte a magyar szabadságharc második évfordulóját. Az egységes Magyar Emlékbizottság rendezésében, az Amerikai Légió közreműködésével. Az ünnepség az amerikai és magyar zászlók ünnepélyes bevonulásával kezdődött élén az Amerikai Légió egyenruhás zászlóőrségével, melyet az MHBK csoport és a Magyar Club zászlóit vivő magyarruhás szabadságharcosok és lányok követtek. Az amerikai himnuszt Kárpáti Árpád és Bartóky Irén vezetésével a közönség énekelte. Lőte Lajos, a Magyar Emlékbizottság elnöke megnyitó szavaiban az anti-kommunista magyar forradalmat a kommunizmus legfontosabb mérföldkövének mondotta az 1917-es orosz forradalom óta. Joseph DeMaria államügyész angol nyelvű ünnepi beszédében a szabadságharc jelentőségét méltatta, mint a világkommunizmus és orosz imperializmus elleni küzdelem legjelentősebb tényét. Sárkány László, a szabadságharc résztvevője, mint magyar ünnepi szónok a forradalom alatti magyar egységet domborította ki és a kommunizmus elleni szellemi harcot és a szabad földön élő magyarság egységét az emigráció legfontosabb feladataként jelölte meg. Farbo József polgármester a város üzenetét tolmácsolta, majd felolvasta Kenneth B. Keating szenátor üzenetét, mely így végződött: “A demokrácia egyetlen igaz híve és a szabadság egyetlen őszinte szószólója sem nyugodhat addig, amíg a büszke magyar nemzet újra el nem foglalja az őt joggal megillető helyet a szabad nemzetek családjában.” Hyam Plutzik, a rochesteri egyetem tanára Tollas Tibor “Bebádogoztak minden ablakot” és Jobbágy Károly “A rádió mellett” c. költeményét adta elő angol fordításban. Helesfay Istvánná és Isop Jenő hatásosan szavaltak. A magyar ünnepi beszéd vitán a közönség egy perces néma felállással, égő mécseseket tartva hódolt az elesett hősöknek és mártíroknak, majd a zászlókiséret egy-egy koszorút helyezett el az örök lánggal ékes hősök kövére. Felszólalt még Rév. Dr. Hugh C. Burr, majd James E. Dwyer, az amerikai Légió parancsnoka aki megtiszteltetésének adott kifejezést, hogy a magyar szabadságharc emlékét az amerikai hősök csarnokában ünnepük. A Légió a jövőben is fő feladatának tekinti a kommunizmus elleni harcot, mellyel a magyar nemzet oly fényes példát mutatott a szabad nemzeteknek. A bevezető fohászt Rév. Lee C. Mooney, a magyar katolikus egyházközség atyai támogatója, míg a záró imát dt. Suhajda Béla, ref. lelkész mondotta. A helyi amerikai és német sajtó, több rádió állomás beszámoltak s az egyik televízió filmet készített és közvetített az ünnepségről. Nagy szovjetellenes tüntetés Rendőrök és tüntetők sebesültek meg New Yorkban Megírtuk, hogy a szovjet new yorki UN-követsége Park Avenue-i házában az orosz vörös forradalom 41-ik évfordulóján a tömeggyilkos szovjethatalom New Yorkban tartózkodó képviselői nagy dinomdánomot rendeznek, s ezt a magyar szabadságharcosok és más antibolsevista tüntetők meg akarják zavarni. Annál inkább el akarták venni a pezsgős dáridózók, tömeggyilkosok, s a magyar szabadságharc vérbefojtóinak kedvét, mert tudták, hogy a szovjet főbb vezetői közül többen is jelen lesznek a nagy mulatozáson. Bár az évforduló és a dáridó hétköznapra, péntekre esett, mégis rég látott, nagy magyar tüntető tömeg gyűlt össze a szovjetház előtt úgy New York, mint a környék antibolsevista magyarjai közül. — Számukat ezerre tették. ------- A táblák és felkiáltások ezúttal is megbélyegezték a véreskezű tömeggyilkosok aljas munkáját, s a szovjet kitakarodását követelték Magyarországról. A tüntetők ütemes kiáltásai betöltötték a Park Ave 68-ik és 69-ik utcára eső környékét és nagyon sok amerikai, idegen nemzetiségű nézőt, szimpatizánst vonzottak. Mint minden ilyen nagyobb tüntetésnél, a rendőrség nagy erővel védte a szovjetházat. Több mint háromszáz rendőr őrizte, védte jobb meggyőződése ellenére kötelességszerűen, parancsra a tömeggyilkosok szállását. Késő délután erős rendőri védelem mellett lopakodtak be a házba a dáridó résztvevői és lefüggönyözött ablakok mögött ünnepelték dicsőségüket és főcinkosukat , Kruscsevet. Nem tudjuk, hogy a 41 év előtti forradalom résztvevői közül, ugyancsak ünnepelték-e Sztálint, akit az ünnepelt jelenlegi vörös diktátor segített eltenni az útból, hogy a maga számára biztosítsa az érvényesülést és utána “leleplezte” gazságait. Akár ünnepelték őt, akár nem, nyugodtan nem dáridózhattak. Erről a tüntető magyar tömeg gondoskodott. Tüntetés közben a tavaszihoz, hasonló tumultuózus jelenetek játszódtak le. Elkeseredett szabadságharcosok részben kövekkel, részint tábláik nyelével megkísérelték betörni az épület több ablakát. A rendőrség ezt megakadályozta, így csak egy ablak tört be, ellenben a tüntetők és a rendőrség összeütközése nyomán több sebesülés történt. Három rendőr és több szabadságharcos megsebesült. Rendőri erősítés érkezett és 12 tüntetőt, köztük egy leányt és egy lett fiatalembert is előállítottak a rendőrségen. A bíró elé kerülnek. Közülük többet óvadék ellenében többet anélkül szabadlábra helyeztek. A rendőrség azzal is vádolja a tüntetőket, hogy a korláttal elkerített Park Avenu-i részre is behatoltak, de a konkrét vád megfogalmazásánál maga is zavarban van. Megértjük, hogy a magyar szabadságharcot vérbefojtó és a szabadságharcos nemzetet azóta is irtó és üldöző szovjet rabtartó NN képviselői ellen az elkeseredett szabadságharcosok erélyesen büntetnek. Azt sem lehet rossz néven venni tőlük, hogy nem engedik nyugodtan pezsgőzni a tömeggyilkosokat és hogy néhány ablak bevetésével demonstrálnak azok ellen, akik rommá lövették Budapestet. A tüntetés és a támadás a-